Dunántúli Napló, 1974. július (31. évfolyam, 178-208. szám)

1974-07-21 / 198. szám

1974. július 21. DUN ANTOLI NAPLÓ A tervs 10000 bányászlakás KöriiltelÉiG pregrai a szénbányászat fejlesztésére Beszélgetés a Magyar Szénbányászati Tröszt vezérigazgatójával Tiszteletet parancsoló szá­mok. Kilenc bányává Ha lat, 85 ezer ember, 1170 kilométer hosszú vágatrendszer, 60 ter- melöakna, négy külfejtés, több mint 21 milliárd forint értékű állóeszköz-állomány, s közel 27 millió tonnás évi termelés. 1974. július 1-ével valamennyi magyar szénbányavállalat, va- j lamint az ezek közös vállalko­zásaként működő Bányászati Ellátó és Szolgáltató Kft ősz- ] szevonásávai létrejött hazánk leghatalmasabb termelő egysé­ge, a Magyar Szénbányászati Tröszt, mely a foglalkoztatottak számát é$ a rendelkezésre álló gépek, berendezések értékét tekintve közel kétszer akkora, mint az utána következő leg­nagyobb magyar vállalat, a Csépiéi Művek. Nehéz évek után Az óriási méretek, a hatal­mas eszköz állomány, o hadse­regnyi ember egyetlen kézben való szoros összefogása né­hány évvel ezelőtt elképzelhe­tetlen l-ett volna, most azon­ban a szakemberek többsége szerint az egyetlen lehetőség volt. A magyar szénbányászat — a világ legtöbb országának szénbányászatához hasonlóan —. kétségbeesett élethalái har­cot vívott az elmúlt évtizedben a dinamikuson támadó kor­szerűbb energiahordozók, s a szén szempontjából mind ked­vezőtlenebbül alakuló gazda­sági körülmények ellen, s bár ebben a harcban kétségtelenül az ellenfelek voltak kedvezőbb helyzetben, o veszteségek nagy­ságrendje felülmúlt minden képzeletet. A magyar mélymű­velésű szénbányászat termelé­se — az 1966. évi színiét véve 100-nak, 1973-ra 70 százalék­ra csökkent, s ami még ennél is fájdalmasabb: az iparág elvesztette föld alatti munkás­létszámának közel felét, Döntő csatát nem vesztett a szénbá­nyászat, inkább a perspektívát- lansáq, a közöny és a kapko­dás gyengítette sorait, így az­tán a múlt évi nagy olajválság, mely rövid idő alatt általános' energiaválságba csapott át, egy minden tekintetben legyen­gült, az eseményekre önbiza­lom nélkül, tétován reagáló szervezetet talált. A tíz vállalat gyakorlailaq külőn-külön vívta harcát, nem egyszer o helyi, csoportjellegű érdekeket he­lyezve erőfeszítései középpont­jába. A magyar szénbánya vál­lalatok laza szövetsége, az EMSZ legtöbbször csak vitafó­rumot biztosított. egyseges stratégia, összíparágj érdeke­ket képviselő központi útmuta­tás és akarót helyett, A Magyar Szénbányászati Tröszt mint egységkeret megte­remtette az egységes gondol­kodás és cselekvés szervezeti feltételeit. Feltéve, hogy az ér­dekelt vállalatok belátják: sor­suk és jövőjük lényegében kö­zös, bár kétségtelenül vannak sajátos vállalati vonások. A jú­lius 1-én alakult tröszt vezér- igazgatója Sereg/ János, az Oroszlányi Szénbányák volt igazgatója. Első kérdésünk: milyennek táti a a Tröszt hely­zetét a tagvállalatok szem­pontiából? Belátják-e ésszerű voltát, ellogadják-e, mint szűk ségszerüséget? Miért Tatabányán? — Az Egyesült Magyar Szén­bányák, mint egyesülés, laza szervezet volt, de fejlesztési, kapacitási, árkiegyenlítési stb. kérdésekben döntési joggal bírt. Működése több mint hat éve alatt jelentős eredménye­ket ért el, s éppen azokon a területeken, ahol az igazgató- tanács