Dunántúli Napló, 1974. szeptember (31. évfolyam, 239-268. szám)

1974-09-01 / 239. szám

B z hiforcfus cordis a szír­izomban létrejövő loká­lis elhalás, a koszorúér elzáródása következtében. Ezt vérrög (thrombus) idézi elő, bár előfordul, hogy az ér ürege annyira eltömődött, hogv vér­rög nélkül is megszűnik a szív vérellátása. 1938-ban Magyarországon százezer lakosra számítva 18- on, 1954-ben 54-en, 1963-ban 168-an, 1970-ben 329-en hal­tak meg szívkoszorúér-megbete­gedésben. A KSH nemzetközi összeha­sonlító adatai szerint jó néhány európai állam előttünk jár eb­ben a szomorú statisztikában (Anglia: 389, Svédország: 378, Ausztria : 347, Finnország: 347), az USA 365-ös és Ausztrália 344-es arányával szintén. Ugyan­ebben az évben százezer em­ber közül Japánban mindössze 87-en, Mexikóban 36-am haltak meg infarktusban, szív- és ér­rendszeri betegségben. Az ön szíve az Ön egészsége! Ez az Egészségügyi Világszer­vezet (WHO) 1972. évi jelmon­data. Az Egészségügyi Minisztérium kiadványából: „...A XX. szá­zadban az orvostudomány le­küzdötte a fertőző betegségek nagy részét... A járványok megfékezhetők ... A tbc-t visz- szaszorítottuk ... A csecsemő- halandóság csökkent, az átla­gos életkor emelkedett De emelkedett a szív- és keringési betegségek száma is. Férfiak­nál a 45., a nőknél a 60. élet­év betöltése után a legtöbben szív- és érbetegségben halnak meg." Az Országos Kardiológiai In­tézet kutatója; —* Több mint fél évszázada az egész világon keresik, ku­tatják a szív- és az érbetegsé­gek okát. Minden civilizált or­szágban hatalmas összegeket költenek, s rengeteg energiát áldoznak azért, hogy választ adjanak a kérdőjelekre. De alighogy eredményre jut az egyik kutató vagy a csoportja, a következő megcáfolja. Két évtizede például az volt az el­terjedt vélemény, hogy az in­farktus menedzserbetegség, te­hát azokat éri el, akiknek az élete hajszás, zaklatott, s nagy felelősséget vállalnak. Három év múlva egy neves kutató nyilvánosságra hozta a karéliai favágók között végzett megfi­gyeléseinek eredményét. Esze­rint a nyugodt, kiegyensúlyozott keletfinnek jóval nagyobb arányban kapják meg az in­farktust, mint a felelős politikai vagy gazdasági vezetők. Né­mely orvos szerint a helytelen életmód, mások szerint a haj­lam váltja ki a betegséget. Ám nemcsak a kutatások iránya és eredményei különbözők, egy­másnak ellentmondók, hanem a gyógyítás módszerei is. Van olyan klinika, ahol hat hétig tiltanak minden mozgást, má­sutt a beteg két hét után fel­kelhet A gyógyulás, illetve a halálozás aránya mindkét eset­ben azonos. A kutatások vi­lágszerte folytatódnak. Stressz K. J. izmos, szőke fiatalember; a huszonhetedik születésnapját a kórházban töltötte. Most is ápolják. — Mint rendesen, azon a reggelen is elindultam kerék­párral, hogy a gyárban ellen­őrizzem a hőközpont elektromos berendezéseit. Villanyszerelő va­''fJTT'jíí VASÁRNAPI MELLÉKltT gyök. A gyár bejáratánál már éreztem, hogy gyengülök, de ezt annak tulajdonítottam: elő­ző este sokáig vendégeim vol­tak, felköszöntöttek. Miközben a gépeket nézegettem, kivert a verejték, a mellemben egyre nyomasztóbb és erősebb fáiás gyötört. Félbehagytam a mun­kát, kimentem a levegőre, majd fogtam a kerékpárt, nem szól­tam senkinek, hanem elindul­tam a közeli mentőállomás am­bulanciájára. Mielőtt odaértem volna, elestem. Fölsegítettek, és én szégyelltem magam, mert azt hitték, hogy kapatos va­gyok. A mentőknél megvizsgál­tak, injekciót adtak, és azon­nal beszállítottak a klinikám. Itt tudtam meg, hogy mi a ba­jom, A fiatalember kezelőorvosa azt mondja, hogy betegének kórelőzménye eléggé tisztázat­lan. A dohányzáson kívül sem­mi se hajlamosította az infark­tusra. K. J. idegesen veti közbe: — Én sose akartam villanyszerelő lenni! Féltem ettől a szakmá­tól. Apám kényszerített rá. Ha meggyógyulok, elmegyek vala­mi könnyű munkára. Levegőbe, zöld közé, növények közé. Talán kertésznek. — K. J. szervezete erős, meg­gyógyulhat — mondja a keze­lőorvos. — Arra, hogy.más fog­lalkozást keressen, mi is ösztö­nözzük. A dolog azonban nem olyan egyszerű. Betegeinknek gyakran kell ajánlanunk, hogy gyógyulásuk után keressenek könnyebb munkát. De egysze­rűbb tanácsot adni, mint meg­fogadni. Egyrészt kevés a meg­felelő munkahely, másrészt a könnyebb munkát rosszabbul fizetik. Senki se mond le szíve­sen arról az életszínvonalról, amit elért, s kiváltképp szüksé­ge van a pénzre annak, aki gyógyult bár, de kíméletre, jó táplálkozásra szorul. Nem mel­lékes körülmény, hogy az ala­csonyabb jövedelem után ke­vesebb a nyugdíj. Emiatt sok volt betegünk a kockázatosabb megoldást választja. Itt véget ér az orvosi tudomány. Jó falatok V. P. a Balaton partján kapta meg az infarktust — De nem a naptól, a csó­nakázástól, mint sokon hiszik — mondja a kardiológus. — Sok­kal valószínűbb, hogy a túltáp- fáltság ártott meg. V. P. és családja vasárnap reggel sonkás tojás rá ntottát eszik. Az ebéd többnyire: hús­leves, két főétel, tészta; a va­csora: jókora adag hideg sült. kelt tészta. Hétköznap a regge­li: szalonna, sonka, vaj, házi vagy bolti felvágott; az ebéd: paprikás pörkölt, leves, főtt tészta (váltogatva); a vacsora: friss húsos hurka, disznósajt, kolbász, vaj. V. P. 45 éves. 1943-ban, 17 éves korában már apja helyett dolgozott a gazdaságban. Szán­tott, kapált, aratott Naponta kilométereket gyalogolt, kaszá­láskor tizenötezerszer suhintott tíz óra alatt. Akkor rántott le­vest reggelizett, szalonnát ebé­delt, vacsorára krumplipaprikást evett kolbásszal vagy anélkül. Ennyire telt. Emberünk most téeszraktáros. Fia gépszerelő a gazdaságban, autóval viszi a munkahelyére az apját, nehogy elfáradjon. Ugyancsak autóval jár a szőlő­be és a háztáji zártkertbe. Mozgalmas az élete, mert a helyi földművesszövetkezet fel­vásárlója is. Tojást, gyümölcsöt, nyulat, zöldséget vesz át a háztáji gazdaságoktól. Nagy keresztépületben lakik a Duna menti faluban. Estefe­lé, hat óra tájban kezdi az át­vételt — Nem érdemes beszélni az ügyről — mondja. — Felfújták az orvosok. Apróm nyolcvan­nyolc évet élt, anyám még most is dolgozik a kertben. Én egész­séges famíliából származom. A többi szóbeszéd. — Kórházban kezeltek hete­kig! Ott mentem tönkre. Tizen­öt kilót fogytam. — Látom, már felszedte. — Miért fáj az magának? Én szédülök, ha nem eszem. Senki orvosa ne kívánja tőlem, hogy koplaljak, mikor végre van mit enni. Azt akarták, hogy menjek pihenni a füredi szívkórházba. Hát nekem ölég volt! A Bala­tonból is, meg az orvosokból is. Jövőre az Adrián nyaralok. — Figyeld meg az embere­ket — jegyzi meg az egyik is­merősöm. — Elterebélyesedtek. Némelyik alig fér a tévé képer­nyőjére. Hol vannak a markáns, inas, kidolgozott testű embe­rek? — Esznek — mondja a kar­diológus. — Tisztesség ne es­sék: zabáinak. És a vécére is autóval mennének. De aki vil­lamossal jár, gyakran az sem mozog eleget. — A háború alatt vagy más ínséges időben alig volt in­farktusos eset Pedig izgalom­ban nem volt hiány — mondja a klinika orvosa. — Nem a jó­lét, hanem a sok zsír és édes­ség árt Az ember példát ve­hetne az állattól. A kutya nem eszik többet, mint amennyire szüksége van. Ha mór jóllakott a csontot elássa. A primitív ember azt mondja: az az enyém, amit megeszem! — És idegesen dohányoznak — szól közbe a kardiológus. — Nézzen körül a vendéglőkben, a fiatal lányok, amíg két fogás között várakoznak, türelmetlenül cigarettára gyújtanak. — Es ön — mondom, mert a szememet csípi a pipája füst­je —, ön nem fél a dohányzás ártalmaitól? A kardiológus mosolyog, — Három hónapja nem ci­garettázom. A pipázós kevésbé árt Sztori — En nagyon tisztelem az orvosokat — simogatja zakója szárnyát a volt megyei vezető. — Csak bánt ha ne« őszinték. Azt mondják, hogy az Infark­tust teljesen meg tudják gyó­gyítani. Én énem, hogy nem. Nekem nagyon kell vigyáznom. Ha frontátvonulás van, lefek­szem, ha elfáradok a kerékpá­rozásban, megállók. Alig eszem, mégis hízom. — Hány éves... nem tudom, hogyan is szólítsam? — Most még munkatárs — elvtársam! Igen, aztán remé­lem, nemsokára nyugdíjas. — ötvenkét éves vagyok. Amikor a betegség elért, negyvennyolc voltam. Nekem nagy hatáskö­röm és nagy felelősségem volt Belegörbedtem, látja. Azelőtt géplakatos voltam, tizenkét ki­lós légkalapáccsal is dolgoztam a gyárban. Nehéz volt. De a toll még inkább. Naponta hat­száz aláírás! És a tanulás; érettségi, akadémia, tanfolya­mok. Ébren kellett tartani ma­gam. Naponta hat kávé. Ciga­retta. Gyógy-Kossuthok — így neveztem a dohányzást. Húsz évig bírtam. S aztán egyik reg­gel, alighogy leültem az író­asztalhoz, és nyitni akartam a fiókom, nem engedelmeskedett a kezem. A bal. Emelni akar­tam a másikat, az se. Fullad­tam, verejtékeztem. A lábam még bírta, az ajtóhoz vánszo­rogtam, és az állammal nyom­tam le a kilincset Kirohantam a folyosóra, munkatársaim ösz- szefutottak. Autóba tettek, a kórházban már vártak az orvo­sok. Nagyon rendesek voltak hozzám, felváltva ügyeltek rám, éjjel és nappal. A halálból hoz­tak vissza. * Es még egy H. F. az egyik országos nagy- vállalat főosztályvezetője. Tíz évvel idősebb az igazgatójánál. Mégis az igazgató kapott in­farktust Szilveszterkor, a válla­lat családi estjén. H. F. szerény ember, munkatársai szerint sem pályázott magasabb beosztás­ra. Mikor a főnökét temették, mint rangidős, ó búcsúztatta. Aztán el kellett foglalnia az igazgatói széket Ideiglenesen, a végleges igazgatót a minisz­térium jelöli ki. A többit mór H. F. mondta el a kórházban. Megbetegedése után nyolc héttel. — Három igazgatót kiszol­gáltam, őszintén szólva aggód­tam is, restelkedtem Is, amiért nem jutok tovább. Temetés utón kezdődött a tortúra; nem aka­rom részletezni. Szinte másna­ponként jöttek a minisztérium­ból. Tárgyaltak a helyi szervek vezetőivel, a szakszervezettel, a többi főosztályvezetővel. Velem csak termelési ügyekről, az utódlásról semmit. Miután én feleltem a vállalat összes ügyé­ért, szorongva ügyeltem, ne­hogy valami baj történjék. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy reggel héttől este kilencig dolgozta m„ — Azelőtt? — Mondhatni, szokványoson éltem. Ritkán ittam többet, mint amennyi Jólesett. Ha nehezebb napom volt: huszonöt cigaretta. Mielőtt kórházba kerültem, meghíztam. Talán a korral jár, negyvenhét éves vagyok. Vet­tem egy kis szőlőt, gondoltam, az jó lesz, ha ott kapálgatok szabod időmben. Ebből se lett semmi. A sok munka, a nagy felelősség. Na, de folytatom. Egy nap megtudtam, hogy az egyik minisztériumi osztályveze­tőt akarják igazgatónak kine­vezni. Sejtheti, mit éreztem. De senkinek se szóltam, még a fe­leségemnek se. Szúrósan a szemembe néz. — De az osztályvezető nem vállalta I Azt hihetné, hogy ez­után én következtem! Téved! Az egyik export-import cég osz­tályvezetőjét szemelték ki, de az se vállalta. Ezután a társvál­lalatunk főkönyvelőjét keresték meg. Akkor már, megmondom őszintén, elég sokat ittam, éj­szaka jártam haza. Gondolhat­ja, hogy otthon ... így ment fél évig, akkor hivattak a miniszté­riumba, és kezembe adták a kinevezést — Hazafelé, mint Igazgató, már azon törtem a fejem, ho­gyan produkálhatnék többet Másnaptól még korábban jár­tam be, még későbben men­tem haza. És beiratkoztam a TIT intenzív nyelvtanfolyamára. Tolmács nélkül akartam tár­gyalni a külföldi partnerekkel. — Két hónapig ment így, egy hajnalban a fürdőszobában let­tem rosszul — A munkatársai nem figyel­meztették? Nem intették, hogy kímélje magát? — Vigyáztam, hogy ne lát- szódjék az erőlködésem. A szív türelmes Igen, a szív türelmes, de ha türelmetlenül gyötrik, felmond­ja a szolgálatot A legtöbb esetben már előre „tiltakozik", fáradtsággal, szorongással, szé­düléssel jelzi a bajt. Néha köz­vetlenül a robbanás előtt. Ilyen­kor — mondja a kardiológus — a hozzátartozók hívjanak or­vost Egyébként — újságolja — a fővárosbon olyan szolgá­latot terveznek, ahonnan a be­teg vagy a hozzátartozó jelzé­sére is kimegy a mentő. K ora tavasszal, egy éjsza­ka, a Körútra hívtak ben­nünket, hatvan év körüli asszonyhoz. Tíz perc múlva ott voltunk. Az ügyeletes körzeti or­vos szinte restelkedett, látniva­ló volt, hogy a beteg jobban van. A férje mór megnyugodott, s miközben készültünk, hogy rövid vizsgálat után az asz- szonyt elszállítsuk, kávéval kí­nált bennünket. Felhajtottam a feketét, s ránéztem az asszony­ra. Nyugodtan feküdt. Letettem a csészét, s indultam kifelé. Ek­kor halkan megszólalt: jaj, most elájulok. Es fennakadt a sze­me. Persze, hogy megdöbben­tünk, de csak másodpercekre. A padlóra fektettük, mert fon­tos, hogy szilárd helyen nyugod­jék a beteg, és igyekeztünk a szív ritmusát megadni. Behívást is alkalmaztunk. Mikor az újjá­élesztés első teendőit sikerült elvégezni, rohantunk a kórház- ba. Az asszonnyal a hét elején a nagyvásárcsarnokban találkoz­tam. Bevásárolt Nyugodtan járt-kelt, mint aki nem is tud­ja, mekkora utat tett meg. Pécsi szeptemberi esték SZÍNHÁZ Illyés Gyula Dupla vagy semmi, azaz két életet, vagy egyet sem című drámájának ősbemutatója lesz Pécsett, a Nemzeti Színházban. A drá­ma az emberi élet sorskér­déseivel foglalkozik, így az igazsággal, a gonoszsággal, a halállal, ezen kívül qrra is keresi a feleletet, hogy a vi­lág, az ember megváltoztat­ható-e. A színház műsorán szerepel még Fényes Márta rendezésében Schubert nagyoperettje, o Három a kislány. FILMSZÍNHÁZ A mozilátogatók Chaplin­nek, a nagy nevettetőnek leghíresebb filmjét, az „Aranylázat” láthatják. Da­niel Defoe regénye nyomón rendezte Sztaniszlav Govo­ruhin „Robinson Crusoe” cí­mű színes, szélesvásznú szovjet filmjét. Rózsa lánost Balázs Béla azonos című re­gényes önéletrajza ihlette meg új színes filmje, az „Álmodó ifjúság” alkotása­kor. „Iván Kondarev” című színes bolgár film a világ első antifasiszta felkelésé­nek állít emléket. „Az ör­dög atamánjá”-nak főhőse valóságos történelmi sze­mély és nagy utat tesz meg a betyárvezérségtő! a Vörös Hadsereg parancsnoki tiszt­jéig. A színes, csehszlovák film: a „Katerina vétke" té­mája a szerelem, a hűtlen­ség és a bűnhődés. „A gej- zirvölgy titká”-ban a szov­jet filmrendezők kitűnően teremtették meg a bennszü­löttek zárt világának at­moszféráját. „A" mesterde- tektív” című színes, szinkro­nizált angol bűnügyi drá­mát a négyszeres Oscar-dí- jas Joseph L Mankiewicz rendezte. ZENE Bányásznapi műsort ad a Vidám Park szabadtéri szín­padán az M 7-es Együttes 1-én. A városi szabadtéri színpadon 3-án magyarnáta- estet rendeznek, amelyen többek között fellép Solti Károly, Jákó Vera, Vöiös Sá­ri, kísér ifjú Oláh Kálmán és népi zenekara. A Sógvóri Endre Művelődési Házban 4-én ünnepélyesen megnyit­ják az új, úgynevezett esz­mei discot. A pécsi bányász fúvósegyüttesek: a MÉV és a Mecseki Szénbányák fúvósze­nekara közösen hangverse­nyez 8-án a Sétatéren. A Jó­zsef Attila Művelődési Ház­ban vendégszerepei 19-én Dörömböző Géza és népi ze­nekara. Üj zenei rendezvény- sorozat: a Zenei Matiné in­dul a Csontváry Múzeumban 29-én és az első alkalommal dr. Borsay Pál cembalo-mű- vész régi muzsikát szólaltat meg. A Pécsi Kamaraesték c. sorozat keretében 30-án a Ságvári Endre Művelődési Házban működő Menüett együttes koncertezik. KIÁLLÍTÁS A Puskin Művelődési Ház­ban az itt dolgozó fotószak­kör tagjainak kiállítása nyí­lik 1-én. A József Attila Mű­velődési Házban 2-án Sa­mu Géza faszobrász, ugyan­ezen a napon a Kisgalériá- ban Gettó József építész ki­állítását nyitják meg. A Ság- •ári Endre Művelődési Ház­ban 6-án a Pécsi Művészeti Szakközépiskola tanulóinak képzőművészeti, ugyancsak ezen a napon a Doktor Sán­dor Művelődési Központban pedig Wellington Lee fotó- tárlata nyitja kapuit A Jó­zsef Attila Művelődési Ház­ban 16-án Xantus Gyula festőművész kiállítására, 29- én pedig a Déryné utcai ki­állítóteremben a IV. Pécsi Kisplasztikái Blennálé meg­nyitására kerül sor. A bien- nólén ötven művész kétszáz­nál több alkotását tekinthe­tik meg a látogatók. RENDEZVÉNYEK A Bányász Kulturális He­tek elnevezésű kulturális sorozat 1-én indul a József Attila Művelődési Házban. László Lajos: INFARKTUS A M

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents