Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)

1974-12-21 / 349. szám

it nemzetközi elet eseményei kepekben 1. kép: Francia—amerikai csúcstalálkoió volt a héten, Valery Giscard d'Estaing (jobbról) és Gerald Ford amerikai_ elnök Martinique szigetén tárgyalt 2. kép: Négy bomba robbant London belvárosában. A merényletek következtében egy személy életét vesztette, egy pedig súlyosan megsebesült. A Soho körzetének egyik utcája.^ 3. kép: Dr. Holm Habicht, a bajorországi Tegernsee kórházának 38 esztendős sebésze veszi át a nemrég elhunyt dr. Albert Schweitzer hires dzsungelkórházának vezetését a nyugat-afrikai Lambareneban. Képünkön: dr. Habicht tegernsee-i otthona előtt. A szocialista Vietnam A hosszú háború nehéz évei után a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság népe már második esztendeje összpontosíthatja erejét az amerikai légi agresz- szió ütötte sebek begyógyításó- ra, a szocialista gazdaság fej­lesztésére. 1974.. a béke máso­dik éve jobban kedvez a szocia­lista Vietnam dolgozóinak, mint a tavalyi, amikor a kedvezőtlen időjárás (a szárazság és az áradásokat okozó nagy eső) sok százezer hektár rizsföld termé-' sét puszította el. Az idén tavasz- szal és ősszel viszont jó termést takarítottak be. S a vietnamiak azt tartják, ho rizs van, akkor minden van. A szocialista Vietnam dolgo­zói jelenleg az 1975 végéig ter­jedő hároméves újjáépítési terv megvalósítására törekednek. Az újjáépítési terv alapvető célja az 1965-i gazdasági szint el­érése. (Az Egyesült Államok légiereje 1965-ben kezdte meg a Vietnarhi Demokratikus Köz­társaság rendszeres bombá­zását; csaknem teljesen meg­semmisítette a felépített gazda­sági bázist, s mintegy tíz évvel vetette vissza az ország gazda­sági életét.) Tavaly, a három­éves újjápítési terv első évében a háború közvetlen következ­ményeit nagyrészt felszámolták. Az 1974-i népgazdasági terv előirányzata szerint 1973-hoz képest az ipari és kézműipari termelésnek 21 százalékkal, a mezőgazdasági termelésnek 16 százalékkal kell növekednie. Az év első tíz hónapjában elért •eredmények arra utalnak, hogy a yietnami Demokratikus Köz­társaság dolgozói végrehajtják a kitűzött feladatot. A háborús károk .helyreállítá­sával párhuzamosan a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság­ban hozzáfogtak a gazdasági fejlődés alapjának, a mezőgaz­daságnak általános újjászerve­zéséhez, amelynek irányelveit a termelőszövetkezetek szakembe­reinek októberi tanácskozásán Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja főtitkára ismertette. Az újjászervezés alapvetően az el­maradt mezőgazdaság szocia­lista nagyüzemi gazdasággá való átalakítását szolgálja. A mezőgazdasági szövetkeze­tek létrehozása idején, az 1950-es évek végén alakult ter­melőszövetkezeteket jellemez­vén Le Duan rámutatott, hogy a mezőgazdasági tsz-ek elszige­teltek, jóformán csak önellátás­ra törekvő szervezetek marad­tak, s ezt a háborús körülmé­nyek is erősítették. A népgaz­daság fejlesztése megköveteli, hogy a mezőgazdasági szövet­kezetek a fejlődés új szakaszá­ba lépjenek. A VDK termelő- szövetkezetei általában 200 hek­táron gazdálkodnak, s néhány száz parasztot tömörítenék. A föld és a munkaerő ésszerű ki­használására nagy, tízezer hek­táron gazdálkodó termelőszö­vetkezeti üzemeket kell szer­vezni. A mezőgazdaság újjászerve­zésének másik láncszeme a ter­melés szakosítása, a mezőgaz­Kurszkból egyszerű, kétfede- les AN 2-es típusú géppel re­pültünk át Zseleznogorszkba. Ez voltaképpen majdnem úgy történt, mint amikor taxit ren­del magának az ember. Sem­mi különleges, mint ami álta­lában a repülés körül szokott lenni. Három rubelért jegyet vettünk egy pénztárablaknál, s néhány perc múlva jelentkezett a pilóta, hogy kövessük. Se lé­gikisasszony, se várakozás, se