Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)
1975-02-08 / 38. szám
A brnoi Állami Drámai Színház vendégjátéka Pécsett Egy színmű és egy ballada fi kívülálló Pécs színházi élete majdnem két évszázados múltra tekinthet vissza, azonban tudomásunk szerint ez az első eset, hogy cseh együttes kereste föl városunkat. Brno színészei két darabot mutattak be nálunk: február elsején a cseh Gabriela Preissová Jenufa című művét, másodikén pedig a szlovák Ján Kakos alkotását: A legkisebb fiú háza. Jenufa Preissová (1862—1946) a cseh irodalom nagy írónői közé tartozik. Most látott művét 1890- ben írta. Eredeti címe: Jeji Pas- torkyne (Az ő mostohalánya). A Jenufa elnevezés később vált használatossá: Janácek ugyanis ezt a címet adta a dráma nyomán készült operájának. (Az operát egyébként néhány évvel ezelőtt a pécsi közönség is láthatta). Jenufa — szerepét kitűnően alakította Iva Valesová — a dráma főhőse. Ő a mostohalány, s az ő gyermekét fojtja vízbe nevelőanyja, a „templomos asszony" (ezt a szerepet Helena Trybová játszotta), mert nem akarja, hogy a lány házasságon kívül született gyermekének apjához menjen férjhez. Jenufa végül is egy másik fiú. Laca felesége lesz. Ez a drámai mag, amely körül a színdarab cselekménye bonyolódik. A rendező Zdenek Kaloc és a díszlettervező Albert Prazák kitűnő leleménnyel afféle „busójárással” keretezték a tragikus cselekményt. Ez a népszokás a morvák közt is szokásban volt, s így nem meglepő a fantasztikus maszkok, álöltözetek felvonulása. Az előadás nagy élményt jelentett. A rendezés, a játék stílusa mértéktartóan realista. A rendező is, a szereplők is igyekeznek megeleveníteni a múlt századi morva falu hangulatát, s ezt a hangulatot szolgálja a folklorisztikus elemeket is felhasználó díszlet. Hozzá kell tennünk azonban azt is: a rendező kissé „nyersanyagnak” tekintette Preissová drámáját: a szövegen lényegesen nem változtatott, de a jelenetek sorrendjét, a cselekmény. menetét átformálta. Igaz. ma már nehéz volna a XIX. század művészi eszközeivel színre vinni ezt a paraszt-tragédiát. A legkisebb fiú háza A kritikusnak őszintén be kell vallania: Ján Kakos nevével most találkozott először. A színlap szerint ő a Szlovák Nemzeti Színház igazgatója, és sokoldalú irodalmi munkásságot fejtett ki. Nyilván a fiatalabb írónemzedékhez tartozik. Drámája, amelyet Pécsett most láttunk, a szlovák nemzeti felkelés idején játszódik, 1944- ben. Demeter gazda egyik fia, Máté, partizán, a harmadik fiú, János, fasiszta katona, a középső, Péter pedig sokáig ingadozik, míg végre megtalálja útját. Az apa leszámolása fasisztává, népárulóvá lett fiával: ez a tragédia központja. Jozef Karlik alakítja az apát, Jaroslav Kankovsky, Miroslav Streda és Svatopluk a három fiút; Női szereplő csak egy van a darabban: Sylvia Nitrová. Drámai, sőt tragikai fordulatokban nem szűkölködik ez a darab, bár itt-ott kissé bőbeszédűvé válik. Preissová jobban értett a tömörítés, művészi koncentrálás eszközeihez, mint a mai szlovák szerző. Nem véletlen, hogy a Jenufa alcíme „ballada", A legkisebb fiú házáé pedig „színmű”. Nagyszerű előadás A rendező itt is Kaloc, a díszlettervező Prazák volt. Megint csak a „mértéktartó realizmus" jelzőjét kell használnunk. Mint Preissová darabjában a XIX. századi cseh, úgy itt a XX. századi szlovák falu jelenik meg. Folklorisztikus elemek itt sem hiányoznak, de nem mennek a drámaiság rovására. A terjedelmesebb cselekmény ellenére csak tízen vannak a színpadon: némelyik csak epizód-szerepben. Véleményünk szerint nem ártott volna egyes részletek megrövidítése, hiszen a tragikum szűkebb keretek közt is kifejthető lett volna: mégis, nagy élményben volt részünk. Jó emlékekkel távoztunk mindkét előadásról, örülünk, hogy városunk színpadán láthattuk a cseh művészeket, s főleg annak örülünk, hogy o színházat szinte zsúfolásig megtöltötte a közönség. Aki nem értette a cseh nyelvet, az is élvezhette az előadást, mert ötletes módszerrel fülhallgatós szinkron-tolmácsolás is volt. Reméljük, máskor is láthatjuk- hallhatjuk Brno Drámai Színházának kitűnő együttesét! Angyal Endre Fábri Zoltán új filmjében — 141 perc A befejezetlen mondatból — jelentősen kitágította azt a kört, amelyben már több, mint tíz éve folytatta művészi vizsgálódását. A fasizmus régi és mindennapian új lélektani helyzetei iránt mutatott érdeklődést és nagy indulati töltött- ségű kifejező erőt. Déry Tibor A befejezetlen mondat című regénye a legátfogóbb magyar társadalmi regény, mely témában és cselekményben egyaránt nyomon követi a harmincas évek mélyben morajló, hatalmas felszíni repedéseket létrehozó társadalmi mozgásait, s egyszersmind intenzíven, egy sokoldalú prizmán áttekintve idézi fel a kor emberi törekvéseit és magatartásformáit, melyek a polgári világ válságához, a munkásmozgalom kibontakozásához, cselekvőképes összeforrottságához és eszmei összefogásához, nagyszerű küzdelméhez vezettek el. A főhős, Porcén Nagy Lőrinc nagypolgári családból származó fiatalember, ennek megfelelő neveltetéssel, szokásokkal. Nem jellemzik kiemelkedő képességek, de olyan emberi-etikai érzékenységgel rendelkezik, amely lehetővé teszi számára, hogy átlásson a családját ösz- szekapcsoló hazug érintkezési formákon. Ez a saját erkölcsi iránytűje által vezérelt felismerés képtelenné teszi számára a velük vállalt közösséget. Családjával megszakít ugyan minden kapcsolatot, de emlékei, fiatalságának tiszta, tudatlan és ezért még bűntelen évei erős érzelmi szálakkal kötik. Ezért nem tud ifjúkori barátja ellen vallani annak gyilkossági perében. Akarva-akaratlan az „osztályszolidaritás" csapdájába esik. Ezt viszont önmagának nem képes többé megbocsátani és valamiféle megváltást keresve azokhoz fordul, akikhez a meggyilkolt is tartozott. A munkásokhoz, hogy ezen az úton önmagára lelhessen ismét. Ennek a kapcsolatteremtési próbálkozásnak a különböző útjait járja végig a film. . Fábry a különböző magatartás-módok értékrangsorának kidolgozására törekszik a 141 perc lehetséges keretein belül. Lőrinc ifjúkori társainak, húgának, Desirée-nek, unokabátyjá- jának, Elemérnek és a gyilkos Vidovicsnak a sorsa mutatja meg, hogyan próbálják ugyanannak az osztálynak és egyazon generációnak tagjai a történelmileg és társadalmilag determinált, a lélek mélyebb rétegeiben családiason meghatározott szerepek elvesztésével támadt űrt betölteni. E szerepek a két világháború közötti idő vákuumában értéktelenednek el, használhatatlanná válnak. Lőrinc húga, Desirée akaratos lénye, anyjának magasabb szintre emelt „szerelmi szabadsága" értelmetlen házasságokban, őszintesége, látszólagos okossága önámító cinizmusban találja meg zsákutcáját. A felcsillant szűk szabadság fogamzásakor már elvetélt. hogy öregkorának magányos végállomásaként a nosztalgia meghalni visszahozza Dubrovnikba, a tengerhez. Lőrinc hordozza tulajdonképpen a Déry-művek során, életének válságain át kiküzdött írói és rendezői alapproblémát, a társadalomból, a társadalmi osztályból való kiszakadás és a megtartó közösséghez újra eljutás dilemmáját. A kiszakadás Déry számára életrajzilag is a polgárság világából való „határátlépést" jelenti. Egyben pz elhivatottság kérdését is vonzza: hogyan lehetséges a hely, a szerep megtalálása, mely visszavisz a tömegekhez oly módon, hogy egyúttal elérhető közelségbe kerüljön a végső humán cél, a szabadság meghódítása, a személyiség kiteljesedése. Parcen Lőrinc magányos ember. Számára a polgári élet keretei nyomasztóak, a belőle történő kiszakadás csak hatalmas sebek árán lehetséges, a kollektív célokkal való elkötelezettség mégis végzetszerűen elkerülhetetlen a sorsában. Lőrinc hidat akar képezni két világ között, és e hídon át is akar jutni a túloldalra. Alakja szinte jelentéktelen, észrevétlen és tartózkodó, olyan, mint kötőszó a mondatban. (Ezt a létezési módot nagyszerűen formálta meg Bálint András.) Legfőbb magatartása mégis a kívülállás. A mun- kósfiú, Rózsa Péter belépésejaz életébe, Lőrinc örökbefogadási gesztusa voltaképpen azt fogalmazza meg kimondatlanul is, hogy új kezdet, egy új gyermekkor általi predestináció kellene ahhoz, hogy végigmehessen a hídon, eljutva élete teljességéhez. Fábry az egyén és közösség viszonyának, az egymásrautaltság konfliktusainak adott társadalmi helyzetben való ábrázolásához Déryhez lényegében hű, adekvát művészi formát küzdött ki. A külföldi lapok közül a berlini Sturm, a német avantgárd, az expresszionizmus bástyája kezdi közölni Déryt németül. E hasábokról hirdetik meg ekkortájt: „a lélek leg- bensejében lejátszódó cselekményt a filmben az expresszionista eszközök teszik kézzelfoghatóvá”. Wiene Dr. Caligari c. filmje valósítja meg ezeket az elveket, melyekhez visszanyúl Fábry is. Sokszor utal Bunuelre, őt idézve teremti meg a „polgárság diszkrét báját” kifejező szürrealista jeleneteket. Fábry- nak sikerül tartalom és kifejezési forma közt hidat vernie, és megnyeri ennek segítségével művészi csatáját. S. A. jegyzetek sorozatokról Legtöbb nézőt — természetesen — nem a televízió műsorszerkezete érdekli, hanem az egyes műsorok. Azok, amelyeket éppen meg tud nézni, mert van rá ideje, vagy időt szakít rá, mert érdekli. A műsorszerkezetre azért érdemes mégis figyelni, mert megkönnyíti a válogatást. Különösen azoknak, akik mindkét programot „foghatják" a készülékükön. A „kezdő" néző többnyire „mindenevő". Ha van ideje, mindent megnéz, ami „belefér”, s csak bizonyos idő után kezd tudatosan válogatni. Megkönnyíti a választást, hogy a műsorszerkezet állandó műsorokra és sorozatokra épül. A jó sorozat szinte kényszeríti a nézőt, hogy a legközelebbi adásnál is a képernyő elé üljön. * A legnépszerűbb filmsorozat most alighanem az Eg y óra múlva itt vagyok „új folyama". Az első adás után megjegyeztük már, hogy az új sorozat nehezebb feladat elé állítja a film alkotóit, mert a történet ideje közelebb került a jelenhez. Ugyanaz az ábrázolásmód, amely alkalmas volt egy korábbi történelmi időszak megjelenítéséhez, nem biztos, hogy a második világháború időszakának bemutatására is megfelelő. Néhány adás után erősödik a benyomásunk, hogy a film készítői ezt nem vették eléggé figyelembe. Helyenként az irónia és a komikum „adagolása” kevéssé hiteles helyzeteket teremt a történetben, és többször zavar, hogy egyes helyzeteket a néző már megismerhetett más — nem egyszer jobb — filmekből. * Vasárnaponként jelentkezik néhány hét óta a Hazánk, Magyarország c. új dokumentum- film-sorozat. Legutóbb a zempléni hegységről, a Hegyalja vidékéről készített negyedik részt láthattuk. A felszabadulás 30. évfordulójára összeállított sorozatot több alkotó- csoport készítette, ezért nem teljesen egységes szemléletű és hangvételű, de ez nem hiba: a műsor figyelmet érdemel. ♦ Hasonlóképpen méltó a figyelemre az Örökség c. néprajzi filmsorozat. A legutóbbi adósban egy ősi mesterséggel, a szíjgyártással ismerkedhettünk, Kathy László mester lelkes és meggyőző, szép szavai nyomán. A sorozat helyesen épít a népművészet és a néprajz iránti érdeklődés élénkülésére, ugyanakkor jól is szolgálja az érdeklődés szélesítését. IX issé zavarba hozza a lá- fogatát a Kisgaléria legutóbbi tárlata. Négy fiatal közös kiállítását hirdeti a plakát — Folyamat, montázs, vers címmel. A Pécsi Műsor pedig a Fotó határterületei címmel hirdette meg Csáki György, Peuer Tamás, P. Dölles Erzsébet és Székelyhídi Sándor közös bemutatkozását. A legidősebb kiállító huszonhárom, a legfiatalabb húsz éves. Természetes tehát a kísérletező kedv, a műfaj adta lehetőségek keresése, tágítása. Sajnos, a rendezés nem teszi egyértelművé, hogy P. Dölles Erzsébetet képsorok alkotójaként is tisztelhetjük, vagy csupán a képek közé került két vers szerzőjeként. A felírásokból az utóbbi lehetőség tűnik valószínűnek. Ha a kiállítást egyértelműen fotókiállításként tárgyalnánk, bizony a kísérletező kedv dicsérete mellett fel kellene rónunk a már „visszaköszönő" ötleteket, ismerős technikai trükköket, a lótványszervezés erőszakolt sarkítását. De a IáE HÉTVÉGE tott anyag elsödlegsen nem a fotóművészet körébe tartozik. A kiállításon minden képkockának környezete van. A legsikerültebb képsorok akciók fázisainak egymásutánját dokumentálják. Nem a látvány lesz az elsődleges, hanem a történés, amely stilizált — megcsinált — voltából eredően elsősorban belső történésekre kíván utalni. Ezt leghívebben a zárókép fejezi ki, de két ízben a verset is segítségül hívja egy- egy kiállító, a belső kiterjedések hangsúlyozására. Az idő és tér érzékeltetése, a látvány folyamatként való szervezése, egyértelműen a legmodernebb grafikai irányzatok törekvése, még akkor is. ha a fotóeljárás technikájára épül a műalkotás. A tárlatlátogató zavara tehát abból adódik, hogy a kiállítók maguk is elsőorban fotósoknak tartják magukat. Ez igényesebbé teszi képeiket, de visszafogottabbá filozófiájukat. S valljuk meg, az utóbbi lenne az érdekesebb. Mégis egyértelműen dicséret illeti mind a Kisgalériát, mind a kiállító kis kollektívát. Régóta hirdetjük, hogy kamarakiállításoknak akkor van értelme, ha azok tematikus kötöttséggel szerveződnek, ha egységes közlendő érdekében egymás kiegészítői lesznek a kiállított művek. Végre kaptunk egy egységes törekvéseket, azonos problémákat kutató — s helyenként megoldó —, anyagot, A Doktor Sándor Művelődési Központban, a Mecseki Fotóklub vendégkiállításainak sorában ezúttal fiatal fővárosi fotósok szerepeltek, összhatásában igen színvonalas, a fotóművészet legmodernebb törekvéseit is magába foglaló anyaggal. Kár, hogy e jegyzet megírása előtt nem tudtuk közvetlenül felfrissíteni élményeinket a tárlatról, mivel a terem parkettjét frissen fényezték, s így két napig, csak az ajtóból volt megtekinthető a kollekció. Sszerencsénkre a képek méreteiben is lenyűgöző nagysága távolabbi nézőpontból is teljesértékű vizuális élményt biztosit. E képeken elenyészően kevés a tónusok szerepe. Legtöbbször hiányzik is a tónus. A ritmus hangsúlyozása is háttérbe szorul, s a látvány konstruktívabb struktúrájának demonstrálása kerül előtérbe. Szerencsés János néhány képén hatalmas raszterpontokból szerveződik egységgé a látvány. örvendetes módon előtérbe került e kiállításon az emberábrázolás. A látott portrék a műfaj javába tartoznak. (Mont- vai Attila, Horváth r /id munkái). Az emfc:?r és környezet viszonyát érzékelteti Flesch Bálint Analízis és két Bérház c. képe. Kerekes Gábor Zárt világa ugyanebbe a témakörbe nyújt maradandó élményt. ■Talán csak Szerencsés ■ túlnagyított — s így semlegessé vált — aktrészlete hatott zavaróan. A szemközti falon elhelyezett Rab temető c. Csáki György fotója a Kisgaléria kiállításán. kép viszont a forma és mondanivaló egységének szép példáját adta. — bl — * A politikai és gazdasági vitaműsorok közül igen időszerű és jelentős kérdésekkel foglalkozik a Látókör, amelyben legutóbb a szocialista demokráciáról hallhattunk. Hasonló jellegű riportműsor-sorozatot láthattunk Mi és a nagyvilág címen. Ezek a műsorok információs jelentőségük mellett egyszersmind a felelős közéleti gondolkodás műhelyei. Üj könyvek A Kossuth Könyvkiadó könyvújdonságai között találjuk Kari Marx: A gothai program kritikája című művét, Marx. Engels, Hegel, Bracke, Kagtsky és Liebknecht leveleivel, valamint Lenin Állam és forradalom című művének részleteivel, továbbá a program-dokumentumokkal. Megjelent Jack Wod- dis: Új teóriák a forradalomról című tanulmánykötete, amely Frantz Fanon, Régis Debray és Herbert Marcuse nézeteinek marxista kritikáját adja. Az energiaválság problematikáját ismerteti Patkó András és Várnai Iván közös műve. ím» mmwmmm WT-%W^5WT*U^r-.:; :;'; ' • -:v ■. ■í;: ö-pIIIÉ; ÍIÍÍÍIi:5P: ü fr :T > X -'I'!"* J SSÄÄÄil»!» SS ’: :• í • : í • ÍV:''*: : iKiaiiitasi Krónika
