Dunántúli Napló, 1974. július (31. évfolyam, 178-208. szám)

1974-07-28 / 205. szám

Környezetünk kultúrája (IT) Irodák, (alak, színek Kinevezték az új igazgatót, s két hét múlva a régi szobagar­nitúra már kint volt a folyosón. Hozták az új szőnyeget, fotele­ket, székeket, szekrényeket. Hogy hol jogos, hol jogtalan ez a bútorcserélgetés, annak megállapítása nem erre a cikk­sorozatra tartozik, amely a környezet kultúrájáról kíván szá­mot adni. Az igazgató szobájá­nak példája csak arra való, hogy jelezze: a vezető számára már világos, hogy a munkavég­zés feltételei közé tartozik a munkahely külső-belső atmosz­férája hangulata, kultúrája is. Jó, jó az igazgató munka­eszköze egy toll, meg a feje, könnyű számára kultúráltan be­rendezni egy szobát De mit csináljanak egy nagy csarnok­ban, ahol többmázsás gépek dolgoznak? Vagy egy textilgyári teremben, ahol a zajtól jószeri­vel csak egymás szájmozgása alapján értik meg a szavakat az emberek. S mit tegyenek a szekrényekkel, polcokkal agyon­zsúfolt irodákban, ohol még az ügyfél leültetésére sincs hely? Mindez igaz, mégsem lenne helyes feladni az igényt hogy minden munkahelyen kultúrált legyen a környezet S nemcsak azért mert ez „szép", hanem sokkal inkább azért, mert a kel­lemes, harmonikus környezet visszahat a munkára. Sokan és sokszor vizsgálták például a falok színének hatá­sát a környezetre, általában a színek szerepét a munkavégzés közben. Nem véletlen, hogy a piros, a piros és a sárga kom­binációja többnyire veszélyes te­rületek, veszélyes tárgyak meg­jelölésére szolgál. Sok üzemben o padozatot festik fel piros, sárqa vagy fehér csíkokkal, hogy kijelöljék a közlekedés, a szál­lítás helyét és a gépek közvet­len környezetét Ez azonban még nem esztétikai, érzelmi, atmoszférikus hotás, pusztán a rend külső Jele. Persze vitatkoz­ni lehelne: maga a rend, a jól- szervezettség külső látványa nem esztétikus hatású-e ön ma­gé bem is. A rend mindenesetre csak az első lépés: A második: éppen a faiak színének megválasztása. Azt már a festők is tudják — mármint a művészek —, hogy például a kék hideg, a sárga meleg szín, és a festményeken ennek a hatásnak megfelelően használják az adott színeket vagy variációikat Mines ez mód­ként akkor sem, ha a falakat mázolják be. A fehér adott esetben a tisztaság, a rend, a sterilitás érzetét kelti, máskor azonban rideg, barátságtalan, sót Idegesítő lehet Ebből követ­kezik, hogy o színek sem ön­magukban adnak ilyen vagy olyan hatást hanem környeze­tükkel, az adott tárgyakkal és azok színeinek összefüggései­ben. Huzamosabb ideje például az új gépeket a gyárak szürké­re festve adják ki, a fontosabb alkatrészeket esetleg feketével jelölik meg. A szürke színnek i* különböző hatása lehet: közöm­bös. de ugyanakkor nagyon jó háttere minden más színnek, mert valamennyi egyéb színnel jól harmonizál. Bizonyára ezért választják az Ipori formaterve­zők is előszeretettel a szürkét A szürkének és a háttér fehér­jének, esetleg sárgájának vagy kékjének a kombinációja azután már ismét más és más atmosz­férát teremt így például a kék háttér nagyobb koncentrációt eredményez — állapították meg a szakemberek —, de hama­rabb elfárad az ott dolgozó em­ber. A gépeknek eddig csak a színéről