Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)

1975-02-08 / 38. szám

Kerekasztal-beszélgetés az irányelvekről A Dunántúli Napló kulturális rovata a héten a művelődési, a tudományos és a művészeti élet veze­tő személyiségeinek részvételével ankétot rendezett a Központi Bizottságnak a párt XI. kongresszusára kiadott irányelveiről. A kerekasztal-beszélgetésen részt vett dr. Tigyi András, a Pécsi Orvostudományi Egyetem tanszékvezető tanára; dr. Bauer Miklós professzor, a POTE Fül-orr-gége Klinikájának igaz­gatója, Bernics Ferenc, a Baranya megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztályának vezetője; Baló Ist­ván, a pécsi Doktor Sándor Művelődési Központ igazgatója; Tóth Sándor koreográfus, a Pécsi Balett igazgatója és Bánrévy Antal adjunktus, a Zene- művészeti Főiskola pécsi Tanárképző Intézetének tanára. Lapunkat Békés Sándor főszerkesztő-helyet­tes; Wallinger Endre kulturális rovatvezető és Szoko- lai István fotoriporter képviselte a beszélgetésen. DUNÁNTÚLI NAPLÓ: — Az ideológiai és művelő­dési feladatok kapcsán szeret­nénk beszélgetni az irányelvek­ről. Kérésünk, hogy a szocialista tudat kérdését állítsuk a beszél­getés középpontjába. Figye­lembevéve a művelődés mind a négy fő területét, tehát a tudományos életet, a művészeti életet, a közoktatást, valamint a közművelődést, különös tekin­tettel a munkásművelődésre. Kérem, beszélgessünk őszintén és kötetlenül a szocialista tudat nagyon is összetett kérdéseiről, arról: mit tehetünk a társadalmi tudat szocialista vonásainak erősítése érdekében: a szocia­lizmustól idegen nézetek, maga­tartásformák ellen és mit tehe­tünk annak a világnézetnek az elmélyítése és szélesebb körű elfogadtatása érdekében, amely eszmei alapja társadalmunk to­vábbi erősödésének. igény III a világnézeti felkészültségre TIGYI ANDRÁS: — A bevezetőben elhangzott egy utalás az országos diák­parlamentre, ahol a diákjaink a világnézeti nevelés elmélyült és őszinte igényeiről adtak bi­zonyságot. Voltaképp ugyanez az igény mutatkozik nálunk, az orvosegyetemen, a hallgatók ülésein is. Nemcsak érthető, de jó dolog is, hogy természetes igényük van a szakmai tudás mellett jól megalapozott világ­nézeti felkészültségre. Ez a kor — a középiskola utolsó és az egyetem első évei — kijjönben biológiailag is az az időszak, amikor a legintenzívebben je­lentkezik a fiataloknál a válasz­keresés a lét és tudat kérdései­re. Ez tehát jó. Viszont az ideo­lógiai és a szakmai nevelés szétválasztottsága az oktatási programban annál kevésbé. Sokak szemében úgy tűnik: van egy marxista tanszék - ez adja a világnézetet — és van másik harminc „szakmai" tanszék. Azt a látszatot keltve, mintha egye­dül a marxista tanszék lenne felelős a világnézeti nevelé­sért ... Nemrégen tárgyaltunk erről a kérdésről az egyetemen. Én biológus vagyok, állíthatom, hogy ez a tudományág tele van világnézeti vonatkozásokkal, és ugyanez áll az egyéb társtudo­mányokra, alaptárgyakra is. A világnézeti nevelés ne legyen izolált az orvosképzésben; le­gyenek felelősek érte a szakmai tanszékek is. Erről az egyetemi pártbizottság határozatot is ho­zott, de azt hiszem még nagyon sok fórumon kell beszélnünk róla, amíg természetes közelség­be kerül az ideológiai nevelés­nek ez a kétféle megközelítése. BANRÉVY ANTAL: — Ugyanez a probléma a ze­neművészeti képzést is foglal­koztatja. Csak mi egy kicsit szerencsésebbek vqgyunk. Egy­felől mert kisebb az intézmény, másfelől pedig én például mu­zsikus vagyok, de évek óta ze­neesztétikát is tanítok a marxis­ta tanszéken. Zongorát tanítok és marxista esztétikát — a szak­mai és a világnézeti nevelés közvetlen találkozási pontján. És szerintem ez találkozás a világnézeti nevelésnek és egy­ben a szakemberré válásnak is kulcskérdése az egyetemeken. Hiszen az érintkezési felületek minden szakmai oktatásnál megvannak. így maga az okta­tás —, nálunk a művészet okta­tása — a világnézeti pontokon át elvezet politikai kérdésekhez is; vagy éppen a közművelődési szemléleten át a munkásság művelődéséig és még sok felé. Nagyon fontos, hogy valakinek az egész emberi habitusa együtt fej löd jék . . . Hogy képes legyen felismerni a tüdőgyulladást, de arra is, hogyan kell humánu­san, az emberi magatartásával is gyógyítani... Vagy egy saját példát: Az egyik zeneiskolából különböző kis cédulák kerültek a kezembe. Nehézkes fogalma­zással és helyesírási hibák özö­nével igazolták rajta a szülők — takarítónők, munkásasszo­nyok —, hogy „a gyerek beteg­sége miatt nem tudott zene­órára menni". Esztétika órán odaadtam a hallgatóknak, mit szűrnek le belőlük. Mondanom se kell: kitűnően szórakoztak a helyesírási hibákon . .. Lehet, ezek a szülők nem végeztek ma­gasabb iskolát, nem kenyerük az írás. De a gyerekük eb­Feladataink a szocialista tudat fejlesztésében ben a társadalomban zenét tanul!... A nevetés azonnal abbamaradt.. . * A csalóéi]|||: és a társadalmi hatások BERNICS FERENC: — Én azért megkockáztatom: vajon a fiatalok világnézetéért csak az iskola vagy a tanszékek felelősek? A család és a társa­dalom részéről is a legkülönbö­zőbb hatások érik őket. Kétség­telen, hogy jelenleg a szakmai és az ideológiai nevelés között van egy bizonyos aszinkron. De nemcsak ez a probléma. Az irányelvek hangsúlyozza az ak­tív véleménycsere, a különböző nézetek szembesítésének, tisztá­zásának, a marxista-leninista álláspont meggyőző kifejezésé­nek fontosságát, amivel nem­csak ismereteket nyújtunk, ha­nem folyamatosan választ is adhatunk az élet fölvetette problémákra. De vajon helyes választ tudunk-e adni követke­zetesen az ilyen kérdésekre? Hiszen nyilván nem véletlen — az irányelvekből is következik —, hogy amíg a kultúra egész területén a marxizmus hegemón szerepéről beszélünk, addig az ideológia, a társadalomtudo­mányok területén a marxizmus monopol helyzetéről van szó. Áll ez művészetekre is, ahol viszont bizonyos művészeti kategóriák értékelése régen elavult. A mar­xizmus jó és stabil tudományos világnézet, ugyanakkor nem dogma, nem zárt rendszer, to­vábbfejlesztését maga az élet követelheti meg és ebben a kritika szerepét hangsúlyoznám. Itt viszont nemegyszer úgy tű­nik, mintha nem vitatkozó kriti­kusok, hanem a kommunista és kommunista alapvető néze­tei ütköznének össze. Ugyan­akkor, amikor észrevételeket ka­punk nemegyszer: hogyan kap­hat Kossuth-díjat X. művész vagy Z. író, aki ... Aki nagy és élvonalbeli művész, értékeit a díjjal elismerjük, ez természe­tes. Csak a kritika ne álljon lábhoz tett fegyverrel, amikor az illető téves nézeteit vagy a szocialista tudattól idegen filo­zófiáját kellene megbírálni. Itt jön a „kiállás" dolga, amikor a társadalmi tudat szocialista vo­násait kell erősíteni, mert ez is a politikánkhoz tartozik, az irányelvek is foglalkozik vele. TÓTH SÁNDOR: — Ehhez szeretnék kapcso­lódni: színházaink — vidéken — sok új magyar darabot mu­tatnak be. Ez jó. Ezek a dara­bok fontos, izgalmas kérdése­ket vetnek fel életünkből; kép­leteket adnak, amiket a szín­házak beépítenek a műsorpoli­tikájukba. Ezek közt egy csomó kérdés azonban nem eldön­tött és nem tisztázott, és ez így van jól, mert nem az a szín­ház izgalmas, amelyik kész ka­tegóriákat ad, hanem amelyik gondolatokra késztet, vitára in­gerel. Itt látom a kritika fontos szerepét. Hogy segítsen eliga­zodni, választ keresni. És itt lá­tom a kritika hiányosságait is. Azt például, hogy ugyanannak a darabnak a gondolatisága különböző vidéki városokban más kritikai fogadtatásra talál. Nem a vélemények különböző­sége aggaszt, hanem az egysé­ges szemlélet hiánya. És ennek kapcsán azt hiszem számtalan dzsungel van még a művészeti életünkben, kezdve a legelején. A főiskolai oktatásban is sokan félvállról kezelik az ideológiai tárgyakat. Jóllehet a végzett fiatal művészek is. a pályájukon számtalan filozófiai-politikai kérdéssel találják magukat szembe. Hogyan jussanak he­lyes, a társadalom fejlődését elősegítő válaszra? Szakmai f műveltséget Ík BAUER MIKLÓS: — Én azt hiszem, gondolko­dó embereknek maguktól is il­lene eljutniok idáig. És itt nem kifejezetten egy színpadi mű értelmezésére gondolok, hanem a tudással, ismeretekkel meg­alapozott materialista világné­zetre, amelyhez szerintem a társadalom józanul gondolkodó nagyobb hányada előbb-utóbb el is jut. Hiszen legalább egy­szer mindenki megpróbál vá­laszt keresni az élet nagy kér­déseire. Fontos, hogy milyen választ szerez magának; hogy a diák, a hallgató mit érez a magáénak ebben a legfogéko­nyabb korában. Megszerzi-e kérdéseire az értelmileg is föl­dolgozható materialista vála­szokat? Ha egy orvos a tanul­mányai során nem válik mate­rialistává, az nagyon sajnála­tos... TIGYI ANDRAS: — De nem válik . .. BAUER MIKLÓS: — Az egyszerűen érthetet­len .., Oktatási rendszerünk­ben — úgy gondolom —, nem ártana egyenértékűnk tekinte­ni a szakmai és a világnézeti műveltséget. Feltételezve, hogy már a középiskolában kapnak a diákok olyan ismereteket, amelyekkel sikerül értelmileg megközelíteniük vagy elérniök a materialista világnézetet. BERNICS FERENC: — Igen, de ez nemcsak ér­telmi kérdés, hanem emocioná­lis kérdés is. A tényanyag na­gyon fontos, és ezen a téren van mit tennünk még. És nem­csak a középiskolai oktatás­ban ... DUNÁNTÚLI NAPLÓ: — Ügy gondoljuk, ebben a kérdésben nemcsak a közokta­tásnak vannak még tennivalói. A párt ismert határozata és most az irányelvek is világosan szólnak a közművelődés világ­nézeti hatásának fokozásáról. A szocialista brigádok szerepe BALÓ ISTVÁN: A szocialista tudat formálá­sában országosan is sajátos szerephez jut a szocialista bri­gádmozgalom. Újabban sorra alakulnak meg a szocialista brigád klubok. Fontos eszköz ez is, a kérdés azonban —, nogy sikerül-e jól felhasználni ezt az eszközt —, ott aol ei; mi lesz a tartalma, hogyan szervezik meg? És itt sok eset­ben az üzemi vezetés szemléle­tén kellene változtatni, a mun­kásművelődés lényegét kellene megragadni. Ebben kívánunk mi, népművelők segíteni, de el kell mondanom, vannak nega­tív tapasztalataink is. A Doktor Sándor Művelődési Központ felajánlotta két üzemnek is a klub vezetését és fenntartását is. Az üzemben örömmel fogad­ták, de az első foglalkozásra alig néhányon jöttek el. Volt ezenkívül egy író-olvasó talál­kozó is, amelyen egyedül az író jelent meg ... A kudarcok ellenére is az üzem a klubot mindenáron fenn akarja tarta­ni. Oly módon is, hogy a klub­tagok részére esetenként egy óra munkakedvezményt bizto­sít, amit nem helyeselhetünk, hiszen a művelődésnek nem ez a célja ... TIGYI ANDRAS: — üzemi dolgozókról, üzemi fiatalokról hallottunk az imént. Meggyőződésem, hogy bármely oldalról közelítünk is, oda érünk, hogy a világnézetét ho­gyan lehet, lehetne megvalósí­tani. Egy biztos: ez rendkívül nehéz feladat, amiben a ter­mészettudományok adta lehető­ségeket ma sem használjuk ki megfelelően. Tessék megnézni: nyugaton elsősorban humán ér­deklődésű a fiatalság. És eb­ben sok a hasonlóság nálunk is. Sokan a műveltség humán részében jelentősebb forrást keresnek, holott a természettu­dományos alap a legfontosabb pillére a világnézeti felkészült­ségnek is. Mit teszünk érte? A középiskolai tankönyvekben nyoma sincs annak, hogy van-e annak a természettudományos tételnek valamilyen köze a vi­lágnézethez. Ezt ugyanakkor nem mondhatjuk el a régi tan­könyvekről ... Mi eléggé steri­len tanítjuk a világnézeti tár­gyakat. DUNÁNTÚLI NAPLÓ: — Ezzel nehezen tudnánk vitatkozni, sajnos. Éppen ezért itt jöhetne a ,.reál"-tárgyakat oktató nevelő nagyon fontos pedagógiai szerepe, amikor ki­használja a kínálkozó lehetősé­get, magát a „steril" tételt a világnézeti nevelésre. Ha itt megszólal a materialista szem­léletű pedagógus —, ha való­ban az ... És a diákok többsé­ge szerint az ilyen nevelőnek van igazán tekintélye —, szak­tárgyától függetlenül — vagyis annak, aki úgy is él, ahogyan gondolkodik, ahogyan tanít. BERNICS FERENC: — Itt azért azt is megjegyez­ném, hogy egy rendkívül nagy, széles körű folyamat, az okta­tás korszerűsítése előtt állunk, pontosabban: ez a folyamat megindult... Eredményekép­pen évek múlva új, korszerűbb tankönyvekre számíthatunk és arra is, hogy nagyobb pedagó­giai szabadsága lesz a szak­tanároknak. BÁNRÉVY ANTAL: — Nagyon hasznosnak tar­tanám azért már most is az időszerű tudományos eredmé­nyeket beépíteni a világnézeti nevelés folyamatába. A tudo­mányos igazságok intellektuális megközelítésére gondolok, ami­ben a művészet érzelmi hatásai is sokat segíthetnek ... BAUER MIKLÓS: — Egész társadalmunkban két fontos meghatározó fak­tort szeretnék itt említeni: az egyik a társadalom természe­tes szaporulata, amiben jó úton haladunk A másik a nevelés kérdése, és ebben a pedagó­gus társadalom kulcsszerepe, vagyis az: milyen lesz a jövő társadalma. Ehhez mérten kel­lene őket megbecsülnünk. BERNICS FERENC: — Igen, és erre vonatkozóan az irányelvekben is örömmel olvashattunk egy nagyon fon­tos mondatot... HÉTVÉGE Pedagógusok :.'-*** kutCS*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents