Dunántúli Napló, 1974. augusztus (31. évfolyam, 209-238. szám)
1974-08-19 / 227. szám
Kenyér és éhezők V Ohfta rég, ha valaki eldobott egy darabka, akár szárai kenyeret is, idősebb emberek hökkentőn látták a fejüket: »ne vétkezzl", kiáltották. Vallási képzetek, szokások játszottak itt közre, meg régi beidegződések: valaha egyetlen szelet kenyér is nagy, ritka kincs •ott. Mostanában, mai aratások táján, új kenyér augusztusi ünnepén másfajta megbecsüléssel nézünk a kenyérié — de aligha szabad elfelejteni, hogy van még a földnek jánéhány országa, ahol a jóllakottság csoda és akad beszéd, nyilatkozat, amely a „ne vétkezzl”-hez hasonló szemlélettel beszél ételről, kenyérről Ritka dolog például, hogy nagy nemzetközi szervezetek felhívásaiban bibliai fogalmak szerepeljenek; sok más dolog miatt azért is, mert a világ népeinek többsége — például a mohamedánok, hinduk, törzsi hitek hívei — egyszerűen nem ismerik a bibliai történeteket Adekka H. Boorma, a FAO (az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete) vezérigazgatója mégis többször használta a „hét szűk esztendő" bibliai legendából ismert fogalmát, amikor tavaly és az idén a jóllakott, élelmiszerrel ellátott országok sorához fordult, hogy élelmiszert kérjen az úgynevezett Sahel-övezet, a Szaharától délre fekvő hat ország éhezői számára. Szenegál, Mauritánia, Mali, Felső-Volta, Niger és Csád immár hat éve szenved az aszálytól, és Boerma szerint „itt az amúgy is rosszul táplált milliók hat éve rendszeresen éheznek és az éhholál itt mindennapos fenyegetés". Amikor mostanában az etióptól hfrek között a korrupcióval vádolt kormánytisztviselők leváltásáról és letartóztatásáról, a katonák által megfogalmazott követelésekről olvashattunk, minduntalan találkoztunk ezzel a félmondattal is; „intézkedéseket kell tenni, hogy az éhínségsújtotta vidékekre eljussanak a segély-szállítmányok". A múlt esztendő végén az élelmiszerellátás és -elosztás a katonák dolga lett a Fülöp-szigetek egyes területein is — Marco« elnök egyik felhívásában felkérte a lakosságot, hogy elégedjék meg naponta egy csésze rizzsel. Egy Indiai jelentés arról számolt be az idei tavaszon, hogy bár az elmúlt öt évben az átlagosnál magasabb termésekből jelentős tartalék gyűlt össze, 1974-re elfogytak a készletek és az idén legalább öt-hatmillió tonna gabonát kell vásárolni. Csak néhány országot említettünk, óm a felsorolás folytatható lenne: Latin-Amerikában öt ország (elsősorban Dominika), Ázsiában az említettek mellett Nepal és Sri Lanka küzd szinte megoldhatatlan élelmezési gondokkal, Afrikában pedig a Sahel-övezet országain és Etiópián kívül még hét ország helyzete tragikus. Anthony Leeds, a FAO életmlszeftartolék-ro Irtó tolnak igazgatója kijelentette, hogy a szervezet lehetőségei nem elegendőek az éhezők tíz százalékának megsegítésé«« sem. Leeds idézett néhány statisztikát és kijelentette: ma már ott tartunk, hogy az emberiség egyharmada, egy- millíárd ember nem jut a létfenntartáshoz elegendő élelmiszerhez, az orvosi értelemben éhezők száma is több százmillió. Ugyancsak Leeds mondta el, hogy 1973-ban és 1974 tavaszán a Sahel-övezet hat országában és nyolc másik afrikai országban mintegy huszonöt millió volt a teljesen ellátatlanok száma, és bár tavaly naponta 24 alkalommal szálltak fel a FAO gyorssegélyszállító-repülő- gépei négy afrikai repülőtérről, a küldött élelmiszer (legtöbbször, mivel leszállni nem tudnak, a repülőgép személyzete ejtőernyővel dobja le a zsákokat és tartályokat) kevés, és nem is mindig jut el a rászorultakhoz. A FAO egyébként a világ szinte minden segíteni képes országától kap támogatást: a Szovjetunió kukoricát, kon- zerveket, az Egyesült Államok gabonát, rizst, tejport, a nyugat-európai országok, Brazília (amelynek egyébként zzintén vannak éhség-övezetei!) és Ausztrália konzerveket ad. Természetesen nagyon könnyű lenne pusztán csak a mintegy hat éve tartó nagy ofrikai aszályt említeni, mint az éhség-tragédiák okát. (A Sahel-övezetben ez a negyedik aszály-időszak ebben az évszázadban: 1914, 1927 és 1942 szárazság-időszaka ugyancsak több százezer ember halálát jelentette.) Az okok sorában ott van mindenekelőtt a tény: földünkön rendszeresen csökken a művelés alatt álló terület, az ipari beruházások mellett nem fordítanak kellő figyelmet a mezőgazdaság fejlesztésére. A demográfiai robbanás, a gyors népességnövekedés a másik gond. Az ENSZ statisztikái szerint 1973-ban a világ mezőgazdasági termelése kerek egy százalékkal csökkent, a népesség pedig valamivel több, mint két százalékkal nőtt Mindehhez hozzájárul, hogy a világméretű infláció amúgy is növelte az élelmiszerárakat, tavaly pedig az olajválság után a szállítási költségek emelkedése újabb százalékokkal növelte az alapvető élelmiszerek sok-sok millió ember számára amúgyis elérhetetlen árát A szakemberek megállapítják: az olajválság egyik mel- ükhatása az volt hogy átmenetileg csökkent, most pedig megdrágult a műtrágya-termelés. Ez pedig azt jelenti: kevesebb műtrágya, még kevesebb élelmiszer, még magasabb árakon ... A tőkés gazdaság számára — akárcsak az olajválság — a fenyegető élelmiszerválság is nagy üzlet Az óriási gabonaigény mellett, — ez gyorsan nyomja fel az árakat — más élelmiszerek hiánya is jelentkezik. Az ausztráliai mezőgazdasági vállalatokat ez például arra késztette, hogy eddigi rizstermelő területeiken birkát tenyésszenek: az jobban jövedelmez. így borulnak fel az eddigi struktúrák, új gondokat hozva. A „fogyasztói társadalom" élelmiszerpazarlása persze szintén hozzájárul a gondok növekedéséhez; akad spekulációs áruraktározás is, és egy FAO-elemzés szerint az öntözéses gazdálkodás költségeinek növekedése is szaporítja a megoldatlan kérdések sorát a világ élelmiszer- háztartásában. A szegény és éhező fejlődő országok, a kenyér nélküli milliók számára sürgős a felelet: miként oldja meg az emberiség ezt a gyötrő problémát? Megoldás ugyanis van: bővíteni kell az együttműködést a világ országai között az új agrotechnikai kutatásokban és módszerek elterjesztésében, a mezőgazdaságban néhol oly sok kárt okozó monokultúrák felszámoiásában. Fontos feladat ezek mellett a táplálkozási szokások alapvető megváltoztatása is. Ugyanakkor liberalizálni kell az élelmiszerkereskedelmet: a megkülönböztetéseket itt kell először megszüntetni ; A szükséges gyorssegélyek meflett ez az út visz a megoldáshoz: mindezek alapja pedig csak a békés egymás mellett élésnek, a feszültség csökkentésének politikája lehel Harminc éve szabad Románia A Román Szocialista Köztársaság augusztus 23-án ünnepli felszabadulásának 30. évfordulóját 1944 nyárutóján a szovjet hadsereg lasi—Kisinov térségében áttörve a német—román fasiszta csapatok arcvonalát, döntő katonai csapást mért a hitleristákra, és a velük szövetséges román Antonescu- rend'-zerre. Ennek lehetőségeit felhasználva, 1944. augusztus 23-án Bukarestben a hazafias erők, élükön a kommunistákkal, fegyveresen megdöntötték a fasiszta rendszert, a szovjet csapatok oldalára állva nyújtottak segítséget az ország teljes felszabadításához. Az azóta eltelt három évtized alapvető változásokat hozott a hajdan elmaradott szomszédos ország életében. Románia szocialista országgá vált, melynek ma fejlett ipara és mezőgazdasága van. Emelkedett a dolgozó tömegek életszínvonala, javultak a lakosság szociális és életkörülményei. A szocialista országokkal együttműködve munkálkodik a román nép a szocialista haza további fejlesztése érdekében. Románia mint a Varsói Szerződés, a KGST tagja, eddig is, s a jövőben is számíthat a szocialista országok mindenirányú segítségére, és ez az együttműködés további fejlődésének biztosítéka. A szocialista országok népei szeretettel köszöntik Romániát felszabadulásának 30. évfordulóján, újabb sikereket, eredményeket kívánva népének a szocializmus építésében. Nemzeti ünnepük alkalmából képeinkben a mai Romániát mutatjuk Bukaresti látkép Gárdos Miklós A Vaskapu erSmfl a Dunán Látogatóban Karl-Marx-Stadtban (2) A „Hans Beimler" városrészben A .Ham Beimler" városrész bevásárlóközpontjainak egyike Kari-Marx-Stadtban négy új városrész épült az utóbbi években. Kísérőinkkel ezek egyikél a „Hans Beim- lei" nevet viselőt kerestük fei. Ennek építését 1968-ban kezdték meg, eddig ötezer lakást adtak ál a lakóinak száma kb. tizenötezer. Miközben az új városrész házai között sétálunk, sok mindent elmondtak az NDK lakásépítési programjáról. 1971-től 1973-ig az országban 329 621 lakást építettek, illetve korszerűsítettek, s ezekben 975 ezer ember számára biztosítottak kedvezőbb életkörülményeket. Az utóbbi években rohamosan nőtt a lakásátadások száma. Míg 1950-ben 31 ezer lakás épült, addig tavaly már több mint 96 ezer. A Német Szocialista Egység párt X. plénumán elfogadott programnak megfelelően 1976—1980 között 750 ezer, 1990-ig 3 millió új lakás épül majd az NDK-ban. Karl-Marx-Stadt megyében 1971 és 1975 között 33 ezer új lakás felépítését tervezték, és ez év nyaráig 19 ezer készült el, az idén 7800-at adtak át. Ismerkedve az új városrésszel, sok érdekességet tudunk meg. A lakásépítési programban a számok mellett mind jobban előtérbe került a nagyobb alapterület, a jobb felhasználtság biztosítása. Az új lakások ma már mind komfortosak, távfűtésesek, az átlagos alapterületűk 64,7 négyzetméter, a legújabbak fele hóromszobás, de mind több négy- és ötszobás lakást építenek, elsősorban a nagycsaládok részére. A „Hans Beimler" városrész új házainak többsége középmagas, 9—14 szintes, de épültek ennél magasabb házak is a városban. A lakótelep kí- vülesik a városközpont forgalmától, zajától, környékén nincsenek gyárak, melyek a levegőt szennyeznék, s a domboldalra épült házakat zöldövezet veszi körül, a parkokban mór magas fák lombjai biztosítanak árnyékos pihenési A városrész kommunális ellátottságát is megoldották. Ügyesen tervezett és kivitelezett vásárlóközpontok biztosítják a lakók igényeinek kielégítését Ezek egyikét közelebbről is megtekintettük. Az önkiszolgáló rendszerű vegyesáruház mellett étterem épüli ahol a környék iskolásainak étkeztetését is biztosítják, van könyvtár, többféle javító-szolgáltató műhely, posta és takarékszolgálal fodrász, sőt fényképész is. A városrészben megmutattak egy modern épületei melyben az idősebb nyugdíjasok részére olcsó penziós rendszerű ellátást biztosítanak. A munkahelyeikre a dolgozók gyorsjáratú autóbuszokkal jutnak el. Még sok a régi ház, régi lakás is Karl-Marx-Stadtban, de a városszéli dombokoh mind több területet biztosítanak új házak, új városrész számára. Nem messze a „Hans Beimler" városrésztől már épül a jövő új lakótelepe, ahol néhány év múlva 25—30 ezer ember költözhet új lakásba. M. E Konstanca: tengeri kikötő Oj lakónegyed Marosvásárhelyen