döntött, s nemcsak ajánlt, Az EMSZ tevékenységét elemezve azt kell megállapíta­ni. gyengesége éppen abban rejlett, hogy számos fontos kér­dés tekintetében nem tudott egységes, kötelező érvényű ál­láspontot kialakítani, s ez az erők és eszközök széforgácso- lódását eredményezte. A leg­utóbbi időben már maguk a vállalatok szorgalmazták: ren­dezzük központilag és egysé­gesen a legégetőbb kérdése­ket, mint amilyen például a bérkérdés is. A kérdésre vála­szolva tehát azt mondom: a keretek szükségességét az érin­tettek túlnyomó többsége elis­meri. A tröszt alapító levelében a Gazdasági Bizottság egyér­telműen leszögezte: a jövő szempontjából iparági szintű beavatkozások szükségesek, melyek a szénbányászat irá­nyításának centralizálását, szénbányászati tröszt létrehozá­sát teszik időszerűvé. Más kér­dés az, hogy a tröszt székhe­lyét illetően ténylegesen meg­oszlottak a vélemények. Sokan Budapesten szerették volna lát­— Me/y fogy és gyors ütem­ben öregszik . . . — Tény, 1973-ban vájárjaink átlag életkora 40,3 év volt. Lakás, kedvezmények — Eljutottunk tehát a lakás­kérdéshez, mert az már biztos, fiatalokat csak akkor kap a bányászat, ha megfelelő szám­ban tud lakást biztosítani. — A Minisztertanács a kö­zelmúltban tárgyalt ezekről a kérdésekről. Nem akarok a dol­gok elébe vágni, de annyit el­mondhatok, hogy pozitív dön­tés született. Mintegy tízezer lakás építéséről van szó. Az­tán itt vannak a különböző kedvezmények. Közismert, a munkás-családi házak épitésé­Öt brigád versenyben Utat kap Erdősmárok — Mint említettem, a terme­lési előirányzatokat gyakorlati- i lag teljesítették vállalataink. A fluktuáció üteme mérséklődött, ! a hangulat érezhetően javul. A fiatalítás vonatkozásában sok még a tennivaló, de elképzelő- | sünk is sok van. Csak egyet ‘ emelek ki ezek közül: gondol­Zobákbánya, a jövő bányaüzeme. ni a trősztígazgatóságat, a bá­nyászmegyék saját székhelyü­kön, ez alól talán csak Pécs ki­vétel, mely tudtommaJ nem indult harcba e cél érdekében. Nos, a vita eldőlt. A Magyar Szénbányászati Tröszt székbe lye Tatabánya, mely nincs messze Budapesttől, ugyanak­kor a dunántúli szénmedencék központi helye, Dorog, Orosz­lány, Várpalota centrumában. Kedvező fekvése lehetővé tet­te, hogy az EMSZ legjobb szakembereit átvegyük, ugyan­akkor orra is módot adott, hogy a közeli vállalatoktól kva­lifikált szakembereket vegyünk ót anélkül, hogy máról-holnap­ra családok százai számára kényszerültünk volna lakást biz­tosítani. — A magyar szénbányászat 1973-ban közel kilencezer al­kalmazottat, illetve adminiszt­rátort foglalkoztatott. Ez hatal­mas szám, s a munkások bíráló megjegyzéseinek egyik állandó célpontja volt. Mekkora lét­számmal dolgozik e mammut- tröszt központja? — Pillanatnyilag 180 fővel, de a központ teljes kiépülte utón te lesz a létszám 330—340 főnél nagyobb. Ebben a tech­nikai személyzet, a gépkocsive­zetőik is benne foglaltatnak. — ön, mint volt vállalati ve­zeti, az iparág minden búját baját ismeri. Mindezek tudatá­ban egyetért-e azzal, hogy a szénbányászat a következő években reneszánszát éli majd? — Remélem. Egyelőre azon­ban nem a szénbányászat, ha­nem a szénbányászattal kap­csolatos gondolkodás rene­szánszáról lehet csak beszélni. — A bányák vezetői az el­múlt évtizedben egyetlen szót hajtogattak: pénzt... Most, a jelek szerint, van pénz. A Me­csek például 340 millió forintot kapott fejlesztésre, ami rekord­összegnek számit. De úgy tűnik, a pénz nem minden . ., — Igaz. Egyik legnagyobb gondunk a munkaerő. hez 100 ezer forintos maximá­lis hitel nyújtható. Nos, a bá­nyászok esetében ezt az össze­get 130 ezer forintra emelték. — Egy konkrét kérdés: Mit remélhet Komló és Pécs? — Nem tudok konkrét szá­mokat mondani. A mecseki szénmedence kokszolható feke­teszenet termel, erre szüksége van és szüksége lesz a nép­gazdaságnak. Éppen ezekben a napokban kezdődtek tárgya­lások az újabb dunaújvárosi kokszoló-blokk építéséről. Ez azt jelenti, hogy a Mecseki Szén­bányák gondjai országos gon­dok is. — A magyar szénbányászat ma 26—27 millió tonna szenet termel. Es ha jövőre 28—30 millióra lesz szükség? — Ozemeink műszaki álla­pota, feltártsága egyáltalán nem kedvező. Nagyon sok mun­kára lesz szükség, hogy tartani tudjuk a termelési szintet, il­letve hogy az igényeknek meg- lelelően esetleg növeljük is. Említette a Mecsek 340 millió­ját. Ez jelentős összeg, olyan jelentős, hogy nem is lesz köny- nyű célszerűen elkölteni. Na­gyon fontos, hogy a műszaki fejlesztés céltudatos és haté­kony legyen. A tröszt egyik leg­főbb célkitűzése éppen az, hogy rendet teremtsen ezen a téren. Magyarország ma a vi­lág bányagépgyártásának be­mutatója. Ez rettenetesen drá­ga dolog. Tipizálni fogunk. — Végétért az első félév. A kedvezőbb körülmények köze­pette milyen eredményeket ért el az iparág? — Gyakorlatilag teljesítette a programot. Az előirányzathoz képest körülbelül 65 ezer ton­nával kisebb volt a kiszállítás, de ha csak a mélyművelésű bá­nyákat nézem, körülbelül 100 ezer tonnás a túlteljesítés. Hő­mennyiségben is túlteljesítettük a programot A készletek nor­mális szinten allnak, sőt felké­szültünk az árváltozás hatásai­ra is, ami várhatóan tovább fogja növelni a szén iránti ke­resletet. — Az első félév eredményei alapján tehát pozitívnak mond­ható a kép. I kódunk azon, hogy kaphatná­nak a jövőben a fiatalok na­gyobb összegű hűségjutalmat. Kedvező helyzetben — Befejezésül két kérdést. Az egyik: miután a Mecsek köz­ismerten különlegesen nehéz körülmények között termel, s különleges jeminőségű szenet ad — remélhet e valamiféle megkülönböztetést? S a másik: mit tart ön, mint e hatalmas i szervezet vezérigazgatója, a ' saját és a tröszt legfontosabb feladatának? — A differenciált megítélés hívei vagyunk, ez természetes. Az egyenlősdi nem vezet jóra. Minden szénmedencét tehát — a Mecseket is — sajátos viszo nyai figyelembevételével érté­keljük és támogatjuk — ezt tudom a kérdés első felére vá­laszolva mondani. Ami pedig a célkitűzéseinket illeti: az ipar­ág érdekeit kívánjuk képvisel­ni. Nem egyes emberek, cso­portok, vállalatok érdekei, jövő­je izgat bennünket, hanem a magyar szénbányászaté. Válla­lati, helyi érdekeket csak annyi­ban tudunk és fogunk támo­gatni, amennyiben az a nagy érdekekkel egybevág. Hiszem, hogy akkor dolgozunk jól, ha a bányászatot, mint iparágat a helyére tesszük. Ezt joggal várja el tőlünk minden bányász. Ennek akarunk eleget tenni, tehát aki mást vár, az csalódni fog, de ez a csalódás nem fog bennünket annyira bántani, mintha a szénbányászat egé­szét nem tudjuk a jövő számára versenyképessé tenni. A pilla­natnyi helyzet