Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)

1975-01-11 / 10. szám

Új magyar film Bekötött szemmel Az igazság hite auagy a hit igazsága Kovács András ismét a „Hi­deg napok” eseményeihez nyúlt vissza legújabb filmjében. A kor: 1943. A helyszín: Ukrajna és Budapest. A főhősök: a Káplán, aki a doni vereség után menekülő 2. magyar had­sereg egyik tábori lelkésze, és Balog, a halálraítélt katona- szökevény. A film kettőjük mo­ralitás-drámája. A káplán sorsát a honvéd­dal való találkozás fordítja másféle irányba. Balog, a fo­goly kaposvári asztalos a min­dennapi gondolkodás, a józan ész szintjén rájön, hogy ez nem az ő háborúja, ő nem akart katona lenni, s joga van ha­zamenni várandós feleségé­hez. Sehol, sem a magyarok­nál, sem az oroszoknál — akiknek megadja magát a ha­zatérés reményében - nem ér­tik, nem fogadják el hajthatat­lan konokságát. Szinte a pusz­ta létezés szintjén mozogva is cselekedete az adott helyzet­ben történelmileg pozitív tett, mivel egy fasiszta hadseregből szökik meg. Ideológiával nem rendelkezik, ez a hadifogság­ban lesz nyilvánvaló, ott is ki­zárólag a hazatérés izgatja, nem a történelmi cselekvés, a harc vállalásának lehetősége. A Káplán egy ideológián be­lül vívja meg a maga harcát; ő hivatásánál fogva is felül­emelkedik a partikuláris lét szintjén. Olyan ideológiát szol­gál, mely számára a szenvedő­kiszolgáltatott embert jelenti. A kiskatona példája nyomán ő is kénytelen föltenni léte alap­kérdéseit, s nyomban antinó­miával találja magát szemközt, hiszen mit keres a szeretet val­lásának papja az emberiség vágóhídján? Nyomban recseg-1 ni-ropogni kezdenek a fiatal pap értékrendjének alappillé­rei ; a mélységbe nézett, és a mélység visszanézett őrá. Jelenet a fii A történelmi cselekvéshez ve­zető út egyik legfontosabb lé­pése az érzelmi azonosulás va­lamilyen céllal. Ennek a cél­nak bizQpyos konkrétsággal, racionalitással kell rendelkez­nie. A káplán a kezelőorvosá­val folytatott beszélgetése so­rán megfogalmazza: ő csak a hit alapján tud és akar választ keresni. Az erőszakos célokat - a háborút - szolgáló vallá­sos ideológia azonban csak tel­jesen cinikus, vagy teljesen naív azonosulást tesz lehető­vé az ideológiával, a szerve­zettel. Az előbbi magatartás példája a kórházvonat idős lel­késze, az utóbbira a Káplán kezdeti naivitása. Kovács And­rás hőse akkor lenne szabad, ha racionálisan tudna csele­kedni, és akkor válik kiszolgál­tatottá, mikor érzelmi motivá­ciói vezérlik. Aktívan csak ér­zelmi motivációval cselekedhe­tünk; de ha olyan ideológiá­val kötelezzük el magunkat, mely feltétlen „hitet", kételke­désmentes azonosulást követel, a személyiség szabadsága, autonómiája vész el. A rendező egy olyan ideoló­gia és mozgalom szükségessé­gét fejezi ki, mely értelmi meg­fontolásokra támaszkodva vált­hat ki azonosulást a célokkal. A hit és igazság dilemmája a Káplán személyiségének skízi- séhez vezet, óm lehetősége adott, hogy magára találjon egy új értékrend talaján. Érde­kes, hogy Kovács filmje is, mi­ként a Hószakadás is a II. vi­lágháború határhelyzeteiben kutatja az aktuális történelmi cselekvés lehetőségeit-szüksé- gességét. A Bekötött szemmel kulcskérdéseit pedig Jancsó öt éve fogalmazta meg Sirokkó című filmjében. S ez Kovácsot is elmélyültebb elemzésre kö­telezi. S. A. A Pécsi Balett atovábbi műfaji újatkeresés útján Gondolatok néptánc­formában Három amatőr néptánc­koreográfus kísérlete Merész ötletek Az újév körüli pécsi kultu­rális eseményeket sokáig több száz kilométer széles ködtenger választotta el a fővárostól és éppen erre az időre esett a Pécsi Balett egyik bemutatója. Az együttes lelkes budapesti hí­veit azonban ez sem riasztotta el attól, hogy áthatoljanak rajta és megnézzék hogyan gon­dolkodnak a pécsi táncosok néptáncformában. Ez annál ér­dekesebbnek ígérkezett, mert az újításairól ismert együttestől jogosan vártuk el, hogy ismét komoly művészi eseménnyel lep meg, ahogy ezt immár 14 éve teszi. Ez így is történt, de hozzá kell tenni, hogy eddig szokatlan módon. Az együttes vezetője, a szintetikus formák után kutató Eck Imre, a balett és a néptánc közelítésének gondolatából ki­indulva, három tehetséges ama­tőr néptánc-koreográfusnak fel­ajánlotta ragyogó felkészültségű hivatásos balettegyüttesét nyers­anyag gyanánt: próbálják meg néptáncformát öltő gondolatai­kat most balettre gyúrt testekbe beletáplálni, illetve a balett­technikában felnevelkedett tán­cosok kíséreljék meg átvenni és híven továbbadni a néptánc­formában fogant üzenetet. Érde­kes és tanulságos kezdeménye­zés ez a nagy táncos szintézi­sek felé mutató korunkban. Timár Sándor Etűdök c. be­vezető táncsorozatához Sebő Ferenc állította össze a zenét erdélyi magyar és román motí­vumokból. A Bartók Együttes koreográfusa itt egy enyhén dramatizált, inkább divertisse- ment-jellegű néptáncszvitet al­kotott, amelynek fehér-fekete (és egy kicsit piros) jelmezkere­tében a kedves mozgású Barát Ildikó és a nagytechnikájú Gal- lovits Attila vezette a táncfüzért összekötő hangulatvonalat. A dinamikusan táncoló _ fiúcso­portból a magyar néptánc „lg- gényes technikája” talán leg­jobban Körmendy László testé­ben talált magára. A Nemzetiségi Néptáncegyüt­tes koreográfusa, Kricskovics Antal Dionüszoszát (Gelencsér Ágnes forgatókönyvére és Si­mon Zoltán zenei szerkesztésé­ben) hitelesnek éreztük, bár az újgörög néptánc és az ógörög tragédiák kórusmodulatainak eqymáshoz való viszonyát érde­mes volna még mélyebben ele­mezni. Magyar szemnek harmo­nikusan hatott a kompozíció, különösen a kórusmunka, amely a hódító és a leigázottak között feszülő drámának mozzanatait meggyőző költői egyszerűség­gel jelenítette meg. Itt külön kiemelkedő Uhrik Dóra Agauéja — egy széles táncos skálán mozgó, önmagát teljes színpadi érettségében adó művész alakí­tása. A Vasas Központi Együttes ko­reográfusa, Györgyfalvay Kata­lin Montázsa (ugyancsak Simon Murányi Zsófia felvételei. Zoltán zenei szerkesztésében) talán az est legközvetleneb­bül ható kompozíciója volt. A szerző az élet nagy pillanatai­ról beszél, születésről, szerelem­ről, halálról, az egyénről és a társadalomról, és mindezt a valóság-boncoló és újraalkotó művészet jogán szembesítve, pórhuzamosítva, időben és tér­ben egymásra montírozva, mint­ha az egyéni életeket a társa­dalom tarka kaleidoszkópján keresztül látnánk. Ez az audio­vizuális jelenetsor, amelybe oly­kor a csend is beleszól, alig egy negyed óra alatt villan el. • Nem hagyható említés nélkül Gombár Judit jelmeztervező, Végvári Zsuzsa asszisztens és Léka László maszkmester mun­kája, amely nagyban hozzájárult az est sikeréhez. A Pécsi Balett a fenti műsor­ral ismét hatalmasat lépett azon az úton, amelyen születé­sekor elindult és amelyet azóta sem hagyott el — az újtól való visszanemriadás, a merész ötle­tek, az esetleges megnemértés rizikója vállalásának, a gondo­lati és műfaji újatkeresésnek az útján. Dienes Gedeon Ki Állítási krónika Vendégművészek bemutatkozása Az év első két kiállításán vendégművészek anyagát lát­hattuk. A Kisgalériában mu­tatkozott be Tardi Sándor gra­fikáival. Tardi a fővárosban él, s egyaránt hódol a költészet­nek és a képzőművészetnek, bár az Élet és Irodalom hasáb­jain eddig többnyire grafikái­val találkoztunk. Mezőkövesden született, s— itt volt első kiállítása is. Érdekes azonban, hogy mezőkövesdi és parasztszármazása ellenére nincs kimutatható kapcsolata művészetének a folklórral. A főiskolán Hincz Gyula ta­nítványa volt. Ez inkább csak fölényes vonalkezelésén, mes­terségbeli fölényén érződik. Képszerkesztésében eredmé­nyesen használja a korai ku- bizmus eredményeit, de képi világát elsősorban az hatá­rozza meg, hogy versben is gondolkodni tudó, költő ember teremti e képeket is. Témái mindig figurális ihle- tettségűek, ám feldolgozásuk igen távol esik attól, amit kon­zervativizmusnak nevezhetünk. A grafikák legkülönbözőbb műfajait vonultatja fel a Kis- galériabeli kiállítás, mintegy annak bizonyságaként, hogy a technológiai ismeretek mellett egységes jelrendszerrel is ren­delkezik alkotójuk. A sokféle­ség demonstrálása indokoltnak is tűnik olyan alkalommal, ami­kor először mutatkozik be egy városban az illető képzőmű­vész, mégis felemlítenénk, hogy a kamarakiállítótermekben el sődlegesen az olyan jellegű ki­állítások hatnak, amelyek meg­közelítőleg azonos probléma, műfaj, vagy közlendő, megol­dására, esetleg körüljárására vállalkoznak. Négyéves működése során igen szép eredményeket ért el a Színház téri Kisgaléria. A to­vábblépés lehetőségét abban látjuk, hogy mind többször kel­lene helyet adni tematikus igénnyel válogatott kiállítások­nak, sorozatoknak. Gáyor Tibor kiállítása a Jó­zsef Attila Művelődési Házban már egységesebb hatást kelt. Vállalva a színvonalbeli egye­netlenséget is, azonos forma­problematika váUozatos meg­közelítését adja a színes sze­rigráfiákból válogatott anyag. Gáyor rendszeres kiállító Eu­rópa galériáiban. Mindenkora legmodernebb irányzatok kö­Tardi Sándor egyik alkotása a kiállítási anyagból. vetője és propagálója — bár sosem követője, hisz munkás­sága szerves része a modern képzőművészet kifejezésbeli változásainak. Kiállításának anyaga mégsem hatott újdon­ságképpen. Azt a világot de­monstrálja, amit a Pécsi Mű­hely tagjainak kiállításain is­mertünk meg városunkban. — bl — sí. ■ . 'V K-: í uimSfmMLm így 1* i .... ..... :: V acsora és haditorna a hadiszálláson Az elmúlt napokban külön­böző hadiesemények kötötték le figyelmünket az esti főmű­sorban. Szerdán a Vacsora a hadiszálláson c. tévéjátékot láthattuk. Száraz György már az elmúlt év júniusában fel­keltette érdeklődésünket a )//. Béla című drámával. A jól si­került történelmi dráma alap­ján „biztattuk" is a televíziót: érdemes lenne az angol és egyéb történelmi sorozatok mellett többet foglalkozni a magyar történelemmel. Száraz György mostani tévé­játéka még jobb volt, mint a III. Béla. A Vacsora a hadi­szálláson tudomásunk szerint a Világos és Arad közötti idő­szaknak - Nemeskürthy István­nak egyetlen sorsot felvillantó műve kivételével — eddig még drámában feldolgozatlan tör­ténelmi pillanatát állítja a kö­zéppontba. A szabadságharc tábornokai még nem ismerik a döntést. A cári hadsereg fog­lyai, vagy inkább vendégei. Nagyszerű alkalom ez a törté­nelmi pillanat a drámaíró szá­mára, hogy egyénileg is jelle­mezze a tábornokok indítékait és állásfoglalását, a forra­dalomhoz és a szabadságharc­hoz való viszonyukat, ugyan­akkor pedig megmutassa ben­nük a forradalomnak egyénen túlmutató történelmi erejét, A tévéjáték csúcspontjai azok, ahol a személyes ítéletek és sorsok nemzetivé és történel­mivé válnak; ezeken a ponto­kon Száraz György műve ka- tartikus erejű. Megragadta fi­gyelmünket a tévéjáték gondo­lati igényessége, letisztult tör­ténelemszemlélete és a szer­kezeti, dramaturgiai, nyelvi tisz­taság, világosság. A képi meg­fogalmazás, Hajdufy Miklós rendezése is ezt emelte ki, s ezt szolgálták a kitűnő színé­szi alakítások. A Vacsora a hadiszálláson után még inkább reményke­dünk, hogy rendszeresen és magas színvonalon foglalkozik televíziónk a magyar történe­lem jelentős eseményeinek megformálásával, a mának szóló tanulságok felmutatásá­val. Csütörtökön az Egy óra múl- 3 itt vagyok IX. részével új fe­szetet nyitott a tévé Láng Vin- » történetében. Ennek állt kö­zpontjában az ünnepség, a □dijáték. Az új részlet minden :empontból szervesen kapcso­lóik az első sorozathoz, most az erősebb színek, a sarkí- ittabb fogalmazás a jellemző. harsányabb, feszítettebb, szórakoztatóbb" megformálás ínyegét hígító veszélyeit elő- yösen ellensúlyozza az ironi- íló, helyenként karikirozó jel­9­Némi derültséget kelthetett, jgy több szereplő „átköszönt’ i előző esti tévéjátékból, kü- nösen Inke László és Mada- js József „színeváltozása” sít feltűnő. Tudjuk, a külön- öző műsorok felvételei más lőszakokban készülnek, s az ^enfajta „áthallásokat" nehéz kerülni. Mégis érdemes len- ; a műsorszerkesztőségnek ibban figyelni erre is, Külö- Dsen, ha két egymást követő 3p főműsoráról van szó .. . Láng Vince történetének to- ibbi alakulását érdeklődéssel írjuk. Az első új rész után ég ne ítéljünk elhamarkodot- in, csak jelezzük: a jelenhez ízeledve a film eddigi ábrá- >lási eszközei nem biztos, 3gy megfelelők lehetnek . .. Szederkényi Ervin HÉTVÉGE □

Next

/
Thumbnails
Contents