Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)

1975-01-25 / 24. szám

1. Egy fegyveres csoport támadást hajtott végre a párizsi Orfy repülőtéren az izraeli légitársaság repülőgépe ellen. Képünkön: a merénylők a rendőrökkel való összecsapásuk közben kézigránátot dobtak a légikikötő egyik várótermébe. 2. Újabb fegyveres incidensekre került sor és ismét számos bomba robban Észak-lrországban. Belfastban nagyerejű bomba robbant egy gépkocsiban. Két személy életét vesztette, a gépkocsi pedig megsemmisült. 3. A libanoni Kfar Chouba faluban kitelepíttetik a lakosságot a szüntelen izraeli ágyúzás miatt.

„Az imperializmus képtelen visszaszerezni az elveszített történelmi kezdeményezést és visszafelé fordítani a mai világ fejlődését. Az emberiség fejlődésének fő útvonalát a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és az összes forradalmi erők határozzák meg” — állapította meg a testvérpártok 1969. évi nemzetközi tanácskozásának fő dokumentuma. És az okmány megszületése óta eltelt fél évtized tényei hitelesítik e fontos következtetés helyességét.

KGST-ben részt vevő szocialista országok dinamikus, a tőkés világ anyagi növekedését meghaladó ütemű gazdasági fejlődése (a KGST-tagországok adják a világ ipari termelésének immár több mint egyharmadát) és mind erőteljesebb integrálódása, a Varsói Szerződés szervezetébe tömörült országok nemzetközi politikájának fokozott összehangolása, védelmi erejük nagymértékű korszerűsödése és növekedése félreérthetetlenül bizonyítja: „a szocialista világrendszer az imperializmus ellen harc döntő ereje”.

A „nyugati demokrácia felsőbbrendűségről” „válságmentességéről”, „biztos gazdasági fölényéről", a „szociális piacgazdálkodás csodájáról” szóló szólamok ellenére, a kapitalista világban szélesedik a pénzügyi és energiaválság, mélyül a gazdaságot, a politikát, az ideológiát, a kultúrát átható krízis. A burzsoá közgazdászok szerint a fejlett tőkésországokban a teljes munkanélküliek száma tavaly elérte a 11—11,5 milliót (1973-ban 8,3 millió

volt). A kapitalista gazdaságban az utóbbi 25 évben nem volt olyan nagyméretó infláció, mint tavaly. Nem csoda tehát ha az életfeltételek nagyfokú bizonytalansága, helyenként romlása miatt a sztrájkok száma, az osztályösszeütközések mértéke messze meghaladja a régebbi évtizedeket. A múlt év a kapitalizmus általános válsága kibontakozásában és további elmélyülésében fontos minőségi változásokat hozott.

A három fő forradalmi erő — a szocialista országok, a fejlett tőkésországok munkás- mozgalma, a nemzeti felszabadító mozgalom — egyesített harca következtében az utóbbi esztendők olyan pozitív változásokat eredményeztek a nemzetközi helyzetben, ami a nemzetközi porondon uralkodóvá tette a feszültség enyhülésének irányzatát.

Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem, hogy a különböző társadalmi rendszeQHÉTVÉGE

rű országok békés egymás mellett élése még nem vált a nemzetközi kapcsolatok általánosan elfogadott normájává. Miközben fontos megállapodásokat írtak alá a vietnami háború befejezéséről, a közel-keleti tűzszünetről, a nukleáris háború elkerüléséről, az európai biztonság megerősítéséről, a kereskedelmi kapcsolatokban a diszkrimináció megszüntetéséről — sorozatosan megsértik a párizsi szerződést, szóáradatba próbálják fullasztani az európai biztonságról folyó tanácskozást, fenntartják a közel-keleti feszültséget, a belügyekbe való beavatkozással kívánják összekötni a kereskedelmi kapcsolatokat, támogatják a chilei fasisztákat, hogy megrontsák a nemzetközi enyhülés atmoszféráját.

end kívül fontos tehát, hogy a szilárd nemzetközi biztonság, az államok közti háborúk kiiktatása, a feszültség enyhítése érdekében a kommunista és munkáspártok egyre szorosabban zárják soraikat.

„A nemzetközi osztályharc megköveteli a kommunista és munkáspártok egységének állandó erősítését” — hangsúlyozzák a jövő feladatait mérlegelve az MSZMP KB-nak a XI. kongresszusra közzétett irányelvei. Ezt tartotta pártunk szem előtt eddig is, amikor követte azt az irányvonalat, amelyet a X. kongresszuson Kádár elvtárs, a Központi Bizottság beszámolójában így fogalmazott meg:

„Pártunk megítélése szerint nélkülözhetetlen a kommunista és munkáspártok közös, széles körű, nemzetközi véleménycseréje, mozgalmunk nemzetközi tapasztalatainak összegezése, a közös elvi állásfoglalások kialakítása.” — Az irányelvek ezen az elvi alapon foglalnak állást az európai testvérpártok értekezletének megtartása mellett és helyeslik a kommunista és munkáspártok soron következő nemzetközi tanácskozásának előkészítését is.

Az 1969. évi nemzetközi tanácskozás óta nemcsak a kétoldalú találkozók szaporodtak meg, hanem a kommunista pártok regionális megbeszélései is rendszeressé váltak.

1969 júniusa óta 30 ilyen találkozó és értekezlet zajlott le. A regionális problémák egyeztetése mellett a testvérpártok nagy erőfeszítéseket tettek az ideológiai és a propagandatevékenység összehangolására. Különösen fontos szerepe volt ebben a szocialista országok kommunista és munkáspártjai ideológiai titkárai Moszkvában tartott értekezletének. Ezek az évek újból megerősítették: a mai körülmények között a testvérpártok tanácskozásai a leghatékonyabb és legcélszerűbb formái a kommunista pártok internacionalista kapcsolatainak.

Különösen kontinensünkön nőtt meg a szocializmus vonzereje. A szocializmus országai egyre inkább a béke, a biztonság, a stabilitás példaképeivé válnak a munkanélküliségtől, az inflációtól és a megbomlott gazdasági helyzettől sújtott kapitalista Európa népeinek szemében is.

Lehetőségeink kihasználásának elengedhetetlen feltétele a kommunista pártok egysége, kölcsönös szolidaritása, az egy mindenkiért, mindenki egyért elvének vállalása. Ilyen elhatározásra nem „felülről jött nyomásra”, hanem csakis saját elhatározásból, az internacionalizmus szellemétől vezérelve juthatnak a testvérpártok. Éppen ez a szellem hatotta át az európai testvérpártok budapesti előkészítő találkozóját.

ártunk mindig is aktívan támogatta a kommunista pártok tevékenységének internacionalista összehangolását. Nem ért egyet azokkal, akik pártjuk önállóságát féltik a nemzetközi tanácskozástól. A marxizmus—leniniz- mus klasszikusai szerint a pártok önállósága azt jelenti: mindegyik párt maga határozza meg annak módját, hogyan valósítja meg azt a közös ügyet, amely egyben a legjobban szolgálja a sajátos érdeket is. A kor nagy kérdéseire egyetlen párt sem tud önmagában meghatározó hatást gyakorolni. Mindannyiunk érdeke a tapasztalatok összegezése, soraink szorosabbra zárása.

Várnai Ferenc

Óriás teleszkóp

A Szovjetunió Tudományos Akadémiája különleges asztrofizikai obszervatóriumában — az észak-kaukázusi Hétforráscsúcson — megkezdődött egy hatalmas, azimutális távcső kipróbálása.

Az új teleszkóp — amelyet a Leningrádi Optika-Mechanikai Egyesülés készített — jelenleg a legnagyobb csillagászati eszköz a világoq. Tükörátmérője 6 méter. Segédberendezései segítségével le is

fényképezhetik az égitesteket.

„Bejáratás” után a tükröt alumíniummal foncsorozzák, ez jelentősen növeli teljesítőképességét. Egy gyertya fénye 25 000 kilométeres távolságból megfigyelhető vele.

A csillagászati kutatások, amelyeket az új obszervatóriumban végeznek, magukban foglalják a naprendszerünkön kívül eső, rendkívül távoli égitestek megfigyelését és tanulmányozását

A DERÉK EMBEREK MINDIG UTOLSÓKÉNT ÉRNEK CÉLHOZ

„Torkig vagyok már azzal, hogy derék ember ül a Fehér Házban" — mondta a minap Sugarbush.

„De Sugarbush, még egy éve sincs, hogy azt mondta: torkig van azzal, hogy szélhámos ül a Fehér Házban".

„Nekem nem kell sem szélhámos, sem derék ember”.

„Akkor hát mi kell?” „Honnan tudjam én azt? Nincs valami a szélhámos és a derék ember között?” „Biztosan van. De mi a fő baj Ford elnökkel?"

„Annyira őszintének látszik. Ilyen embertől vennék használt autót.”

„Természetesen. Valamennyien vennénk használt autót Jerry Fordtól.”

„A baj az, hogy az embernek az az érzése támad: az elnök nem tudja, mit ad el. Egyik nap azt mondja, vedd meg az autót, a másik nap azt mondja, ne vedd meg. Lehet, hogy rendes ember, de gyatra autókereskedő.”

„De Sugarbush, nem lehet dühös az elnökre, csak azért, mert rendes ember.” „Nem? Ki mondja, hogy nem lehetek? Ha egy hitvány alak van a Fehér Házban, az ember mindenért hibáztathatja: a munkanélküliségért, a gazdasági hanyatlásért, a cukorárakért, a tőzsdei árfolyamesésekért. Jó érzés, hogy mindent az ő nyakába varrhatok. De ha derék ember van a Fehér Házban, hibásnak érzem magam. Elegem van abból, hogy hibásnak érezzem magam.”

„Az emberek így is Ford elnököt hibáztatják mindenért" — mondtam.

„De nincs ebben igazi tűz. A harag nem szívből jön. Vegyük például Nixont. Nixonra igazán dühös lehetett az ember. Valahányszor megjelent a televízió képernyőjén, az embernek felforrt a vére. Kedve lett volna kiabálni a tv-készü- lékkel. Mindannyian tudtuk, hogy hazudik, és nem furdalt a lelkiismeretünk, ha gyűlöltük. Tudtuk, hogy ő volt felelős minden rosszért,

ami velünk történt. Sőt, még ha nem is volt felelős, annak akartuk tartani. Mindaddig, amíg van valaki, akit bajainkért hibáztathatunk, elviseljük a bajokat. Az emberek azért dühösek Fordra, mert nem lehetnek dühösek rá.”

„Nem könnyű probléma — ismertem el. — De miért gondolja, hogy Jerry Ford olyan rendes ember?”

„Nem tehetek róla — válaszolta Sugarbush. — Vannak emberek, akik rendeseknek születnek. Lehet, hogy gyerekkori nevelése teszi. Lehet, hogy amikor kicsi volt, senki sem viselkedett vele aljasul. Bármi is az oka, nem az ő hibája. De miért kell nekünk megfizetnünk azért, mert Jerry Ford- nak boldog volt a gyermekkora? Ha valakiből elnök lesz, felül kell emelkednie rendességén, és gazemberré kell válnia, ahogyan azt az elnökeinktől elvárjuk."

„On borzasztóan szigorú a rendes emberekkel szemben. Lehetséges, hogy Ford még néhány hónapi elnökség és még néhány ilyen cikk után már nem is lesz derék ember."

„Ez lehetetlen - jelentette ki Sugarbush. - Csak rá kell nézni és látja az ember, hogy sohasem fog megváltozni. Nem tudja, mi az: aljasnak lenni. Nem tudja felkelteni azt a gyűlöletet, amelyre mindannyiunknak szüksége lenne ahhoz, hogy a bajokat kibírjuk."

„Hát jó, Sugarbush. Nem akarja, hogy Ford üljön a Fehér Házban. De kit akar?”

„Tudom, azt fogja gondolni, hogy megbolondultam, de mi lenne, ha Spiro Agnew lenne az elnök?"

