Dunántúli Napló, 1974. augusztus (31. évfolyam, 209-238. szám)
1974-08-11 / 219. szám
HÍDAVATÁS ELŐTT A határfolyó két partja kart nyújtott már egymásnak Barcsnál, most két karral ölelkezik: Drávaszabolcson áll az új Drá- va-híd. A hídhoz vezető műút építésekor ugyan, az útépítők nem kis izgalmára, a tűzszerészeknek még négy bombát kellett ártalmatlanná tenniük, most már azonban semmi nem emlékeztet a sebekre. A magyar és a jugoszláv hídépítők jó kedvvel, hiszen a nehezén már túl vannak, egymást váltogatják a hídavatásig. Mikor lesz szalag- vagdosás? Februárban azt mondták, fél év múlva. Most meg, hogy októberben. A dráva- szabolcsiak viszont meg vannak győződve, hogy novemberben. Akkor lesz ugyanis a jugoszlá- vok nagy nemzeti ünnepe Közelebb lesz Tanulmányozzuk az Eszéket és Pécset magába foglaló térkép- vázlatot, mit is jelent az új ho- tárhíd Baranyának és Szlavóniának? Az autós turisták mind ez ideig a Mohács alatti, udvari határállomáson ót jártak-kel- tek Eszékre, az eszékiek Pécsre. Pontosabban nem is elsősorban Pécsre, hanem Harkányija. Soksok jugoszláv végcélja a gyógyfürdő. Lévén Udvar a térség egyetlen autós átkelőhelye, a Harkányba igyekvők kénytelenek Pécsen át kerülni. Az út összesen 130 kilométer. Aki először érkezik Pécsre, esetleg ide-oda kóvályog, mire megtalálja a harkányi utat. Az élelmesebbek, akik otthon tüzetesen áttanulmányozták a térképet, esetleg Bólvnak kanyarodnak, Villányon és Siklóson keresztül érik el Harkányt. Nyernek húsz kilométert De ez az út rosszabb, kacska- ringósabb. A drávaszabolcsi híd megnyitásával Eszék sokkal közelebb kerül Harkányhoz és Pécshez. A jugoszláv turisták a hídon át szinte zsinórban közlekedhetnek Harkányba. Az út százharmincról hatvan kilométerre zsugorodik. De lerövidül, ha csak 10 —15 kilométerrel is, a Pécs— Eszék útvonal is, amely Udvaron át 100 kilométer. A jobb összeköttetés természetesen nemcsak az idegenforgalomnak, de a két körzet gazdaságának is kedvez, az áruszállító kamionok gyorsabban érhetnek célba. Az ország kapujának lenni A turisták elégedettek lehetnek, de örül hídjának Drávasza- bolcs is. Hiszen így lesznek „valakik” a háromszáz-valahány falvas ■'Baranyában. Csak azok néznek némi szorongással a híd- avatás elé, akik eddig szabadon kiengedhették a baromfit, de még a teheneket is a főutca melletti gyepre. Az ország kapujának lenni azonban kötelezettségekkel jár. Nem mindegy, hogy milyen első benyomások érik, hogyan szolgáljuk ki az országunkba látogatókat. Egy forgalmas határközség főutcáját nem szegélyezhetik kacsaúsztatók, az autósok útját nem keresztezheti tehéncsorda. Az autós turista, miután átesett az útlevél- és a vámvizsgálat izgalmain — ki tagadná, az emberben mindenféle hivatalos aktus izgalmakat szokott kiváltani —, a határállomást maga mögött tudva, rendszerint betér az útjába eső első falu vendéglőjébe. Ott jéghideg üdítőket remél, esetleg ennivalóra támad étvágya, s közben szívesen veszi, ha útbaigazítják, hol talál szállást, egyáltalán mire számítson Harkányban? Jelzik neki, ha telt ház van, s ajánlják, legjobb, ha itt vesz ki szobát a faluban. Előadódhatnak balszerencsés esetek is. Mondjuk elromlik az országúti vándor autója. Akad-e valaki a községben, aki hozzányúl a motorhoz? És így tovább, Drávaszabolcsnak tehát valósággal újjá kefl születnie, hogy, ha nem is diadalkapuja, de virágokkal feldíszített kapuja legyen a déli országrésznek. Vajon megfelel-e e követelményeknek? Ismerkedjünk Dráva- szabolccsal. Mi volt eddig Szabolcs? Kacsaúsztatókkal szegélyezett főutcájú, jelentéktelen és szürke kis határközség, egy zsákutca végén, kiesve minden járásból. Hogy hozzá képest mi Udvar, a másik határkőzség? Az igen! „Elutaztunk Udvarra, nagyon tetszett — mesélte Ha- rics Sándor drávaszabolcsi tanácselnök. — így kellene kinéznie a megyében minden községnek, de legalább a centrumközségeknek ...” Hogy' mi kellene Drávaszabolcsnak, azzal egyelőre várjunk, először, hogy mije van? Centrumközség. Ami azt jelenti, hogy közigazgatásilag hozzátartoznak a környező községek, nevezetesen Matty, Gordisa, Drávapalkonya és Drá- vacsehi. Kevés híján 2400 lélek a körzetben, magában a centrumközségben 850. A körzet 1945-ig háromfelé tartozott, ezért is nincsenek „közintézményei” Drávaszabolcsnak. És hát a háború miatt, amely eltaposta a Dráva-hidat, a lengyárat és a lakóépületek nagy részét. Nincs tehát olyan hagyaték, amit most ilyen vagy amolyan célra alakítgatni, bővíteni lehetne. A helyiségeket is, melyeket ma kultúrháznak és könyvtárnak neveznek, a tanács volt kénytelen „saját testéből” kiszakítani. A szépségtapaszok ára Mije van tehát Drávaszabolcsnak? Rangja, hogy központja körzetének, hiszen itt van a közös községi tanács, mellesleg a termelőszövetkezet központja és a körzet egyetlen ipari üzeme, a lengyár. Csakhogy még közel sem teljes értékű központja. Sok- minden kell, hogy szerepkörének megfeleljen, s kellő vonzerőt gyakoroljon a körzet községeire, hogy az elköltözők ne Harkányba és Siklósra igyekezzenek. Alapvető dolgok hiányoznak, ehhez pedig pénz, sok pénz kell. Hogy csak a legszükségesebbeket említsük, kétcsoportos körzeti óvodát, sok új tanteremmel körzeti iskolát és állandó napközit kellene létesíteni. Milliókba kerül. A községi tanácsnak évente kétszázezer forintnyi fejlesztési alapja van, ezzel szemben például a drávacsehi—drá- vapalkonyai eqykilométeres bekötőút 800 ezer forintba került, ha jobb útra gondoltak volna, belekerül 2 millióba. Tervbe vették 1976/77-re a törpevízmű felállítását, 6—7 millió forint költséggel számolnak. Természetesen számítanak a megyei tanács segítségére, némi támogatósra a termelőszövetkezettől, társadalmi munkára és a lakosság hozzájárulására, telkenként 12 ezer forintra. Bizony, már 12 ezer forintnál tartunk. Ezeknek viszont meg kell lenniük, s csak azután gondolhat arra a község, hogy kulturált arculatú kapuja legyen a déli határnak. Kulturált arculat: szépségtapaszok, ami megintcsak pénzbe kerül. Mindenekelőtt a csapadékvízelvezető árkokat kell burkolni, egységes aszfaltjárdára és kocsifelhajtókra van szükség, autóbuszfordulót kell kialakítani, mert a mostani megálló, bár háromszázezer forintba került kicsi, korszerűsíteni kell a köz- világítást. S ami még hátra volna, az sem gyerekjáték, a főutca melletti libalegelők egyen- getése, parkosítás és díszcserjék ültetése, összesen hárommillió forintos munka. Amit ebből a községi tanács vállalni tud: felkéri, ha kell, kötelezi a község lakóit, hozzák rendbe portájukat, tatarozzák házukat Ha nincs az a bukfenc Hogy mégis újjászületik a drávaszabolcsi falukép, lesz, aki pénzelje és csinálja, erről majd később részletesen. Lássuk most Drávaszabolcs gazdaságát, mit segített, mit tud segíteni a községfejlesztésben? A lengyár jelenti a helybeli ipart Valamikor tele volt a munkásszállás, ma már azonban nem cikk, lakást kérnek a messziről érdeklődő munkavállalók. így az új híd elkészültével olyan óhajok és remények is táplálódnak, hogy esetleg majd munkásokat kapnak odaátról, Dolnij Miholjac- ról. A lengyár, ahol tudja, segíti a községi tanácsot, szívén viseli a közös ügyeket. Az új körzeti orvosi rendelőhöz negy- venzer forinttal járultak hozzá — nem kell minden kis megfázással Harkányba szaladni, azóta hetenete kétszer üzemorvosi rendelés is van —, tavaly a kultúrház felújításához kőműves brigádjukat adták, s most az óvodához járulnak hozzá készpénzzel. A lengyár adózik, de ez a pénz nem marad a községben, befolyik a megyéhez. Hátha még ez a pénz is itt maradhatna ... A drávaszabolcsi termelőszövetkezet sokáig jól gazdálkodó szövetkezet hírében állt, míg nem 1972-ben kiderült, a vezetők csak akkor nem tettek rosz- szat a gazdasággal, amikor aludtak. Le sem merem írni, mekkora csődtömeget hoztak össze, de hagyjuk a múltat Új és a munkába magát nagy becsvággyal belevető vezetőség került a szövetkezet élére. Hamar tisztába tették és talpra állították a zilált gazdaságot, s a tavalyi év után, bár a szanálási bizottság szigorúan meghatározta, mennyi munkabért lehet kifizetni, általános meglepetésre, már év végi részesedést is tudtak fizetni. Szép és komoly terveik vannak, de még mindig nyom a hat és félmillió. Ennyit kell még visszafizetni. Két éven belül szeretnék, s akkor fellélegezhetnek. A szövetkezetnek megvan a maga gondja, mégsem hagyta magára a tanácsot. Az idén százezer forintot adott, jövőre pedig, a gazdasági eredményektől függően, akár megduplázza az összeget. Segít mással is, építőanyaggal, szállítóeszközzel; adna pénzt sportra, zenekarra. Ha nincs az a bukfenc, kesergett a tsz-elnök, talán már lenne a községnek óvodája. És épp a bukfenc miatt, mármint hogy megégették a kezüket a kereskedelemmel, egyelőre nem foglalkoznak olyan gondolatokkal, hogy valami hasznot húzzanak a turistaforgalomból. Pedig biztos lehetne életképes dolgokat csinálni. Mi lesz a pangó vizekkel? Nagyjából kiverekedhetett előttünk Drávaszabolcs múltja és jelene. És a jövő? Kik hozzák rendbe a hamarosan határátkelőhellyé előlépő községet, hogy ne kelljen restelkednie maga és az idegenek előtt? Erre a célra a megyei tanács ad pénzt, s ez helyi erővel és társadalmi munkával párosuL A község főutcája és központja rendbetételének költsége, mint említettük már, hárommillió forintra rúg. A munkálatok gazdája a szentlőrinci tanács költségvetési üzeme. Ok dolgoztak Udvar szépítkezésén is. Már hozzá is kezdtek Dróvo- szaboleson az autóbuszforduló kiépítéséhez. Hamarosan nagyobb léptékben folytatódnak a munkálatok, megkezdődik a járdák, a kocsifeljárók, a hidak építése, az árkok burkolása és a növények kiültetése. A jövő esztendő tavaszára mindennel, beleértve a parkosítást is, szeretnének végezni. Hanem a szentlőrinciek előtt nagy-nagy műszaki probléma tornyosul, s ez a község belterületének víztelenítésével, mint legfontosabb feladattal kapcsolatos. Arról van szó, hogy a gordisai csatorna szintje magasabban van, mint a község árkai, a víz nem tud lefolyni. Emiatt azok a nagy átereszek is úgyszólván teljesen eliszapolódtak, melyeket az útépítők készítettek. Nehéz a karbantartás. Ha pedig a szentlőrinciek beburkolják az árkokat, még nehezebb lesz, mert a burkolat még azt is megakadályozza, _hogy a víz magától elszikkadjon, méginkább tele lenne a község pangó vizekkel. A szentlőrinciek tudomása szerint a vízügy terveiben csak 1980 körül szerepel a gordisai csatorna mélyítése. Ez egy igazán nagy munka, jó lenne azonban addig is valamilyen ideiglenes megoldást találni. A vízügyesek egy-egy nehéz helyzetben mór eddig is bebizonyították, képesek bravúros áthidaló megoldásokra, talán most is lesz jó ötletük. Már drágulnak a telkek Es ki fogja megetetni, meghatni az elfáradt autós turistákat, hol fogják elkölteni megmaradt forintjaikat a hazafelé igyekvő jugoszlávok? A Zsinkó Csárdában. A siklósi fogyasztási szövetkezet már eddig is sokat költött a falu központjában lévő étterem-presszójára, most pedig újabb korszerűsítésen esik át A belkereskedelmi tárca fejlesztési bizottságához folyamodtak támogatásért, s biztosnak látszik, megkapják a kért 750 ezer forintot Ezen a pénzen korszerűsítik a konyhát és íepketetőt feszítenek a kerthelyiség fölé. Reméljük, a határig vezető úton és a községben elegáns és figyelemkeltő reklámfények csalogatják majd az érkezőket s lesz is mivel csalogatni, a szakácsok igazi ormánsági ínyencfalatokkal rukkolnak ki, s a Zsinkó Csárda neve legalább olyan jól cseng majd a fülekben, mint a magyarok körében a Csingilingj csárdájáé ■— odaát íme, Drávaszabolcs hídava- tós előtt Van éppen elég gond. A híd ragyogása azonban erősebb, mint a gondok sötétje. A határhíddal Drávaszabolcs mégiscsak kiemelkedik a baranyai kisközségek sorából. Szabolcsból lesz „valaki”. Tudják ezt a környék lakói is. Csalhatatlan bizonyítéka, két évvel ezelőtt még hét forint volt a telek négyszögöle, ma negyven-ötven forint. Épülnek sorban a családi házak. A drávaszabolcsiak remélik, községük olyan hamar és olyan szép lesz, mint Udvar, a másik határközség. S akkor egy igazán nagyszerű hídava- tást csaphatnak. Miklósvári Zoltán Építészek 1 II II közös műve Magyar—szlovák idegenforgalmi együttműködés Napjainkban már eléggé általános probléma, hogy a ncgyobb városok, a nemzetközi turista útvonalak Ice- resztezőpontjai — különösen Közép-Európóban — gyakran nem rendelkeznek annyi szállodával, hogy minden vendégnek szállást biztosíthassanak. Ez a gond a Szlovák Szocialista Köztársaság fővárosát, Pozsonyt is sújtja. Annak ellenére, hogy egy évvel ezelőtt nyílt meg a Kyjev nevű. 420 ágyas toronyszó Hó, $ hogy szállodákat építenek a város peremén, a régi szállodákat pedig fokozatosan felújítják — Pozsonyban még mindig kevés az „elszállásolási lehetőség”. Ezért a Szlovák Szocialista Köztársaság Kereskedelmi Minisztériuma javasolta: használják fel Magyarország tapasztalatait, ahol nemrég építették fel a Volga Szállót előregyártott panel-elemekből. Ez a megoldás annál Is megfelelőbb, mert Győr, ahol a paneleket gyártják, nincs messze Pozsonytól. így gyors és mindkét ország számára előnyös szocialista integrációra került sor. Emellett ez az együttműködés további munkamegosztást eredményezett: a győri házgyárat, mely a szállodai paneleket készíti, szovjet gyártók szállították, a szálloda terveit a fiatal Finta József építész mérnök készítette és a ktvi- tező Is magyar vállalat Az építkezés, azaz tulajdonképpen az alapozás. 1973. január 8-án kezdődött; s a „nyers épület” még abban az évben elkészült, Az alapkőbe beépített emléklapra ez a felirat került: -A Bratislava Szálloda az Integrációs kapcsolatok, a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közötti kétoldalú politikai és gazdasági együttműködés konkrét emlékműve”. A szálloda építésének teljes beruházási költsége 220 millió korona, beleértve a komplett berendezés költségeit is. Az eredeti megállapodás szerint a szállodát 1274. október 15-én kellene megnyitni, de már most megegyezett a két fél — a magyar építészek és a szlovák beruházók —, abban, hogy a szállodát a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójára azaz augusztus 29-re, átadják a közönségnek. Az új szálloda kilenceme- letes épületében összesen 947 ágy áll majd a vendégek rendelkezésére. A Bratislava Szálloda „tartozéka" iesz egy 360 férőhelyes kongresszusi terem is, amelyben hangversenyeket és egyéb rendezvényeket tarthatnak majd; filmeket vetíthetnek. Már most elkészültek azok a tervek, amelyek segítségéve! a Bratislava Szálló további sport- és társadalmi központtal bővíthető: a melléképületben 25 méteres fedett úszómedence, szauna, kis, masszázsra is alkalmas rehabilitációs tornaterem, négysoros automatikus tekepálya és egy kis, frissítőket felszolgáló központ épül. Bécs és Budapest közelsége fokozottan ösztönzi az idegenforgalmi szerveket a „város-trió” közös népszerűsítésére — különösen a tengerentúli utazási irodák számára. Főként Csehszlovákia és Magyarország idegenforgalmi szervei között alakult ki szoros együttműködés az utóbbi években néhány közős probléma megoldására. k
