Dunántúli Napló, 1974. november (31. évfolyam, 300-328. szám)

1974-11-10 / 308. szám

A mecseki bányászok egészségvédelme # 4ar új technika út veszélyforrásokat szült # Jelentős eredmények a silicoses elleni harcban # fejlődő egészségügyi intézményhálózat Nemzetiségi politika — közművelődési feladatok A bányászatban éppúgy, mim’ az iparban mindenütt állan­dóan újabb és tökéletesebb technológiai eljárásokat vezet­nek be, melyek célja az emberi erő megkímélése és a termeles fokozása. Az új technológiai el­járások azonban sok esetben az emberi szervezetre veszély­forrásokat is jelentenek, így például a bányászatban a lég­fúró kalapácsok, vibrációs be­tegséget, a gépesítés zajártal­mat okozhat, a Diesel-motorok ez alapvágat levegőjének szén­dioxid tartalmát növelik, a fém- támok pedig jelentős súlyeme­léssel járnak. Mindez szükséges­sé teszi, hogy a bányászok egészségvédelmében a műsza­kiak és egészségügyiek ne jár­janak külön utakon, hanem együttműködjenek. I két Ménéi Bányáink üzemegészségűgyi szolgálatai részére a bányászok megbetegedéseinek állandó fi­gyelemmel kísérése és feldol­gozása megadja a soron követ­kező legfontosabb feladataikat: a silicosis és a mozgásszervi megbetegedések elleni védeke­zést. A silicosis minden bizonnyal egy komplex ártalom következ­ménye, azonban még a továb­bi kutatás feltétlenül szükséges. Egyelőre tisztázatlan, hogy a bányamunka közben keletkező szálló por mennyisége és kvarc­tartalma mellett milyen szerepe van annak további ásványtani, fizikai és fizika-kémiai tulajdon­ságainak. Nem hagyható el a jelenlevő ásványok, nyomele­mek, továbbá ólom, bizmut és tórium jelenléte sem, melyek radioaktivitást is feltételeznek. A silicosis tüdőmegbetegedés, mely a keringési rendszert ká­rosítva idő előtti lerokkanáshoz vezet. A mecseki szénbányászok silicosis veszélyére 1936-ban dr. Nuszer (Lábadi) Antal volt mecsekszabalcsi bányaorvos hív­ta fel elsőnek a figyelmet, azon­ban a rendszeres silicosis kuta­tó munka csak 1957-ben kezdő­dött a Szénbányászati Kutató Intézetben műszakiak és bá­nyaüzemorvosok közreműködé­sével. A kutatást, kísérletezést intézkedések követték, a mű­szakiak a vizes eljárás beveze­tésével a szálló porszemcsék le­csökkentésére törekszenek, ez egészségügyiek a silicosis idő­ben felismerését, a gyanúsak ki­vizsgálását, a megbetegedet­tek gyógykezelését és rehabili­tálását végzik. A silicosis kialakulásában je­lentős szerepet játszanak a fel­ső légúti hurutos megbetegede- sek, a bronchitisek. Az ilyen hu­rutos megbetegedések követ­keztében csökken a légutak he­lyi szűrőképessége és a szapo­rább légzés következtében na­gyobb mennyiségű szálló por kerülhet a tüdőbe, mely idő előtti silicosist is okozhat Ezért lényeges a bányászok bronchi- tisének lelkiismeretes orvosi ke­zelése, a helyes életmód kiala­kítása, a szabad levegőn való tartózkodás, kertészkedés, ki­rándulás stb. Korszeri »osiHiloinist! A silicosis, bár 17 év óta okát és eredményes megelőzését ku­tatják, még mindig egyik leg­nagyobb problémánk, a mecseki ércbányászatban éppúgy, mint a szénbányászoknál. Hazánk­ban a silicosis megbetegedesek 90 százaléka a mecseki bányá­szokat érinti, ezért kézenfekvő, hogy ezzel a kérdéssel elsősor­ban a helyi egészségügyi szer­vek foglalkozzanak, és igyekez­zenek a veszélyét mind jobban lecsökkenteni. Talán két nagy bányavállalatunk összefogásá­val silicosis intézetet, illetve ál­lomást lehetne létrehozni. Ezen silicosis állomás a kutató mun­ka mellett elvégezhetné mind­két nagy bányavállalatunk dol­gozóinál a silicosis szűrővizsgá­latokat és így az OMI szűrések feleslegessé válnának. A silico­sis állomás fekvőbeteg gyógy­intézeti háttere a Mecseki Tü­dőgyógyintézetben kialakítható