Dunántúli Napló, 1974. július (31. évfolyam, 178-208. szám)

1974-07-21 / 198. szám

4 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1974. július ti, Húsz percre Pécstől... Új gyógynövényeink Csaknem ezerféle gyógynö­vényt tartanak számon hazánk­ban; gyűjtésük, termesztésük évente egymilliárd forint hasz­not hoz a népgazdaságnak. Több éves kutatómunka ered­ményeként nemréq kiderült; a Mária-tövis flagonoid nevű ha­tóanyagot tartalmaz, amely az epe- és máibántalmak orvoslá­sához szolgáló gyógyszerek leg­fontosabb alapanyaga lehet. Már vizsgálják a Mária-tö­vis nagyüzemi termesztésének feltételeit az elegendő ható­anyag biztosítására. Az intézet laboratóri urnában jelenleq prostaglandint vonnak ki vöröshagymából, A prostag­landint vérnyomáscsökkentő gyógyszerek előállításához használják fel, s a korallból állították elő. A hazai gyógy­szeriparnak ezért importálnia kell a meglehetősen drága koncentrátumot: 80 dollár mil­ligrammja a világpiacon. Még további hosszas vizsgálódást igényel, hogy melyik hagyma­fajtából milyen * körülmények között nyerhető ki leggazdasá­gosabban a prostaglandin, s ha sikerül kiválasztani a leg­kedvezőbb eljárást, akkor nem­csak vérnyomáscsökkentő qyógyszer, de többek között fogamzásgátló is előállítható a hagymából. Nagyárpád Ha nem így volt, akkor — pardon. De egészen biztos így történt, hogy amikor a város- tervező először ment ki Nagy­árpádra, valahol itt a mai Kiss János utca végén, pontosabban afölötti kis enyhe lankáson állt meg, körülnézett, lent megpil­lantotta a település öreg há­zait, ami ugyan jó büdös így nyári időben — aztán benézett a városra, s látta, hogy a ho­rizontot a Havi-hegy, jobbra az Erőmű, fönt a Mecsek vonulata zárta le. — Hát akkor kezdhetjük em­berek! — mondta. Vagy gondolta. Mindegy, mert az biztos, hogy e pillanat­tól kezdve fogamzott meg Nagy­árpád sorsa, ami miatt ugyan korábban sem volt sajnálatra- méltó, de azért ennek a ............sem vele, sem nélküle ...” — állapotnak is megszűnnie kell egyszer. És most van a legjobb alkalom erre. Ha az időt húzó és idegeket nyuvqsztó sorompót bele nem számítjuk, talán még 20 percre sincs a város szívétől Nagyár­pád, s. mégis mintha magányos­ságra lett volna ítélve itt a város alatt. — Hiába épült az össze majdnem a várossal, mégis csak falu . ■. — Akár hogy is volt; min­denért be kellett szaladnunk, akár hivatalokba, akár ha va­lami jobb holmit szerettünk volna vásárolni. .. Másutt egy ekkora község­nek már van valamirevaló mo­zija, óvodája, jobbféle iskolája, minden egyhelyütt, a törpevíz­műről nem is beszélve... De ki hallott „törpevízműről" városi területen? Márpedig mi váro­siak is vagyunk ... A férfiak — akik bicskával nyitogatták a sört az öreg fák alatt, a húsbolt-élelmiszerbolt előtti tisztáson — ecsetelgették, szépen, nem kevés bosszúság­gal a való helyzetet. — Hát ha ilyen rossz itt — mondom nekik — akkor mégis mit szeretnek benne? — Nagyárpádotl — feleli egyikük bölcsen. Ez rendben is van. Amikor beértem Nagyárpádra, balol­dalt lévő első kis házikóra ez a felirat állt: „Nyiszi-lak'* 1. A földbe szúrva jókora „trans- parens”: Mindenféle fuvart vállalok. A fuvarhoz lovak is kellenek, azoknak meg istálló és istállóból van is itt kettő, a szükséges trágyadombbal kö­rítve. Ez a kis telek épületeivel, óljaival kiesik persze a szórás­ból, földhözragadottsága egye­dülálló, semmi köze Nagyárpád mai képéhez sem. Két utca vetíti előre Nagyár­pád kialakulóban lévő jövőjét: a Kiss János, illetve Kultúrház utca (eléggé idétlen név) szinte gyöngyszeme ennek a különben is szép és nyugalmas telepü­lésnek. Mindenegyes lakóház új. Az épületek utcai homlok­zatát zöld füves csík szegélyezi, aztán keskeny virágágyás követ­kezik, a sorrend tovább: beton­lapos járda, virágágyás és az aszfaltos úttest üdülőtelepre emlékeztet. — Elöirják-e, milyen típu­súak lehetnek a családi házak? — kérdeztem még jövetelem, előtt a tervezőket. — A szokásos építési sza­bályzatnak érvényesülnie kell, jóldául fürdőszoba nélküli csa­ládi házra már nem is adnak engedélyt. Mi tanácsot, javas­latot adunk, s Így mi például mellőzni szeretnénk a sátorte­tős családi otthonokat, inkább felhívjuk a ügyeimet a nyereg­tetős, vagy „nyerges" megol­dásra ,.. A Kiss János utcai házak ez­úttal mint egy „mintakollekció­gyűjtemény" mutatják be a valóságban ezt is, azt is. ösz- szeszámoltunk — reméljük pon­tosan — 14 sátortetősét és 17 nyergesei. Azontúl, hogy a sá­tortetős családi ház nem is gazdaságos, mert több építő­anyagot emészt fel teljesen fe­leslegesen, még csak nem is szép. Variálási lehetőség nincs s ha ezekből többet egymás mellé építenek, azonnal egy­hangúvá.válik az egész utcasor. Valaki mondta egyszer, hogy ezek a mai — újonnan épült falusi és peremvárosi sátorte­tős házak — éppen terebélyes- ségük, súlyosságuk miatt — a dölyfös jómódnak jelképei. Lá­tom, mennyire igaz ez. (Nem a jómód a bökkenő, persze . ..) És a nyergesek? Itt van a 36. szám alatti pél­dául. Ladányi László lakatos­mester névtábláját viseli. Ke­cses, levegős épület, fönt tető­beépítéssel (gondolom hálófül­ke, teakonyha kaphatott he­lyet az „emeleten"), narancs­színű üveggel kiképzett loggia, oldalt három lépcső vezet fel egy tágas — felül fedett tér­részre, amelyre széles — úgy­nevezett szalag-ablaksor nyílik. Minden olyan könnyű, légies, „praktikus". Variált formában aztán a többi is ilyen. S azon tűnődöm, miért ragaszkodik egyik az — ebben az esetben hátrányos — hagyományokhoz s miért ragaszkodik a másik a korszerűbbhöz? Nem tudnám kideríteni. Előbb mondtam, hogy Nagy­árpád elszigeteltsége megszű­nik. Meg, méghozzá úgy, hogy a Siklósi városrész „testébe" szinte beleolvad. A lankás domboldalban álló tervező perspektívában látta már Pécs egész déli területét. Tizenhét­ezer lakásból áll majd a város­rész, mintegy hatvanezer lakó­val és ez a terület magához karolja mintegy szerves része­ként Málomot, Postavölgyet és a mai — még ezerkétszáz la­kosú — Nagyárpádot. — Mit kap Nagyárpád né­pei — Tizenkéttantermes iskolát, száztöven férőhelyes óvodát, hatvanas bölcsödét, ABC áru­házát, boltokat, szolgáltatóhá­zakat, orvosi rendelőt, vendég­látó üzleteket, ivóvizet, csa­tornázást, jó közlekedést.. Ez lesz a Siklós városrész keleti pereme. — £s mikor? — Hetvenöt és nyolcvanöt között nagyjából... * — Hát akokr kezdhetjük em­berek! Az álmok már rajzpapi- ron vannak .., Rab Ferenc Nyitány Szegeden Jóllehet másfél hónapot tölt», nek ki nyaranta Szegeden az ünnepi Hetek eseményei, a kul­turális, ipari, tudományos és sportrendezvények java azokra a napokra sűrűsödik, amikor föl- harsannak a Dóm tér fanfárjai, megkezdődnek a szabadtéri já­tékok. A 16. szegedi fesztiválon egymást érik a képzőművészeti kiállítások, a Móra parkban Mé­száros Dezső szobrait, a Köz- művelődési Palotában Melocco Miklós gipszplasztikáit, a kép­csarnokban Kátai Mihály tűzzo­máncait, a Bartók művelődési központban Bódy Irén textiljeit láthatják az érdeklődők, nyílik a nyári tárlat, kitárta kapuit a 28. Szegedi Ipari Vásár, Újsze­geden, az akadémia biológiai központjában javában tartanak a pedagógiai nyári egyetem előadásai. A szabadtéri játé­kokon pedig Vörösmarty klasz- szikus drámájának, a Czillei és a Hunyadiaknak premierjére a Budapesti Nemzeti Színház tár­sulatának előadására foglalt he­lyet hatezer ember a hatalmas le'áón. Harmadszor rendez a szege­di dómszínpadon Marton End­re. Még a felúiítás évében di­rigálta Kós Károly történelmi drámájának, a Budai Nagy An­talnak előkészületeit, a tavalyi Mózes és az idei Vörösmarty- mű társulatának budapesti kő­színházi előadásaiból lépett ki (Varga Mátyás grandiózus disz- letépítményeiben) a hatalmas szabadtéri színpadra. — Már a Mózessel jeleztük, miként képzeljük el a kőszínhá­zi előadás átültetését — nyilat­kozott a rendező. — A szellemi mondandón és a színészek já­ték koncepcióján természetesen nem változtatunk, minden más azonban új megfogalmazást kap. A Czillei és a Hunyadia­kat Szegeden kétszázadszor ! játsszuk, mégis debütálunk, 1 hiszen a tér sajátosságaihoz igazodva új játékteret építet­tünk, ahol az egymásba futó színpadok szimultán játéklehe­tőséget kínálnak, így szeretnénk érvényesíteni a darab belső lüktetését, dinamizmusát. A meg­jelenítés módja eredményezi te­hát a Nemzetiétől eltérő, új elő­adást. Sinkovits Imréérk a hétvégi bemutatók után még július 27-én viszik színre Szegeden Vörösmarty drámáját, előtte azonban, július 26-án, már föl­csendülnek a dómszínpadon a János Vitéz népszerű dallamai is. N. L Európa egyik legnépszerűbb zenei találkahelye Látogatóban a pécsi Nemzetközi Zenei Táborban A képen Mavinne Lippert (zongora) NSZK; Fortisek Magyar (hegedű) csehszlovák, Poprádi Emikö (cselló) magyar. Remegő hangú korrepetitor újságolta F-erencsik Jánosnak: — Képzelje főigazgató úr, meg­hívtak Bécsbe vezényelni . . . Fe- rencsik ránézett az örömtől rep- deső fiatalemberre és csönde­sen azt mondta: —- Jól van fiam, majd ha visszahívják, ak­kor is szóljon nekem. Az anekdotát Karczag György, az Ifjú Zenebarát című lap fő- szerkesztője idézte fel az idei Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tá­bor klubjában, a tábor meg­alapítására, a kezdetekre emlé­kezve. — Magyarország 1965-ben lépett be a JEUNFSSES MUSI- CALES-ba, az UNESCO nemzet­közi ifjúsági zenei szervezetébe. Antal Györggyel ottjárttunkkor hallottunk az akkor már Európo- szerte elterjedt nemzetközi zenei táborokról. Felvetődött a gondo­lat: jó lenne egy ilyent nekünk is csinálni. De hol?,.. Pécs ígérkezett a legjobbnak ebben a vonatkozásban. Pécsnek régi zenei tradíciói vannak, komoly, nívós zenei élettel büszkélked­het Nem utolsósorban emellett a város mellett szólt, a helyi ál­lami és társadalmi szervek, ve­zetők segítőkészsége is, amely már az első pillanatban meg­nyilvánult. Azóta a tábor meg­erősödött, nemcsak várja, visz- szavárja is a vendégeket, akik között sokan már ötödször, ha­todszor jönnek Pécsre, holott nálunk is — mint ahogy emlí­tettem —- Európa-szerte is, rengeteg zenei tábor működik. Akik már nem először járnak itt kis tortái kapnak, rajta egy számmal, amely azt jelzi há­nyadszor vesz részt az illető a pécsi zenei tábor munkájában. Idén 63-at kellett kiosztani. . . így érthető a Ferencsik-anek- dota is. A kezdő lépésektől 7 év telt el. Óriási nemzetközi tekin­télyre tett szert azóta a zenei tábor. Ha Kodály Zoltán élne, és most idelátogathatna — bi­zonnyal — gyönyörűségét lelné abban amit itt tapasztal. Kodály szelleme uralja 16 napig a Pol­lack Mihály Műszaki Főiskola és Kollégium, a „Hotel Nyár” ter­meit. Európa egyik népszerű ze­nei találkahelye, ez már, ahol nagyon sok szép kapcsolat, ba­I rátság szövődött, ahol immár is­merősökként üdvözlik egymást sokan. Eqy példa: Juan Casals Katalóniából érkezett ide tavaly. Idén már hatodmagával jött... Peter Sieman osztrák karmester­növendék már negyedszer van itt. Tavaly és idén kitűnő kama­razenekarokat szervezett. A zon­gora és a nagybőgő kivételével hozzák a hangszereiket is — jóllehet a táborban minden hangszer megtalálható. A két­száz idei résztvevő csaknem egyharmada a „törzsvendég”. Az idei tábor újdonsága az ütős kamarazenei tanfolyam. Ezt Rácz Gyula vezeti, aki korábban há- romszor-négyszer volt a tábor résztvevője. Ma már avantgar­dista műveket oktat. Új az imp­rovizáció is, ezt Banda János vezeti. A tábornak idén elsőíz­ben külföldi tanóra is van Kurt Lawin személyében, aki Svéd­országban ál, és nemzetközi ze­nei táborokban tanít. Hozzánk a jugoszláviai Groznjanból érke­zett. Mindezt Szávai Nándométól tudom, aki régi ismerőse már a tábor lakóinak, megalakulása óta vezeti a zenei tábor munká­ját — Már korábban Idézőjelbe kívánkozott volna „tábor” szó. Semmi táborszerűsége nincs an­nak amit az ember itt lát ta­pasztal. — Valóban a „tábor" csak elnevezés, a külföldön működő hasonló zenei intézmények meg­nevezésének a mintájára. A „tá­borlakók” az országuk zászlói­val feldíszített homlokzatú „Ho­tel Napsugáréban laknak, a zenei tevékenység a Pollack Mi­hály Műszaki Főiskolán zajlik. Idén húsz országból vannak itt vendégek és a hazai kép sem rossz: a résztvevők fele ma­gyar, de azt úgy értse, hogy Püs­pökladánytól Sopronig, az or­szág legkülönfélébb területeiről érkeztek. Az asztalok körül élénken be­szélgető, feketéző csoportok. Húsz ország, több mint tíz — magyar fülnek idegen — szavai röpködnek a teremben. Dávid Gyula, a Kossuth-díjas zeneszerző már másodszor vesz részt a zenei tábori — jobb szó híján mondom: — munkában. Mik a tapasztalatai? — Mikor az ember elkezd itt dolgozni, már az első napon nagyjából tudja, milyen minősé­gű és tehetségű zenészekkel van dolga. Aztán megpróbálkozik nagyjából azonos tehetségű csoportokat kialakítani. Előfor­dul persze, hogy különböző ké­pességű és tudású zenészek ke­rülnek egy csoportba. Ezután alakítjuk ki a tananyagot és természetesen meqtesszünk min­dent annak érdekében, hogy ezekből a csoportokból a leg­többet, a legjobbat hozzuk ki. A két hét nagyon rövid idő er­re. A Kodály utáni zeneszerző­nemzedék műveinek, vagyis a szorosabban mai zenének tekin­tett muzsika megismertetésének ezek a főbb technikai akadá­lyai. Ugyanis a klasszikus zene és a — technikailag komplikált — mai zene között nincs át­menet. Kevés olyan mű van, amely pedagógiai szempontból a klasszikusoktól a mai magyar művek világába vezet. Én a tá­bor fejlődésének megnyilvánu­lásait abban, látom, hogy a több éves gyakorlat alatt kiala­kultak olyan gyors, hatékony módszerek, amelyekkel a munka megindítását siettetni lehet..,, hogy ne veszítsünk időt Egyre jobban érzik magukat itt a kül­földiek, sőt a nyugatról érkezők is, akiknek az itteni tapasztala­tok rentdszerint kellemes megle­petést jelentenek. Az otthoni propaganda hatására — nyil­ván —, azt hiszik, mielőtt ide­érkeznek, hogy itt mindenki mö­gött egy mumus van. Az első pillanatban talán keresik is, de nem találják ... A másik fő vonzerő az öntevékeny zenélési lehetőség. Graef Matild zenetanárnő he­tedszer van itt. — A spontán zenélésben van a hangsúly, o tábor nem pro­dukció-központú. Miközben az ideérkező fiatalok itt zenélnek, képet adnak saját magukról, saját országuk zenei életéről is. Ha alakul például egy vonós­négyes, annak rendszerint majdnem minden tagja más és más országból való. Nem ér­tik egymást A zene közös nyelv, ezen a nyelven viszont valamennyien értenek. A vo­nósnégyes tagjai azután bará­tok lesznek, együtt látni őket mindenütt, amíg csak itt van­nak. Pethoff Csaba koncertmester négy éve látja el a tábor kon­certmesteri teendőit. Feladata az, hogy a zenekari munkában segítsen Sándor Jánosnak, oki vezényli a zenekart — A zenekar, amellyel a kő- zönséq a záróhangversenyen megismerkedhet, fontos szere­pet tölt be a táborban. Akik eljönnek ide — külföldiek és magyarok — korábban nem túl sokszor játszottak zenekarban. Őket kell zenei egységgé, ze­nekarrá fejleszteni. Nehéz, bo­nyolult, de lelkesítő dolog ez. Jó színvonalú produkcióra ké­pes zenekart kell kialakítani. Idén Csajkovszkij: Rómeó és Júlia nyitányfantáziáját és Ko­dály: Galántai Táncok című művét adjuk elő. A mérce ter­mészetesen amatőrszinthez sza­bott. A záróhangversenyek a sokéves tapasztalatok szerint lelkesítő élményt adnak mind a hallgatóságnak, mind a részt­vevőknek. Sándor Frigyes, a Magyar Állami Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola tanára idén láto­gatóként érkezett Pécsre, — Az idei anyagot nem is­merem közelebbről. A zenei tá­bor munkájában a kezdet kez­detétől részt vettem, nagy kedv­vel — ezt hangsúlyozom, Azt tapasztaltam ~ mint zeneaka­démiai tanár — hogy míg' a főiskolán mindig az a gondom, hogy nem eléq önállóak a hallgatók — értve ezt a mű­vekre és a tanulás módjára vonatkozólaq, addig itt q tá­borban ennek éppen az ellen­kezőjét látom. Mindenki aktív és tele van kívánságokkal. A Hotel Napsugár lépcsőjén lejövet hallom: lassan, halkan felhangzik eqy hegedű. Mintha kísérne. Aztán egy gordonka szólal meg, visszahívja. Bebesi Károly i á r

Next

/
Thumbnails
Contents