Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)
1975-02-01 / 31. szám
A munkásosztály vezető szerepének néhány aktuális kérdése Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága Politikai Akadémiáján a hét közepén dr. Blaskovits János, az MSZMP Politikai Főiskolájának docense tartott előadást. Cikkünk az előadás rövidített változata. A munkásosztály társadalmunk legnagyobb és legerősebb osztálya. Vezető szerepe ma is azon alapul, hogy a legforradalmibb osztály. A leg- érdekeltebb a szocializmus eddigi vívmányainak védelmében és további felemelkedésének is egyetlen útja a szocializmus építése. A munkásosztály a gazdaság további fejlesztése szempontjából döntő szerepet játszó termelőeszközöket gyártó iparhoz kapcsolódik. A munkásosztály állítja elő a termékek többségét, termeli a nemzeti jövedelem 76 százalékát. Biztosítja az ország gazdasági vérkeringésében olyan fontos szállítás, közlekedés fejlesztését, a mezőgazdaság további technikai fellendítését! Emellett a munkásosztály a megtermelt értékek legnagyobb fogyasztója. A kibontakozó tudományos és technikai forradalom előrehaladásában az értelmiség, különösen a műszaki értelmiség mellett a munkásosztálynak van döntő szerepe. A helyes politika kiformálása szempontjából, a szövetségi politikában, a párt és az osztály helyes viszonyának alakításában különlegesen nagy jelentősége van a társadalom, ezen belül a munkásosztály alapos ismeretének. Illilllli!! Az MSZMP KB 1974. március 19—20. ülésén foglalkozott a munkásosztály helyzetével, vezető szerepének érvényesülésével, s határozatot hozott a munkásosztály társadalmi szerepének fejlesztéséről, helyzetének további javításáról. A határozat megállapította, hogy a munkásosztály fogalmának helyes értelmezése elvi jelentőségű kérdés. A termelés társadalmi szervezetében elfoglalt helye szerint a munkásosztályhoz tartoznak az állami és szövetkezeti ipar (bányászat, gyár-, építőipar), az állami mező-, erdő- gazdaságok és a vízgazdálkodás, a közlekedés, szállítás és hírközlés, az állami és szövetkezeti kereskedelmi és egyéb szolgáltatások fizikai dolgozói. Az MSZMP X. kongresszusa óta a tudományos kutatásokra alapozva a határozat a felsorolt ágazatok művezetőit, illetve az ennek megfelelő szintű, funkciójú közvetlen termelésirányítókat is a munkásosztályhoz sorolta. (Ez utóbbiak száma kb. 200 ezer fő.) A termelés társadalmi szervezetében elfoglalt helye szerint tehát a szigorúan tudományos éretlemben vett munkásosztály létszáma mintegy 2,9 millió fő. Társadalmi súlya, nagyságrendje szerint azonban a munkásosztály nagyobb erőt képvisel. Egyebek között azért is, mert a munkásosztály politikai értelemben magában foglalja az ezekből az ágazatokból kikerült nyugdíjasokat és az értelmiségi-alkalmazotti, vezető munkakörbe került volt munkásokat. Velük együtt a munkásosztály politikai értelemben mintegy 3,5 millió fő. A határozatból kitűnik, hogy a KB elveti a munkásosztály határainak leszűkítését az ipar (sőt csak a nagyipar) fizikai munkásságára; és természetesen cáfolja a munkásosztály puszta létét is tagadó anti- marxista csoport (Hegedűs, Heller, Márkus stb.) nézeteit arról, hogy már tulajdonképpen nem is beszélhetünk munkás- osztályról. Szövetségben A Központi Bizottság a munkásosztályon belül végbement ■ változások, a munkásosztály határainak horizontálisan és vertikálisan történő kiszélesedésének tudományos vizsgálata alapján egyrészt a munkásosztályhoz sorolja az ún. „harmadik szektor'-ban foglalkoztatott dolgozókat, másrészt munkásnak tekinti a fent felsorolt ágazatokban dolgozókat, másrészt munkásnak tekinti a fent felsorolt ágazatokban dolgozó közvetlen vezetők (művezető, csoportvezető, aknász stb.) rétegét. Ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy egyrészt a munkásosztály határainak kiszélesedésével kapcsolatos vizsgálatok ne szorítsák háttérbe a munkásosztály lő tömegeinek, a legtipikusabb munkásrétegnek, a nagyüzemi ipari munkásság helyzetének, problémáinak a vizsgálatát. Másrészt, a munkásosztályon belül jelentkező új vonások vizsgálata nem szoríthatja háttérbe azt ami — ennek ellenére, vagy vagy épen ez által —, állandó a munkásosztályban: a forradalmiság, a szervezettség, a fegyelem, hogy a legfejlettebb termelőeszközökhöz kapcsolódik stb. A határozat tehát rámutat, hogy amikor a munkásosztályról beszélünk, akkor mindenekelőtt az ipari nagyüzemi munkásságra gondolunk. A párt munkáspolitikájában mindenekelőtt ennek a döntő munkás- csoportnak az érdekeiből indul ki, mivel ennek a munka- és életviszonyaiban, társadalmi és politikai környezetében, létfeltételeiben vannak meg legjobban egyrészt a tipikus munkástulajdonságok kialakulásának feltételei, másrészt, ez az a munkóscsoport, amelynek érdekei leginkább egybeesnek a szocialista építés érdekeivel, legátfogóbban fejezik ki a munkásság és egész népünk érdekeit. A határozat kiemeli, hogy a munkásosztály és a parasztság, a munkásosztály és az értelmiség (benne különösen a műszaki értelmiség) közötti különbségek csökkenése ellenére a munkásosztály ma is vezető szerepet játszik a szocialista építésben, döntő társadalmi erő. A munkásosztály és a termelőszövetkezeti parasztság közötti, ma még osztályjellegű különbségeket a munkamegosztás rendszerében elfoglalt eltérő helyzetük, a termelőerők színvonalában meglévő különbségek, s ennek alapján az egyaránt szocialista típusú két tulajdon- forma különbsége is meghatározza az állami, össznépi tulajdon ma is vezető szerepet játszik. Bár a két szocialista tulajdonforma között jelentős közeledés ment végbe. A szocialista tulajdon két formájának, valamint a szocialista tulajdon és a kisáruter- melők magántulajdonának ellentmondásai végeredményben a nemzeti jövedelem elosztása körül csúcsosodnak ki. Ezért mindent meg kell tenni, hogy az eltérések ellenére is biztosítsuk a nemzeti jövedelem igazságos elosztását, amely a mi viszonyaink között azt jelenti, hogy a végzett munka, a megtermelt érték szerint alakuljon a jövedelem. A nem munkával szerzett, illetve a végzett munka társadalmi hasznosságával nem arányos mértékű személyi jövedelmeket adópolitikai és más eszközökkel el kell vonnunk, és nagy gondot kell fordítani az állami szocialista szektor, benne főként az ipari munkásság, a nagyüzemi dolgozók életszínvonalának emelésére. Ezt a célt, a munkások és parasztok jövedelmében jelentkező átmeneti aránytalanságok kiküszöbölését szolgálta az MSZMP KB 1972 novemberi határozata és az állami ipar munkásainak 1973 áprilisától végrehajtott átlag kb. 10 százalékos béremelése. Í!l|||g|Í||| A már említett párthatározatok új módon vetik lel a munkásérdekek érvényesítésének és a munkás-képviselet megvalósításának összefüggéseit. A szocializmus alapjainak lerakása nyomán kialakult, az anta- gonisztikus társadalmakétól merőben eltérő új osztályviszonyok között a párt szövetségi politikájának meaértetése azt követelte az aaitációtól és a propagandától, hogy megértesse: a munkásosztály, a párt vezető szerepe nem csak és nem főként azon mérhető, hogy a különböző vezető funkciókban milyen arányban találhatók munkások (volt munkások, pontosabban, politikai értelemben vett munkások), illetve párttagok, hogy eredetileg nem munkás vezető is, ha elsajátította, és érzelmileg is azonosult a kommunista politikával, a marxista-leninista világnézettel, jól képviselheti a munkásosztály vezető szerepét. Bár ez ma is érvényes, napjainkban előtérbe került az a kérdés, hoqy a jövőben is biztosítani kell a gazdasági-politikai-társadalmi funkciókban az osztály élcsapatában, a pártban a munkások megfelelő arányát. A szocializmus építésének érdekei megkövetelik a választott testületekben, a különböző vezető szervek irányításában a munkások, köztük a ma is munkapad mellett dolgozó munkások részvételét, funkcióba kerülésük elősegítését. Az a cél, hogy a munkában, a termelésben élenjáró munkások közéleti emberekké, hazánk, lakóhelyük, üzemük megbecsült, aktív tényezőivé váljanak. A munkásosztály közéleti aktivitásában, társadalmi szerepének növelésében különleges szerepe van az üzemi, munkahelyi demokrácia növelésének, erősítésének. Az MSZMP Központi Bizottsága 1974. márciusi határozata kiemelten foglalkozik az zemi demokrácia kérdéseivel. HÉTFŐTŐL SZOMBATIG politikai foglald Rettenetes emlékeztetővel kezdődött a hét. Mint világszerte, nálunk is megemlékeztek a koncentrációs táborok legiszonyúbbjáról, az auschwitzi haláltáborról. Nyolcmillió embert pusztítottak el, semmisítettek meg a német fasiszták a lágerekben, s közülük az auschwitziben — kimondani is iszonyú: négymillió mártír, köztük négyszázezer magyar lelte szörnyű halálát. A kevés megmaradt fogolyból máig még kevesebben élnek ... De a fasizmus gazságait az emberiség soha nem törölheti ki emlékezetéből — ez volt a budapesti emlékünnepség értelme, figyelmeztetése. * A minap hallott tájékoztató szerint az idén befejeződik a nyolc országos főútvonal korszerűsítése, egyszersmind sikeresen befejezik a községi bekötőutak építésének programját is. Ami pedig az autópályákat illeti, tavaszra elkészül a balatoni sztráda második pályája Világosig, és építik a miskolci, valamint a hegyeshalmi autópályát is. Országos jelentések láttak napvilágot a lakásépítési program igen szép teljesítéséről. A Statisztikai Hivatal pedig a népesedéspolitikai intézkedések kedvező hatásáról számol be — kevesebb a művi vetélés, széles körben terjednek a modern fogamzásgátlók és — örvendetesen nő a születések száma. * Mi leszel, ha nagy leszel? vagy, ha már nagy vagy? .. ., mert az általános iskolát végzők jelentkezése most kezdődik. Egyébként 87 százalékuk tanulhat tovább valamilyen köMegállapítja, hogy az üzemi demokrácia a szocialista de- 'mokrácia része. Fejlődésének letéteményesei a párt-, a szak- szervezeti és az ifjúsági szervezetek. Mivel a munkásosztály vezető szerepét elsősorban a párt érvényesíti, szakítani kell azzal a téves felfogással, hogy az üzemi demokrácia kizárólag a szakszervezetek ügye. Az üzemi demokrácia fejlesztésében is — a különböző társadalmi szervezetek összefogása, elvi irányítása révén — a párt játszik vezető szerepet, s feladata a qazdasági vezetésnek is. A munkásosztály társadalmi szerepének növelése megköveteli általános és szakmai műveltségének, politikai öntudatának további emelését. MNMHBI Az MSZMP Központi Bizottságának 1974. március 19-20-i ülésén hozott határozata a köz- művelődés fejlesztésének feladatairól, középpontba a munkásművelődés ügyét á Ili tóttá. A határozat a szocialista brigádokban már kialakult, illetve kialakuló aktív művelődési igényekkel rendelkező közösségekre kívánja építeni a munkásművelődést. Egy 1967 szepetmberében folytatott adatfelvétel vizsgálta elsőként a teljes szocialista szektor munkásállományónak szakképzettségét. Eszerint a szakmunkások aránya 41,5 százalék, a betanított munkásoké 34,5 százalék, a segédmunkásoké 24 százalék. A szakmunkások aránya a legmagasabb a gyáriparban (43,7 százalék), legalacsonyabb a közlekedésben (23,9 százalék), a betanított munkások aránya a legmagasabb a közlekedésben (55,6 százalék), legalacsonyabb az építőiparban (18,5 százalék), a segédmunkások aránya legmagasabb az építőiparban (39,3 százalék) és legalacsonyabb az iparban (19,7 százalék). A nem lakóhelyükön foglalkoztatott, a köznyelvben „ingázó", „kétlaki” munkáscsoport munkássá nevelése szociológiai és politikai értelemben egyzépfokú iskolában. Itt említem, hogy új alapokra helyezik az egészségügyi dolgozók képzését — hároméves egészségügyi szakiskola és négyéves szakközépiskola a két képzési forma ez év őszétől. És ha még nagyobbak vagyunk? Remény van rá — derült ki az országos ifjúságpolitikai tanácskozáson —, hogy hamarosan napirendre kerül a fiatal házasok családalapítási kedvezménye. Hát akkor visz- szakanyarodhatunk az iménti családi vonatkozású témához ... de addig is, ne feledkezzünk meg róla — farsang van. Február 6-tól 16-ig 300 bál lesz csak a Hajdúságban, ebből némiképp következtethetünk a farsangi bálozás országos méreteire. Szóval lehet szórakozni, bálozni, táncolni, ki mennyit csak akar... aránt napjaink fontos, egyben egyik legnehezebb kérdése. Naponta 4—6 órát, vagy hetenként utaznak a lakóhely és a munkahely között. Többségük ma már nem „kétlaki", bár majdnem mindnek van párszáz négyszögöl kertje és kisebb- nagyobb állatállományuk. Ez bizonyos plusz jövedelemhez juttatja őket, amelyet persze jelentős többletmunkával szereznek meg. A mintegy 900 000 bejáró dolgozó munkásként, városi környezetben dolgozik, de falusi viszonyok között él. Munkástulajdonságaik kialakulását ez a körülmény természetesen nehezíti. Emellett szabadidejük nagy részében utaznak, maradék szabadidejüket pedig a háztáji gazdaságban töltik el. Politikai, kulturális nevelésük, szakmai továbbképzésük szempontjából nehezen hozzáférhető tömegről van szó mind a gyárban, mind a lakóhelyen. A munkásosztály vezető szerepe szempontjából rendkívül fontos körülmény a munkásosztály szociális eredet szerinti összetétele. S bár a munkás- osztály nagymértékű feltöltődé- se más társadalmi osztályokból az 1950-es évekre és az 1960-as évek elejére volt jellemző, s a szc-cializmus teljes felépítése időszakának napjainkig terjedő évtizedében az osztály homogenizálódása a jellemző, az utánpótlás társadalmi eredete szerint is, — napjainkig fontos kérdés az új munkások munkásosztályba való integrálódása. A gyári szervezettség és fegyelem megszokása, a szakmai ismeretek elsajátítása, a mun- kástörzsgárda magatartásbeli ismérveinek átvétele, a politikai öntudat és a munkáserkölcs kialakulása hosszú folyamat, melyet tudatosan is elő kell segíteni. Szociológiai felmérések mutatják, hogy az 1950-es években munkássá lett dolgozók esetében ez a folyamat kb. 10 évig eltartott. Az új munkások többsége napjainkban az iskolából, vagy az iparitanuló-intézetekből kerül a munkásosztály soraiba, s ez akkor is megkönnyíti a munkásosztályba való asszimiláló- dásukat, ha történetesen páraszt, értelmiségi származású fiatalokról van szó. Méginkább ez a helyzet a munkások munkássá váló fiai esetében. Erősödött a munkás-törzsgárda és szorosabbak lettek a párt kapcsolatai a munkásosztállyal. Ennek következményeként a munkássá válás folyamata napjainkban mintegy 7 évre rövidült. HÉTVÉGE m
