Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)

1975-02-01 / 31. szám

Ember ax embernek :fei!c<se«K : jjjj £ H ák áll ■- S;í ■■ : -íí: JSi Tolnai Gábor: Örökség és örökösök KAZINCZYTÓL MÁIG Negyven esztendő (1933— 1973) terméséből válogatott ebben a kötetében a roppant sokoldalú szerző. Az ötvenhat hosszabb-rövidebb tanulmány foglalkozik magyar és külföl­di írókkal és művészekkel, tárgyalja költészetünk és a nagyvilág viszonyát, közöl fi­lológiai adatokat és glosszá- kat, s a befejező esszékben vall két kedves országról, Ku­báról és Itáliáról. Egy rövid hírlapi cikk túl szűk keret ahhoz, hogy mind az ötvenhat tanulmányt tár­gyaljuk és elemezzük. Csak utalhatunk arra: Tolnai Gá­bor érdeklődési köre igen tágas. A „Költők és írók” fe­jezetben sokat olvashatunk Radnóti Miklósról, aki Tolnai ifjúkori barátja és szegedi diáktársa volt, de megjelenik előttünk Kazinczy, Virág Be­nedek, Kis János, Szabó De­zső, Babits, Kosztolányi, Illés Béla, Halász Gábor, Váci Mi­hály és természetesen a szer­ző két másik igen kedves író­ja, Pabló Neruda és Lorca. A névsor korántsem teljes: még más tanulmányokra is hivatkozhatnánk. A további­akban olvashatunk a spanyol festészet nagy mestereiről, a fametsző Buday Györgyről, József Attiláról, aztán olyan témákról és egyénekről, mint Fidel Castro, a kubai négerek tánca, az ugyancsak kubai költő Nicolás Guillén, I960 Rómája vagy Palmiro Togliat­ti. Láthatjuk: az olasz és spanyol, illetve latin-amerikoi kultúra és történelem igen közel áll a szerzőhöz. Nem hiányozhat természetesen Pe­tőfi, Arany és Ady sem, de rövidebb megjegyzésekben felbukkanik Ortutay Gyula, Sik Sándor, az olasz régész és kritikus Bianchi Bandinelli, sőt még XXIII. János pápa is. A XIX. és XX. század kritiku­sai, esztétái is megjelennek: Toldy Ferenc, Lukács György, Schöpflin Aladár és az egy­kori jóbarát, a Lorcához és Radnótihoz hasonlóan elpusz­tult Halász Gábor. Nekünk talán legjobban a kubai tárgyú tanulmányok tet­szettek, hiszen 1955 körül ma­gunk is megismerhettük azok­kor Európában emigránsként élő Nicolás Guillént, hallhat­tuk hangját, s pompásnak tartjuk Fidel Castro markáns egyéniségének vagy a kubai négerek táncainak elemzését. Általában véve azonban el­mondhatjuk: majdnem minden tanulmányban találunk sok szellemes gondolatot, értékes meglátást és nem utolsó sor­ban stiláris-fogalmazási szép­ségeket. Tolnai nemcsak esz­tétikai gondolkodásunkat, ha­nem a magyar stílusnak is jeles mestere! Bizonyos fenntartást csak a Kis János- és a Konyorcsik- tanulmány kapcsán érzünk. Kis Jánosnak, a szorgalmas soproni írónak esetében ta­lán „esztétikai perújítást” kel­lene kérnünk, mert Tolnai vé­leményét eléggé elmaraszta­lónak érezzük, s inkább a Ki­set sokra becsülő Kazinczynak adunk igazat. A szobrász Ko- nyorcsik esetében pedig Tol­nai igen pozitív véleményt ad, de a jegyzetben idézi Rózsa Gyula negatív véleményét is. Nem ismerjük eléggé Konyor- csik életművét, de úgy érez­zük, ö probléma nyitva ma­radt. Végül fejezzük ki örömün­ket, hogy a könyvet bőséges jegyzetanyag zárja. Kiadóink a tanulmányköteteknél általá­ban nem utalnak a cikkek el­ső kiadásának idejére és he­lyére. Tolnai viszont — hála a Gondolat kiadó lelkiismere­tességének — ezt megteszi, sőt gyakran bő kiegészítő megjegyzéseket is fűz az egyes tanulmányokhoz. Most