kedvező. Nagy i ambíciók tanul vagyunk, elég ha csak a kongresszusi munka­versenyre utalok, azzal zárnám tehát ezt a beszélgetést, hogy nézzünk valamennyien előre. És még valamit: realisták va­gyunk, nem a tröszt fogja meg­váltani az iparágat. A legfel­sőbb szintű döntéseken és ezt követően a vállalatok jó mun­káján múlik tulajdonképpen minden. , Békés Sándor Elakadt a Zsiguli, pedig csak I két napja esett itt az eső. ö»z- szenézünk Abosi Tiborral, a Közúti Építő Vállalat üzemviteli i osztályvezetőjével: íme az al- I kálóm, sétáljunk vagy öt kilo-' métert, annyi ide Erdősmárok. Mellettünk, mint szürke szalag húzódik az épülő bekötő út, in­kább azt kíméljük, nrnt a lá­bunkat. Friss még a beton. Váratlan szerencse, egy ZIL áll meg mögöttünk, majd ő be­visz. Az építők-vógta földúton döcögünk, aztán úgy két kilo­méter után rátérhetünk az újra. , l‘t már stabil a beton útalap, símán megyünk. Az előbbihez I képest sztrádának tűnik. A so- 1 főr most már félkézzel fogja a volánt és mondja: — Mióta ide járok, kétszer 1s láttam erre bejönni a mentő- ' autót. Eddig ilyesmiről szó sem le­hetett, ha esett az eső. A Rá­dió, a TV és az újság elhozza a nagyvilágot a baranyai kis- | községbe, de a környéket, a í szomszédságot az út hozhatja ! csak. Közben Abosi Tibor az útót- , adásokról mesél: — Dinnyeberkinél, szégyen nem szégyen, együtt könnyez- j fém egy síró öregemberrel, mi- j kor átadtuk az új bekötőutat. Az út megépülése előtt két év­vel, szekéren vitték a lányát szülni. Ott, útközben jött világ­ra az unoka. Ö életben maradt. Az édesanya a szekéren halt I meg. Ha akkor lett volna út, amin a mentőautó be tud menni ... j A rideg számok itt élettel tel­nek meg. A jegyzőkönyvben, | vagy a jelentés lapjain vala­hogy sablonosak, még akkor is, ha konkrét és mérhető a válla­lás. Mint például ez is: „Vál­laljuk, hogy az eredeti határ- i idő, november 15 helyett au­gusztus 20-ra átadjuk az erdős­márok! bekötőutat.” Többek kö­zött ezt ajánlották fel a Közúti Építő Vállalat dolgozói a XI. pártkongresszus és felszabadu­lásunk 30. évfordulója tisztele­tére. A 4700 méter hosszú, 4, illet­ve 6 méter szeles út megépí­tése még a tavalyelőtti mércé­vel mérve is eltartott volna két évig. Ez pedig nem egészen fél év alatt készül el. Bárki azt mondhatná, hogy ezt is meg lehet oldani egy kis rásegítéssel. Több gépet és munkást irányítunk oda, legfel­jebb a többi munka késik va­lamennyit De vannak más szá­mok is. Az aszfalttermelést há­romezer tonnával teljesítették a terven felül. A kongresszus tisz­teletére azt is vállalták, hogy az éves termelési tervet 2,3 szá­zalékkal teljesítik túl, az első Pécsi Kesztyűgyár: tfagy díj Szegedről A pénteken nyílt Szegedi Ipari Vásár egyetlen bara­nyai kiállítója, a Pécsi Kesz­tyűgyár először jelentkezett Szegeden, s mindjárt díjat, méghozzá nagydijot hozott. A vásár zsűrije a több mint kétszáz — köztük jugoszláv és olasz — kiállító termékeit 13 nagydijjal és 44 díjjal ju­talmazta, s a 13 nagydíj kö­zül az egyikre — a bárány és juh nappa kesztyűiért — a Pécsi Kesztyűgyárat érde­mesítette. A pécsiek által ki­állított bőrruházati termékek iránt is nagy az érdeklődés. A szép erkölcsi sikeren túl máris üzleti sikert is elköny­velhet a Kesztyűgyár, ugyan­is megállapodást kötött egy közös mintabolt létrehozásá­ról a Csongrád megyei Komplett Ruházati Kereske­delmi Vállalattal. A női és férfi ruházati szaküzletet, ahol a Pécsi Kesztyűgyár legszebb modelljeit, kesztyűit és bőrruháit árusítják, Sze­ged Váci utcájában, a Ká­rász utcában alakítják ki. félévi eredmény ezzel szemben 5,1 százalék. A termelékenyscg növelésére előirányzott 2,3 szá­zalék helyett eddig 7,3 százalé­kos emelkedést értek el. Pedig az útépítési főszezon még hát­ravan! Egy újabb kisközségnek, ezúttal Kisharsánynak szereznek örömet. A jövő évről előrehoz­ták és még ebben az évben megépítik ott is a bekötőutat. Lehetne még sorolni a ponto­kat, idézni a vállalásokat, de ezeknél sokkal beszédesebbek a szemmel látható és sok falu­si ember vágyát valóra váltó eredmények. Egy idős ember, csak úgy a maga szorgalmából gereblyé­zi az útórok túlsó oldalát, azt mondja, virágot ültet oda. A község igazgató tanítója már szervezi az útátadási ünnepsé­get. És oki helybéli csak erre jár, szemével szinte simogatja a majdnem kész utat. * A község tanácsi Irodája most az útépítők főhadiszállá­sa. Tegzes Emil megbízott épí­tésvezetőt és Böröcz István mű­vezetőt egy nagy tanácskozás kellős közepén találjuk. — Már a befejező munká­kat tárgyaljuk meg — mondja az építésvezető. Ha jön az asz­falt, egy hét alatt befe/ezzük az utat. Abosi Tibor siet o megnyug­tatással, két keverőtelepről hoz­zák ide az aszfaltot, az egyik éjjel-nappal dolgozik. — Nagyon jól állunk — így a művezető. — annak ellenére, hogy sok váratlan akadály volt. A zúzottkő ellátás most orszá­gos probléma, aztán itt a falu­ban az út alatt egy forrást ta­láltunk. Száztíz méter hosszan, öt méterenként szivárgókat kel­lett építeni, a harminc centis útalapot 80 centire kelleti meg­erősíteni. Ahogy mondják, ilyen brigá­dokkal még a váratlan nehéz­ség sem igazi gond. öt brigád, mintegy 60 ember dolgozik az úton. Igazi versenyhangulat uralkodik. Műszak végén be-be- mennek az irodára kérdezős­ködni: na, hogy állunk? Ki az első? A Halász és a Scheid! brigád külön versenyt vív. Az előbbi tavaly a vállalat kiváló brigádja, az utóbbi ezüstkoszo­rús brigád volt Halász Lajos mokány, hatá­rozott ember. Ha nics anyag, akkor sem áll ölhetett kézzel, főnöki utasításra sem vár. Mun­ka mindig akad, átcsoportosít­ja az embereit. — Hát hajtás az van. Reggel ötkor hoznak be bennünket Ké- kesdről, van úgy, hogy még es­te hat órakor is dolgozunk, ha be kell dolgozni az anyagot. A beton nem vár holnapig. Tizen­öten vagyunk, 5 községből já­runk a munkahelyre. Fárasztó, az igaz, de a brigádban min­denki tudja, hogy miért dolgo­zik. A rivális brigád vezetője Scheidl István eppen betegál­lományban van, Windischmann Mihály vette át a parancsnok­ságot. — Ml sem akarunk lemarad­ni, Így aztán bőven kijut a munkából. Naponta 500 tonna anyagot kellett bedolgozni. Még két méter és az új út talákozik az országúitól. Azt mondták az útépítők, hogy még augusztus 20-ig sem kell várni, tizenötödikéig készen lesznek. Lehet hinni nekik. Kurucz Gyula ÉJSZAKAI MŰSZAKRA képesített, vagy képesítés nélküli, de gyakorlott SOTOASSZONYOKAT és KONYHAI SEGÉDMUNKÁSOKAT keresünk azonnali belépésre. Jelentkezés: Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat, Pécs, Perczel utca 8. szám. Munkaügyi osztály. it

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents