Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)

1975-01-29 / 28. szám

A\ Wh Világ proletárjai, egyesüljetek! jft»' Dunántúli napló XXXII. évfolyam, 28. szám 1975. január 29., szerda Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A KORSZERŰSÉG ARA gy nagyteljesítményű, számjegyvezérlésű — numerikus — szerszám­gép 20—30 millió forintba, a hagyományos berendezés tíz­szeresébe kerül. Drágának lát­szik, ám feltehetően megéri az árát, mert hiszen vásárolják, sőt, a hazai szerszámgépgyártók külföldön is találnak rá vevő­ket. A magyar ipar — mind ta­pasztalatait, mind technikai fel- készültségét tekintve - képes lenne orsós magnetofonok, kö­zöttük sztereó-készülékek előál­lítására. Mégsem csinálják. Azért nem, mert a ráfordítási költségek, s az elérhető ár nem állnak arányban egymással. Két példát említettünk, s bár­mennyire egyszerűen, érzékelte­tik: a korszerűség ára, ha fo­rintban akarjuk kifejezni, csak bonyolult számítások végered­ményeként mutatható ki. Vállalva a leegyszerűsítéssel járó veszélyt: egy termék hiába korszerű, hiába képes annak előállítására a gyár, a vállalat, ha a költségek nagyok, ha cse­kély a kereslet, ha értékesíthe­tőségének ideje túl rövid ... Sok a ha; az újdonság, legyen akár termék, akár eljárás, koc­kázatot hord magában, többlet költséget követel. Ezért a folya­mat főbb elemeit kell összevet­ni. Mi mibe kerül, s mi érhető el annak fejében? Maradjunk a már említett magnetofonnál. A sokoldalú számítások végeredménye az volt, hogy orsós készüléket nem érdemes gyártani, óm kazettá­sat, s annak sztereó-típusát is, igen. Némely alkatrészt ugyan külföldről kell megvásárolni, bi­zonyos új berendezések is szük­ségesek, ám ezekkel szemben ott áll — megint csak leegysze­rűsítve — a termelőnek is, a ve­vőnek is elfogadható ár, az export biztos lehetősége, a hosszú évekig tartó kereslet, így már érthetőbbé válik, hogy 1974-ben a magnetofonok ter­melése 1973-hoz mérten negy­ven, kivitele harminc százalék­kal növekedett. Van-e más lehetőségünk, mint a korszerűsítés? Idézzük fe­leletként a párt XI. kongresszu- j irányelveit, ahol ezt olvas­hatjuk: „Legfontosabb felada­tunk a népgazdaság belső tar­talékainak jobb kihasználása, a munka termelékenységének nö­velése, az önköltség csökkenté­se, a minőség javítása. A ter­melés növekedése mindeneke- előtt a termelékenység emelke­désétől függ." Mindezek kulcsát a korszerűbb gyártás és gyárt­mány adja. Forgatjuk-e a képzeletbeli kulcsot, s főként értően mozgat- juk-e? Tagadhatatlanul lénye­ges változásokon ment ót mind az ipar, mind a mezőgazdaság ilyen értelemben. Gyorsult a termékváltás, megnőtt az itthon kidolgozott vagy külföldről vá­sárolt új eljárások, termékek sú­lya a teljes termelésen belül. Ugyanakkor a szükségesnél még mindig kisebb szerep jut a költségeknek - holott például csupán az anyagköltségek egy százalékos csökkentése a nép­gazdaság számára 5,5 milliárd forintot jelentene —, az időté­nyezőknek, s csak most kezd polgárjogot kapni az értékelem­jó néhány kiválóan dolgozó vállalatnál hallani: most látjuk igazán gyengéinket. Való igaz, hogy az eredmények tükrében élesebbé válnak a kihasználat­lan lehetőségek, a mulasztások, melléfogások. Ott, ahol úgy „korszerűsítenek”, hogy a mú­zeumba kívánkozó gépek, be­rendezések közé beállítanak né­hány újat, nagyteljesítményűt, aligha remélhetnek kézzelfogha­tó hasznot. Kiadás van, bevétel nincsen. Sajnos, nem ritka eset ez, ahogy a legyártott, de vevő­re nehezen találó termékeké sem szabályt erősítő kivétel. Sűrűn beszélünk arról, hogy minden tekintetben felgyorsult az élet tempója. Nos, a telefon feltalálása és széles körű alkal­mazása között 56 év (1820— 1876) telt el. A tranzisztor ese­tében már csupán öt (1948- 1953) esztendő. Villanásnyi hi­vatkozás, ám miért csak beszé­lünk arról, hogy az időnek érté­ke van? Miért nem bizonyítjuk ezen érték megbecsülését a ta­lálmányok, újítások mielőbbi al­kalmazásával, a tudományos eredmények gyors gyakorlati kamatoztatásával, a meglévő korszerű berendezések növekvő kihasználásával? A korszerűbbet mindenki óhajtja, de vajon úgy, hogy mérlegeli, mennyibe kerül gyárnak, iparágnak, s nem utol­só sorban a népgazdaságnak? S gondolnak a számítgatás köz­ben arra is, hogy minek színes­fém oda, ahol a műanyag töké­letesen megfelel, minek olyan alkatrész a berendezésbe, mely­nek élettartama ötszöröse a többiekének, miért forgácsolnak tucatnyi alkotóelemet, amikor azokat forgács nélkül is, pél­dául sajtolással kialakíthatnák? Kérdéseink magukban hord­ják a feleletet. Az újságlapon persze könnyebb megadni a választ, mint a gyakorlatban, az ipari, mezőgazdasági, építőipa­ri, szállítási üzem gyártás- és gyártmányfejlesztési osztályán,* a főtechnológus szobájában, a főmérnöki irodában, a műszaki értekezleten. Ám figyeljük csak, miként ír Galbraith, az ismert amerikai közgazdász Az új ipari állam című - magyarul is meg­jelent — könyvében: ,,A modern tudomány és technika igazi vívmánya, hogy közönséges ké­pességű embereknek bizonyos szűk területeken nyújt alapos kiképzést, majd megfelelő szer­vezet segítségével más szako­sított de hasonlóképpen közön­séges emberek ismereteivel kombinálja tudásukat”. Elfo­gadhatjuk? De még mennyire. Sőt, megtoldhatjuk azzal, hogy a szocialista társadalom e „kombinációt” függetleníti a profitérdekek szövevényes háló­jától, azaz tág teret nyit előtte. O lyan társadalmi háttér ez, mely sürgeti a nagyerejű nekiru­gaszkodást. Világgazdasági fo­lyamatok, belső problémák egyaránt arra figyelmeztetnek, hogy jobban kel| élnünk meg­lévő adottságainkkal, szelle­miekkel, anyagiakkal egyaránt. Ha ez törté.nik, akkor a korsze­rűség óra s haszna is közelebb kerülhet egymáshoz, növekvő összhangjuk pedig mindany- nyiunk javára válik. Kétezer kilométer új aszfalt-szőnyeg Az elmúlt évben összesen 1800 kilométer hosszú út fel­újítása készült el, s idén to­vábbi 2000 kilométer utat bo­rítanak be új aszfalt-szőnyeg­gel. A közúti forgalom rohamos növekedése fokozott megterhe­lést ró az ország 30 000 kilomé­ternyi közút-hálózatára, s kü­lönösen a 6000 kilométeres fő­úthálózatra. Ezért a program­nak megfelelően ezeknek az útszakaszoknak a korszerűsítése a legsürgetőbb. 1974-ben az országos közúthálózat fejleszté­sére fordított több mint három- milliárd forint jelentős részé­ből az elsőrendű főútvonalak átkelési szakaszait, csomópont­jait építették át, szélesítették. 30 bekötő út Különösen nagy jelentőségű a 4-es számú főút szolnoki átke­lési szakaszának megépítése, s többek között a Szabolcs-Szat- már megyében elkészült két útszakasz összesen 42 kilomé­teres hosszának elkészülése. Ezek mellett Kecskeméten és Pécsett vasúti felüljárót, a Drá­ván pedig a jugoszlóvokkal kö­zösen határhidat építettek. A teljes közúthálózaton azonban a régi, keskeny burkolatok ki- szélesítése és megerősítése a felgyorsított munkálatok mellett is hosszabb időt igényel, és teljes befejezése csak a VI. öt­éves tervidőszakra várható. A kormány által is meghatá­rozott irányelvek szerint jelen­tős feladat a bekötőút-építési program folytatása. A második ötéves terv közepétől 1974. év végéig a program szerint 223 község bekötőútja épült meg, 798 kilométer hosszúságban és 1130 millió forint értékben. Idén a tervek szerint 30 község bekötőútja készül el. M—7 és M—I Ez évben a közúthálózat fej­lesztésére a tervek szerint több mint hatmilliárd forintot fordít a KPM, a költségek jelentős részét az M—7-es autópálya továbbépítésére fordítják, idén Balatonaligáig készül el ez az útszakasz, összesen 90 kilomé­ter hosszúságban. Kiépül az M—1-es Tatabánya—Komárom közötti félautópálya is. A Kresz módosítása során néhány új forgalomjelző tábla is megjelenik az utak mellett, ezeknek a tábláknak a gyártá­sa hamarosan megkezdődik, a következő év végéig folyama­tosan, minden szükséges he­lyen felállítják a jelzőket, s ez­zel párhuzamosan a félreért­hető táblákat eltávolítják. Idén a tervek szerint összesen 220 millió forintot fordítanak a for­galom zavartalanságát bizto­sító technikai berendezések fejlesztésére. frrrmrtT A nyári termelési csúcsidőre való felkészülés, valamint a jobb söréllátás érdekében folyik a téli nagyjavítás a Pécsi Pannónia Sörgyár főzőházában és palackfejtőjében. A három fejtő-gépsor közül kettő üzemel, mig az egyiket javítják. Fotó: Erb János Zárszámadási közgyűlés a CPS-nél Tíz mázsás termésnövekedés 226 ezer hektáron 54 mázsás kukorica-átlagot produkált ta­valy a CPS —164 tsz, állami gaz­daság, kutatóintézet és ipari üzem közös vállalata, amely 1970 óta forradalmian újat ho­nosított meg a magyar mező- gazdaságban. Ez az átlag 10,5 q-vai több, mint amennyit ugyanazok a gazdaságok belé­pésük előtt megtermeltek. — Az elmúlt évek bebizonyí­tották a termelési rendszereknek a mezőgazdaság fejlődésére gyakorolt feltétlen pozitív hatá­sát. Közös vállalatunk fejlődésé­nek, eredményeinek kezdetén van, de létrejött az a mag, mely a jövő feladatait meg fogja ol­dani — mondotta beszámolójá­ban tegnap Baksai Antal, a Bá­bolnai Kukoricatermelő Közös Vállalat ügyvezető elnöke a CPS Bábolnán tartott igazgatótaná­csi ülésén. A közös vállalat célja, hogy a legújabb kutatási eredmé­nyeket a legrövidebb úton a leghatékonyabban átültesse a gyakorlatba és tíz év alatt megduplázza a kukoricaterme­lést. Közismert, hogy a CPS a legmodernebb gépeket vásá­rolja meg és adja bérbe tag­gazdaságainak. Gépeinek és járműveinek ér­téke egymilliárd nyolcszázmillió forint. Csupán tavaly 432 mil­lió forintért vásároltak gépeket. Egy év alatt 13.5 millió dollárt költöttek gépek, alkatrészek és vetőmag vásárlására és 21,2 millió dollárért exportáltak el­260 ezer hektáron termelnek kukoricát a legkorszerűbb technológiával r Újabb 5 baranyai tsz-t vettek fel a közös vállalatba lentételképpen kukoricát. Jó­részt a CPS ösztönzésére dina­mikus korszerűsítési folyamat indult a magyar mezőgazdasá­gi gépgyártásban. Elkészültek az első Rába Steigerek, ame­lyek ma a világ legkorszerűbb traktorai és alkatrészeik 65 szá­zaléka magyar. Magyar motort és adptert szerelnek már a Claas kombájnokba és küszö­bön áll a nehéz traktoroknak megfelelő legkorszerűbb eke és vetőgép hazai gyártása. A közös vállalat 221 millió forint értékű vetőmagot adott el termelő vállalatainak. 1,9 millió dollárért importáltak ku­korica vetőmagot, megvásárol­tak több világszínvonalon álló hibridvonal licenszét és meg­kezdték itthoni előállítását. Az idén már műtrágyával és növényvédő szerekkel is a CPS látja el a taggazdaságokat 1 milliárd háromszázmillió forint értékben. A rendszer igényei arra ösztönözték a hazai vegy­ipart, hogy világcégekkel koo­perálva új vegyszereket állítson elő. Négyszáz darab „patront", vagyis öntött alumínium formát szerzett be a Baranya megyei Allatforgalmj és Húsipari Vállalat. A patronok segítsé­gével a „Sümegi sonkából", a „Fok hagymás szelet­ből", valamint a ,Pannónia szelet bői” naponta tíz mazsa! gyártanak. Ai alumínium for­rnak révén import belet takarítanak meg a vallalatnal. Súlyos gondja volt a rend­szernek tavaly, hogy az alkat­rész-ellátást nem tudta meg­felelően megoldani. A világpia­con hiánycikk lett az alkatrész, az árak magasra szöktek, ezen csak a hazai gépgyártás fog se­gíteni. A vállalat tanfolyamain 2167 szakembert képeztek tovább — agrár- és gépészmérnököket és szervizszerelőket, idén meg­kezdik a növényvédő mérnökök továbbképzését is. Megszervezték a termelési körzeteket, amelyek az alkat­rész-ellátást, a technológiát, a legújabb információkat közve­títik a termelési egységeknek. A dél-dunántúli körzet központja Ócsárd. A CPS területe egyetlen év alatt 100 ezer hektárral bővült. 366 gépsorral 108 tsz-ben és 48 állami gazdaságban 226 ezer hektáron kukoricát, 10 ezer hek­táron cukorrépát, kisebb terüle­ten napraforgót és szóját ter­meltek. S ennek a területnek majdnem a felén, 100 ezer hek­táron 65 mázsa fölött volt a kukoricaátlag. Az ócsárdi körzet 15 termelőszövetkezetében és állami gazdaságában 46 má­zsáról 59-re nőtt a termésátlag, a belépés előtti öt évhez vi­szonyítva Mágocson, Mozsgón, Siklóson, Szabadszentkirályon és Nagydobszán több mint 15 má­zsával. A rendszer előnyei további dinamikus fejlődést ígérnek. Az idén 39 gazdaság 70 gépegy­séggel 35 ezer hektár kukori­cával, 12 ezer hektár búzával és 20 ezer hektár cukorrépával lép be a közös vállalatba. Töb­bet nem tudtak felvenni. Baranyából új jelentkező: Egyházasharaszti két gépsorral, Kovácshida, Drávaszabolcs, Re­ménypuszta és Somogyapáti egy-egy gépsorral. A kérelme­ket az igazgató tanács tegnap egyhangúlag elfogadta és ez­zel megyénk 20 ezer hektáron 30 gépsorral érdekelt közvetle­nül a CPS további sikerében.

Next

/
Thumbnails
Contents