Dunántúli Napló, 1974. szeptember (31. évfolyam, 239-268. szám)

1974-09-25 / 263. szám

1974. szeptember 25. DUNANTOLI NAPLÓ 3 Az oktatásban és a tudományban egyaránt magas Gyereksírás a kollégiumban A pécsi jogi kar rangja ,,Egykenyvü hallgatóság” helyett egyéniségek nevelése ii új tanévtől kezdő- ” dően új dékán áll a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Ka­rának élén: dr. Földvári Jó­zsef büntetőjogász profesz- szor, a jogtudományok dok­tora, aki eddig is dékánhe­lyettesként működött közre a kar vezetésében. — A dékánváltozás nem je­lenti egy oktatási és egyéb poli­tikának a megváltozását — mondotta dr. Földvári József —, mert alapvető meggyőződésünk az, hogy ez a másfél évtizedes munka, amire most visszatekint­hetünk, helyes volt. Feladatunk tehát, hogy ezt folytassuk to­vább, A fő célkitűzés, amit más­fél évvel ezelőtt már megfo­galmaztunk, az oktatás korsze rűsítése. — Hogyan egyeztetik az ala­pozás és a teljes kiképzés el­lentmondásos igényét? — Ebben alapvető jelentősé­gű, hogy ezek a fiatalok, aki­ket mi most oktatunk, még a huszonegyedik században is dolgoznak majd. Nekünk tehát nemcsak az eddig megszokott igényekre kell figyelemmel len­nünk, hanem a várható igények­re is. Ha csak a szervátülteté- sek problémáját vizsgáljuk, ami most a napjainkban merült fel, várható, hogy néhány évtized múlva ennek olyan előre nem láthotó következményei lesznek, és olyan jogi vonatkozásai, amelyeket meg kell oldanunk. A hallgatókat minderre fel kell készítenünk. A korszerűsítés te­hát most már a holnap igényei­nek a figyelembe vételét is je­lenti. Ennek — a szervezeti vo­natkozások mellett —, persze el­sősorban és döntően tartalmi vonatkozásai vannak. Megem­lítem azt is, hogy néha bizonyos ■félreértés van az egyetemekkel támasztott követelmények tekin­tetében. Sok helyen azt várják az egyetemektől, hogy az onnét kikerült, friss diplomás azonnal teijes értékű munkatársa legyen egy üzemnek, egy vállalatnak, egy intézménynek. — A mi feladatunk nem ez. Nekünk elméleti alapokat kell lerakni, amire mindenki majd a munkahelyén építi fel a maga rendszerét. Ha mi a hallgatókat a ma jogrendszerének megfele­lően, a mai büntetőtörvény­könyv, polgári törvénykönyv, munkajog, földjog és a többi ; teljes ismeretére megtanítanánk, és semmi más nem lenne a fel- ! adatunk — akkor mi lenne je­lenlegi hallgatóinkkal tíz, vagy tizenöt év múlva, amikor a mos­tani jogszabályok már teljesen hatályon kívül kerülnek és ál­landóan újabb és újabb jog­szabályok születnek. Azt, hogy egy új jogszabály alkalmazásá­ra egy hallgató képes legyen majd, csak úgy tudjuk elérni, hogy ha mély elméleti alapokat adunk. — A karon történő oktatás színvonala — magas. Ezt nem én állapítom meg, hanem ez általánosan, országosan elismert tény. Van tehát mihez mérnünk magunkat. Mi a karnak ezt a jó hírnevét szeretnénk továbbra is fenntartani. — A túlsúlyban lévő elméleti képzés viszont a gyakorlatias­sággal lehet ellentétes! — A gyakorlatiasság is fontos feladatunk. Az elméleti alapok lerakása ennek nem mond el­lent. Mert nem mindegy, hogy milyen elméleteket oktatunk. Nem a múlt századi skolasztikus elméleti vitákat akarjuk termé­szetesen feleleveníteni, hanem a mai gondok megoldásához elméleti alapot adni. Ezért vál­toztatjuk a tantárgyakat. Állan­dóan újabb tárgyak oktatására kerül sor. Olyan tárgyakat ikta­tunk be, amelyek megfelelnek a gyakorlatiasság gondolatának. Ezért