Dunántúli Napló, 1974. július (31. évfolyam, 178-208. szám)

1974-07-07 / 184. szám

Környezetünk kultúrája (8.)

Évente tízezer háromszobás lakás...

Az orvosoknak nehéz és felelősségteljes feladatuk a dolgozók munkaképességének elbírálása: táppénzre vételük, illetve betegállományban tartásuk. A táppénzkérdés jelentőségére rámutat, hogy megyénk 164 000 táppénzre jogosult dolgozójából naponta kb. 10 000-en betegállományban vannak. Baranya megye Társadalombiztosítási Igazgatósága táppénz címén 1973. évben 226 millió forint ősz- szeget fizetett ki, mely összeg évről évre állandóan növekszik, így pl. 1972. évben 25 millió forinttal kevesebb táppénzt fizettek ki, mint az 1973. évben. A táppénz összegének növekedésében természetesen jelentős szerepet játszik a dolgozók keresetének állandó emelkedése is, mert a táppénzre kifizetett összeg már több milliárdos tétel, melyből évente két Bere- mendi Cementművet, vagy kb. 10 000 háromszobás lakást lehetne felépíteni.

Kedvezőtlen tendenciák

Népgazdaságunknak nem lehet közömbös az ilyen hatalmas összeg ráfordításának módozata, s ezért szükséges táppénzes helyzetünk alakulásával foglalkozni, realitását megvizsgálni. A kérdés helyi aktualitását megadja megyénk kedvezőtlen táppénzes helyzete.

Az orvos kötelessége a beteg panaszait kivizsgálni, még akkor is, ha azok az orvos megtévesztésére irányulnak. Amint két egyforma ember nincsen, úgy a sok tízezer, százezer dolgozó munkamorálja, munkához való hozzáállása is különböző.

A villanyszerelők, lakatosok, vízvezeték- és gázszerelők, szobafestők, asztalosok, autószerelők stb. munkájára az állami és szövetkezeti szektor elégtelen kapacitása miatt a lakosság rászorul, s ezzel a helyzettel, sajnos, meglehetősen sokan visszaélnek. Megállapított tény, hogy az ilyen szakmákat gyakorló dolgozók munkateljesítménye és munkafegyelme legtöbb esetben elmarad a többi dolgozótól.

A kétlakiság is sok esetben indokolatlan orvosi vizsgálatokat és ennek kapcsán táppénzre vételt eredményez. Ezt bizonyítja, hogy a tavaszi és őszi mezőgazdasági, illetve szőlőtermelői munkák idején a betegnapok száma emelkedik.

összegezve megállapíthatjuk tehát, hogy a dolgozók munkamorálja, gyakorolt szakmája, életkora és életformája lényegesen befolyásolja a táppénzes helyzet alakulását.

A vállalatnak nem érdeke?

A vállalatok munkabért fizetnek. A táppénz a Társadalombiztosítást terheli, ennek következtében a vállalatok csak bizonyos mértékig érdekeltek táppénzes helyzetük alakulásában. Vannak esetek — pl. anyaghiány, átépítés, rossz időjárás (építőmunkásoknál, erdőgazdaságban, útépítésnél stb.), — amikor a vállalat szempontjából szinte kedvező, hogy minél több dolgozója betegállományban legyen. így a ki nem fizetett, de betervezett munkabérekből bérmcradvány keletkezik.

A vállalatok a betegállományban levő

dolgozók számával szemben csak akkor nem közömbösek, ha teljesítményt kell elérniük, pl. exporttervet teljesíteni, határidős munkát stb.-t, ebben az esetben természetesen szükség van minél több munkáskézre.

Vállalatonként a munkahelyek és munkakörülmények különbözők, sőt még hasonló profilú üzemek között is lényeges eltérések lehetnek. Régóta Ismeretes, hogy a végzett munka és annak körülményei kihatással vannak a dolgozó szervezetére. így egyes munkahelyekre bizonyos megbetegedések jellemzőek, pl. bányászoknál a mozgásszervi megbetegedések, túl zajos munkahelyen halláskárosodás, poros munkahelyeken légúti betegségek, festékiparban, növénytermelésnél a különféle mérgezések gyakoriak. Az egymástól eltérő munkakörülményeknek a táppénzes helyzet alakulására való kihatására jellemző példa, hogy a Pécsi Porcelángyár —, mely teljes felújítás előtt áll —, táppénzes helyzete lényegesen rosszabb, mint pl. a Herendi Porcelán- gyáré, melyben sokkal modernebb körülmények között végzik ugyanazon munkát.

Olyan üzemekben, melyekben sok nő dolaozik, igen magas a veszélyeztetett terhességi beteqnapok száma, annak ellenére, hogy a terhesséq állapot és nem betegség. De fel kell figyelni ugyanakkor arra is, hoqy szóm+alan táppénzen levő „veszélyeztetett" terhes otthonában sokkal nehezebb munkát végez, mint munkahelyén.

A balesetek minősítése

Egyes munkahelyek — pl. szén- és kőbányászat — fokozottan balesetveszélyesek, az itt dolgozók baleseti eredetű be- tegnapiainak száma, a megfelelő balesetvédelmi óvintézkedések ellenére is kb. háromszorosa az ipar egyéb területei í dolgozók baleseti betegnapjainak.

Ez az ot'ani munkakörülmények természetszerű következménye, de a balesetek jelenleg gyakorolt osztályozása: üzemi és nem üzemi baleset, a dolgozókra nézve egvenesen káros lehet. Általában a 'könnyebbnek látszó baleseteket — az üzemi premizá'ás miatt — nem üzemi balesetnek minőseik, de vajon ha a dolgozó a „könnyű" baleset következtében évek múlva pl. megsüketül, akkor ki fogja kártalanítani?

Táppénzes

Az orvos a munkaképesség elbírálásánál csakis abból a szempontból indulhat ki, hogy a beteg dolgozó eredményes gyógykezelése érdekében és állapota miatt szükség van-e táppénzrevételre? Minden más esetben való betegállományba vétel kevés kivételtől — ^gnya beteg gyermekét ápolja, közegészségügyi-járványügyi elkülönítés) — eltekintve szabályellenes, elítélendő. A munkaképesség elbírálása alapos szakmai tudást, gyakorlatot, társadalombiztosítási jártasságot, következetes és bátor véleménynyilvánítást igényel, melyek mellett még az is kívánatos, hogy az orvos szilárd erkölcsi alapokon álljon.

Az eddigiekből nyilvánvaló, hogy a táppénzes helyzet kialakulását befolyásoló különböző és több irányú tényező miatt nem egyszerű, pár mondattal elintézhető kérdés. Jelentős népgazdasági kihatása miatt a társadalom, az óllam- igazg'atási szervek és az egészségügyi hálózat összehangolt tevékenységével lehet megnyugtató és reális táppénzes helyzetet kialakítani.

Napjainkban az egészségügyi szolgálat három egymással teljesen egyenértékű tevékenységet végez: megelőz, gyógykezel és rehabilitál.

Ezen hármas tevékenység ésszerűen megszervezve, becsülettel és jól ellátva feltétlenül alkalmas az egészség és vele együtt a munkaképesség minél hosszabb ideig való megőrzésére és a megbetegedett emberek eredményes gyógykezelésére. Az orvostudomány fejlődésének és azzal együtt az egészségesebb életkörülmények, életmód kialakításának eredménye lemérhető azon is, hogy pl. Európában az átlagos emberi életkor közel 70 év, holott 100 évvel ezelőtt még csak 35—40 év volt

Megelőzés

Munkaképesség szempontjából az orvos megelőző tevékenysége a dolgozó munkába állításakor kezdődik. Abból az általános elvből kell kiindulni, hogy mindenki testi és szellemi adottságainak megfelelő munkakörben dolgozzék. Ezen célt szolgálja a munkába lépés előtti alkalmassági orvosi vizsgálat melynek elvégzése után az orvos javaslatot tesz a munkába lépő foglalkoztatására. A megfelelő munkakörben való alkalmazással számos, a munkával összefüggő, megbetegedés kialakulását megelőrfietjűk.

Munkavégzés közben minden dolgozót évente legalább egyszer orvosilag meg kell vizsgálni azon célból, hogy a végzett munkának a dolgozó szervezetére gyakorolt esetleges káros kihatását időben észleljük és a megfelelő egészségügyi intézkedéseket megtehessük.

Szakorvosok által végzett különböző szűrővizsgálatok — nőgyógyászati, hallás, látás, tüdő rtg, gyomor stb. — segítségével sok olyan betegséget lehet kezdeti stádiumában észlelni és ezáltal tökéletes gyógyulást elérni, melyeket kialakult állapotukban talán már nem is lehet eredményesen kezelni.

Az üzemek és bányák hygéniós és szociális létesítményei, a védőruhák és védőfelszerelések szintén a megelőzést, a balesetvédelmet szolgálják, tehát mindezek létesítésének, gondozásának szorgalmazása és ellenőrzése az egészség- ügyi szolgálat jelentős, nem elhanyagolandó feladata. Itt kell megemlíteni, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek, de ‘őleg melléküzemági tevékenységeik, továbbá az üzemorvossal nem rendelkező kisebb üzemek hygeniás és balesetvédelmi helyzete nagy általánosságban nem megnyugtató.

Gyógyítás, rehabilitáció

A dolgozók gyógykezelésének megszervezése csakis a betegségek alakulásának állandó figyelemmel kisérésével lehetséges, tehát egy Jól áttekinthető, vihelyzetünk

lágos képet nyújtó dokumentációs, információs rendszer kialakítása szükséges. Ennek segítségével rendszeresen tájéKO- zódhatunk az egyes iparágakra, üzemekre, bányákra jellemző betegségekről, azok szokásos alakulásától való eltérésekről, melyek egyúttal meghatározzák tennivalóinkat is. így pl. dolgozóink, főleg a bányászok között igen sok a mozgásszervi beteg, ugyanakkor therápiás kezelési lehetőségeink meglehetősen korlátozottak, a kezelésekre való beutazás, várakozás jelentős munkaidő-kieséssel is jár. Ezért szorgalmazzuk üzemorvosi rendelőinket a legszükségesebb therápiás berendezésekkel felszerelni, ezáltal dolgozóink részére az előírt therápiás kezeléseket helyben, munkaidő-kiesés nélkül tudnánk biztosítani, mely dolgozóra és vállalatára nézve egyaránt kedvező lenne.

Mindazon üzemeinkben, melyekben sok a női dolgozó, a nőgyógyászati megbetegedések magas száma indokolja az üzemi nőgyógyászati szakrendelések bevezetését, melyről megyénkben már kedvező tapasztalataink vannak. A nőgyógyász szakorvos a vizsgálatok és gyógykezelések mellett a nőqyógyószati szűrő- vizsgálatokat és családtervezési tanácsadásokat is elláthatná.

A jő betegellátás megkívánja a kórházi beutalási rendszer olyan szabályozását, hogy a betegeknek kórházba való elhelyezése a megbetegedés szükségessége szerint a kellő időben megtörténhessen, ne kelljen esetleg hónapokig várakozni. A beutalási rendszer szabályozása a betegek gyógyulási időtartamát lényegesen megrövidítené. Fel kell figyelnünk a gyógyhelyekre történő szak- szervezeti beutalásokra is, hogy azokat valójában a rászorulók kaphassák.

Az egészségügyi hálózat, tanácsok és »ói! láb tok közös feladata, hogy a csökkent munkaképességű dolgozók állapotuknak megfelelő munkakörben dolgozzanak. Minden vállabtnál vannak olyan munkahelyek, melyekben o csökkent munkaképességű dolgozók is foglalkoztathatók. Ezen munkahelyek felmérésével, az oda beosztottak felülvizsgálatával sok olyan csökkent munkaképességű dolgozónak lehetne munkalehetőséget adni, kik ma rokkantsági nyugdíjat kapnak. A rehabilitáció elvének következetes betartásával sok táppénzen levő „veszélyeztetett" terhesnek is lehetne megfelelő munkát biztosítani.

Felülvizsgálat, ellenőrzés

Több évtizedes tapasztalat azt mutatja, hogy a felülvizsgálatra szükség van, esetleg megfelelő módosítással. Jelenleg a felülvizsgáló főorvos vagy sávbelgvó- ayász körzeti és üzemorvosait a hét bizonyos napján azonos időpontban felkeresi, oz éppen táppénzen levő Járóbetegeket ellenőrzi, pár fekvő beteget meglátogat. A felülvizsgálat elsődleges célja nem az ellenőrzés, hanem inkább a szakmai megbeszélés, tanácsadás.

A dolgozók különböző munkamorálja szükségessé teszi a betegek ellenőrzését, mely történhet az egészségügyi hálózat és a vállalatok részéről. Az ellenőrzés célja kettős: a beteq betartja-e az orvosi utasításokat, előírásokat és hogy a „beteg” valójában a rendelőn kívül is beteg-e? Az utóbbi időben a vállalatok kevesebb gondot fordítanak betegeik ellenőrzésére, melynek valójában csak akkor van értelme, ha a vétkesekkel szemben szankciót is alkalmaznak. Erre azonban csak ritkán kerül sor.

A tóppénzkérdés megoldása nem jelentheti a megbetegedettek szükséges gyógyulási idejének megrövidítését, vagy azt, hogy a beteg ember dolgozzék, mint ahogy nem minden esetben az a jó orvos, akinek kevés táppénzese van. A táppénzes helyzetet sok tényező befolyásolja, az orvosok kötelessége annak egész- sém"qvi vonatkozású feladatait minél joh'-'rv- itt gszervezni és ellátni.

Dr. Puskás Ödön

megyei üzemi főorvos

Öcsi és az autódivat

öcsi — civil nevén Kovács Krisztián — a Hahó a tenger című filmben (most újította fel a tévé) hatéves kisiskolásként azzal dicsekszik Évinek, az osztálytársának, hogy kapásból megmondja a mellettük elhúzó autók márkáját.

Az „esztétikai egységek” tehát ott suhannak az utcán és már a kisgyerek tévedhetetlen szeme — mert öcsi nincs egyedül, a fiús szülők a megmondhatói — felfedezi, hogy ez FIAT, ez Trabant, ez Zsiguli és így tovább. S a legritkábban azonosítja a márkát az autógyárak emblémáival. Inkább az orr és a hűtődíszítés formájával, az ablakok alakjával, a kilincsekkel, az oldalsó díszléccel, tehát olyan külső jegyekkel, amelyek a formatervező iparművészek asztalain, kísérleti laboratóriumaiban hosszú gyötrődések után születtek meg. Aztán aki jól odafigyel az autókra, esetleg egy kicsit visszafelé, c múlt felé ügyel, hátrafelé is kiterjed az érdeklődése az hamar felfedezi, hogy nemcsak a márkákat lehet felismerni, hanem a gyártó országokat is.

Közismertek az amerikai autók hatalmas méretei: valóságos országúti cirkálók ezek. A francia autók többnyire valamilyen formai különlegességgel rendelkeznek: hol béka-orra van a kocsinak, hol hátul „ül le”, máskor furcsán visszafelé dől a hátsó ablak és így tovább. Az olasz autók déliesen temperamentumosak, kecsesek, többnyire kicsik, fürgék. A német kocsik már külsőre is a megbízhatóság látszatára törekszenek, s így tovább.

S persze, nemcsak a személyautók „divatoznak”. Az autóbuszok is. Több mint egy évtizedig a hangsúlyozottan áramvonalas IKARUS-ok elől széles pofájukkal, keskeny ablakcsí- kukkq!,. hátul elvékonyodó farrészükkel — ahol jól elfért a motor — mintha az országutakra plántálták volna át a sínautó és más gyorsvonatok stabilan megbízható és igen korszerűen ható formáit Az IKARUS azonban éppen most váltott — engedve a divatnak. Jóval nagyobb az üvegfelület a kocsikon és persze, szögletesebb is lett az egész konstrukció. Jól tette, hogy engedett a divatnak.

Miért kell a Járműveknek Is a divatot követni? A Rolls- Royce majd egy fél évszázada azonos formát gyárt és több évtizede a Volkswagen is kitart a bogárhátú, kis forma mellett. Nos, a Rolls-Royce már régen nem egyszerűen autó, hanem vagyont jelképező szimbólum, mint egy drága brilliáns. Tulajdonosa így kívánja tudatni a világgal, hogy nagyon gazdag. A Volkswagen felett pedig már többször meghúzták a lélekharangot, s hogy mégis tovább él, annak legfőbb oka, hogy a növekvő városi forgalomban igen praktikusak kis méretei és a jelenlegi olajhelyzetben előnyös viszonylag kis fogyasztása is. Maga a Volkswagen Művek már többször próbálkozott új típussal, de azok közül egy

sem vált be, nem volt hát miért odahagyni a régi formát

Miért divatoznak hát az autók és mi szabja meg a divatot? Először is az egyre újabb konstrukciós, szerkezeti változások. Világos, hogy más formát kíván egy farmotoros, egy orrmotoros kocsi, vagy mondjuk egy olyan autóbusz, amelynek a motorját a sofőr mellett az utastérben helyezték el. Ennél kisebb jelentőségű technikai változtatások is gyakran megkövetelik, és megérik a változtatást a formán.

Mert a divat változásainak másik oka, az általános forma- tervezői, iparművészeti stílusokban, azok alakulásában rejlik. E sorozat elején mór szó esett arról, hogy ébresztőórák, villanykapcsolók sőt, még a kanalak is a gömbölyded oválisból, egyre inkább a szögletes felé közelednek. Valaha az áramvonal hódított, s a tervezők mindent lekerekítettek, legömbölyítettek, amit és ahol csak lehetett. A szögletes formák azonban rendszerint könnyebben előállíthatok szériagyártásban, meg jobban is jelzik az anyag megmunkálásának nyomait, továbbá jobban megmutatják egy-egy tárgy szerkezetét, konstrukcióját

Ezek lehettek a szögletesség divatjának racionális, logikus, ésszel magyarázható okai. Mert minden divatjelenségnek, így ennek is, vannak kiszámíthatatlan összetevői. Az egyik ilyen összetevő valószínűleg éppen az volt, hogy a közönség megunhatta az áramvonalat, a gömbölyűséget. Éppen a divat uniformizálta ezt a formát, s ha valamit megunnak, akkor rendszerint éppen az ellenkezőjéből lesz a divat. Jött — és jön — a nyíltan vállalt szögletesség.

S az okok között valószínűleg képzőművészeti természetűek Is akadnak. A szobrászat, a plasztika mai fejlődése, a festészet absztrakciói, a műanyagok előretörése mind együttesen hathatott, amelynek végeredménye, hogy megint csak kedveljük a szögletes formát, amit egy évtizede még nagyon ódivatúnak éreztünk, s amit ma lassan megint nagyon modernnek tartunk.

Naponta felszállunk az új buszokra, mellettünk húznak el az új autóformák és nem is igen gondolunk rá, hogy ezek a szépnek — vagy csúnyának — tartott járművek ugyanolyan művészeti irányok, stílusok kohójából valók, ugyanúgy alkotó- művészek szellemi műhelyeiből, vagy azok közeléből kerülnek ki, mint akiknek a kiállítására soha el sem megyünk. Az utcán sétálunk, közlekedünk és tulajdonképpen mozgó képző- művészeti tárlatot kísérhetünk figyelemmel! Nem is ez az egytlen „kiállítási tárgy” fogad bennünket az utcán. S ha Jól odafigyelünk, sok más műtárgy. gyal is találkozhatunk mégl

Bernáth László