Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)
1975-02-01 / 31. szám
KÉPEK A SZOVJETUNIÓBÓL Képek: 1. Exportra készülnek a modern világítótestek Kirgiziában. 2. A Tadzsik SZSZK fővárosa Dusambe utcáján. 3. Ostengeri cethal maradványaira bukkantak az Észak-Kaukázus Krasznodár területén. A pekingi függöny mögött Már o módszerek is sok mindent elárultak a kínai politika természetéről. Minden előzetes bejelentés nélkül, titokban ülésezett január 8. és 10. között Kínában a maoista párt központi bizottsága. Nyilvánvalóan ezen az ülésen születtek meg azután azok a döntések, amelyeket a január 13-án ugyancsak titokban összehívott és titokban ülésező IV. országos népi gyűlés szentesített. Az egész folyamatról a külvilágot - beleértve természetesen a kínai „külvilágot" is — csak akkor értesítették, amikor a folyamat már lezajlott. Mindenesetre az eseményt így is jelentősnek'kell ítélni. Végső soron a földkerekség legnagyobb lélekszámú országáról van szó, amelynek magatartása és politikai vonalvezetése nem lehet közömbös a nemzetközi politika szempontjából sem. Az a tény, hogy az országos népi gyűlést (tehát a parlamentet) végül is összehívták, feltételezte: viszonylagos és ideiglenes kompromisszum jött létre a kínai vezetés csúcsain folyó ha-< talmi harcban. Hiszen a kínai parlament tíz éve nem ülésezett, noha a tíz esztendő alatt felelős kínai vezetők nemegyszer „küszöbönállónak” jelezték a parlament összehívását. Mindannyiszor elsöpörték azonban még e formális gyülekezet összehívását is azok a viharok, amelyeket már évekkel ezelőtt Liu Sao-csi államelnök, majd a Mao utódjának kikiáltott Lin Piao bukását és az úqynevezett „kulturális forradalom" idején kibontakozott frakcióharcokat követték. A most hozott határozatok utalnak bizonyos személyi kompromisszumokra és a hatalmi harc „viharszünetére”, de ez a megeqyezés nyilvánvalóan viszonylagos. A múlt években általában két nagy csoportot különböztettek meg a kínai vezetésben : a Csou En-laj által vezetett „pragmatikusakat, vagy mérsékelteket" és a korukat tekintve fiatalabb, a „kulturális forradalom” idején feltűnt „radikálisok" csoportját. Ez utóbbit „sanghóji frakciónak" is nevezték és a kombinációk ehhez sorolták Csianq Csing-et, Mao feleségét is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez a felosztás mindenekelőtt a személyi hatalmi harcra vonatkozott, amely legfeljebb a qazdaságvezetés és a belpolitikai élet stílusának különböző felfogásában nyilvánult meg. Semmilyen jele sem mutatkozott annak, hoqy a két csoport taqjait valamilyen különbség választaná el egymástól a nemzetközileg leglényegesebb kérdésben, az ádáz szov- jetellenességben. Ezt előrebocsátva: a parlamenti döntések azt mutatják, hogy a 81 éves — és az ülésen nyilvánvalóan előrehaladott kora miatt részt nem vevő — Mao különleges helyzete nemcsak HÉTVÉGE konzerválódott, hanem meg is erősödött. Elhatározták, és az ülésen elfogadott új alkotmányba be is iktatták, hogy eltörlik az államfői tisztséget. Ezt Liu Sao-csi bukása óta egyébként sem töltötték be. Ráadásul a fegyveres erők főparancsnoki tisztét a Kínai KP elnöke,' tehát Mao veszi át. A másik, személyileg figyelemre méltó határozat, hogy a hónapok óta betegeskedő, de az ülésen — legalább is a hivatalos közlés szerint — részt vett 76 éves Csou En-lajt megerősítették miniszter- elnöki tisztségében. A jelek szerint az ország harmadik emberévé, első miniszterelnök-helyettessé (egyébként tizenkettő van) Teng Hsziai-ping lépett elő. Teng, aki maga is jóval túl van a hetvenen, egyike volt a „kulturális forradalom” idején a „radikálisok" által leghevesebben támadott funkcionáriusoknak, de már körülbelül másfél esztendeje fokozatosan visszatért a hatalomba. Mégpedig Csou En-laj támogatásával, akinek legfőbb funkcióját Teng látja el a miniszterelnök kórházbavonulásának időszakában. Hasonlóképpen Csou bizalmasának számít a 76 esztendős Csien Jing marsall, akinek személyében Kínának Lin Piao bukása óta ismét van hadügyminisztere. Mindamellett le kell szögezni, hogy az úgynevezett „radikálisok” a párt vezető testületében megtartották eddigi pozícióikat és az új alkotmánytervezetet is ennek a csoportnak egyik tagja terjesztette be. Mindez — bármilyen jelentősége legyen is később a kínai politika magatartás alakulása szempontjából — végső soron másodrendű. A politikailag leglényegesebb kérdésben a központi bizottság és a népi gyűlés ülése megerősítette azt a kártékony, negatív vonalat, amely Kína magatartását eddig jellemezte. Sőt, ezúttal ez az irányzat az új alkotmányban formai kifejezést is kapott. A még 1954-ben szerkesztett régi alkotmány bevezetője a Szovjetunió és a népi demokratikus országokhoz fűződő megbonthatatlan barátságról beszélt. Ezt a szakaszt törölték az új alkotmányból. Helyét olyan bevezető foglalta el, amely az imoerialistaellenes harc mellett különös élességgel szólít fel az úgynevezett „szoci- ólimperializmus” elleni küzdelemre. Ezen a kínai vezetők különleges szóhasználata a Szovjetuniót és a szocialista közösséget érti. A titoktartás fátylával burkolt és csak utólag, sommás hivatalos jelentésekben ismertetett pekingi események ily módon a belső „hatalmi sakktáblán” esetleg létrehozhattak változásokat — de a kínai politika szovjetellenes fővonala a régi maradt. A washingtoni „olajdiktatúra" A világpolitika színfalai mögött óriási arányú küzdelem folyik. A tét: lehetőséget kap-e az Egyesült Államok a fejlett tőkés világ olajstratégiójának meghatározására. A küzdelem ezekben a napokban kezd voltaképpen kibontakozni. A Közös Piac kilenc országának pénzügyminiszterei Londonban január második hetében csatáztak azon, milyen álláspontot foglaljanak el az amerikai követelésekkel szemben. Az olajtermelők szövetsége, az OPEC pedig január 24-én Algírban tartott konferenciát az ellenstratégiáról. A szokástól eltérően ezen már nemcsak az olajipari és pénzügyminiszterek, hanem a tagállamok külügyminiszterei is részt vettek. A kartell céljai Az Egyesült Államok már 1973 végén, az olajválság kirobbanásának pillanatában, a nagy tőkés fogyasztó országok blokkja, az úgynevezett „fogyasztói kartell" létrehozására törekedett. Ezt követelte Kissinger amerikai külügyminiszter hírhedtté vált londoni beszédében, 1973 karácsonyán az akkor Brüsszelben tanácskozó közös piaci csúcsértekezlettől. A fogyasztói kartell megalakítása mögött kettős amerikai elgondolás húzódott meg. Az első: Washingtonnak az a meggyőződése, hogy az olajexportáló országokkal, s ezen belül mindenekelőtt az arab államokkal szemben a nagy fogyasztók csak úgy állhatnak meg a lábukon, ha szigorúan összehangolják a maguk olajpolitikáját és szinte katonai fegyelmet tanúsítanak. A stratégia másik ága, hogy egy ilyen fegyelmezett blokk óhatatlanul nemcsak az olajpolitikát érinti — hanem a politikát általában! A „fogyasztói kartell” megalakítása tehát voltaképpen egyik formája annak a törekvésnek, amely- lyel az Eqyesült Államok meg akarja szilárdítani az utóbbi évtizedben kérdésessé vált politikai vezető szerepét Nyugat- Európóval és Japánnal szemben, s újra meg akarja erősíteni az ellenőrzést ezeknek az országoknak önálló külpolitikai kezdeményezései felett. 1973 karácsonya és 1974 decembere között hullámzó harc folyt a „fogyasztók kartelljét” követelő amerikai javaslat körül. A viszonylaq független nyugat-európai álláspontot a leq- határozottabban Franciaország képviselte. Párizs a „fogyasztók kartelljének” létrehozása helyett háromoldalú olajkonferenciát követelt, amelyen a nagy tőkés fogyasztók, az olajtermelő és -exportáló orszáqok, valamint az olajválság által rendkívül erősen sújtott, olajjal nem rendelkező fejlődő államok vennének részt. Ezt az elvi álláspontot Franciaország azzal párosította, hogy kétoldalú tárgyalásokat kezdett az olajexportáló országokkal (Algériától Iránig) és nagyszabású gazdasági megállapodásokkal igyekezett gondoskodni olajellótásáról. A többi nyugat-európai ország és Japán a hármas konferencia ügyében nem képviselt ilyen határozott álláspontot A kétoldalú kapcsolatokat azonban ók is felvették a termelőkkel. Amerikai ellentámadás Tavaly decemberben azonban — kihasználva a tőkés világban egyre jobban élesedő gazdasági válságot — az amerikaiak ellentámadásba mentek át Ez az ellentámadás részben sikerrel végződött. Párizsban a fejlett tőkés országok legnagyobb gazdasági szervezete, az OECD úgy határozott hogy létrehozzák az amerikaiak által követelt Nemzetközi Energiaügynökséget. Az amerikai győzelem kettős volt Először is: Washingtonnak sikerült elérnie, hogy a létrehozandó ügynökségben a szavazatokat az olajfelhasználás arányában osztották el. így 16 ország 148 szavazatából az USA egymaga 51 szavazathoz jutott. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hoqy ha csak egyetlen számottevő szövetségesre (például: Japán, az NSZK vagy Anglia) tesz szert a vitában, már diktálhat a Nemzetközi Energiaügynökségnek, vagy megakadályozhatja neki nem tetsző döntések létrejöttét! A párizsi szavazás mindenképpen az első nagy lépés a „fogyasztók blokkjának” megvalósítására. Franciaország megtagadta a csatlakozást. Ily módon azonban elszigetelődött a többi vezető tőkés országtól, s éppen ez volt az amerikai of- fenzíva második sikere. A szembenállás feloldódott Giscard d’Estaing francia köz- társasági elnök és Ford amerikai elnök Martinique-szigeti csúcstalálkozóján. A kompromisszum lényege az volt, hogy Franciaország „beáll a sorba"; csatlakozik a Nemzetközi Energiaügynökséghez. Ellenszolgáltatásul viszont az Egyesült Államok beleegyezik a Francia- ország által eredetileg javasolt hármas értekezlet (nagy fogyasztó, olajexportőrök, fejlődő országok) megtartásába. Azóta — éppen a legutóbbi napokban — kiderült hogy ezt a kompromisszumot a két fél eltérő módon értelmezi. Franciaország inkább a háromoldalú konferencia megtartását sürgeti. Az Egyesült Államok viszont hivatalosan kijelentette, hogy csak akkor megy el erre az értekezletre, ha előbb létrejön a „fogyasztók kartellje”. S hoqy a helyzet még bonyolultabb legyen — közben az ösz- szes vitatkozó résztvevők folytatják kétoldalú megbeszéléseiket a termelőkkel, hiszen mindegyik biztosítani akarja saját energiaellátását. Döntő fordulat A küzdelemben 1975 első hónapjai valószínűleg döntő fordulatot hoznak. Washingtonban ugyanis márciusra akarják befejezni a Nemzetközi Energiaügy- nökséq teljes alapszabályzatának elkészítését. Akkor dől majd el, sikerül-e az amerikai diktátum terve. Testvérlapjaink írják ÁbBOBCitan npaeaa Érdekes adatokat közölt testvérlapunk az 1975-re tervezett beruházásokról a Ivovi területen. A kiemelt beruházások között szerepel Lvov, Cservono- grád, Jávorov, Rozdol, Drogo- bics, Sztyebnyik és Boriszlav városok egy-egy nagyobb ipari létesítményének további építése, illetve befejezése. Új szerelőcsarnokkal gazdagodik például a Ivovi autóbusz üzem és a tehergépkocsi gyár is. Az utóbbira több mint 3 millió rubelt költenek ebben az évben. Ugyancsak Ivovi továbbfejlesztés lesz a város szállítószalag gyárának 3 milliós beruházása, de emellett még 680 ezer rubelt költenek szociális létesítmények építésére is. Jávorszkban a csaknem 20 milliós költséggel épülő kémiai kombinát építési munkálatai folytatódnak, Drogobics- ban pedig az autókarosszéria üzemet fejlesztik tovább. Bo- riszlavban és Rozdolban ugyancsak kémiai üzemet bővítenék, amelyek termékei a mezőgazdaság vegyianyag ellátását gyarapítják. Az év közepén elkezdődik az új eszéki szálloda építkezése. Megnőtt a szálloda ára, ugyanis az 1973. évben elkészített kivitelezési tervekben 38,540 000 dinár szerepelt a kivitelezés költségeként Most az építőanyagok és munkadíjak összegének változása miatt ez a költség 14,063 000 dinárral emelkedett, így a jelenlegi számítások szerint 52,603 000 dinár szükséges a szálloda felépítéséhez. CAl/iBEHCKO flEAD A Szlivenszko Delo megjelenésének 30 éves évfordulója alkalmából a Bolgár Kommunista Párt városi bizottsága és a városi tanács vezetői találkozón vettek részt a szerkesztőség kollektívájával A szliveni proletárok egykori vezetőjének, Szabi Dimitrov születésének 75. évfordulója alkalmából emlékülést tartottak a megye több városában és községében. Szliven városában a „Georgi Kirkov” Tudományos Egyesület székházában tartottak ünnepséget. A lap egy egész oldal terjedelemben összeállítást közöl Szabi Dimitrowal kapcsolatban. Méltatja, mint vezetőt, mint a szabadság önkéntes harcosát, aki vállalta az állandó harcot, megpróbáltatást. Bátorította a népet és szervezte az ellenállást. KGST-ösztöndíjasok A Szovjetunió számos felsőoktatási intézményében lehet KGST-ösztöndíjasok- kal találkozni. És nemcsak a Szovjetunióban, hanem Lengyelországban, Csehszlovákiában, Magyarországon, Romániában, az NDK- ban és Bulgáriában is. Az ázsiai, az afrikai és a latinamerikai országokból 25 000 fiatalt oktatnak a KGST-or- szágok legjobb tanintézeteiben. Mérnökök, közgazdászok, agronómusok lesznek és megtanulják a tervezést, a gazdaságirányítás tudományát A káderképzés, az ipari és a mezőgazdasági vezetők kinevelése rendkívül fontos feladata a fejlődő országoknak. Ebben a szocialista országok nagy se- segítséget nyújtanak. I Óriási küzdelem a színfalak mögött I Franciaország határozott