már csak azt kívánjuk: fejez­ze be „sok éve” készülő köny­vét Radnóti Miklósról, és ír­ja meg azt a könyvet is a barokkról, amelyet ugyancsak mór régebben ígér. (Gondo­lat). Angyal Endre m m A fenevad Muhtar Auezov kazah író klasszikus elbeszélése filmen Látszólag eseménytelen az e heti bemutató-kínálat, ám „el­dugva” a délutáni, elsősorban fiataloknak, nyugdíjasoknak al­kalmas időpontban a nemzet­közi filmtermésben is kiemel­kedő „gyöngyszemre” lelhe­tünk. Mert nem véletlen, hogy a múlt évben megrendezett III. Afro-Ázsiai Filmfesztiválon a műalkotásnak kijáró megrendü­léssel nézték végig a fesztivál résztvevői a kazah Okejev A fe­nevad című filmjét, amelynek története nagyon egyszerű, gondolat- és érzésvilága pedig szavakra lefordíthatatlanul gazdag. Muhtar Auezovnak, a kazah irodalom klasszikusának elbe­szélése, melynek cselekménye af Októberi Forradalom előtt játszódik, szolgált alapul a filmhez, amely egy kisfiú és egy kölyökfarkas különös kap­csolatának történetét meséli el. Kurmas, a hatéves, árván ma­radt fiú megsajnál egy újszü­lött farkast, melyet nagybátyja már kiirtásra szánt; tejjel táp­lálja, féltő gonddal fölneveli. Az elárvult farkast Kurmas, az árva fiút nagybátyja, a pász­tor, és nagyanyja, a szelíd öregasszony neveli. Kurmas nagybátyja, Ahangul csak két dolgot ismer: az ostort és az ordítozást. Ingerli, gyötri uno- kaöccsét, hogy „jó dzsigit-et", életre való kazahot neveljen belőle, kegyetlen, csak erősza­kot, önzést és gyűlöletet isme­rő férfit. A fiút, és „Vérszom­jast”, a farkaskölyköt gyöngéd­ség és ragaszkodás, elválaszt­hatatlannak tűnő barátság köti össze. Együtt őrzik a hegyi ka­rómban a juhnyájat, melyet Ahangul a földesúrtól lopott. Ahangul sorsában feltárul előt­tünk egy a szegénységtől, a tudatlanságtól, a létért folyó kegyetlen harctól megnyomorí­tott, gyümölcsöt nem termő élet. Megismerjük a cári kény­szermunkából szökött Haszant, aki messzebbre lát saját érde­keinél, szeretetet, melegséget teremt maga körül, és a kisfiú emberségéért őt választja társ­nak, „apjának". Két arc, a fér­fié és a kisfiúé a behavazott ablakhoz simulva, áthatóan, hosszan, nyugodtan ránk te­kintő szemekkel, a megszen­vedett igazság békéje, a meg­értő emberség tükre. Haszon tudja, hogy csak az képes sír­ni, ki nevetni is tud, gyűlölni, aki szeretetre is képes, az ag­resszió agressziót szül, és az önpusztítás helyett az egyedüli emberi lehetőség a szembesze­gülés a közös sors nyomorával. A megtört gerincű megmara­dásnál, a tolvaj Ahangul ön­ként vállalt kitaszítottságánál a halál is jobb. Ahangul halálra szánja Kurmas barátját, mivel nem lett belőle jó „házőrző”. És az megszökik, vaddá válik. Egy hajtóvadászat során meg­sebesített, megkergetett Vér­szomjas végül rátámad az őt tárt karokkal fogadó kisfiúra. Egyszer, kétszer, háromszor is belelő Ahangul a farkasba, de a golyók nem terítik le a vér­rel borított, megkínzott állatot, felemelkedik, gyűlölettel és fáj­dalommal néz gazdájára. A magányosság tekintetével, mint Kurmas, akit sorstársa, az „ár­va" farkas mart meg, a földes­úr megnyomorította Ahangult, és a csendőrök közt száműze­tésbe hurcplt Haszon, míg szer­tefoszlik alakjuk az áttetsző fe­hér hóviharban. A rendezőt, Okejevet a for­gatókönyv írásában résztvevő Koncsalovszkij — akinek Va­nya bácsiját vasárnap láttuk a tv-ben — segítette a sikerhez művészi dramaturgiával. Hi­szen könnyű lenne szentimen­tális érzelmeket ébreszteni a nézőben, egy kis szánalmat kelteni az árva iránt, megha­tódni a gyerek és kölyökfarkas hűségén. Okejev másként tett. Mesterkéltség nélkül, tiszta, egyszerű eszközökkel a részvé­tet az egyedül lehetséges ma­gatartás hiteles példájává ne­mesítette. S. A. Folyoiratszemie Idei első számával huszadik évfolyamába lépett a Nagy­világ, az élő külföldi irodalma­kat bemutató és népszerűsítő folyóiratunk. Hosszú évek mu­lasztásait kellett pótolni a Nagyvilágnak, mikor megindult. Az akkori szerkesztő. Kardos László bizakodva beszélt az új folyóirat jövőjéről, úgy érzete, megfelelő fordítói gárda áll rendelkezésükre. Kéry László - a mostani szerkesztő - már az eredmények tudatában mérle­gelhette a közel két évtizedes munkát a januári számban. Megállapítja, hogy a Nagy­világ „behozta az elmaradást”, ma mór lépést tartunk a világ- irodalommal. Az évforduló nyomatékosab­bá tételére a Nagyvilág is­mét megnyitotta hasábjait a hagyományos Kerekasztal esz­mecserének. Ezúttal a „Külföldi irodalom magyarul, magyar iro­dalom idegen nyelven” téma­körben várják írók, fordítók hoz­zászólásait. A Nagyvilággal majdnem egyidős Kortárs szinte minden évben újjászületik vagy lega­lábbis megváltozik egyik-másik rovatában. A januári számban új ötlettel gazdagították a szer­kesztők a folyóiratot. „Szülő­földem” címmel rovat nyílt, melyben az év során nagymúltú magyar falvakat és városokat mutatnak be írók, szociológu­sok, helytörténészek. Kicsiben ikertársa lesz ez a Magyaror­szág felfedezése vállalkozás­nak. Első alkalommal a dunán­túli Zámoly múltjával és jelené­vel ismertet meg bennünket Új év, új rovatok Farkas Gábor, illetve Szakol- czay Lajos. A falunak két ne­ves író-szülötte is van — Csa­nádi Imre és Csoóri Sándor. Közülük Csanádi Imre vall meg­indító szavakkal szülőföldjéről, a falu embereiről, gyermekko­ráról. A vallomást a költő zá- molyi ihletésű versei egészítik ki. Új rovattal jelentkezett a Társadalmi Szemle idei első száma is, címe: Az automatizá- ció és az ipari munkások. Mint a szerkesztői jegyzet hírül adja, egy nagyarányú kutatási prog­ramról adnak számot az itt megjelenő írások. Az automati- záció fokozatos elterjedése döntő hatással van az ipari munkások életére, tevékenysé­gére, sőt szemléletére. Ennek a hatásnak az eredményeit és várható következményeit sze­retné felmérni a kutatási prog­ram, melyben szocialista és ka­pitalista országok kutatói egy­aránt részt vesznek. Érdekes és tanulságos kiállí­tásról számol be a Művészet ja­nuári számában Maurer Dóra. Projekt ’74 címmel Kölnben ki­állítást rendeznek azok a kép­zőművészek, akik a legújabb, a hetvenes évek művészeti áramlatainak kötelezték el ma­gukat. A cikk tárgyilagosan is­merteti az egyes törekvések gondolati lényegét valamint a kiemelkedőbb - vagy inkább „kirívóbb" — alkotásokat. (Fotó­jukat is láthatjuk a lapban!). A kiállítás és a cikk kapcsán töp­reng el Rideg Gábor szerkesz­tő arról, hogy „meddig marad művészet a művészet?” K. S. BACHTOL — BARTÓKIG Oratóriumok Pécsett Az oratórium a nagy ará­nyok zeneműve. Nagy vivőere­jű, nagy emberi érzéseket üt­köztető drámai hatásokra is képes énekkarok vállalkozhat­nak előadására, nagyzenekar­ral, szólistákkal. Épp ezért ilyen mű ritkán csendül fel, viszonylag kevés együttes vál­lalkozik rá. Számuk jóval a tíz alatt van, a budapestieket is figyelembe véve. Köztük vi­déken a Pécsi Liszt Ferenc Kórus működik a leghosszabb ideje, immár negyedszázada. Megelőzően Pécs évszáza­dos kóruséletében nem ala­kulhattak ki az oratórium­éneklés hagyományai. A mű­faj két legnagyobb alakja Bach és Händel, a „protes­táns egyházzenei alkotók" szöveges zensiben nemigen szólalhattak meg ebben a „sok templommal és pappal megáldott” városban, aho­gyan Barta Lajos emlékezett Pécsre. Egy-egy mű alkalom­szerűen elhangzott. De rend­szeres oratórium műsor csak az ötvenes évek elejétől kap­csolódott bele a város, majd az ország hangversenyéletébe, amikor Kodály Zoltán szemé­lyes ösztönzésére az akkor fiatal pécsi Liszt Kórus elha­tározta, hogy a régóta hiány- ' zó űrt betölti és a jövőben csak oratóriumokat fog éne­kelni. Akkor ez egyedülálló kez­deményezés volt az ország­ban. Küldetésüket azóta is nagy hivatástudattal végzik, ma már az Országos Filhar­mónia egyedüli nemhivatásos oratóriumegyütteseként. Hän­del Sámson című alkotása ép­pen húsz éve csendült föl elő­ször a Liszt Kórus előadásá­ban. Azóta tervszerű, céltu­datos műsorpolitikóval a mű­faj irodalmának legfontosabb műveit — a barokk mesterek­től a maiakig — „felgöngyö­lítették”. Sorra véve Händel egyházi műveit (Jephta, Judás Makkabeus, Messiás, Dettin- geni Te Deum) és három vi­lági témájú oratóriumát (Az idő és igazság diadala, Bé­keóda, Herkules a válaszúton). A klasszikusokat Cherubini Requiemje, Haydn Évszakok oratóriuma és Beethoven kép­viseli műsorukon, (a IX. szim­fóniát 25-ször adták elő); a romantikusokat Liszt és Verdi művei jelzik. A XX. századot pedig Kodály művei (a Psal­mus Hungaricus például több, mint 40 előadásban); továb­bá Sugár Rezső, Farkas Fe­renc, Debussy, Honegger, Orff alkotásai. Bartók Canta­ta profanája tetőzi be a Bach- tól — Bartókig vezető utat. Bach muzsikája külön fon­tos szerepet kapott a pécsi oratórium együttes munkájá­ban. Eleinte világi kantátáit szólaltatták meg (Paraszt­kantáta, Vadászkantáta, Zeng­jetek dobok, stb.); ezek készí­tették elő a monumentális Máté passiót, a H-moll misét, a János passiót és a most föl­csendülő Karácsonyi oratóriu­mot, amelynek első három kantátáját a múlt évben hal­lottuk. A hat részes mű kan­táta-sorozat, amely a kará­csonyi ünnepkör egy-egy al­kalmára szólt. Előadása után pedig sorra műsorra tűzik azokat a világi kantátákat, amelyekből a Tamás templom karnagya — immár egyházi szöveggel — összeállította a Karácsonyi oratóriumot. „A zene alapérzelmeket fe­jez ki, és ebben — örömre, vagy gyászra érezve — Bach tévedhetetlen volt. Amikor megszületett a hercegi ház „trónörököse”, akkor ennek o hangulatát tükrözi alkalmi kantátája. S amikor jött a karácsony, — az idő is sür­gette, — az újszülött kis her­cegnek írt zenét áthelyezte egy másik miliőbe” — mon­dotta ezzel kapcsolatban a Pécsi Liszt Ferenc kórus kar­nagya, Antal György. A pécsi oratóriuméneklés nagy visszhangot keltő sikerek után ma már határainkon túl­ra is eljutott. Legnagyobb ér­tékét maga Kodály Zoltán fo­galmazta meg. Bach Máté passiójának pécsi előadása idején, egy NSZK-beli rádió­nak adott nyilatkozatában: „Megérte, hogy a kórus­műveket állítottuk előtérbe ... Énekkarok alakultak, és ezek­kel hidat verünk a nagy mes­terekhez is, mert most már vidéki városokban is előad­nak olyan műveket, mint a Máté passió. Ezt azelőtt ott soha nem lehetett hallani...” W. E. SZÍNHÁZ Két bemutatóra kerül sor. Szüts Bernét „Istenek csatája" című néhány emberi sorson ke­resztül érzékelteti, hogyan vál­nak az eszmék téveszmékké, miként lesz a hitből tévhit, mun­kából robot, a vezetésből zsar­nokság. Tamási Áron Bubos vi­tézében az író csodát teremtő világa kél életre. FILMSZÍNHÁZ Lengyel film: a „Titok" a házasság, hűség erkölcsi prob­lémáival foglalkozik. Offenbach híres alkotásából készült NDK- operettfim címe: „Orpheus az alvilágban". Az „Óceán" című olasz dokumentumfilm a Tua- mutu-szigetek legendáját dol­gozza fel, míg a színes, román film: a „Robbanás" modern társadalmi konfliktusokat ele­mez. Az „Eglantine" című szí­nes, francia filmalkotás rende­zője Jean Claude Brialy. Az Éva és Ádám-sorozat egyik da­rabja a „Hány csillag van az égen?" című NDK film, mely­nek témája a fiatalság útkere­sése. Az Art Kinő műsorán sze­repel többek között „Az éjsza­ka", valamint a „Rocco és fi­ZENE A Liszt-teremben 2-án és 4- én, majd a Nemzeti Színház­ban 3-án a Pécsi Filharmo­nikus Zenekar és a Pécsi Liszt Ferenc kórus Antal György ve­zényletével - Bach Karácsonyi oratóriumának II. részét szólal­tatja meg. A Liszt-teremben 10-én a Pécsi Filharmonikus Zenekart vezényli Breitner Ta­más. Ugyanitt 12-én Kovács Endre orgonaestjét tartják meg. A Puskin Művelődési Házban az ott működő népdalkor és tánccsoport 15-én rendezi est­jét. A FEK-ben 16-án a Szek­szárdi Trió jazz-hangversenye- zik. A Pécsi Kamaraesték-en 17-én a Pécsi Janus Pannonius Gimnázium Bartók Kamarakó­rusát és Kamarazenekarát Ker­tész Attila dirigálja. Ezen a na­pon a színházban az Omega lép fel. A Liszt-teremben 19-én a Bartók Vonósnégyes szerepel. A József Attila Művelődési Házban 20-án Ágai Karola énekművész és Szendrey Kar­per László gitárművész mutat­kozik be. A Csontváry Matinén 23-án Ligeti András és Jandó Jenő hegedű-zongora szonáta­műsorán közreműködik Balati- necz Márta (ének). A' Liszt-te­remben 26-án Virágh Endre orgonaestjén közreműködik Csajbók Terézia. KIÁLLÍTÁSOK A József Attila Művelődési Házban 4-én Valkó László gra­fikai kiállítása, 17-én Pincehe­lyi Sándor műveinek bemutató­ja nyílik. A FEK-ben 17-én Deák Zsuzsa „Környezetvéde­lem" című grafikai tárlatát nyitják meg. A Doktor Sándor Művelődési Központban 28-án Regős István Károly, Pauer Ta­más és Cseri László fotótárla­ta nyitja kapuit. A Ságvári Mű­velődési Ház Kisgalériájában a Mecseki Fotóklub 5-én állítja ki képeit. RENDEZVÉNYEK A Ságvári Művelődési Ház­ban 21-én az IXILON Stúdió vendégszerepei, 23-án a rádiós klub a kapcsolódó intézmé­nyekkel honvédelmi napot ren­dez. A Kodály Z. Művelődési Házban 11-én időszerű politi­kai kérdésekről beszélget o fia­talokkal P. Kovács Tibor, az Országos Béketanács Elnöksé­gének tagja. A Szabó I. Úttö­rőház 7-én otthont ad a fel- szabadulási irodalmi vetélkedő városi döntőjének. A József A. Művelődési Házban 16-án a József Attila szavalóverseny megyei döntőjét bonyolítják le. A FEK-ben ad jubileumi mű­sort 24-én a húszéves Mecsek Táncegyüttes. A Baranya Tánc- együttest 22-én a Gárdonyi Művelődési Házba hívták meg. HÉTVÉGE □

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents