Dunántúli Napló, 1974. szeptember (31. évfolyam, 239-268. szám)
1974-09-15 / 253. szám
Két javítás között háromszor a Föld körül Q jövő telefonvezetéke: AH mór utazott vonaton — • ki nem utazott még — joggal tartja természetesnek, hogy vonata a menetrend szerinti időpontban induljon és érkezzék. Bosszantó kivétel, ha ez nem így történik. A pontos vasúti közlekedésnek több feltétele van. Ezek közül az egyik legfontosabb: a megbízható mozdony. A megbízhatóságot mérni is lehet. Mértéke az a kilométerekben kifejezett futás, melyet a mozdony két váratlan meghibásodás között teljesít Tervezhető A MÁV Diesel-mozdonyainak megbízhatóságára jellemző, bogy két váratlan meghibásodás között háromszor is megkerülhetnék Földünket az Egyenlítő mentén, azaz. átlagosan mintegy 120 000 kilométert teljesítenek. Ezzel a teljesítménnyel ötszázszor lehet Pécsről Budapestre és vissza utazaz üveg? A telefonbeszélgetéseket, tévé-programokat és a számítóközpontok adattömegeit a jövőben üvegvezetékeken keresztül továbbítják majd — erre a meggyőződésre jutott néhány tudós, aki nemrég a világ minden tájáról Drezdába utazott, hogy megvitassa a rendelkezésükre álló elméleti és laboio- táriumi eredményeket. Az üvegszál áttöri a távközlés moi korlátáit. Egyetlen, ez- redmilliméter vékony szálon egyidőben tízezer telefonbeszélgetés futhat. Az információ hordozója — az elektromos áram helyett — a fény lesz, amely egy lézer-diódából lép ki. Ezt a fényt a megfelelő kulcs alapján — elektronikus és elektromos módszerek közbeiktatásával — úgy „rángatnák”, hogy mintegy a közlendő adathatom „lenyomatává" válna. Korszerű karbantartási szemléletet a tapasztalat diktálta: kiderült, hogy egyes fontos alkatrészek élettartama többé- kevésbé megegyezik, megjósolható, hogy mikor fognak el- romlani. A megoldás tehát: a mozdonyt bizonyos számú kilométer után szét kell szerelni és meg kell vizsgálni, akkor is, ha látszatra „semmi baja”. A MÁV jelenleg is ezt a karbantartási stratégiát alkalmazza. Ez a módszer — pontosan és fegyelmezetten alkalmazva — jelentősen javítja a megbízhatóságot A keletkező műszaki hibákat „csírájukban” küszöbölik ki, csak olyan alkatrészek maradhatnak javítás nélkül a mozdonyban, melyek a legközelebbi vizsgálatig rendeltetésszerűen működni tudnak. Ez a karbantartási rendszer — a megbízhatóság növelése mellett — további jelentős előnyöket is biztosít. A vizsgálat időpontja előre tervezhető, így a vontatási telepek műhelyei fel tudnak készülni a javításokra, biztosítani tudják kapacitásuk viszonylag egyenletes kihasználását. A különféle terjedelmi vizsgálatok technológiája pontosan ismert, a munkások jól be tudják gyakorolni. Elő lehet készíteni a szükséges anyagokat, szerszámokat, Ez a karbantartási rendszer tulajdonképpen az iparvállalatoknál is elterjedt tervszerű megelőző karbantartás (TMK) rendszerének felel meg a vasúton. Ez az eljárás — vitathatatlan előnye mellett — gazdasági hátrányokkal jár. A hátrányok forrása, hogy a várható meghibásodások pontosan nem jósolhatok meg, így a tervszerű karbantartást többnyire előbb végzik el, mint az feltétlenül szükséges lenne. Stílus és kopás... Az első nehézséget az okozza, ha a mozdonynak nem minden alkatrésze a megtett kilométerek számával arányosan használódik el. A Dieselmotor üresjáratban is kopik. Az sem mindegy, hogy azonos távolságra milyen súlyú vonatot továbbít a mozdony. A dimbes-dombos Dunántúl vosútjainak emelkedői és lejtői is másként veszik igénybe a mozdonyokat, mint az Alföld sík vonatai. Aki gépkocsit vezet, azt Is jól tudja, hogy a „vezetési stílus” is hatással von or elhasználódásra. Mindehhez kell számítani, hogy azonos típuson belül sincs kóí teljesed egyforma mozdony. A gyártás körülményei, a legutóbbi javítások gondossága, pontossága, mmd-mind befolyással vannak a műszaki elhasználódás tényleges gyorsaságára. Mindez talán szőrszálhaso- gatásnak tűnik. A költségek azonban indokoltiá teszik a szőrszálhasogatást: csak a közismert M 62 sorozatú mozdonyokból több mint 200-at üzemeltet a MÁV. Egyetlen ilyen mozdony átlagos évi karbantartási költsége meghaladja a 300 000 Ft-ot, a „szőrszál- hasogatás” tehát igen komoly költségmegtakarításnak lehet kiindulási alapja. A cél természetesen nem leA tolatámozdony elérte a meghatározott teljesítményt és most tervszerű karbantartásra áll be a vontatási telep javítóműhelyébe. Hogyan biztosítják a mozdonyok megbízhatóságát? Egy szilícium fotócella azután ismét finom áramlökésekké alakítaná át az optikai jeleket a vevőkészülékben. Az üvegszálak, amelyek a „fényközleményt" a vevőkészülékbe vezetik, százasával egybefogva alig hét milliméter vastag kábelt alkotnának. Ez a kábel egyidejűleg kétmillió telefonbeszélgetés továbbítására volna képes, szakítószilárdsága pedig vetekedne az acéléval. (BUDAPR ESS-PANORAMA). A méhészet melléktermékei hét az, hogy a karbantartási költségek megtakarítása a mozdonyok megbízhatóságának rovására történjék. Olyan karbantartási rendszert kellett találni, amelynek alkalmazása mellett a mozdonyok megbízhatósága növekedhet, de emellett a karbantartás „testre szabottan" minimális költségfelhasználással végezhető el. Ez a módszer a műszaki diagnosztikán alapuló rugalmas karbantartási rendszer, melynek kísérleti vagy üzemszerű alkalmazása egyes vasutakon mér több mint 10 éves múltra tekinthet vissza. A műszaki diagnosztikán alapuló karbantartási rendszer természetesen nem vezethető be egyik pillanatról a másikra. Egyes — ezzel összefüggő — kérdések annyira bonyolultak, hogy az alkalmazandó berendezések és eljárások máig sem kristályosodtak ki teljesen. Nem utolsó szempont, hogy a műszaki diagnosztika alkalmazása jelentős beruházást igényel. Még az általános alkalmazás előtt feltétlenül tisztázni kell, hogy az egyes diagnosztikai jelekből milyen műszaki állapotra lehet következtetni, azaz: pontosan ismerni kell a mozdony lehetséges betegségeinek „tüneteit”. A tünetrendszer tisztázásához nagyon sok statisztikai adatra, mérésre van szükség. Ha tisztázódott, hogy a műszaki diagnosztika alkalmazása során mit kell mérni a mozdonyon, és a mérésekből milyen hibákra lehet következtetni, még mindig marad a kérdés: hogyan kell a méréseket végrehajtani. A kérdésre több válasz is lehetséges. Elképzelhető, hogy a méréseket a jelenlegi tervszerű megelőző karbantartás időrendjének megfelelően hajtják végre. Lehetséges az is, hogy a mérések időrendjét az egyes járművek egyedi üzemi körülményei alapján határozzák meg. Olyan megoldás is előadódhat, hogy az éppen végrehajtott diagnosztikai mérés alkalmával határozzák meg a következő vizsgálat időpontiát. Ebben az esetben a megbízhatósági elmélet széles körű fel- használása is szükséges lesz. Az eddig felsorolt lehetséges eljárásoknál a diagnosztikai mérések végrehajtására szolgáló berendezést a vontatási telepen kell elhelyezni. Jelenleg a legfejlettebb — de egyben legbonyolultabb — eljárásnak a folyamatos méréseket tartják. Ebben az esetben valamennyi mozdonyt el kell látni a szükséges berendezéssel. A mozdonyon elhelyezett berendezés a „tüneteket” folyamatosan méri, a mért értékeket lyukszalagra rögzíti. A vontatási telepen a lyukszalagot számítógépbe táplálják be, s a számítógép néhány másodpercen belül közli az eredményt. A folyamatos eljárás alkalmazása természetesen o legdrágább, érért inkább a helyhez kötött berendezéseket használó vizsgálati módszerek terjedtek el. Ma már biztos támpont van arra is, hogy a műszaki diagnosztikai vizsgálatok a tervszerű megelőző karbantartás költségeinek csökkentése mellett a mozdonyok megbízhatóságát is jelentősen növelik. Az Egyesült Államok egyik vasúttársasága Diesel villamos mozdonyok vizsgálatához rendelt diagnpsztikoi berendezést A berendezés üzembe állítását megelőző hat hónapban 21 esetben fordult elő meghibásodás és 5 alkalommal váratlan fődinamó meghibásodás. A berendezés üzembe vételét követő hat hónap alatt a vontató motor meghibásodások száma 5, a fődinamó meghibásodások száma 1 volt. Áz eredmények önmagukért beszélnek. A műszaki diagnosztika felhasználásáról a MÁV- nál ma még nem beszélhetünk. Egyes mérések végrehajtásához a szükséges műszerek rendelkezésre állnak ugyan — és ezeket a műszereket használják is, — de egyelőre csupán a „hagyományos” karbantartási rendszer esetenkénti kiegészítésére. A műszaki diagnosztika alkalmazásának feltételei csak fokozatosan fognak rendelkezésre állni. Az V. ötéves tervben tovább folytatódik a „körzeti" vontatási telepek hálózatának megteremtése. Dél-Du- nántúl körzeti vontatási telepe — Dombóvárait — épül már. A műszaki diagnosztikai eljárás alkalmazásának bázisai a tervek szerint elsősorban a körzeti vontatási telepek lesznek. Itt sem lehet azonban arra számítani, hogy a komplex eljárás egy csapásra megvalósul. A korszerű Diesel-mozdonyok üzemeltetésével és karbantartásával kapcsolatos tapasztalatok összegeződése, a szükséges műszerek, berendezések folyamatos beszerzése és a szakemberek kiképzése első lépésben csak részleges vizsgálatok végrehajtását fogja lehetővé tenni. Természetesen ez is jelentős lépés lesz, s az így szerzett tapasztalatok teszik majd lehetővé a komplex-rendszerek gazdaságos létesítését, Hagyományos, de korszerű A műszaki diagnosztikán alapuló karbantartás kifejlesztésére ifányuló törekvés nem jelenti azonban azt, hogy a „hagyományos" karbantartási rendszerben már nem képzelhető el fejlődés. A mind korszerűbb mozdonyok beszerzése, a technológiai fegyelem további javítása és az új eljárások kutatása és bevezetése együttesen szolgálják a mozdonyok megbízhatóságának növelését. Geisz Mihály MÁV-mérnök Közlekedés Tudományi Egyesület A legrégibb ókortól szinte napjainkig a méhészkedés célja csupán a méz és a viasz hasznosítása volt. Csak mintegy két évtizeddel ezelőtt kezdték felismerni a méhészet melléktermékeinek — a virágpornak, a méhpempónek, méhmé- regnek és a máhszroknak (propolisz) — a jelentőségét is. I VIRÁGPORRAL DÚSÍTOTT MÉZ 1 A vizsgálódások során kitűnt, hogy a méhek által téli táplálékul begyűjtött virágpor igen értékes anyagokat tartalmaz. Az elemzések szerint a virágpor kb. 35 százalékban fehérjeanyagokból, 15—20 százalékban aminósavakból (12 aminósavból) és kb. 20 százalékban cukorszerű anyagokból áll. Azonkívül megtalálható benne valamennyi B-vitamin, továbbá a C- és az A-vitamin, valamint egy közelebbről még meg nem határozott antibiotikum. A gyógyászati kipróbálás során a virágpor igen hatásosnak bizonyult a bél- és gyomorműködés szabályozására, prosztatazavarok megszüntetésére és súlyos cukorbetegek gyógyítására. A virágpor mézbe, süteménybe keverve fogyasztható. Hazánkban csak most kezd ismertté válni, mór árusítanak is virágporral dúsított mézet. HA NEM IS CSODASZER A fiatal dajkaméhek terméke, a méhpempő, értékes ösz- szetételénél fogva olyan átalakulást idéz elő az anyaméheknél, amely az élővilágban egyedülálló. Ezt o rendkívüli hatást az embereknél is hasznosítani lehet. A pempő eddigi gyógyászati „pályafutása" során hatásos szernek bizonyult a vérszegénység, az érelmeszesedés, a cukorbetegség és az aggkori jelenségek gyógyítására, valamint legyengült csecsemők erősítő táplálására. Fogyasztásával javul az étvágy, a kedély, csökken a fáradékonyság, az idegesség. A méhpempő kétharmad részben vízből áll, emellett kb. 12 százalék proteint és aminósa- vakot, 12,5 százaléknyi cukorszerű anyagokat és 3 százaléknyi eddig még meg nem haiá- rozott anyagot tartalmaz. Ez a 3 százaléknyi mennyiség valóságos vitaminbánya. Valameny- nyi B-vitaminon, továbbá a bio- tinon és az inosidolon kívül megtalálható benne a C-, A- és az E-vitamin is, valamint különféle hormonanyagok. A méhpempő, rendkívül nagy hatóanyagtartalma miatt, legfeljebb napi 50 milligrammos adagban használható. Egy-eay anyabölcsőből 100—200 milTi- grammnyi pempő szedhető ki. Bőrápolószereket, szépítő kenőcsöket, serkentő injekciókat készítenek belőle, és mézbe keverve közvetlenül is fogyasztható. Régóta köztudomású, hogy a méhészek — ritka kivételektől eltekintve — nem szenvednek reumában. Ezt a csípések nyomán a szervezetükbe jutó méh- méregnek köszönhetik. De kiderült, hogy a méhméreg nemcsak a reumának, hanem az ízületi gyulladásnak, keléseknek, kiütéseknek, az asztmának stb. is hatásos ellenszere. MAR STRADIVARIUS IS HASZNÁLTA A méhszurok (propolisz), amivel a méhek a kas- vagy kaptárréseket, ablakokat beragasztják, különböző és bonyolult ösz- szetételű gyantákból áll. Ezek részben emésztési melléktermékek, részben a fák rügyeiről begyűjtött gyanták. Kevesen tudják, hogy a világ utolérhetetlen hegedűkészitői, Stradivarius és Amati, a hegedűlakk készítéséhez méhszurkot használtak. Manapság a műbútorok fényezésénél van fontos szerepe a propolisz-lakknak, a méhszurok kivonata, a propo- lin pedig ragasztóanyagul szolgál kényes, finom munkáknál. Érdekes módon e gyantás anyagnak hazánkban még nincs piaca, külföldön viszont egyre sokoldalúbban hasznosítják és nagy is az iránta megmutatkozó kereslet. Tudomány, amelynek el kell tűnnie A látvány, amely a mikroszkópon keresztül a néző elé tárul, nem okozhat nagy örömet. A mikroszkóp alá helyezett kémcsőben színtelen, áttetsző férgek nyüzsögnek — rovarokon paratizáló neoaplectanák, amelyek mesterséges feltételek között laboratóriumban kerültek kitenyésztésre. A kémcsőben eltöltendő életre ítélt lárváknak a laboratóriumban kezelésnek kell áles- niök: meg kell szabadítani őket a mikroorganizmusoktól, de ezt oly módon kell tenni, hogy ne veszítsék el életképességüket. Ha mikroorganizmusok jutnck a táptalajba, semmi sem képes feltartóztatni intenzív szaporodásukat (természetes körülmények között a gazdaszervezet védekező reakciója működik). Ezek a mikroorganizmusok felfalják a lárváknak szánt tápanyagokat és a lárvákat az anyagcseretermékkel megmérgezik. Mindeddig csak néhány parazita féregfajt sikerült mesterséges táptalajban ,kitenyészte- niök. Emellett laboratóriumi feltételek közepette csak a rovarok parazitái szaporodnak normálisan, a gerinces állatokat megtámadó helmintek nőstényei pedig egyelőre életkep- telen petéket raknak. Világszerte növekszik az érdeklődés a helmintek tenyésztésének problémája iránt, mert a parazita férgek, az áliati és növényi szervekbe és szövetekbe hatolva, rejtett életmódot folytatnak. A laboratóriumokban folyó kutató munka segíti a parazita férgek elleni antigének megtalálását és a férgek öröklődő tulajdonságai megváltoztatásának módjait. A helminttenyésztési kísérletek nemcsak elméleti, hanem gyakorlati jelentőséggel is bírnak. A neoaplectana, melyet a Szovjetunió Helmintológiai Intézet Biokémiai Laboratóriumában mesterségesen tudnak tenyészteni, megtámadja az almamolyt, a kukoricamolyt, a levéltetűt és termés egyéb kártevő rovarait. Ezt a helm intet ipari méretekben képesek ‘e- nyészteni, s ezt a férget is fölhasználják a harcban, melyét a szovjet mezőgazdaságban á veszélyes kártevők ellen folytatnak. Egy másik gyakorlati pe s- pektíva: — vakcinák készítése a helmintózisok (féregbetegségek) ellen! A Helmintológiai Intézetben már elkezdődtek az Ilyen kísérletek. Az intézetben azt is tanulmányozzák, hogyan lehetne a gilisztabetegségek korai diagnosztikáját megkönnyíteni. A helminttenyésztés —e fontos probléma megoldása meg csak kezdeti stádiumban van. A Szovjetunió területér tanulmányozták a háziállatokon, a hasznos vadállományon, mezőgazdasági növényeken paratizáló férgek faji összetételét, vizsgálták a velük összefüggő legveszélyesebb megbetegedések keletkezését és eltévedését: megállapították kétszáznál több kórokozó féreg fejlődési ciklusait Az intézet fennállása alatt háromszáznál több expedíciót szerveztek a különböző földrajzi övezetekben, az állatvilágnak százezernél több képviselőjén végeztek vizsgálatokat. Az első számú probléma a féregbetegségeknek a nagy állattenyésztési komplexumokban való megelőzése. Egy állattenyésztő gazdaságban, ahol például 100 000 sertést tartanak, naponta négyezer tonna trágya keletkezik. A helminto- lógusok feladata, hogy megtalálják a ganéjmennyiségek ártalmatlanná tételének módjait és azok további felhasználására ajánlásokat adjanak. Szovjet specialisták már javasolták a biotermikus módszert: a trágyát specifikus baktériumok révén 52° és ennél maqasabb hőfokra hevítik és ennek folyamán a férgek embriói elpusztulnak. .Olyan tudomány, amelynek el kell tűnnie”, — így fogalmazta meg- a helmintolóaía sajátosságát Konsztantyin Szkriá- bin akadémikus, a kiváló szovjet tudós. — Ez azonban csak az összes veszélyes helmint elpusztulása után történhet. Most ennek a problémának a megoldása foglalkoztatja a tudósokat B, K.