szóltunk. Pedig a gé­peknek formájuk is van, és aki végigmegy egy fejlődő üzemen, az a géppark külsejéből is meg tudja állapítani a beszerzések idejét mert ha nem is olyan változékonyan, mint az öltözkö­dés divatja, de azért a gépek formája Is követ bizonyos divat­áramlatokat Fgl, szín gép, forma — mind­ehhez hozzájön a világítás. Ter­mészetesen itt is fontos lehet a lámpatest formája, még inkább a fények színe. A kék, a sárga, vagy fehér fényt adó fényforrá­sok az egész környezet hangu­latát megváltoztathatják: nyu- godttá tehetik, élessé, hideggé, meleggé, lággyá és így tovább. S akkor még nem beszéltünk azokról a „zöldségekről”, tehót növényekre1, amelyek szinte min­den munkahelyre bevihetők és ugyancsak hangulatteremtő ha­tásuk van. • Bernáth László Czakó László: Félmondat Körtvélyesi László: Cím nélkül Miklós Sándor: Farönkök Négy év alatt több mint negyven kiállítás,.. Látogatóban a Mecseki Fotóklubban O)obba« a lépcsőházot Is zsúfolásig megtöltik a Mecseki- Fotóklub kamarakiállításainak megnyitóira összese regló láto­gatók a Doktor Sándor Művelő­dési Központban. Az érdeklődés óriási volta kevésbé meglepő, mint a Népművelési Intézet nem­rég készült felméréséből vett adat: Magyarországon hozzáve­tőlegesen egymillió fényképező­gép van. Ez gyakorlatilag azt je- lenti, hogy minden tizedik ember fényképez nálunk. A fényképe­zés a fotóművészek gyakorta használt kifejezésével élve ^népművészetté" vált Éppen ezért a látáskultúra fejlesztésé­vel foglalkozó szakemberek nagy jelentőséget tulajdoníta­nak az amatőr fotografálásnak, Hetvennyolc tag A hazai amatőr fotózás egyik fellegvárának számító Mecseki Fotolclubnak jelenleg 78 tagja van. Az össztagság létszámá­nak 37 százaléka 30 éven aluli. A szám első látásra úgy érez­zük, nem túl nagy. Figyelembe kell azonban venni azt hogy a klubtagok művészi szinten tevé­kenykedő fotósoknak számíta­nak. A klubtagsághoz nem ele­gendő az, hogy valakinek fény­képezőgépe van. Bizonyítania is kell. Tíz képpel lehet „meg­pályázni” tagságot A képeket értékelve dönt a vezetőség, klubtagnak nyilvánítja-e a je­lentkezőt Bár a követelmények szigorúak, a fényképezés és a fotólabor „beavatottjának” ko­moly esztétikai tudással is kell rendelkeznie a Mecseki Fotó­klub egyre kevésbé tekinthető zártkörűnek. Érdeklődést fel­keltő, közízlést fejlesztő előadá­saikon, vitáikon, dioestjeiken. tárlataikon egyre nagyobb lét­számú közönségre számíthatnak — túlzás nélkül mondhatjuk — a Mecseki Fotóklubnak ma már tömegbázisa van. Ebben per­sze nagy szerepet játszik a moz­galmas, színes klubélet, a ha­vonta rendszeresen megrende­zendő egy-egy kamarakiállítás, amelyek a klubtagok alkotásain kívül a hazai és újabban a nemzetközi fotóélet élvonalába tartozó fotóművészek rangos alkotásaival ismerkedhet meg a pécsi közönség. Örvendetes az is. hogy a pécsi fotósok já híre mór messze túljutott or­szághatárainkon. A világnak alig van fotóéletbő! nevezetes városa, fotóközpontja, ahol a Mecseki Fotóklubot ne ismer­nék. Számottevő az a nemzet­közi kapcsolathálózat is, ame­lyet évek során kiépítettek. En­nek azért is nagy a jelentősége, mert a fotókon, színes diákon, mint szavak nélküli közérthető nyelven rengeteg információ áramlik hozzánk a világ távoli pontjairól, embereiről, és ró­lunk Is természetesen igen sokat megtudhatnak a fotók és diák révén a tőlünk távol élők. Most — a 17 évvel ezelőtt megala­kult — Mecseki Fotáklub 1970. áprilisától ezév júniusáig a számszerint 42-edik kamaraki­állításának képei között a fotó- klub eddigi tevékenységéről, terveiről beszélgetünk dr. Oppe Sándor elnökkel és Halász Re­zső ügyvezető elnökkel. Az ar­gentin PL RAOTA kiállítása szenzációnak számít nálunk, ne­ve a fotóművészet csúcsát jelzi. Halász Rerfb ügyvezető el­nöktől haliorr, hogy a nagyne­vű argentin fotós kiállítása nem tekinthető egyedi esetnek, ősz­szel további — világviszonylat­ban is a li ^nagyobbak között emlegetett- fotósok egy-egy ki­állítását rendezik meg a fotó­klub helyiségében. Közülük két kiállításra már konkrétan is le­het számítani: Wellington Lee és Edwin Ruse fotóival ismer­kedhet meg közvetlen közelről a pécsi közönség. A fotó művészei Halász Rezső neve mögött sokszor láttam már ezt a bűvös szót, betűsort: EFIAP. Ugyanez áll Tillai Ernő, kétszeres Ybl-dí- jas fotóművész neve mögött is. Olvasóink tájékoztatásául is megkérdezem, mit Jelent ez? — A FIAP a nemzetközi fotó­szövetség rövidítése. A szövet­ség rendszeresen figyelemmel kíséri a nemzetközi fotókiállítá­sokon gyakran szereplő fotósok tevékenységét, és ha az illetőt arra érdemesnek tekintik, az AFIAP címet ítélik neki. AFIAP előtti „A" az Artist, vagyis a művész rövidítése. Ez szó szerint azt jelenti, hogy az AFIAP cí­met viselő fotóst a nemzetközi fotószövetség a fotó művészé­nek ismeri el. Az EFIAP ennek egy további fokozata e Excel­lent Artist Kiemelkedő, kima­gasló művésze a fotografálás­nak. Ennél már csak egy maga­sabb fokozat van, a HONORÉ FIAP... Dr. Oppe Sándor megírta a Mecseki Fotóklub krónikáját. Adatok tömkelegé, 17 év nap­lója, ezernyi eseménye, kitünte­tések, országos és nemzetközi ki­állítások, színes diafesztivá­lok, kisgaléria kiállítások, kama- rqkiqllítqsok, nemzetközi kap­csolatok, Lahti, NDK, Fran­ciaország, AusztriaJugoszlóvia, Bulgária ... megtöltene egy ön­átló kötetet, és tegyük hozzá megérne mór egy monográfiát is... — Már-már fojtogat ben­nünket az adminisztráció, a le­velezés, az ügyintézés jegyzi meg dr. Oppe Sándor. Egyre több lesz a tennivaló, az Ilyen­irányú munka nemhogy csök­kenne, napról-napra szaporodik. A nemzetközi kapcsolatok fenntartása érdekében végzett munka azonban megéri a fára­dozást — gondolom Halász Re­zsőnek is ez a véleménye. — Sokfelé tapasztalja külföl­dön jártakor az ember, hogy Pécsett sokan a fotóművészeté- ről ismerik. Ez nekünk természe­tesen nagyon jól esik. Emögött persze nagyon sok belső munka húzódik meg. Kívülről ez nem tűnik fel. A már említett kiállí­tások. és ez is itt, a falon Bu­dapesten sem volnának egy­könnyen megrendezhető!:. A vi­lágnagyságok bizalma is a Me­cseki Fotóklub jó hírének kö­szönhető. Az említett fotóművé­szeknek egyébként még Ma­gyarországon nem volt kiállítá­suk. Népművészet? — A Mecseki Fotáklub vá­rosunk kulturális életének jelen­tős tényezője. Hogyan ítéli meg a klub szerepét ebből a szem­pontból Halász Rezső? — A klubban intenzív önmű­velésre van lehetőség, egy — a magasabb szintű fotózás Irán­ti Igény kialakítására. Közműve­lődési szerepét tekintve lehe­tőségünk van a közönség tu­datformálására, vizuális kultú­rájának fejlesztésére. A fotó, a kép mindennapi kenyere az életnek. A Mecseki Fotóklub révén Pécs Dél-Dunóntúl fotó­életének a központja lett. Olyan fotókiállításokat tudunk itt be­mutatni, amilyenek Budapesten is ritkán láthatóak. A fotózás népművészeti jellegénél fogva talán a legalkalmasabb eszkö­zök egyike a közművelődésben — és most a munkás-művelő­désre is gondolok. Képvitáink gyakorlati hatása is lemérhető már. Egy példa erre: Pécsett korábban gyenge diákkal kísért előadások diaanyogának a ní­vója jelentősen megemelkedett. — A jövőre vonatkozólag azt tervezzük, hogy igyekszünk — az egyre többen jelentkező, és intenzív fotózást folytató — fia­talok közül minél többet bevon­ni a klub tevékenységébe. És természetesen lépést kell tar­tanunk az egyre növekvő bok­rosodó feladatokkal. Nyár van. A Mecseki Fotá­klub 78 tagja itthon-külföldön, szétszéledve a nagyvilágban most gyűjti az ősszel bemutatan­dó kiállítások, színes dip-éstek anyagát Sebed Károly Szavaink hitele Interjú Illyés Gyulával v<( MRimbia, menjek füvei, fővel, vízzel beszélgetve, s együ­gyű népekkel, kiknek fia vagyok. Kiknek uruk előtt nézésük is da­dog, oly gyámoltalanok. Szavaik elbújnak. Tanuljam el» amit mon­dani sem tudnak”. (ülfás Gyula: A ház végén ülők . •.) Illyés Gyulához egyetlen kér­déssel zarándokoltam. Nap-nap utón küzködve megfakult noha szép és igaz tartalmú szavak erdejével, kitől is kérhetnék so­kunk nevében tanácsot a „szív­béli hangok” újbóli felfedezé­séhez, ha nem tőle, aki prog­ramjának választotta a felada­tot hogy megtanuljon azok helyett beszélni, akiknek „szavai elbújnak". Aki egyik legtisztább művelője a magyar nyelvnek. Otthonában fogad. Néhány nappal ezelőtt vette át a fran­cia kormány kitüntetését a mű­vészeti és irodalmi rend pa­rancsnoki fokozatát Elnézést ké­rek, hogy mégsem a megtisztelő kitüntetés alkalmából szeretnék interjút készíteni, „csak," sza­vaink védelmérőL — A nyelv változik, ez termé­szetes folyamat —, kezdi a be­szélgetést Illyés Gyula. - A ma­gyar asszony szó, hajdanán csak a fejedelemasszonyokat il­lette, pontosabban, fejedelem­asszonyt jelentett A ma hasz­nálatos asszony fogalmát a „né” végződés jelölte. Előkelő szavak idők folyamán demokra­tizálódtak, durva szavak létjogo­sultságot nyertek, legszebb sza­vaink közül jónéhány kompro­mittálódott Kérdése tehát na­gyon fontos, de nehéz rá egy­értelmű választ adni. Magam is sokat kínlódom szavakkal. Pél­dául: nincs megfelelő kifejezés a határon túl élő magyarok nyelvére. Még mindig a diasz­póra az egyetlen szó amelyet használunk, elég helytelenüL Ogy vélem, a szavak hitelét vég­ső soron az határozza meg, hogy ki írja alá. Petőfit olvasva, a szabadság szó jelentése egy­értelmű. Ma jelentheti akár a Szabadság-hidat is. Hogy véd- hetjük meg tehát egy-egy kifeje­zés tisztaságát? — Talán, ha a szóval együtt megőrizzük a tar­talom tisztaságát is. — Hogyan vélekedik azokról az új szavakról, melyek a mai korban születtek? — Szellemesnek tartok igen sok kifejezést, melyet a fiata­lok használnak. Például: elhúz­za a csíkot Benne van a kor. A repülőgép sebessége, a lég­ben fodrozódó fehér csík, mely nyomában húzódik; szemléletes a kiborultam szó is, nem érzem szlengnek, nagyon is hűen kife­jezi a telítettség állapotát. Amit hiányolok: nagyon sok használ­ható, régi szavunk feledésbe merül. Találkoztam, nem is olyan régen egy kifejezéssel: szódé. Nem tudom, hallotta-e valaha? Mohó, habzsoló embe­rekre mondották. Legnagyobb meglepetésemre, egy alkalom­mai Arany János egyik írásában is felfedeztem ezt a szót. Na­gyon sok kifejezést őriz még a népnyelv, melyekkel gazdagab bá, színesebbé tehetnénk mai nyelvünket. Dunántúlon használ­ják például a csetres kifejezést Eimosatlan edényt jelent Hány­szor hallani egy-egy idege» szó használata előtt a magyarázko­dást, „ezt csak a német tudja kifejezni” — jóllehet, az ország egyes részein élnek olyan sza­vak amelyek lealább olyan ár­nyaltan kifejezik azt a gondo­latot; fogalmat Szép, és főként hasznos programnak tartanám, ha vidéken élő, írással foglalko­zó, vagy akár csak a magyar nyelv ügyét fontosnak tartó em­berek tudatosan gyűjtenék azo­kat a régi szavakat, melyeknek nincs megfelelő kifejezője a köznyelvben. — Miben látja a legnagyobb veszélyét a nyelv elszürkülésé- nek? — Régebben, amíg írással folyt a gondolatközlés, az írók ügyeltek arra, hogy pontosan, szabatosan fejezzék ki magu­kat. Ma a televízióban, rádió­ban bárki megszólalhat. Ez rendjén is lenne, ha azok, okik nyilvánosság előtt beszélnek, nem követnének el naponta merényletet a magyar nyelv el­len. Jobban kellene ügyelni a riportalanyok kiválasztásánál. De, ami érméi is fontosabb, na­gyobb jelentőséget kellene tu­lajdonítani a nyelv, o stílus ok­tatásának. Mert ma is, és min­denkor hátrányban lesznek azok az emberek, akik nem tudnak beszélni. Igazságukkal együtt, kiszolgáltatottakká válnak a szavakat ügyesen forgatókkal szemben. — ön jól ismeri a francia iro­dalmi életet, oktatási rendszert, nyelvészeti problémákat. Milyen követendő példát tudna említe­ni tapasztalataiból? — A nyelv tisztaságának meg­őrzése Franciaországban épp­úgy gond, mint hazánkban. A francia napilapokban önálló rovatok foglalkoznak rendszere­sen nyelvészeti kérdésekkel. Az iskolákban hetente hat órát for­dítanak stílusgyakorlatokra. Ná­lunk, úgy tudom, mindössze ket­tőt Nagyon kevés! Kevésnek tartom oktatásunkban a régi magyar nyelv ismertetését is. Mert ahogyan irodalmunknak alapja, mai beszédünknek is alapja lenne. Hogyan? — ismét francia példát mondanék. Ha egy szenátor, beszédében mond­juk Villont idéz, és elvét csak egyetlen szót, szenátortársai kó­rusban javítják ki. Villon előbb élt, mint Balassi Bálint! Balassi nyelvezete a köznapi beszédben ma már természetesen elavult De gazdag szókincse, érzékle­tes, gyönyörű írottbeszéde a ma élő ember számára kincsek tár­háza lehet a szép beszéd elsa­játításához. Ezért kellene őt, és a hozzá hasonló költőket, írókat jobban megismerni, ízes szavai­kat midennapjaink élőbeszédé­be szőni. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, milyen nagyjelen­tőségű munkát végeznek Lőrin- eze Lajos és társai. A nyelvőrkö­dők. Akik közművelődésünkért - vajon értékeljük-e eléggé? — a legtöbbet teszik: a nyelvi szolgaság ellen küzdenek. Sza­vaink hiteléért. Köszönöm az interjút. László Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents