Dunántúli Napló, 1974. július (31. évfolyam, 178-208. szám)
1974-07-27 / 204. szám
rrri jmo* n. DUNANTOLI NAPLÓ Áz olaj kellemetlen emléket idéz Baranya élelmiszerhelyzete Aruház építését tervezi a BARÁNYÁTERHÉK Naponta 35 — 40 vagon élelem Sok kenyér és zsír Miért nincs nyűlhűs? Roppant nagy mennyiség ez: élelmiszerekből, élvezeti cikkekből naponta mintegy 35— 40 vagon áru kerül a fogyasztókhoz a boltok útján Baranya megyében. Az élelmiszereknek körülbelül 30 százalékát a termelők önfogyasztása. vagy egymás közti forgalma képezi, mintegy 6 százalékát — többnyire feldolgozatlanul — az őstermelő hozza piacra, 5 százalék import útján kerül forgalomba, az áruk 59 százaléka pedig a hazai élelmiszeripar terméke. E források különbözősége is sejteti már, hogy menynyi szellemi, fizikai energiát emészt fel ennek a hatalmas árumennyiségnek — naponta ismétlődő — mozgatása, elosztása ezernyi csatornán keresztül. Az elmúlt tíz esztendő alatt a választék is bővült vagy 1300 fajta áruval, a forgalom — általában évente 8—10 százalékkal növekszik és egyáltalán: ez a néhány adat is önmagáért beszél: az 1965-ös esztendőben az élelmiszerkereskedelem megyénkben 1 milliárd 134 milliót, tavaly viszont már 2 milliárd 260 milliót forgalmazott. Ennyi értékben táplálkoztunk. Hogy aztán ez az érték melyik élelmiszerfajtánál sok, vagy kevés, vagy elfogadható, aztán —, a vásárló a pénzéért megkapta-e azt a minőséget, amit elvárt, vagy nem, hogy az áru szállítása miben volt folyamatos, miben nem —, az már erősen viszonylagos. Ha manapság kulturált táplálkozásról beszélünk, akkor általában a könnyen fogyasztható, vitaminban dúsabb, egészséges ételekre, a különböző fehérjék optimális arányaira kell gondolnunk. Baranyát tekintve, a napi 1 főre eső 100 gramm fehérjefogyasztás- ból az állati eredetű fehérje éppenséggel csak 42 gramm,— és ez nem is rossz — de kalóriafogyasztásunk hallatlanul magas, ami nem is csoda, a napi 110—115 gramm zsírfogyasztás mellett. A 420 grammos napi szénhidrátfogyasztásról nem is beszélve; ma már tudjuk, hogy a kenyér és tésztafélék, illetve más szénhidrát tartalmú élelmiszerek túlzott fogyasztása egyáltalán nem használ az emberi szervezetnek. Sajnos nálunk a munkás és alkalmazott háztartásban az 1 főre jutó kenyér mennyiség 1966-ban 107.08 kilogramm volt, 1972-ben pedig már 114.12 kilogramm, a mezőgazdasági és kettősjövedelmű háztartásokban pedig 129.48 kilogramm, jóval magasabb tehát, mint a 103.48, illetve 122.53 kilogrammos országos átlag. Ha egy ország lakossága nagyon kevés kenyeret fogyaszt, az az alacsony életszínvonal jele, ha pedig túlzottan sokat, akkor már nem a nyomorról, hanem viszonylag kultúrálatlan táplálkozásról van szó, a kevés kenyeret igénylő másféle élelmiszerek (fehérhúsok ... stb.) eléggé magas áráról, vagy szűk választékáról, esetleg hiányáról, mint például ami a halnál tapasztalható, A hűselosztás Hetvenkettes adatokat sorolva tovább: megyénkben az 1 főre eső összes húsfogyasztás (tehát beleértve a tőkehúst, konzervet, füstöltárut... stb.) a munkás-alkalmazott háztartásokban évi 60.19 kilogramm, mezőgazdasági háztartásokban | 64.80 kilogramm. Mindkettő meghaladja az országos átlagot, de azért az ideális 80— 85 kilogrammtól még messze ! vagyunk. Sajnálatos gyakorlat j nálunk — Baranyában —, | bogy a heti húsmennyiség el- I osztása és fogyasztói vásárlása rendszertelen: a hét végére tolódik át, péntek—szombati napokra — s ekkor tapasztalható a sortállás — a hét első felében viszont a kereskedelem nem jelentkezik húsért a vágóhídon. A kisebb településeken — falvakban — hét végén is kevés a hús. Láthattuk, hogy a zsírfogyasztás milyen károsan magas (nem csak Baranyában) s ezt ellensúlyozni csak az étolaj bevezetésével lehetne. Ez persze ízlés kérdése: megszoktuk a zsírt, nehezen mondunk le róla, már csak azért is, mert a .negyvenes, ötvenes években gyártott rossz szagú étolajak merülnek fel emlékeinkben. Pedig az iparág ma már elfogadhatóan jó olajat gyárt, — az utóbbi tíz esztendőben legalább tizenötszörös mennyiségben. Az olaj mindenképpen egészségesebb, s a vásárlók mégis tartózkodnak fogyasztásától, éppen az előítéletek miatt Rekord sertéshizlalás Sertéstartás és hizlalás vonatkozásában kedvezőek a megyei adatok. A sertéslétszám meghaladta a 430 ezer darabot, ez olyan mennyiség, amely még Baranyában soha nem volt. Érdemes felhívni a figyelmet — a húsellátással kapcsolatban — még egy dologra. Meglepő ütemben fejlődött a kisállattartás és tenyésztés Baranyában. Évente a nagyüzemektől (Bikái) és kisállattartóktól | körülbelül 350 vagon nyulat vásárolnak fel a kereskedelmi szervek. A nyúlhús tápértéke rendkívül magas -— a francia kutatók már az ötvenes évek elején megjósolták, hogy a „jövő élelmiszere”. Nos, ezt a „jövőt” azóta már „befogtuk”; a nyúl egyik legkeresettebb export-termékünk. De keresett áru itthon is, például megyénkben, ahol viszont konyhakész nyúlhúst — eddigi legjobb értesülésünk szerint — sehol sem árusítanak. Legföljebb abban reménykedhetünk, hogy ha felépül Pécsett a néhány állami gazdaság és termelőszövetkezet közös — mintegy 250 milliós beruházással — létesítendő feldolgozó gyáregysége, akkor talán valamelyik kijelölt üzletben ehhez is hozzájuthatunk. Tejhiány az iskolákban A már meglehetősen hosz- szantartó tejkampány úgy látszik részben eredményes volt, mert 1974. I. negyedévében ismét elértük tej- és tejtermék fogyasztásában az 1973-ban végrehajtott áremelést megelőző mennyiségeket. Tavaly 53, az idén már 171 településre jut el a pasztőrözött tej, ami 83 százalékos ellátottságot jelent. A kört még kedvezőbben ki lehetne bővíteni, ha a tejipar az év elejére beígért 4 szállítókocsit megkapta volna. De csak egyet kapott. Az iskolás gyerekek tejeliátása nem megfelelő. Annak ellenére, hogy a múlt évi 46 helyett ma már 69 iskolába jut el a tej, ez még mindig csak a megye összes iskoláinak 17.8 százaléka. Nem lehet mindent a szállítási nehézségekre fogni. Hiszen a városokban — például Pécsett — a szállítási útvonalakon lévő iskolák között is több van, amelyik nem kap tejet, sőt egyik másik az ABC áruház szomszédságában sem. Az iskolatejakció gyakran nem is a tejiparon, vagy a kereskedelmen akad el, hanem azon, hogy egyes iskolákban a „gonddal” járó tejelosztással nem szívesen foglalkoznak. Határozatok a javításra A közelmúltban a megyei tanácsülés foglalkozott Baranya élelmiszertermelésének, élelmiszerellátásának és forgalmazásának tapasztalataival. Egy sor határozat is született, amelyek közül néhányat különösen fontosnak tarthatunk. A BARA- NYATERMÉK Közös Vállalat és tagszövetkezetei a lakossági ellátás javítása érdekében Pécsett egy nagykapacitású élelmiszer-áruházát kívánnak létrehozni. A 8 milliós — mintegy 500 négyzetméter alapterületű — üzletben a termelőszövetkezetek és más nagyüzemek élelmiszeripari termékeit árusítják majd. A tanácsi szervek az ötletet támogatják, valóraváltá- sához minden segítséget megadnak. Határozat született arra is, hogy az érdekelt szak- igazgatási szervek ellenőrzéseik és intézkedéseik alapján érjék el: az oktatási és nevelő intézetek, napközi otthonok és óvodák a gyermekélelmezésben növeljék a tej- és tejter- ! mékfelhasználást, szorgalmazzák az iskolatej bevezetését. Szintén egy nagyon lényeges határozat: tovább kell javítani a vásárlók tájékoztatását a termékek jellemzőiről, azok minőségéről és a vásárlók jogairól. Rab Ferenc Kitüntetés a kalapon A vadkan utánunk jött... nem marad üresen az erdő, — a szarvasok foglalták el az őzek helyét, úgy megszaporodtak, hogy csak tavaly nyolcvanhármat lőttünk ki. Pedig, amikor dolgozni kezdtem, szarvas úgy tévedt errefelé. Tetszik nekik ez a kis erdő: jól meghúzódik benne, de nem kell sokat fáradni az élelemért, körös-körül terülj asztalkám a határ, — mondja Mészáros Dániel, a Villány—Siklósi Állami Gazdaság fővadósza, akit az idén „Nimród Emlékéremmel” tüntettek ki, amely most ott büszkélkedik Dani bácsi egyik kalapján. A sátorhelyi „rabíótanyón” —• ahogy ő nevezte vadászotthonát — azt is megtudjuk, hogy mi- íyen összefüggés van egy fagyilkoló hernyófajta és a vaddisznók elszaporodása között. Mégpedig: jónéhány esztendővel ezelőtt nagy hernyó-invázió pusztított a környékbeli erdőkben, s emiatt kihalt a faállomány egy része. így egy kicsit kinyílt az erdő fölött az ég, belül világosabb lett, megerősödött, elburjánzott az aljnövényzet. A sűrű, bozótos erdő pedig kedvenc otthona a vaddisznónak. Szakértelem híján némi előlegezett elismeréssel nézegetjük a falat díszítő trófeákat, — és emlékezetes nagy kalandot, izgalmas vadásztörténeteket vá. runk Dani bácsitól. — Nagy szarvasbikót még nem lőttem életemben, — mondja, — ezek, amiket itt látnak, hullajtott, vagy selejl agancsok . . . Mi tagadás, „bakot lőttünk” . . . Na, majd a vadászkaland . . . — Egyszer hajnalban kin1 ülök' a magaslesen és hallom ám, hogy két kóbor kutya haji egy szarvasbikát A szarvas kifutott az erdőből, a kutyák a nyomában, aztán egy kanyarral igyekezett vissza a sűrűbe. Volt egy olyan harminc méteres szakasz, amikor jól odaláttam, és ezen a kis részen sikerült eltalálni. Mindkét kutya ott maradt.» Hát én az ilyen vadászkalandokra vagyok büszke, amikor meg tudtam védeni az állatok nyugalmát. Az erdész, a vadász minden „természet-irigy” városlakó képzeletében úgy él, mint a kicsattanó egészség megtestesítője, aki orvossal legfeljebb a vadászaton találkozik. Hót most ez sem jött be: Dani bácsi, a fővadász jövőre nyugdíjba megy. Szolgálna még tovább is, de vese- és májpanaszai vannak, nehéz már a mindennapos erdőjárás. • Utószó, — egészen váratlanul: a riportkészítés napján, alighogy kihúztuk a lábunkat a „rablótanyáról”, Dani bácsi egy 200 kilós, aranyérmes vadkant lőtt a majsi erdőben. A vadkannak 25 centiméteres, teljesen ép agyara volt, — a szakemberek szerint ezer vadász közül egynek lehet ilyen szerencséje. Úgy látszik, meghoztuk . , , Mészáros Dániel minden áldott hajnalban és este „meglesi" a természetet. És miután már jónéhány esztendeje az erdő-mező a munkahelye, nemcsak az apró, napi változásokat veszi észre, — érzi a természet nagy mozgását is. Mert nemcsak az ember vesz fel új szokásokat, nemcsak az ember idomul megújuló környezetéhez, — az állatok is „észreveszik”, hogy az utóbbi évtizedekben mennyire más lett a határ. .. — Jó húsz évvel ezelőtt még csak a borjádi meg a töttösi erdőben volt őz, a mezőn legfeljebb csak vendégségben járt egy-egy. Mostanában pedig azt vettem észre, hogy az őz kivonult az erdőből, jobban szeret a mezőn lenni, mert itt kényelmesebb az élete. Azelőtt a kis- parcellák miatt nem volt nyugalma a határban: majd mindegyik táblán dolgozott valaki, gyakran megfutamították. Most meg akkora táblák vannak, hogy a végét sem látni, hetekig ember sem jár arra. Azért mVIlAGQSnfc & 1 a Volát-N ukird&i ék Rícs, Má>SC* Uotrló Vas4s*'!/' «4 kC “ Nagyobb méret? Eltolható falak? Lakásunk ma és holnap A földszint és alagsor rendeltetése Le Corbusier, a modern építészet legnagyobb alakjának klasszikus megfogalmazása szerint „a ház gép, amely lakásra alkalmas". A modern ember szükségletei, igényei gyorsan változnak; módosulnak a lakossal szemben támasztott követelményei is. Mikor korszerű a lakásra alkalmas „gép”? Ha tágas, ha szép? Avagy esetleg komfortos inkább, s ahogy a szakemberek mondják, funkcionálisan, azaz használhatóságát tekintve felel meg rendeltetésének? Talán akkor, ha mindezt együtt nyújtja? Gazdagodó háttér Tavaly 85 ezer lakás épült fel az országban, a tervezettnél körülbelül négyezerrel több. Az új otthonok tömeges tető alá hozását a hatvanas évek második felétől az ipari háttér — házgyárak — megteremtése, a telepszerű építkezések szorgalmazása tette lehetővé. Új anyagok, technológiák kínálják magukat, egyre természetesebb a beépített bútor, a központi fűtés. Korszerűek tehát a ma épülő lakások? Ne kapkodjuk el a válaszadást. Lakás és lakás nagyonis különböző lehet. Az állami lakások alapterülete ma átlagosan 53 négyzetméter; 48 volt a harmadik ötéves tervben. A magánépítkezők otthonai 71 négyzetméteres átlagot érnek el, azaz a most tető alá kerülő lakások — állami és magánerőből épülők nagyságát egybevetve — végül is 62—63 négyzetméteresek. Idén, a terv szerint újabb 85 400 lakás gyarapítja az állományt. Jövőre száz lakásra már csak 111 család jut. Igenám, de a tanácsoknál még mindig több, mint kétszázezer kielégítetlen lakásigényt tartanak nyilván. A várakozók legtöbb esetben „bármilyen” otthonba beköltöznének. A már beköltözöttek viszont hamarosan kicsinek találják a lakást. A fokozatosság elve Az ország lakásainak 65 százaléka ma is komfort nélküli. Nehéz az örökség. Ezért először is a mennyiségi lakásigények kielégítése lehetett a feladat. A tizenöt éves — 1961—1975 -— lakásépítési terv egymillió új otthon létesítését írta elő. Ma már bizonyos, meglesz. S kétségtelenül emberibb életet kínáló falak ezek, hiszen az újonnan épült lakásoknak — 1972- ben — csupán nyolc százaléka volt egyszobás. A másfél-, kétszobás lakások aránya 62, az ennél nagyobbaké 30 százalék. Ugyanakkor épülnek állami lakások négy emelettel de felvonó nélkül, magánházak „reprezentatív” külsővel, s nagyon rossz belső elrendezéssel... A szocialista országokban csak Csehszlovákiában nagyobb az új lakások alapterülete. A fokozatosság elvét mindenütt tiszteletben tartják. Mi is erre kényszerülünk. Nem tagadva: a lakók számához igazodó, nagyobb méretű lakás jogos társadalmi igény. Kielégítésének feltételeit lépésről-lépésre lehet megteremteni. Használati érték Fölszereltsége — folyóvíz, fűtés, gáz stb. — beépített bútorai segítségével a lakás tényleges használati értéke nagyobb, mint alapterülete szerint, állítják a szakemberek. Azaz komfortosabb, több kényelmet nyújtó sok régebbi, nagyobb alapterületű lakásnál. Rejlik benne igazság. A városokban ma épülő állami lakásokból minden száz közül 96-ban beépített konyha, 92-ben beépített szekrények találhatók, 87-ben nincs gond a tüzeléssel, mivel központi vagy távfűtés van. Pillantsunk azonban a másik oldalra is. A lakóház legkevesebb 50—60 esztendőre épül. S mégis, már ma nem lehet elhelyezni benne az automata mosógépet, túl terjedelmesek az üzletekben kapható bútorok ... A földszinten is lakásokat alakítottak ki, holott jobb lett volán szolgáltató helyeket, kisebb üzleteket, esetleg úgynevezett közösségi helyiségeket, ifjúsági klubot, olvasószobát az idősebbeknek; az óhajok, pana- ] szók listája hosszú. I Rugalmas falak? No. nem gumiból valók. Építenek viszont már — kísérletként — olyan lakásokat amelyek később, eltolható szekrénysorokkal, válaszfalakkal, a család változó körülményei miatt, ót- rendezhetők. A jövő útia? Egyike a lehetőségeknek. Nem a falaknak, hanem a tervezésnek, építésnek kell rugalmasabbá válnia. Számítások szerint a nyolcvanas évek közepére egyensúly alakul ki a lakás- helyzetben. Azaz előtérbe kerülhetnek a minőségi kővetelmé- I nyék, így például az, hogy j 1985-ig fokozatosan körülbelül | tíz négyzetméterrel növekedjék az átlagos alapterület. Továbbá, hogy a lakás belső terét célszerűbben használhassa a lakó, a nagy előszoba helyett inkább étkezésre is alkalmas konyhája legyen. Sorolhatjuk: a ma főként lomtárként szolgáló pincéket megtervezhetik úgy is, hogy kevesebbe kerüljenek, s a fölszabaduló összegből futná házi barkácsműhely, automatával fölszerelt közös mosókonyha, a gyerekeknek asztaliteniszre, télen játékra módot adó kisebb terem létrehozására. Viták, fölkészüléssel Szakkörökben sok a vitatott kérdés, tükrözte ezt a tavaly novemberben megrendezett III. lakásépítési konferencia is. Címszavakban: mi legyen a magas- házakkal, mi a szanálások észszerű mértéke, van-e létjogosultsága a „réteg-házaknak”, azaz a nyugdíjasokat, egyedülállókat befogadó garzonoknak? Mikor lesz elegendő modul- rendszerű — elemenként megvehető, összeszerelhető — bútor. . . A viták a lakót látszatra nem érintik, valójában nagyon is! Hiszen arról folyik az érv-párbaj, milyen otthona legyen a következő évtizedekben! Kellenek ezek a viták? Igen. Ám értelmük akkor van, ha a gyakorlati tapasztalatokra támaszkodva készítik elő a következő távlati lakásépítési tervet, s azon belül elsősorban az ötödik ötéves terv otthonteremtési feladatait. A házgyárak termelési képessége jövőre már 34—36 ezer lakás lesz. Az Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztérium napirendre tűzte a házgyári épületek műszaki tervezési rendszerének Fejlesztését, azaz a panelházak változatosabb külső és belső formálását., , Ha az óhajok, panaszok listája hosszú, nem kurtább a terveké, cselekedeteké sem. Közelítésük majd összhangjuk: a lakásépítés jövendője. Mészáros Ottó UTASELLÁTÓ V Baronya-Tolna megyei Igazgatósága pályázatot hirdet A DRÁVASZABOLCSÓN MEGNYÍLÓ 3 SZEMÉLYES VENDÉGLÁTÓ EGYSÉG VEZETÉSÉ RE, Pályázati feltételek: erkölcsi és működési bizonyítvány, vendéglátó, ipari üzletvezetői képesítés, 3—5 éves szakmai gyakorlat és szerb-hozvát nyelvtudás. Jelentkezés személyesen az igazgatóságon: Pécs, MÁV-főpályaudvai, k I