cukorka-ropogtatás — beül­tünk a gépbe, az utolsó utas maga után becsukta az ajtót és már indultunk is. A kis tá­volságú — 100—800 kilométe­res helyi légijáratoknál ez a szokás. Mellettem öreg nénike üldögélt nagy nyugalommal, a városi piacon volt. Számára a repülés éppen olyan hétközna­pi, megszokott esemény, mint a mi falusi asszonyainknak az autóbuszozás. Nem sokkal később a pilóta felénk fordult az ülésen és így szólt: — Figyeljék a műszereket! A gép néhány műszerének a mutatója veszett táncot járt. — Az iránytűk most egy ideig hasznavehetetlenek. A mágneses anomália az oka — magyarázta a pilóta. Kurszk környékén hatalmas vasércmező rejtőzik a földréteg alatt. A szakemberek szerint az a vasércmező mintegy 850 kilo­méternyi hosszú és 250 kilomé­ternyi széles. Ez a világ egyik leggazdagabb vasérclelőhelye. A vasércmező szíve Zselez- nogorszk. Találó elnevezés, ma­gyarul így hangzik: Vasváros. Viktor Vasziljevics Szimo- nyenkov, a városi pártbizottság titkára szíves, vendégszerető házigazda módjára mutatta be Zseleznogorszkot. Korszerű, szép házak, rende­zett utcák, nagyvárosba is be­illő szálló, fényes kirokatú üz­letek, klubok, sportpályák, isko­lák, különféle kommunális lé- tesítmények, Minden új még: Zseleznogorszk ifjú város, 1957- ben alapították. A kurszki rendkívül gazdag vasércmező fontosságát, jelen­tőségét már Lenin hangsúlyoz­ta és aláhúzta. Amikor a szak­emberek beszámoltak neki a daságj tájegységek kialakítása. Ez is a munkaerő ésszerű fel- használását, a túlnépesedett síkság s a lakatlan hegyvidék problémájának megoldását szolgálja. A síkságok a Viet­nami Demokratikus Köztársaság területének csupán 20 százalé­kát alkotják, s ezeken a vidé­keken egy négyzetkilométernyi területen általában több mint 700 ember él, a hegyek lejtőin és a hegyvidékeken viszont csu­pán 50—300 ember. Nagy fel­adat tehát a ritkán lakott terü­letek benépesítése és gazdasá­gának fejlesztése. Az év elején megkezdődött a síkságon élők népes csoportjainak áttelepülé- se a hegyvidékre. A sűrűn lakott Nghe An tartomány síkságáról például máris nyolcezren 15 ter- melőszövetkeztbe költöztek a tartomány hegyvidékére, s ala­pítottak gyümölcstermesztő (na­rancs, ananász, cukornád) és állattenyésztő gazdaságokat. Thai Binh tartomány síkságai­ról pedig 300 ezer ember tele­pül, át a hegyvidékre. A mező- gazdasági tájegységek kialakí­tása idején körülbelül 500 ezer hektár területen létesítenk új gazdaságokat. A mezőgazdaság újjászerve­zésével a szocialista Vietnam népe már 1976—1980 közötti időszakra terjedő ötéves gazda­ságfejlesztési terv alapjait rakja le. . vasércmező kiaknázásának a lehetőségeiről, Lenin kijelentet­te: „Ezt az ügyet nagyon erő­teljesen kell csinálni és szor­galmazni”. Munkához is láttak, de a fel­tárást és kiaknázást nem sike­rült a megfelelő ütemben ki­alakítani, mert közbeszólt a há­ború. Mint ismeretes, a hitler­isták mindent elkövettek Kurszk és környéke birtoklásáért. Kel­lett volna nekik a vasérc. Napjainkban Zseleznogorszk- ban és környékén minden a nagy feladatnak, a gazdag vas­ércmező kiaknázásának van alárendelve. Szimonyenkov elvtárs meg­hívott a vasérckitermeléshez. Meghökkentően lenyűgöző kép tárult elénk. Hirtelen egy szinte belátha- tatlanul hatalmas mesterséges szakadék szélén találtuk ma­gunkat. Alattunk százötven, kétszáz méternyi mélységekben apró játékszereknek tűntek a közelről egyébként hatalmas kitermelőgépek. Körülöttük, mint szorgalmas apró hangyák az emberek. Szemben velünk, a mestersé-, ges szakadék túlsó oldalán jól láthattuk a fekete, fehér, sár­gás föld, agyag és egyéb ás­ványi rétegeket, amelyek alatt erőteljes kontraszként hatott a rozsdavörös és kékes erezetű vasérctömeg. Magasabb olajár, kevesebb profit A rendkívül bonyolult árrend­szer egyszerűsítéséről és az olaj termelői árának 4 százalékos emeléséről döntött a kőolaj­exportáló országok szervezeté­nek (az OPEC-nek) múlt heti Bécsben tartott közgyűlése Nem bizonyultak tehát igaz­nak azok a nyugati remények, hogy az olajtermelő államok csökkentik az energiahordozó árát. A megfigyelők egyetérte­nek abban, hogy inkább „po­litikai áremelésről" van szó; a 4 százalék ugyanis jelentékte­len az elmúlt két év több mint 400 százalékos drágításához képest. A News and World Re­port amerikai hírmagazin által „világhatalomnak” nevezett OPEC - a 10 százalékot meg­haladó nyugati inflációt figye­lembe véve-— tartani akarja az eladott olajból származó pénz vásá rlóerejét. Az áremelés egyébként, para­dox módon, az új árrendszer következtében bizonyos mérté­kig csökkentheti a fogyasztási árakat. Az olajszakértők ugyan­is rámutatnak: az árrendszer egyszerűsítése megnehezíti a hatalmas olajmonopóliumoknak profitjuk szüntelen gyarapítá­sát. Ezek a monopóliumok még a közelmúltban is képesek vol­tak diktálni az olaj órát. Jel­lemző, hogy a Royal Dutch Shell konszern az idén kétszer annyi profitot vághat zsebre, mint tavaly. A termelő országok tulajdonában lévő olaj a világ­piacon ezentúl barellenként (1 barell — 159 liter) 10,46 dollár­ba kerül. Az olajvállalatoknak is ennyiért kell adniuk saját Itt külszíni fejtéssel történik a vasérc kitermelése. Óriási — külön ide tervezett és szerkesztett — nagyteljesít­ményű marógépek vájják az ötven, száz, helyenként százöt­ven méternyi földrétegeket, hogy alóluk a napfényre, az ember szükségleteire kihozhas­sák a vasércet. A vasércmezőt szakaszon­kénti robbantásokkal szabdal­ják tel. A kitermelt vasérc az­tán szállítószalagokra, dömpe­rekbe kerül, s éjjel-nappal sza­kadatlanul viszik a feldolgozó üzemekbe. A külszíni fejtés gigantikus méreteiről sokat mond ez az adat: csupán a szállítószala­gok-rendszerének a hossza 10 kilométer! Tegyük hozzá, ezek a szállítószalagok a magyar munkások, mérnökök ügyessé­gét, hozázértését dicsérik, a mi üzemeinkből kerültek ide. En­nek kapcsán mindjárt azzal kell folytatni: a zseleznogorszki vasérckitermelés a szocialista országok gazdasági együttmű­ködésének a keretében törté­nik. Mint említettem, a mi ha­zánk szállítószalagokkal és egyéb műszaki berendezések­kel, Bulgária 5000 bányamun­kással, az NDK különleges ki­termelőgépekkel vesz részt a nagyszabású munkában.- Ez a külszíni fejtés évente mintegy 10 millió tonna, átla­gosan 60 százalékos vastartal­olajukat, mert különben nem találnak vevőre. Az olajexportőr államok sa­ját jól felfogott érdekükből alapították meg az OPEC-ot, mert, mint azt az iráni külügy­miniszter az ENSZ-ben kifejtet­te, az „olaj gyorsan fogyó áru, amelyet optimális feltételek mellett kell értékestíeni”. Az News and World Report becs­lése szerint az iráni olaj 27, a venezuelai pedig 12 éven be­lül teljesen elfogy. Nem vélet­len, hogy éppen ez a két or­szág szorgalmazza a legerő­teljesebben az olaj árának ma­gas szinten tartását. „Az energiafalé világnak hoz­zá kell szoknia a drágább energiához" — írja a párizsi Le Monde. A legtöbb vállalat az energiára korábban szinte úgy tekintett mint a vízre, vagy a levegőre. Ennek a korszaknak azonban vége - véli a párizsi újság. A lap szerint az energia­pazarlás megszüntetése 5 év alatt 6-8 százalékos megtaka­rítást eredményezne. Hosszabb távon a beruházásoknál jobban figyelembe kell venni az ener­giamegtakarítást, ez még na­gyobb eredményeket hozhat. Az olajdollárok átirányítása, vagy az olaj árának kérdése közvetlen napi probléma. A drágább energiához alkalmaz­kodó gazdasági környezet meg­teremtése azonban hosszútávú, nagy erőfeszítést igénylő fel­adat. Ehhez az egyes országok gazdasági tartalékainak összes mozgósítására lenne szükség, aminek azonban a kapitalista gazdaság felépítése gátat szab. mú ércet ad a Szovjetunió és a szocialista országok nép­gazdaságainak. A kurszki vasércmezők kiak­názása során a medence min­den természeti kincsét komplex módon hasznosítják. Az érccel együtt felszínre kerülő egyéb ásványok feldolgozására pél­dául cement- és mészműveket, valamint más gyárakat építet­tek és építenek. Mindenek­előtt azonban az SZKP és a szovjet kormány határozatai nyomán vas- és acélipari kom­binátokat létesítenek a vasérc­mező közelében. Novo-Lipeck- ben épül a szovjet ipar egyik büszkesége, a 3200 köbméte­res nagyolvasztó. Elhatározták egy 5000 köbméteres óriásko­hó építését is. A szovjet kohá­szatban széleskörűen alkalmaz­zák a legkorszerűbb termelési módszereket, így például az elektrosalakos, az elektron és plazmasugaras eljárásokat. Amikor elhagytuk Zselezno­gorszkot, repülőgépünk pilótá­jának nem kellett arról beszél­nie, hogy miért rendetlenked­nek egyes műszerek. Már ér­tettük és magunk is megismer­tük ennek az okát. Itt a föld­réteg alatt a világ egyik leg­gazdagabb vasércmezője van. Szakkönyvekben utánanéztem: a kurszki vasérc-bázis ércva- gyonát a tudósok mintegy 13 milliárd tonnára becsülik. Timár Ede A csoda —valóság 35 évvel ezelőtt a „Galícia” szó egyet jelentett az elmara­dottsággal. Ausztria—Magyar- ország, majd az úri Lengyelor­szág elhanyagolt határvidéke volt. A vidék őslakosai, az uk­ránok gyermekeinék csupán 5 százaléka tanulhatott anya­nyelvén. A galíciaiak ezrével emigráltak külföldre. De „igazi csoda" történt a nyugat-ukrajnai ukránok egyet­len nemzedékének a szeme előtt. Kiindulópont volt az 1939-es év, amikor Nyugat-Ukrajna a fejfődés szovjet útjára lépett, Ukrajna' részévé vált. És nem­csak közigazgatásilag, az egy­séges állami szervezet, a terv­szerű szocialista gazdaságirá­nyítási rendszer szerves része lett. Amikor összegezzük a nyu­gat-ukrajnai terület fejlődésé­nek erdeményeit, 30 éves idő­szakról beszélünk, mert 1941- től 1944-ig fasiszta megszállás alatt volt. Ez alatt az idő alatt a megszállók megsemmisítet­ték és lerombolták azt a keve­set is, amink volt, vagy amit sikerült építenünk. íme, a háború óta eltelt har­minc év eredményei csupán Lvov-megye példáján: ötszáz ipari nagyüzem ter­melése tetemes részarányát ké­pezi Ukrajna gazdaságának: az autóbuszok 32 százalékát, a darukocsik, kerékpárok csak­nem 100 százalékát, a tévéké­szülékek zömét gyártja. Termé­keinket 74 országba exportál­juk. A szovjet kormány az össz- szövetségi- költségvetésből több száz millió rubelt utalt ki a Ivovi és a Lvov megyei gazda­sági és kulturális építkezések céljaira. Lvov-vidék legnagyobb problémáját a háború utáni években a szakmunkás- és mű­szaki értelmiségi hiány jelen­tette. Az ország többi köztár­sasága sietett a segítségünkre. Az 1945—50-es években mint­egy 16 000 munkás, mérnök, technikus, tudós érkezett Lvov- ba. Az első Ivovi ipari üzem, a Lvovi Mezőgazdasági Gépgyár, leningrádi tervezők tervei alap­ján épült fel. Az autóbuszgyárat, amely Európa egyik legnagyobb ilyen üzeme, a moszkvai gépkocsi­gyár szakembereinek és mun­kásainak a segítségével épí­tettük fel. Közös erőfeszítéssel jött létre tehát iparunk. Lvov, ahol még nem is olyan régen kevés volt a képzett em­ber, ma nagy tudományos köz­pont. A megye 12 felsőfokú oktatási intézményében mint­egy 80 000 főiskolás tanul. A háború előtt a helybeli tu­dósok között egyetlen ukrán sem akadt, ma a tudományos munkatársak zöme a környező városokból és falvakból szár­mazik, csupán Lvov megyében több mint 400 a tudományok doktorainak a száma. Ez, a tervszerű gazdálkodás eredményezte „csoda" szá­munkra mindennapi realitássá vált. Tyimofej Telisevszkij, a Lvov. megyei Tanács vb-elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents