Dunántúli Napló, 1974. november (31. évfolyam, 300-328. szám)

1974-11-29 / 327. szám

whiles még egy oly hely ez egész Magyarországban.. ♦ ir Pécs város két szülöttjének levelezéséből maradt fenn ez a két levél, amelyet a Párttörté­neti Intézet Archívuma őriz. Egyikük, a címzett, Steinmetz István vasúti mérnök. 1931-től a Szovjetunióban él és dolgozik. Másikuk, a levél írója Tarr Imre, az egykori vasúti munkás ez idő tájt a Francia Kom­munista Párt magyar csoport­jának egyik vezetője. Mindket­ten, a Magyar Tanácsköztársa­ság megdöntését követően emigrációba kényszerültek né­pes táborába tartoztak. Stein­metz Istvánt az 1919-1921 közöt­ti forradalmi tevékenységéért ül­dözték el hazájából, Tarr Imre a Pécsett működő szocialista Ifjúmunkás szövetség volt titká­rának, a pécsi ifjúmunkásnak a Kommunisták Magyarországi Pártja újjászervezésében kifej­tett illegális munkájáért gyűlt meg a baja hatóságokkal. A hosszúra szabott börtönbünte­tés elől menekülve hagyta el az ellenforradalmi Magyarorszá­got. Mindketten sok országban megfordultak — Steinmetz több évig Dél-Amerikában tartózko­dott - mindenütt aktiv része­sei voltak a forradalmi munkás- mozgalomnak. Amint ez a két levélből is kitűnik, a kapcsolat az emigrációban harcolók kö­zött szoros volt, egymást se­gítve, a forradalmi emigráció összetartozását erősítve dolgoz­tak. Dolgoztak abban a re­ményben, hogy még eljön an­nak az ideje, amikor együtt es összefogva a szocialista Ma­gyarország építésén is munkál­kodhatnak. Tarr Imre nem érhette meg Magyarország felszabadulását. A spanyol polgárháborúban esett el 1937. június 12-én. Steinmetz István viszont tra­gikus évfordulón, a parlamen­terként Budapest határában mártírhalált halt fia meggyil­kolásának első évfordulóján, 1945. december 29-én tértvisz- sza hazájába. így ő, a hosszú emigráció küzdelmes évei, a számára még családi tragédiát is előidéző második világhábo­rú borzalmai utáni, hosszú éve­ken keresztül dolgozott — amint azt visszaemlékezéseiben megfogalmazta „a mi világunk építésén". Párizs, 1936. március 31-én Kedves Steinmetz elvtárs. Ma egy csomag Új Világ jött Montevideóból arra a a címre, amit én adtam meg nekik, le­vél vagy más ehhez hasonló írás még nem jött. Egyelőre a címet küldöm el, hogy örüljön annak, hogy van már valami hír a leveleire. A lapokat pe­dig a mi rendes postánkkal együtt fogom küldeni (ugyanis úgy kevesebb portót kell fizet­nünk). Leveleit elküldtem a megérkezése utáni napon. Ami az aláírásomat illeti, rosssz a következtetése, mert franciául a Gondolatok a jövő hazájáról Steinmetz István és Tarr Imre levelezése Tarr Imre T. betűt írják majdnem úgy, mint mi az Y-t, a vége pedig szintén nem n, hanem két r betű. E rejtvényecske után ne so­kat törje a fejét, semmi szük­sége rá. Amúgy se fog rám em­lékezni. Azonban, hogy valamit is írjak a szerb megszállás alatt a pécsi ifjúmunkásoknak vol­tam a titkára, majd a bara­nyai szervezetnek s mint ilyen Komorral s K. (Kellner) Sárival dolgoztam, s mind ilyen a ma­ga lakásán a Kossuth szobor­nál pusztítottam a cigarettáit. Kiürítés után Bécsen keresztül M-(Magyarország-)ba mentem aztán évek múlva lebukva 1 + 3+5 évre lettem ítélve nagy részével még ma is adós va­gyok. Itt már hosszú évek óta vezetem a magyar nyelvű moz­galmat. Én ismerem magát, de maga enqem nem, az a pár- szori beszélgetés nem hagyott nyomokat magában. Azonban én méq ma is élénken emlék­szem St-re amint a Zrínyi ut­cán aktatáskával a hona alatt végig vágtat, vagy a városi ta­nácsban hevesen vitatkozik. Családi állapotomról keveset tudok mondani, van egy négy­hónapos lányom mindössze 6 kiló, én magam 36 leszek, azon­ban 17 éves párt stázs, s 19 éves szakszervezeti „múltam" van. Brutális embernek tarta­nak, mert „tömegét a szemét­nek s a dezorganizálóknak” s ezen hasonló elemek nyakait tekerem ki. Azonban erre csak büszke vagyok, a francia barátaink is. Sőt legutóbb bennünket, azaz vezetésem alatt álló magyar csoportot 13 másik nemzetisé­gű közt a legkitűnőbbnek, s a legrendesebben dolgozónak nevezték ki. Büszkék is „honfi­társaim" az ő „brutális” s,.dur­va" emberükre. Ezt azért írom magának így, hogy nehigyje azt, hogy a Mecsek aljai em­berek elpuhultak, avagy elkor- csosodtak. Az a P. János akiről maga ír itt ismeretlen, legalábbis a mi széles körünkben. Ezért ismét a régi barátság­gal üdvözli Tarr P. S. gyerekeihez gratulálok. Párizs, 1936. április 28-án Kedves Steinmetz elvtárs. Leveledet megkaptam, na­gyon örülök, hogy oly jól és he­lyesen tudsz dolgozni. Azonban leveledben azt írod, hogy meg­érjük mi még azt, hogy a Du- na-Tisza-közén találkozunk mi még egyszer, ebben komám nem értek veled egyet, én ugyanis a Mecsek alá akarok menni, van ott papi, s Batthyá­ny nagybirtok elég, amit elő­ször szét kell osztani a bara­nyai parasztnak, azonkívül nincs még egy oly hely az egész Magyarországban amely­Tarr Imre emléktáblája Pécsett nek oly tája, éghajlata s nö­vényzete lenne mind épp Pécs­nek, épp ezért volt az már a rómaiak alatt is oly fejlett s magaskulturájú város. Még most is emlékszem egy savany- kás gyümölcsre, amit mi gye­rekek úgy hívtunk, hogy manna az egész városban mindössze három-négy helyen található, különösen a papok kertjeiben, ezt onnan tudom mert mindig onnan kellett elcsenni azokat. Hoay visszaemlékeztesselek er­re a gyümölcsfélére: az alakja hasonlít a datolyára de sokkal kisebb, egy bőrszerű szürke hé­ja van, ha megérik, akkor kicsit barna, s az íze kesernyés-sa- vanykás, most hogy visszagon­dolok rá a nyál kicsordul a szám­ból, keskeny éles, sima levele van, valószínű hogy vagy hibrid, vagy elfajzott datolya. Ha visz- szamegyek akkor az első dol­gom az lesz, hogy újra mannát fogok keresni. Ezenkívül a Me­csek lejtőjén a kitűnő fekvése végett csodaszép növények, vi­rágok vannak, kis-ázsiai, olasz- országi eredetűek s ezért ha­tározatot akarok hozatni a vá­rosi tanácsban (remélem tá­mogatni fogod indítványomat), hogy a Mecsek lejtőjén a ki­látótorony alatt építsünk fel egy kertet, ahol ezeket a virá­gokat, amelyeknek csodaszép színe van, termeljük nagyban, s a jövendő magyar—szovjet generáció kertészeteit ott kell nevelni s oktatni. Mindezeken kívül a Duna-Tisza-közén nincsen olyan szép „francia ba- rac, meg szőlő mint a Mecsek alján”. Azonban ha Te a Du- na-Tisza-közére akarsz menni, akkor ki fogja megoldani .azt, hogy a város ne a „Tortyogói" rossz vizet adja a lakosság­nak, hanem a Mecsekit ami a legtisztább? Elég nagy problé­ma ez nekem . . . Töröm a fe­jemet, hogy hol találok most egy másik komoly mérnököt? A fiadra se számíthatok, mert az meg tengerésznek megy. Nagy baj ez komám. Nagy gondot okozol nekem. S ezért nem ér­tek veled egyet, fontos s mély­reható politikai ellentéteink vannak ezen a téren. Itt küldök egy uruguayi le­velet, ugyan a Sarlónak van címezve, de nem írták, hogy di­rekt küldjem a Sarlóhoz s Te majd elolvasás után eljuttat­hatod a címzettnek. Azonban súlyos, helytelen politikai fel­fogása van a levél írójának a vezetésre vonatkozóan. Az el­múlt napokban két másikat is küldtem tele fényképpel s bé­lyegekkel; ugyancsak uruguayi eredetűt, azt hiszem, hogy azo­kat már megkaptad. Most egyenlőre több levél nincs, az­óta szintén küldtem egy cso­magban lapokat is. Maradok szeretettel Tarr Közli: Szabó Ágnes, a Párttörténeti Intézet tudományos főmunkatársa riumot hirdetett, általános gyű­léstilalmat rendelt el. Beveze­tésre került a nem jogtalanul „mozgó vesztőhelynek" neve­zett munkásszázad, amely el­sősorban kommunisták és bal­oldaliak ellen irányult. A vidék mozgalmai közül eb­ben az időben messze kiemel­kedett a dél-baranyai kommu­nista és antifasiszta szervezke­dés. Élén Kiss Ernő vörösmarti kárpitossegéd, a baranyai há­romszögben kibontakozó parti­zánmozgalom vezetője állt. A 21 embert számláló kommunis­ta csoport 1941 májusától Vö­rösmart, Csúza, Hercegmárok, Kiskőszeg, Darázs, Kopács, Ge- resd és Zombor környékén vég­zett felvilágosító tevékenysé­get. A kommunista csoport 1941. július hó 19-én bukott le. 1941-ben és 1942-ben a bal­oldali munkások legharcosabb rétegét büntető századokba hurcolták. A mozgalom elvesz­tette vezető káderállományá­nak jelentős részét. A helyi el­lenállásban nagy visszaesés tapasztalható. A pécsi rendőrkapitány 1942. április havi jelentésében, me­lyet a belügyminiszternek kül­dött, megállapíthatta, hogy a szociáldemokrata és kommunis­ta szervezkedés „nagy része teljesen összezsugorodott”. A bányászok szervezkedése a leggyengébb. Némi ered­mény csak a nyomdászok, va­sasok és a szabók szakcsoport­jában figyelhető meg. Az ala­csony nívójú mozgalom fellen­dítésére az SZDP központi ve­zetősége Marosán Györgyöt és Milok Sándort küldte Pécsre. Mind a ketten kijelentették, hogy megdöbbentőnek tartják, hogy míg a főváros munkássá­ga megértette az idők jelét, nagy lendülettel szervezkedik, addig a vidéki agitáció ezek közt szinte első helyen a pécsi szervező munka csaknem tel­jesen megszűnt. Az 5000-et meghaladó munkás létszámból mindössze 57-en akadtak, akik -'megünnepelték május 1 -ét. 1942. év végén a világhábo­rú menetében döntő fordulat következett be. 1942. november 19-től 1943. február 2-a között Sztálingrádnál a Vörös Hadse­reg világtörténelmi győzelmet aratott. A baranyai és pécsi mun­kásmozgalom elvesztett veze­tői helyére újak kerültek. 1943- tól mind gyakoribbak a kisebb szabotázsakciók. A kommunis­ták harcbaszálltak a helyi szo­ciáldemokrata bányamunkás szakszervezet kiépítéséért. 1943 elején kommunista sejtek jöt­tek létre, amelyek a Kossuth- rádió anyaga alapján a há­ború és a fasizmus ellen agi­táltak. E sejtek számát a nyo­mozati szervek jelentése sze­rint 10-re becsülték. A háború alatt Baranya és Pécs munkássága nem tudott aktív harcos ellenállást meg­szervezni. A megyében és a városban működtek ugyan ki­sebb antifasiszta csoportok, de szervezetlenül. Nem volna teljes az ellenál­lásról alkotott képünk, ha a partizán tevékenység Baranyát érintő kérdéseiről nem szól­nánk. A Délvidék magyar la­kossága közül 1944-ben ugyan­is számottevő tömegek csatla­koztak a jugoszláv partizánok­hoz. önálló magyar partizán-ala­kulat létrehozására Jugoszlá­viában 1943—44-ben nyílt le­hetőség. A vajdaságban élő nemzetiség között megindult a toborzás, illetve a mozgósítás. A felszabadult szegedi in­ternáló táborból hazakerült két magyar kommunista Cservenák Imre és Pál, a honvédségtől megszökött volt spanyol ön­kéntes Varga István 1944. no­vember első felében hatásos felvilágosító munkát végeztek. A vajdasági főparancsnok is elrendelte utasításában Bánát, Bácska és Baranya területén a 17—30 év közötti férfiak moz­gósítását. Rövid idő alatt kö­zel 1200 magyar, közte sok nő gyűlt össze Bácskatopolján. A 16. jugoszláv hadosztály a magyarországi harcokba no­vember 29-én kapcsolódott be, állományában az 1. a 2. és 4. vajdasági dandárokkal. Mind­három alakulat alárendeltségé­ben egy-egy magyar zászlóalj is volt. Az alegységek 1944. december 31-én Kiscsányban egyesültek az 1943. augusztus 15-től harcoló és Petőfi Sán­dor nevét viselő szlavóniai ma­gyar zászlóaljjal. Kis Ferenc kapitány vezetésével megala­kult XV. ,, Petőfi Sándor" Nép- felszabadító Rohamdandár ün­nepélyesen köszöntve az 1945- ös esztendőt. A brigád a né­met erők Dráva menti elhárítá­sában vett részt a szovjet és bolgár katonai alakulatokkal közreműködve. Feladatuk volt, hogy megakadályozzák a fa­siszta erőket a folyó megköze­lítésében. A német hadsereg­csoport nagy erőt képviselt. Az I. Bolgár Hadsereg a Dráva északi partján rendezkedett be védelemre. így a magyar és jugoszláv partizán egységek tartották a Dráván túl a front­szakaszt. Az egység azt az uta­sítást kapta a főparancsnok­ságtól, hogy vegye fel a kap- csglatot a VII. és Vili. vojvodi- nai, valamint a II. proletár bri­gáddal és ezekkel együttmű­ködve a Papuk hegység északi nyúlványainál Szlatina és Hum községek térségében készüljön fel a német előretörés feltar­tóztatására. A brigád eleget tett a pa­rancsnokság utasításának. Visz- szavonult és felvette a harcot. Az egység tagjainak igen nagy százaléka ezekben a harcok­ban esett el. önfeláldozásuk­kal hozzájárultak ahhoz, hogy Baranya és Pécs nem került ismételten német megszállás alá. Sándor László Képek 1974-böl AZ IMPOZÁNS TV-TORONY A MECSEKEN FELVONULÁS MÁJUS ELSEJÉN A BÉKÉS HÉTKÖZNAPOK GEPHADA o HATÁRŐRÖK ESKÜTÉTELE SIKLÓSON © PÉCS ÚJ HÁZAI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents