Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)

1975-02-08 / 38. szám

Beszeljünk a fiatalokról B. Kálmánnal ülök szemben, a kultúráról beszélgetünk. Isko­lai tananyag, olvasás, zene .. — Először hangszerkészítő akartam lenni. Két évig zongo­rázni is tanultam, aztán meg­buktam szolfézsből. Nem érde­kelt. — Jó hallásod van? — Igen, azt hiszem. — Kedveled a zenét? I Mit adunk nekik? — Bach, meg ezeket nem. lalszom rajta. A pop, meg a Bergendi, az igen, de akkor meg nem tudok tanulni, mert arra meg oda kell figyelnem. — Sok könyvet olvastál? — “Régebben. Minden Ver­nét, Rejtőt. Most már nem szí­vesen olvasok. Bár, azt, ami mulatságos. .. — Művelt embernek tartod magad? — Nem. Az élővilágot, azt tudom. — Ki az igazán művelt em­ber szerinted? — Aki, ha megkérdezik, mit csinált aznap Brezsnyev, azt is tudja. Meg ismeri a híresebb embereket. Tud a világ dolgai­ról. A Joci, az művelt. Az tud­ja az élővilágot, történelmet, földrajzot. Fest, gombákat gyűjt és őslények után kutat a Mecseken. Igaz, matekból és oroszból megbukott. . . * Zsófia érdekes dolgokat mond. — Sokminden érdekel, de leginkább a pszichológia. Úgy érzem, hogy valami nincs rend­ben az emberekkel. Meg a pe­dagógia is érdekel, mert sze­rintem rosszul nevelnek ben­nünket az iskolában. Hiányzik a váratlan helyzetekhez való megfelelő alkalmazkodási ké­pesség kialakítása. A tanulást nagyon fontosnak tartom, bi­zonyos műveltségi szint elérése kötelező érvényű mindenki szá­mára ... Aztán megállapodunk, hogy négy nagy területről kell meg­szerezni a műveltséget. Iroda­lom, természettudományok, tár­sadalmi ismeretek, zene és képzőművészetek területéről. Azt is tisztázzuk, hogy mi len­ne az alapszint. Zsófia szerint magyar irodalomból ismernie kell egy művelt embernek Adyt, Petőfit, a Nyugatosokat — Kosztolányit, Babitsot és Tóth Árpádot — Móricz Zsigmon- dot. A világirodalom nagyjai közül Hemingwayt, Balzacot, Tolsztojt, Victor Hugót és So- lohovot. A természettudomá­nyokból egy művelt embernek tudnia kell az embertant, hogy ismerje szervezetét, és helyes működtetésének szabályait, tudnia kell valamint a Föld és az élet keletkezéséről, némi fi­zikai ismereteinek kell lenni . . . Társadalmi ismeretek? Hát leg­alább a társadalmi formákat ismerje. Zenészek? Képzőmű­vészek? Beethoven, Mozart, Haydn, Bach, Gershwin. Leo­nardo da Vinci, Michelangelo, hirtelen nem jut több az eszé­be. Ezek alapján kérdezek. — Karinthy Frigyesről hal­lottál? — Nem szeretem, nem is foglalkozom vele. — Es József Attilával? — Öt szeretem, csak vélet­lenül maradt ki. — Balassi Bálint mikor élt? Hosszas tűnődés. — Ezernégyszóz vagy ezeröt­száz valamikor. — Hogyan hívták ezt a kort? Csönd. Végül közösen kide­rítjük, hogy renaissance. Vagy másképpen: humanizmus. Zsó­fia türelmetlenül hiányosnak ítéli meg a műveltségét. El­hangzik még néhány név: Arisztotelész, Homérosz és Baudelaire. — Embertanból mit tudsz? — Mindazt, amit az iskolá­ban tanultunk. De megnéztem a televízióban Az öröklődés tit­kai című sorozatot. Érdekes volt. — Mondj társadalmi formá­kat. — Királyság, köztársaság... Egy kevés vita után tisztáz­zuk, hogy ezek államformák. Később a ma létező társadal­mi formák közül felsorolja a kapitalizmust és a szocializ­must. És, pontosan meg is tud­ja határozni, hogy mi a különb­ség a kettő között. — Mondjál valamit Haydn­ról. Mérges, hogy miért éppen róla? Elhangzott a neve, fele­lem. — Németországban, vagy Ausztriában élt. Nehezen megy, de kiderül az Eszterházyakkal való kapcso­lat. És egy mű címe: Ostdob- szimfónia. — Leonardo mivel foglalko­zott? — Képzőművészettel, fiziká­val, technikával, hiszen repülő­gépet is tervezett, embertan­nal is, hiszen boncolt az egyhá­zi tilalom ellenére... Piroska egy fotelban ül. Ze­nét hallgatunk a beszélgetés közben. Mozart A-dúr hegedű- versenyét. Nem ismeri, tetszik ugyan, de otthon nem nagyon hallgat zenét, mert apu gyak­ran ideges. Haltenyésztő, s ha nem sikerül egy ikrázás, akkor apu ideges és akkor csöndben kell lenni. — Kit tartasz művelt ember­nek? — Aki, ha nem is ért min­denhez, de mindenfajta témá­hoz hozzá tud valamit szólni, nem ül úgy, mint a sülthal. — Ismersz ilyen embert? — Kevés embert ismerek, alig járok el otthonról . . . — Te művelt vagy? — Nem. Sem a politikában, sem a sportban, sem a kultú­rában. Újságot szoktam olvas­ni, de valahogy nem ragad meg bennem. — Hány könyvetek van? — Talán száz. Ifjúsági regé­nyek, rendes regények, mese­könyvek, versek .. . — Milyen tanuló vagy? — Közepes.. . K. Ferenc felkészülten várja a kérdéseimet. Legalábbis ez látszik rajta. Hát akkor kérde­zek. — Legalább négyszáz köny­vünk van — feleli — fele er­dészeti és vadászati szakkönyv, a másik fele vegyes. — Vegyes? — A régi mesekönyvtől a modern magyar irodalomig minden. Berkesi, meg ezek. — Milyen könyvet vásárol­tál utoljára? — A növénytan című egye­temi tankönyvet. Mert vadász akarok lenni. Értem. — Szerinted mit kell tudni egy vadásznak? — Egy jó vadásznak ismer­nie kell a vadállományt a bio­lógiát, emellett még mindazt, ami kell az általános művelt­séghez. Szervezőkészségének kell lenni... — Az alapfokú műveltséget hol kell megszereznie? — Szerintem az alapfokú műveltséget a gimnázium ad­ja. Később pedig, ha meg akar tudni valamit, hát utánanéz. Könyvtárban ... — Nyelveket nem tanulsz? —1 Német tagozaton járok, de gyérül tudok csak. Oroszul sem beszélek. — Műveltnek tartod magad? Az osztályban afféle vezéregyé­niség vagy. — Félig műveltnek. Annyit biztosan tudok, mint az átla­gos diákság, de később többet szeretnék. — Mit kell majd bepótol­nod? — Elolvasom majd Voltaire műveit, Hippokratészt és Dar­win: A fajok eredete cimű könyvét. Azok a szerzők érde­kelnek, akik valamilyen módon különcök. Mint Rimbaud. Át akarom nézni azokat a dolgo­kat is, amik egy átlagos sznob társaságban kellenek. Mert a legtöbb ember sznob. — Határozd meg nekem, ki a sznob? — Aki feltűnési viszketegség- ben szenved, buta és mindent a külsőségekre ad. — Zenei műveltséget milyen területről szeretnél? — A jazzmuzsikát szeretném megismerni közelebbről. Armst- rongot, és a new-orleansiakat. Duke Ellingtont nem ismeri. A festészetben a renaissance és az izmusok érdeklik. Görögor­szágot, a régit szeretné meg­ismerni, meg az USA-t. Hát utóbbit miért? — Sokat hallottam az ame­rikai életformáról, a fiatalokról. Ez nem rokonszenv, hanem puszta érdeklődés. Arra volnék kiváncsi, hogy én tudnék-e kö­zöttük, ott, érvényesülni. Ez erő­próba lenne. De ugyanígy sze­retnék elmenni Szibériába is, három évre, hogy kipróbáljam az ottani kemény életet. Az érzelmi élet fejlődésén kívül a családi környezet bizo­nyos ismereteket is nyújt. Kell, hogy nyújtson. És olyan ismere­teket, amiket iskolában, egye­temen, vagy másutt nem kap meg az ember. Azokat a kis pluszokat, amivel az iskolában is sikerek érhetők el, és amik mindig ébren tartják a sokirá­nyú érdeklődést. Mert az érdek­lődés ébren tartása a legfon­tosabb feladat. Egy kedvetlen, csaknem fásult fiatal, lehango­ló látvány. És abból soha nem lesz igazán művelt ember, nem támad igénye semmire ... És neki is lesz majd gyere­ke, akinek nem ad semmit. Kampis Péter IXILON füzetek Az IXILON Füzetek, a pécsi amatőrfilm stúdió időszaki lapja ezúttal másodszor jelent meg. Jellege mindinkább a szakmai és művészi elképzelések közlé­se felé halad, s ezzel a magyar amatőrfilmezés szaklapjává fej­lődhet. Az IXILON Filmstúdió hírei kö­zött olvashatjuk, hogy a Magyar Televízió több megbízást adott a pécsieknek egy-egy műsor animációs főcímének elkészíté­sére. A zsűri elfogadta az ixilo- nék forgatókönyvét, amelyet az ICOGRADA, az ASIFA és az angol BBC Tv-állomás pályáza­tára készítettek. A filmeket be­mutatják a Fiatalok nemzetközi animációs filmpályázatán is. József Attila születésének 70. évfordulója Középiskoiások versmondó versenye A dr. Hajdú Imre versmondó versenyt erre az évre is meg­hirdeti a Doktor Sándor Műve­lődési Központ, a pécsi közép­iskolák és szakmunkásképző intézetek tanulói részére. Egy oktatási intézményből, legfel­jebb öt diák nevezhet, akiket az iskolai válogató vetélkedő alapján*jelölnek. Az iskolák öt legjobb versmondójuk nevezé­sét március 15-ig küldjék el a Doktor Sándor Művelődési Központ címére: 7621. Pécs, Déryné u. 18., telefon: 10-301. A nevezés tartalmazza az isko­la nevét, címét, a szervező és Kétszáz éve született Bolyai Farkas ügyintéző tanár nevét, a be­nevezett diákok nevét, osztá­lyát és a választott két vers adatait. Kötelező vers, egyéb­ként József Attila Ars poeticá­ja, szabadon választott vers József Attila és egy mai ma­gyar lírikus felszabadulásunk harmincadik évfordulójával fog­lalkozó költeménye. Az első díj: ezer, második díj: ötszáz és a harmadik díj pedig háromszáz forint. A versmondó verseny előre­láthatólag 1975. április 11-én lesz, a költészet napján, József Attila születésének 70. évfordu­lója alkalmából. Bolyai Farkas 200 évvel ezelőtt született. Óriási műveltsége nagy alkotói fantáziával párosult. Szá­mos területen alkotott je­lentősét, maradandót, de születésének évfordulóját ünnepelve elég, ha csak arra gondolunk, amit a matematikában produlkált. 1832—33-ban jelentette meg Marosvásárhelyen kétkötetes matematikai művét. A latinul írott mun­ka címe: Kísérlet a tanu­lóifjúságot a tiszta mate­matika elemeibe és maga­sabb fejezeteibe szemléle­tes és éppen ezért közért­hető módon bevezetni. Több, mint száz éve je­lent meg ez a mű, a ma­tematika elemeit azóta is — mostanáig — a négy alapművelet jelentette ál­talános iskoláinkban. Ami pedig az oktatás szemlé­letességét, közérthetőségét illeti, arra is valamennyien emlékezhetünk személyes tapasztalatainkból. Pedig a matematika kulcsfontos­sága az oktatásban nem­csak napjainkban vált is­meretessé. Évekkel ezelőtt sokan még féltünk is a matematikától, olyannyira tudatosult bennünk a tan­tárgy fontossága. Bolyai után is több, mint száz év­nek kellett eltelnie ahhoz, hogy a gyerekek túlnyomó többsége (akik már az új módszer szerint tanulnak) megszeresse, és játszva sa­játítsa el ezt a nekünk még nehéz tantárgyat. Mi is történt? Bolyai szavaival élve, végre megfogalmazó­dott, melyik ismeretek ké­pezik a tiszta matematika alapelveit, és hogyan le­het ezeket szemléletes és éppen ezért közérthető mó­don tanítani. Erről Marx György a KÖZNEVELÉS 1973 áprilisi számában adott interjúban ezt mondta: „A matemati­ka nem része a természet- tudománynak, a matemati­ka autonóm terület. A ma­tematikusok azt vallják fel­adatuknak, hogy a logikai gondolkodást fejlesszék, és máris közel járnak hozzá, hogy az úgynevezett köze­pesek is elsajátítsák az alapvető logikai készséget. Nálunk a matematika- oktatás rendkívül fejlett. . . A matematikaoktatás már „demokratizálódott". Az Országos Pedagógiai Intézet megbízásából 1963- ban Budapesten a Váci ut­cai iskolában kezdődtek meg az újrendszerű mate­matikaoktatást megalapo­zó kísérletek, amelyek eredményeképpen az idei tanévben — kísérleti jelleg­gel — már az ország szá­mos általános iskolájában „újrendszerű matematikát” tanítanak. A kísérletekben Cser Andor főiskolai tanár is részt vett. Vele beszél­gettünk a tárgy bevezeté­sét megelőző munkáról. — 1960-ban itt járt Bu­dapesten Dienes profesz- szor, és előadásokat tar­tott módszeréről, Bár az ő módszere elsősorban angol iskolákban alkalmazható, ahol nem csöngetéstől csengetésig tartanak az órák, mégis számos elemet vettünk át tőle. Dr. Varga Tamás már Dienes ittjárta előtt megkezdte kísérleteit. — Ami a tanítás anyagát illeti, az évszázadok óta tanított négy alapművelet kevésnek bizonyult. Érthe­tő az is, hogy a gyerekek nem szerették a matemati­kát. Ezt még a pécsi szü­letésű Fejér Lipót is gya­korta emlegette. A tanítás anyagát tehát kibővítettük. A számítógépek korszaká­ban a kettes számrendszer jelentősége is megnőtt. Kombinatorikai, függvény- tani elemek, problémák is helyet kaptak az anyag­ban. Ennek átdolgozásával, bővítésével párhuzomosan új módszertan is kifejlő­dött. Mivel matematika olyan formában kerül a gyerekek elé, hogy érdek­li őket, érthetően szeretik is azt, amit ezeken az órá­kon csinálnak, tanulnak. Ebben a vonatkozásban Dienes professzor gazdag módszertanára támaszkod­hattunk. Az eszközök közül a legfontosabbak a színes rudak, a logikai készletek, és a Dienes-készlet. Ezek használatát bevezettük. — Ebben az oktatási for­mában a matematikai írás­beliség csak később ala­kult ki. Azoknak a gyere­keknek, akikkel kapcsolat­ban az „ingerszegény kör­nyezetet” emlegetjük, külö­nösen fontos, hogy így ta­nulják a matematikát. — Ami a matematikaok­tatás fejlődését illeti: las­sú folyamat volt ez. A XIX. századi oktatás legelter­jedtebb formája az volt, hogy a tanár lediktálta a gyerekeknek, mit kell ta­nulni, és ezt a gyerekek otthon bemagolták. Bolyai törekvései messze előremu­tatóak voltak, de szándé­kai megvalósulatlanok ma­radtak. Beire Manó a szá­zadfordulón javasolta a Közoktatási Tanácsnak a függvények tanításának bevezetését. A tanács ezt elutasította. Ha Beke ja­vaslatát elfogadták volna, akkor élenjártunk volna a matematikaoktatásban — a nyugati országokhoz képest is. Az 1904-es tantervben a másodfokú függvény sze­repelt, az elsőfokú nem ... A függvény végülis az első világháború után került be a gimnáziumi anyagba. Elemi iskolában azóta sem történt semmi — az utóbbi évtized kísérleteit leszámít­va. — Az új rendszerű ma­tematikaoktatásra készítik fel már a tanítóképző inté­zetek a leendő tanítókat. Ezt a módszert a tanárkép­ző főiskolákban is jórészt elfogadták. Az iskolákban ez az oktatási forma előre­láthatólag a nyolcvanas évek elején válik majd ál­talános gyakorlattá. A Bolyai János Matema­tikai Társulat oktatási szak­osztálya két éve foglalkozik ennek a módszernek — kö­zépiskolákban is alkalmaz­ható - továbbfejlesztésé­vel. Bebesi Károly \ A „demokratizálódott** matematikaoktatás

Next

/
Thumbnails
Contents