Dunántúli Napló, 1974. szeptember (31. évfolyam, 239-268. szám)

1974-09-29 / 267. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1974. szeptember 29. Pécs társadalma megmozdult a hívó szára Minden gyermek járjon óvodába! Építsünk óvodát! — Egy esz­tendeje látott napvilágot oz MSZMP Pécs városi Végrchottó Bizottságának felhívása a lakos­sághoz. Ä felhívás megállapította, hogy minden erőfeszítés ellené­re is évente ezernél több gyer­meket kell elutasítani helyhiány miatt, és fejlesztéseket ismertet­ve kimondta: ..Mindez kevés! Többre, a lakosság széleskörű összefogására van szükség!... Célunk, hogy minden gyermek járjon óvodába!” — Milyen eredményeket ho­zott a felhívás? — e mozgalom eredményeiről, tapasztalatairól és jövőjéről Antal Gyula elvtórs- sal, a Városi Pártbizottság pro­paganda és művelődési osztá­lyának vezetőjével beszélget­tünk. — Pécs társadalma megmoz­dult a hívó szóra és ezért min­denkit, aki hozzájárult az ered­mények eléréséhez, megillet az elismerés és a köszönet. A város óvodai helyzete gyors beavat­kozást tett szükségessé, és az akció ennek a célnak megfelelt. A társadalom anyagi segítsége, amivel megindulhatott az új fejlesztési folyamat, igen ered­ményesnek mondható. Emlékez­tetni kell azonban arra, hogy a meghirdetésnél senki sem gon­dolta, néhány hónap alatt óvo­dák tucatjai épülnek, hiszen akárhogy is, de az átfutási idő­vel és az építkezések egyéb ve­lejáróival számolni kell. Túl az országos át agon —- Hogyan állunk most, egy évvel a mozgalom meghirdeté­se után? — A leglényegesebb: a gyer­mekek óvodai felvétele tekinte­tében az idei év az első, amikor Pécs túlhaladta az országos át­lagot. Városunkban az óvodás­korúak 73,2 százalékát vették fel, míg az országos szám 66,2 százalék. A felhívás megszöve­gezése előtt különféle felméré­sek és demográfiai kalkulálások alapján arra jutottunk, hogy Pécsett a következő tervidőszak közepéig 1700 új óvodai helyre lesz szükség! Ebből 1975 végéig fe85-öt meg kell építeni, hogy a legégetőbb gondokon segítsünk­—• Mit valósítottunk meg? — Előbb azt nézzük, mi volt az akció társadalmi oldalénak eddigi eredménye. Szeptember 1-ig 4 663 775 forintot fizettek be a vállalatok, intézmények és a lakosság. Ebből ténylegesen 2 156 137 forintot használtak fel. — Mennyit? — Eddig összesen 375 ú] óvo­dai hely létesült az akció kere­tében. s az év végéig további 200-zal számolunk. Általóbcn átalakításokkal, . csoportbővtté- sekkel gazdagodott a hálózat. Tehát amit ez év végéig tervez­tünk — azt 100 hely hiján — megvalósítottuk. A mostani terv­időszak indulásakor 3091 óvo­dai hely volt Pécsett, ma állami erőforrás és társadalmi összefo­gás eredményeként 4173. Tavdy az akció előtt 4814 gyermeket vehettek fel a város óvodáiba, idén csaknem 5300-at. 1973-ban az elutasítottak száma 1277 volt, most 780, és ez még min­dig fájóan sok. — Az utóbbi években lénye­gesen több gyermeket vettek tel oz óvodákba, mint amennyi, férőhely volt. Csökkent e val­amelyest most a zsúfoltság? — Sajnos, nem a kívánt mér­tékben. Annakidején számoltunk a létszám növekedésével és a zsúfoltság egyidejű jelentős csökkenésével.' A társadalmi nyomás azonban olyan nagy volt, hegy ez teljes mértékben -rom sikerült, ezért vállalni kel­et*. a túlterhelést. A város óvo­dáinak telítettsége 127 százalé­kom __ - 1 nő százalékkal A z akció keretében elsőnek átadott Srabcidság úti óvoda. Ké­pünkön az ebéd utáni szieszta. Kiszesek és úttörők túrája Szombaton délelőtt, a harci és akadályokkal teletűzdelt út­vonalon kiszesek és úttörők ereszkedtek le a Mecsekről. A túrát a fegyveres erők napja al kalmából rendez*ék az Állat- lo-galmi és Húsipari Vállalat és o II. kerületi rendőrőrs kiszesei. ! A két KlSZ-szervezetet együtt­működési szerződés fűzi össze, s hozzájuk csatlakoztak most a pécsi Épí*ők úti általános isko­la úttörői. A túra után a csa­patok a húsosok Zetkin Klára | utcai KISZ-klubjóban jöttek ösz- S sze, ahol valamennyi résztvevő I emléklapo' kapott, a győztese- I két és a két KISZ-szervezet együttműködéséért legtöbbet te­vő fiatalokot pénzjutalomban I részesítették. szembeni — de egyes óvodák­ban továbbra is 140—150 száza lékos a telítettség. — Tehát változatlanul nagy teher nehezedik az óvónőkre? — Igen, megint ők húztak a rövidebbet. De javukra szól, hogy ezt zokszó nélkül vették tudomásul. Áldozatos munkáju­kért szeretném ezúton is tolmá­csolni Végrehajtó Bizottságu k legmélyebb tiszteletét és köszö­netét. . — Ezekután arról kérünk vé­leményt: vajon mindenki meg- tette-e, amit elvárt a társada­lom? — A kezdeti lelkes lendületet lelassulás követte. Arra gondo­lok, hogy például a' kis vállala­tok jöttek és derekasan kivették részüket céljaink valóraváltásá- ból, de nem jött a Baranya me­gyei Építőipari Vállalat, amely­től pedig komoly vállalati támo­gatásra számítottunk. Aztán a már említett 100 hely. Az Acsódy utcai és a Köztársaság téri óvo­da 50—50 személyes bővítését ez évre terveztük a tanulóifjú­ság közreműködésével. Az előb­bi nem valósulhatott meg, mert a tervezők ceruzája — feledve a társadalmi mozgalom jellegét — túl vastagon fogott, az utóbbi pedig azért, mert még mindig nincs kész a terv. Ügy látjuk, hogy amilyen szép lelkesedés­sel indult a mozgalom társadal­mi oldalról, olyan lassú sokszor a hivatalos ügymenet. Más szá­vai: a társadalom sokkal rugal­masabban reagált a hívó szóttj, mint az ún. hivatalos vonal. — Mivel támaszthatná ezt alá? — A Városi Tanács művelő­désügyi osztálya érdekes és sze­rintünk sokatígérő kezdeménye­zéssel Jelentkezett Néhány ál­talános iskolában maradi voHa idén — demográfiai okokból — üres tanterem. Az elgondolás az volt hogy ..utolsóéves" óvodá­sokat vinnének Ide, hadd Ismer­kedjenek az iskolával, ahová a következő évben amúgyis men­nek. Mondanom sem kell, hogy a gyermek és az iskola kapcso­latában mit jelenthetett volna ez az intenzív előkészítés. Egy kivételével azonban nem lehe­tett a tervet megvalósítani, mert a KÖJÁL közbeszólt. Nem bírál­ni akarjuk, hiszen megvannak a saját betartandó előírásai, de hót azok a gyerekek egy _ év múlva a KÖJÁL véleményétől függetlenül Is Iskolába kerülnek. Áz akció tovább tart — Az első esztendő végén hogyan lehet a jövő tennivalóit körvonalazni? \ — 1975-re az állami óvoda­fejlesztésen kívül 400 további új hely létesítését tervezzük társa­dalmi erőforrásból, a Mecseki Szénbányák, a POTE és a Rak­tárbázis közreműködésével. Az akció nem ért véget, kitűzött cél­jainkat több év alatt valósíthat­juk meg. A felhívásban is így kértük a lakosság segítségét. A dinamikus indulást követő első szakasz eredményes volt, a tár­sadalom — elsősorban vállala­tok. intézmények — segítségére ugyanígy számítunk a továb­biakban is. Végrehajtó Bizottsá­gunk eltökélt szándéka, hogy — szoros együttműködésben a Vá­rosi Tanáccsal — következete­sen végigviszi őrt az elhatáro­zását: minden pécsi gyermek kerüljön óvodába. H. L Sajtótájékoztató a díjak odaítéléséül Ma nyíik a IV. országos losp’aszfrikai biennálé ötvenöt művész csaknem két­száz alkotása érkezett be az idei — sorrendben — IV. Orszá­gos Kisplasztikái Biennáléra. A Magyar Népköztársaság Képző- és Iparművészeti Lektorátusa a biennálé rendezőbizottságáva! egyetértésben előzsürizés, ára­zás és a művek kiállítás-előtti megtekintése után elfogadta a határozati javaslatot a díjak odaítéléséről. A kilenc tagú zsűri-bizottság határozata értel­mében a kisplasztikái biennálé első díjait Deim Pál festőmű­vész, Mészáros Mihály szobrász- művész és az érem-kategóriáben Ligeti Erika szobrászművész kap­ták — beküldött alkotásaik alapján. A Déryné utcai kiállítóterem­ben erről tájékoztatták tegnap a sajtó képviselőit A sajtótájé­koztatón megjelentek a zsűri tagjai is: Újvári lenő, nz MSZMP Baranya megyei Bizott­sága munkatársa, Antal Gyula, a Városi Pártbizottság osztály­vezetője, Ormos Tibor, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus igazgatója, Aszalós Endre, a Kulturális Minisztérium képző- művészeti osztályának munka­társa, Bernics Ferenc, a Megyei Tanács művelődésügyi osztályá­nak vezetője, Schenk János, a Városi Tanács főelőadója, Bar- tha Eva, a lektorátus igazgató- helyettese, Pilaszanovich Irén, a lektorátus munkatársa, valamint Sarkadiné dr. Hárs Éva és Rom- váry Ferenc, a Janus Pannonius Múzeum Igazgatója, illetve osz­tályvezetője.' Mészáros Mihály: Szimbolikus figura — Szokolai felv. — Sorompó nélkül éhány éve azt irtuk egy alkalommal, hogy a vasút­vonal híd nélküli folyóként vágja kelté Pécset. Az­óta egyre inkább érezzük e megállapítás igazának nyomasztó terhét. Pécs déli része a 70-es években óriási fej­lődésnek indult. Uj ipar települ meg, új városrészek szület­nek. Kertvárosban ma már több ezren laknak, akiket a min­dennapi élet ezernyi szála fűz az északi városrészhez. Vigasz­talanul rossz a közlekedési kapcsolat a két városrész között, s ezen a déli ipari út sem tudott sokat javítani, hiszen a köz­lekedők zöme — érthetően — a városközpontba vivő utat használja. Csupán egy órácskát időzzünk a sorompónál a nap bár­melyik szakában, hogy érzékeljük a helyzet súlyosságát. Vég­telennek tűnő 10—20 percekig leeresztett sorompó két olda­lán több száz méteres kocsisorok várakoznak, amelyek sok­szor még ki sem keverednek a dugóból, máris elakadnak, hi­szen a sorompó újra lent van. ^ Ennek vége! Ma már hiába eresztik le a sorompót, a közlekedést nem akadályozza. Megindult a forgalom a felüljárón. Igaz, csak félszélességben, talán kicsit nehézkesen is, de az esetleges torlódásokat leszámítva, mégis elképzelhetetlenül gyorsan. Eljutottunk tehát ehhez a naphoz. Sokszor bizony kétel­kedtünk benne, hogy elkövetkezik-e s néhány napja még olyan gondolatok is megfordultak a fejünkben — látva a legutóbbi nehézségeket —, hogy érdemes volt-e sürgetni ezt a felemás üzembehelyezést, hjszen azt a másfél hónapot még talán ki­bírtuk volna. De kételkedett a Jakosság is, legyintvén az újabb és újabb határidőkre, miközben azt látta, hogy a mun­ka eléggé vontatottan halad. Van is ebben valami. Emlékez­zünk csak, amióta megkezdődött a munka, egyre-másra csak a határidő-módosításokat hallottuk. Sőt, volt egy pont, amikor úgy nézett ki, meghiúsul a beruházás. 1972 elejét irtuk akkor, s 73 vége volt a határidő. Optimisták voltunk, s a Dunántúli Naplóban úgy szándékoztunk végigkísérni a beruházást, hogy tudósításaink feleimében az avatásig hátralévő napokat szá­moltuk volna, ezzel is érzékeltetve, milyen fontos a város éle­tében ez a beruházás. Egy évvel hátrább került aztán a be­fejezési határidő, s kezdtünk a részleges forgalombahelyezés- ről beszélni. Előbb május 1., aztán augusztus 20., utána szep­tember 20.... Valami miatt azonban mindegyik megbukott. Pedig Pécs, a város másfélszázezernyi lakosa nagyon várta már a forgalombaheiyezést. A z újságíró — végigkisérve a nagy beruházást —, sok­szor hallott, látott dolgokat, amelyek nem kerültek be a riportokba, tudósításokba, de amelyek bizonyos ma­gyarázatát adják, miért kellett — a pénzügyi nehézségeken túl — késnie ennek a munkának. Hallottunk olyan miniszté­riumi megjegyzést, miszerint „ez a felüljáró nem országos ügy, ez a pécsiek ügye..De vajon valamennyien pécsi ügynek tartottuk-e? Néha bizony volt olyan érzésünk, hogy nem egé­szen. Sőt, mintha kizárólagosan a Hídépítő Vállalat ügyének tartottuk volna. A vállalat kezdettől fogva munkaerőgondok­kal küzdött. Ha ennek megoldására számottevőbb segítséget kap Pécsett, bizonyára több realitásuk lett volna az említett, kudarcbafuliaát határidőknek. Néha úgy tűnt, hogy abban mindenki messzemenően egyetért, hogy Pécsnek ekkor meg ekkor kell a felüljáró, de amikor ezért le is kellett valamit ten­ni az asztalra, akkor már alábbhagyott a lelkesedés. Most mégse ezekre az ünneprontó emlékekre gondol­junk, hanem arra, hogy a sok-sok nehézség után megindult a forgalom a hídon, s ezzel a két városrész kapcsolatában év­százados akadályként élő vasútvonal — ezen a ponton — je­lentőségét vesztette. Nem volt protokoll és szalagátvágás, hi­szen a munka még nem ért véget. A mintegy másfélszáz­milliós beruházás még nincs kész, a november 7-re tervezett ünnepélyes avatásig sok mindent el kell végezni. Ezért egy­szerűen csak annyi van, hogy a jármüveket átengedik a hí­don. De igy is közelebb került a Kertváros és a déli ipari terü­let Pécs belvárosához és közelebb került Harkány és Siklós az országhoz. A közlekedés egyelőre munkaterületen át folyik, ez pedig különös figyelmet kíván minden közlekedőtől. Nem biztos, hogy sima, zökkenőmentes ez a közlekedés, hiszen sok az áthaladni kívánó jármű és nem tökéletesek még a közúti kapcsolatok. Mégis, az eddigihez képest elképzelhetetlenül jó és könnyű a közlekedés. A felüljáró megszüntetett egy forgal­mi akadályt, s magára vette Pécs észak-déli irányú közleke­désének terhét Hársfai István Bernics Ferenc tájékoztatójá­ban szólt az idei kiállítás szük­ségmegoldásairól. A korábbi kiállítások színhelye, a Technika Háza nagyterme oz ottani állan­dó Csontváry-kiáílításra való te­kintettel szóba sem került; a helyette tervezett kiállítóhelyiség mennyezete a napokban be­ázott A jövőben a Megyei Ta­nács Pécs Járási hivatalának dísztermében fogják bemutatni a műveket Romváry Ferenc művészettör­ténész rövid indoklást adott a díjak odaítéléséről. A bíráló bizottság szándéka az volt — mondotta —, hogy olyan törekvéseket díjazzon, amelyek előremutatóak és nem szokványos kivitelűek. Ezeknek a követelményeknek Deim Pál és Mészáros Mihály alkotásai felel­tek meg a legjobban. Ezek­nek a követelményeknek a leg­jobban megfelelőt a plakett műfajában Ügeti Erika produ­kálta. A IV. Országos Kisplasztikái Biennálét ma déli 12 órakor Csorba Géza, a Kulturális Mi­nisztérium képzőművészeti osz­tályának vezetője nyitja meg a Déryné utca 9. szám alatti kiál­lítóterem be rv. Tizenöt éves a MÉV rádiészakköre Kitüntetések, jutalmak a jubileum alkalmából Tizenöt éve alakult a Mecse­ki Ércbánya Vállalat Ságvári Endre Művelődési Házában az a rádiószakkör néhány taggal, amely azóta több mint nyolc­van tagú rádióklubbá fejlődött. A másfélévtizedes fennállásról jubileumi emlékülésen emlékez­tek meg, szeptember 27-én a Ságvárj Művelődési Házban. Az elnökségben helyet foglalt Me- gyaszai József, az MSZMP Ba­ranya megyei Bizottsága köz- igazgatási és adminisztratív osztálya vezetője. Stefanik Pál, az MHSZ országos központja küldötte, Vértes József ezredes, az MHSZ Baranya megyei Ve­zetősége titkára, Maros István, az MHSZ Pécs városi Vezetősé­ge titkára, Peti Sándor alezre­des, a Baranya megyei Honvéd Kiegészítő Parancsnokság kép­viselője, dr, Zellei Zoltán, a Ma­gyar Rádió Amatőr Szövetség Baranya megyei elnöke, Auth András, a Pécs-Baranyai Nép­művelési Tanácsadó vezetője. Nagy László klubtitkár mon­dott ünnepi beszédet és beszá­molójában felvázolta a felnőt­teket és fiatalokat egyaránt foglalkoztató klub történetét, munkásságát. Ezt követően „a régi és mai tagoknak, patro­náióknak munkájukért kitün­tetéseket. elismerő okleve'e­ket, jutalmakat nyújtottak át. A jubileum alkalmából a klub éle­tét bemutaló kiállítás nyílott a művelődési házban. á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents