Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)

1974-12-21 / 349. szám

H

azánk fejlődésének vannak döntő történelmi sorsfordulói. Ilyen sorsforduló iköszöntött ránk 1944. szeptember 23-tól 1945. április 4-ig. Ennek az időszaknak egy kis epizódja az a politikai küzdelem, amelyet szőkébb hazánk, Barainya és Pécs területén a haladó erők vívtak a reakcióval szemben, s amely végérvényesen .meghatározta e táj népének társadalmi, politikai fejlődését.

Baranya és Pécs lakosságának jelentős része — a fasiszta propaganda ellenére — várta a háború végét. Rendkívüli hatást váltott lei ebben a várakozási időszakban Horthy rádiónyilatkozata 1944. október 15-én a háborúból való kilépésről. Megyénk dolgozói még fel sem tudták fogni a rádió- nyilatkozat lényegét, még nem is tudták kellően latolgatni a várható eseményeket, amikor október 15-én, a délutáni órákban megjelent Pécsett a fasiszta rémuralom utolsó kiáltványa. „A földalatti piszkos aknamunka egy pillanatra hazug híreivel megingatott benneteket — hangzik a kiáltvány .. . Hazánk védelmében becsülettel helytállunk, de meg nem adjuk magunkat. Ezt jegyezzétek meg! Elvárom mindenkitől, hogy a honvédséget, a szövetséges német haderőt mindenben támogassa!” — adta ki a parancsot vitéz Molnár vezérőrnagy, a IV. honvédkerület parancsnoka.

A megye és a város élére Xjvándi Péter nyilas főispán került. Mivel a szovjet csapatok október folyamán már elérték a Duna vonalát, Ivándiék legfontosabb feladata az volt, hogy segédkezzenek a németeknek a megye anyagi és személyi kiürítésében, s az eva- ikuációt megfelelő propagandával támasszák alá. Az anyagi kiürítés, azaz a megye javainak nyugatra ' történő szállítása október végén, november elején vontatottan indult meg. A főispán főbelövéssel fenyegette a szabotálókat. Ugyanakkor gondoskodott a személyi kiürítésről is. A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a 326 800 lakos közül mintegy 12 000-en hagyták el lakóhelyüket.

De jelentős ellenállás bontakozott ki az anyagi kiürítéssel kapcsolatban is. A pécsi vasutasak hősiesen ellenálltak. A pécsi fűtőházi munkások közül november 27-én 40 ember nem ment el dolgozni, s a mozdonyvezetők egy része is megszökött. Ennék következtében mintegy 6000 vagon búza, nagy mennyiségű cukorrépa, kukorica és a Pécsi Bőrgyárban 70 vagon bőráru maradt meg a felszabadult lakosságnak. Pécsudvard állomáson a távíró és telefon berendezést az alkalmazottak lakásukra vitték és ott a pincékben elásva hiánytalanul megőrizték. November

27-én adták ki a németek a parancsot István-akna felrobbantására, de a munkások ezt megakadályozták. Ugyancsak 27-én egy német főhadnagy jelent meg a Gázgyárban, s követelte a gvár berendezéseinek, viílanytelepének felrobbantását. A gyár dolgozói nem engedték a robbantást végrehajtani.

Mindezek hősies, bátor tettek voltak, amelyek következtében lényegesen csökkentek megyénk, városunk anyagi kárai.

A szovjet csapatok a folyami flottilla segítségével egyszerre több hídfőt létesítettek és november 23-án, 24-én megindították a harcot a hídfők egye sítéséért, ki mélyítéséért. A 2 Ukrán Front csapatai novem bér 26-án és 27-én mintegy 100 km hosszú, 25—30 km széles hídfőt birtokoltak a Duna jobb partján, amely biztosította a fő csapatok átkelését. A német hadvezetés nem számított erre a támadásra, a támadást Budapesttől délre várta. A németek a rendelkezésre álló 3. páncélos hadosztályt és SS kötelékeket vetettek harcba és sürgősen elrendelték az Olaszország északi részén lévő 44. és 70. gyaloghadosztály, valamint a nyugati orcvona'lon lévő 271. gyaloghadosztály átirányítását a baranyai háromszög védelmére. E német erők jelentős része azonban nem érkezett meg idejében. Miért? Azért, mert a Dráva mentén

Politikai küzdelmek Pécsett és Baranyában a felszabadulás idején

3.

1944 nyarától igen eredményes, akciógazdag partizán tevékenység volt, amely a fegyveres akciók mellett vasúti hidak, sínek felrobbantására is kiterjedt.

Pécs városa is sokat köszönhet a vasútrobbantásaknak. A németek nem tervezték Pécs oly gyors feladását, mint erre november 29-én kényszerültek.

— a következőket tartalmazta: — Magyarország beolvad a

Szovjetunió tagállamai közé, a pengő érvényét veszti, helyette a rubel lesz a fizetési eszköz;

— A nyugdíj megszűnik, aki nem dolgozik, ne is egyék, az összes egyházak a görögkeleti egyháznak rendeltetnek alá; — A zsidókat az urak és a parasztok terhére kárpótolni keli;

tiszt esett el. Az I. Bolgár Hadsereg személyi vesztesége 3257 halott, 1582 eltűnt, 10 069 súlyosan sebesült. A dél-dunántúli hadműveletekben több száz jugoszláv harcos, partizán vesztette életét. E területek bombázása idején, 1944 folyamán légi harcokban és a légvédelmi ágyúk tüzáben 150 angol és amerikai katona halt meg.

Az MNDSZ felvonulása az MKP 19 45. május 27-i pécsi nagygyűlésére.

A Megyei Pártbizottság Oktatási Igazgatósága által 1974. dec. 18-án rendezett tudományos emlékülésen elhangzott előadás rövidített szövege.

November 29-re nem érkezett meg Pécsre a német erősítés. Szála si miniszterelnökhelyettese, Szöllősy Jenő 1944. december 1-én az alábbiakban számolt be a Törvényhozók Nemzeti Szövetségének ülésén: ,,Egy német hadosztály az olasz frontról érkezett. Bizonyára nem tudják az urak, partizán vasútrobbantás miatt két napig késett a vasúti szállítás. Szörnyű hadihelyzet alakult ki emiatt. A német csapatok éle beérkezett Pécsre és még Pécstől keletre feltartóztatta az oroszokat. Minthogy azonban az oroszok több oszlopban jöttek, az orosz főerők miatt mégis kénytelenek voltak hátrább vonulni és Pécset feladni, azért, mert a felvonuló német erők további szállítása éppen a vasútrobbantás következtében elkésett.”

A felszabadult megyében és városban legelőször a kommunisták láttak munkához. December elején mintegy 50 taggal legálissá alakult a Magyar Kommunista Párt. Megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, amely december 17-én kiáltvánnyal fordult a megye népéhez. „Most végre mi is megszólalhatunk — olvasható a kiáltványban. — Magyar nép! Földműves, munkás, iparos, kereskedő, önálló értelmiségi, nemzetiségi és valláskülönbség nélkül! Rajtad a sor! Fel kell sorakoznotok azok mellé és mögé, akikben az idegen szellemi propaganda nem rontotta meg a helyes magyar életösztönt, s akik eddig is a széles néprétegek emberhez méltóbb és magyarabb életéért küzdöttek, szenvedtek."

A haladó erők gyorsan szervezkedtek, rendezték soraikat, s az új élet szinte nagyobb zökkenők nélkül megindult, kibontakozott. Rendeződtek a sorok, 1945 elején már a politikai konszolidációról beszéltek a megyében. Az ellenséges' propaganda azonban nem szűnt meg és nagyon ravasz módon Magyarország függetlenségét vette célba. Baranya déli részén — valószínű a Dráva jobb partján tartózkodó német katonai propagandagépezet segítségével — január elején provokációs röplapokkal szórták tele a Siklós környéki falvakat, s röplapok a lassan tisztuló fejekben ismét zűrzavart, nyugtalanságot szültek. Nem a megszokott röplapok voltak ezek, amelyek még mindig a végső győzelemről szóltak. Az egyik röplap — többek között

— Magyarországra más nemzetiségű családokat telepítenek be; — A hadkötelezettséget a nőkre is kiterjesztik, és a magyar nőket az orosz női hadseregbe sorozzák be; — A Szovjetunióba beolvadt Magyarország a vörös forradalom mintaállamává fog válni.

A rophat kelte 1945. január 1. Aláírás: Dálnöki Miklós Béla, a magyarországi szovjet kormány elnöke.

Az új élet megindulását az állapotok ideiglenes jellegének tudata gátolta a legjobban. Ezt a tudatot nagyban fokozta a frontközeiség, majd a németek 1945 márciusálban megindított balatoni ellentámadása.

A német hadvezetőség a balatoni hadműveleteket két okból indította meg. Hitler 1945. februárjában kijelentette:

„... elsőrangú jelentősége van a magyar olajmezőknek és a bécsi olajkutaknak, mivel e nélkül az olaj nélkül — amely egész olajkészletünk 80 százalékát teszi ki — nem tudjuk folytatni a háborút." Ezért alapvető erőket dobtak át a nyugati hadszíntérről Magyar- országra a zalai olajmezők és a bécsi olajfinomítók megtartása érdekében. Másrészt — és ez a fontosabb — a hitleri vezérkar felismerte, hogy a Vörös Hadsereg Varsó—Berlin támadásának főirányát nem tudja megakadályozni, s ezért elhatározta, hogy Magyarországon, a mellékhadszíntéren fog túlsúlyt képezni, s a Vörös Hadsereget erőelvonásra kényszeríti Berlin alól, amíg oda az angolszász csapatok meg nem érkeznek.

A balatoni hadműveletek sikertelensége végleg szétzúzta a reakció vágyálmait is. Pedig igen komolyan készültek a hatalom visszaszerzésére. Pécsett mór hozzákezdtek a régi hatalom újjászervezéséhez, a régi á I la ma pporátus felól Irtásához. Még azokat is összeírták, akik orosz szótárakkal vagy könyvekkel rendelkeztek, mert „ezek az elemek igyekezték beleilleszkedni az új rendbe”.

— Kaposvárott és Szekszárdon sokan emlegették már az 1919-es véres napokat.

A felszabadító harcok folyamán Baranyában több ezer szovjet katona vesztette életét. Az e területen hősi halált halt szovjet harcosokról nem készült statisztikai kimutatás. Tolnában, Baranyában és Somogybán — ezen az összefüggő hadszíntéren, beleszámítva a balatoni hadműveletek személyi veszteségeit is — kb. 10—12 000 szovjet harcos és

Baranya dolgozói — mint másutt az országban — 1945 folyamán minden községben emlékművet emeltek az elesett hősök tiszteletére. A községek főterén, a központban, vagy hasonló méltó helyen állnak ma is ezek az emlékművek. A háborúban elszegényedett, a hadigazdálkodás következtében tönkretett dolgozók közül sokan örömmel adták pengőiket, filléreiket az emlékművek építéséhez. Az egyik ellendi dolgozó 1945. április 15-én azt írta a baranyai főispánnak: „A Vörös Hadsereg elesett hősi halottainak emlékszobrot fognak felállítani. Ehhez a nemes cselekedethez szeretnék hozzájárulni szerény támogatásommal . .. Fogadalmat tettem, hogy a fasizmus leverése esetén — amelyben egy pillanatig sem kételkedtem — felajánlok valamit." Ezer pengőt ajánlott fel.

Az új élet kibontakozásának első nagy tömegmozgalma Baranyában is a földreform volt.

formmal szemben, mint a keleti országrészeken. A klérus nyomasztóan negatív hatást gyakorolt különösen azzal, hogy az állapotok ideiglenes jellegét hangoztatva erősítette, táplálta a politikai közömbösséget. De lényeges különbség az is, hogy Baranyában a nagy paraszti tömegek — közöttük a szegényparasztság — nem járták ki a felszabadulás előtt azoknak a politikai 'harcoknak az iskoláit, amelyek előmozdították volna politikai öntudatuk, aktivitásuk, bátorságuk fokozását.

A földreform egyértelműen jelezte, hogy hazánkban és megyénkben jelentős társadalmi változások mentek végbe. A levéltárak poros iratai között számtalan olyan levelet lehet találni 1944 nyarán, amelyekben az agrárszegénység süvegeivé, derékig hajolva, esedezve kéri a földesurakat nyomorának enyhítésére, a nagyobb kenyér, az emberibb életmód reményében. De 1945- ben már más levelek vannak. A földesúr kéri a földigénylő bizottság elnökét, esetenként éppen volt cselédjét, hogy hagyjanak meg számára 200— 300 hold földet, mert ellenálló volt, mindig demokrata volt, testvérként szerette cselédeit. Az egyik volt baranyai föld- birtokos azt írta az országgyűlés politikai bizottságához: „Hajléktalanná váltam, koldusbotra jutottam, és érdekeimet nem képviseli a községi földigénylő bizottság." Ugrásszerűen megnőtt 1945 nyarán az ellenállók száma, mert az ellenállás tényének elfogadása, hitelesítése 100—200 hold földet jelentett. Baranya megyében 400 földbirtokos jelentkezett a nemzeti bizottságoknál, hogy németeílenes akciókat hajtottak végre, s ennek alapján kérték földjeik mentesítését a felosztás alól. Jelentősebb németellenes akcióik, ahogyan megindokolták: birtokukon nem adtak munkát a voíksbundis- táknak, nem köszöntek vissza a német tiszteknek, bár többen bírták a német nyelvet, de politikai okokból nem használták azt stb., stb. Igazán nevetséges érvek.

A földreform mellett nagyon fontos politikai és gazdasági feladat volt az újjáépítés.

A Baranya megyei Nemzeti Bizottság 1945 májusában felhívást bocsátott ki: „Tűzze azonnal napirendre minden község nemzeti bizottsága az újjáépítés helyi feladatainak

Bányászgyülés Mecsekszabolcson (1945)

A baranyai — általában a dunántúli — földreform több tekintetben eltér a tiszántúli földreformtól. Ezek a sajátosságok a következők: A baranyai földreform összefonódott az itt élő német lakosság egy részének kitelepítésével, új családok betelepítésével. A ki- és betelepítések jelentős részben motiválták a kor politikai küzdelmeit. A reakció nagyobb ellenállást fejtett ki a földremegvitatását, és szervezze meg az egész község lakosságának részvéteiét ebben a nagy munkában.” Alakítsanak újjáépítést szervező és ellenőrző bizottságokat, amelynek tagjai jó példával járjanak elöl, és ne süllyesszék irodai okoskodások színvonalára ezt a nemzeti feladatot.” A pécsváradi nemzeti bizottság így válaszolt: „Tegyünk félre minden pártellentétet, sérelmet és féltékenységet, ne vetélkedjünk többé egyébben, mint az újjáépítésben. E hazafias versenytől függ a demokratikus Magyarorszag

jövője.”

A pécsi üzemek, gyárak dolgozói, a mecsekszabolcsi bányászok, a Dohánygyár, a Sörgyár, a Kokszművek munkásai fáradtságot nem kímélve vették ki részüket az újjáépítésből. A Bőrgyár munkásai a drávaszabolcsi házak és a drá- vapalkonyai iskola felépítésénél 5370 órát dolgoztak, a szükséges építőanyagot is a Bőrgyár adta, az újjáépítésben részt- vett dolgozók munkáját az itt- honmaradottak túlórában látták el. A mecsekszabolcsi kőművesek egy Dráva menti ház újjáépítését vállallták.

A pécsi vasutasok nagyon helyesen látták az újjáépítés politikai vetületét: „Nincs

egyéb igazolásunk a felszabadító orosz haderő előtt — vallották —, mint az elvégzett munka. Csak előre lehet nézni, hátra nem.” A régi magyar uralkodó osztály bűneit, a Szovjetunió ellen indított háború erkölcsi kárát csak becsületes termelő munkával csökkenthetjük — mondták a vasutasok.

Ennek érdekében az országban elsőként indították be az újjáépítési versenyt, s már 1945. július 1-ig 92 felrobbantott hidat állítottak helyre, 41 mozdonyt, 120 vasúti kocsit építettek újjá, s a biztosító és jelző berendezések, telefon- és távíróvonalak, a tönkrement magasépítmények jelentős hányadát javították meg.

De meghamisítanánk a történelmet, ha elhallgatnánk bizonyos tényeket. Baranyában 1945 nyarán gyűjtést rendeztek az elpusztult falvak újjáépítésének anyagi seaítése érdekében. A baranyai alispán az alábbiakban számol be a gyűjtés eredményeiről: „Szomorúan kell megállapítanom, hogy amíg a vármegye területén lévő köz- sének lakossága a Dráva menti falvakban élő testvéreik megsegítésére szép számmal adakozott, Pécs város lakosságánál az ezen adakozásra hívó szó — a nehezebb anyagi körülmények között élő kisemberek kivételével — úgyszólván teljesen süket fülekre talált. A jómódban élő pécsi polgárok nem értették meg a segítséget kérő szót, mert nem látták, de nem is akarták látni, hogy mivé lett a fasiszták vad dühe és pusztító vandalizmusa folytán a Dráva mente.” Pécsett még erősen tevékenykedett a burzsoázia.

E

z volt Pécsett és Baranyában az új kor nyitánya. Azóta 30 küzdelmes, nehéz, zökkenőktől, botlásoktól nem mentes év telt el. A jelenlevők nagy része aktív cselekvője volt ennek a nyitánynak, s ennek a 30 évnek. S ha a szemek nem is csillognak már olyan fényesen, s ha a dús hajak ritkábbak és fehérebbek valamivel, s ha az egykori ifjú arcokat ma redők is átszövik, egyet büszkén és bátran állíthatunk: érdemes volt élni, érdemes volt dolgozni.

Dr. Fehér István

HÉTVÉGE