Dunántúli Napló, 1974. november (31. évfolyam, 300-328. szám)
1974-11-24 / 322. szám
V V A Jelenkor decemberi száma Gazdag verses-, szépprózai- és tanulmány-anyagot kínál a Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új száma. A szám élén Hallama Erzsébet Szövőnők c. irodalmi riportjának második, befejező részét olvashatjuk. A szépprózai írások sorában kapott helyet Kolozsvári Grandpierre Emil kisregényének új részlete, valamint Hernádi Gyula Futó nem támadhat sajai színével ellentétes mezőt c- groteszk elbeszélése. A lírai rovatban Benkő Attila, Bisztray Adóm, Kiss Dénes, Ténagy Sándor és Za- gony Rudolf költeményeit találjuk. A művészeti írások közül Miklós Pál Képzőművészeti krónika-sorozatában Bartho László festészetét elemzi, budapesti kiállítása alkalmába! Heitler László két győri kiállításról számol be. Futaky Hajno a pécsi színházi évad első bemutatójáról, Illyés Gyula Dupla vagy semmi c. drámájának előadásáról ir, Czimer lózsel pedig az „Egy őrült naplója" JELENKOR ít BÓfjÚt'íi iSffSiiiíT • un budapesti előadásának történetét vázolja és a mű dramaturgiai problémáit istner- teti. Az irodalmi tanulmányok és kritikák sorában Radnóti Sándor írása Hernádi Gyula művészetével foglalkozik, Bé- csy Tamás írása Király István: Hazafiság és forrodolrrtiság c. új kötetét elemzi. Angyal Endre három szomszédos ország irodalmi problémáivá* foglalkozó kötetet, BenkS Ákos pedig két jugoszláviai magyar tanulmánykötetet ismertet. Ténagy Sándor: Ragyogás Szerelmet ad a szó, ahogy kimondták, tudod-e, bizsergést reggelizem és lángolást kortyolok rá részegen, szállók akkora fényben, akkora nyárban, akárha szemed vizében, anyám sóhajában, érdes és édes nyelv: ízlellek, só és víz kitárt ege-földje, falánk hullámzás: átölellek s magamba zárlak, ragyogás lázas porszeme, szállók, tudod-e, akkora magányban, akárha sejtmag száll időtlen plozma-órban, nem láthatsz te sem, hunyt szemhéjam beborít csak hiszed, hogy megtalálsz, s én is, hogy élek, keringlek csak, gyökerem, csöppként az aszályban, keringetlek, parányi Földem, újro-még sugárban, megszületnék már, gondoltam, megszületnék, a fény pirkadó bőrét áttörve, kihasítva, csakhát mihez kezdjek a csontjaimmal, gyönyörű, nehéz csontjaimmal — Hármas arckép Legszeretettebb önmagunk: mélyen a múltidőben — Néha elővezetünk egy kisfiút: biztatjuk, bátorítjuk, köszönj szépen, énekelj, mondd el azt a verset, és rendreutasitjuk szigorúan, ha illetlenkedik — A férfi hogy nem veszi észre saját arcán a fintort? Hogy nem érti meg önnön pityergését? A kisfiú riadtan áll o vendégek között, körmét rágja, sandán néz a furcsa bácsira, akit csak mi látunk, akiről csak mi tudjuk, hogy ott van, a nagy fotelban ül, mélyon besüppedve a jövőidőbe, a még el sem ültetett fából készült karfán lógatva fáradt kezét, és mindkettőnkre megbocsátón mosolyog — Kiss Dénes: Naphimnusz Fák ágával tartott el magától a Föld hogy fölmutasson engem a Napnak Mint a gyerekkori Ember nem örökölt még akkora hatalmat Zöld levelek harmat-vályúi közt ragyogtak ezüst pók-paloták Hajnalban pihegve pihenték éjjeli futásukat a fák Hazajött tüskés házőrzőnk nyúlánk pajtásom az akác Holdfényben a kerti virágok rétekre csavarogtak és itták a Nap tükrözött illatát Lábamnál kiskutyám udvarolt füvek éléről csillagokat nyalva Várta hogy hozzáhajoljak míg elöntötte árjával a kertet a nyár buja diadalma A szivem o szívem külön dobogott az ég alá kellett nyúlkólnom utána Trapp-trapp madzag-gyeplőbe fogott betöretlen lovacska voltam De szárnyak emeltek a fákra és karjukkal tartott magasra a Föld hogy megmulasson a Napnak Mint a gyerekkor! Nem örökölt ember még akkora hatalmat P énze nem volt, Gyurka bátyám gyalog indult hát Sopron felé, hátán a zsák, benne az az óldal szalonna, amit az asztalos padlásáról lopott, meg a fél kenyér. Vidáman lépegetett, teli remény, séggel, életkedvvel, bizonyosra vette, hogy Hell mester megbocsát és visszafogadja, hiszen sűrűn hangoztatta, hogy hozzá fogható ügyes inasa sosem volt. A várható bocsánat ugyanakkor el is szomorította, a poros, szűk műhelyre gondolt, a millió szőrszálra, képzeletében hosszú sorban vonultak el a mészáros legények, hátukon féldisznók, fertálymarhák ... A világ legszebb mestersége! Nem számította ki, hány napig tart az út, a beosztáshoz nem értett, a mozgás, a friss levegő fölaizotta az étvágyát, elfogyott a szalonna s még azelőtt a kenyér. Épp egy erdőn át vitt az útja, sehol egy ház, ahova bekopogtathatna karéj kenyérért, pohár tejért. A gyomrában, mintha veszett macskák üldöznék egymást. Az előbb még üresen kígyózott az avarborította erdei ösvény, most egy asszonyt látott maga előtt, félkarjával degeszre tömött kosarat szorított az oldalához. Először ezen tapadt meg a szeme, gyanította, hogy ennivaló van benne, megeredt a nyála. Az asszony meztéláb, nesztelen haladt, oz agyonmoKolozsvári Grandpierre Emil: A család hívó szava RÉSZLET állott az út szélén és bevárta a habozva közeledő kamaszt. — Hát te hova tartasz? — kérdezte s a foga elővillant szép, egészséges szájából. — Te taknyos! — mondta, még mielőtt Gyurka válaszolhatott volna és visszakézről futólag megérintette a fiú nadrágját, ott ahol kidagadt. Abban a íriszemben, hogy lelepleződött, Gyurka holtraváltor. meredt a menyecskére. Gondolata csak lassan váltott át arra a vágányra, amelyen ama- zé futott. Elszégyellte magát. — Még meg sem száradt a tojáshéj rajta, máris a rosszon jár az esze . . . Nézzétek a tal<- nyost, az előbb zöld volt, mint a vízihulla, most meg vörös, mint a cékla. Még néhány évődö mondat, aztán oz asszony hirtelen karon ragadta Gyurkát és maga elé penderítette: — Egymás mellett megyünk, kiskomám .., Nem fogod a seggem nézni... gyilkos szándékkal támad a menyecskére, azzal esetleg örökre eljátssza a lehetőséget, hogy beilleszkedjék a társadalomba. Tehát szétfoszlik a család álma, amely egész érzelmi világát betöltötte. Nem a józan számvetés tartotta vissza a bűntől, hanem valami egészen más. öt, meg a többi arvaházi gyereket a felnőttek társadalmában az idegenek arckifejezése kalauzolta, Ez volt az első iránytű. Korán megfigyelte, hogy akik mosolyogva közelednek hozzá, azok többnyire nem bántják. Megtanult különbséget tenni a szívből jövő mosoly és a cukrosbácsik csapdaszerű mosolygása között. Aki mosolyog, attól nemcsak félni fölösleges, hanem meg kell becsülni, mert barát, s az ellenséges, gonosz, szívtelen világban csak a barátoktól remélhetni segítséget. Hiába szánta el magát a támadásra, a fiatalasszony derűs Grain András rajza sóit szoknya alatt ütemesen mozgott a fara, a kosárról oda szállott le Gyurka mohó tekintete. Az izgalom egész testén eluralkodott. A keze önkénytelenül megragadta a zsebében a forlnthúszas pisztolyt Ekkor mór tudta, mit kell tennie, hogy itt az alkalom, rajta áll, hogy kihasználja, vagy sem. Grünbachban mostohán bánt vele a szerencse, most a kezére játszik. A revolver a zsebében, keze a revolveren, meggyorsította a lépést, óvatosan, hogy zajt ne üssön, föl ne hívja magára a figyelmet Mikor úgy vélte, hogy eléggé megközelítette az asszonyt ahhoz, hogy a golyó célt ne tévesszen, ráésúsztatto ujját a ravaszra és éppen ki akarta rántani a pisztolyt a zsebéből, mikor a menyecske hátrafordult. Tekintetük egy villanásnyira találkozott, Gyurka úgy érezte magát, mint akit rajta kaptak, a pisztolyt eleresztette, kezét kihúzta a zsebéből. Ezt azonban a menyecske — kicsattanóan egészséges nőszemély — már nem látta, ismét előre nézett, úgy folytatta útját Valami azonban feltűnhetett neki, mert néhány lépés után ismét megfordult Gyurka pipacsvörösen nyomta vissza kezét a zsebébe, zavaróban azt sem tudta, mit csinál, kapkodott, motyogott valamit mente- getődzésképpen. Ezúttal a menyecske hosszasabban fürkészte, egyben tanácstalanul. Gyűrött nyári ruhájában, a kistermetű, tizenhárom esztendős kamasz egyáltalán nem úgy festett, mint akitől neki — a munkában edzett izmos fiatal asszonynak — tartania kellene. Egy ideig folyt a játék, Gyurka leste az alkalmat, hogy lőjön, a menyecske időnkint hétre- píTlantott s közben tűnődőit, mi rejtik a legényke zavartsá- ga mögött. Végül — legalábbis úgy vélte — rólelt a magyarázatra, és ez annyira mulattatta, hogy amikor hatodjáro-he- tedjére fordult meg és úszta meg ilyenformán a neki szánt golyót, árpát boldogan csorduló mosoly árasztotta el. MegEgyütt baktattak ar erdei úton, látszólag békés egyetértésben, valójában ki-ki a magc külön világában. A menyecske kérdezgetett, hogy az unalmát elűzze. Gyurka lassan, tétovázva, pontatlanul válaszolt, harapófogóval kellett minden szót kihúzni belőle. Tervéről, hogy gyilkol, nem mondott le. Újra és újra azon volt, hogy előrántja a forinthúszast és oldalról ereszt golyót az asszonyba. Csakhát valahányszor alkalmasnak vélte a pillanatot a cselekvésre, az asszony sugárzón rámosolygott. Arra Is gondolt, hogy ráveti magát, elkopjo a nyakát és megfojtja. Nem bírta megtermi. Hogy miért nem? A zt, hogy a fennmaradásért, a darob kenyérért éiethalól-horcot kell vívni, Gyurka kisgyerek korában megtanulta. Az árvoházban, majd a családoknál, ahova kihelyezték, a dzsungel törvényei uralkodtak. Ebben a világban az erkölcsi meggondolásoknak nem sok szerep jutott, kivéve, ha áthágásuk büntetéssel járt. Igaza mindig az erősebbnek volt, o gyöngék ravaszsággal, színleléssel, hazugsággal védekeztek. Ilyenformán az a regényes terv,, hogy Mikivel rablóbandát alapítanak, szervesen sarjodt életkörülményeiből. „Én akkor — magyarázta Gyurka —, természetesnek tartottam, hogy adott körülmények között gyilkolni kell, mint ahogy a hazugságot, a lopást sem ítéltem el önmagában. Más nem fékezett, egyedül a megtorlástól való félelem. Ott az erdőben, ahol csak ketten voltunk, úgy éreztem, nyugodtan végezhetek a menyecskével. Még nem tudtam, hogy a forinthúszas pisztoly legfeljebb felületi sebet ejt, halálosat semmiképpen.” Tapasztalatai szűk területre korlátozódtak. Nem volt tehát tudatában annak, hogy o sors válaszút elé állította s további pályája aszerint alakul, hogy ozOn az elhagyatott erdei ösvényen hogyan viselkedik. Nem volt tudatában annak, hogy ha mosolygósa lefegyverezte, megbénította, A menyecske viszont szüntelen évódőtt, gúnyolódott vele, biztatta, hogy vegye ki a kezét a zsebéből, faggatta, volt-e mór nővel dolga, s ha bemernének a bokrok közé, tudná-e, hogy fogjon hozzá ahhoz, amin az esze jár: — Nézzétek csak a kis kakast, még kukorékolni sem tud, máris a tyúkok körül keringi Aztán észrevette, hogy mellette haladtában Gyurka nem a mellét bámulja, hanem a kosarat, a kosárban a kendő alól kilátszó kenyeret és közben csak úgy nyeli a nyálát. Hirtelen állott meg: — Éhes vagy? — Tegnap reggel ettem utoljára — hangzott a rekedt válasz. A mosolygás megnőtt, napfényes tavaszi ragyogássá teljesedett, a meleg szinte sütött, égetett, ahogy Gyurka arcát érte. — Miért nem szóltál? — mondta a menyecske mór az ösvény szélén ültében. Ujjai fürgén bontották ki a kendő tartalmát: — Van kenyerem, szalonnám, hagymám. Egyél csak, egyél, még jó félnapi út, amíg hazoérünk. Ehnerölten evett, lassú, egyenletes állmunkéval s nem figyelt a gyomra korgósokban megnyilvánuló hálafohószaira. Evés közben végleg el hántolta magában a gyilkos szándékot. Amint az utolsó falatot lenyelte, bement a fák közé, megkönnyebbülni, o forinthű- srast berakta a zsákja fenekére. .ne adjon több tréfára alkalmat Testben-lélekben megkönnyebbült, most már készségesen válaszolt a menyecske kérdéseire, ha nem is mindenben híven, annyit azonban elmondott, hogy megszökött a gazdájától, egyszer Sopronban, másodszor Nezsiderben. — Most hazamegyek, Sopronba. Otthon mégis jobb — fejezte be a beszámolót — ö, te szegény! Délután tájt maguk mögött hagyták a fákat, a táj kétoldalt szalagforma szántókra szakadozott, feltűnt a templom tornya, tetején sápadtan csillogott a kereszt. Csakhamar a falu bokáig érő porában gázoltak. — Az a^mi házunk — mutatott a menyecske kissé oldalt S enki nem volt a házban, a “Menyecske a tornácon ültette le vendégét, maga bement a konyhába, megmelegítette az ételt, aztán bőségesen megebédeltek. Szüretidő volt, az ebédet Gyurka bögre musttal öntözte meg. Teli tarisznyával folytatta útját hazafelé. Ahogy közeledett Sopronhoz, úgy melegedett föl egyre jobbon, hogy aztán annál dermesrtőbben érje a visszautasítás. Hpll Antal összekapott a feleségével, ő ugyanis vissza akarta fogadni a bűnbánó inast, az asszony azonban hajthatatlannak mutatkozott. — Volt pofád elszökni tőlünk. mikor úgy bántunk veled, mintha oz édes gyerekünk volnál? Hát ha volt rá pofód, akkor csők menj a magod útján, ide többé be ne tedd a> lábad I Megvonta a vállát, mintha végképp mindegy volna neki, hogy „hazatérhet”-e vagy sen. valóiában nagyon fájtak Heri- né szavai, nemcsak mert bántották, hanem mert belátta, hogy csakugyan hálátlanul viselkedett. « — Még meg is bánhatják, hogy így bántak velem ... ■— morogta, azzal újabb vállvorio- qatások közepette kifordult a Házból az udvarra, onnan az utcára. A lelkifurdalás tüskéi lepattogtak róla, cselekednie kellett, hogy minél sürgősebben elhelyezkedjék. Egyenest a várkerület! húscsarnokba ment. Hajtotta ar éhség, a menyecske gazdagon főltarisz- nyázta, de másfél nap óta egy falat nem sok, annyi sem csúszott le a torkán és most — amint a hentesek és mészárosok bódéi körül őgyelgett, reménykedve, hogy régi vágya talán megvalósul — a sok iá falat füstös illatától valósággal szédelgett Megfogadta, hogy ha bele-, pusztul az éhségbe, akkor sem szegődik el meggondolatlanul. Rossz választás esetén, csak szökéssel változtathat a sorsán, már pedzette, mekkora hibát követett el azzal, hogy Hell mestert félévvel a felszabadulása előtt elhagyta. Ezért vett erőt a büszkeségén, ezért kérte meg, hogy vegye vissza. Ped- zette, hogy minél sűrűbben váltogatja a mestereket és szakmákat, függő állapota, kiszolgáltatottsága annál tovább tart — Ha olyan nagyon éhes vagy, gyere be hozzám — szé't rá az egyik asszony a bódéból. Arca, szeme, szája mind mosolygott és mind afelől üzent, hogy abba a bódéba bátran bemehet és ahhoz a mesterhez, akinek ilyen felesége van, bátran elszegődhet. — Ha tetszene adni... — mondta alázatosan — két napja nem ettem. Az asszony intésére oldalt ke rült s óvatosan besuvadt a bódé ajtaján, bele a sonkák, kolbászok, hurkák, szalonnák, oldalasok szinte tapintható illatába. Ugyanaz az illat, mint o csarnoké, csak sűrűbben és testi kőzetben az illatok forrósával. Mámoros zslgerekkel ereszkedett le a kis. támla nélküli székre, amelyre a kövérkés, asztmáson szuszogó mészárosáé rámutatott. Duzzadt hasán megfeszült o fakó piros kötény. B ármennyire szikrázott a szemo éhségében, figyelmét nem kerülte el a mád, ahogy az asszony „megkínálta" szalonnával, kenyérrel és nem könyöradomány- képpen vetette oda neki az ételt. Látta, milyen mohón eszik, megérezte, hogy amennyit adott, nem elég o jóHokáshoz, megtoldotta hót az uzsonnát egy darab hurkával és kolbász- szál. Csak akkor kérdezte meg, hogy beállna-e hozzájuk inasnak, amikor Gyurka arcán az éhség görcseit feloldotta a kielégülés. Boldogan szegődött el Böhm Alfréd soproni hentes és mészáros mesterhez, akinek a Fövényverem utcában állt e háza.
