Dunántúli Napló, 1974. november (31. évfolyam, 300-328. szám)

1974-11-12 / 310. szám

4974. November !t DUNANTOLI NAPLÖ 3 Kis költséggel, sok leleménnyel Megduplázták a gyorsszárító teljesítményét Dunaszekcsőn Két éve használják már sze­mestermény szárítására az el­sődlegesen zöld liszt gyártására épült MGF—OB forgódobos szárítóüzemüket a dunaszek- csőiek. Ezt a hazai szárító tí­pust, az univerzális, vagy a mindent szárítók közé sorolják, de valójában zöldlucerna és egyéb zöldtakarmányok szárítá­sára, őrlésére készült Szemes­terményt búzát, kukoricát csak kisegítő jelleggel szárít meg a rogy pörkölési veszély miatt. A tanulópénzt az Új Elet Tsz-ben is megfizették, tavaly ősszel mi­kor az egyik tárolótomyukban begyulladt a kukorica. Nem égett el, de úgy összeállt, mint e beton, csákánnyal tudták csak onnan kibányászni. Ekkor határozták el, hogy átalakítják a szárítót méghozzá alaposan. Aratás után Szigetvári József, villanyszerelő és a termelőszö­vetkezet két lakatosa neki áll­tak, és hárman, három nap alatt úgy átalakították az FGF—OB szárítót, hogy a mo­sonmagyaróváriak rá sem ismer­tek. Nevetséges összegbe ke­Lépéstartás a követelményekkel Vezető munkások, képzett dolgozók a kisüzemekben A nagyüzemekben, vállala­toknál már megszervezték a szakmunkások továbbképzé­sét, a tanácsi kisüzemekben azonban még nem volt hason­ló kezdeményezés. Kisüzemek szakmunkásainak, Középszintű vállalatok betanított és szak­munkásainak, mezőgazdasági munkásokból lett „új" ipari dolgozóknak szervez tovább­képző tanfolyamokat a TIT Ba­ranya megyei Szervezete, a Ba­ranya megyei Tanács munka­ügyi osztálya, a Pályaválasztási Intézet munkatársaiból alakult bizottság. Tegnap, az alakuló ülésen az új tanfolyamok álta­lános irányelveiről szólva hár­mas célt tűztek ki: szakmai, vi- lóanézeti és művelődési szem­pontot kell figyelembe venni a tematikák kidolgozásánál. Komlón mái elkezdődött a kőműves szakmunkások és a ve­zető munkások, munkásvezetők tanfolyama. Az első hónap ta­pasztalatai, valamint az igények Felmérése után Pécsett és Ba­ranya megyében 15-20 tan­folyamot szerveznek, melyeknél figyelembe veszik a hallgatók tudásszint-különbségét — fel­elevenítik a régi ismereteket, új, korszerű eredményekkel ismer­kednek meg, esetenként gya­korlati bemutatókat tartanak. A kevésbé keresett, úgynevezett hiányszakmák népszerűsítésé­re is vállalkoztak a tanfolyam rütt ez egész, mert csupa fillé­res, elfekvő anyagot használtak fel. A legnagyobb értéket az a két darab használaton kívüli gabonafúvócső képviseli, amit a ciklonba beépítettek a hűtőka­pacitás növelésére. De ha még úgy kellett volna megvenniük az AGROKER-nél akkor sem került volna sokba, 3—4 ezer forintba, de cserébe megdup­lázták az üzem órateljesítmé­nyét. Korszerűsítették a felvonót Vegyük sorba azokat az egy­ségeket, ahol az eredeti MGF— OB szárítón változtatnak a dunaszekcsőiek. Először is a fo­gadógarat magas vasbeton pa- lánkját bontották le a földig, mert akadályozta a szemesku­korica gyors fogadását. Amíg a palánk nregvolt, addiq a bilie­rős teherautókról ürítés közben c kukorica egy része a palán­kon kívülre folyt szét, úgy kellett ez asszonyoknak ezen a feles­leges mellvéden fáradságos munkával átdobálni. Most a földdel egy szintben van a fo­gadó garat — sőt a szekcsőiek szerint jobb lenne, ha a gyár földbe süllyesztett garatokat t jrvezne — így a szemet egy t ülőlappal rátolhatják a vízszin­tes szállítószalagra. A második módosítást a gyá­ri variátor tárcsán végezték el, í gy hogy megnövelték kissé a f jrdulatszómát, majd a — lu­cernához gyártott — automa­tikus szabályozó beiktatásával elérték, hogy a ferde felvonó egyenletesen adagolja a garat­tól a kukoricát a szárító gyom­rába. A negyedik változtatást a ferde felvonó szalagon végez­ték. Sok bosszúságot okozott, hogy a kukorica egy része mind­untalan visszacsúszott a ferde felvonón, mert ehhez a termény­hez — de búzához is — túl alacsonyak a gyári vaslécek, amelyek a szemeket továbbítják. A szekcsői szerelők korszerűsí­tették az egész felvonót. A vasléceket két helyen átfúrták, gumiszalagokat rögzítettek min­degyikre s ezzel kétszer olyan magasak lettek. A legnagyobb változtatást két­ségtelenül a ciklonon hajtották végre, a két gabonafúvócső be­iktatásával. Az egyiket alul, a másikat felül hegesztették hoz­zá a hűtőtartályhoz, a gyári cső­vel ellenkező oldalon. így most nem egy, hanem egyszerre há­rom cső szívja be a hideg leve­gőt, s ez annyira lehűti a ku­koricát, hogy a forgódobból még 140 fokkal érkező kukorica a ciklonon áthaladva 10—12 fokra hűl le, így simán zsákol­ható, és toronyban is minden veszély nélkül betárolható. A hűtőkapacitás növelésével érték el, hogy most a nagy ku­korica szezonban, amikor 35— 36 százalékos nedvességtartal­mat kell 14—15, sőt a toronytá­rolás alatt 10—11 százalékra csökkenteni, két lánggal dol­gozhatnak, s a kemence hőfo­kát minden további nélkül 800 fokon tarthatják. A forgódob fordulatszámát maximálisra nö­velték. A szárító napi 23 órás üzemmel dolgozik hetek óta — csak egy órára állnak le — de a legnagyobb üzemzavar ami az átalakított szárítóval előfordul az, hogy elszakad a variátor szíj. Ezt azpnljqn perceit alatj kicserélik. Közös vagyonunk A villanyszámla - kicsit magas... Ez az 1971-ben 6 millió fo­rintért épített mindentszárító tizem eredetileg az átalakítás előtt — óránként 30—35 mázsa — 3—3,5 tonna — kukoricát tu­dott megszárítani. Most az át­alakítás után 20—22 százalékos vízelvonás mellett 55—56 má­zsát teljesít óránként De az üzemelő szakemberek állítják, hogyha a kukorica víztartalma, amely még mindig 34 százalék lecsökken a normális értékre, 27—28 százalékra, akkor órán­ként 6 tonnát simán megszólí­tanak. Export minőségű kukori­cát és vetőmagot ebben az üzemben most nem, lehet elő­állítani, amit exportálni akarnak i azt átviszik Somberekre a bá­bolnai szárítóba. De a megdup­lázott kapacitású mindentszárí- tóval felére tudják csökkenteni a kukorica betakarítási idejét, s ez mindennél többet mond. Működik néhány MGF—OB szárító a megyében, s tapaszta­latokat a dunaszekcsőiek bárki­nek szívesen átadják. A környé­ken már híre ment a dolognak, a hímesházai és a pécsvórodi tsz szakemberei a múlt héten jártak ott érdeklődni, és ők is részletes szakmai információt kaptak. Végülis ügyes kezű sze­relők másutt is vannak, hadd le­gyen a jó ötlet közkincs. — Rné — A jó hatásfokú vállalati gazdálkodás egyik közis­mert feltétele a termelési költségek csökkentése. E költségek között szerepel — iparáganként változó súty- lyal — a termeléshez fel­használt villamosenergia ára is. A magyar gazdaság 250 legtöbb villamosener­giát fogyasztó vállalatának egyesített villanyszámlája például évenként 9—10 milliárd forint A villamosenergiára fordított kiadások az egyes vegyiüze- j mek, kohóművek önköltségében I elérik a 20—30%-os arányt. is, míg a gép- és könnyűipar- ' ban átlagosan ez az érték 3—5 i százalék között mozog. Tévedés ! lenne azonban ebből arra kö­vetkeztetni, hogy akkor első­sorban takarékoskodjanak a kohászatban és a vegyiparban, ugyanis ezek a kiemelkedően energiaigényes ágazatok egy­ben a legtakarékosabb felhasz­nálók is. Hiába: ahol nagy mennyiségben használnak ener­giát — ott már megtanulták becsülni ezt a drága kincset és értik is a módját, hogyan kell a legjobb hatásfokkal felhasz­nálni. Igaz, ezekben az ágaza­tokban a többnyire korszerű technika is segíti ezt a törek­vést A szakemberek mintegy 3—6 százalékra becsülik azt a vil­Tizenégy esztendeje együtt — Méghogy azért vagyyok jó brigád, mert nálunk dolgo­zik a pórt és a KISZ-szervezet titkára? Nem, A Kapási József és a Magony István is a mag­hoz tartozik és már rég bri­gádtagok voltak, amikor meg- tálasztatták ókért. — De csak jelent valami előnyt. Ellenkeznek. — Hát, ha az előnynek ne­vezhető, hogy magunkkal szem­ben nagyobb követelményeket támasztunk, óm legyen — mondja Vicze Ferenc, az Érc­dúsító Özem Táncsics Mihály szocialista brigádjának tagja. Az H* dolgozókat magam is jó tíz esztendeje ismerem, A hu­szonnégy fős, előkészítőkből és iakotosokbó! álló csoport tizen­egy éve szerveződött szocialista brigáddá. Azóta kétszer nyer­tek arany fokozatú Jelvényt, egy­szer ezüstöt. Két éve pedig a Mecseki Ércbányászati Vállalat Kiváló brigádja címet is elér­ték. Tőlük ered az üzemi barkács- műhely gondolata, óvodát pat­ronálnak, évente több tízezer forint értékű közhasznú társa­dalmi munkát végeznek: a Pécs «árosa Tonóci aranyd i p lonr.ájá­na.k tulajdonosai, Magony Ist- vánék tehát szint» valamennyi kitüntetést magukénak vallhat­ják, amelyet egy brigád elérhet A XI. pártkongresszus tisztele­tére tett munkafelajánlásukról, azok teljesítéséről Magony Ist­ván ekképp beszélt — November huszonrkilence- dikére, Pécs felszabadulásának 30. évfordulójára teljesítjük éves tervünket A műszaki fel­újítási munkákat egy hónappal előbb végeztük el mint tervez­tük. Az új osztályozó gépek be­építését hasonlóképpen. A fel­szabadulási emlékmű építését száz óra társadalmi munkával kívánjuk segíteni. Eddig hatvan órát dolgoztunk a Mecseken. Most is mennénk, de azt mond­ták. hogy jelenleg nincs ránk szükség. — Az említettek mellett más­ra is jut idő? Horváth István: „Az Acsádi utcaj óvodásoknak hangszer-be­mutató* szerveztünk a vállalati zenekar részvételével.” Bíró László veszi át a szót — Hetente benézek az óvo­dába, megjavítom a meghibá­sodott csapokat, szelepeket. Az itteni munkához képest az túl finom, mert a mi kezünk dur­vább dolgokhoz szokott. De azért készítettünk a gyerekek­nek terepasztalt, közúti irányító lámpát meg kisautót is. — önművelés, szakmai to­vábbképzés nélkül beszűkül a legjobb szakmunkás. Igaz ez? — Éreztük mi is. Ezért indí­tottuk el a brigádon belüli szakmai képzést önerőből. Ame­lyet azóta mások is átvettek. Ebben az évben is nyolc-tíz al­kalommal jövünk össze. Felele­venítjük a rajzolvasás, a szer­kesztés legfontosabb tudnivaló­it Legutóbb például az új be­rendezéseket tanulmányoztuk — mondja Lerich József. Horváth István: „Jelenleg őt technikusi végzettségű dolgozik a csoportban. Azt szeretnénk elérni, hogy legalább a brigád­tagok felének legyen meg a középiskolai végzettsége." — Ha tehetnék, min változ­tatnának? Horváth István kapásból vá­laszol. — Nem tetszik, hogy meg­szűntették a szocialista brigá­dok patronálásj rendszerét A műszakiaktól sok hasznos taná­csot kaptunk. Amíq brigádta­gok voltak több segítséget is nyújtottak a kollektívának. A másik, amit nem tartunk helyes­nek: miért nem ismerik el szak­mának az operátor, illetve gu­misként dolgozók munkáját Hajnalonta, amikor munkába indulnak az autóbuszon előke­rülnek a kártyalapok. Az ösz- s re szokott „négyesek” lejátsz- szák a szokásos partikat Azt mondta Magony István: „A szabadidős programokat úgy alakítottuk ki, hogy mindenki megtalálja az érdeklődési kö­rének megfelelő elfoglaltságot.” Persze ez a .Játék c betűkkel” klubtagságra, a sakkszimultán­ra vonatkozik, cmit időről idő­re megrendeznek. Salamon Gyula lamosenergia mennyiséget, ame­lyet a hazai . gyáripar képes lenne megtakarítani — fegyel­mezettebb, szakszerűbb fel- használással. És ennek a meg- takarításnok — forintban 300— 600 milliónak — a négyötöd részét a gép- és könnyűipartól várhatjuk. A szakemberek tekintélye Nemrégiben minisztertanácsi ! határozat született az energia- 1 takarékosság fokozásáért s ez több konkrét teendőt is megje- I lölt. Ezek között alapvető a j vállalati és ágazati energetiku- j sok szerepének megerősítése, I képzésük és feladataik rend- J szerbe foglalása. A vállalatok többségénél — különösen a nagyfogyasztóknál — eddig is dolgoztak energetika szakembe­rek; itt most az a változás, hogy az energiagazdálkodás javítá­sáért — külön ezért a feladatért Is — az igazgatók lesznek a fele­lősek. Ez garancia arra, hogy az energetikusoknak az eddiginél nagyobb szavuk, cselekvési le­hetőségük legyen. Tekintélyük növelését szolgálja, hogy bizo­nyos türelmi idő utón csak meg­felelő képesítéssel rendelkező szakemberek tölthetik be ezt a munkakört Az összes változás részleteit — a feladat, a hatás­kör, a szervezet pontos megha­tározásait a vállalati energia- gazdálkodásról hamarosan meg­jelenő rendelet tartalmazza majd. Nem a vállalat belügye A jó vállalati energetikus nem kis hasznot hajthat a gyárnak. Legnagyobb a szerepe a beru­házások megtervezésekor, ami­kor azt kell mérlegelni, hogy milyen energiaforrásokból mek­kora teljesítmény fogadására kell lehetőséget teremteni. Gép beszerzés esetén az energeti­kus szaktanácsai megintcsak aranyat — sok tízezer kilowat­tot érhetnek. Azzal, hogy isme­ri a gépek fogyasztásának és teljesítményének értékeit, hasz­nos társa lehet bármikor a technológusnak. Például annak eldöntésében, hogy egy adott terméket melyik gépsoron lehet a legjobb hatásfokkal megmun­kálni. Ilyen döntésben termé­szetesen sok mindent meg kell fontolni, de mindenképpen ér­demes figyelembe venni a vil­lanyszámla alakulását is. A nagyfogyasztók számára sem 1 azonos a tarifa például nappal, a csúcsórákban és éjszaka. Ez | a körülmény is kínál variációs lehetőséget ahhoz, hogy a nap melyik szakában vonjanak be egy sok villanyáramot fogyasztó gépet a termelésbe és mikor helyezzék esetleg tartalékba. Most, hogy kormányhatáro­zat és rövidesen egy rendelet írja majd elő az energetikusok feladatát, egyesek hangoztat­ják máris: ez — kissé — bele­szólás a vállalatok belügyeibe, hiszen végülis a villanyszámlát a gyárak fizetik. Csakhogy'a* viilamosenergia — és mindeif- féle energia — nemzeti fcfne's. Ügy kell vele bánni, rnffirTi1' közös vagyonnal, Folyóinkat, tavainkat sem teheti tönkre senki csak azért, mert termei; az energiát pedig nincs joga pazarolni, rossz hatásfokkal el­használni. Hazánk csak számot­tevő energiaimporttal képes ki. elégíteni a növekvő szükségle­teket, így nálunk különösen fon­tos, hogy miképp gazdálkod­nak az energiával a gyárak, hogy mennyivel nő évről-évre ez az import. Feltétlenül jogos tehát az energetikusok pozícióit, tevékenységük lehetőségeit erő­síteni a gyárakban és az ága. zati irányításbon. Lehet e?y-két mifliárddaf kevesebb ? Az iparvállalatoknál négyezer energetikus munkája kapott most nagyobb figyelmet: a villamos­energia fogyasztás körülbelül 50 százalékát tartják majd szemmel. A másik 50 százalé­kot a közlekedés, a mezőgaz­daság és a lakosság fogyasztja el. Az igazság az, hogy ezeken o területeken — mert a tevé­kenység szervezettsége a kor­szerű nagyiparhoz képest szá­mottevően alacsonyabb — az iparénál szervezetlenebb, la­zább az energiagazdálkodás is. A szakemberek 15—20 százalé­kos megtakarítás lehetőségét tételezik fel ebben a körben, mindenekelőtt a mezőgazda­ságban és a lakossági fogyasz­tásban. Ha tehát mindenki energetikusi komolysággal, lel­kiismerettel gazdálkodna — kis- és nagyfogyasztóként egya­ránt — az energiával — vil­lannyal és persze gázzal, olaj­jal is — bizony egy több mil- liárdba kerülő új villamoserőmű teljesítményének megfelelő energia mennyiséget takaríthat­nánk meg magunknak — s így egy—kétmilliárd forinttal le­hetne kevesebb évente az or­szág villanyszámlája. Gerencsér Pere«« ¥ * \ Átadják tapasztalataikat Kétszeres aranyosok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents