Dunántúli Napló, 1974. november (31. évfolyam, 300-328. szám)

1974-11-29 / 327. szám

Képek 1944-ből A FELROBBANTOTT DRÁVA-HÍD e A HARCTÉREN 0 FELSZABADÍTÓ CSAPATOK BARANYÁBA ÉRKEZESE o EGYKORI HARCOSOK 0 DRÁVASZABOLCS HÁBORÚS DÜLAS UTÁN ■/A* felszobodulUsiink OPA^A , Tt *tenc*i­S2tKF5rCHE«VARo\^ v ESZf kíbm TÖRTÉNETE gépesített alakulatokkal jól meg lehetett közelíteni: Apatin és Kiskőszeggel szemben Bez- dán. »U DK»Wtr« VCGEN Pécsért «»4L. OKTOWt VISEN A fasisztákat meglepte a szovjet csapatok sikere. A rendkívüli időjárást, igen ne­héz terepviszonyokat, a szívós ellenállást sikerrel gyűrték le s amikor a 3. Ukrán Front egysé­gei teljes egészében végrehaj­tották a folyón való átkelést, a fasiszták előtt is világossá vált az, hogy itt sem tudják meg­állítani a szovjet erőket. A Balatontól délre eső területek megtartásában igen fontos sze­repet szántak a németek Pécs­nek. Az M. N. Sarohin tábor­nok által vezetett 57. hadsereg csapatai gyorsan haladtak elő­re. Az ellenség azonban sem­miképp sem szándékozott Pé­cset átengedni, ezért jelentős páncélos erőkből álló erősítést kaptak a harcoló alakulatok, azzal az utasítással, hogy a szovjet csapatokat a Szeder­kény, Belvárdgyula térségében mindenképp állítsák meg, illet­ve vessék vissza. Ezt két SS hadosztályra bízták, akik a ked­vező terepviszonyokat igyekez­tek a védelem céljára jól ki­aknázni. A szívósan védekező német csapatok csaknem egész nap, 27-én, eredményesen tar­tóztatták fel az előretörő szov­jet egységeket, de végül is si­került az ellenállásukat meg­törni és biztosítani az utat Pécs felé. A városban a nyilasok fej­vesztetten menekültek. A veze­tők között kevés akadt, aki jó­zan mérlegeléssel a város élén cselekedni mert volna. A fel­adat az volt, hogy a lakosság nyugodtan várja be a szovjet csapatokat, az itt levő csekély számú magyar katonaság ne fejtsen ki ellenállást, de igye­kezzenek a németek helyzetét úgy megnehezíteni, hogy azok mielőbb kénytelenek legyenek a várost elhagyni s mind keve­sebb pusztítást fejtsenek itt ki. Pécs felszabadításáról M. N. Sarohin a következőket írta le visszaemlékezéseiben: „Külö­nösen kitartó harcok folytak ... Pécs városáért, amelyet a németek megkíséreltek megtar­tani, mint Magyarország du nántúli részeibe és a nagyka nizsai olajtermelő területre ve zető utak csomópontját. í Pécshez vezető utakat és ma gát,.a várost is a németek erő mi körzetté alakították á orszerű védőfegyverekkel é különféle erős akadályokkal. Nem kis feladatot jelenté ezeknek az erőknek a lekül dése. A november 27—28 német ellenállás és ellentc madás megállítása után a szov jet parancsnokság úgy dör tött, hogy a várost megszáll német csapatok ellen meglepc tésszerű éjjeli támadást intéz nek. Ezzel egyúttal elkerülik háború során meglepően épe maradt város pusztulásé (Mindössze egy kisebb bőmbe támadás érte Pécset 194* augusztus 27-én, amikor a szc vetségesek néhány bőmbe szórtak le a főpályaudvar kői nyékére, illetve a város dé nyugati negyedére.) A vár« ostroma 28-án 22 órakor kezdt dött. A szovjet csapatok eg> szerre több irányból hatolta be a városba. Céljuk az vol hogy a németek visszavonult sót nyugatról elzárják. Sarohi visszaemlékezésében erről következőket írja: „A 32. gép« sített dandár a tüzérségi gye logság bevonásával hatolt k a város északkeleti és délk< leti részébe és utcai harcok« kezdett. A tankok nyomában 10-es gárdahadosztály gyaloe sága nyomult előre. E hae osztály erejének egy részét város északról és délről val bekerítésére irányították. Fe adatuk volt, hogy a város ny« gáti külvárosában elvágják c utat az ellenség nyugatra v< nulásától. Az 53. motorkeré! páros ezred, kihasználva « előretolt egységek sikerét és fasiszták fejetlenségét, beh< tolt a városba. Az ezred pán kot keltve az ellenség soraiba központi utakon keresztül bi hatolt a város nyugati külv< rosába, ahol egyesült a 10-i gárdahadosztály egységeiv« megakadályozva az ellensé Pécsre irányított tartalékaim közeledését.” küzdelmek Baranya déli részén Villái és Siklós körül a németek k mény utóvédharcot folytatt« a szovjet és jugoszláv csapi tokkal. A jól védhető magasli tokát szállták meg, ahol beá va magukat, igyekeztek megc lítani az 57-es hadosztály ti madó egységeit, melyek Mi gyarbóly irányából indulta rohammal elfoglalták Virágo nál a Karasica hídjót, ma heves harcokkal Villányt, Nag harsányt foglalták el. Nefv harcok után sikerült Sikk (30-án) felszabadítása is, ai után gyors ütemben vonult« előre délbaranyában és szabi dították fel az itt levő község két. Bezerédy Győ: Az antifasiszta ellenállás megyénkben A II. világháború alatt hal­latlan nehéz körülmények kö­zött kellett vállalni a harcot, az ellenállást, az uralkodó kö­rök háborús, szovjet-ellenes politikájával szemben, A kivé­teles állapot létrehozásával a rendőri felügyelet alá helye­zéssel és az internálás rendsze­rével megbénították a munkás- mozgalom legelemibb szabad­ság jogait. Korlátozták a legá­lis pártszervek aktivitását, fo­kozott figyelmet fordítottak a szociáldemokrata mozgalomra. Baranya és Pécs mozgalmát a baloldali munkások tartották ébren. Jelentős részük az Or­szágos Ifjúsági Bizottság Pécsi Csoportjában tevékenykedett, s mozgatója volt a politikai mun­kának. A rendőrségi jelenté­sekben gyakran ismétlődött az a megállapítás, hogy „az if­júsági csoport szélsőséges ve­zetés alatt áll s a kommunis­tákkal szimpatizál”. A helyi baloldal tudatosan ragadott meg minden lehetőséget, hogy a legálisan működő szerveze­tekben saját emberein kérész­iül a szervezkedést vezesse. Követelésükre újra szervezték a Népszava Gárdát, határoza­tot hoztak rendszeres pártna­pok tartására. A mozgalom 1941. tavaszától erőteljesen fel­lendült. A Szovjetunió elleni hadüze­netet követően féktelen kor­mánypropaganda indult meg. A belügyminiszter 1941. június 30-án elérkezettnek látta az időt, hogy rendeletben szabá­lyozza a kommunisták eile közigazgatási eljárást. Kite jesztette az internálást, stat< A Petőfi-brigád egy csoportja. Első sor balról jobbra: Blaskovics fánosrs, Vas Jolán, Kónya U vánné, Jurinics Ibolya, Keszthelyi József. Második sor jobbról balra: Lőffer Béla, Laki István, F« bián Károly, Búzás Rezső. foglalása után megnyílt az út az ország nyugati területei felé s ezen keresztül Ausztriába. Baranya felszabadulását a 3. Ukrán Front egységei haj­tották végre, de a 2. Ukrán Front kezdte meg. A Tisza jobb partját ugyanis a 2. Ukrán Front egységei foglalták el. A 46. szovjet és az 1. román hadsereg alakulatai október 20-án Zombornál lépték át a magyar határt és a következő nap már Bajáig nyomultak előre. Feladatuk az volt, hogy ezen a területen felfejlődve, felkészüljenek a Duna—Tisza közén levő fasiszta védelmi ál­lások felmorzsolásához és így Budapest alá érve megkezdjék a harcot a főváros felszabadí­tásáért. Ezekben a napokban léptek a szovjet katonák Ba­ranya megye területére és ok­tóber 26-ra kijutottak a Duna partjára is. Átkelés a Dunán A szovjet csapatok Dunán való átkelése a magyarországi hadműveletek egyik legnagy­szerűbb fegyverténye volt. Az átkelést nemcsak a német egy­ségek szívós védekezése nehe­zítette meg, hanem a rendkí­vüli időjárás is, amely a folyót erősen megduzzasztotta és az utakat feláztatta és járhatat­lanná tette. A szovjet 3. Ukrán Front parancsnoksága ezért korábbi terveit, melyekben az átkelés helyét majd a város átkarolását Mohácstól északra és délre tették, elvetették és a hídfők létesítését délebbre helyezték át. Itt két olyan pont volt, melyet tankokkal és egyéb 1944. második felére a fa­siszta propaganda híresztelése ellenére is nyilvánvalóvá vált az, hogy a németek és magyar csatlósaik Magyarországot sem tudják tartani. Október elejére az előretörő szovjet csapatok már a Dunát is elér­ték s ezzel megyénk hadműve­leti területté változott. Közben október 15-én lezaj­lott a Szálasi-féle hatalomát­vétel, nyomában a fasiszta ter­ror tombolása következett. A helyi sajtó külön kiadásban emlékezett meg erről a szé­gyenletes eseményről. Ismét a közeli győzelemről beszélt, de ezt a szovjet csapatok közel­sége és sikeres előnyomulása szemléletesen cáfolta mindenki előtt. A lakosság mind ellensé­gesebben szemlélte a néme­tek erőszakosságait (rekvirólá- sok), a nyilasok brutalitását. Ekkor már senkit sem téveszt meg a sajtó sorozatos győzel­meket harsonázó híradása. No­vember 17-én a Dunántúl című napilap arról ír, hogy a szovjet csapatok hídfőt létesítettek Kiskőszegnél (Batinánál) és a harcok már az innenső oldalon dúlnak. A hadijelentés szerint a szovjet csapatok innen kí­vánják az egész arcvonalat felgöngyölíteni, ezért a néme­tek itt igen szívósan védekez­nek. Annak ellenére, hogy nagy győzelmekről adnak nap­nap után hírt, 24-én az újság is bevallja, hogy a helyzet igen súlyos. A szovjet csapatok baranyai harci tevékenységének két fon­tos láncszeme volt: átkelés a Dunán, és Pécs elfoglalása. Mindkettő fontos részét képez­te a szovjet hadsereg magyar­országi hadműveleti tervének. A dunai hídfő kiszélesítése után a 3. Ukrán Front előtt nyitva állott az út Budapest irányába s lehetővé vált a fő­város körül vont gyűrű bezá­rása Nyugat felől is. Pécs el­

Next

/
Thumbnails
Contents