Dunántúli Napló, 1974. szeptember (31. évfolyam, 239-268. szám)
1974-09-08 / 246. szám
Díszőrségben Lenin koporsója mellett... CAl/tBEHCKO flEAO munkatársai közreműködésével. A totókat Dimltr Sivarov készítette, Nova-Zagora, SzHven megye második legnagyobb városa, főszerkesztő Szliven, testvérmegyénk székhelye — madártávlatból. Szliven mezőgazdasága Harminc éve szabad Bulgária. Oldalunkat ebből az alkalomból állítottuk össze, testvérlapunk, a Sokáig bolyongtam, míg megtaláltam Szláv Mihailov Tranov lakását Sztaro Zagora egy távolabbi negyedében. Ki a most 80 éves Szláv Tranov és miért kellett vele találkoznom? Az 1923 szeptemberi felkelés bukása után az Üj-Zagora-i vidékről 72 bolgár társával együtt politikai menedékjogot kapott a Szovjetunióban. — Moszkvában úgy fogadtak bennünket, mint hozzátartozókat — emlékszik Szlavcso bácsi. — A szovjet vezetőség utasítására külön egységet alkottunk a Vörös Hadseregben. Milyen boldog, büszke voltam, amikor megláttam magam katonaruhában, Bugyonnij-féle sisakban, melyen vörös csillag volt! A kiképzés során gyakran meglátogatott bennünket Georgi Dimitrov és Vaszil Kolorov. Bu- gyonnij és Vorosilov elvtársakkal a Vörös Hadsereg ünnepségein találkoztunk. — Leninnel nem találkozott? — Lenin elvtársnak 1924 januárjában kellett volna eljönnie, hogy találkozzon a mi egységünk katonáival, de közben megbetegedett Aggodalommal figyeltük az egészségi állapotáról szóló jelentéseket. Január 21-én megérkezett a szomorú hír, Lenin meghalt Szovjet- Oroszország mély gyászba borult — Aznap parancsot kaptunk a teljes harci készültségre. Elrendelték, hogy őrségben járjuk a szovjet főváros vörös és fekete zászlókba öltöztetett utcáit. Hét-nyolcszemélyes csoportokba osztottak bennünket. Gorkij városából áthozták Lenin holttestét Moszkvába és a Szövetségek Háza oszlopcsarnokában ravatalozták fel. Ott állt a mi egységünk díszőrséget a nagy hatott szarkofágja előtt. Itt láttam először Lenint. — A Vörös téren folytak a temetési előkészületek. Emlékszem, amikor ásták az ideiglenes sírt a Kreml falának talapzatában, a föld kétméteres mélységben fagyott volt, robbantani kellett. A hőmérő —36 Celsius fokot mutatott. A szovjet főváros négy napig nem aludt. Nappal és éjjel ezrek és ezrek vonultak el Lenin ravatala előtt és várakoztak a Vörös téren és a környező utcákban. Néha, hogy melegedhessenek, tüzeket gyújtottak. Január 27-én, reggel Lenin holttestét felravatalozták a Vörös téren. Ott volt egész Moszkva, a szövetséges köztársaságok küldöttségei és a kommunista pártok képviselői a világ minden tájáról. Mi, a Vörös Hadsereg tagjai, elfoglaltuk helyünket, amikor a gárdaezred felállt. Amikor a Szpasz- kij toronyórája elütötte o 16 órát, eldördültek az ágyúk, megszólaltak a szirénák. A pórt és állami vezetők felemelték a Lenin holttestét tartalmazó koporsót és belehelyezték az ideiglenes fa sírboltba. A mauzóleumot később építették. 1924 tavaszán leszereltem és kiküldtek munkára egy üzembe, később a poltavszki kerületben a Blagoev kolhoz megszervezésében vettem részt. Az életemből 24 évet, mint politikai emigráns töltöttem a Szovjetunióban. Bulgáriába 1947-ben tértem haza. Feljegyezte: Mityo iGaner Irta: Marin Pecanszki, a Bolgár Kommunista Párt Sziiven megyei Bizottságának titkára Körülöttem mindig derűs a környezet... Egy textilmunkás útja A termelőszövetkezeti mozgalom megteremtése a mi megyénkben is szorosan kapcsolódik a párt azon harcához, mely- lyel megalakulása óta védi a szegény parasztság érdekeit. A fasiszta diktatúra éveiben ez o tevékenység komoly szerepet töltött be az emberek előtt. Valóságos kiterjedése azonban csak 1944. szeptember 9„ a fel- szabadulás után lett felmérhető. Ez megnyitotta a cselekvési lehetőséget az emberek azon törekvése előtt, hogy létrehozzák szétszakíthatatlanul és véglegesen az elmaradt mezőgazdaságban a szocialista gazdálkodás alapjait Az első lépések A termelőszövetkezetek létesítésének törekvése először megyénk területén Zagorci községben 1945. március 25-én valósult meg. A kezdeményezők, aktív szervezők az ellenállási mozgalomban résztvevő kommunisták voltak, mint Donyo Szerbozov és Szláv Szlavov. Még ebben az évben az ő példájukat követték Padarevo, Kis- Csocsoven, Sztaro-Szelo, Brasz- tovo és Kosten parasztjai... Az átalakulás nagyobb ütemben azonban csak 1950-ben indult meg, amikor egyszerre húsz termelőszövetkezet jött létre a megyében. Még ennek az évnek a végén a mezőgazdasági terület 60%-a került termelő- szövetkezetbe és a földművelőknek 72%-a lett tagja szövetkezeteknek, egyes vidékeken pedig mintegy 95%Ezek a nappalok és éjszakák át voltak itatva a hihetetlenül nagy tennivalók gondolatáival az örökségül hagyott elmaradottság felszámolásának terveivel. A megye kis termelőszövetkezetei mindössze 40 traktorral, 30 aratógéppel kezdték meg az új gazdálkodást. Megtörtént az összevonás Is, o 89 kis termelőszövetkezet egyesült és 25 nagy szövetkezet lett. így a mezőgazdaságilag megművelt földterületük mintegy ötszörösére növekedett. Ezzel kialakult a termelőeszközök gyorsabb fejlesztésének lehetősége is, melyek így jobban is lettek kihasználva. A fejlődésnek ebben a néhányéves szakaszában a traktorok száma négyszeresére, e kombájnoké kétszeresére, az autóké pedig háromszorosára növekedett A termelőeszközök ilyen irányú fejlesztésének eredményeként 1000 dekár megművelése 25 000 levóba került Megnőtt az öntözött terület is. Felépült a környék egyik legnagyobb víziduzzasztója a „Zsrelcsevo", a termelőszövetkezetek pedig saját erőből 61 kis víztárolót létesítettek, s így az öntözött terület nagysága elérte a 360 000 dekárt A termelőszövetkezeti gazdálkodás fejlesztése megyénkben tántoríthatatlanul halad azon az úton, amelyet a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának 1970 áprilisi plénuma jelölt meg. Óriási lehetőségek nyíltak meg a mezőgazdasági kultúra fejlesztése előtt. A gabonatermelést és a gyapottermelést 31 ipari brigád valósítja meg. Összevonják és szervezettebbé teszik a zöldségtermelést és -értékesítést is. Nagy arányban folyik a szőlőtermelés nagyüzemivé alakítása. Az új ültetés már a fejlett, művelési, termelési követelményeknek megfelelően történik. Központilag határozzák meg az egyes fajták termesztését. A szőlőtermelés a megyénkben nagyon jövedelmező lett, amely szintén a fejlett termelési irányzatok alkalmazásának köszönhető. Nagy erővel folynak az új őszibarack- kertek kialakításának munkái is. Kék ágyú Gyors ütemben halad a gépesítés a szőlőtermelésben, gyümölcstermelésben, zöldség- termelésben és állattenyésztésben, öntözésben is. Az öntözést a megye területén a termelőszövetkezetekben nagyteljesítményű — ún. DDA- 100. M. „Volzsanka" — „Kék ágyú” berendezéssel végzik. Ezzel megoldódik a takarmánytermelés problémája is. Emelkedtek a termelési eredmények, a lucernahozam megnövekedett, a kukorica, az őszi árpa és egyéb növényi kultúrák is magasabb hozamot adnak. A termelés fejlesztésének eredménye, hogy a búza termésátlaga 54%-kal, a kukoricáé 80%-kal, a napraforgóé 90%- kal, az őszibaracké 40%-kal, a szőlőé pedig 50%-kal emelkedett A termelőszövetkezetek állandó fejlődése lehetővé tette a megyében, hogy napirendre tűzzék o termelőszövetkezeti tagság aktuális problémáit A tagok jövedelme az 1959. évhez viszonyítva megháromszorozódott A „Szocialista életmód és kulturális kezdeményezés” c. alapra minden évben 2,5—3 millió levát szánnak. Ebből fedezik a gyermekek havi napközis költségkiegészítését, javítják a termelőszövetkezeti tagok kommunális ellátottságát, növelik a napközi otthonok férőhelyszámát, valamint új szociális otthonokat létesítenek. Jelentős figyelmet fordítanak a könyvtárak fejlesztésére, a művészeti öntevékenységre és a sportra. A megyében 110 kultúrotthon és 73 könyvtár működik. A napközi otthonokban a gyermek férőhelyek száma 5800 és 11 bölcsőde létesült a legmodernebb felszereléssel. Teljes mértékben felhasználósra kerül a lakásfejlesztési alap is. Az utcák nagy része aszfalt burkolatú, s új tágas, világos lakóházak épülnek. Elismerés a legjobbaknak A párt mindig elismeréssel adózik a legjobbaknak, az úttörőknek, az élenjáróknak, a szocializmus megvalósítóinak. Több mint 550 termelőszövetkezeti tag, gépmunkás szakember kapott jó munkájáért különböző kitüntetést Közöttük vannak a termelőszövetkezet büszkeségei a megyében. Valkan Jor- gov, Vaszil Gelaszkov, Mincso Ikonomov, Maria Mihova és Ru- szi Ruszev — a Szocialista Munka Hőse. Most a mezőgazdaság erőket gyűjt, hogy még határozottabban haladjon azon az úton, amelyet a Bolgár Kommunista Párt X. kongresszusa határozott meg, hogy megnőjön szerepe a megye szocialista átalakulásában. , Amikor átgondolom a megtett utat, nyugodtan mondhatom, hogy o három évtizedes munkásságom alatt több mint nyolcvan embernek adtam át tudásomat. Sokan közülük üzemvezetők lettek, fontos termelési egységekben. Lehet, hogy megkérdezik, hogyan jutottam el idáig? Tapasztalattal — amit a hosszú úton szereztem a szövőszakmában a munkatársaim segítségével. A környezet körülöttem mindig derűs. Ez hozzásegít ahhoz, hogy mindennap több terméket adjak, és igyekezzek a termelési eredményeimet fokozni. Most két fiatalt tanítok. Remélem, hogy 1—2 hét alatt begyakorolják a munkát, s tovább mór önállóan is boldogulnak. Mélységesen meg vagyok győződve arról, hogy az élmunkásoknak sorai szaporodnak, és az eredmények ezzel nagyon megnőnek, Feljegyezte: Kamen Vaszevszki Készülnélc a Zsiguli generátorok A szliveni Dinamo gyár, egy azok közül a bulgáriai üzemek közül, mely közösen dolgozik szovjet gyárakkal. Itt készülnek a Zsiguli gépkocsikhoz a generátorok és öninditók. Az én utam egy textilmunkás útja. S most, amikor lehetőségem van erről beszélnem — (milyen nehéz és kellemetlen az embernek magáról beszélnie!) — ismét átélem a régi élménye- I két. j 1944. május negyediké volt Beálltam fonónak egy régi szliveni gyárba. Fonó lettem az apám, Kancsó Tenev mellett aki megszakítás nélkül dolgozott ebben a szakmában negyvenöt évig. Attól kezdve egészen a mai napig nem váltam meg ettől a szakmától. Az első lépéseimre is emlékezem. És nagyon élénken él bennem annak a napnak az emléke is, amikor beköszöntött a szocializmus kora. Az új kor a mi hazánkban is a Szovjetunió segítségével kezdődött, 1944. szeptember 9-én. Egy évvel később megindult a kezdeményezés az első szocialista munkaversenyre. Apám és én aktívan belekapcsolódtunk ebbe a mozgalomba. Emlékszem, hamarosan élmunkás lettem. 1947-ben Maruszja Todorova, a várnai „Május 1.” gyár dolgozója felhívással fordult valamennyi szövőtextilmunkáshoz, hogy térjenek át a több orsós, több szövőszékes munkarendre. A mi üzemünkben ketten csatlakoztunk ehhez a felhíváshoz — Dimiter Georgiev (most mérnök Szlivenben) és én. Úgy dolgoztunk, hogy a megszabott normáinkat 300—350 százalékra teljesítettük. Emlékszem, a munkatársaim sokat segítettek nekem. Nagyon örülök, hogy a Dunántúli Napló olvasói előtt erről pár szóban visszaemlékezhetek. Minden műszakváltásnál éreztem, hogy előre haladtam, mert körülöttem tapasztalt mesterek vannak, akik tanítottak tudásukkal, körültekintésükkel. Ők nagyon készségesek voltak. Az ő önzetlen magatartásuk nevelt engem, szárnyakat adott nekem. S most nagy tisztelettel emlékezhetem meg az ilyen gondoskodó szakmunkásokról, mint Nikola Encsev, Tenko Ganev és Hriszto Nikolov. Milyen küzdelmes, fáradságos a szakma útja! Természetesen annál örömtelibb érzést jelentenek a sikerek! Én mester lettem a szakmámban, s ezért köszönet a kollektívának, amelyben dolgozom. Az ő közelségük számomra a lendületet, az erőt és az elképzelések megvalósítását jelentik. Dll t I
