Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)
1975-01-11 / 10. szám
Munkatársunk mongollal leuele Téli jegyzetek Ulánbátorból a romantikus hír, hogy Ulánbátor utcáin úgy sétálnak a tevék, mint Budapesten a szépen felöltöztetett kutyák, sajnos nem igaz. Fél év alatt egyetlen tevét nem sikerült errefelé látni. Pillantás Ulánbátor központjára: a képbe nyúló daru is jelzi, hogy bővül, terjeszkedik a mongol főváros. is drága kincsként óvják. S ebben az országban, ahol a gyümölcs is csaknem ismeretlen fogalom volt sokáig, ezekben a napokban ládaszám mérik a mandarint a nagyáruház földszintjén. Az őszi koreai almaszállítmányok után ez az első nagyobb gyümölcsvásár, érthető hát, hogy mindig tömött sorokban állnak az emberek a külön sarkokban felállított mandarin-pultoknál. Másfélórás ácsorgás után jöttem rá, menynyire „foga van az időnek”, mennyire rányomja itt mindenre a bélyegét a kitartóan kemény tél. Az áruház földszintjén több helyen is állandóan áramlik befelé a meleg levegő, de az erős fűtés és a meleg cipő ellenére — bizony moz- gathatatlanná dermedt a lábunk a sorbanállás közben. Hiába, hogy a nagy ajtók jórészét zárva tartják, két lengőajtó is elég ahhoz, hogy a kis pénztárosnő szőrsapkában, szőrmekabátban kuporogva tudja csak ellátni a munkáját. Legtöbb helyen megszokott látvány, hogy a dolgozók félrevonulnak és egy ajak szute cáját felszürcsölnek munka közben. Az ajak — a kerek, füleden csésze — közben a kezet is megmelegíti, a tejes, sós tea pedig forrón nemcsak melegít, hanem frissít is. ros utcáit, hogy három ház- tömbnyi gyaloglás után besietünk a boltba melegedni — egyre sűrűbben eszembe jut a nyári puszta végtelen fűtengere, a legelésző, gondtalan állatok, a fel-felbukkanó jurták vidám, fehér gombái. Most fagyos ott a föld, talán fehér a hótól, a fűcsomók közt barangoló szél sziszegése sivítássá változott. Milyen lehetett régen, mikor egy-egy kegyetlen tél kipusztította az állatokat, az emberek tavasszal utánuk hullottak az éhségtől, rosszul tápláltságtól, hidegtől, tüdőbajtól, akár a legyek ... Hanem — ha már akaratlanul is visszakanyarodtam az időjáráshoz — itt a városban azért akármilyen hideg tét sem tud már akadálytalanul tombolni, uralkodni életen és halálon. Hiszen a házakban központi fűtés, hideg-melegvíz van, az autóbuszok, taxik közlekednek, a boltokban meg lehet venni az élelmet, van tüzelő vagy áram, hogy megmelegedjen a teának való víz, megfőjön a hús, a leves, a gyárak megsütik a kenyeret, s lám, a tél tetőpontján még mandarin is kerül az ünnepi asztalra. Az 50. évforduló idején Ulánbátor — a régi Urga — is most ünnepelte ötvenedik születésnapját. A többi mongóliai város pedig mind fiatalabb. A lakosság nagyobb része ma is jurtában lakik, mégha rendezett településen is. Tüzelőként a falvakban is az összegyűjtött és megszárított argóit használják, ami melegít ugyan, de mégis főleg füstöl. A nemezsátrak bármenynyire is ki vannak bélelve, mégiscsak ott állnak szabadon kitéve szélnek, hónak, fagynak. A kutak nagyrésze valószínűleg befagyott már. A vizet amúgy is cipelni kell, vödrönként, mínusz húsz és harminc fokban ... Mióta úgy járjuk itt a főváNemrég a Nagy Népi Hurál az idei évet is a jövő évi terveket tárgyalta. Szó volt eredményekről, problémákról, százalékok jelezték a sikereket és hívták fel a figyelmet a sürgős tennivalókra. A takarmánybegyűjtést 12 százalékkal növelni kell, mondták ki, 647 tehén-, 45 teve-, és 1513 kisállatkarámot kell még építeni jövőre, s 1400 kutat fúrni, amiből 1350 legelői kút lesz. Mert jövőre, az ötéves terv utolsó esztendejében elérik a 25 milliós állatállományt. Gondolom, ez is jelzi, miféle problémákkal kell itt megküzdeni, hogy a 25 millió állat el ne pusztuljon, szomjan ne vesszen a nyári hőségben, és meg ne fagyjon, éhen ne haljon télen. S még egy adat: jövőre újabb 30 kollégiumot építenek, s így 50 ezer, pásztorcsaládból származó gyerek rendszeresen, télen-nyáron járhat iskolába. Itt csak az segít, ha a gyerekeket beviszik az iskolákba, mert az iskolák nem mehetnek a hatalmas országban szétszórtan élő gyerekekhez. Lassan, szívósan átváltozik a világ. Az óvodáskorúak 18 százalékának tudnak már óvodát biztosítani, s nemrég tanácskozás volt az óvodai nevelés kérdéseiről — itt, abban az országban, amit még nem is olyan régen is szívesen neveztek így: Ázsia titokzatos szélfutotta pusztái ... Mire mindezt leírtam, az ablakban a hőmérő higanyszála leszállt mínusz 27 fokra. Közeledik az éjszaka, talán v.haros szelet, talán újabb havat, talán enyhülést hoz. Odalent a kis mongol gyerekek majdnem mind hazacipelték már a szánkót, csak néhányon siklónak még egy utolsót a napközben tükörfényesre csúszkált jégen. A játszótéri jégpálya barátságosan tükrözi vissza a környező házak ablakainak esti fényeit. Hallatna Erzsébet A téllel együtt lassan belopódzott a városba a karácsony- váró hangulat. Igaz, itt az új év ünnepén szokás feldíszíteni a fenyőfát, de december 10-től kezdve mind több üzletet, szórakozó helyiséget borítanak be a farsangion tarka dekorációk. Az Ih Delgurban hosszú sorok állnak a játékpultok előtt, százával hordják haza a parányi műfenyőket és a karácsonyfára való szovjet gyártmányú villanygyertyákat. Valódi fenyőfához jutni igen nehéz. Igaz, fent északnyugaton, a hegyekben hatalmas ősfenyők vannak, de az ország nagyobbik része füves sztyeppe vagy sivatag, s így például az ulánbátori hegyek kevés telepített fenyőjét Mongol vadász értékes szőrmezsákmányával. Az értékes szőrmékből jelentős mennyiséget dolgoz fel a mongol ipar, amelyből számottevő mennyiséget a nemzetközi piacokon értékesítenek. Délelőtt 11 óra van, Ulánbátor fölött kisütött a nap, az ablakban a hőmérő mínusz 22 fokot mutat. Két napja esett kis hó. Száraz, laza, mint a porcukor, fehér foltjai világítanak a napsütésben. A játszótéren a gumicsővel „gyártott" jégpálya épp a csúszdát fogja körül, ami még népszerűbb így. A jég jócskán meghosszabbítja a pályát, hosszú sorban másznak fölfelé a lépcsőn a fülessapkás, mandulaszemű gyerekek, arcuk piros az izgalomtól és a hidegtől. A kis orosz, csehszlovák srácok inkább hokiznak, korcsolyával vagy anélkül — a botot fillérekért árulják a mongol főváros áruházaiban. Hideg van, de mégsincs hideg. Ha föltámadna a szél, a szomszéd házból a jókedvű német háziasszony nem futna kardigánban a szemetesvödrével, mint most. Ha fújna a szél, simítanának az ablakrések, kicsípné a szemét a hószemcsékkel kavart por, áthűlne a legmelegebb kabát is. Volt benne részünk. Most a várost körös- körül övező, kopasz hegyek tetején homályos, aranyos csillogás ül, a szél elpihent. Azok a hegyek... A város közepén járva is fel-felbukkan- nak az ember orra előtt. Két háztömb közül kibújnak egy váratlan pillanatban, meghökkentően olyan közelinek mutatkozva, hogy az embernek az az érzése, csak ki kell nyújtania a kezét és eléri. Tar kúpjaik ezerféle színárnyalatot képesek felvillantani, szeptemberről maradt, opálos hófoltjaikat hetekig őrizték, mint valami ékszert. Mongóliában hosszú és kemény a tél. Mit jelent, hogy hosszú? Szeptember elején, amikor még melegen sütött c nap — utószezon a Balatonon, jutott az eszembe — egyszeregyszer jeges fuvallat söpört át a nagy medencén, amelynek közepén Ulánbátor nyújtózik. Olyan volt, mint valami fenyegetés. Nem őszi szél, ahogy mi ismerjük. Inkább a tél előszele, a télé, amely valahol olt bujkált már a puszták füves dombpen csak annyi időt hagyott a tél, hogy a főváros utcáin ösz- szesöpörjék és elhordják a megsárgult, pár nap alatt lehullott faleveleket, a nyár utolsó, ittrekedt bizonyítékait. A városi mongolok is előszedték a téli délt, ezt a praktikus helyi viseletét. Selyem ez is, mint a nyári, de a selyem belső fele prém. Birka, bárány, róka, medve vagy valami drágább szőrme, kinek mire telik. Hosszú ujjába mesteri ügyességgel rejtik el a kezüket. A fejek is eltűnnek a prémsapkák alatt. Divat a nyugatról idehozott sokféle sál, amit legtöbbször a szájuk elé csavarnak, mikor a szél megunja a pihenést. A csizmaválaszték bőséges, a felkunkorodó orrú, jellegzetes mongol csizma mellett sokféle bőrcsizma akad, és a boltokban ott sorakoznak a formátlan, de kemencemeleg nemezcsizmák is. Az európai A múlt gyakran találkozik a jelennél és a jövővel a mongóliai pusztákon. Nagyfeszültségű távvezetékek alatt jaknyájak legelnek. A külső kerületekben ezzel szemben nagy nyugalommal legelnek a szarvasmarhák, még ott is, ahol a jurta-városrészek közé emeletes bérházak ékelődnek. És ló is akad. Az utcákon, tereken olykor lassú ügetéssel áthalad egy-egy lovasember is, de a város főutcáján emelkedő négyemeletes nagyáruház — az Ih Delgur — mögött most is ott ácsorognak a „teher-taxik”, a kis szekér elé fogott apró lovak. Főkötő szerű, körben vastag rókaprémmel díszített sapkában, vastag délben, jókora bélelt csizmában ott üldögél a szekéren a kocsis is, szundikál vagy pipázik, vagy csak ül mozdulatlanul és sötét vonallá szűkült szemét a közeli hegyekre mereszti. Sűrűn látni magára hagyott kocsit is. Az aprótermetű, bozontos lovacskák száján a gőzölgő pára se olvasztja meg a kis jégcsapokat, szőrük zúzmarás, de ősi türelemmel álldogálnak hosszú órákon át. divat, amely a fiatal szíveket itt. is sorra hódítja már, mínusz 20 fok körül szép csendesen taka- rodót fúj. A város ettől függetlenül mindennapos életét éli. A gyárakban — füstölgő kéményeik is mutatják — ugyanúgy folyik jai között, amikor csak éjszakánként nyújtotta ki jégcsap- körmeit. Él is fagyasztotta egyetlen éjjel a pusztában nagy fáradtsággal nevelt véleményeinket... Az ősz észrevétlenül elmúlt, mielőtt igazán megszületett volna. ÉpHÉTVÉGE a munka, mint máskor. Az cákon ugyanolyan tempót közlekednek az autók, vág elég gyorsan, kivéve talán autóbuszokat, amelyeknek része szuszog az öregségtől a szinte mindig egyformán : utastól. Vannak köztük új Sl da buszok is, éppen olyan mint amik tavaly jelentek nr Pécs utcáin. Az egyéb koc közül vezet a GAZ, UAZ, Mos vies és Volga, van azonban i hány Skoda és Trabant is. Testvérlapjaink írják ÜiTfeElE'nrcSSE Zwickauban rekordidő, 12 hónap alatt építették újjá és adták át a múlt év végén a 2,5 km hosz- szú Wildenfelser utat, az egyik legfontosabb, városból kivezető utat. Néhány nappal előtte készült el a Lipcsei út nevű főútvonalszakasz is. Mindkét utat leállósávval látták el, amely előfeltétele a későbbi gyorsforgol- mú úttá való nyilvánításnak. A vezetékhálózat teljes felújításán kívül a korszerű közvilágítás is elkészült. * Új, nagyhatású oltóanyagot kísérleteztek ki a jénai állatbakteriológiai intézetben a szarvas- marhák növekedési betegségei ellen. Ez az első oltóanyag, amelyet a takarmánnyal együtt adhatnak a borjúknak, s ez az iparszerű állattartásban nagymértékű könnyítést jelent. AbBOBCHaH npaeaa Lvov egyik és legtöbb fiatalt foglalkoztató gyára a televíziós képernyőgyár. Az elmúlt időszak alatt végzett kiemelkedő munkájával a gyár fiataljai elérték, hogy üzemük megkapta a „Komszomolisták üzeme” kitüntető címet. Lvovban igazi havas tél uralkodik — adja hírül a Lvovszkaja Pravda -, a téli sportok kedvelői igazán nem panaszkodhatnak. Szovjetunióban az idei tél technikai újdonsága az a Lajka típusú motoros szánkó, amely óránkénti 45 kilométeres sebességgel is siklik a havon. CAI/IBEHCKO flEAO A Szlivenszko Delo rövid tudósításokban számol be az egyes kulturális intézmények 1974. évi eredményeiről. így a „Georgi Kosztov” drámai színház örömmel jelentette, hogy az éves bevételi tervének eleget tett. A látogatottság a tervezett 93 000 nézővel szemben 93 678 volt december közepéig, a bevétel pedig 50 000 leva helyett 50 661 leva. A társulat azonban az anyagi terv teljesítésen felül leginkább annak a nagy érdeklődésnek örül, mely megmutatkozott az év folyamán. Fokozatosan emelkedik a színházlátogató közönség száma, s így reménykedve néznék a jövő elé. A mezőgazdaságban kiemelkedő a „Petko Enev” Tsz-szövet- ség eredménye. A nova-zagorai szövetség az év kezdetétől a szliveni, tolbuhini, jamboli, sztra- zagorai, burgaszi és haszkovoi termelőszövetkezetek részére 1 513 000 naposcsirkét biztosított keltetőüzeméből a Kanadai Leghorn és a Hempsir fajtákból. A kelési átlag általában 80 százalékos volt. A keltetőüzem kollektívája nagyon jó munkát végzett, mert a 69 000 leva bevéte- teli tervükkel szemben december elejéig 80 000 levát értek el. Év végéig további 58 000 naposcsirkét adtak át c lakosságnak. ELÁS A vojvodinai tanács 290 millió dinárt szavazott meg, illetve biztosít arra, hogy 1978 végéig a mintegy 580 km hosszú Duna -Tisza-Duna csatornán, mely a legnagyobb Jugoszlávia területén, a szükséges munkálatokat elvégezzék. A csatorna medréből eddig 122 millió köbméter földet emeltek ki, s összesen 247 különböző vízügyi építményt — hidakat, vízelvezető csatornákat, kikötőket, hajóállomásokat, vé- dőgótakai stb. — létesítettek. A dárdai élelmiszeripari dolgozók 43 tagú csoportja az év végén több napot töltött Magyarországon. A csoport tagjai megismerkedtek a fővárossal, valamint a Dunántúl területén lévő nagyobb kiránduló helyekkel, mint a Balaton, valamint Siklós, Harkány. Nagy elismeréssel beszélnek a vendégszeretetről a sok érdekes és tanulságos látnivalóról.
