Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)

1975-01-16 / 15. szám

f Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXII. évfolyam, 15. szám 1975. január 16., csütörtök Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Erkölcsi felelősség A z erkölcsi felelősség tartalma az egyén és közösség reális egy­másra (és nem egymás fölé!) utaltsági viszonyából ered, mely mindkét fél számára ob­jektív feladat és melynek tel­jesítése a közösségnek és az egyénnek egyaránt érdekében áll. A felelősség társadalmi szükséglet, mert az ember és a társadalom egymásra utaltak: egyik sincs a másik nélkül. A társadalom nem más, mint az emberi tettek sorozata, az em­beri viszonyok organikus ösz- szessége, s az ember lényege nem más, mint eme társadalmi viszonyok összessége. Az egyén és a társadalom léte, fejlődése ennek az állandó tevékenység­nek, egymásra utaltságnak és kölcsönhatásnak az eredménye. Ebből következik, hogy a tár­sadalmi környezet, a szocialis­ta társadalmi-gazdasági rend alakítása, fejlődésének elősegí­tése az emberek, a dolgozók feladata, kötelessége. De egy­ben felelősek saját fejlődé­sükért, szabadságukért és bol­dogságuk megvalósításáért is. S a másik oldalról: az emberek sokoldalú képességei, az egyé­niség kibontakoztatása, az eh­hez szükséges feltételek meg­teremtése a társadalom fel­adata, kötelessége és felelős­sége. Ez a szocializmusban egyben a társadalmi érdek megvalósulásának záloga is. , Az egyén és a társadalom kölcsönös felelősséggel tartozik egymásnak. A felelősség mint feladat a társadalom részéről a gondoskodásban, az egyén részéről pedig a felelősségvál­lalásban, a felelősségtudatban nyilvánul meg. A felelősségvállalás a gon­doskodó közösséggel való azonosulást jelenti, azt, hogy az egyén vállalja a közösség sorsát és magatartásával segíti a fejlődést. A felelősségválla­lásnál a kötelesség teljesítése belső létszükségletből történik, így a kötelességtudat külső kényszerítő erőből belsővé, fe- lelelősségtudattá alakul át. Természetesen az emberek elé nem szabad olyan erkölcsi követelményt állítani, melynek megvalósításához szükséges feltételekről nem gondoskodott a társadalom. A társadalmi környezet embert formáló ha­tása nem közvetlenül, mecha­nikusan az ember belső mun­kája, önnevelése nélkül változ­tatja meg az egyén arculatát. A társadalmi feltétel szükség- szerű, de nem az egyetlen az ember erkölcsiségének kialakí­tásában. Az erkölcsi felelősséget min­den ember belsőleg és saját gyakorlati tetteinek sorozatá­ban hozza létre, tehát saját erkölcsi arculatát végsősoron minden ember saját maga munkálja ki. Ezt a társadalom nem véaezheti el helyette. Ezért az ember maga előtt is felelős saját magáért, tetteiért. Helytelenek az olyan vélemé­nyek, amelyek napjainkban kü­lönféle vétségeknél és erkölcsi félrelépéseknél mindenki mást hibáztatnak, csak éppen az egyént nem. Nem lehet min­denért a felelősséget a társa­dalmi körülményekre hárítani, hiszen az ember a társadalmi hatásoknak nemcsak tárgya, hanem előidézője, szubjektuma is. S ez áll a nevelés-önneve­lésre is. Az egyént tehát az el­követett hibákért mindig fele­lősségre kell vonni. Minden elmulasztott felelősségre vonás erkölcsromboló hatást fejt ki és a felelőtlenséget emeli trónra. A felelősségtudat aktív cse­lekvésre ösztönzi az erkölcsi magatartást. Ilyen értelemben az nem más, mint a lelkiisme­ret pozitív megjelenési formá­ja. A lelkiismeret olyan vissza­tartó erő, amely megfékezi és kordában tartja az embereket, önértékelő és megszégyenítő hatása révén csökkenti a társa­dalom-, az erkölcsellenes cse­lekvéseket. Az erkölcsi cselek­vés pozitív belső mozgató ru­gója azonban elsősorban a fe­lelősségtudat és csak azután a lelkiismeret. A felelősségtudat ugyanúgy elválaszthatatlan a szabadság tartalmi oldalától, mint a be- számítbatóság a szabadság formai oldalától. Az ember vi­szonylagos cselekvési szabad­sága a felelősségre vonásnak előfeltétele. A reális erkölcsi szabadság fokát és mértékét azonban a felelősségtudat foka és mértéke határozza meg. Mi­nél inkább felismeri az ember az erkölcsi szükségszerűséget, minél inkább teljesíti a köteles­ségét, minél nagyobb a fele­lősségtudata, annál nagyobb lesz a reális erkölcsi szabad­sága. A felelősségtudat a szocia- , lista társadalomban nem az alárendeltség, hanem a köl­csönös egymásra utaltság vi­szonyából aiakul ki. Társadal­munkban ilyen emberi viszo­nyokat kell Ikialakítani ahhoz, hogy az erkölcsi szabadság és fegyelem o felelősségtudatra támaszkodva kibontakozhasson. Egyáltalán nem dicsekedhe­tünk, hogy ezen a téren min­den rendben megy. A felelősségtudat, a köteles­ség teljesítése közösségben vá­lik az erkölcsi szabadság for­rásává. A társadalmi szabad­ság és a szocialista demokrá­cia fejlődése, az emberek tu­datos részvétele a társadalom irányításában elősegíti a fele­lősségtudat és a felelősség- vállalás egyre nagyobb kiterje­dését. A szabadság, demokrá­cia és fegyelem fejlődésével az embernek a társadalom ügyeiben való tudatos részvé­telének növekedésével egyre szélesednek az erkölcsi felelős­ségvállalás határai. Minél több „hatalma" van az embernek, minél önállóbb, minél inkább érzi mogót a kollektíva, a tár­sadalom „gazdájának”, annál mélyebb és szélesebb felelős­ségének a köre. Azaz minél szabadabbá válik az egyén, cnnál inkább lesz felelős tet­teiért. A felelősség reális tar­talmát csak a mar­xista etika elmélete alapján lehet feltárni. Az em­ber nem egyedülálló magányos lény, akinek teljesen magára hagyatva kell megterveznie életét és tetteit, akinek egye­dül kell választania a jó és a rossz között, hanem társadalmi lény, közösségek tagja, s ezek­kel kölcsönös viszonyban, köl­csönös összefüggésben áll. A közösség mozgatja, vezeti, ez állít követelményeket elébe és éppúgy felelős érte, mint ahogy az egyén is felelős a közösségért. Csakis ebből a kölcsönös viszonyból eredhet az ember felelőssége, amely nem elnyomorítja, hanem fel­emeli, kibontakoztatja az em­bert. A szabad, az önálló, az er­kölcsös ember ezért nem fél a felelősségtől, hanem igényli azt, mint ahogy egyre fejlet­tebb szocialista társadalmi­politikai viszonyaink is nagyobb felelősségtudatot követelnek minden becsületes állampol­gártól. Dr. Kiss István Autonóm tájolási művelet új műszerek felhasználásával Folytatják az űrrepülést Genetikai/ embriológiai, fiziológiai és műszaki* biológiai kísérletek fáidról vitt rovarokkal, növényekkel A Föld körüli pályán kerin­gő Szaljut—4 jelzésű szovjet űr­állomáson Alekszej Gubarev és Georgij Grecsko űrhajósok a kijelölt programnak megfelelő­en befejezték a műszerek nagy részének üzembe helyezését és a fedélzeti berendezések ellen­őrzését - közölte szerdán dél­ben p moszkvai rádió. A köz­lés szerint a kozmonauták hoz­záfogtak a kijelölt műszaki tu­dományos kutatások és kísérle­tek elvégzéséhez. A most végétért munkanap folyamán, a legénység kipró­bálta az autonom tájolás mű­veletét azoknak az új műsze­reknek felhasználásával, ame­lyek lehetővé teszik különböző repülési helyzetekben az űrál­lomás helyzetének meghatáro­zását a Naphoz, a Holdhoz és a bolygókhoz képest. Közöttük kipróbálták azt a műszert, amelynek segítségével végre­hajtják az űrállomás Föld felé való tájolását. E kísérletre ok­kor került sor, amikor az űr­állomás a Föld árnyékban lé­vő része fölött repült. Mint a moszkvai rádió beje­lentette, az űrállomáson meg­kezdődtek a genetikai, embrio­lógiai, fiziológiái és műszaki­biológiai kísérletek a Földről vitt rovarokkal, mikroorganiz­musokkal, szövetkultúrákkal és magasabbrer.dű növényekkel. Az űrállomással létesített rá­diókapcsolatok során az űrha­jósok közölték, hogy teljesen hozzáidomultak a súlytalanság állapotához és az űrállomá­son végzett munka intenzív rit­musához. Alekszej Gubarev és Georgij Grecsko jól érzi ma­gát, a fedélzeti rendszerek ki­fogástalanul működnek. Az űr­repülést folytatják. Cél: a jószomszédi kapcsolatok elmélyítése A japán külügyminiszter Moszkvába érkezett Mijazava Kiicsi japán külügy­miniszter szerdán a Szovjet­unióba érkezett, hogy tárgyalá­sokat folytasson a békeszerző­dés megkötéséről és a két or­szág politikai és gazdasági kap­csolatainak továbbfejlesztéséről. Japán politikai körökben nagy jelentőséget tulajdonítanak a külügyminiszter négynapos moszkvai látogatásának, amely a nemrég hatalomra jutott Miki- kormány első nagyszabású dip­lomáciai akciója. Ezt húzzák alá szerdai vezércikkeikben a japán lapok is. Az Aszahi Simbun hangsúlyozza, Mijazava útjának legfontosabb célja a jószomszé­di kapcsolatok elmélyítése a Szovjetunióval. Tanácskozás Baranya iparszerkezetéről Egyesítsük az erőket! A könnyűipari üzemek jövője Látogatás a Bőrgyárban Baranyában a foglalkoztatot­tak 23 százaléka dolgozik a könnyűipari ágazatban. Ez az egyetlen arány is hűen tükrözi a kedvezőtlen iparszerkezetet, amely megyénkre jellemző. A megye párt és állami vezetői évek óta azon fáradoznak, hogy Baranya ipari arculata megváltozzon. Ennek egyik le­hetősége könnyűipari üzemek létrehozása, új munkaalkalmak teremtése, a meglévő üzemek bővítése, korszerűsítése. Ennyi­ben summázható a jelenlegi helyzet, s talán éppen ezért volt igen nagy jelentősége an­nak a tanácskozásnak, amelyet tegnap tartottak a Megyei Párt- bizottságon. Dr. Bakos Zsigmond köny- nyűipari miniszterhelyettes és munkatársai a szokásos évi egyeztető tárgyalásra érkeztek Pécsre. A megbeszélésen részt- vett Czégény József, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára, a gazdaságpolitikai Üj szállodák épülnek Hévizén. Jól haladnak a Hotel Termál 216 szobás szálló építkezésével, amelynek befejezési határideje 1976. decembere. 1975 áprilisában már beköltöznek az első beutaltak a SZOT 416 személyes új gyógyszállójába is, ahol jelenleg a szakipari munkák a befejezéshez közelednek. Képeinken: az épülő Termál szálló. Ez év első negyedében már fo­gadja a beutaltakat a SZOT új gyógyszállója. osztály képviselői, Horváth La­jos, a Megyei Tanács elnöke és helyettese, Lukács János, a Pécs városi Pártbizottság titká­ra, valamint Wieder Béla, a Vá­rosi Tanács elnöke. Dr. Bakos Zsigmond vázolta a hazai könnyűipar elmúlt évi eredményeit, s szólt az V. öt­éves terv előzetes célkitűzései­ről is. Ezt követően az idei, va­lamint a következő évek fejlesz­tési elképzeléseit egyeztette a miniszterhelyettes a megye párt és állami vezetőivel. Dr. Bakos Zsigmond el­mondta, hogy Baranya sajátos problémája kísérti a könnyű­ipari ágazat vezetőit, ám a tárca gondjai elválaszthatatla­nok a mai magyar gazdaság­tól, tehát ilyen optikán át kell nézni a dolgokat. A jelenlevő megyei és városi vezetők elmondták, hogy új könnyűipari kis- és középüze­mek működtetéséhez szükséges munkaerő biztosítottnak látszik. A miniszterhelyettes válaszá­ban közölte, hogy az elképze­léseket a minisztériummal kö­zösen kell egyeztetni. De ehhez mindenekelőtt részletesen ki­dolgozott munkaerőmérleg szük­séges. Csak ezek után dönthet az Állami Tervbizottság új gyá­rak létesítése ügyében. A megbeszélésen végezetül a megye tanácsi irányítás alá tartozó könnyűipari profilba tartozó vállalatok jövőjéről esett szó. Az évek folyamán jelentős kapacitású — de azo­nos profilú — cégek fejlődtek ki Pécsett, Komlón és Mohá­cson. Az erők egyesítése, a pro­filtisztítás lehetővé tenné a ter­melés bővítését, a munka szín­vonalának emelését. A megye párt és állami vezetői ezért he­lyesnek tartanák, ha ezek a vál­lalatok a könnyűipari ágazat­hoz kerülnének. A Megyei Pártbizottságon tartott megbeszélést követően dr. Bakos Zsigmond látogatást tett a Pécsi Bőrgyárban, ahol Csendes László igazgató adott tájékoztatást a gyár termelési eredményeiről, a most folyó be­ruházások állásáról. S. Gy. Dr. Bakos Zsigmond könnyűipari miniszterhelyettes (jobbról) tájé­koztatóját tartja. Erb János felvétele.

Next

/
Thumbnails
Contents