Dunántúli Napló, 1974. július (31. évfolyam, 178-208. szám)

1974-07-28 / 205. szám

k'ésxrit* Kiss Attila rajza Orsovai Emil: Galambosi László: Szamosi Mátyás: Ma, csakis ma A vak világossága Míg hold-láng-fehér asszonyok köré Gyávaság Levélbombám e vers o Zöld-királynő szőtte fátyoiát, Gyógyíthatatlan súlyos kór, meghalok tőle a gyönggyel hintett korall-zsámoiyon reszkető inak, dadogás. címzettje vagyok és hattyú dalolt, nagy csillagos virág. sárga, számító józanság, feladója Bedőlt a szem. Uszköt dajkál az ÜL Vigyázzatok rám tollaslombú fák. simuló szavak, bogos kóc. j A mérgezett levegő is enyém A csipogással tűzdelt végtolen Összezsugorodott gerinc, a motor is a gáz is békitse meg a magány szuronyát. sötétben kúszó suttogás, és a peremváros szeméthegyei Az égi delfin tükrök közt suhant orozva dúló nyavalyás, múltamnál magasabbak Mint halász-kunyhón polipbőr-süveg fölszikrázott a hajnal ablaka. satnya féreg, álarcos gönc. Valümi nem feleld Vibráltak fodros üstökös-szügyek. Elfajzott, aljas bátorság, jövőbe telefonálok A világosság öbléből a zaj bábeli kígyósziszegés, a hiba is én vagyok és hosszan kering, csattogva fölrepül. lerongyolódott hitszegés a hiába kiabálás Hallom a fényt. Előttem megpihen. A tapintással lágyan egyesüL és szemétdombos királyság. Nézem az órám MOST, ÉN, Oltalmaznak a láthatatlanok. Kényelem napos oldalon, ITT, és MINDJÁRT, — Botomra állva állok csöndesen. veszett kutyák loholása, s az érthetetlenségem Indulnom kell! A harsány hegytetőn bólogatok csaholása, álltában szirénázik madár érintse maggal-telt kezem. dögevés halotti toron. KJ ápolt éta érezte a feszültséget, de * sem az idejéből, sem az erejéből nem futotta, hogy a végére járjon. Leg­idősebb fia, Tamás, amúgyis tartózkodó természet volt, harapófogóval kellett ki­húzni belőle minden szót A puszta gon­dolat elbógyasztotta, hogy miután haza­tért az irodából, megfőzött másnapra, kimosta a szennyes ruhát és éjjel a ma­szek munkájával szándékozott foglalkoz­ni, leültesse a fiát, szegény nagymama karosszékébe, hogy szembe nézhessen vele, s mint egy nyomozó, keresztkér. désekkel szedje ki belőle, mi bántja, miért duzzog. Tudta, hogy a jeleneten át kell es­nie, különben a rossz hangulat hetekre húzódik, mégis halogatta a leszámolást. Zajt hallott az előszobában, több láb topogását; a három gyerek érkezett há­ta. Egyszerre I Ez még soha nem for­dult elő. Fölémelyedett a gyomra. Nyil­ván találkát beszéltek meg, mert ter­veznek valamit és együttesen akarnak föllépni. Ki más ellen, ha nem ő ellene? — Szia, anyu — köszönt a három gye­rek. — Szervusztok — válaszolt, de nem nézett föl a munkájából, Tamás zok­niját stoppolgatta. Máskor, mihelyt megérkeztek, úgy­szólván szétfröccsentek, Tamás a kony­hába, zsiroskenyeret enni. Erzsiké a lec­kéjéhez, Cicuka a legkisebb, előbb min­dig őhozzá jött hízelegni. Most ő sem mozdult Múltak a pillanatok, sokasodtak, mint az öltések a lyukas zoknin. Téglásné azon tűnődött, melyikük hol volt. Ta­más a sportkörben, Cicuka a barátnő­jéhez kéredzkedett. Hogy Erzsiké hova. arra már nem emlékezett. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy összebeszél­tek és megvárták egymást. Nem könnyíteni meg a dolgukat, - határozta el, s úgy tett, mint aki se lót, se hall, annyira leköti a munka. — Anyu — szólalt meg Tamás, — be­szélni szeretnék veled. — Nem látod, hogy dolgom van? A te zoknidat stoppolom. — Meghaladott álláspont — Mit mondasz? — kapta föl a fejét a váratlan megjegyzésre. — A lyukas zoknit, — mondta a fiú mély meggyőződéssel, — el kell dobni. A te órabéredet számítva, ez a munka veszteséges. Tátogott, mert nem jutott eszébe meg­felelő visszavágás. Tamás volt a ked­VASARnAPI MEUÍKLET vence, és ahogy most félig félénken, félig nyeglén állt előtte, egyszerre sze­rette volna pofon vágni és megcsó­kolni.- Haggyuk ezt - legyintett - Vagy erről akarsz beszélni? — Nem egészen erről, de ilyesmi­ről... — elakadt, s rövid szünet után hozzáfűzte: — gazdasági dolgokról. — Már százszor megmondtam, — von­ta föl idegesen vállát az asszony, - hogy nem értek a politikai gazdaság­tanhoz. — Épp ez az. Értetlenül pillantott fői. Tamás mö­gött a két lánya, Erzsiké tizenhat évesen, teljes virágjában, Cicuka a nővé válás feleútján. Egyikük sem mert a szemébe nézni, Erzsiké dacosan beharapta az ajkát, Cicuka — közel a síráshoz — e zsebkendőjét morzsolgatta. Ezt is meg kellett érnem, gondolta keserűen, a gyermekeim úgy állnak szemben velem, mint ellenségek.- Hadd hallom, mit akarsz. Tamás leült, halkan, folyamatosan beszélt, mintha memoritert mondana. Közlendőjének az volt a magva, hogy ők, azaz a három gyerek, ezentúl sze­retne abból a pénzből élni, amit any­juk gyermektartás fejében az apjuktól kap, meg abból, ami édesanyjuktól hasonló címen ugyancsdk megilleti őket. Először megkövültén, aztán dühösen hallgatta fia fejtegetését, de uralkodott magán, visszafojtotta a feltörő szem­rehányásokat: — hát ezt érdemiem tő­letek, ezért dolgozom rátok, mint egy cseléd, áldozom fel az éjszakáimat különmunkára és vonok meg magamtól minden örömet? Ebbe a nyugtalan bel­ső monológba villámcsapásként hasított bele a félelem:- El akartok költözni Hazulról? Még be sem fejezte a mondatot, már tudta, hogy oktalan az aggodalom. A kettős tartásdíjból is alig futná egy al­bérletre.- Nem ... — rázta meg fejét Tamás, maga is meglepetten. Téglásné tudta, hogy a lázadáson csak akkor lehet úrrá, ha belemegy a játékba. Más megoldás nincs. — Rendben van. — mondta szokatla­nul halkan. - De tulajdonképpen miért okarjátok így?- Azért, anyu, — folytatta Tamás to­vábbra is fensőbbségesen, de már gyön- gédebben, — mert te nem tudod be­osztani a pénzt. Ha magunk gazdálko­dunk, akkor jutni fog arra is, hogy bi­ciklit vegyek.- Én meg báli ruhát, — szólalt meg Erzsiké. — És neked mi hiányzik, Cicuka? Válasz helyett a kislány elpirult és az anyjához szaladt, hogy görcsösen át­ölelje. Most mór tudta, honnan fúj a szél. Elvált férje sokszor vádolta ezzel. Nyil­ván ő tüzelte föl a gyerekeket. Eddig is mindent elkövetett, hogy anya és gyerekei kapcsolatát megmérgezze. Mélyet lélegzett és a félig stoppolt zoknit maga mellé rakta. — Hadd hallom, hogy képzelitek. — Nem akarunk mi semmi rosszat, anyu. Mi szeretünk téged, csak ... — Folytasd — biztatta az asszony. — Csak szeretnénk egy kicsit jobbon élni. Úgy gondoltuk, hogy a két tartás­díj összegéből magunk gazdálkodunk. A reggelit Erzsiké készíti, előfizetésben ebédelünk, vacsorára pedig hideget eszünk. Hát ennyi az egész, — fűzte hozzá s nagyot nyelt. — Próbáljuk meg, — mondta nagy­vonalúan. ... — De ha nem költöztök el, akkor úgy hiszem a közös költsége­ket igazságos volna megosztani. — Az természetes, - hangzott a lova­glás válasz. — Törlesztés a lakásra, havi ötszáz, oztón ott van a telefon, a tévé, a rádió, a gáz, a villany, a Patyolat A számlák összegét négy felé osztjuk. Helyes? — Hogyne, anyu. — A soronkívüli bevételeket tartalé­koljuk a soronkívüli kiadásokra. Az anyagi ügyeket mi ketten tárgyaljuk meg, Tamás. Most bonyolult volna, el­sején kezdjük az új életet Jó? Tamás sugárzó arccal csókolta meg ' az anyját: — Nem tudtam, hogy Ilyen remek fej »agy, anyu. — Hízelkedni azért nem kell, - tré­fálkozott. — De valamiről megfeledkez­tél. Az én gyerektartásomról. £n ehhez nem értek, - mondta, holott dehogyis nem értett, tudta, hogy rá többet havi hatszáznál nem róhatnak. — Szóval leg­okosabb, ha elmégy Józsi bácsihoz, ő ügyvéd, megmondod, mennyi a fizeté­sem, ő pedig megmondja, mennyi illet meg benneteket. Tamás elpirult: — Apu Is ezt mondta. Ugyan mi mást mondhatott volna? - gondolta Téglásné. — Megegyeztünk, most induljatok ta­nulni. Tamás szeme megakadt a fotel sar­kába rakott zoknin: — Ha nem haragszol, anyu, ezt kido­bom. Hidd el, a jövőben az efféle kis­polgári spórolgatásna nem lesz szük­ség. Ha megstoppolom, méq fél évig el­hordhatod; — ez a vészkiáltás rekedt meg Téglásáéban. Ehelyett így Szólt: — Lehet, hogy igazad van, Támás. Ha ők új életet kezdenek, miért stra­pálnám magam? - gondolta és aznap este hozzá sem nyúlt a maszek munká­hoz. Hónapok, nem is, évek óta először kedvére aludt, dúdolgatva főzte meg a reggelit és azon kapta rajta magát, hogy éppoly türelmetlenül várja az új gazdasági rendszert, mint a gyerekei. Elkövetkezett az elseje. Erzsiké állta a szavát, gondoskodott reggeliről, tíz­órairól, bazajövet az iskolából bevásá­rolt: — csupa finom dolgot, sonkát, szardíniát, szalámit. Eleinte csak aznap­ra, később nagyobb mennyiséget vett, hogy ne vásároljon annyiszor. Téglásné vsiszahúzódott, parizert meg túrót vacsorázott a konyhában, de pom­pásan érezte magát. Már az első hét végén meghízott, az arca kikerekedett, kisimult, a férfiak ismét megfordultak utána az utcán. A gyerekek néha meg­hívták, hogy tartson velük. Azzal hárí­totta el őket, hogy majd ha belejöttek a kerékvágásba. Közös vacsora helyett moziba ment A tizedik nap körül Cicuka könnyes szemmel szaladt hozzá. így értesült ar­ról, hogy Tamás és Erzsiké összeveszett A kislány nem tudott felvilágosítást adni az összeütközés okáról. Téglásné mosolyogva simogatta és vigasztalta. A vacsoramenü ekkortájt egyszerűsö­dött. Rövid parizer-korszak után hosz- szobb zsíroskenyér-korszak következett. Aztán megérkezett a gáz- és villany- számla hatszázötvenhét forint ötvenki­lenc fillérről. A fiú úgy révedt a számlára, mint aki kísét tetet lát. — Fejenkint több mint százötven fo­rint, — nyögte ki végre rémülten. — Szívesen kisegítlek, — simított vé­gig a fiú borzas haján az anyja, — majd a jövő hónapban megadod. El­fogadod? — El, — suttogta szégyenlősen. — Ne légy zavarban. Hozzám mindig bizalommal fordulhatsz. De most ne ha­ragudj, színházba megyek Katus néni­vel. Telefonszámla, utána mindjárt a Pa­tyolaté. Tamás úqy tántorgott, mint a megszédült öklöző, akinek már véde­kezni sem fut az erejéből. Ráadásul kilyukadt a cipője talpa, Erzsikének is­kolai kirándulásra kellett pénz, Cicuka a hátát fájlalta, az orvos tüdőgyulla­dást állapított meg. Téglásné Erzsikét a sorsára hagyta, kérjen pénzt az ap­jától. Cicukához orvost hívott, Tamást elvitte új cipőt venni a boltba. — Ezt ajándékba kaptad, - mondta s úgy tett, mintha nem vette volna ész­re, hogy fia arca lángba borul. Még három hétig kitartottak a gyere­kek, konokul, de keservesen. Aztán el­jött a réqen esedékes nap, Tamás szin­te lábujjhegyen settenkedett anyjához, aki ezúttal nem stoppolt, hanem egy képes lapban gyönyörködött — Anyu... — szólalt meg a fiú hat kon, bűntudatosan. Nem nézett föl a lapból, úgy kérdez­te, színlelt közönnyel: — Törleszteni akarsz, fiacskám? - Hogy válasz nem érkezett, tovább lapo­zott: — Nem mintha sürgetni akarnálak. Még várhatok... — Anyu! Ez már úgy hangzott, mint a segély- kiáltás. Ismét csend, majd a megtört vallomás: — Nem sikerült... Téglásné nem diadalmaskodott, sőt elmagyarázta, hogy nem szabad kőny- nyen feladni a harcot, és csak nehezen hagyta meggyőzni maqát, hogy térje­nek vissza a régi rendhez: — Hátha olyan nagyon akarod. p oldog volt, réqóta nem feszítette ® ennyire a boldogsáq. Mit számí­tott ehhez képest az a néhányszáz fo­rint, amibe a kísérlet került. Aznap este nem feküdt le korán. Mielőtt folytatta a félbeszakított maszek munkát, hosszan elnézte magát a tükörben. Búcsúzott a szabad estéktől, a mozitól, a baráti társaságtól, megfiatalodott, megszépüli arcától, Káldi János AZ UNA-PARTI VÍZIMALOM Tán a szülőföldről szállt ide? Éppúgy fából készült, s ugyanúgy mondja az éneket; kissé rekedt, de édesbús, emlékes hangsúlyozással. Az asszonyt is — aki a malomból megy — mintha láttam volna már! Éppígy lépett le a fahidrái odahaza, valahol; ruháján liszt, nyár, erdő és fénysugár, arcán ég-tiszta mosoly; ugyanígy — az otthon-hagyott gyerekre gondolva — sietett, de azért — visszanézve — megcsodálta az órtás kerekei Kolozsvári Grandpierre Emil: Anya órabére rsT •'i művészeti ! wJ 1 »KRÓNIKA Tarai Teri, a Janus Pan­nonius Múzeum képzőmű­vész-restaurátora 7 héten át Lahtiban, az ottani mú­zeum képeit restaurálta. Ezen kívül finnül tanult, mert a testvérváros vezetői­nek terve szerint jövőre az ottani művészeti iskolában tanít majd. * A Cinema címő pártost filmművészeti szaklapban Alberto Cervoni, a legutób­bi pécsi iátékfilmszemlérSI irt tanulmányt. A legjobb filmnek Kovács András: A magyar ugaron című alko­tását tartja. Ugyanakkor kifogásolja, hogy a szi­multán tolmácsolás töké­letlen módszere miatt a külföldi kritikusok a bemu­tatott filmek jó részét nem élvezhették. Horváth Sándor és latfnovits Zoltán A magyar ugaron cí­mű film egyik jelenetében * „Dupla vagy semmi." fiy- lyés Gyula új drámájának címe, amelyet a Pécsi Nemzeti Színház új évad­jában Sík Ferenc rendez majd. Ez lesz az évad első prózai bemutatója, s a da­rabnak alcíme Is van: Két életet vagy egyet sem. * Henderson: Diákszere­lem című musicaljét, ame­lyet a Pécsi Nemzeti Szín­ház 1972 tavaszán Fényes Márta rendezésében mu­tatott be, — most Ameri­kában a Bostoni Colonial Színház is műsorára tűzte Good News (Jó hír) cím­mel. Viszonylag ritkán hall­ható fúvóshangszer, a kontratenor szólal meg holnap, július 29-én, hét­főn este 8 órakor Pécsett, a Hotel Tourist udvarán. A Pécsi Zenélő Udvarok ren­dezvénysorozatában Zeger Vandersteene holland mű­vész játszik kontratenoron, a Collegium Musicum együttes estjének kereté­ben. * A pécsi opera műsorán Is szereplő alkotások közűi két Mozart-mű található az Idei Salzburgi Ünnepi Já­tékok programjában. A tegnap előtti, július 26-1 megnyitó előadáson a Vá- rázsfuvolát adták elő Her­bert von Karajan vezényle­tével, de bemutatják a Fi­garo házasságát is. • Hópelyhecske címmel Öszt- rovszki Sznyegurocska című, 1873-ban írott darabját mu­tatja be az új évadban a pécsi gyermekszínház. F. D. W 4

Next

/
Thumbnails
Contents