„Agnew? Miért Agnew?”

„Szörnyen aljas tud lenni, ha akar. Ugyanolyan okos, mint Ford, de még senki sem tartotta őt derék embernek.”

Art Buchwald

(International Herald Tribune)

Szerbia

energiagyűrűje

A jugoszláv „Minél” szerelővállalat nemrég átadta a Novi Sad és Obrenovac közötti energiahálózat új, 95 kilométer hosszú szakaszát. Az új távvezeték teljes mértékben biztosítja a Vajdaság üzemeinek és lakosságának elektromos energia-ellátását. A 400 kilovolt feszültségű villamos vonalat rekordgyorsasággal: egy évnél kevesebb idő alatt állították fel. Az építőknek nehéz feladatot kellett megoldottjuk, mivel a vonal átszeli a Szávát

és a Dunát: a két folyó felett száz méter magas, különleges alapozású oszlopok tartják a vezetéket.

A „Minél” vállalat Szerbia egységes energiagyűrűjének kialakításában is nagy szerepet vállalt: Munkásai építették fel a távvezetékeket Belgrád és a Vaskapu, a Vaskapu és Bor, Bor és Nis, Nis és a bolgár határ között. Hamarosan Belgrád és Obrenovac között is megkezdik a munkát.

Testvérlapjaink

írják

Új élelmiszeráruházzal gazdagodott Drogobics egyik kerülete. A korszerű létesítményben kapott helyet a péksütemény osztály, a tejtermék és haláruda, valamint egy cukrászda kávézóhelyiséggel. A hatalmas áruválasztékkal ellátott üzletben 38 elárusító szolgálja ki a vevőket.

üdülőbózissá alakítják a Kárpáton túli terület szkolei környékét. Itt kaphatnak helyet a jövőben a Ivovi üzemek és gyárak központi üdülői. Az első 120 fő befogadására alkalmas, minden kényelemmel ellátott üdülőt a Ivovi autójavító üzem építteti fel.

A hatodik ötéves terv utolsó évében döntenek majd Szliven és Nova-Zagora utcáinak köz- világításáról, illetve annak korszerűsítéséről.

A „Lenin” művek bővítése, új üzemek létesítése, mint pl. a kristályüveq gyáré, a kerámiagyáré, valamint teljesen új, modern üzemrészek felépítése szerepel még a város építkezési programjában. A végső cél az, hogy Szliven nagyobb arányban fejlődjön, alakuljon át és modernizálódjon a tervidőszak végéig. Mindezeknek a feladatoknak az elvégzéséhez természetesen számítanak a szocialista brigádok példamutatására és a város lakosságának társadalmi munkájára.

December 26-ig a köztársaság elemi csapásokkal foglalkozó irodájához Zágrábba 8 181 000 dinár érkezett az őszi horvátországi árvízkárosultak javára. A fenti összegből 1 497 000 dinárt Slavonijábon, a többit a zágrábi és kvar- nerskogorszki területen gyűjtötték össze.

Sok városban és községben adakoztak a rászorulóknak, de sajnos vannak Horvátország területén olyan városok és falvak, ahol a lakosság még nem járult hozzá anyagiakkal a károk helyreállításához. A segítséget természetesen nemcsak Slavonijából várják, hanem az ország minden részéből, mert a károsultaknak nem mindegy, hogy mikor érkezik a várva-várt segítség.

A Jugoszláv Szocialista Köztársaság kormányának ülése megállapította, hogy a természeti csapás okozta kár mintegy 618 millió dinár. Sajnos a pénzbeni és egyéb segítség tízszerte kevesebb a szükségesnél. A kormány még 1974-ben dolgozott ki egy rendeletet, melyben bélyegek árusításával, az üzemi kollektívák munka- felajánlásával, valamint egyéb adakozási formákkal igyekszik majd szabályozni a segítség- nyújtást. De mennyivel szebb lenne, ha a lakosság, együtt- érezve az árvíz sújtotta emberekkel, önként, minden rendelkezés bevárása nélkül adná hozzájárulását a rászorultak javára.