Dunántúli Napló, 1974. november (31. évfolyam, 300-328. szám)
1974-11-20 / 318. szám
t974. november 20. DUNANTOl! NIAPlö 3 Egy viszonylag új szó fogalmáról „Mi is ez a közművelődés?...“ Páratlan értékű nemzeti kincs Dr. Vöröss László Zsigmondi az értékes gyűjteményt rendezi Kaizer Péter felvétele 0 „Pansoahalmi herbárium“ Pécsett 9 Negyvenezer lapos növénygyűjtemény 0 Hazánk legrégibb maggyűjteménye 0 Kisázsiai gránátalma, egyiptomi eukaliptusz Felnőtt ember, dolgozó ember; életünk és a világ dolgaival is törődő ember figyelmét aligha kerülte el a szó: közművelődés. Fél éve mind gyakrabban szembetalálkozunk vele. A kultúra munkásait már jó 5t-hat esztendeje — a népművelési konferencia óta — foglalkoztatja a fogalom tartalma és feladatrendszere: az, amivel és amennyivel a közművelődés több és szélesebb körű fogalom a hagyományos — a közfelfogásban sajnos jobbára eléggé szűkén értelmezett — népművelésnél. Hogy ti. a társadalmi fejlődés egy adott szakaszán a népet már nemcsak „művelik", hanem adott feltételek közt a nép önművelésre és közösségi művelődésre képes. Tartalom és feladatok A Központi Bizottság márciusi határozatát megtárgyalták a különböző szintű pártbizottságok; «I tennivalókat napirendre tűzik a pártszervezetek, a társadalmi szervek és tömegmozgalmak;a gazdasági termelőüzemek, vál- Öcilctok, intézmények pedig elkészítik g maguk közművelődési tervét. Ebben a folyamatban snind gyakrabban esrk szó a szocialista közművelődés tartalmáról, feladatairól. Beszélünk tála —• remélhetőleg csináljuk Is —, mega o szó, maga a fogalom azonban eléggé friss még ahhoz, hogy e köznyelvi használatban Is elterjedt volna * maga tudatosult jeleniéstar- j&űhnávöt faiftMtóz homlokára ez volt kiírva: A KÖZMŰVELŐDÉSNEK, Szép, fizeeessziátt betűkkel mintázta ©da a mester valamikor a szóltad elején. Olyan ritka speciális községben, ahol — mór II. ttózsef idején — modem mező- gazdaság és világhírű lóte- tiyénSé* folyt — árnyékában a t eminenciás cselédleik nyomoré- HÓgos tömeglakásaival, A szántómra ismeretien jelentésű feliratra mégis valahogy mindig tisztelettel néztem, mint olyanra, ami valami szépet és mindany- K/tanknak valót rej& A kőim u vetődés és a szocialista tudat tsiefmező Szátánmi fi 973) szerint a közművelődés „a társadalom művelődése, szellemi fejlődése”. A társadalom egyesiekből áll, az egyén — személyiség, Adott gazdasági alapon a személyiség formálódásától — politikai, műveltségbe!!, etikai, emberi tartalmától, színvonalától — függ g társadalom tudati fejlődése, tendenciája. És ezzel itt vagyunk ónnál, amit a közművelődés címszó takar, amiről szó van manapság a veFőkönyvelői (gazdasági igazgatóhelyettesi) állás betöltésére pályázatot hirdet tanácsi ipari vállalat. Feltételek: több éves főkönyvelő: gyakorlat, az előírt számviteli képesítés, erkölcsi bizonyítvány. Jelentkezéseket az eddigi működés és fizetési igény megjelölésével a Hunyadi úti hirdetőbe „PÉCSI IPARI VÁLLALAT" jeligére kérjük. | le kapcsolatos párthatározat I végrehajtásában. A közművelődés fogalma nem ! választható el a társadalom po- ; litikaj és ideológiai törekvéseitől, vagyis mint általában a művelődés, osztálytartalmú. (Mindig is az volt, bár ezt ma is van, aki tagadja.) A másik fontos tényező: valamilyen szervezett közösségben megy végbe, általában az iskolán kívül (de nem az iskola nélküli). A felszabadulás előtt a „politikamentes" egyházi felügyele- tű „közművelődés" uralta a terepet. A végén már álarc nélkül: Szálasit és gyilkos rendszerét annak a Serédy Jusztinján hercegprímásnak a „hivatali” áldása kísérte, aki 25 évig a katolikus szervezetek, mozgalmak (Szívgárda, cserkészet. Kálót, Credo, Mária Kongregáció stb.) legfőbb „atyja" volt. Körömsza- kadtóig tagadva: osztályok harcához, politikához bármi közük is lenne... A marxizmus mindig az ellenkezőjét állította. Jelesül azt, hogy minden felépítmény osz- tályjellegű, így a mi társadalmunkban a művelődés formái, benne a közművelődés sem lehet a marxizmustól, szocializmustól független, önálló, szuverén fogalom, ahogyan a közművelődés célja sem az, hogy „általában** műveltek legyünk. Ezt a célt világosan megfogalmazta előadói beszédében Aczél György a Központi Bizottság márciusi ülésén: a szocializmus építésének magasabb fokára érkezve „.. .helyzetünk nemcsak lehetővé, hanem szükségessé Is teszi, hogy a társadalomban végbemenő átalakulás mindinkább szocialistává alakítsa a családok, az egyének életfelfogását, életformáját Is.“ Ez nem kizárólag a közművelődés felodata, de fontos szerepet Játszik benne, mert „a maga sajátos eszkőzefvel szolgálja a szocialista tudat iej- lódéséb“'1 Nem tagadjuk; ® közművelődéssel, mint eszközzel; mint ideológiai tartalmú, azaz világ- 8-iézetformálá törekvésűnkkel szocialista tartalmat kívánunk A ifataszőfo ligetben szerényen megbúvó felszabadulási emlékmű egyszerűbb, kisebb, mint a hasonló emlékoszlopok. A határmenti községnek sincs semmi nevezetessége, híres szülötte, s küllemre is olyan, mint a többi baranyai kisközség. Egy a háromszáztizenhatból. Ivándárda neve mégis bevonult, legalábbis szűkebb hazánk Baranya történelmébe. Harminc évvel ezelőtt, 1944. november 20-án a 3. Ukrán Front katonái itt lépték át Baranya határát, s elsőként Iván- dárdának hozták meg a szabadságot A felszabaduláskor négyszáz- egynéhányan éltek a sáros, eldugott, isíenhátamögötti faluban. Dolgos, szorgalmas emberek laktak itt, s a 28—30 aranykoronás föld is megtermetté a magáét. A felszabadulást követő viharos társadalmi változások hamarosan átformálták a falut A sváb lakosság e^v részét kitelepítették, helyükre 1946-ban Debrecen környéké*, 47—48-ban pedig felvidékiek költöztek Pozsony környékéről. A betelepülés és a beilleszkedés nem okozott zökkenőket lassan elmosódtak a határok a különböző népcsoportok között, ma már jóformán észre sem venni a különbségeket Egy község életének, felszabadulás utáni történetének talán legjobb jellemzője a mező- gazdaság, a termelőszövetkezet fejlődése. A felszabaduláskor 10—15 holdas, kisparcellás középparasztok gazdálkodtak Ivándárdán. A jóminőségű földben elsősorban búzát, kukoricát, zobot, árpát, napraforgót termeltek, s a kisgazdaság igényeit kielégítő sertés- és adni az egyén életének, növekvő jólétének. Vagyis aktív törekvésünk a közművelődés arra, hogy — a szocialista műveltség eszközeivel — a társadalom szocialista jellegét erősítsük. A közművelődés szoros kapcsolatban áll az ember életével, életformájával. Lényege, itt ebben keresendő: a közösségi és egyéni életformánkban. Abban, hogy az egyén — gondolkodásában, magatartásában egyaránt — eljusson önként a közösség iránti igényig, — és persze ahhoz a közösséghez is, ahol sikerül fölkelteni érdeklődését az emberek életét megszépítő értékek iránt. Formájára nézve teljesen mindegy: klubnak, irodalmi szakkörnek, turista szakosztálynak vagy éppen nyelvtanfolyamnak nevezik. Ha az egyén szabad idő állománya tudatosan hasznos, értelmes programot kap — ez már mindenképp a közművelődés kategóriájába tartozik. Fontos ebben még, hogy a dolgozó ember ne csak befogadója, hanem — eqy közösségben feloldódva — aktív alakítója js legyen a művelődésnek. Aktív és szervezett művelődés Mindegek után mi a közművelődés? A választ a Központi Bizottsáq ülése után többen Is megfogalmazták. „A közművelődés az állampolgárok iskolán kívüli, önkéntes, aktív és szervezett művelődése, amelyet különböző intézmények, mozgalmak közreműködésével szabad idejükben folytatnak*’. Hozzátennénk: önmaguk javára — és ez egész társadalom hasznára. A szocialista társadalom hasznára. Ennek a tevékenységnek a hosszútávú feladatait jelölte ki e Központi Bizottság határozata — mindannylonk számára. WaHingef inára szwvasmarha-hlzlaiés volt jelentős. A földosztás után az újgazdák is hasonlóan gazdálkodtak. 1948 bora őszéin Sarló és kalapács néven megalakult az első „téeszcsé”, harmincegyné- hóny taggal, 4—500 hold földdel. 1952-ben egyesültek a sároki Micsurin tsz-szel, ezután már 900 holdnyi közös földön gazdálkodtak. A sertéstenyésztésben, de különösen a szarvasmarha-tenyésztésben országos csúcsokat értek el. Két lóvontatta arató- és kévekötő gépen kívül nem rendelkeztek korszerű eszközökkel, földjeiket a villányi gépállomás traktorjai szántották. Az ellenforradalom — egy-két hangoskodót leszámítva — nem bolygatta fel a falut, de a szövetkezet 1957 februárjában megszűnt, s csak ősszel alakult újjá. 1960-ig működött ismét önálló tsz Ivándárdán, majd egyesült a Lippói Béke őrével, amely ma négy község — Lippó, Ivándárda, Sárok és Bezedek — parasztságát egyesíti. Az 530 embert foglalkoztató 3000 holdon gazdálkodó Béke Őre tavaly 90 forintot fizetett egy munkaegységért Ivándárda 1950 előtt a beze- deki közjegyzőséghez tartozott. A közigazgatási apparátust két esküdt, egy bíró, meg egy kisbíró alkotta. 1950-ben, amikor megalakultak a tanácsok, Ivándárda Sárokkal közös tanácsot kapott. A kezdeti időkben községfejlesztésről szó sem leheteti, a tanács inkább csak papírmunkát végzett. 1956-ban indult meg a községfejlesztés. Először mindkét utca betonjárdát kapott, majd hidakat, betonál- ereszeket építettek. Ezeket az éveket így jellemezte Mészáros Károly, az akkori vb-elnök: „Ez Közel százéves, negyvenezer lapos növénygyűjtemény ikerült 1969-ben Pécsre, a Tanárképző Főiskola növénytani tanszékére. Egykori helye a Pannonhalmi Apátsáq volt tanárképző intézete. Feldolgozását, feltárását azóta dr. Vöröss László Zsig- mond főiskolai tanár végzi. Híres pécsi gyűjtők A kétszáz kőtegnyi „Pannonhalmi herbárium" kapszuláit másfélszáz tanár, tudós, botanikus gyűjtötte össze 1843-tól 1936-ig. Neves megalapozója, a pécsi születésű Ballay Valér — tanár és levéltáros — 140 féle baranyai virágos növényt préselt le. Bejárta az „5 Ecclesisea”, Harsányhegy, Rácpetre, Bogod erdőit és mezőit, sőt hazafelé jövet Pannonhalmáról a postakocsi-állomások környékét Iregi, kocsolai és ozorai növényminták jelzik ezt Tudományosan a növényföldrajzi gyűjtés az 1920-as években indult meg, ő ennek úttörője. A későbbi gyűjtők felkeresték a turjános Ocsát, a Mátvoít az az idő, amikor a dobot felcserélte a hangoshíradó.” 1958-ban klubot avattak, ahol a község egyetlen televíziós készülékét, még 1 forint belépődíj ellenében lehetett megnézni. (Ma minden házban van televízió.) 1965. Január 1-vel megszűnt az ivándárda! tanács, azóta a Lippói Közös Községi Tanácshoz tartoznak. Az 50 forintos KÖFÁ-t egy viharos tanácsülésen 200-ra tornászták, ebből aztán hídmérleget építettek a község határában, új autóbuszvárót, később sportpályát öltözőkkel. 1971-ben pedig társadalmi ösr- szefogással aszfaltozott bekötőutat kapott a falu. A közvetlenül az országhatáron fekvő községet 1973-ban határőrközséggé avatták. Ivándárda távol esik nagyközségektől, városoktól, de nincs az isten háta mögött. Napi 14 autóbuszjárat köti össze a falut a megyével. Ivándárdán 21 személygépkocsit, 27 motorkerékpárt tartanak nyilván. Orvosi rendelőjébe rendszeresen jár át a lippói körorvos és védőnő. A gyerekek az új lippói iskolában tanulnak, a kisebbek ide járnak óvodába. Az emberek nagy többsége a tsz-ben dolgozik, a fiatalok is, s alig néhányon járnak el az állami gazdaság gépjavítójába. A községben sok a fiatal, nem vágynak máshová. Harminc év a történelemben nem nagy idő, de egy kőzséq életében korszakos változások ideje. Ezeket a változásokat azok a névtelen szovjet katonák hozták meg a falunak is, Bárányának is, akik 1944. november 20-án Ivándárdánái átlépték a határt JPánies) rát, a nyírségi Bátorligetei és a Hortobágyot. A herbárium másik neve egyébként „Ballayórum*. Ballay társa Römer Flóris Ferenc, a híres régész, aki elkísérte őt baranyai, tolnai útjaira. Az exicatum születésének idejéből újabb pécsi gyűjtök neve bukkan fel, mint a pécsi botanikai kutatások megalapozójáé, Nendtvich Tamás gyógyszerészé. Az ő társa Balek Rudolf gyógyszerészsegéd, uqyancsak pécsi. Ballay, Römer, Nendtvich és Balek gyakran eqyütt kutatták Baranya flóráját. Erre vallanak a gyűjtött növények idő- és térbeli leírásai. A mecseki zergevirág latin nevében a Nendtvich szerepel, hiszen ő fedezte fel Pécsett és adta ezt a példányt Pannonhalmára. A „Ballayórum” lehet hogy tartalmazza a baranyai Bellyén 1734-ben született Mitterpacher Lajos tanár egyebek között ásványt, csigát, kagylót felvonultató természetrajzi gyűjteményének nővényeit. A it- kaszép természetrajzi múzeum anyagát Esztergomból több ökrös szekér hozta át Pannonhalmára. Mitterpacher egyébként Batthyány Lajos nevelője volt A „BaMayórum” őrzi hazánk legrégibb maggyűjteményét. Egy évtized: 1829—39 háromszáz féle hazai és külföldi magvai sorakoznak háromszáj: kis üvegben. Havasi gyapjűsás a Hanságból A feltárás sok meglepetéssel jár. Dr. Vöröss László Zsigmond eddig 14 ezer lapot rendezett át „Feltérképezve” modern tudományos szempontok szerint, a zárvatermők törzse — itt — 136 családdal, 860 nemzetséggel, 3600 fajjal. Ez viszonylag kis körzet — Pannonhalma — majdnem teljes növényanyaga. Römer Flóris küldött préselt növényeket a pozsonyi fűvészkert- ből, az Eszterházyak kismartoni üvegházából, fraknói birtokáról, de eljutott a Tátrába és Grácba. A későbbi gyűjtők pedig megfordultak Érsekújváron, ’ Eperjesen, Aradon, Lúgoson, Itáliában, Szíriában, Palesztinában. Csupán néhány név: Titius Pius Vendel, Hazslinszky Frigyes, Anton Kerner, dr. Rochel Antal. Nyomon követhetjük néhány növény sorsát. Utoljára 1847-ben került elő a Hanságból havasi gyapjúsás, vagy a Kisalföldön 1844 óta nem bukkantak tojás- dad csetkákára. Helytörténeti érdekességeket rejtenek az egykori dűlő- és földrajzi nevek: vajon Cseszneken megvan még a „Török fürdőhely” nevű dűlő ma is? Az egyik gyűjtőről, dr. Noé ról csak annyit tudni, hogy Fiúméba költözött magyar gyógyszerész és mint a Közel-Kelet rajongó botanizálója, utazója százával postázta préselt virágait Pannonhalmára, többek között Konstantinápolyból és Szolimából. Élettörténete egy külön Izgalmas téma. A másik gyűitő, Opiz 1841-ben a szemvidftó egyik faját találta Prágában, és oz általa leírt legelső példány épp e kollektív gyűjteményben van. Mayer Sixtus tanár a legutolsó gyűjtő 193ó-ban. A húszas évektől, a nővény* földrajzi gyűjtés hőskorától egyre több európai, ázsiai ielőheiy nevét írják fel a fakó, töredezett lapokra. Eredeti színben a kis»: ázsiai gránátalma virágos ága, az egyiptomi eukaliptusz, a Getsemane-kert olajfa-levéltöre- déke. Piros, sárga és a zöld szín maradt meg a legtermészetesebben a száz év alatt, míg a, gombák elveszítették színüket. A növénytani tanszék száraz levegőjű, egyenletes hőmérsékletű szobájában, a „Ballayórum", a Pécsi Tanárképző Főiskola 1948 óta gyűjtött 30 ezer lapos herbáriuma mellé került A legrangosabb gyűjtemények egyike A „Pannonhalmi herbáriumot" már történetének első évtizedében együtt említették —, mint tudományos, páratlan értékű nemzeti kincset — a kora- I beli Pesti Egyetemen, a Nemzeti Múzeumban, az Egri Líceumban, a debreceni és a sárospataki kollégiumban található rangos gyűjteményekkel. Hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulójára új dísztribün épül a budapesti Felvonulási téren. A régi emelvényt díszítő I domborművet múzeumban helyezik el Ivándárda harminc éve m B 1
