Dunántúli Napló, 1974. augusztus (31. évfolyam, 209-238. szám)
1974-08-11 / 219. szám
9 Korszerű műemlékvédelem A negyedik kategória... Mólunk 1949-ben született tórvényerejű rendelet orról, bogy műemlékeinket „fokozott védelemben kell részesíteni, az egész nép számára hozzáférhetővé kell tenni". Jelenleg évi 90 millió forintot költenek műemlékvédelemre. Franciaország bon 18 ezer műemléket tartanak nyilván. Mi nem vagyunk ilyen gazdagok, ezért próbáljuk meg fokozottabban óvni, ami a régi korokból megmaradt. A budai Várban például sok olyan helyreállított épülettel találkozunk, amelyen egymás mellett élnek a gótika és a barokk kor jellegzetes elemei. Ilyen formában soha nem léteztek, de számunkra az a fontos, hogy a múltnak minél több emlékét őrizzük meg. Nemcsak egyes épületekre vonatkozik az, honem egész városrészekre, például: soproni, gyári, székesfehérvári, pécsi, kőszegi régi városközpontokra és a budoi Várra is. Ezek helyreállításánál figyelemmel kell lenni arra, hogy ne romoljon a városkép összhangja. Az Építésügyi Minisztérium 1950-ben indította meg a városképi vizsgálatokat, omeiyek célja a városfejlesztési tervek számára egyes fontosabb települések építészeti értékeinek előzetes rögzítése, hogy azokat a fejlesztés során megfelelően és idejében figyelembe lehessen venni. Az ötvenes évek folyamán 72 ilyen vizsgálat készült el, amelyek voltaképpen az ösz- szes, e szempontból számba jöhető települések műemléki és ezzel összefüggő városrendezési feldolgozását megfelelő javaslatokkal együtt tartalmazzák. Századunk műemlékvédelme dinamikus, a helyreállítandó objektumot történeti fejlődésében ragadja meg. Nem fosztja meg oz épületet sem történeti alakulásának, sem az eltelt időnek nyomaitól. Nem a vissza- ólmodás szándéka, hanem a történeti hitelesség vezeti. Döntő feladatául nem a rekonstruálást, hanem a konzerválást tartja. A műemlék védelménél szükség van a szelektálásra, annak meghatározására, hogy mit és hogyan érdemes megőrizni Erről kérdeztük Major Máij akadémikust, aki az Akadémia közgyűlésén a filozófiai és történet- tudományok osztálygyűlésén mondta el korreferátumát a műemlékvédelem elvi és gyakorlati problémáival kapcsolatban. — Az építészeti alkotások védelmének egyik problémája, hogy védjük-e, és ha igen, hogyan védjük a 100 évnél fiatalabb épületeinket. A műemlék- védelem elveit és módszereit ugyanis hosszú időn át csak az egy évszázadnál régebben emelt épületek védelmében érvényesítették. Ez azonban ma már azt jelenti, hogy számos, ennél később született értékes alkotás veszendőbe megy. Fel kell adnunk tehát a történeti távlat elvét Jelenleg három kategória van, az elsőbe mintegy kétezer műemlék tartozik, amely teljes védettséget élvez. Vannak ezenkívül műemlékjellegű és városképi jelentőségű műemlékek. — Javaslatom szerint szükség lenne egy negyedik kategóriára is, a „műemlékjelöltekére", omelyet a későbbiekben szeretnénk megvédeni Ezeknek az épületeknek a sorsát az illetékes hatóságok mór most figyelemmel kísérnék, és építési engedélyt a tanácsok csak a műemlékvédelmi hatóságokkal együtt adhatnának. Az Akadémia építészettörténeti és elméleti bizottsága most szakbizottságot küldött ki. Ennek feladata, hogy összeállítsa a 100 éven belül alkotott, eddig nem védett és még védhető épületek és városképek jegyzékét Varga Zsuzsa ■Hil ilT ...li'lTB A p écsi Jonas Pannonius a. 4. sióm alatti ház egyemeletes barokk stflban épült, volt kanonokház. Méltó érdeklődés helyett bágyadt lézengés... ífM ■■ i’" Az első félév kiállításairól Félévenként vissza szoktunk pillantani — milyen. kiállítások voltak Pécsett, s nem kis igyekezettel nyugtatgatjuk magunkat, hogy kellő szellemi izgalmat nyújtottunk a városnak. Az ilyen számadás miért sejtet mégis valami bizonytalanságot önámító önigazolást? Mintha valami olyat kellene állítani, amiben nem hiszünk eléggé, vagy nem igaz, de hiszünk benne. „Pécs a művészetek városa, az élő képzőművészet egyik pillére, fellegvára, műhelye stb." - mondják. A megelőlegezett bizalom — egy összeállított éves kiállítási tervezet — elégedettséggel tölthet el mindenkit. Ám ahogy megvalósul szép sorjában - egyre kevesebb örömet jelent Sietünk megjegyezni: nem is elsősorban tartalmi, művészi színvonalbeli okok, hanem szervezési problémák, részvétlenség miatt A rendezés rendezetlen körülményei: a megkésett és el nem készült katalógusok, az utolsó pillanatban kiküldött meghívók ... Ezek sokszor az örömbe is a bosszúság ürömét csőppentik. Nagyon nehéz konkurrálrrf az időszakos kiállításoknak egy-egy múzeumi anyaggal. Már pedig aki Pécsre jön, az Csontváryt akar látni, vagy láttatjuk vele büszkén. Ha ínyencebb az idegen és van türelme kérdezősködni, eljuthat a Modern Képtárba Is. Ha vendégünk érkezik — tegyük szívünkre a kezünket — irányunknak jut eszébe, hogy a Déryné utcai kiállítóhelyiségbe invitálja — márcsak a szük- ségmegoldós szerény körülményei miatt Is ... Ügy érezzük, nem ez az a Pécs, amit az Idegennek magával kell vinnie! Megérne egy felmérést egyszer, hány idegenvezető kalauzolta el csoportját a Városi Tanács Déryné utcai kiállítótermébe. A tartózkodás, a „kihasználatlanság" nem feltétlenül a kiállított anyagok eltérő minőségének szól. A múzeum szerepe a közművelődésben, közoktatásban, ismeretterjesztésben egyre világosabb és elfogadott, de az élő művészetet kínáló kiállításokkal élni még messze nem életforma nálunk. Mégcsak nem Is be- idegzett szokás. Egy-egy színházi premierért ha már törik magukat az emberek, nem kevés öntudattal ott érzik a helyüket... A kiállításlátogatók száma még ha növekedik is, bágyadt lézengés jellemzi az érdeklődést. Kivéve azokat az új formákat kereső — és találó — didaktikus kiállításokat, ahol a feladatlapok vonzották a látogatót... A Természet-Lá- tás-Alkotás sorozat jól bevált forma a vizuális nyelv elsajátításához. Hozzásegít a képzőművészet mélyebb, lényegi összefüggéseinek megértéséhez. Hibás lenne azonban csak segédeszközként felfogni: arra gondolni, hogy segítségével elsajátítható a művészettörténet valamirevaló lényege. Nemi Éppen a hagyományos gondolkodásmódot lerázva nem eszköz, hanem módszer akar lenni egy új, értelmes környezet kialakításához. Nem élő képzőművészet, hagyományos értelemben, és nem is mankó a régi megértéséhez. A Zala megyei művészek „hagyomány-alapozás”, „nép- művészeti, táji kötődése" jellemző és visszatérő fordulatai voltak a megjelent kritikáknak. Az önállósulás, vajúdás nehéz pillanatait osztották meg velünk. Sikerük titka nem is a jelennek szólt, a kiállított munkáknak, hanem a bennük rejlő lehetőség felszabadításához akart őszinte biztatást nyújtani. Az Essen! Galéria anyaga, bár múzeumi jellegű, a legfrissebb törekvéseket fogta össze úgy, hogy a közelmúlt — ma már történelem és jelen egyszerre jelentkezett élőben az újdonság erejével. Bérezés Gábor első gyűjteményes kiállítása igazi grafikusi problémákkal és gondolkodásmóddal összeállított bemutatkozás volt. A sorozatok szín- és formai variációi egyre tisztább, egyértelműbb alkotói elhatározásról tájékoztatták a tárlatlátogatót Az Úttőrőház jubileumi kiállítása képzőművészet! vonatkozásban — a szakkörök tevékenységét értékelve — sajnos, alig kapott visszhangot. Tóth István fotókiállítása szükségmegoldás volt: a kiállítást lemondó szegedi művészek helyett hívták meg. A portréfotó kiváló művelője újból bebizonyította, hogy nincs érdekesebb és kiismerhetetlenebb, tragikusabb és sokat mondóbb egy arcnál, egy összehúzott szemöldöknél egy lebiggyesztett ajaknál. De a csupasz falakra odagombostűzött fotók nem tudták feledtetni, hogy igényesebb rendezéssel nemcsak magunkat becsülnénk meg, hanem a fotóművészetet is. A Kisgaléria Bachmann Zoltán, Baktai Patrícia, Samu Géza bemutatásával eredeti céljának felelt meg, - pályakezdő, vagy kiállítást kezdő fiatal tehetségeknek biztosított bemutatkozásra alkalmai • Mit summázhatunk az idei évad végén? Vannak kiállítások Pécsett, de nem elég kihasználtak, hatásfokuk meg sem közelíti a bennük rejlő lehetőséget. Pécsett kiállítani alig jelent rangot. A székes- fehérvári kiállítások országos érdeklődésre számíthatnak, a vásárhelyi tárlatokra Budapestről is leutaznak. A pécsieket, ha megszűnnének, vajon számonkérné-e a közvélemény? pj|aszonoyjcf, |r^n Aki Villányban szerette meg a kemény követ Lutz Gaedicke Fötyőrésző című szobra alig 25 centiméter magas. Csodálkozva hallom ezl mert o szoborról készült fotó láttán jóval nagyobbnak képzelem a tömzsi, pufók alakot, melynek hiába keresem füttyre álló száját, vagy hangszerét, Lutz Gaedicke a fütyö- résző ember önfeledtségét, sajátos oldott lelkiállapotát a szobor arányaival, a figura különös testtartásával fejelte ki. További fotók kerülnek elő: aprócska arasznyi figurák, áttetsző, rostos szerkezetű, puha kőből faragta őket a művész. Antik vonásaik sumér szobrokat idéznek képzeletünkbe. Később a beszélgetés során kiderül: Lutz Gaedicke egyik szenvedélye az antik kultúrák szobrászaté. Giacomettivel kapcsolatban szállongott az anekdótc, amely szerint a művész egyik nagy kiállítására üres kézzel érkezett. Kiderült, hogy kiállításának szobrai — bár a katalógusok fotói alapján több méteres monumentá'is alkotásokként hatnak — elférnek egy gyufásdobozban. Ez persze túlzás volt... Ami az NDK-beli Lutz Gaedicke szobrait illeti: neki sem volna szüksége többre szobrai szállításához, mint egy kézitáskára. A kisplasztikák felületétének finom csipkézettsége külön figyelmet érdemel — Milyen anyag ez? — Freiburgi mészkő. Az egyik lapon többrészes kompozíció tűnik fel. Egy emlékmű, amely egyúttal a művész diplomamunkája is. — Kinek az emlékét idézi ez az alkotás? — A kompozícióval Fritz Shmenkel német partizánnak kívántam emléket állítani. 1944-ben Minszkben végezték ki a fasiszták. Ezt a munkámat Heringsdorfban, egy középületben állították fel. Lutz Gaedicke 1943-ban született Lipcsében. A haliéi Iparművészeti Főiskola szobrász tanszakának elvégzése előtt évekig kőfaragó szakmunkásként dolgozott a magdeburgí székesegyház helyreállításán. Ott szerette meg a követ, és kötött vele — minden valószínűség szerint — életreszóló barátságot — Nálunk nincsenek ilyen hagyományai a kemény kövek megmunkálásának, mint itt. Mi, ha követ faragunk, elsősorban puha anyagot használunk. A kovácsok sem készítenek kemény kövek megmunkálásához alkalmas szerszámokat Éppen ezért nagyon örülök annak, hogy eljöttem ide. Minden téren hasznos tapasztalatokat szereztem. Ez a tágasság, ami itt körülvesz éppen ellentéte annak a környezetnek, amelyben otthon élek. Pillanatnyilag nem túl jó műtermem van Halléban, amely — régi város lévén — tele van kis üzletekkel, műhelyekkel. Az én műtermem egy hajdani öreg pékműhelyben van. Meglehetősen sötét és alacsony. Hazatérésem után nagyobb méretű szobrokat szeretnék faragni. — Villányi élményeim hatására. Sajnos nem készültem fel kellőképpen az itteni lehetőségekre, jóllehet egy tavaly Villányban járt festőművész kollégám beszélt nekem erről. Ha még egyszer eljönnék, már ideérkezésem előtt el tudnám dönteni, hogy mit akarok majd megvalósítani. Az első napokban csak nézegettem a már meglévő szobrokat, ismerkedtem az anyaggal. Teljesen új benyo másokat szereztem. Gyorsan meg kellett tanulnom a szerszámok használatát, a munkafogásokat — A szabadtéri múzeum melyik szobrai nyerték meg legjobban tetszését? — A legjobban Bocz Gyula szobrai tetszettek. A figu- ratív szobrok közül megemlíteném Seregi József „Guggoló nő" című, George Apos- tu román szobrász: ,Apa és fia" című, Maria Owczarczyk „Torzó" című és Milos Chlu- pach prágai szobrász „A család" című művét — Az anyag keménységét, az új munkamódszereket többször említette. Mibő1 faragja következő szobrát? — Gránitból... — Bebesi Károly — Közművelődési alap A kultúra munkásai sokszor elmondták az elmúlt években: sokat kapunk az államtól, a helyi vezető szervektől, de ez a sok elsősorban a közművelődés elvi, erkölcsi támogatásában mutatkozott meg, pénzből, anyagiakból jutott a leg kevesebb. Legtöbbjük nem is panaszként mondja ezt, hiszen a közművelődés munkásai is tudják, hogy az elmúlt esztendőkben sokmindenre kellett a tanácsok pénze. Hány helyen szerepelt például a tanácsok tervében új kulturális intézmény, könyvtár, színpad építése, a fedezet is megvolt hozzá, aztán váratlanul más sürgős feladatok kerültek előtérbe, s a pénz is odament. Orvosi rendelő, szolgáltatóház, bölcsőde, óvoda, ezernyi más fontos dolog épült az eredetileg közművelődési célokra szánt összegből. Mindenki megértette ezt, csak a kultúra munkásai sóhajtottak bánatosan: megint egy évvel később valósul meg a mi tervünk. Közismert tények, gondok voltak ezek hosszú ideje, s az ellentmondások feloldására most első lépésként egy igen fontos határozol született: a Minisztertanács elfogadta a közművelődési alap létesítésére tett javaslatot. Három illetékes szerv — a Kulturális Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és az Országos Tervhivatal — gazdája a közművelődésre szánt alapnak. Az eddigi gyakorlat szerint, — amely ezután sem változik — a közművelődési intézmények létesítését elsősorban állami költségvetésből, vállalati és szövetkezeti alapokból, társadalmi szervezetek hozzájárulásából támogatták. Mindehhez jön új forrásként a közművelődési alap, amely kiegészítő támogatás a művelődéspolitikai célok — elsősorban a közművelődési párthatározatban foglaltak gyakorlati megvalósításához. Miről is van szó tulajdonkép- pen? A párthatározatból adódóan a közművelődési alap lehetőséget teremt a munkáslakta kerületek, települések kulturális intézményekkel való ellátására, a már meglevő intézmények jobb felszerelésére, a bennük folyó munka színvonalának javítására. A közművelődési alap anyagi biztosítékot jelent egyebek között oktatási célokat szolgáló sportlétesítmények kialakítására, a közművelődési gyakorlat megújítását szolgáló módszerek és eszközök hatékonyabb elterjesztésére. Magyarán: az alap anyagi biztosíték arra, hogy a legfontosabb létesítmények valóban gyorsan, a tervezett időre elkészüljenek, a közművelődésre szánt pénzt csakis erre fordítsák, sőt lehetőséget nyújt orra is, hogy a távlati tervek, elképzelések mielőbb megvalósuljanak. Nő a helyi szervek felelőssége is természetesen, hiszen a közművelődési alap több pénz, de nem korlátlan anyagi forrást jelent. Nyilvánvaló, hogy sokan jelentkeznek kérésekkel, javaslatokkal, de remélhetőleg csakis átgondolt, megfontolt tervekkel. A helyieknek kell elsősorban szelektálniuk, nekik kel! „helyére tenni" az igényeket. Csakis alaposan indokolt kérés teljesíthető, s a helyieknek már ott, az első fokon is tudniuk kell nemet mondani, ha egy-egy kérés teljesíthetetlen, megvalósíthatatlan, ha nem segíti az egyetemes és helyi köz- művelődés ügyét. A Közművelődési Tanács bírálja fölül a kérelmeket és döntj eh hogy a kiegészítő jellegű, meghatározott összegű, legfeljebb két évre szóló és a megvalósítás időpontiát illetően egy alkalommal meghosszabbítható hozzájárulás mire fordítható. Nyilvánvaló, hogy a Közművelődési Tanács csakis az indokolt és a közösség számára hasznot jelentő kérések, új kezdeményezések esetében dönt kedvezően. Ez egész közművelődésügyünk érdeke. A közművelődési alap lehetőségeivel való gazdálkodás már a legközelebbi jövőben megkezdődhet, hiszen a határozat, amely a felhasználás módíát szabályozza, hamarosan napvilágot lát, s megjelenésének napján érvénybe is lép. A köz- művelődési párthatározat nagy lendítő erő volt mór eddig is a kultúra munkásai körében. E. Gy. 4 i
