Dunántúli Napló, 1974. július (31. évfolyam, 178-208. szám)
1974-07-28 / 205. szám
k'ésxrit* Kiss Attila rajza Orsovai Emil: Galambosi László: Szamosi Mátyás: Ma, csakis ma A vak világossága Míg hold-láng-fehér asszonyok köré Gyávaság Levélbombám e vers o Zöld-királynő szőtte fátyoiát, Gyógyíthatatlan súlyos kór, meghalok tőle a gyönggyel hintett korall-zsámoiyon reszkető inak, dadogás. címzettje vagyok és hattyú dalolt, nagy csillagos virág. sárga, számító józanság, feladója Bedőlt a szem. Uszköt dajkál az ÜL Vigyázzatok rám tollaslombú fák. simuló szavak, bogos kóc. j A mérgezett levegő is enyém A csipogással tűzdelt végtolen Összezsugorodott gerinc, a motor is a gáz is békitse meg a magány szuronyát. sötétben kúszó suttogás, és a peremváros szeméthegyei Az égi delfin tükrök közt suhant orozva dúló nyavalyás, múltamnál magasabbak Mint halász-kunyhón polipbőr-süveg fölszikrázott a hajnal ablaka. satnya féreg, álarcos gönc. Valümi nem feleld Vibráltak fodros üstökös-szügyek. Elfajzott, aljas bátorság, jövőbe telefonálok A világosság öbléből a zaj bábeli kígyósziszegés, a hiba is én vagyok és hosszan kering, csattogva fölrepül. lerongyolódott hitszegés a hiába kiabálás Hallom a fényt. Előttem megpihen. A tapintással lágyan egyesüL és szemétdombos királyság. Nézem az órám MOST, ÉN, Oltalmaznak a láthatatlanok. Kényelem napos oldalon, ITT, és MINDJÁRT, — Botomra állva állok csöndesen. veszett kutyák loholása, s az érthetetlenségem Indulnom kell! A harsány hegytetőn bólogatok csaholása, álltában szirénázik madár érintse maggal-telt kezem. dögevés halotti toron. KJ ápolt éta érezte a feszültséget, de * sem az idejéből, sem az erejéből nem futotta, hogy a végére járjon. Legidősebb fia, Tamás, amúgyis tartózkodó természet volt, harapófogóval kellett kihúzni belőle minden szót A puszta gondolat elbógyasztotta, hogy miután hazatért az irodából, megfőzött másnapra, kimosta a szennyes ruhát és éjjel a maszek munkájával szándékozott foglalkozni, leültesse a fiát, szegény nagymama karosszékébe, hogy szembe nézhessen vele, s mint egy nyomozó, keresztkér. désekkel szedje ki belőle, mi bántja, miért duzzog. Tudta, hogy a jeleneten át kell esnie, különben a rossz hangulat hetekre húzódik, mégis halogatta a leszámolást. Zajt hallott az előszobában, több láb topogását; a három gyerek érkezett háta. Egyszerre I Ez még soha nem fordult elő. Fölémelyedett a gyomra. Nyilván találkát beszéltek meg, mert terveznek valamit és együttesen akarnak föllépni. Ki más ellen, ha nem ő ellene? — Szia, anyu — köszönt a három gyerek. — Szervusztok — válaszolt, de nem nézett föl a munkájából, Tamás zokniját stoppolgatta. Máskor, mihelyt megérkeztek, úgyszólván szétfröccsentek, Tamás a konyhába, zsiroskenyeret enni. Erzsiké a leckéjéhez, Cicuka a legkisebb, előbb mindig őhozzá jött hízelegni. Most ő sem mozdult Múltak a pillanatok, sokasodtak, mint az öltések a lyukas zoknin. Téglásné azon tűnődött, melyikük hol volt. Tamás a sportkörben, Cicuka a barátnőjéhez kéredzkedett. Hogy Erzsiké hova. arra már nem emlékezett. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy összebeszéltek és megvárták egymást. Nem könnyíteni meg a dolgukat, - határozta el, s úgy tett, mint aki se lót, se hall, annyira leköti a munka. — Anyu — szólalt meg Tamás, — beszélni szeretnék veled. — Nem látod, hogy dolgom van? A te zoknidat stoppolom. — Meghaladott álláspont — Mit mondasz? — kapta föl a fejét a váratlan megjegyzésre. — A lyukas zoknit, — mondta a fiú mély meggyőződéssel, — el kell dobni. A te órabéredet számítva, ez a munka veszteséges. Tátogott, mert nem jutott eszébe megfelelő visszavágás. Tamás volt a kedVASARnAPI MEUÍKLET vence, és ahogy most félig félénken, félig nyeglén állt előtte, egyszerre szerette volna pofon vágni és megcsókolni.- Haggyuk ezt - legyintett - Vagy erről akarsz beszélni? — Nem egészen erről, de ilyesmiről... — elakadt, s rövid szünet után hozzáfűzte: — gazdasági dolgokról. — Már százszor megmondtam, — vonta föl idegesen vállát az asszony, - hogy nem értek a politikai gazdaságtanhoz. — Épp ez az. Értetlenül pillantott fői. Tamás mögött a két lánya, Erzsiké tizenhat évesen, teljes virágjában, Cicuka a nővé válás feleútján. Egyikük sem mert a szemébe nézni, Erzsiké dacosan beharapta az ajkát, Cicuka — közel a síráshoz — e zsebkendőjét morzsolgatta. Ezt is meg kellett érnem, gondolta keserűen, a gyermekeim úgy állnak szemben velem, mint ellenségek.- Hadd hallom, mit akarsz. Tamás leült, halkan, folyamatosan beszélt, mintha memoritert mondana. Közlendőjének az volt a magva, hogy ők, azaz a három gyerek, ezentúl szeretne abból a pénzből élni, amit anyjuk gyermektartás fejében az apjuktól kap, meg abból, ami édesanyjuktól hasonló címen ugyancsdk megilleti őket. Először megkövültén, aztán dühösen hallgatta fia fejtegetését, de uralkodott magán, visszafojtotta a feltörő szemrehányásokat: — hát ezt érdemiem tőletek, ezért dolgozom rátok, mint egy cseléd, áldozom fel az éjszakáimat különmunkára és vonok meg magamtól minden örömet? Ebbe a nyugtalan belső monológba villámcsapásként hasított bele a félelem:- El akartok költözni Hazulról? Még be sem fejezte a mondatot, már tudta, hogy oktalan az aggodalom. A kettős tartásdíjból is alig futná egy albérletre.- Nem ... — rázta meg fejét Tamás, maga is meglepetten. Téglásné tudta, hogy a lázadáson csak akkor lehet úrrá, ha belemegy a játékba. Más megoldás nincs. — Rendben van. — mondta szokatlanul halkan. - De tulajdonképpen miért okarjátok így?- Azért, anyu, — folytatta Tamás továbbra is fensőbbségesen, de már gyön- gédebben, — mert te nem tudod beosztani a pénzt. Ha magunk gazdálkodunk, akkor jutni fog arra is, hogy biciklit vegyek.- Én meg báli ruhát, — szólalt meg Erzsiké. — És neked mi hiányzik, Cicuka? Válasz helyett a kislány elpirult és az anyjához szaladt, hogy görcsösen átölelje. Most mór tudta, honnan fúj a szél. Elvált férje sokszor vádolta ezzel. Nyilván ő tüzelte föl a gyerekeket. Eddig is mindent elkövetett, hogy anya és gyerekei kapcsolatát megmérgezze. Mélyet lélegzett és a félig stoppolt zoknit maga mellé rakta. — Hadd hallom, hogy képzelitek. — Nem akarunk mi semmi rosszat, anyu. Mi szeretünk téged, csak ... — Folytasd — biztatta az asszony. — Csak szeretnénk egy kicsit jobbon élni. Úgy gondoltuk, hogy a két tartásdíj összegéből magunk gazdálkodunk. A reggelit Erzsiké készíti, előfizetésben ebédelünk, vacsorára pedig hideget eszünk. Hát ennyi az egész, — fűzte hozzá s nagyot nyelt. — Próbáljuk meg, — mondta nagyvonalúan. ... — De ha nem költöztök el, akkor úgy hiszem a közös költségeket igazságos volna megosztani. — Az természetes, - hangzott a lovaglás válasz. — Törlesztés a lakásra, havi ötszáz, oztón ott van a telefon, a tévé, a rádió, a gáz, a villany, a Patyolat A számlák összegét négy felé osztjuk. Helyes? — Hogyne, anyu. — A soronkívüli bevételeket tartalékoljuk a soronkívüli kiadásokra. Az anyagi ügyeket mi ketten tárgyaljuk meg, Tamás. Most bonyolult volna, elsején kezdjük az új életet Jó? Tamás sugárzó arccal csókolta meg ' az anyját: — Nem tudtam, hogy Ilyen remek fej »agy, anyu. — Hízelkedni azért nem kell, - tréfálkozott. — De valamiről megfeledkeztél. Az én gyerektartásomról. £n ehhez nem értek, - mondta, holott dehogyis nem értett, tudta, hogy rá többet havi hatszáznál nem róhatnak. — Szóval legokosabb, ha elmégy Józsi bácsihoz, ő ügyvéd, megmondod, mennyi a fizetésem, ő pedig megmondja, mennyi illet meg benneteket. Tamás elpirult: — Apu Is ezt mondta. Ugyan mi mást mondhatott volna? - gondolta Téglásné. — Megegyeztünk, most induljatok tanulni. Tamás szeme megakadt a fotel sarkába rakott zoknin: — Ha nem haragszol, anyu, ezt kidobom. Hidd el, a jövőben az efféle kispolgári spórolgatásna nem lesz szükség. Ha megstoppolom, méq fél évig elhordhatod; — ez a vészkiáltás rekedt meg Téglásáéban. Ehelyett így Szólt: — Lehet, hogy igazad van, Támás. Ha ők új életet kezdenek, miért strapálnám magam? - gondolta és aznap este hozzá sem nyúlt a maszek munkához. Hónapok, nem is, évek óta először kedvére aludt, dúdolgatva főzte meg a reggelit és azon kapta rajta magát, hogy éppoly türelmetlenül várja az új gazdasági rendszert, mint a gyerekei. Elkövetkezett az elseje. Erzsiké állta a szavát, gondoskodott reggeliről, tízórairól, bazajövet az iskolából bevásárolt: — csupa finom dolgot, sonkát, szardíniát, szalámit. Eleinte csak aznapra, később nagyobb mennyiséget vett, hogy ne vásároljon annyiszor. Téglásné vsiszahúzódott, parizert meg túrót vacsorázott a konyhában, de pompásan érezte magát. Már az első hét végén meghízott, az arca kikerekedett, kisimult, a férfiak ismét megfordultak utána az utcán. A gyerekek néha meghívták, hogy tartson velük. Azzal hárította el őket, hogy majd ha belejöttek a kerékvágásba. Közös vacsora helyett moziba ment A tizedik nap körül Cicuka könnyes szemmel szaladt hozzá. így értesült arról, hogy Tamás és Erzsiké összeveszett A kislány nem tudott felvilágosítást adni az összeütközés okáról. Téglásné mosolyogva simogatta és vigasztalta. A vacsoramenü ekkortájt egyszerűsödött. Rövid parizer-korszak után hosz- szobb zsíroskenyér-korszak következett. Aztán megérkezett a gáz- és villany- számla hatszázötvenhét forint ötvenkilenc fillérről. A fiú úgy révedt a számlára, mint aki kísét tetet lát. — Fejenkint több mint százötven forint, — nyögte ki végre rémülten. — Szívesen kisegítlek, — simított végig a fiú borzas haján az anyja, — majd a jövő hónapban megadod. Elfogadod? — El, — suttogta szégyenlősen. — Ne légy zavarban. Hozzám mindig bizalommal fordulhatsz. De most ne haragudj, színházba megyek Katus nénivel. Telefonszámla, utána mindjárt a Patyolaté. Tamás úqy tántorgott, mint a megszédült öklöző, akinek már védekezni sem fut az erejéből. Ráadásul kilyukadt a cipője talpa, Erzsikének iskolai kirándulásra kellett pénz, Cicuka a hátát fájlalta, az orvos tüdőgyulladást állapított meg. Téglásné Erzsikét a sorsára hagyta, kérjen pénzt az apjától. Cicukához orvost hívott, Tamást elvitte új cipőt venni a boltba. — Ezt ajándékba kaptad, - mondta s úgy tett, mintha nem vette volna észre, hogy fia arca lángba borul. Még három hétig kitartottak a gyerekek, konokul, de keservesen. Aztán eljött a réqen esedékes nap, Tamás szinte lábujjhegyen settenkedett anyjához, aki ezúttal nem stoppolt, hanem egy képes lapban gyönyörködött — Anyu... — szólalt meg a fiú hat kon, bűntudatosan. Nem nézett föl a lapból, úgy kérdezte, színlelt közönnyel: — Törleszteni akarsz, fiacskám? - Hogy válasz nem érkezett, tovább lapozott: — Nem mintha sürgetni akarnálak. Még várhatok... — Anyu! Ez már úgy hangzott, mint a segély- kiáltás. Ismét csend, majd a megtört vallomás: — Nem sikerült... Téglásné nem diadalmaskodott, sőt elmagyarázta, hogy nem szabad kőny- nyen feladni a harcot, és csak nehezen hagyta meggyőzni maqát, hogy térjenek vissza a régi rendhez: — Hátha olyan nagyon akarod. p oldog volt, réqóta nem feszítette ® ennyire a boldogsáq. Mit számított ehhez képest az a néhányszáz forint, amibe a kísérlet került. Aznap este nem feküdt le korán. Mielőtt folytatta a félbeszakított maszek munkát, hosszan elnézte magát a tükörben. Búcsúzott a szabad estéktől, a mozitól, a baráti társaságtól, megfiatalodott, megszépüli arcától, Káldi János AZ UNA-PARTI VÍZIMALOM Tán a szülőföldről szállt ide? Éppúgy fából készült, s ugyanúgy mondja az éneket; kissé rekedt, de édesbús, emlékes hangsúlyozással. Az asszonyt is — aki a malomból megy — mintha láttam volna már! Éppígy lépett le a fahidrái odahaza, valahol; ruháján liszt, nyár, erdő és fénysugár, arcán ég-tiszta mosoly; ugyanígy — az otthon-hagyott gyerekre gondolva — sietett, de azért — visszanézve — megcsodálta az órtás kerekei Kolozsvári Grandpierre Emil: Anya órabére rsT •'i művészeti ! wJ 1 »KRÓNIKA Tarai Teri, a Janus Pannonius Múzeum képzőművész-restaurátora 7 héten át Lahtiban, az ottani múzeum képeit restaurálta. Ezen kívül finnül tanult, mert a testvérváros vezetőinek terve szerint jövőre az ottani művészeti iskolában tanít majd. * A Cinema címő pártost filmművészeti szaklapban Alberto Cervoni, a legutóbbi pécsi iátékfilmszemlérSI irt tanulmányt. A legjobb filmnek Kovács András: A magyar ugaron című alkotását tartja. Ugyanakkor kifogásolja, hogy a szimultán tolmácsolás tökéletlen módszere miatt a külföldi kritikusok a bemutatott filmek jó részét nem élvezhették. Horváth Sándor és latfnovits Zoltán A magyar ugaron című film egyik jelenetében * „Dupla vagy semmi." fiy- lyés Gyula új drámájának címe, amelyet a Pécsi Nemzeti Színház új évadjában Sík Ferenc rendez majd. Ez lesz az évad első prózai bemutatója, s a darabnak alcíme Is van: Két életet vagy egyet sem. * Henderson: Diákszerelem című musicaljét, amelyet a Pécsi Nemzeti Színház 1972 tavaszán Fényes Márta rendezésében mutatott be, — most Amerikában a Bostoni Colonial Színház is műsorára tűzte Good News (Jó hír) címmel. Viszonylag ritkán hallható fúvóshangszer, a kontratenor szólal meg holnap, július 29-én, hétfőn este 8 órakor Pécsett, a Hotel Tourist udvarán. A Pécsi Zenélő Udvarok rendezvénysorozatában Zeger Vandersteene holland művész játszik kontratenoron, a Collegium Musicum együttes estjének keretében. * A pécsi opera műsorán Is szereplő alkotások közűi két Mozart-mű található az Idei Salzburgi Ünnepi Játékok programjában. A tegnap előtti, július 26-1 megnyitó előadáson a Vá- rázsfuvolát adták elő Herbert von Karajan vezényletével, de bemutatják a Figaro házasságát is. • Hópelyhecske címmel Öszt- rovszki Sznyegurocska című, 1873-ban írott darabját mutatja be az új évadban a pécsi gyermekszínház. F. D. W 4
