Dunántúli Napló, 1974. szeptember (31. évfolyam, 239-268. szám)
1974-09-15 / 253. szám
Szokolai István fotói Régészeti szenzáció: feltárul egy 1300 éves falu Avar kori település Kölbed-Feketekapu határában Nepomuki Szent Jánossal farkasszemet lehet nézni a kóTSbb ezer éve választják lakóhelyül különböző népek a Mohács alatti termékeny talajé, növényzetben, vízben gazdag síkságot. Az itteni kedvező élet- feltételeket bizonyítják a régészeti ásatások során felszínre került sírleletek a kő-, bronz- és vaskorból, esetenként település nyomokkal. Alig távolabb Altinum római katonai tábor romja, valamivel északabbra az Árpád-korból származó település és egyhajós templom maradványai, kissé nyugatabbra pedig a török korban még ép, de ma már nyomtalanul eltűnt falvak. A Kárpát-medencében, itt Kölked-Feketekapun, alig öthat kilométerrel Mohácstól délre, harmadikként folyik jelentős avar kori telepkutatás. Korábban hasonló céllal végeztek ásatásokat Erdélyben Malomfalván és Dunaújvárosban. A feketekapui 3 éve megkezdett település feltárás a napokban olyan szakaszba jutott, amikor már kibontakozik a több mint 1300 évvel ezelőtti település képe, az emberi kéz alakító, környezetteremtő nyomaival. Az ásatásokat a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai, dr. Kiss Attila és K. Zoflmann Zsuzsanna régészek végzik. A 120 méter hosszú és 40 méter széles ásatási szelvény fölé magasodó földkupacról tekintve előttünk fekszik az egykori település központja, amelyet dr. Kiss Attila mutat be. — A kölked-feketekapui avar kori település feltárása a hasonló jellegű kutatások között milyen helyet foglal el, s a talált leletek mely időpontra tehetők? — A Kárpát-medencében ez- idáig 1500—1600 helyen találtak avar kori sírokat, települést viszont alig ismerünk. Csupán a temetőkből azonban nem ismerhető meg maradéktalanul az egykori település mindennapi élete. Kölked-Feketekapun abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ugyanazon népességnek előbb a temetőjét, most pedig a települését kutathatjuk. Az itt megtalált falu lakói a Vi. század második felétől, a VII. század végéig élhettek e területen. — A csaknem ötezer négyzetméteres feltárt terület az avatatlan látogatónak csupán értelmetlen, minden rendszer nélküli lyukak, vágatok kuszasága, mégis milyen jelenségek figyelhetők meg segítségükkel? — Csak azok, amelyek valami formában a talajban is nyomot hagytak, s így az elszíneződés révén lehetővé vált a feltárás. Ennek megfelelően: házakat, kemencéket, cölöplyukakat, gödröket, kutat és árokrendszert. ■— Tegyünk sétát a korabeli településen ... — A bejárást akár egészen szűk területre is korlátozhatjuk, mert a feltárt jelenségek alig különböznek egymástól, annak ellenére, hogy több tucat is akad belőlük. De kezdjük talán a földbeásott házakkal, alapterületük általában alig haladja meg a 4x4 méteres nagyságot, tehát nem nagyobb, mint egy mai, modern panel lakás rrmi jjps [vasárnapi1 melléklet m a kisebbik szobája. A kutatások azt mutatják, hogy ezeket az építményeket 1,5 méterig mélyítették a földbe, a lejáratokból azonban semmi sem maradt. Ami viszont a házak szerkezetét illeti ezek építészetileg különböznek egymástól. Általános az, hogy a két szemben lévő oldalon egy-egy cölöplyuk van, ebben ágasfák állhatták, rajtuk keresztben pedig a mestergerenda. Erre húzták a szalmából, vagy nádból készült sátortetőt A tetőt tartó cölöpök száma különböző, így a feltárt házaknál megfigyelhetünk 2, 3, 4 cölöplyukas épületeket, de egy egészen kis alapterületű háznál 6 cölöplyuk nyomára akadtunk. Építészetileg ez tekinthető a legtökéletesebb megoldásnak, bár ez már inkább germán háztípusnak tekinthető. — A házakba lépve a bejárattal szemközti kőrakás tűnik fel először, milyen rendeltetéssel építették? — A kisebb-nogyotyb kővekből álló építmény a házak sarkában az egykor kőtűzhely volt. A szárazon rakott, boltozott tűzhely valószínűleg csak fűtésre szolgált — A korabeli lakosok életében bizonyára kiemelkedő szerepet játszott a sütőkemence, amelyből az ásatás során jó- néhány előkerült. — Ez így van. A feltárt sütőkemencék a házak között, önállóan álltak. Alakjukban a régi falusi kemencékre hasonlítanak, magát a sütőteret azonban a földbe vájták, s ehhez csatlakoztak a különböző alakú, rendeltetésű munkagödrök. A nagyobb tartósság érdekében a kemencék száját kövekkel erősítették meg és sárga agyaggal tapasztották lei. Csupán nemrégiben sikerült az első, ép boltozatú kemencét feltárnunk, s így ez alapján az összes eddigi is rekonstruálható. — A kiásott leletek tehát egyértelműen azt bizonyítják, hogy a VI—VII. században itt élt népek kemencét használtak, amely a kenyérsütés alig nélkülözhető kelléke. Ez pedig a gabonatermesztésre utal. Előkerültek más jellegű bizonyítékok is? — A gabonatermesztéstől a kenyérsütésig a láncszem már teljes a leleteink között. Logikusan adódott bennünk is, hogy ahol kenyérsütéssel foglalkoztak, ott a gabona őrlését is el kellett végezni. Néhány héttel ezelőtt aztán az egyik gödörben találtunk is egy vörös kőből készült, erősen elkopott, valószínűleg már akkor is használaton kívüli őrlőpárt. A gabonatermesztés meglétének következő bizonyítéka, a jelenségek között már említett gödrök, amelyek tulajdonképpen tárolásra szolgáltak. Formájuk különböző, rendeltetésükre nézve azonban nem sokban térnek el. Általában 1,5— 2 méter mélyek szűk betöltő nyílással, majd egyre szélesedő falakkal. Az ásatás területén talált nagyszámú gödör arra mutat, hogy aligha használhatták ezeket két télnél tovább, mert vagy megrothadt, vagy bele- nyűvesedett a gabona, de sok esetben be is omlott. így célszerűbb volt újat ásni, mint a régit javítgatni. — A leltárás során sikerült megtalálni a település centrumát is... — Nagyon sok gondot okozott ez a bizonyos feltételezett „centrum”, amely tulajdonképpen egy 20 méter átmérőjű árokrendszerrel körülvett kerek tér. Az üres terület végső rendeltetésének magyarázatával egyelőre adósok maradunk, a 3 mély árokrendszernek azonban feltételezhetően védelmi szerepe volt. Az innen kitermelt földdel a kerek térséget tölthettek fel, ezen állhatott a központi épület, melyek maradványai a terület lekopásával nyomtalanul eltűntek. Az árkot már a település idejében betemethették, mert területén egy 3 méter átmérőjű és 5 méter mély kutat tártunk fel. Végezetül adjunk választ arra a látszólagos ellentmondásra, amely az írott források avar kori nomád népe és a régészeti feltárások gabonatermesztéssel foglalkozó közösségei között fennáll, minthogy ez a település Is mutatja. — Az írott forrásokban említett lovasnomádok mellett, a Kárpát-medencében az avar korban már letelepedett, földművelő közösségek is éltek. Ezt a tényt nemcsak a telepkutatások bizonyítják, hanem a hosszú ideig — 100—200 évig — használatban lévő temetők is. Mindezek tehát megtelepedett életformára utalnak. — Folytatódik-e a feltárás a jövőben is itt Kölked-Feketekapun? — Az előzetes elképzeléseknek megfelelően a település teljes feltárására törekszünk. A továbbiakban újabb területeket szeretnénk kiásni, hogy a településszerkezetet is tisztázhassuk. rusról. Tolakszom és lenézek a hajóba. Az oltár két oldalán tömött embersor, gyónnivágyók sora. A szentély zsúfolt. Rács most nincs. Ember, ember, ember. Lassú áramlás: teszik le az ajándékokat, gyertyákat, virágot, pénzt, ezt-azt Degeszre tömött templom, beférni reménytelenség, kijutni hosszadalmas. Zöldrevált arcú, agresz- szív tekintetű felebarátok nyo- makodnak kifelé a friss levegőre. Odabent orgonaszó illatosítja az emberszagú levegőt. Mélán járom körül az orgonát, keresem a fújtatót, meg a forintér’ verítékező gyerekeket De- hát villany hajtja már, modern dolog ez. Fújtató azért van, végszükségnek. Odalent a bejáratban kar- inges pap áldoztatja a körülötte állókat. S kint, a gesztenyefák hűsében félkörben állnak a kibicek: fiák és lányok, unokákkal a karjukon, a hitetlenek, másvallásúak és oda- bent-rosszullettek serege. Tizenötezer ember nyüzsög a máriagyűdi búcsúbem. ♦ Pillanatkép, felülről. Kocsi, kocsi, CA, CB, CH. Szép, csúf, fiatal, öreg; márka és Trabant, Mercedesek és Audik, lovasfogat, traktoros vontató. Az utóbbi dinnyét hozott Vajszló- ról. Fák, hársak, akácok, jegenyék, gesztenyék, alattuk árnyék és falatozó, lakmározó, zabáló, eszegető embertömeg. Amott bódésor, bábosok, kegytárgykészítők, árvalányhaj-kisiparo- sok, barackárusok és műanyag- bóvlisok tömkelegé. Egyetlen mutatványos bódé: a mutatvány egyszerű, tíz konzervdobozt lehet lehajigálni rongylabdával, s akkor kap az emberfia egy borzalmas műanyag lovat A mutatványos öreg, pipázó bácsika. Ringlispil nincs. A szűzanya szobor a hegyoldalban egy kissé magányos, feljebb, a keresztről-levétel szobránál egy őszhajú rezesorrú úr megin- dultan csókolgat egy szentképet. Kívüle még négyen vannak. Imádkoznak, csöndben. A szociális otthon mellett, a hajdani „német” prédikáló helyen tíz gyóntatószék fogadja a bűnösöket Középütt öntevékeny dalárda : tizennégy esztendős forma kislány kántál egy szöveget Belehallgatok: , — Szétdúlt családi fészkek, sérült gyermeklelkek kísérik a megbomlott gátlástalan ösztönéletet ... Aztán szikár, kérlelhetetlen tekintetű középkorú asszony (vagy tán leány?) hirdeti ki, hogy hányas számú ének következik. A kis udvarban ötszázan várják a feloldozást. Az egyik gyóntatószéken tábla: MAGYAR, a másikon: DEUTSCH. Nagyüzem. Néma, ünnepélyes sorokban állnak az emberek. Kétszáz méterrel arrébb szintén találok egy néma és ünnepélyes sort: csapolt sörért. A templom bejáratánál oldalt tábla: közli, hogy ez a hely a szűzanya kedvelt búcsújáró helye, éppen ezért a hívek vigyázzanak a tisztaságra, ne szemeteljenek. Ave Maria. * Két nappal korábban: a téglából épült árusító helyeken sétálók. Hátul, egy nyitott ajtóban üldögél egy meghatározhatatlan korú hölgy. Arcán vastagon púder, vagy valami bőrbetegség nyoma. Vastagon rúzsozott vékony ajak, mint egy anglikán lelkészé. Az üdvhadsereg tábornoka. — Maguk kegyszerárusok? — kérdem. Nem felel, egyszerűen csak bemenekül sötétló raktárába. Odébb rafináltabb leszek. — Szent Kristóf szobor nincs? Idős asszony sajnálkozik. Idevalósi kegyszerárus. — Szoborban ma mór nem divat a Kristóf kérem, slusszkulcstartóban tudom adni. Na ja. Veszek is egyet, ki tudja. * Aranyba mártott világ. Aranyozott óraszíj, aranyozott törhetetlen gyűdi szobahőmérő, kisoltár, nagyoltár, rózsafüzérek csüngő sora, világító taberná- kulum, feszület, világító otthoni szenteltvíztartó, ötven forint, harmincnyolc forint, huszonkét forint, tizenhat forint, nyolc forint, öt forint és két forint Mindenünnen kiszínezett fotográfiák. szelíd nézésű Madon- ,na porték, Jézus-arcok merednek rám. Lángoló szívek. Pirossal. Kristófos ismerősöm is éppen árusít. Elemmel működő, arasznyi kislámpát Százötven forint. Viszik, mint a cukrot öreg nénike áll mellettem, kapkodja a fejét, nem érti. — Mi az, mi az? — kérdi rövidlátón. — Lámpa, örökmécsesnek is jó. — Világít? Akkor kérek. És bütykös kezével kiguberálja a százötven forintot szakadt bugyellárisából. Templom, bódék, borozó, étterem, — itt cirkál tizenötezer ember. Kattognak a gépfegyverek, pukkannak a pitykés pisztolyok, morzsolódnak az olvasó-szemek, szállnak a fohászok, szenténekek, isszák a márcot, veszik a mézeshuszárt.. Mulatják az időt * Este tíare csönd van. Kiürült a templom körüli park, tücsök ciripel valahol. Becsuktak a bódék, a vigécek, bepakolták a kegytárgyakat a Zsiguliba, s mentek egy másik búcsúba. Nem maradt más, csak dinnyehéjak, szemét, néhány pilákoló gyertya, a szobor előtt égetett viaszkorom a falon, meg a forgalmat számláló üzletvezetők. Ennyiszáz liter sör, bor, szóda, üdítő, tíz disznó, ennyi kávé, annyi kolbász. Mindenki elégedett. A tábla nem kopik: a templomajtó mellett van, az áll rajta, hogy ez a hely kedves az égieknek, tehát vigyázzanak a hívek a tisztaságra. Vigyáztak is, Ave Maria, Füzes János Az archeológusok gyilkosságot fedeznek fel A svéd Lund egyetemi város archeológusai abban reménykednek, hogy sikerül végleg tisztázniuk egy 700 évvel ezelőtt elkövetett gyilkosságot A gyilkosság 1247- ben a Balti Keleti-tenger egyik szigetén, Rügenen történt Az áldozat Jakob Er- landsson, Lund érseke volt A gyilkosságot Erik Klipping dán király megbízásából vagy legalábbis jóváhagyásával követték el. Amit a kutatók kriminalisztikai szimatukkal eddig felfedeztek, azt most tudományos aprólékossággal bizonyítani is akarják. Azzal kezdődött, hogy a tudósok 1972 őszén Lund- ban a kolostorok utcájában, ahol hajdanában a ferencesek temploma állt egy téglákkal befalazott sírra bukkantak, amelyben egy csontvázat találtak. A reformáció után egy szerzetes feljegyezte, hogy Jakob Erlandsson érsek e templomban van eltemetve. Bizonyított, hogy az érsek Rügenben halt meg, amely akkoriban dán vazallus állam volt. Az archeológusok azt fedezték fel, milyen módon halt meg az érsek. A koponya baloldali halántékán egy márka nagyságú lyuk tátong, a jobb oldalán pedig egy kicsiny, körülbelül pfennig nagyságú. Carl-Hermann Hjortsjoe professzor, a csontszakértő meggyőződése, hogy egy számszeríjból kilőtt nyíl jobboldalról egyenesen a koponyába hatolt és kilépéskor egy nagyobb csontdarabot szakított ki. A parasztháborúkban a XIV. században dán íjászok megölte emberek koponyáin ugyanilyen sérülések láthatók. A kutatók meggyőződéssel állítják, hogy a csontváz valóban a svéd érsek földi maradványa, bár semmiféle személyes adalék nincs a sírban. A lelet kora azonban egyezik. Egy tudós megállapította, hogy a fogak 60 év kö-' rüli férfi fogai. Az 1 méter 70 centiméter testhossz valóban az akkori időkben rendkívül magasnak számító férfinak felel meg, akiről a feljegyzések szólnak. Az azonosítást most azzal zárják le, hogy a koponyát összehasonlítják más olyan koponyákkal, amelyek arra a fajtára jellemzőek, melyhez az érsek tartozott. Laboratóriumi vizsgálatokkal olyan apró fémrészecskékre ' remélnek bukkanni, amelyeket az íj a koponya átütésekor hagyott hátra. Kempís Péter Búcsú Cvűdön...
