Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)

1974-12-14 / 342. szám

Sikeresen teljesítették űrrepülési feladatukat Filipcsenko és Rukavisnyikov szovjet űrhajósok, amely a jövőre sorrakerülö szovjet—amerikai ürtalálkozó főpróbája volt. A héten tömegtüntetés volt Rómában. Épitőmunkások tün­tettek a Campidoglio téren, tiltakozva a kormány ellen, hogy elhúzódik a lakásépitési program megvalósitása. A monarchia csaknem másfél évszázada után Görögország köztársasággá vált, Konstantin Karamanlisz görög miniszter- elnök a parlamentben bejelenti a szavazás eredményét. Testvérlapjaink írják Uavszkaja Pravda || Testvérlapunk naponta közli azoknak az élmunká­soknak és üzemeknek a névsorát, akik a Szovjet­unió ötéves tervének meg­valósításáért kiváló mun­kát végeznek, de azokél is, akik lemaradtak az ígért vállalásaikról. Az élenjárók között említik többek között a Lvovi Technikai Szerelvé­nyek Gyárát, a Kárpátok Bútorüzemet, a Lvovi Mo­torgyárat és a 41-es számú Építőipari Vállalatot. Ukrajnában ugyancsak komoly gondot okozott a szokatlanul esős és kedve­zőtlen ősz. Szombat és va­sárnaponként a lvovi, a cservonográdi, a szokali és a prodovi munkások, diá­kok ezrei dolgoztak az el­múlt hetekben a földeken, hogy minél előbb betaka­ríthassák a még szabadban lévő cukorrépát és burgo­nyát. A „LENFILM" Filmstúdió Lvovban forgatja a Légha­jós című dokumentum jel­legű játékfilmet, apiely az első orosz léghajósok Zai- kin, Macievics és Uljanyin izgalmas század eleji légi kalandjait dolgozza fel. Szttvenszko Dala J! A Szlivenszko Delo c. bol­gár lap köszönti a 70. szü­letésnapját ünneplő Peter Dragoev műfordítót. 50 éves munkássága során több mint harminc művészi ala­kítás fordításával — me­lyek híres íróktól származ­nak, olasz és más nemze­tiségűek — tette őket is­mertebbé a bolgár nép számára. A lap interjút is közöl Peter Dragoev-val, felidéz­ve munkásságának emléke­zetesebb állomását. A nyi­latkozatból megtudhatjuk, hogy kora ifjúságától von­zódott a művészethez és irodalomhoz egyaránt. Megemlíti a lap, hogy o szliveni származású Dra­goev a sok szovjet irodal­mi alkotás fordításával nagyban hozzájárult az új bolgár kulturális élet ki­alakításához és a bolgár— szovjet barátság erősítésé­hez. Traktormúzeum A lengyel „Ursus" Traktor­gyár ipari múzeumában min­dig óriási a forgalom. Az el­múlt évben 474 kirándulócso­port, összesen 17 000 látogató kereste fel. QHÉTVÉGE „Északi fény” az Elbán Athéni, korona Az ősi város, Wittenberg kö­zelében álló Elba-híd ról mór látni lehet a Pisterizában épü­lő új nitrogénüzem körvonala­it. Hatalmas betonbástyák, acélszerkezetek, ezüstösen és aranyosan csillogó labirintu­sok — mindez a jövő városá­nak csodáit idézi. Az építők számáta azonban a legna- gyob csoda az „Északi fény” — ezt a költői nevet kapta az a szovjet gázvezeték, amely Nyugat-Szibérióból továbbítja a földgázt Pisterizába. A ta­valy megkezdődött szállítások biztos nyersanyag-bázist, új perspektívákat teremtettek a kombinát számára. Az üzem főbejárata előtt plakát függ: vegyi berendezé­sek hátterében az • NDK, a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia és Magyaror­szág zászlaja. A felirat: „Pis- teriza — az ötéves terv legna-- gyobb építkezése — a szocia­lista integráció a valóságban." S ezt a valóságot mindenütt érezni leheti A felsorolt orszá­gokból érkezett munkások, szakemberek dolgoznak az építkezésen; a német munká­sok egy része pedig a Szov­jetunióban és más testvéri or­szágok testvérvállalatainál sa­játította el a mesterséget. Több üzemegységben szovjet, magyar, lengyel, csehszlovák gépek és berendezések mű­ködnek. Az itt dolgozók az együttműködésben nemcsak a műszaki, hanem az emberi kapcsolatok megerősítésére is lehetőséget látnak. A pisterizai üzem igen szo­ros kapcsolatokat tart fenn a szovjet nyevinnomisszki vegyi- kombináttal. Az együttműkö­dést egyre bővítik; a tervek között szerepel például az egy­Mordvin rokonaink önmagu- Kat erzeknek, vagy moksáknak nevezik. A velünk rokon népek közül ők élnek a legjobban szétszóródva. A Mordvin Auto­nóm SZSZK-ban — amelynek fővárosa Szaranszk — csak mintegy negyven százalékuk él. Többségük a Volga vidékén, Kazany, Kujbisev, Uljanovszk környékén található, de cso­portjaik fellelhetőek még Ka­zahsztánban, valamint Szibé­riában is. Az 1969-es adatok szerint 1 millió 263 ezer mord- vin van. A magyar és a finn után a mordvinok képezik a legnagyobb finnugor származá­sú népet. Mordvinokkal, Uljanovszk környékén, a cserdaklinszki já­rásban, a Győzelem kolhozban találkoztam. — Oroszok, csuvasok, tatá­rok, mordvinok élnek nálunk — mondotta — Damir Iszmagilo- vics Saripov, a járási pártbi­zottság első titkára. — Magam, tatár vagyok. Nem emlékszem rá, hogy nemzeti villongás lett volna köztünk. Jól megférünk együtt. Sőt, most már kevere­dünk is, a fiatalok nem nézik forma berendezések nagyjaví­tásának közös elvégzése, kö­zös készletezés, szélesebb tudo­mányos kapcsolatok. A szocialista gazdasági in­tegráció eredményeként a szovjet és az NDK-beli szak­emberek együttesen, rövid idő alatt kidolgozták a magas nyomású polietilén gyártástech­nológiáját. A KGST legutóbbi ülésszakán hoztak határozatot az „Intervolokno" nemzetközi gazdasági egyesülés létrehozá­sáról, amely elősegíti majd a kémiai szálak gyártásának gyorsabb fejlesztését. Serkentő Szovjet geológusok a Juger- félszigeten (a Szovjetunió eu­rópai részének északi terüle­tén) borostyánlelőhelyre buk­kantak. Felfedezésükkel igazol­ták a XVIII. század nagy orosz tudósának, Mihail Lomonoszov- nak a feltevését, aki azt írta: „Az Északi Jeges-tenger mel­lett is előfordul a borostyán, az ottani lakosok tengeri töm­jénnek nevezik." (Valamikor a papok a borostyánt a lakóhe­lyiségek kifüstölésére használ­ták, innen származik a tenge­ri tömjén elnevezés.) A borostyánt nemcsak az öt­vösipar becsüli nagyra, az utóbbi időben a mezőgazdasá­gi tudomány is „felfedezte", hogy nagyhatású biogén ser­kentőszer. A borostyánsavat az állattenyésztésben gyógyászati célokra, a növendékállatok fej­lődésének gyorsítására, az ál­latok szaporasógának, termelé­kenységének növelésére hasz­nálják. milyen nemzetiségű a párjuk. Mindegyik iskolánkban tanítják a gyerekek anyanyelvét, a ta­tárt, a mordvint, a csuvast. Anyanyelvű újságjaink, rádió­adásaink vannak. Persze oro­szul is tanulnak a kicsinyek, már az első osztályban elkez­dik. Ez a közös nyelvünk. Régi dokumentumokat muta­tott. A szocialista forradalom előtt ezen a vidéken a kisgaz­daságok 70 százaléka ló nélkül vegetált. Az emberek 97 száza­léka írástudatlan volt, ha leve­let akartak küldeni a katona- fiúnak, azért nagy pénzt kellett fizetni az írástudóknak. Mind­össze 3 iskolájuk volt. A tra­choma pedig népbetegség. — Gigantikus lépést tettünk. Hogy csak néhány adatot so­roljak; mezőgazdasági terme­lésünk 97 százalékos arányban gépesítve, minden gazdasá­gunk minden része villamosít­va, 7 repülőgép látja el a nö­vényvédelmi szolgálatot, járá­sunk valamennyi családja új­ság- és folyóirat-előfizető, 42 klubunk, 28 könyvtárunk van és a járás kulturális életével 98 szakképzett népművelő foglal­Görögországban a monarchia elvesztette a játszmát. Konstan­tin, a száműzetésben élő király már érezhette helyzetének re­ménytelenségét, meit néhány nappal korábban egy „demok­ratikus rohamában" azt nyilat­kozta: hajlandó akár egyszerű polgárként is visszatérni Görög­országba. Hogy erre sor kerül-e az a jövő titka — de politikai fon­tossága egyébként sincs. A mo­narchia és a köztársaság között döntő népszavazás a vártnál jó­val nagyobb túlsúlyt eredmé­nyezett a köztársaság javára. A Görögországban hagyományos arányú, körülbelül 25 százalé­kos tartózkodás mellett a vök- sok jóval több mint kétharmada jutott a köztársaságra. Görögországban nem sokan ejtenek könnyet érte. Idegen, német származású uralkodó család volt, amelyet erőszakkal kényszerítettek rá a hajdani nagyhatalmak Görögország né­pére. Ráadásul: a második vi­lágháborút, majd a görög pol­gárháborút követő időszakban a monarchia teljes súlyával fe­dezte az egymást követő, gya­korlatilag félfasisztának tekint­hető „tekintélyuralmi kormá­nyok” elnyomó politikáját. Sőt, Konstatin anyjának, a mérhe­tetlenül becsvágyó Friderika anyakirálynőnek vezetése alatt működő királyi kamarilla volta­képpen „megágyazott" az ez­redesek fasiszta diktatúrájának. Hiszen 1965-ben, amikor a polgári demokrácia játékszabá­lyait betartó Papandreu-kor- mány ellen a hadsereg Garufa- liasz akkori hadügyminiszter irányításával puccsra készülő­dött — az udvar a törvényes kozik. Az idén mintegy ötezren fizettek be személygépkocsira. Saripov elvtórs felajánlot­ta, hogy a járás 16 kolhoza kö­zül bármelyikbe szívesen elkí­sér bennünket. A Győzelem kolhozra esett a választásunk. A többi kolhozhoz képest itt dolgozik a legtöbb mordvin. Kíváncsiak voltunk a rokonok­ra. Régi szokás szerint kenyér­rel, sóval fogadtak bennünket. Alig 4 kilométernyire Ulja­novszk városától, 8500 hektár­nyi földön gazdálkodnak. — Növényből búza, árpa, rozs, borsó, kukorica és burgo­nya a fő terményünk — mon­dotta Jurij Ivanovics Fjesin, a kolhoz elnöke — 56 traktorunk, 45 tehergépkocsink, 29 kom­bájnunk van. 1868 hízómarhát, 660 tehenet, 2100 sertést, 1700 juhot és 16 ezer baromfit tar­tunk. A sertéstartással például 57 ezer rubel nyereséget ér­tünk el a múlt évben. A tejjel van a legtöbb bajunk, 100 lite­ren mindössze 18 rubel a nye­reség. Az utóbbi években egyébként 600—650 ezer rubel tiszta nyereségről adhattunk kormány helyett egyértelműen a hadsereget választotta. 1965. július 15-én az úgynevezett „hi­deg királyi puccs" lemondatta Papandreu miniszterelnököt. Et­től kezdve a királyi kamarilla által kijelölt miniszterelnökök vezetésével tántorgott Görög­ország az 1967 áprilisában be­következett katonai puccs felé. Ez volt a kezdete az ezredesek hétéves fasiszta rendszerének, amely végül 1974-ben a ciprusi beavatkozási kísérlet katasztró­fája nyomán omlott össze. Persze: az ezredesek rend­szere, amikor már megszilár­dult, a maga törvényei szerint fejlődött. A katonai diktatúra számára a monarchia és az ud­vari kamarilla szükségtelen sallangá vált. így konfliktus ke­letkezett az ezredesek és Kons­tantin között. 1967 decemberé­ben a király, egyes monarchis- ta katonai egységekre támasz­kodva, ügyetlen és elvetélt puccsot kísérelt meg, amely 24 óra alatt összeomlott és Kons­tantin kénytelen volt repülőgé­pen Rómába menekülni. November 17-én, a katonai rendszer bukását követő első és túlságosan is gyorsan tartott választáson a monarchia felett az ellenzéki pártok programja egyértelmű ítéletet mondott. Nemcsak az Egyesült Baloldal, hanem a Papandreu fia által vezetett Pánhellén Szocialista Tömörülés és a Mavrosz által irányított, polgári középpártnak tekinthető Centrum Unió is nyíl­tan felvette programjába a mo­narchia visszatérésének elutasí­tását. Miután ezek a pártok a választásokon együttesen a sza­vazatok csaknem 46 százalékát szerezték meg. Konstantin vere­sége már előrevetette árnyékát. számot az évzáró közgyűlé­seinken. Kétezer ember él a kolhoz­ban. Közülük az állandóan dol­gozók száma 520, a nyugdíja­soké pedig 300. Ez utóbbiak gyakran besegítenek a munká­ba, amikor szükség van rájuk. A növénytermesztésben a ga­bonatermesztést már teljesen gépesítették, a burgonyater. mesztés félig gépesített. Kézi­munkát leginkább már csak a cukorrépa igényel. Hogy élnek az emberek? 350 családnak betétkönyve van, a betétek átlagösszege 950 rubel. Gáz, rádiókészülék, tévé-készülék, jégszekrény, mo. torkerékpár minden háznál van. Személygépkocsi egyelőre csak 17 tag birtokában van, de kö­zel háromszázan sorukra vár­nak. Két klubjuk működik. Nagy erővel építkeznek. Sa. jót betonozott repülőterük - a növényvédelemhez és műtrá­gyázáshoz — már készen van. Saját tejüzemet építenek, amelyből műanyagcsomagolás, ban kerül majd a tej a város­ba. Az idén helyezik üzembe a tojácsomagolójukat, amelyből évenként 1 millió 700 ezer to­jást akarnak az üzletekbe kül­deni. A tejet és a tojást — más terményekkel együtt — fő­leg a két saját városi boltjuk­ban hozzák forgalomba. Ezzel is nő a jövedelem. A saját éttermüket és óvodájukat bő­vítik. A kolhoztagok régi házait — hét éve kezdték ezt a mun­kát - fokozatosan újakkal vált­ják fel. Az új lakóházban már mindenütt központi fűtés van. S hogy a szállítójárműveik Köztudott volt az is, hogy Kdra- manlisz, a választásokon győz­tes konzervatív miniszterelnök sem híve a király visszatérésé­nek. Karamanlisz, aki a választá­sokon a szavazatok több mint 54 százalékát kapta, mindamel­lett nem nyilatkozott sem a monarchia ellen, sem mellette! Ennek több oka is volt. A vá­lasztások előtt nyilvánvalóan azért, mert senki sem ismerte a monarchista szavazók tényle­ges arányát és Karamanlisz nem akarta elidegeníteni eze­ket a konzervatív szavazóréte­geket. A választásokat köve­tően pedig azért hallgatott, mert a monarchia vagy köztár­saság között döntő népszavazás eredményétől függött az általa létrehozandó rezsim formája. Ebben az értelemben a gö­rög politika lényeges kérdései szempontjából a köztársaság melletti döntés pozitív jelentő­sége csak a jövőben bontakozik majd ki. A monarchia elvetése ugyanis megteremti a szükséges kereteket ahhoz, hogy a repub­likánus és baloldali ellenzék megerősödjék Görögországban. A közvetlen jövő azonban Kara- manliszé. Most már módja van dönteni arról, hogy melyiket választja a köztársasági rend­szer két lehetséges hptalmi for­mája közül. Az egyik változat a gaulle-ista típusú „elnöki köz­társaság”. A másik egy gyen­ge köztársasági elnök és mel­lette egy „miniszterelnöki köz­társaság”. Görögország elhajította a ko­ronát. A tényleges hatalom most Karamanlisz kezébe került. A kérdés csak az, hogy köztár­sasági elnöknek, vagy minisz­terelnöknek nevezik-e majd. könnyebben mozogjanak ma­guk építettek 3 kilométernyi aszfaltozott utat a városig. A dolgozó tagok havi átlag- jövedelme 200—220 rubel, plusz a háztáji. Az új beruházásokat, gépvá­sárlásokat az állam hitelekkel, kedvező kamatfeltételekkel se­gíti. A 0,30 hektárnyi háztáji föl­det a nyugdíjasok is megkap­ják, a háztájik megművelésé­ben a kolhoz gépi erővel, szál­lítással segít. A nyugdíjasok még kenyérgabonát, az állat­tartáshoz takarmányt és havi 25—30 rubel segélyt is kapnak a kolhoztól. A kolhoz központjával szem­ben, az út túlsó oldalán fém­ipari üzem van. S a város is közel. — A fiatalokat mindez nem csábítja? — Nem versenytársak ilyen szempontból az üzemek. Mi sok olyan pluszt adunk a fia­taloknak, amihez az üzemekben nem juthatnának. — Például? — Amikor egy-egy legény be. vonul 2,5 mázsa kenyérgabo­nát és 50 rubel készpénzt kap. Leszereléskor ugyancsak pénzt adunk, hogy ne üres zsebbel kezdjék a civil életet. Télen szaktanfolyamokat szervezünk a fiataloknak. Ha házasodnak akkor is mellettük vagyunk. Színházba, meg moziba pedig autóbuszunkkal visszük be őket a városba. Szóval a fémipari üzembe még tőlünk nem mervt át senki, de onnan már jöttek hozzánk ... Tímár Ede Néprokonainknál a Győzelem kolhozban ................. ' ___'■ -: :■■■ ___:____

Next

/
Thumbnails
Contents