Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)
1975-01-12 / 11. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXII. évfolyam, 11. szám 1975. január 12., vasárnap Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Szellemi üresjáratok A bizottság tagjai háromnegyed kilenc után gyülekeztek. A meleg üdvözlés után az elnök röviden felvázolta a probléma lényegét, majd szabad folyást engedett a vitának. A vita pedig eleredt. Pukkadozni kezdtek az asztalra kitett ásványvizes palackok, amiből az újságíró, az ülés személytelen, de cseppet sem érzéketlen résztvevője arra következtetett, beható és előre mutató vita krónikása lehet. Amikor azonban elmúlt fél tizenegy, s a harmadik felszólaló következett, szomorúan kellett konstatálnia, a sok bizottsági elnök megöli a témát. Becsukta jegyzetfüzetét és — talán nem volt egyedül — várta a déli harangszót, amely a gyomornedvek elindításával minden értekezletet a végkifejletbe sodor. Valami azért mégis bekerült a jegyzetfüzetbe — egy dátum. A bizottság végül is abban maradt, a probléma komplexebb tanulmányozására, néhány albizottsági tag bevonásával legközelebb kihelyezett ülést tart. Ez a rémképnek is beillő emlék akkor kísértett meg újra, amikor a legutóbbi országgyűlésen dr. Szabó József felszólalását hallottam. Keményen megmondta, majdhogynem úgy fogalmazott, elég a gittrágásból. Igen. Elég a konferen- ciázgatásból és a papírpocsékolásból, a bizottsági és albizottsági harmincoldalas jelentésekből, amikor is a résztvevők a jelentés vége, a javaslatokat tartalmazó rész olvasásával kénytelenek kezdeni, abból próbálva a jelentés részleteire következtetni. Ideje áttekinteni az e téren uralkodó helyzetet, mondta a baranyai képviselő. Ideje, visszhangozzuk most mi is. S nemcsak azért, mert ilyen magas fórumon hangzott el, s hogy ezek- után illik napirenden tartanunk a kérdést, hanem mert most egy takarékosságra hangolódó világban élünk. A szellemi üresjárat is éppoly pazarlás, mint az elfolyatott olajcseppek. Tény, jóllehet, kis ország vagyunk, sok és egyre több nálunk a bizottság, albizottság, intéző bizottság, felügyelő bizottság, koordinációs bizottság, szervezet, egyesület, egylet, szövetség, társaság, csoport, klub. Ezek a bizottságok, szervezetek, egyesületek, egyletek, szövetségek, társaságok, csoportok rendszeresen üléseznek, értekeznek; kongresszusokat, ankétokat, aktívákat, parlamenteket, szimpozionokat, ünnepségeket és emléküléseket tartanak, nem egyszer több naposakat is. Mármost, a bizottságoknak és a különféle szervezeteknek sok tagjuk van, a rendezvényekre is minél több embert igyekeznek mozgósítani, (különben is a monstre rendezvények az igazán mutatósak), miközben a konferenciák megszervezésében is többen vesznek részt. Történik mindez legtöbbször munkaidőben. Kérdés: vajon a befektetett energia és az idő arányban áll-e az elért haszonnal? Egyáltalán, követelményként állítjuk-e magunk elé a bizottságok, a konferenciák és a jelentések h a- tékonyságát? Gondolom, sokan éltek már át hasonló nyomasztó órákat, mint amilyenre írásunk elején beültünk, és sokakban felötlött egy és más a szellemi üresjáratokat orvoslandó. Itt az ideje áttekinteni az e téren uralkodó helyzetet. Sokszor, amikor valamilyen bizottság életrehívása mellett hadakozunk, elég lenne, hacsak egy értelmes és mozgékony embert ráállítanánk, robbantson ő, tegye tisztába, hajtsa a megvalósulás felé az ügyet. Sokszor összecsődítjük egy- egy előadásra az embereket, okik csak az előadás címét ismerik, de azt már nem tudják előre, voltaképpen mit is fognak hallani, használ-e majd az nekik. Aztán megesik, és hányszor megesett, a végén kimerültén és bosszankodva távoznak — már azok, akiknek nem sikerült az előadás alatt ügyesen kisurranniuk —, mert az előadás nagyon is az általánosságok síkján mozgott, s az előadó ráadásul motyogott. Hol vagyunk mi még attól, hogy a szellemi üresjáratokat elkerülendő, előre kérjük az előadótól az előadás anyagát, vagy hogy egy-egy konferencia témáira pályázatot hirdetünk és csak a legjobbakat engedjük a pódiumra?! Inkább arra vagyunk hajlamosok, hogy egy szervezet ténykedésének színvonalát a megtartott előadások száma tükrében értékeljük, ami viszont nem egyenlő a hatékonysággal. Kezdődik ugye — a témák és az előadók szerencsés megválasztásával. Zajlik mindez munkaidőben. Legtöbbször munkaidőben. Egyesek nem is csinálnak belőle titkot, kerek-perec megmondják, azért rendezik munkaidőben, mert különben nem jönnének el az emberek. Lám, a bizottságok és a szervezetek magasztos célokat írtak zászlajukra, ám egyesek csak munkaidőben v hajlandók megváltani a világot. Miféle szakmai meg- szálottság és ügybuzgalom az, amely délután fél öt után elvonul a családi fészekbe a televízió elé, avagy a víkend- házba? T akarékosabban, hatékonyabban kell gazdálkodnunk szellemi kapacitásainkkal is! Ha egy fórum, legyen az bizottság vagy konferencia, igazán új ismereteket és alkotó gondolátokat közvetít — és itt sietünk még leszögezni, mi is tagjai vagyunk bizottságoknak és kluboknak, tájékozódásunkhoz és munkánkhoz elengedhetetlenül szükségesek a jelentések és a konferenciák is — akkor szükség van rájuk. De csakis akkor. Ha viszont csak gitt mozog a szájban, akkor vonjuk meg a szót, vetessük ki a szájból a gittet. Mindig éreznénk és mérlegelnünk kell, mi a sok, hol az elég, hol kezdődik a szellemi üresjárat. És különben , is. Ezek a fórumok hasznos döntésekkel és útmutatásokkal szolgálhatnak, ám a problémákat nem elsősorban itt, hanem a munkapadoknál és az íróasztaloknál lehet megoldani. • Csak ismételni tudjuk, amit a baranyai képviselő mondott: központilag és helyileg is, őszintén, igényesen tekintsük át a helyzetet. Nagyobb szerénységgel, megfontoltsággal szervezzük, engedélyezzük a különböző programok, rendezvények idejét, résztvevőinek körét, költségkihatásait. Tekintsük át tehát helyzetünket. Persze ne úgy, hogy erre mindjárt összehívunk egy anké- tot. Miklósvári Zoltán A siklósiak nyerték el a kitüntető serleget Munkásőregységgyűlések Baranyában Harmadszor — és ezzel véglegesen — nyerte el a Baranya megyei munkásőr parancsnokság által az egységek szocialista versenye legjobbjának adományozott serleget az id. Kréth Imréről elnevezett siklósi járási munkásőr zászlóalj. A serleget Valkai József megyei parancsnok adta át a tegnapi ünnepi egységgyűlésen, amelyen az elmúlt évi munkát értékelték. Az egységgyűlésen az MSZMP Baranya megyei Végrehajtó Bizottsága képviseleté ben megjelent Zámbó István, s ott volt dr. Vida Sándor, a Siklósi járási Pártbizottság első titkára, Budaházi Gusztáv, a Munkásőrség Országos Parancsnokságának osztályvezetője, dr. Szabó József ország- gyűlési képviselő és dr. Török Zsigmond, a járási tanácshivatal elnöke. Gulyás József egységparancsnok értékelte a zászlóalj elmúlt évi munkáját, megállapítva: az egység maradéktalanul végrehajtotta feladatait, s ezért köszönetét mondott minden munkásőrnek, a kapott segítségért pedig az egység köszönetét tolmácsolta a felsőbb pártszerveknek, valamint a munkásőrség megyei és országos parancsnokságának. Ezután került sor a serleg átadására, majd Valkai József megyei parancsnok Kiváló parancsnoki jelvényt adott át Gulyás József egységparancsnoknak, Ziegler István ellátó parancsnokhelyettesnek, Varga József és Szél József szakaszparancsnokoknak, valamint Tolnai Dezső hadműveleti csoport- vezetőnek. Kiváló munkásőri jelvényt kapott: Bélán József, Cserpán István, Gyanó László, Hunyadi István, Miklai István, Szabó József, Szász Dezső, Ta- káts Imre és ifj. Tornai Gusztáv. A kitüntetettek és az egység munkáját köszönte meg ezután a járási pórt-végrehajtóbizott- ság nevében dr. Vida Sándor, majd szolgálati érdemérmet adtak át 11 munkásőrnek. Ezután került sor a leszerelő és a tartalékállományba kerülő munkásőrök búcsúztatására, a mun- kásőr-emlékérmek átadására, majd valamennyi kitüntetett nevében Róth József munkásőr mondott köszönetét az elismerésért. Ezután sorakoztak fel az új munkásőrök: 25-en tettek esküt az egység zászlaja előtt, majd (Folyatás a 2. oldalon) fellövés pitlanata \ Két űrhajóssal a fedélzeten Föld körüli pályán á Szojnz-17 Összeköttetés a Földdel Tudományos kutatások Az űrhajósok jól érzik magukat Moszkva A kijelölt tudományos programnak megfelelően pénteken este magyar idő szerint 10.43 órakor a Szovjetunióban földkörüli pályára bocsátották fel a Szojuz—17 űrhajót. Az űrhajót kéttagú legénység irányítja: Alekszej Gubarev alezredes, a Szojuz-17 parancsnoka Georgij Grecsko fedélzeti mérnök. Mindketten előAlekszej Gubarev ezredes a felbocsátás előtt jelentést tesz, mögötte Georgij Grecsko fedélzeti mérnök. A leszerelő munkásőr átnyújtja fegyverét utódjának Erb János felvétele szőr járnak a világűrben. A repülési program a következőket irányozza elő: Együttes kísérletek a Szal- jut-4 tudományos űrállomással, amelyet 1974. december 26-án bocsátottak földkörüli pályára; — Fedélzeti rendszerek ellenőrzése különböző repülési feltételek között, valamint tudományos kutatások. Az űrhajó legénységével állandó rádió- és televíziós kapcsolatot tartanak fenn. A Szo- juz-17-ről érkező jelentések szerint az űrhajósok közérzete jó, a fedélzeti rendszerek normálisan működnek, a fülkéin a földihez hasonló körülmények uralkodnak. Az űrhajó földkörüli pályára történő felbocsátása után Gubarev és Grecsko hozzálátott a repülési program végrehajtásához. * A földkörüli pályára felbocsátott Szojuz—17 szovjet űrhajó a kozmikus korszak 18. esztendejét nyitja meg. Az űrkorszak kezdetét az első szovjet mesterséges holdnak 1957. októberében- történt felbocsátása jelentette. Az űrhajó fedélzetén dolgozó Alekszej Gubarev és Georgij Grecsko egykorúak, mindketten 43 évesek. Alekszej Gubarev, az űrhajó parancsnoka a Volga menti Kujbisevtől nem messze, egy kis faluban született. A haditengerészeti repülőiskolát, majd pedig a Jurij Gagarinról elnevezett repülőakadémiát végezte el. Mielőtt az űrhajósok sorába lépett volna, századparancsnokként a légierőnél teljesített szolgálatot. Alekszej Gubarev 1963-ban lépte át a csillagváros kapuját. A legkülönbözőbb ember irányította űrberendezéseken készült fel, tanulmányozta azok rendszerét és fedélzeti berendezéseit. Jurij Gagarin a Gubarevról 1965-ben írott jellemzésében a következőket állapította meg: ,.Bátran, magabiztosan repül, Törekvő és energikus. Jól bánik az űrhajók irányítóberendezéseivel. Az irányítóközpontokban résztvett az űrrepülések földi irányításában". Georgij Grecsko fedélzeti mérnök leningrádi születésű. 1955-ben fejezte be tanulmányait a katonai műszaki főiskolán. Ezt követően tervezőirodában dolgozott, Szergej Koroljov akadémikusnak, az űr- lakéta-rendszer főtervezőjének irányítása alatt. Kezdettől fogva tehetséges és kezdeményező mérnöknek bizonyult. Georgij Grecsko 1967-ben megvédte a bolygóközi űrállomásoknak a hold felszínére történő leszállásával kapcsolatos gyakorlati munkája alapján írott disszertációját és a műszaki tudományok kandidátusa lett. A fedélzeti mérnök Gubarev parancsnoknál négy évvel később kapcsolódott be az űrhajósok munkájába. Georgij Beregojóv tábornoknak az űrhajósok felkészítési központja vezetőjének értékelése szerint Georgij Grecsko legfőbb vonása „a magasszintű elméleti felkészültség és a gazdag mérnöki tapasztalat". Gubarev alezredes a TASZSZ tudósítójának a következőket mondta: „Programunkban számos tudományos kísérlet szerepel, amelyek az alaptudo- mányógakhoz és az alkalmazott tudományokhoz egyaránt kapcsolódnak. Ezért nagy alapossággal tanulmányoztunk mindent, amit ebben a vonatkozásban a Szaljut—1 és Szal- jut-3. legénysége végzett. V
