Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)
1974-12-14 / 342. szám
Hang ucsrscs nyék rof Nem hivatalos „ünnepi hetek” A visszalépés jelel... T1BBS ÉS A SZERVEZET Filmek a „Veszély” malájából és első díjjal jutalmazták Antonin Kachlik fiatalkorú bűnözőkről szóló alkotását. A film képlete igen egyszerű. Adva van egy galeri, köztük a főhős, felfüggesztett börtönre ítélten. Csatasorba indul érte a társadalom, a közösség ellentmondásos „jobbító" szándéka és a bűnöző szubkultúra visszahúzó ereje. A fiú egy kőbánya keménykezű munkásbrigádjába kerül. Előélete alapján szükségszerűen előítéletekkel találkozik és igyekszik mindenben megfelelni a negatív elvárásoknak, felújítja a kapcsolatot a galerivel, folytatja a lopást. E deviáns életpálya közhelyszintű motivációjaként a rendező jelzi a főhős felbomlott családját. „Egy srác fehér versenyautón" — ezt a címet is adhatták volna a filmnek, ugyanis a főhős, mint magyar rokona a fehér lovon, ő versenyautón száguld éber álmaiban az elismerés, a dicsőség vágyteljesülései felé. Operettízű, gyermeteg ábrándozások képsorait láthatjuk, melyek vissza-visszatérve nevetést provokálnak a nézőkből. Szerencsére a rendező nem áltat minket a jó útra térés heppiendjével. A fiú újra lop, most már le kell ülnie büntetését, de bizonyosfajta pozitív érési folyamat elindult benne egy idősebb munkás hatására, aki a fiút a házába befogadja, rossz és jó tulajdonságaival együtt elfogadja. A film nagy hibája, hogy a fiatalkorú bűnözést szinte végzetszerű jelenségnek, és nem a társadalom betegségének tekinti. Enélkül bármilyen jószándékú megközelítés is csupán a felszínen marad. Pár hónapja láthattuk Szörény Rezső Idegen arcok című filmjét, mely közeli rokona a cseh produkciónak. Ám a magyar film egy ember átformálásának bonyolult folyamatát, a szokásaiknak értékrendjének megváltoztatására irányuló kísérletet, hasonlóképpen egy brigádvezető alakjában, aki elfogadja a fiatalember önállóságát, személyiségének autonómiáját, a cseh filmnél szembetűnően nagyobb művészi erővel, lélektani hitellel és ösz- szetettséggel ábrázolja. Bűnügyi szuperfilm egy nemzetközi heroincsempész-banda leleplezéséről korántsem új donság a hazai mozinézőnek az Oscar-díjas Francia kap csolat pór hónappal korább bemutatása után. Sidney Poi tier, Tibbs nyomozóhadnagy szerepében szintén jó ismerőse a hazai mozinézőnek. A dramaturgiai építőkockák szintén jól ismertek. Egy bizalomgerjesztő, makacs és megszállott nyomozó, aki nem mellékesen néger, és jó családapa, felveszi a harcot a Szervezettel, egy világméretekben dolgozó kábítószercsempész társasággal. Felbukkannak az alvilág jellegzetesen sötét kis figurái, ezúttal „haladó", „tiltakozó" fiatalok csoportjává lakkozva, akik között még vietnami háborús veterán is akad, s mivel a kábítószer mindegyikük családjában okozott tragédiákat, szövetkeztek a nemzetek feletti csempész-szervezet leleplezésében, mondván, hogy a korrupt rendőrség úgyis tehetetlen. Nem hiányozhatnak természetesen a háttérből irányító királyi nagyvadak sem, akik hatalmuk, pénzük, befolyásuk segítségével többnyire mindig kimenekülnek a rendőrségi hajtóvadászat gyűrűjéből. A konok, önfeláldozó nyomozó jelen esetben néger, ő lenne hivatva bizonyítani, hogy lám, alaptalan a faji előítélet. Nyoma sincs A „Veszély" műfajában a két film nem foglal el előkelő helyet. Témájuk az adott szo- ciokulturális közeg reális helyzeteiből, konfliktusaiból merítik, de a krimiben nyoma sincs a légkörteremtés, emberábrázolás magas színvonalának, melyet a Francia kapcsolatban láttunk. Kachlik filmje is egy filmművészet visszalépésének, regressziójának jele egy már meghódított művészi magaslatról. S. A. A falragaszok nem hirdettek sem fesztivált, sem ünnepi heteket, az egymást követő nagyszerű hangversenyek mégis azzá tették városunkban november végét, december elejét. A legnagyobb eseményről, Szvjatoszlav Richter hangversenyeiről már beszámoltunk, a Bartók Vonósnégyes koncertjére a sorozat további előadásai kapcsán fogunk visszatérni. Az alábbiakban a nemhivatalos „ünnepi hetek" három másik kiemelkedő eseményével foglalkozunk. November 24-én, vasárnap délelőtt a Csontvóry Múzeumban rendezett hangversenyével ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját városunk rangos kamarazene-együttese, a Mecsek Fúvósötös. A bécsi klasszicizmustól napjainkig ívelő, minden részletében jól sikerült műsorukból különösen nagy élményt nyújtott a mai magyar zene egyik jelentős alkotásának, Kurtág György Fúvósötösének virtuóz megszólaltatása, valamint a Gerő Pál kissé elfogódott, de igen muzikális közreműködésével előadott Beethoven Esz-dur zongoraötös. Növelte az alkalom ünnepélyességét, hogy op. 10. jelzésű Fúvósötösének magyar- országi bemutatójára megjelent a hangversenyen Kurt A. Hueber osztrák zeneszerző is. A közönség kedvezően fogadta a mérsékelten modern hangzású, kellemes darabot, és szerzőjét hosszasan ünnepelte. Egy hétre rá Ajmone Marson olasz karmester vezényletével az idei évad eddigi legjobb produkcióját nyújtotta a Pécsi Filharmonikus Zenekar. A fiatal Ajmone Marson ígéretes karmester-tehetség. Az ifjúság hite, őszinte lelkesedése töretlenül lobog még benne, de már sokat tud a „nagy öregek" titkaiból is. Rejtett összefüggéseket, fontos belső történéseket hall meg és emel ki, a partitúra mélységeit hozza a felszínre. Dirigálása egyáltalán nem látványos, a legtisztább zenei eszközökkel dolgozik. Mégis, vagy tán éppen ezért, keze alatt a hangok emberi indulatokká, gesztusokká formálódnak. Vezénylését ugyanolyan belső tűz jellemzi, mint amilyen annak idején Schumann Első szimfóniájának kottafejeit létrehozhatta; talán ezért is tudott ez a mű olyan meggyőző erővel kibontakozni, ismét lobogássá válni a keze alatt. Nehéz volna megmondani, mi ragadott meg jobban: az első tétel kirobbanó, érzelemdús dinamizmusa, a második tétel férfias lírája, a Scherzo vidám ujjongása, vagy a finálé beteljesült boldogsága? De ugyanilyen meggyőző volt Marsán Ravel: Lúdanyómeséinek csengő-bongó mesevilágában is. Milyen finoman szólaltak meg intésére a hangszerek ebben az áttetszőén Király István Hazafiság és forradalmiság Legtöbbször fiatalok körében vetődik fel a türelmetlenül választ sürgető kérdés: mit értünk ma forradalmi magatartáson? Vagy kissé konkrétabban fogalmazva — most már a szerző terminológiájával — mit jelent a mindennapok forhangszerelt, nagyon törékeny darabban! Igényességgel párosult, örömteli zenélése lótha- tóan-hallhatóan átragadt a zenekari muzsikusokra is. Az est szólistája, Bánky József Britten Diversions című balkezes zongoraversenyének előadásával csak egyik oldalát mutathatta be egyre gazdagodó művészetének. Néhány héttel korábban, rádióhangversenyét hallgatva megcsodálhattuk Debussy-játékának szín- gazdagságát, Liszt É-dur legendájának monumentalitását és őszinte pátoszát; az a kétezer pécsi középiskolás diák pedig, aki novemberben az ő előadásában ismerkedett meg Kurtág György aleatórikus elemekből. hangfürtökből építkező zongoradarabjaival, a legavatottabb kézből kapott ízelítőt a modern zenéből. Britten Di- versions-a biztos közönségsikert ígérő, hálás darab, éppen ezért nagyon csábít a felületes megoldásokra. Bánky József azonban nem a látványos elemeket, nem is a virtuozitást hangsúlyozta a műben, hanem az azonos zenei gondolatnak a variációk során megmutatkozó különböző arculatát kereste és tárta fel meggyőző erővel. Kocsis Zoltán, a legifjabb magyar zongorista-nemzedék rádióból-tévéből, hanglemezekről jól ismert, kiváló képviselője, mindössze négy nappal a szovjet óriás, Szvjatoszlav Richter után lépett a Liszt terem pódiumára. Nem volt szerencsés „időzítés", a közönség még Richter bűvöletében élt. Márpedig, aki a fiatal művész zongorázásától az övéhez hasonló katartikus élményt várt, az természetesen csalódott. A vele való összehasonlítás a világ minden élő zongoristájára nézve méltánytalan dolog volna. Különösen az, egy bármilyen kimagasló tehetségű, de mégiscsak pólyája kezdetén álló művésszel szemben. Mintha Kocsis Zoltánt is nyomasztotta volna ennek az elvárásnak a lehetetlensége, a tőle megszokottnál valamivel halványabb produkciót nyújtott. Természetes muzikalitása és nagyszerű zongoratechnikája révén azonban ez a viszonylag halványabb produkció is sok szépséggel örvendeztette meg a Liszt termet zsúfolásig megtöltő, lelkes közönséget. Maradéktalanul gyönyörködhettünk Haydn Esz-dur variációinak eszményien tiszta, biztonságot, nyugalmat és derűt sugárzó előadásában, a c-moll szonáta nagyívű építkezésében. Mozart d-moll fantáziája nélkülözte ugyan a megszokott drámaisá- got, de e líraibb felfogásban is meggyőző volt. A török-in- dulós Á-dur szonáta pedig — ha nem is volt mindenben hibátlan — megérdemelten váltotta ki a közönség hosszantartó ünneplését. Dobos L. radalmisága jelenlegi konszolidált viszonyaink között az 1970-es évek Magyarországán? A kérdés bonyolultságát jelzi az a sok téves elképzelés, mely a forradalmiság értelmezése körül keletkezett az utóbbi évtizedben. Nem ellenséges magatartásról van itt szó, sokkal inkább a társadalom fejlődésével együttjáró jelenségek félreértéséről. Király István szándéka a rendteremtés a kavargó gondolatok között. Módszerül a probléma sokoldalú bemutatását választotta, s így lehetővé vált számára, hogy a rendteremtésen túl a helytelen és helyes magatartásformák, illetve nézetek határvonalát meghúzza. A fiatalokban hatalmas energiák feszülnek, a „sors” azonban nem mindig nyit megfelelő teret a cselekvésre, de gyakran előfordul az is, hogy a fiatalok maguk nem találják vagy rossz irányban keresik a „tettek mezejére" vezető utat. Úgy Ha egy hét filmpremierje vérszegény, talán nem is kelt különösebb feltűnést; a hiányt a nézőtéren, a bevételt a pénztárakban már sikeresnek bizonyult filmek ismételt műsorra- tűzésével lehet biztosítani. Ám ha két hét bemutatóiból alig találni említésre méltót, mégiscsak gondolkodásra késztet. A legkönnyebb válaszként a világ filmművészetének válsága kínálkozik, ez csendül ki minden nemzetközi fesztivál- tudósitásból. Am általánosságok helyett nézzünk meg két filmet. Az első cseh, címe Vei- seny a ,.Veszély" kategóriában: a másik a héten bemu- tott amerikai film: Tibbs és a szervezet. Se szeri, se száma... Mindkét film a bűnügyek világába kalauzolja el a nézőt, a nemzetközi filmkészítés jellegzetességeinek megfelelően. Sőt, a csehszlovák film rokonainak se szeri, se száma a szocialista országok filmgyártásában, az amerikainak pedig a végeláthatatlan krimiszériákban. Ez .év tavaszán Nyugat- Szlovákiában, Nyitrán rendezték a csehszlovák filmek seregszemléjét. Itt mutatták be, érzik, minden nagy forradalmi tettet végrehajtottak előttük, nekik csak a kevésbé látványos „aprómunka" maradt. A forra- dalmiságról romantikus elképzeléseik vannak, a köznapok alkotó emberének példaképe helyett Che Guevara alakja lebeg előttük. A tettvágy kielégí- tetlensége rossz közérzetet szül, zavaros önigazoló elméletek táptalaja lesz. A szerző példák sokaságával érzékelteti a kiváltó okokat. Mindehhez jelentős mértékben hozzájárul az az „értetlenség" is, mellyel a bürokrácia kezeli a fiatalokat. Megvonja tőlük a tartalmas beleszólás jogát, „kiskorúaknak" tekinti őket, s az általa jónak vélt, szűk határok közé szorítja energikus cselekvésvágyukat. Ez a múltból itt maradt szemlélet — hangsúlyozza a szerző — jóval veszélyesebb, mint a romantikus hajlam, mert vagy az értelmetlen anarchiának vagy a mindenbe beletörődő közönynek teremti meg a feltételeit. Király nem elégszik meg az okok és indokok ismertetésével, megkísérli felvázolni a mindennapok forradalmiságá- nak lehetséges modelljét, s ennyiben úttörő vállalkozás a könyve. A mai forradalmi magatartás egyik fő ismérvének — az ő szóhasználatával élve — a „közeire nézést” tartja, a társadalmi méretű otthon- teremtést. Az itt és most gondolatának sajátos konkretizálása ez. A feladatok felismerése és alkotó jellegű elvégzése. Nem száműzi a munkából, a cselekvésből az olyan emberi tulajdonságokat, mint a mindig, mindenkiért tettekre kész „nyugtalan emberség”, sőt ennek a kiteljesedésében véli megtalálni a gépies technokrata magatartás elhatalmasodásának ellenszerét. Mert ez utóbbi, hasonlóan a hajdani dogmatikus felfogásokhoz, pontosan az ember döntő szerepét kérdőjelezi meg, az értelmes, alkotó emberi cselekvést automatizmusokkal helyettesíti be. Márpedig minden, ami gátolja az egyéniség szabad kiteljesedését, nemcsak a szocializmus jelenlegi fejlődésére káros, hanem alapvetően emberellenes is. A könyv másik problémaköre a korszerű hazafisággal foglalkozik. A tanulmányok megjelenését követő viták jelzik, hogy a szerző milyen „darázsfészekbe" nyúlt, mikor kifejtette gondolatait. A dogmatikus korszakban meglehetősen egyoldalúan értelmezték a hazához való viszonyt, a hazafias érzések jogosultságának mértékét. A merev szemlélet hatása ma is érezhető. A bizonytalanság két ellentétes végletbe torkollik: a nacionalizmusba és a nemzetfölöttiségbe. Király a hazaszeretet és internacionalizmus egységét haladó történelmi és irodalmi hagyományaink példáival igazolja. Kovács Sándor ft képernyő előtt Könyvvásár a tévében A könyv, az olvasás és a televízió „vitája” egyidős az utóbbi megjelenésével. Ismeretesek a baljóslatok, amelyek a televíziózás tömeges elterjedésétől az egész írott kultúrát — és mellesleg a hagyományos színházkultúrát — féltették. A baljóslatok szerencsére nem teljesedtek be. Sőt egyelőre úgy látszik — számos felmérés adatai bizonyítják —, hogy az irodalmi művek televíziós feldolgozásai fokozzák az olvasási kedvet, a bemutatott művek iránt növekszik az olvasói érdeklődés. Az utóbbi időkben egyre rendszeresebben és ügyesebben, színvonalasabban vállalkozik a televízió az irodalmi művek közvetlen propagálására is, a frissen megjelenő kötetek bemutatására és rövid ismertetésére. Emlékezhetünk néhány évvel ezelőtt Abody Béla sorozatszerű vállalkozására is, de a közelebbi múltból is számos jó kezdeményezésre, műsorformára. Érdekes módon, akadtak kritikusok — és bizonyára nézők is -, akik az ilyesfajta közvetlen könyvpropagandát, különösen a reklámszerü megoldásokat, haszontalannak, feleslegesnek tartották. Igaz, előfordultak „odakent", elkapkodott, semmitmondó szövegű ismertetések, erre is emlékezhetünk . .. Egészében mégis méltatni és dicsérni szeretnénk ezúttal a televízió könyvpropagáló tevékenységét. Most csütörtökön például Téli könyvvásár 1974. címen, több mint egy órás, gondosan, jól szerkesztett műsort láthattunk. Legfőbb érdeme az volt, hogy felvonultatta és ösz- szefoglalta mintegy a hatásos könyvpropaganda eddig is bevált, jó módszereit. A laza szerkezetet a műsorvezető Bányai Gábor szövege és a téli könyvvásár „ürügye" fogta eg'^be. Bányai Gábor azért tetszett, mert úgy propagált, hogy tömören ismertetett és finom eszközökkel értékelt is - anélkül, hogy szakmai részletkérdésekbe merült volna. Az is rokonszenves volt, hogy nem igyekezett saját személyiségét és ízlését hangsúlyozni, ugyanakkor arra sem törekedett, hogy a teljesen személytelen tárgyilagosság látszatát keltse. Tetszett a műsorelemek rendkívüli változatossága. A könyvek kiválasztásán nem érdemes vitatkozni: azon sem, hogy ..szerepeltek" már viszonylag régen kapható, másrészt pedig talán már nem is vásárolható, „elkapkodott” művek. Jó volt a műfaji válogatás: a regények, elbeszélések, versek válogatása. Még jobb volt, hogy a bemutatás módja alkalmazkodni igyekezett a műhöz, de még azonos műfajok esetében is kerülte az egyformaságot. Külön ki kell emelnünk a műsornak azt az erényét, hogy több könyv írója személyes beszélgetéssel, kis riporttal, interjúval közvetlenül is megjelent. A televíziósok technikai ötletei közül kiemelkedett a Moravia-részlet szellemes, trükkös megoldása. A hagyományosabb formák közül kiemelkedett a Jókai Anna regényrészlet adaptációja és a legszínvonalasabb részlet a Pablo Neruda kötet önmagában is változatos, szép bemutatása volt. örülünk a televízió téli könyv- ásárának, és bízunk benne, logy a nézők nem a könyvek ie/yeft ismerkedtek meg a be- nutatott részletekkel, hanem egítséget kaptak a választáshoz és kedvet az olvasáshoz. Szederkényi Ervin HÉTVÉGE □ Jó ismerős