silicosis osztály lehetne, mely­ben a szűrések utáni gyanúsak kivizsgálását és a gyógykezelé­seket végeznék. Silicosis prob­lémáinknak ílymódon való kon­centrálásának előnyeivel — úgy érzem — felesleges foglalkoz­ni. Bányászaink között ismeri a mondás: 10 évi bányamunka után nem mindenki kap silico­sist, de minden bányász izületi betegségben szenved. Valójá­ban Wnyászaink táppénzes napjainak 22—24 százaléka kü­lönböző mozgásszervi betegsé­gektől származik. A bányamun­ka körülményei a huzatos, pá­rás munkahelyek, a sokszor fél­mázsás terhek emelése, a rend­ellenes testtartás következménye a sok mozgásszervi megbetege­dés. Bányászaink az orvosi ren­deléseken leggyakrabban ge­rinccsontok, csigolyák és a ke­zek, csuklók apró csontjainak kopásával jelentkeznek, de eze­ken kívül gyakran találkozha­tunk a legkülönbözőbb izületi és izom megbetegedésekkel is. A mozgásszervi betegségek gyógykezelése terén kedvező helyzetben vagyunk. Bányá­szaink részére elegendő számú sikondai, harkányi és hévizi be­utalót tudunk biztosítani. Meg­oldatlan azonban a münkc. melletti therapiás kezeléseik biztosítása, részint a rendelőin­tézeti rheuma szakrendelések szűk kapacitása miatt, másreszt mert a kezelésekre való oda-és visszautazás, várakozás fél na­pokat is igénybe vesz, s ezáltal tetemes munkaidő kieséssel jár. AMnmsíigi vizsgáld! Nagy segítségünkre van, hogy bányavállalataink vezetői fel­ismerték a mozgásszervi beteg­ségek gyógykezelésének fontos­ságát. Komfon a bányaüzem- orvosi központi rendelőben the- rapiás részleget létesítettek, hasonló részleg kialakítása a vasasi Petőfi-cknánál folyamat­ban van. Az Ércbányászati Vál­lalat pedig központi mozgás- szervi szakrendelő és kezelő in­tézmény létrehozását határozta el. A megyei egészségügyi szol­gálat feladata bányavállalataink részére biztosítani rheuma szak­orvosokat és a therapiás keze­lésekre kiképzett asszisztenciát így a bányavállalatok és az egészségügy összefogásával ez az igen fontos kérdés 2—3 éven belül kedvezően megoldódhat A mozgásszervi betegek ma­gas száma miatt feltétlenül szükségesnek tartjuk hangsú­lyozni a munkábalépés előtti orvosi vizsgálatok fontosságát, így például bányamunkára nem szabadna alkalmazni olyan dol­gozót, aki születési hibától, vagy betegség folytán gerinc­oszlop! ártalomban szenved, vagy akit a bányamunka előtt izületi betegséggel kezeltek. Csak részben megoldott a be­tegség vagy baleset folytan munkaképesség-csökkenést szen­vedett bányászok rehabilitáció­ja. A bányavállalatok struktú­rája korlátozza « csökkent munkaképességűek számára ki­alakítható munkahelyek számát, ahol egészségük további rom­lása nélkül hatékonyabb mu-- ka végzésére alkalmasak, illet­ve képesek lennének. A föld alatti munka végzésére már al­kalmatlan bányászt nagyon ne­héz külszíni munkára helyezni a két munkaterület közötti jö­vedelem különbség miatt. A régi föld alatti munkahelyhez vara ragaszkodás emberileg nagyon is megérthető, de ugyanakkor az üzemorvos kötelessége a bá­nyász egészségét megvédeni, ami jelen esetben népszerűtlen feladat A bányászok rehabilitációja, kártalanítása központi intézke­dést igényel, mint ahogy a 2007/1969. Kormányhatározat is módosítandó, mert ezen hatá­rozat az 50 százalékos munka­képesség-csökkenés esetében a rokkanttányilvánítás lehetőségét csak a szénbányászok részére biztosítja, az ércbányászok ré­szére nem. Dr. Puskás Ödön megyei üzemi főorvos Alig fél év telt el a közműve­lődési párthatározat közzété*©- le óta. Nemrég lezajlott az el­ső országos közművelődési ak­tívaértekezlet is. Az érdeklődés változatlanul nagy. De észreve­hető bizonyos tanácstalanig is: sokan egyszerűen nem tud­ják kiolvasni a határozat sc- raiból, mit (kell tenniük. A mű­velődés nem öncélú, nem üres óráink kitöltését célozza. A mű­velődés célja az, hogy értelme­sebbé tegyük az életünket és eredményesebbé azt a sze-e- pet, amit az életben vállaltunk. Az aktívaértekezleten a töob mint 700 meghívott között je­len voltak politikai és kulturá'is életünk vezető személyiségei, az országos és megyei állami és társadalmi szervek, a köz­művelődési intézmények képvi­selői. A vitában szót kapott Vá­mos Ferenc tsz-elnök a Bács megyei Vaskút községből, ö tett említést arról, hogy községében németek, délszlávok, magya-ok együtt találhatók meg. „A köz­ség a nemzetiségénél fogva sajátos szokásokkal, kultúrával rendelkezik." — mondotta. A nemzetiségiek száma nem nagy hazánkban, de a mi marxista—leninista internaciona- liita politikánk nem a számok függvényeként nézi ezt, hanem elvi politikánk szerint. Ezért a párthatározataink szellemében helyesen kell ezt a részt is vég­rehajtani. A határozat 18. e) pontja így fogalmaz: „A nemzetiségi szövetségek segítsék az anyanyelvi művelt­ség, a folklorisztikus hagyomá­nyok őrzését és fejlődését, <3 politikai tájékozódás, a szocia­lista tudat, a szocialista hazafi- ság és internacionalizmus el­mélyítését" Az MSZMP által rendezett országos közművelődési tanács­kozás egyebek között arra is ráirányította a figyelmet, hogy a közművelődési határozat megvalósításának ebben a sza­kaszában nem kis veszélyt je­lent a tényleges munka helyet­tesítése szólamokkal, retorikus fogadkozásokkal, ködvárak épít- getésével. A kultúra munkásai­nak és a közélet felelős politi­kai szerveinek a konkrét elem­zések elvégzése a feladaíurk, a valóságos országos és helyt teendőkre irányítva o figyel­met Alapismeret nélkül nincs to­vábbfejlődés. Az iskolai és is­kolán kívüli képzésre egyaránt vonatkozik ez. Mit tehetnek a közművelődésért a vezetők? Vizsgálják felül önnön szemlé­letüket: él-e bennük elégge a törődés, a gondoskodás vágya? Érzik-e már teljes egészében a rendkívüli fontosságát annak, hogy kiművelt emberfőkkel dol­gozzanak együtt, egyazon cél elérése érdekében? Naponta érdeklődnek-e a kulturális élei helyi eseményei iránt, megfele­lő segítséget nyújtanak-e a programok elkészítéséhez, vala­mint azok maradéktalan végre­hajtásához? E gondolatok jegyében tar­tottuk meg vidéken titkársági ülésünket, Pécs városában, Ba­ranya megye székhelyén. Napi­rendre tűztük Pécs városában élő délszlávok közművelődési helyzetét, különös tekintettel a klubéletre. E napirendhez a megye, a város és a járás párt-, tanácsi, népfront és más társa­dalmi, állami szervezeteinek il­letékes vezetőit is meghívtuk, örömmel tettek eleget a meg­hívásnak, s sokan igeh aktívan vettek részt a munkálatokban, bekapcsolódtak az eszmecseré­be. Baranya megyével egyébként írásos megállapodásunk is van. Az együttműködési megállapo­dások hasznos tapasztalataira' sokat lehetne és kellene még szólni, de ezúttal e feladatra ily rövid írás keretében nem vállalkozhatom. A kölcsönössé­gi alapon való együttműködést a lehető legjobbnak ítéljük. Baranya megye nemzetiségi eredményei elérésében nem kis részük van a felügyeletet gya­korló elvtársaknak. A megyé­nek jó párthatározatai vannak, s az ezek alapján készülő ter­vek jól segítik a nemzetiségek ügyét is. A mostani ülésünkön elhangzott jelzések alapos vizs­gálatára megnyugtató ígéretet kaptunk. A célunkat, szándé­kunkat elértük. Elvi döntés szü­letett a pécsi délszláv klub lét­rehozásának szükségességéről és a Pécsi Tanárképző Főiskola „Baranya" néptánceqyüttese — melynek tagjai között délszlá­vok mellett a németek és a ma­gyarok is megtalálhatók — rendszeres, folyamatos anyagi és erkölcsi támogatásáról. A megyékben a Közművelő­dési Bizottságot megalakították. A közművelődési tevékenység összehangolt irányítása, a le­hetőségek jobb kihasználása érdekében létrehozott bizottság­ban megtaláljuk a megyék nemzetiségi lakosságának kép­viselőit Jó úton járunk tehát. A szocialista nemzetiségi po- i lifika elvi kérdés. Befejezésül egy idézetet ragadnék ki: „El­utasítjuk a nemzetiségi kérdés iránti közömbösséget is, mert az végső soron a szocializmus iránti közömbösség megnyilvá­nulása.” Mándics Mihály, Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára &SÍ *N API ■ELLEKLÜY A Mecseki Ércbányászati Vállalat korszerű rendelői Izgalmas napok Radnóti Miklóssal Pórolgő fekete és az ízes aranyhegyi bor aromája ösz- szeölelkezik a könyvekkel te­li szobában, miként a múlt a jelennel, az emlékezés fehér­asztalán. Kezemben Radnóti Miklós Üj Hold című verses kötete, melyet a Szegedi Fia­talok Művészeti Kollégiuma 1935-ben adott ki. A cím előt­ti lapon ajánlás: „Uppenszky Médlnek ba­rátsággal és szeretettel, ay együtt eltöltött izgalmas na­pok emlékére. Radnóti Miklós és az egész­nek a tanúja: Buday György is. 1935. 5. 7. — 24-ig.“ A kötet tulajdonosa és az ajánlás címzettje: Csethe Ist­vánná Lippenszky Erzsébet, a Janus Pannonius Gimnázium nyugalmazott magyartanára, a leányifjúság szeretett „Er­zsi néni"-je. — Szokatlan szövegű aján­lás ... — Igen. A szegedi egyete­men Médinek becéztek diák­társaim, s így Radnóti is. — Nem a névre gondo­lok ... Eineveti magát, megérti d célzást — Az „Izgalmas napok1“ nem szerelmi légyottokra vo­natkoznak. Ekkor, 1935-ben, én már menyasszony, Radnóti pedig esküvő előtt álló, sze­relmes vőlegény volt. Augusz­tusban meg is kötötte a há­zasságot Gyarmati Fannival. Az izgalomnak más volt az eredője. Radnóti tulajdonkép­pen egy évvel fölöttem járt a magyar-francia szakra, de mivel nyelvészetből megbu­kott, évfolyamismétlőként ösz- szekerültünk. — Kinél bukott meg Rad­nóti nyelvészetből? — Aki nem engedte Jó­zsef Attilát vizsgázni: Horger Antal professzornál. — Még mindig hátravan az Jzgalom"! — Radnóti is, én is nagyon féltünk, hogy Horger Antal ki­vág bennünket a vizsgáról. Radnótira nézve ez végzetes lett volna. Tudta ezt Sik Sán­dor professzor, az ifjúság nagy barátja is, s ezért bizal­masan arra kért, tanuljak együtt Radnótival. Mivel a Horger-anyagból kettőnknek csak egy jegyzete volt, kény­telenek voltunk közös tanulás­ra adni a fejünket Minden hajnalban a szegedi egyetem szemklinikájának kertjében találkoztunk, s gyakran este is folytattuk a tanulást — A költészetről nem esett szó? — Gyakran. Radnóti pihe­nésként több versét is felol­vasta. A Pontos vers az alko- nyatró! címűre még ma is emlékszem. ■— És a vizsga? —■ Elhatároztuk, hogy nem vizsgázunk Horgernél. Vala­hogy megtudta ezt Sik Sán­dor professzor, magához hfvo- tott bennünket a dolgozó szo­bájába, majd szabályszerűen ránk zárva az ajtót, egész dél­előtt fogságban tartott ben­nünket. Itt tanultunk addig, ami^j Sik tanár úr, úgy ahogy voltünk át nem vitt bennünket a vizsgára. Nemcsak bevitt bennünket Horger szobájába, de Zolnai Béla professzorral együtt ott maradt a vizsgán is. — Sikerült? — Radnóti közepesen ment ét, én dicséretesen. Röviddel az eredményhirdetés után kaptam hálából az Üj hold dedikált kötetét — Az eddig még le nem irt történet itt megszakad .. — Megszakította a háború kitörése, a német megszál­lás, a munkatáborok kegyet­*zis(D! mmoK MŰVÉSZE Í8 KOUÍGJŰMA XV. SBAOVÁMY ß WÍAÍ, eAfiOóé s't^eJéejnJ! «lywé «ciKté kouotßJr$AiÄ!fc, len valósága. Pedig Radnői. Miklós fanatikusan hitt ab­ban, hogy az infernális idő­ket a béke évei követik, ami­kor „a sziklaszál ... visszada­lolja majd, mit néki mondok és megértik nagyra növő fiúk és leányok." Tóth István * k i *

Next

/
Thumbnails
Contents