Dunántúli Napló, 1971. június (31. évfolyam, 148-177. szám)
1974-06-30 / 177. szám
T974. június 30. DUNANTOLI NAPLÓ 3 Drávaszaboteson már aratnak A drávaszabolcsi Dózsa Termelőszövetkezetben pénteken hozzákezdtek az aratáshoz. A szövetkezet ötven hektárnyi őszi árpájában egy amerikai Class Dominá- tor óriáskombájn állt munkába. Mivel az éjszaka és szombaton is jelentős csapadék esett, az aratást abbahagyták, hétfőn kívánják folytatni. A terméseredmények, annak ellenére, hogy az őszi árpa termesztése a szövetkezetben újdonságnak számít, rendkívül biztatóak: hektáronként 31—35 mázsára van kilátás. Amint az őszi árpával végeznek, megkezdik a többi takarmánygabona betakarítását 25 éves az Állami Biztosító mm Ünnepség Pécsett Rétai Dezső, az Állami Biztosító Baranya megyei Igazgatóságának szakszervezeti titkára nyitotta meg tegnap délelőtt a KPVDSZ kultúrotthonban a fennállásának 25, évfordulóját ünneplő Állami Biztosító megyei ünnepségét. Az ünnepségen 3szt vett Czégény József, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára, Czente Gyula, c Megyei Tanács elnökhelyetíe r~, Mészáros Ottó, az MSZMP r :s városi bizottságának osz- Jyvezetője, Pónya Vilmos, az Könnyűipari rekonstrukció H parlament vitájáról - baranyai szemmel A könnyűiparhoz mindnyájan I értünk. Nézegetjük a kirakatokat, j s mintha nyitott könyvben olvasnánk, ki is derül, milyen, és | hol tart ma könnyűiparunk. Be- j térünk az utunkba eső üzletek- , be, s ha mondjuk nagy a tolongás az olasz pulóverek körül, | akkor ebből az egyszerű vásárlónak sem nehéz következtetnie arra, ha még oly távol is esik tőle a gazdaság gondja, hogy a hazai ipar ezt a szép holmit ma még sajnos nem tudja gyártani. Ezen pedig egyúttal bosszankodni is kezd. Hangulatváltozása, esetleges epés megjegyzései — figyelmeztetések, a könnyűipar teljesítménye mennyire kihatással van az élet- színvonalra és a közhangulatra. Nem véletlen tehát, az ország- gyűlés most lezajlott nyári ülésszakán beszámoltatta a könnyűipari tárcát az iparág helyzetéről, különös tekintettel a rekonstrukció állására. A miniszterasszony beszámolójából kirajzolódhat előttünk a kép: a magyar könnyűipar gyorsan fejlődik, termékei évről évre korszerűsödnek, ha minőségben és választékban még nem is tartunk ott, ahol a vásárlók szeretnék. És a rekonstrukció? A könnyűipar rekonstrukciójára a negyedik ötéves terv 27,5 milliárd forintot irányzott elő, ami Természetesen nem tagadhatjuk, kisebb fejlesztések, saját erőből és egyéb más forrásokból, Baranyában is voltak, hiszen másként könnyűiparunk nem is igen biztosíthatta volna a dinamikusnak mondott termelésnövekedést. De menjünk sorjában. A textilipart képviselő ezúttal Baranyának kevesebbet hoztak. De hozhatnak, s reméljük, hoznak is a következők. Hiszen, s ezzel kapcsolatban különösen megragadták figyelmünket a könnyűipari miniszterasszony szavai, abban az iparágban, amely divatcikkeket hoz a piacra, állandóan szükség van a rekonstrukcióra, tovább mohácsi selyemgyár átesett egy I kell folytatni, soha nem lesz _ „ időközben 29—30 milliárdra Állami Biztosító főosztály vezető- j kerekedett ki. ^ összeg kétsze. je, Jávori Antalné, a KPVDSZ n egyei titkára, Kisvár; András, o Magyar Nemzeti Bank Baranya megyei Igazgatóságának \ ezetője. ünnepi beszédet dr. Vámhidy László, az Állami Biz’osító Bara- r a megyei igazgatója mondóit. F zszédébm c tekintette az AB Ej évének történetét.. A megalakuláskor eqységes szervezetet kellett létrehozni a r árros beolvadt, heterogén társaság óMományából. Meg kellett rese annak, amennyit az előző öt évben a könnyűiparra költöttek. És itt már helyben is vagyunk. Rekonstrukció. Mi jutott az országos milliárdokból a ba- "dósa “áthúzódik a következő kisebb rekonstrukción. A textil- ruházati iparban a Carbon Könnyűipari Vállalat az elmúlt években húzta fel és rendezte be komlói központi üzemét és falusi kisüzemeit. Számos új gépet vásároltak, de nem a ruházati ipar rekonstrukciójára szánt központi pénzből, hanem a szocialista gépimport adta kedvező lehetőségek kihasználásából. Könnyűiparunkban meghatá- zó jelentősége van a bőrgyártásnak és a kesztyűsségnek. Itt azt mondhatjuk: csak volt és csak lesz rekonstrukció. A Pécsi Bőrgyárban az új krómos üzem és a rostműbőrgyár még a korábbi ötéves terv témái. Azóta kisebb gépi fejlesztések voltak, s a gyár csak most nézhet jelentősebb beruházások elé: új rostműbőrgyár és kéregüzem várományosa. Feltéve, ha neki ítélik az ehhez szükséges háromszázmilliót. Ezenkívül fejleszteni kívánják a sertés puhabőr gyártást is. A Pécsi Kesztyűgyárban kezdeti lépésnek számít a részben saját erőből létrehozott bőrkonfekció üzem. Ami ezután jön, az már valóban jelentős rekonstrukciónak ígérkezik: pécsi gyáregységük kiköltözik a hőerőmű melletti barakkokból a Diósi dűlőbe. Az új üzem átvége. Az első nagy ütemből valahogyan kimaradtunk, a második legyen a miénk. Miklósvári Zoltán Üj szintetikusszál gyár Nyergesújfalun. A IV. ötéves terv textilipari rekonstrukciója keretében átadták a Magyar Viscosagyár negyedik szintetikusszól üzemét, a PAN 1 gyárat. A több mint 1 milliárd forintos költséggel épített üzem évi 4600 tonna szintetikusszálat gyárt Kép: üzemrészleL Mire vitték azóta? A munkapadok sztárjai voltak Kis időre sztárok lettek: bi- I hogy a Ki minek mestere ve- zonyságot tettek arról, hogy télkedőn van keresnivalóm. A mesterei a szakmájuknak. Hat j Sopianóban és a Betonárugyár- évvel ezelőtt a tévénézők is I ban megtanították nekem a együtt szurkolhattak a lakato- | szakmát. Sajnos az országos versokkal, esztergályosokkal, vil- | senyen egy szervezési hiba el- lanyszerelőkkel. Azután, törvény- I ütött a jobb helyezéstől. így is szerűen jöttek a hétköznapok, i sok ajánlatot kaptam, de maahol sokszor nehezebb bizonyítani, mint a zsűri előtt. Hogyan tovább? Mire vitték azok, akik hat évvel ezelőtt a város, vagy a megye legjobbjai voltak? „Minden rendben lenne...“ ranyai könnyűiparnak? Ezt számolgattuk, amikor az elmúlt pénteken a parlamenti ülésterem hírlapírói karzatáról a könnyűipari miniszterasszony beszámolóját végighallgattuk. S most nem könnyfacsarást akarunk, hanem ténymegállapítást a fejlesztésekről, szemlét köny ötéves tervidőszakba. küzdeni azokkal az előítéletek- I nyűiparunk felett. Melyre persze, akárhogy is, mégiscsak büszkéknek kell lennünk. Helyzetünket felemásnak lehetne nevezni. A baranyai köny- nyűipar termelése évről évre dinamikusan fejlődik, anélkül azonban, hogy a meghirdetett rekonstrukciós program áldásait az elmúlt években elvezte volna. Az első nagy ütemből mi valahogyan kimaradtunk, nagyszabású rekonstrukciók nem zajlottak le és nem indultak. Egyedül o Szigetvári Cipőgyár rekonstrukcióját, mint jelentősebb és immár befejezett munkát említhetjük, amely a meghirdetett nagy rekonstrukció keretében valósult meg. A fenti tény mindenesetre elgondolkodtató. Vagy mi nem voltunk eléggé rámenősek, vagy pedig a baranyai gyáregységektől túlságosan messze esnek budapesti központjaik. Vagy valami más ok. kel, amelyek részben a kapita lis'o társaságok örökségeként, részben az inflációs pénzromlás következtében o biztosítással íremben kialakultak. Az Állami Biztosító 25 éves működése azt bizonyítja, hogy a biztosítás iránti bizalom helyreállt, megerősödött és a biztosítósnak, mint gazdasági funkciónak a jelentőségét ma már a népgazdaság minden területén elismerik. Az Állami Biztosító 25 éves fejlődését jól illusztrálja, hogy díjbevételének, valamint kár- és egyéb szolgáltatásainak összege ez elmúlt negyedszázad alatt a százszorosára emelkedett, Czégény József, a Megyei Pártbizottság titkára köszöntötte a 25 éves biztosító dolgozóit, majd Pónyg Vilmos főosztály- vezető mondott ünnepi köszöntőt. Az ünnepség végén dr. Vámhidy László igazgató emléklapokat és jutalmakat adományozott a törzsgárda tagoknak. A legkevesebb jót a baranyai bútoripar fejlesztéséről mondhatjuk el. Miközben tőlünk nem is olyan messzire, a zalai és a nagykanizsai bútorgyár teljesen újjászületett, nálunk évek óta késik a mohácsi és a siklósi bútorgyár rekonstrukciója. Rég megérett már a rekonstrukcióra a Pécsi Faipari Szövetkezet is. Talán ha kisebb léptékben akart volna haladni, ha kisebb fejlesztésekkel beérte volna, már tovább tartana. A Pécsi Bútorgyár is maradt a kicsik között, s most mór hiábavaló lenne az álmodozás nagyobb fejlesztésekről, amikor a magyar bútoripar rekonstrukciója, tömeggyártásra való átállása nagyjából befejeződött. Végül pedig a nyomdaipar. Az új pécsi nyomda építése legalább egy évet késik. Nem vígasztalás, de némi magyarázat, az egész nyomdaipar rekonstrukciója késik és áthúzódik a következő tervidőszakra. így állunk. A negyedik ötös — a magyar könnyűipar megújulásának kimagasló jelentőségű és emlékezetes évei. Ezek az évek Harminchárom éves, és művezető. — Ez igen, neki kijött a lépés... — mondhatná bárki, aki nem ismeri Papp Tamást. A Pécsi Híradástechnikai Gyár mechanikus üzemének alkatrészgyártó művezetője.- Milliónyi néző láthatta a tv képernyőjén a géplakatosok országos döntőjén. Hat éve volt. Azóta mi történt? — Egy kicsit előbbre mennék. 1961-ben szabadultam mint géplakatos szakmunkás. Tudomásom szerint én végeztem akkor a megyében egyedül kitűnő eredménnyel. Ügy éreztem, radtam. Közben elvégeztem a gépipari technikumot Géptervező lettem, majd a hirdi telephely gépészetét vezettem. Azután a Mechanikai Laborhoz jöttem, négy hónapig a távollevő gépésztechnológust helyettesítettem. Most érzem csak, milyen jól jön a gyakorlati munkában, hogy ismerem az egész gyártási folyamatot- További tervek?- Az első, és legfontosabb, amit már mondtam: a saját sorson tanultam, milyen fontos o fiatalok segítése. Enélkül én sem tudtam volna első lenni annakidején. A másik: jelentkeztem a Kecskeméti Műszaki Főiskola gépgyártó technológus szakára. Szeretném azt elvégezni. — Tehát elégedett? — Igen ... de ... Szóval albérletben lakom a családommal. így nagyon nehéz .. . Gyűjteni is, tanulni is. „Vezetni, szervezni szeretnék“ A jó mérnök is holtig tanul Holtponton a mérnök-továbbképzés Múltja von, jelene alig, jövője pedig ... szeptemberben ez is eldől. A mérnökök továbbképzéséről esik szó, s az idei tapasztalatok alapján nem nagy optimizmussal. A Budapesti Műszaki Egyetem Továbbképző Intézetének pécsi alközpontja minden lehetőt megtesz, de ez sem elég, ha kényelmességgel, közömbösséggel találkozik. Pedig öt évvel ezelőtt ígéretesen kezdődött. 1969 tavaszán, amikor Pécsett is megkezdődtek a továbbképző tanfolyamok, Baranya-szerte igen nagy volt az érdeklődés. 15 tanfolyam indult, 410 résztvevővel. Akkor megértették a mérnökök, hogy aki nem ismerkedik a mindig újjal, az lemarad. Éppen ezért érthetetlen, hogy évről évre csökkent az érdeklődés. Tavaly ősszel mindössze 6 tanfolyam volt, 101 [észtvevővel. Sok javítanivaló akad szemléleti és szervezési téren egyaránt Különféle intézetek, társaságok, minisztériumok, sót vállalatok is szerveznek továbbképzéseket. E kusza összevisszaságban csaknem lehetetlenné válik az eredmények, problémák áttekintése, a hibák kijavítása. Nincs anyagi, erkölcsi elismerés. (Habár az sem közömbös, hogy ki, mennyire tartja a munkája és saját maga szempontjából fontosnak az új ismereteket.) Sajátos, Baranya megyei problémák is felmerülnek. A félévenként kiadott, gondosan és részletesen megszerkesztett Tájékoztató nem tartalmaz a bányászattal, vagy a könnyűiparral kapcsolatos előadásokat. Pedig ez megyénkben igen sok mérnököt érdekelne. Az MTESZ nem tud megfelelő számú előadótermet biztosítani, különféle vállalatoknál kényszerülnek megtartani az előadásokat. Minden tanfolyamnak megvan az a veszélye, hogy általános ismereteket közöl, hiszen képtelenség egy-egy szakág valamennyi speciális problémáját sorra venni. Az mór a vezetőkön, mérnökökön múlik, hogy az általános ismereteket a saját területükre lebontva alkalmazni tudják. Az előadókra nem lehet panasz. Az ország legjobb szak- tekintélyeit, nemzetközileg is elismert szakembereit biztosítják. Volt olyan eset, hogy egy előadó nem tudta úgy átadni a tudását, hogy az lekösse a hallgatókat. Ilyenkor a BME Továbbképző Intézete intézkedik, más, a hallgatóknak jobban megfelelő előadót küld Pécsre. Hallgatónként és óránként 24 forintjába kerül a vállalatnak, ha továbbképzésre küldi o mérnökeit. A megtérülés összege nemigen mérhető, de egy biztos: csak haszon származhat belőle. A közelmúltban fejeződött be a tanácsi vállalatok főmérnökei, műszaki vezetői részére szervezett, 48 órás tanfolyam, az „Iparvállalatok működési és irányítási rendszerének kialakítására szolgáló szervezési módszerek” címmel. Az első hallásra bonyolult téma nagy érdeklődéssel találkozott. 11 vállalat 23 vezetője képviseltette magát, és valamennyien úgy vélekedtek, hogy igen hasznos volt. A szeptemberben kezdődő őszi szemeszter előkészítésén már most dolgozik a Pécsi Alközpont. Vezetője, Sajgó Jenő véleménye szerint, már most szükség lenne a mérnökök aktivitására. Hiszen nemcsak a Tájékoztatóban kínált tematikákra van lehetőség, hanem a speciális igényeket is ki tudják elégíteni, feltéve, ha ;dóben közük az érdekeltek. * O* Hágen Adóm útja még kilométerben mérve is hosszú a MÉV Szolgáltató üzemének egyik íróasztaláig, ö is, mint oly sokan, a Zipernovszky Károly Gépipari Technikum technikusi oklevelével a zsebében, nekiállt villanyt szerelni. Az akkori IPVILL-nél helyezkedett el és bejárta az országot. 1963- ban szegődött el a MÉV Szolgáltató Őzeméhez. Itt érte a felhívás, a Ki minek mestere vetélkedőre. Az üzemi és vállalati selejtezők után a városi döntőt is megnyerte. — Irt akkor rólam a Dunántúli Napló, szerepelt a nevem és a fényképem az üzemi faliújságon is, szóval jólesett a siker. De mindemellett volt egy másik elképzelésem is. Nagyobb területen szeretném látni, ösz- szefogni, irányítani a munkát. A Kiváló Ifjú Technikus mozgalomban ötször értem el aranyjelvényt. A pályázati munkáimban többek között térvilágítást és öntödei villamosenergia ellátást terveztem. Itt már voltam műszaki előkészítő, tizennégy ember munkáját kellett megszervezni.- A cél?- Olyan munka, ahol a gyakorlati ismereteimet, szakmai tudásomat átfogóan kamatoztathatnám. Mert bármelyik fiatal technikusnak ajánlhatom: igazán csak néhány év gyakorlat után válhat jó technikussá. Magamért nem mondanám- Nem tudok én semmit sem mondani. Szürke ember vagyok. Egyszerű esztergályos. Nem hiszem, hogy pont én érdekelném az olvasókat A szüikeséget legfeljebb a halántékán és hajtincsei közt elszórva viseli Rabi Ferenc, az Egyesült Izzó RT. Pécsi Gyárának esztergályosa. Épphogy a felső korhatáron innen, 29 éves volt, amikor elindult a Ki minek mestere vetélkedőn, és a megye legjobb esztergályosának bizonyult. Másfélszobós uránvárosi lakásban él feleségével és 13 éves fiával. Az asztal körül három munkatársa, részint születésnapot köszöntők, részint beteglátogatók.- Elégedett lehet. A munkatársak barátsága, szép lakás, kocsi, rendezett, kiegyensúlyozott élet.- Tulajdonképpen így igaz, de mindehhez nem sok köze van a verseny sikerének. A győzelem után egyetlen fillér órabéremelést sem kaptam. Rá egy évre lettem kiváló dolgozó, de úgy érzem, ezt mór enélkül Is kiérdemeltem. És még egy... Magamért nem mondanám, hiszen én a legjobban keresők közé tartozom. Az lenne a tisztességes dolog, ha a normát szakember állapítaná meg. Olyan, aki tudná, hogy milyen munkadarabot mennyi idő alatt lehet megcsinálni.- Kevés a megbecsülés?- Nemcsak a pénzre gondolok. Tizenhét év alatt, amióta itt dolgozom, nemigen fordult elő, hogy megkérdezzék a szakmunkást: mit, hoqyan lehetne jobban csinálni? Pedig érdemes lenne odafigyelni azokra, akik nap mint nap, esetenként a zsűri előtt is bizonyítják: értik a dolgukat Kurucz Gyula