van a felsőbb évfolyamo­kon úgynevezett ágazati képzés, igazságszolgáltatás, igazgatás c's gazdasági jog felosztásban, ahol olyan sajátos előadásokat tartunk, amire csak az adott ágazatba kerülőnek lesz majd szüksége. — Szeretnénk az előadásain­kat oly módon modernizálni, hogy gondolatébresztők legye­nek. Nem célunk, hogy az elő­adás átíoqja az egész tananya­got. Inkább Kevesebb témáról beszélünk, de mélyebben és a hallgatókban a szakirodalom tanulmányozása iránti igény fel­keltésével. Egyik gondot éppen ebben látjuk, hogy a jelenkori hallgatóság valahogy egyköny- vű hallgatóság lett. Van egy tankönyv, egy jegyzet, amit megtanul, és azt gondolja, hogy most már mindent tud. Sajnos, mi szoktatjuk hozzá az embere­ket ahhoz, hogy csak egy nézet létezik. Meg kell tehát győznünk őket arról, hogy igenis elkép­zelhetők különböző megközelí­tési módok. Ezért nem tartom hasznos dolognak, hogy a leg­több tantárgyból úgynevezett egységes jegyzet van. Tehát az országban mind a három jogi kar oktatója közösen ír egy jegyzetet. Egyetlen jegyzetben különböző módszer, különböző stílus, — szegény diák nem tud­ja, hogy hogyan tanulja meg. És csak egyetlen nézetet olvas­hat benne. Azt gondolja, hogy csak ez létezik. Aztán kikerül az életbe és rádöbben, hogy nem csak ez létezik. Én ezért vagyok híve a kari jegyzetnek. írja, ké­szítse mindegyik kar a maga jegyzetét és hasonlítsa össze a hallgató, akinek adjunk a kezé­be többféle jegyzeteket, válto­zatokat, mindegyiket, és ő ma­ga válassza ki a saját haladó világnézeti, erkölcsi felfogásá­nak megfelelőt. A büntetőjog általános részéből pillanatnyilag már két jegyzet ál! rendelke­zésünkre, mert elkészített egyet a pesti kar és elkészítettem egyet én a pécsi kar számára. A jövőben tehát ösztönzők majd arca, .hogy kari jegyzetek íród­janak. Persze nem úgy, hogy a hallgatótól megkövetelem: csak az én jegyzetemet fogadhatja el. Hanem azzal, hogy igen is olvassa el a másik jegyzetet, vagy jegyzeteket is. Hasonlítsa őket össze és önálló egyéniség, nem pedig előregyártott gon­dolkodású, egyéniség nélküli szakember váljék belőle.- Milyennek látja a kar he­lyét a tudományos életben? — A tudományos területen is nagyon jó hírnévnek örvendenek a pécsi kar oktatói. Az elmúlt tíz év alatt az országban megje­lent jogi könyvek, tanulmányok, cikkek tekintetében a pécs? ok­tatók számarányukat meghaladó arányban szerepelnek. Itt igen komoly tudományos munka volt eddig, és remélem, a jövőben is ilyen lesz. Földessy Dénes Játék a közvéleménnyel: Két felnőtt ember szereti egy­mást. Rendben van.' Két felnőtt ember szereti egy­mást és házasságot köt. Rendben van. Két felnőtt ember szereti egy­mást, házasságot köt és gyere­ket akar. Rendben van. Két egyetemista szereti egy­mást. Rendben van. Két egyetemista szereti egy­mást és házasságot köt. Hm. Rendben van? Két egyetemista szereti egy­mást, házasságot köt és gyere­ket akar. Felelőtlenség. Mire? Harvá? Ha valaki netán kételkedne abban, hogy ez igazi családi otthon, a féleség első szavai rögtön eloszlatnák a kételyt. Ugyanis így kezdi: „ne nagyon nézzenek körül, most olyan ren­detlenség van .. ." Körülnézünk. Tágas szoba, a legszükségesebb berendezéssel, heverőkkel, szekrényekkel, sző­nyegekkel, s az ablak közelé­ben egy járókával, amelyet a rendetlenség fő okozója, a hét­hónapos Lacika birtokol. Ö már a második évét kezdi itt Pé­csett a Madách utcában. — Másfél éve házasodtunk össze, a férjem negyedéves, én harmadéves vagyok a közgázon — mondja az asszony —, Laci­ka februárban született, s a tan­év végéig itt volt, a nyarat is velünk töltötte a szüléinknél. Most megint együtt folytatjuk ... — Bölcsődébe viszik a kicsit? — Dehogy — mondja —, jobb, ha a szüleivel van a gye­rek. Amíg meg tudjuk oldani, itthon marad ... Meg tudják oldani. Percre összehangoljál# az órarendet, ha a mama előadást hallgct, a papa dajkál, és fordítva. Megtörténik, hogy egyidőben van elfoglaltságuk, de akkor is mindig akad pesztra, a diáktár­sak vigyáznak a gyerekre. — Nem nehéz így? „Minél főbben vegyenek részt ebben a munkában' I Ellenvetés nélkül fogadták el a disszertációt, s ma dél­előtt kilenc órakor a Magyar Tudományos Akadémia felol­vasótermében dr. Seres Viktor üzemorvos, Pécs-Bányaüzem orvosa átveszi a kandidátusi oklevelet. Az értekezés, amely tizenhat esztendő kutatásá­nak, munkájának eredménye, a szénbányászok por-tüdő megbetegedéséről szól, pon­tos címe: ,,A bányalevegó szennyezettségének szerepe a mecseki szénbányászok poi- tüdőmegbetegedésében”. * — 1958-ban, a tröszt Dé­ryné utcai székházának alag­sorában kezdtük meg néhány kollégával a kutatást, egysze rű statisztikai felméréssel, ami a megbetegedések gya koriságát és súlyosságát rend­szerezte — meséli —, aztán kaptam egy év tanulmányi szabadságot, ezt az évet rész­ben a Pécsi Orvostudományi E«v?tem Kórbonctani Intéze te: ín, részben a budapesti R ' Igenklinikán töltöttem el. — Hogyan viszonyult mind­ehhez a Szénbányák vezető­sége? • — A tanulmányi szabadság elteltével úgy döntöttek, hogy a bányászok egészségvédel­Seres Viktor disszertációja me érdekében létrehoznak egy kutatási osztályt, amely­nek folyamatos munkája le­hetővé teszi a szilikózis ko­rai diagnózisát, s a legfon­tosabbat: a megelőzést... — Ez nagyon szép cél, de gondolom nem pusztán or­vosi feladat. — Nyilvánvalóan szorosan együtt kellett és kell működ­ni a műszaki gárdával. Ah­hoz, hogy a betegség kiala­kulását megelőzzük, úgy kell a bányában kialakítani a kör­nyezetet, hogy pormentes le­gyen, ez műszaki feladat. Az orvos kísérletekkel igazol, hadd szolgáljak példával: elértük, hogy bizonyos eljá­rással csökkentettük a por mennyiségét, sőt, a porszem­csék nagyságát is, viszont megnőtt a por mérgező ha­tása. Bonyolult, ma még megoldhatatlannak látszó feladat ez, még nagyon sok szívós munkát igényel. — Ezek szerint ez a tudo­mányos fokozat korántsem a kutatások belejeztét jelenti. — Dehogyis! Tovább foly­tatjuk a kísérletet, tovább szeretnénk csökkenteni ezt a súlyos bányászbetegséget, megoldani a rehabilitáció gondját, a kártalanítás még megoldatlan kérdéseit. .. Ne feledje, hogy mintegy húsz éves szolgálat után a bá­nyász ebbe a betegségbe be­lezuhanhat. Ez a kandidátusi értekezés csak a kutatások első részének befejezését je­lenti. * Az egyéni sikerhez gratulá­lunk dr. Seres Viktornak. Új­ból bebizonyosodott: az egészségügyi alapellátásban is lehet tudományos munkát végezni, napi öíven beteg el­látása mellett. Ez bizonyára vissza kell hasson, hogy ran­got adjon a körzeti- és üzem- orvoslásnqk. E kutatások kli­nikai és laboratóriumi vizsgá­lati eredményei ugyanis ony- nyira újak, hogy sem a ha­zai, sem a nemzetközi szak­mai irodalomban nem ismer­tek. Bocsánat — ma már igen. Huszonnégy önálló és szómos társszerzőkkel írt tu­dományos közlemény teszi közzé ezeket az eredménye­ket, részben itthon, másrészt a világban öregbítve a ma­gyar orvostudomány becsüle­tét. Ez a tudományos munka emberközelben folyik, közvet­len hatása megmutatkozik a beteg bányászokkal való fog­lalkozásban. A betegeket minden évben berendelik, kezelik őket és — amiről hosszú ideig szerényen hall­gatott az üzemorvos — a te­rületi gyermekellátásban is részt vesznek. Igen szép ered­ményeket értek el az elektro- aerosol terápiával, a súlyos gyermekkori asztmák gyógyí­tásában ... Mivel fejezhetném be szebben, mint két ide idé­zett gondolattal: „... annak vagyok a híve, hagy minél többen vegyenek riszt ebben a munkában, hiszen a több szem elve itt is érvényes . ..” és a másik: „úgy igyekszünk a beteg bányászokat gyógyí­tani és rehabilitálni, hogy az se a népgazdaságra, se az egyénre ne legyen káros ...” Kampfs Péter — Nem olyan nagy dolog. Szép kis lakásunk van, január­tól 300 forint családi pótlékot kapunk, segítenek bennünket rendkívüli szociális segéllyel is, eddig még nem volt különö­sebb anyagi problémánk ... Tanulmányi eredményük nőm romlott, Lacika hagy időt a könyvekre is, és tudomásul ve­szi, hogy sajátos körülmények között van — nagyon ritkán sír éjszakánként. Azért biztos, ami biztos, vastag hungarocell le­mezzel hangszigetelték az ajtót. Nem szeretnék zavarni a töb­bieket. A házaspár ugyanis a Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetem pécsi kihelyezett tagozatának kollégiumában la­kik. Az elmúlt tanévben nyolc egyetemista házaspár élt itt a kollégiumban, hárman gyerek­kel. Úgyhogy tavaly már anyák napját is tartottak — a diáktár­sak kezeslábassal, virággal, já­tékokkal lepték meg őket. Nagy a szurkolótáboruk. 3. A „közgázosok" az egyetemi város irigyelt elitjei — a többi pécsi felsőoktatási intézmény kollégiumában nem fér meg a gyerekkocsi . .. A Pécsi Tanárképző Főiskola felsőbb évfolyamain több mint harminc házaspár tanul, s a há­zas-diákok fele vállalta a gye­reket is. Szinte kivétel nélkül al­bérletben élnek — a pécsiek közül néhányon szülőknél — az amúgy is kollégiumi gondokkal küszködő főiskola nem tud he­lyet biztosítani a házaspárok­nak, ezt a jelenlegi épületek adottságai sem teszik lehetővé. Talán majd az új kollégium­ban ... Hasonlóan sanyarú helyzet­ben vannak a jogászok is, a jelenlegi kollégiumuk alkalmat­lan arra, hogy külön szobában helyezzék el a házaspárokat — így ha valaki kimondja a bol­dogító igent, a kollégium veze­tősége kénytelen nemet mon­dani. A vigasz itt is: majd fa­lán az új kollégiumban . .. A Pécsi Pollack Mihály Mű­szaki Főiskola kollégiuma vi­szont új, kényelmes, modern. Nem Is űzik ki a férj—feleség hallgatókat — csak arra kell vigyázniuk, nehogy gyerek le­gyen. Az utódot a kollégium nem tudja vállalni — az intéz­mény vezetői úgy segítenek, hogy bölcsődei helyet szerez­nek a kicsinek, s rendszeres gyerektartási segélyt biztosíta­nak a családos hallgatóknak. A POTE új, szállodai szintű kollégiumában kényelmes két­ágyas szobák vannak — de há­zaspárok nem kaphatják meg. Az elmúlt tanévben legalábbis így volt: az orvostanhallgató férj lakott a kollégium fiú-szár­nyán, az orvostanhallgató fele­ség a lányok oldalán. Elvi okok miatt: ha együtt élnek a fiata­lok, netán gyerek születik, s ez megzavarja a kollégium életét. Arról nem beszélve, hogy gve- rekkel csak akkor lehet kitenni a hallgatókat, ha az egyetem albérletet szerez nekik... Az idén talán már változik a hely­zet. A „platói házasok” közül többen adtak be kérelmet, hogy közös szobába költözhessenek. Egyelőre nem kaptak választ. . A körülmények egyébként a „szerelem irányát", is meghatá­rozhatják. Mert isten őrizz, hogy például egy „műszakis" egy „közgázossar kívánjon frigyre lépni. Mert a „műszakis” kap­na helyet a kollégiumban, de idegen házastársát már nem fo­gadják be. Ugyanígy a „köz­gázos”, ahonnan viszont „mű­szakis” pórját „tiltják” ki. Min­denki csak a saját hallgatóit fogadja. A lehetséges variációk közül az „abszolút nulla" a ta­nárképzős hallgató és joghall­gató házassága : egyik sem kap­na helyet, egyik helyen sem, így nem veszítenek semmit. « A tanárképzőn egyik kismama államvizsgázott — és három nap múlva gyermeket szült — ' kollokviumokon, szigorlatokon I* gyakran találkoznak a tanárok „utolsó idős”, várandós hallga­tóval. Mindenki természetes.,ek veszi, szót csak azért érdemel, mert ez is bizonysága annak, hogy a d'ákházasok komolyan veszik a dolgot. Nemcsak a há­zasságot — a tanulást is —•, arra alig-alig akad példa, hogy a házastársak a törvényesített i kapcsolat után abbahagyják ta­nulmányaikat. Persze nemcsak ez a diákhá­zasságok próbája: éppen eleg j próbatétel az albérlet, az ösz- ■ töndíj és hazulról kapott apa- { názs fillérre beosztása, a tanu­lás — és „mellesleg" a gyerek. Az albérletesek közül sokan I csak úgy bírják ezt a túlsúlyt, | hogy egyik vagy másik nagy­szülőhöz adják haza a gyere­ket, vagy még egy terhet vál­lalnak azzal, hogy órákat ad- : nak, alkalmi munkát vállalnak. ! A tanárképzős párok közül so­kan választják azt a megoldást j hogy harmadévben kimennek | valamelyik községbe tanítani, | ahol lakást is kapnak, s a ne­gyedévet levelezőként végzik el. „Házon belül" nincs előítélet sem a diáktársak, sem az okta­tók, vezetők részéről. Felnőtt emberek a hallgatók, akik nem­csak biológiailag, szellemileg is érettek a házasságra. Segítenek nekik, de azért — éppen oz ! „ügy” súlya miatt — egy kicsit mindenki szorít, mint a nagy vizsgák előtt... Az ellentábor csekély számú — és többnyire konvenció-diktálta érvekkel ha­dakozik. A „pártatlan” közvéle­mény kényelmesen kívülről né­zelődik, ítél — és elnéző mo­sollyal vár... Az állam nem a felelőtlensé- get-kiáltók pártját fogja, s mi­után most már nem szenzá­ciószámba menő, kivételes pél­da a felsőoktatási intézmények hallgatóinak házasságkötése, a Minisztertanács — az OlOlj ja­vaslatára — határozatot is ho- ; zott az egyetemista-főiskolás házasok támogatására. A népesedéspolitikai és ifjú­ságpolitikai határozatnak meg­felelően a hallgató-házaspárok jogilag szabályozott segítséget kapnak gyermekük felnevelésé­hez. Jogosultak a betegségi biz­tosítás szolgáltatásaira — ter­mészetesen a táppénz és a ter­hességi gyermekágyi segély ki­vételével — és ugyanúgy csa­ládi pótlékot kapnak, mint a munkaviszonyban álló dolgozók. A szociális támogatás mértéké­nek megállapításánál automa­tikusan lejjebb sorolják őket egy kategóriával (tehát többet kap­nak), a szülési szabadságon lé­vő hallgatók részére a tanulmá­nyi ösztöndíj és a szociális tá­mogatás az eddigi 5 hónap he­lyett egy évig folyósítható, A februárban elfogadott ha­tározat kitér arra is, hogy a kollégiumok a lehetőség szerint biztosítsák a hallgató házaspá­rok közös elhelyezését — a gyermekes családok pedig, ha albérletbe kényszerülnek, havi 150 forintos „plusz” támogatóst kapnak .., .D. Kónya József í L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents