Dunántúli Napló, 1974. augusztus (31. évfolyam, 209-238. szám)
1974-08-11 / 219. szám
Onodvdrri Miklós Csendes víz partján A Horgászok • esendőt veretik. A hangos bőszed elzavarja a ha tokot. Következésképp a Horgászok szódon emberek. Mindig Is csodálkoztam, hogyan tölt el valaki órákat, félnapokat a vízparton anélkül, hogy bárkihez szólhatna. Két horgász ritkán ül egymás mellé; kinek-kinek megvan a maga törzshelye, amit tiszteletben tartani íratlan szabály. Mint nekünk is. Jobban mondva Bodolai Lukács bácsinak, akinek jelenleg vendég© vagyok. Azonkívül Lukács bácsinak más oka is van a szótlanságára: ezen a réven ősztől májusig nemigen közlekednek emberek. Ami föld .odaát" van. azt ősszel felszántják, jósorsóra hagyják, tavasszal bevetik, csak májusban jönnek a kapáló asszonyok. A révész, aki többnyire heteket, hónapokat van egyedül, gondolatait csak magával közli. Legföljebb a kutyájával, ha van néki. BodoTai Lukácsnak azonban nincs kutyája. Még a télen megmarta egy veszett róka, a mezőőr lőtte agyon. Ezért is vette oly szívesen, amikor egy hajnali horgászáskor társául szegődtem. Felettünk még csillagos ez égbolt, de keletről már világosodik, mutatva, hogy ott fog felkelni a Nap. Szótlanul, a cigarettát rágva már órák óta gubbasztunk a holtág mellett Vágyunk: a nagy harcsa. Az öböl vize tiszta, mozdulatlan, a pirkadat viszont hideg. Fázósan húzom össze magamon a kabátot, az álmosságtól a botnyél is majdnem kiesik a kezemből. A nagy harcsáról én már régen lemondtam, amikor karjaimon először rándulást aztán mély húzást érzek. Ujjaimat reflexszerűen kapcsolom a nyélre, s kissé meghúzva bevágok. Mi fog most történni? Félszemmel, mintegy segítséget várva a révészre pillantok, de ő is botjával van elfoglalva. Úgy látszik, egyszerre van igen élénk kapásunk. Segítsen! — sziszegem. — Alighanem egy bálnát fogtam ... Közben tovább húzom, tépem a zsinórt és remeg a karom, mert ilyen húzást ilyen rángatódzó súlyt még soha nem éreztem. A felkelő nap fényétől világosodó víz felszíne alatt végre feltűnik a vergődő harcsa vilá- os hasa, majd mint egy szétfolyó fe- ér folt újra eltűnik és zavaros iszapot lök fel. De micsoda tömeg I Még egy erős rántás és éppen amikor társam segíteni akarna, az üvegbot kicsúszik a kezemből. Dél tájban csónakkal jövő emberek emelik ki, jó ötven méterrel lejjebb a vízből. A harcsa nincs rajta. Elvitte a csalit is, elszakította az erős damilt Micsoda küzdelmébe kerülhetettl Es én mégis éreztem, tudtam, győzni fog. Hatalmamat akkor veszítettem el felette, amikor fejénél megrántva egy pillanatra a vízből kiemeltem. A szabadságáért, életéért küzdő hal a szemembe nézett s felmérte bennem ellenfelét: „kocahorgász vagy, neked nem adom meg magam ...“ Visszabukott a vízbe, s ettől mint egy Ante- usz visszanyerte erejét Világossá vált ki lesz a győző és a legyőzött A csónakos halászok nem hisznek nekem. Ekkora hal nincs ebben a sekélyvizű holtágban — mondják, de én tudom: a valaha látott legnagyobb hal volt! S most érzem azt a bizsergető izgalmat, amit Hemingway öreg halásza érezhetett ott a rengeteg tenger közepén: a harci láz ez, a vadászó szenvedély, a győzniakarós vágya, mely magával ragad, s tudom is: találkozunk mi még!... Délben, mintegy a harangszóra ficánkoló márnával ajándékoz meg a Tisza. Lukács bácsi azonban gyanúsan méreget és a szerencsémről alkotott véleményét sem rejti véka alá. — Inkább a harcsával jeleskedett volnál — mondja egy kis szemrehányással a hangjában, miközben a horogról segít lefejteni a kétségbeesetten vergődő halat Kettőnk fogásából azért összejön egy bográcsra való: a halászlé elkészítése azonban a révész dolga. Aki nem annyira szükségből, mint tree vedélyből csinálja ezt Háza a faluban, jószága a téom ben, asszonya a temetőben van .,. Akkor költözött ki ide, a temetés utáni nap. Talán, hogy magát a Tiszába ölje. Csakhogy a Tisza nemcsak ellenség, ha a távoli hegyekből lezúduló víztől megvadul, hanem az év legnagyobb részében barátja is az ember, nek. Kenyeret ad a révésznek, a csónakokkal járó, s maguk után nagy hálókat húzó halászoknak, a parti füzest ritkító kosárfonóknak, a hajósoknak, s nem utolsósorban pihentető szórakozást nyújt a magamfajta, urbanizációs ártalmaktól szenvedő embernek. A tardosi révésznek a legmeghit- tebb társa lett a folyó. Emberek — mint mondtam — ritkán járnak erre, kutyája nem lévén: o Tiszának mondja el gondolatait A folyó pedig, különösen nyári estéken, amikor szellő mozgatja a parti füzes bokrait — felelget neki. — Barátom ám nekem az a nagy hal isi Már három botot rabolt el tőlem — mondja, miközben újabb cső paprikát vet a tűzön fortyogó, zubor- gó lébe, mert köztudott: a tiszai halászlé akkor jó, ha minden kanál után elvörösödik tőle az ember... Tóth-Máthé Miklós: JÖN A BEA? Beatrix írt Kanadából, hogy a nyarat az Ó-hazában szándékoznak tölteni. És ha nem veszik rossznéven Krisztináék, akkor náluk szállnának meg. — Drága jó Krisztám, — írta — csak az emlékeinknek élünk majdl Ó, a gimnázium, Ó, a tanárok, Ű, a ballagás, Ó, az érettségi! Az egész levél egy nagy sóhajtás volt. A sóhajokból a gimnáziumi éveken kívül, jutott jócskán a Citadellának, a Lánchídnak, a Balatonnak, az egri várnak, ahol tanulmányi kiránduláson voltak, a Cserhátnak, a Mátrának, a Bükknek, sót még a bárányfelhőknek is! Hiszen sehol olyan bárányfelhők, mint a magyar égen. Sehol olyan föld, mint a drága anyaföld az ősök porával keveredve! — Hazám — fejezte be a levelet — kicsi elhagyott hazám, te régi szerető, te kisírt szemű, te ősz halántékú, meg tudsz nekem bocsátani?! HAZAM! — Mór csak a Szózat hiányzik! — mondta Balázs, aki szintén elolvasta a levelet, aztán a levél emelkedett stílusával ellentétben kijelentette, hogy öklendezni volna kedve és hogy azt a dögöt mindig utálta és hogy lakjanak szállodában, vagy a Duna-parton, mert ha idetolják a pofájukat, egyszerűen lehányja őket. — Ezt mondod a legjobb barátnőmre? — sírta Krisztina. — Aki tele van honvággyal! Aki zokogva fogja megcsókolni a földet, amelyre lép! Aki idegösszeroppanást is kaphat o megrázkódtatástól I Te, lelketlen barbár! Aztán a könnyein keresztül szemrevételezte a lakást és felnyögött, mint aki valami szörnyű látomással került szembe. — Két szobánk van! Jaj, istenem Balázs, nekünk csak két szobánk van! — Tíz éve — bólintott Balázs. — örülök, hogy végre észrevetted. — De én azt írtam Beának, hogy négy! — Nyilván elnézted — mondta gúnyosan Balázs —, vagy beszámítottad a mellékhelyiségeket is. — Mit hülyéskedsz? Nem érted miről van szó? Mit fog szólni Bea, ha látja, hogy csak két szobánk van?! — összementünk — tárta szét a kezét Balázs. — És hol van Belzebub?! — kiáltotta Krisztina, tágranyilt szemmel bámulva az ajtó felé, mintha onnan várná a megoldást. — Ki oz a Belzebub? — A kutyánk! A dán dog. Annyit írtam róla Beának, hogy már valóban azt hittem van egy szép, nagy kutyánk. És hol a Csontváry kép?! ( VASÁRNAPI MEllÉKLET — A Csontváry kép? A Nemzeti Galériában szivecském. — Balázs — borult a férje nyakába Krisztina —, én annyi mindent hazudtam Beának, hogy az valami rettenetesI És belesuttogta a hitvesi vállba, hogy miket — Miért kellett neked hazudnod? — kérdezte. A hangja olyan volt mint egy énekesé, hajnalban. Rekedt és tompa. — Balázs — kezdte Krisztina, nagy szemét engesztelő áldozatként (ez eddig mindig Kötött I) Balázsra függesztve —, te is tudod, örök riválisok voltunk Beával. Untam már a hozsannáit, férjéről, az Mlatszer- gyárosról, a lakásukról, a kocsijukról, az utazásaikról... Apropos, voltunk Japánban isi — Igazán? És jó volt? — Ugyan ... Az olaszországi (ltunk jobban sikerűit láttuk a pápát Is. — Még hol voltunk? Mert ée csak Pozsonyra emlékszem I — Nyugodt lehetsz én Isi De azt Beának nem szabad megtudnia. Mit gondolna, hogy nekünk csők Pozsonyra tellett? — Ugyanazt amit én. Nem volt máshová pénzünk I — A fizetésedből?! Az én örökségemből?! El sem hlnnél Balázs nem szólt Cigarettára gyújtott. Fecskére. Krisztina rovó pillantást vetett rá. — Nagyon kérlek, ha Beáét itt lesznek, hagyd ezt a Fecskét Te illatos szivarokat szoktál szívni és néha pipázol. A holland dohány a kedvenced. — Holland dohány! — fújta a füstöt Balázs. — Mit meg nem ér az ember! örülök, hogy végre bemutatsz saJátmagamnalL — és most mi lesz? kérdezte Krisztina. — Mi lesz, ha jön a Bea?l — Mi lennel Szépen bevallód, hogy csak a leveleket színesítetted a hazugságaiddal I — Az nem lehet! Az lehetetlen! Tönkre akarsz tenni?l — De a jó istenit! — jött indulatba Balázs. — Most aztán már vége! Ez van és kész! Nem vagyok varázsló, hogy a hazugságaidnak megfelelően, átvarázsoljam az életünketl Krisztina sírt Aztán újra dorombolt. Éjszaka. Krisztina baby dollban. (Csak ünnepélyes alkalomkor viselte!) Sírás. Dorombolás. Csönd. — Még van egy hónapunk, — suttogta —, meglásd mindent elrendezünk. Másnap este az üresen tátongó lakásba tért haza Balázs. Krisztina a padlón vetett ágyat. — Ezt az éjszakát kibírjuk _ mo ndta —, holnap már itt lesz az a barokk-stílű csodariyoszo- lya, tudod, amit Béláéknál úgy megcsodáltunk. Kölcsön adják erre az időszakra. — És Béláék min alusznak majd? — A heverőinken. Már oda is vitettem. De az ágyat csak holnap hozzák. Romvári Etelka: Tettre Gs Krisztina elmondta, mit. Honnan hoznak majd. — Karcsiéktól azt a zöld szalongarnitúrát. Csodálatos fotelek. ök adják a szerecsenfiú szobrot, a zenélő hamutálat és a díszkardokat Mariska nénitől jönnek a függönyök, arany- rajtokkal. — Aranyrojtokkal?! Nem k divat) — Ezt csak bízd rám I Keverjük a régit a hipermodern- ne!. Ugyancsak Mariska nénitől jön egy kakukkos falióra, két rézmozsár, egy vajköpüló, egy szénvasaló és szegény Zsiga bácsi légycsapója. — Légycsapó? Nincs k légyl — A lépcsapó esik dísznek. Különben sem hiszem, hogy Bea hülye férje valaha is látott légycsapót Folklór. És ez k szempont — Folldór? Érdekes. — Kerényiéktől perzsa szőnyeg és egy Vaszary festmény. Csontváryt sajnos nem tudtam szerezni, majd azt mondjuk Beáéknak, hogy elcseréltük egy Vaszaryra. Kerényiék még adnak két Szónyi rézkarcot, nekem három kalapot, egy cuki táskát meg egy kisestélyit Azonkívül kölcsönadják Robit a német juhász kutyát Dán dog nincs. Ezt is elég nehéz volt eikunyerálni. Papírt vett elő a táskájából, Balázs elé tartotta. _ Olvasd! Robi étrendje. Po ntosan be kell tartani, mert hajlamos a gyomorhurutra. Azonkívül reggel, délben, este séta. A déli sétáltatást vállalom, a reggeli és az esti a te feladatod lesz. Figyelsz? Balázs nem figyelt Valahol a múltban járt gondolatban. Apósával ultizott, a vasúti mál- házóvol, a MÁV szolgálati lakásban, ahol annakidején két vonatfütty és egy tolatás között megkérte Krisztina kezét — Krumplin Is elélünk — mondta akkor Krisztina —, csak tető legyen a fejünk fölötti — Balázs, te nem is figyelszl — riadt a felesége hangjára. — Úgy látszik minden az én vádamra szakad! Gyújts rá. Belga szivar. Lajostól szereztem. Kiküldetésben járt Belgiumban. Mindennap éj változást hozott. A két szoba lassan olyanná alakult át mint egy bizományi áruház bútorlerakata. — Csináltass új névtáblát — figyelmeztette Balázst Krisztina — dr. Benkő Balázs, a matematikai tudományok kandidátusa. Ezt csak előző este szögeij ük fel. — Miért éppen matematikai?... — sóhajtott Balázs. — Na hallod! Ez ÓH legközelebb a . bérelszámoláshoz, és ezt írtam meg Beának. Egy héttel Beáék érkezése előtt boldogon újságolta Krisztina. — Megkapjuk a kocsit! Volvo! Szigethyék kölcsönzik majd egy hétre, de tovább nem tudják. Annyi baj legyen, majd azt mondjuk, szervizbe kellett vinni. — Kocsi? Észnél légy! Nem i$ tudok vezetni! — Erre is gondoltam. — Krisztina hosszú ujjaival végigzongorázott Balázs fején. — Majd gipszbe teszik a balkorod. Két nappal Beáék érkezése előtt, minden készen állt a fogadásukra. Krisztina izgatottan leltározott. Járta a lakást, nyomában Robival, a juhászkutyával és egy kis noteszbe jegyez- getett, áthúzott, beírt. — Dr. Szeberkényiék villájába mehetünk majd le — mondta Balázsnak —, igaz, hogy az Máriafürdőn van, de majd azt mondjuk, elcseréltük. Ott szebb a kilátás. A lakást is elcseréltük természetesen, mert sok volt a négy szoba kettőnknek. Azonkívül a négyszobás lakásunk hatodik emeleten volt és neked tériszonyod van. A jelzett nap hajnalán aztán megérkezett a távirat — Jaj Istenem — bontogatta remegő kézzel Krisztina —, vajon melyik géppel jönnek ?l „Floridába megyünk. Stop. Talán majd a jövő nyáron. Stop. Millió puszi. Stop. Beáék”. Krisztinát az ájulásból közös erővel élesztgette Balázs, meg Robi, a német juhászkutya. Egy hét múlva, pedig Balázs, bőröndjébe csomagolta a legszükségesebbeket és csak egy levelet hagyott hátra. Ezt: „Krisztina I Kicseréllek egy másik nővel. Jön egy barátom az Elefántcsont-partokról, aki úgy tudja, hogy nekem egy egyszerű, kedves, őszinte nő a feleségem! Nem akarok szégyenben maradni! Balázs”. — A gazember! — tépte apró foszlányokra a levelet Krisztina. — Én csináltam belőle kandidátust! Bárdos! Németh János Reggel a Balatonnál A zöld-hullámú tenger ring, ragyog, remeg, sirályok húznak el: fehér fellegek. Szántód felöl nézett^ sóhajom szakad, a hires rév alatt. Locsogj, ragyogj, tenget, vitorlás repüli, hullámod szíven vet, most hogy egyedül állok és merengek, nyár van, kel a nap, a híres rév alatt. Csokonai egykor könnyét nyelte itt, siratta-temette a hűtlen Líllit, én a hűtlen élet könnyét itatom, itt az árnyas parton. Életem delén túl kincsem egyéb nincs, szemem, szivem, lángom, de ez — jaj — bilincs, szállnék és repülnék, mindhiába csak, bús könnyem szakad Minek a szív vágya, gazdája szegény, ahogy szegény volt itt sok betyár-legény, hej, bú, ne boríts el, szép az ég, a hab, a híres rév alatt. Szécsi Antal Egyedül Van apád és van anyád, de ha egyedül vagy a világban még sincs. Von családi tűzhelyed és van gyermeked, de ha egyedül vagy a világba« még sincs. Van ifjú-új szerelmed és benne hited, de ha egyedül vagy a világban még sincs. Es ha egyedül vagy a világban és azt hiszed nyugtod van, hát az sincs. Es ha egyedül vagy a világban magányod legjobb barátod osztja meg, ki tavaly halt meg. 1 M
