Dunántúli Napló, 1974. november (31. évfolyam, 300-328. szám)
1974-11-10 / 308. szám
Piros fotelban tűnődőm, kezemben egy piros dossziéval, „Cigány-ügyek" van a tetejére írva. Ogyek. Dögevés, pénz-viták, házvételek, születések, halálozások, iskolai mulasztások, nem. dolgozások, „férjhezmenete- lek" ... — Dögevésf Megrökönyödve kérdezem, bár Itt azon rőkönyödnek meg, hogy én megrökönyödöm. tr,-í. Az — mondja Orgyán Sándorné, az eqyházasharaszti tanácselnökasszony —, nekünk Igen kevés gondunk van a döa- kút tisztításával. Csak kutyát, macskát hagynak bent — Pénz-viták, házvételek? — Hát... egyik a másiknak kölcsönad, tartozik, ezekről a megállapodásokról papírt kell készíteni, aztán megveszik a so- kacok házait, ehhez állami segítséget is kapnak, hogy a telepről beköltözhessenek a faluba. — És akkor a telepen egy putrival kevesebb lesz... — örvendezek, de kiderül, hogy korán. — A, nem. A meg üreseden* putriba mindjárt beköltöznek. Azt is eladják, veszik. A putri csak akkor szűnik meg, ba magától dől össze. — A papírt ezekről a meq- állapodásokról maguk készítik? Az einökasszonv összekulcsolja ölében a kezét — Még a nevüket se tudják aláírni sokan. — Dehát az Iskolában megtanulnak ... — iskola — legyint örgyém- né. Közjáték, Néhány hónappal előbb jártam az alsószentmérto- ni iskolában. Fischer Ferencné elmondta, hogy kevés az egyéves előkészítő. Nem tudnak a kisgyerekek magyarul. Iszonyú hátránnyal indulnak neki az iskolának, bukdácsolnak, elmaradnak. — Van olyan gyerek, aki jól olvas és ír, de magyarul beszélni nem tud ... — Melyik a legnehezebb tárgy? — Az írás. A cigánygyerekek manipulációs készsége alacsony fokon áll. — Miért? — Úgy nőnek fel, mint a gomba az erdőben. Semmit se kapnak a kezükbe, se játékot, se cipőt, ami fejlesztené a kézügyességüket A Petőfi utca elején bent jártam egy házban, öt gyerek közül a legkisebb négy esztendős. Áll a sparherd mellett, fülbeva- lósan, egy kis, sárga virággal a hajában ... Lánygyerek. Nézzük egymást, aztán megszólítom, de nem felel. Cigányul vagy románul kellene megtanulnom, hogy megértsük egymást — £n se tudom jól a magyarul — mondja az anyja. A sparherd alatt kosárban a kotlós, ficeregnek a kiscsibék. Macska is van, kettő, hatalmas Mária-kép a falon. — Milyen játéka van a kicsinek? Értetlenül néz az anva visszc. Hót, játszik avval, ami g kezébe kerül. Nem érti. Nem érti. Nem érti. — Hónaydikos volt, Mária? Szemérmesen lesüti a fejét Ahogy egy újdonsült fiatalcsz- szonyhoz illik. — Negyedikes. — És az ura? — A Jóska? Az is negyedikes. Férjuram persze egy évvel öregebb. Ő már tizennégy éves. Most töltötte be. Most éppen babot szed valahol napszámban. Lakásuk: a putri előszobája, fellocsolt főldpadió, a sarokban egy koszos ágy. Fz minden. Dehát ke!l-e még valami a öol- dogsághoz? Meg nem lehet számolni, hoqy hányán vannak ilyenek? Sokan. Nagyon sokan. így volt ez itt mindig, eztán is így lesz. Hacsak ..., JteJ, keserves sorsra született, *ki cigánynak született! Jaj, •zomorú élete lesz annak! Jaj, elküldik mindenünnen, odébb- rúqják, csak azért, mert feketébb a bőre! Jaj, becitálják a törvény elé, pedig nem is csinált semmit! Ha megnő, öreg lesz, segély* se kap a tanácstól, pedig amaznak négy kereső pye-eke is van, mégis kap szocialista segélyt...I Jaj, még a klubba se mehet be, megszúrják a sokc- cok! Csak azért, mert cigány.. No, az igaz. Csakugyan keserves sorsra született. Csakugyan szomorú élete lesz. Elküldik, becitálják, segélyt nem kap, a sokac-klubba nem engedik be. De nem azért, mert cigány. öt évvel ezelőtt Alsőszentmár- tonban hétszázhúsz cigány élt. Ma ezerszázra tehető a számuk. Évente negyven-ötven élveszüie- tést jegyeznek az onyakőnyvbe, a többi bevándorolt lnnen-on- man. Százhúszezer forint segélyt osztanak ki közöttük egyetlen esztendőben. Rászorulnak, hiszen betegesek, meg aztán nem dolgoznak. (Minek, ha úgyis-segélyt kapnak?) Igen pontatlan fogalmaik vannak a munkaviszonyról, zöme alkalmi munkát vállal, néhány napos, hetes lekötöttséget jelentő, rendszeres jövedelmet nem biztosító gyümölcsszedést, napszámot öt évvel ezelőtt még anyaszült meztelenül jártak a telepen az emberek, gyerekek, ma mór nem, ma már, ha akarnak, szépen ki tudnak öltözködni. „Igen nagy a fejlődés” mondták a tanácson ezt emlegetve. De a tizennégy és húsz óv közöttiek egyáltalán nem dolgoznak, azt hangoztatják, hogy túl fiatalok a munkára. Iskolába nem járnak, van két-három gyerekük, harmadik, negyedik .feleségük” ... Fekete, göndör és elég hosz- szú haja van. Szép sárga nad- róq és eav lila ing egészíti ki a képet Mellém szeqődik, idegen vaqyok. Nem szól, csak jön mellettem a cigánytelepen. A „főtéren" megállók és körülnézek. Az, hogy főtér, onnan gondolom, hogy itt ven az egyetlen latrina, téalábó! épült fe- hérremeszeít fülkék. Végül én szólítom meg. — Hány éves? Keresztbe fonia a karját terpeszállásban válaszol. — Tizenhat Kosztics Mártonnak hívják. — Dolgozik? — Most nem, beteq vagyok. — Na de ha nem beteg. — Napszámba járok. Hová, minek, mennyit keres, fölösleges is megkérdeznem. — Felesége van-e, Márton? Csóválja a fejét. — Mást nincs, most beteg vagyok. Akkor nem kell asszony. De már volt neki három. Az egyik putri előtt kislányok őcsoroqnak. Meglátnak és vihognak, összebújva. Egyikük fején kendő. ő a tizenháromesztendős Ignác Mária, egy hónappal ezelőtt ment férjhez. Az itt úgy meqy, hogy otthonról meg Kell szöktetni a menyecskét, aztán készen is van a dolog. Az adminisztráció a kukoricásban zajlik. Iskola? Hát majd felmentést kérnek, hiszen férjnél vont... amint látja, nem lehet gátat vetni. Szétfut, min o higany. Mindenki összejár mindenkivel, mindenki rokona mindenkinek. Már a divatos betegség, a neurózis is pusztít: a múltkor jött egy, és promtcillint kért, de injekcióban, mást nem fogadott el. Nem is volt beteg. — Akad közöttük szellemi fogyatékos? — Haja). A te'epen nyolc idióta, számos debilis él, a gyerekek között is rzéD számmal akad. Fiatalok. Az öregkori szenilitás is igen korán kialakul náluk, már negyven év fölött lehet számolni vele. Az átlagos életkoruk is igen alacsony. Alacsony. Alacsony itt minder». Az életsznrvonal, a szellemi szint, tudatnívó, az egy főre eső forintösszeg és az átlagéletkor. Fel kell emelni őket — ez a jelszó, de hogyan? Este, a sokac- klubban az öreq Verbanáez Mihály bácsi öklével nagyot vert a pultra. — Én mondom, innen menekülni kelll Ezekkel nem lehet csinálni semmit.., semmit., Bosnyák Marión, a tanácsi kirendeltség vezetőie állandó feszültségről beszélt — A legnagyobb gond az volt hogy miért nem lőhetnek be a cigányok a sokac-klubba? Hát kérem, az a klub azért lett, hogy a megmaradt sokac- ság vasárnaponként cigánymentesen szórakozzon... Cigánymentesség? Fel kell emelni őket — ez ei jelszó. Következetesnek kéne Venni. A törvényeket be kéne tartani. Szokásaikat megváltoztatni, persze, csak a rosszakat Szigorúan, igazságosan bánni velük. Úgy, ahogyan minden más állampolgárral teszik. A műhely még nem a telepen van, hanem Ignácék előtt, a fűvőn. Négyen fonják a kosarat, fürge mozdulatokkal, egyik lábukat maguk alá húzva. — Miféle disznót vágott tegnap, Mitrovics? — Az nem a Reité — válaszol azonnal —, annak otthon a disznaja. Ott fogtam lent... Jóisten-küldte gäbe volt.. „Nem mértem ki a húsát" tilta kozik „csak a rokonomnak adtam belőle egy kilót..." Dehát rokon itt az egész falu. Készülnek a kosarak, kerül belőle Pécsre is. Negyven forint egy fűzvessző-kosár. Szépek. A telep amott kezdődik, a vörösre festett haranglábnál. Dankó utca, Dózsa utca. ösző- borjú álldogál a meszelt putri udvarán, mellette pucér gyerek ül egy lavórban. Pancsol. Szemben hatalmas göbe szundikál, nekitámaszkodva hortyog egy atyafi. Kutyák bóklásznak mindenütt, felkunkorodó farokkal, falat után szimatolva. Színes világ. Az asszonyok kipirositva, színes ruhában tesznek-vesznek az udvarokban, másnak, teregetnek, csecsemőt szoptatnak. Söpörnek. Tüzet raknak. Az udvarokban téglatűzhely, vagy tapasztott kemence púposodik. Néhol sparherd, csak úqy, magában. Kerítés nincs. Tón magántulajdon sincs. Kuszófj nő be mindent, ott üldögélnek a fűvön, teszik azt, omit kell, vagyis semmit Élnek. Süt a Nap, megállt a vüláq. Gauguin jut az eszembe, amikor meaérkezeít Tahitibe, valami Ilyesmit láthatott Négy asszony is sündörög emitt — Hányon laknak itt? — Most sokan ... De mink megvettük az Ilka néni házát az hatszobás. — Mennyiért vették meg? — Százhúszezer forintért. — Teatyaúristen! Derűs, kék szeme van ennek a cigányasz- szonynak, mosolyog még a tekintete is. El seiYi tudom képzelni, honnan van ezeknek száz- húszezer forintjuk? És ennyiért vesztegetik errefelé a sokáé- házakat — Én a Lajos bácsiét vettem meg ... Kilencvenötezer... Hirtelen eszembe jut hogy a gyerekek bukdácsolnak az iskolában. Keresem az asztalt, amin leckéjüket írják. Asztal nincs. A berendezési tárgyak leqtöbbje a giccses szentkép. Abból bőven van. Kosz, bűz szintén. Fel kell őket emelni. Fel kell őket emelni. Azokat is, akik ezt talán nem is akarják. „Hogy boldogok-e? Kötve hiszem ..." Valóban, nehezen hí. hető, hogy ez a szabadság — bocsánat Inkább szabadosság — boldoggá teszi-e őket? Igen sokuknak komoly szociális gondjai vannak. Betegségek gyötrik őket. Mindenütt érzik elmaradottságukat amit éreztetnek is ’ velük, ebből aztán tőkét kovácsolnak maguknak ..........^zért, mer t én cigány vagyok" hangoztatják, ha valahol elmarasztalják őket Jogaikat kiválóan ismerik, kötelességeiket már sokkal kevésbé. Egyszer tudomásul kellene venniök, hoqy nem azért marasztalják el őket, mert cigányok, hanem mert piszkosak, nem dolgoznak, törvényeinket megsértik, nem tisztelnek sem embert, sem istent, csak a salát szokásaikat. „Már egy éve dolgozom ..." „Két hónapia dolgozom ..." „Két éve dolgozom" — ilyeneket lehet hallani. — Iskolába kellene járjanak, mindent ugyanúgy kellene, hogy csináljanak, mint a magyar, vagy a sokác gyerekek. Utópisztikus gondolatok? Felemelés? Segítség? Nem beszélni kell róla, tenni. A beteg gyereknek sem lehet elmagyarázni, hogy a „szűri" jót tesz neki: tiltakozik kézzei-lábbal ellene, mégis megkapja. És szülei viszik e! a szurira, akik szeretik. tompa Péter Dr. Falusi Istvánnal, a körzeti orvosukkal beszélgettem délután. Hűha, de sok mindenre fény derült! Ami megütötte a fülemet, az egyetlen mondata volt: — Olyan kevés ember van, aki személyes felelősséget vállalna ebben az ügyben... És a „sokminden”. Erkölcsi, társadalmi gát, fék, nincs. Amit a természet ad, az van. Fiatal korban szülnek, igen sok gyereket, ez nagyon rontja a szociális helyzetüket Speciális betegségeik vannak: tetvesséq, ru- hösség, gennybőrűség, krónikussá váló gyomorpanaszok... — Azt mondogatják, hogy a cigány a vasat is megemészti.. Méregbe gurul. — Egy fenét Tízéves korába» erős dohányos. Alkoholt fogyaszt Sokszor töményét. Egyoldalúan és rendszertelenül táplálkozik. Ha kukorica van, egy hétig azt eszi, ha krumpli, azt ha dög, azt. Legtöbbjük a babot főzi meg, azon élnek. Edzettek, azt is mondják. A legtöbbje reumás, télen-nyáron me- zítióbalnak a gyerekek, ne állítsa senki, hogy annak nincs következménye. A legtöbb házban csak egy-két ágyat talál, a többiek, Dedig szép szómmal vannak, földön, szalmán hálnak. A rendelésemen átlagosan nyolcvanon jelennek meg, télen százhúszon. De ótiönnek Egyházas- harasztiba is. Óidra is, Siklós- nagyfaluba Is. Renaeteq közöttük az asztmás, a férges. Ezen a tavaszon minden qyerek skar- látos lett Alsószentmártonban, tavaly fertőző májgyulladást ka. poít mindenki... A járványnak. Kulturális alap es realitások Manapság szinte valamennyi vállalatnál, üzemnél és szövetkezetnél találkozhatunk azzal a fogalommal, hogy kulturális alap, ám sokan még nincsenek tisztában rendeltetésével. Arról van szó, hogy az üzemek és vállalatok pénzt költhetnek a kultúrára. A pénz rendeltetése egészen egyértelműnek látszik. Csakhogy mégsem az. A márciusi közművelődési határozat már nyomatékosan felhívta a figyelmet a vállalatok és szövetkezetek kulturális alapjának célszerű és pazarlásmentes felhasználására, társadalmi ellenőrzésére. Mert az alap fel- használása a legtöbb helyen ellentmondásos. Próbaképp nézzünk szét az ipari és a mezőgazda- sági szövetkezetek háza táján. A főleg városokban található kisipari szövetkezetek a részesedési alap nyolc százalékát fordíthatják kulturális célokra. Ez az összeg olykor elérheti a 300—400 ezer forintot is. Lényegesen más a helyzet a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél. Igaz, egy-egy ösztöndíjas egyetemi hallgató ma már megtalálható a tsz-eknét is, ezzel is segítve a szakember-utánpótlást A Jászapáti Alkotmány Tsz egy szem ösztöndíjasának minden hónapban 700 forintot ad. Az összeg, a tanulásra fordított pénz tehát nem túlzottan jelentős. Hacsak nem vesszük figyelembe a dolgozók iskoláit és más kisebb tanfolyamokat Figyelemmel kell lennünk persze a város és a falu viszonylataira, feltételeire. A falusi tsz-tag- ság jóval kedvezőtlenebb körülmények között él a kultúrát illetően. Am éppen ezért kanhatna rendkívüli jelentőséget falun a „kultúrára fordítandó" pénz! Csakhogy valójában mire is költik a termelőszövetkezetek a kulturális alapot? A felhasználás: kirándulások, jutalomüdülések, egy-két tanulmányút a folyóiratok, 6 rádió és tv előfizetése, tanszervásárlás, a főkönyvelő továbbképzése, a KlSZ-szervezet kiadásai, a mezőgazdasági kiállítás megtekintése, sporthozTÓjárulás, sport- vetélkedők, játékvezetői díjak, KRESZ-vetétkedők ajándékai, gépjármű-ügyintézés, tekepálya-javítás.- Ne is soroljuk tovább. Mindez már átfogó képet adhat a „kultúrára fordított” pénzről. A felsoroltak között persze akad néhány „kultúr cikk” is. A tsz-vezetők ugyanis meglehetősen óvatosan kezelik a kulturális alap pénzéi Alapeivük, hogy a tsz-dolaoző elsősorban a munkaegységet nézi zárszámadáskor, s csak azután jöhet a kultúra, vagy akármilyen beruházás. Nem mindig egyértelműek a kisipari szövetkezetek kulturális kiadásai sem. A sport általában mindenütt központi tétel. Kell is. Csakhogy gyakorta egyhatodot, eavötödöt, vagy annál is többet áldoznak sportcélokra, míg «_ valódi kulturális célkitűzésekre jóval kevesebbet Le kell vonnunk e tanulságokat Pénz már akad (ha nem is túl sok) a kultúrára. Ez bizony jó dolog. Csakhogy még néhol igen qyér a kultúra iránti igényi Ráadásul megesik, nem is ritkán, hogy a szövetkezetek vezetői sem hidiák pontosan hogyan lehetne jól felhasználni ezt a pénzt. Van értelme a kulturális alaonak! Nem kidobott pénz! Csak éapen jól kellene gazdálkodni vele. Mindezt azonban „csak” a társadalmi -llen- Őrzés nem oldja meg. Szémann Béla
