Dunántúli Napló, 1971. június (31. évfolyam, 148-177. szám)
1974-06-02 / 149. szám
Lázár Ervin: BÚDÉRA SZOMORÚ , lázár Ervin ódátok, tényeit, dokumentumok, számontar- tandó napi események világába« élt évekig. Első novellái anyagát riporterként, újságírói munkája közben gyűjtötte. Meséi olvastán eleinte azt tiketté az olvasó, hogy a mese Lázár Ervinnek csak amolyan levegőváltozásféle, kirándulás csupán az oldottabb, kötetlenebb alakzatok utáni vágyak megvalósítása. Azóta bebizonyosodott, hogy az író a mesében az alkatához legjobban Ülő „műfajt” találta meg, egy olyan területen vetette meg a lábát, ahol szinte közegellenállás nélkül léphet tovább, egyre többet ás többet hódítva és művelve meg az irodalombon eddig jórészt parlagon hagyott területekből De hiszen n mese a legrégibb, aa hóikig egyik legjobban kiaknázott műfaj — mondhatná erre az ember tüstént Igen, csakhogy nem az a mese, amit Lózár Ervin mesáL Az ő meséi ugyanis egytől agyig fölfedezések, majdhogynem találmányok. Éppen ezért tulajdonképpen nem is mesék abboa az értelemben, ahogyan az a fogalom az általában gyermekeknek írott, a realitásokon magukat túllévő tanulságos történeteket jeiö- L A Lázár-mese nem akarja az ohrasót semmiféle, könnyen megszerezhető és levonható tanulsághoz juttatni, nézőpontokat kínál csupán: Innen b, onnan is, amonnan is lehet nézni a dolgokat, amelyeknek nagysága és kicsisége, fontossága és jelentéktelensége relatív. Meseelemekből felépített novellájának a hőse lo- hertiolainen Dzsongobalszur- ján. zsebében elfér a NepáB Királyság, ja nyakában, mint egy medalion, lóg Madagaszkár szigete". Azt mondhatnánk erre, hogy abszurd, ha nem vetne többszőr is bukfencet az abszurditás ugyanabban az írásban, és nem teremtené meg önmaga realitását, belső logikáját a novella, vagy a jobb híján nevezzük így: mese. A Buddha szomorú, az író legújabb könyve képezi az alapját e röpke eszmefuttatásnak. A kötet meséket és novellákat tartalmaz, és talán éppen azért szerkesztődön így egybe ez a két műfaj, hogy a nevekkel lezárt területek határvonalai — mint Lázár Ervin tolla alatt — az olvasóban is feloldódjanak. Hiszen nem is az a lényeg, hogy olvasmányunk egy műfaj ismérveit sorakoztassa fel hanem az, hogy tényleg olvasmány legyen, amely leköti figyelmünkét, magávalragad. Lázár Ervin írásai ennél többet kínálnak, újat adnak annak az olvasónak ts, aki „újat" már csak a napi hírek, váratlan események meglepetéseiben remél. Es ez az „új” az íré szokatlan szemléletmódjában nyilvánul meg. Annak a felismerésében, hogy az az értékrend amelyet — méreteink alapján — a jelenségekről felépítünk, és amelyet visszavetítünk, amellyel mérjük önmagunkat és világunkat, relatív. Ezzel az értékrenddel és mértékrenddel játszani is lehet, mint ahogyan a gyermekek is voltaképpen ezt teszik. Amilyen természetes az, hogy a gyermekek komolyan és önfeledten játszanak lehetőségeikkel, és játék közben — színészeket felülmúló intenzitással — képesek azonosulni szerepeikkel, olyan nevetséges az, amikor egy felnőtt a világot, mint egy luftballont saját nézőpontjához igyekszik kötni. „Csak az van, amit én látok, csak az von, amit én tudok. Minden olyan és akkora, amilyennek és amekkorának én látom ..." Lázár Ervin novellájának a „főhőse" lehet egy pók, egy bolha, vagy akár „egy csendeske, vékonypénzű horkolás is". Most már azt lehatna mondani: azok szerint a Lázár-írásokban „semmi sem komoly”, minden csak játék .,. játék a szavakkal, játék a fogalmakkal a nézőpontokkal Egyáltalán nem. Ezt az olvo- sá Tropkó úr példájából is láthatja. Tropkó úrén, akit a gyomorfekélyét fájlaló, beteg „beküld” a fájdalomhoz, hogy győzze le, üldözze el, vessen véget neki Tropkó úr, ismertebb nevén Troparin ezt meg is teszi, anélkül, hogy egy percig bi azt éreznénk, hogy a« író netán humorizál a fájdalom fölött Nem. Mindössze annyit mutat meg, hogy a fájdalomról másképpen is lehet beszélni, nemcsak sötétkék ruhában és fehér Ingben, síri hangon. LCoKJr ETwlnTí ®<JyTK vellájának" Is tekinthetnénk a „Retemetesz”-t Simf, az elbeszélések gyakorta visszatérő Esti Kornélja ákombákomokat rajzolgatott Végül egy „rete- meteszt” is kikerekedett « „bandzsa krokodilul”, „bombahal", „lapos, de egészséges farkas", alkotta csupa jóságos szörnyetegek körébőt Ennek Erika nagyon őrült és elkérte a „retemeteszt" Simf- től A bandzsára sikerekedett krokodilból „egy nagyon kedves krokodil” lett, és ez boldoggá tette a kislányt A bököd?! arra kérte Simfet „bal mancsomba rajzoljon egy virágcsokrot mert Időnként szeretné felköszöntenl magát". Simf aztán bejárta a világot sokat látott tanult megtanult rajzolni is. Ezek a rajzok szépek voltak, de elszomorították a kislányt Hiába akarta, hogy Simf rajzoljon „retemeteszt" is, a rajzoló elfelejtette az egykori kusza ákombákomokat Ekkor „Erika szelíden kivette a kezéből a ceruzát kacskaringókat húzott, egyeneseket és görbéket és nf- csak egyszerre ott volt a másik retem etesz, a vidám szemével, a szomorú szemével, az alvásra használatos szemével a kacsintás szemével a mosolygás szájával..." Mintha csak az M „re te me teszt" rajzolgatá önmagáról szólna ez a történői vagyis mintha a „tapasztalt", „világított" felnőttet példázná, akinek a tudós bármilyen fokán Is bőven van tanulnivalója az önmagába zárt gyermektől, a gyermektől, akiben éppen kibontakozóba« van a világ, és aki még nem Ismeri a centimétert ... Ezt tette Lázár Ervin. Lebontott egy értékrendet és felépített belőle egy másikai amelyben éppen ágy aránylik egyik dolog a másikhoz, mint egy családregényben az unoka a nagyapához, vagy fordítva, de a Lázár-Írások arányainak a meghatározottsága, ennek az értékrendnek a „determináló" jellege cseppet sem félelmetes, ás nem is kötelező érvényű. „Napjainkban a dokumentumirodalom óriási testté vált Az emberek arra kíváncsiak, ami tényleg megtörtént... Az Irodalom Ilyen viszonylatokban erőtlennek látszik. Azt hiszem, ez nem igaz. Az irodalom szinte anyagi erő, ha az ember jót ír” — mondta néhány évvel ezelőtt Lázár Ervin egy interjúban. Es ezt azóta többször, így a Buddha szomorú című kötetében is — bebizonyította. Bebesi Károly Ünnepi kiadványok—baranyai szerzőkkel A z Idei könyvhéten számos baranyai vagy Innen elszármazott szerző müvével találkozunk a kiadványok között. Elsőnek Fűlep Lajos hatalmas, kétkötetes életmű-válogatását említenénk (A művészet forradalmától a nagy forradalomig), melyben a kiváló művészettörténész, esztéta és filozófus jó- néhány átfogó tanulmánya, emlékezetes vitacikke, a századelő művészi forrongását elemző eszmefuttatása olvasható. A pécsi uránbánya dolgozóinak életéről ad keresztmetszetet László Lajos szociográfiája, az Uránbányászok. Thiery Árpád, aki az elmúlt években két díjnyertes regénnyel tette ismertté a nevét országosan, most a fiatalabb korosztálynak szóló művel jelentkezik. A Hosszú szökés egy tizenötéves fiú sorsát beszéli el, aki elhagyja a nevelőotthont a szabadabb élet kedvéért, de szinte törvényszerűen a rossz társaságok csapdájába kerül. A pontos ünnepi könyvi!sta szerint Lázár Ervin, Galambod László és Hallama Erzsébet könyvel ugyan nem sorolhatók ismertetésünk kiadványai közé, mivel azonban néhány héttel ezelőtt jelentek meg, és az ünnepi sátrakban bizonyosan kaphatók lesznek, figyelmünket a Buddha szomorú. Az Irgalom ágai és az Odaát Arizonában se kerülje el. Az önálló köteteken kMM m könyvhétre rendszeresen megjelenő antológiákban, válogatásokban Is szép számmal találkozunk baranyai vagy Innen elszármazott írók, költők nevével. Szinte már hagyomány, hogy a Szép versek minden évben szerepeltet két- három, Pécsett élő költőL Az idei válogatásban Csorba Győzi és Pákolltz István mellett. két JÓT költő, Berták László ét Makay Ida verselt olvashatjuk. A Körkép „testvérének” nevezhető a Fénytestű szerelmesek című novel- laválogatós, melynek írásai a fiatalok gondjairól vágyairól, törekvéseiről szólnak. A cím- adó elbeszélés szerzője Bertha Bulcsú. Harmadik atka lom mai jelentkezik a könyvhéten a Szép Szó antológia, a Népszava hasonló című mellékletének írásaiból válogató gyűjtemény. A novellák között Bertha Bulcsú A foly ónál és T Mely Árpád Vendégségben című munkáját találjuk. Az antológia versválogatása három Pécsett élő költő, Arató Károly, Galambost László és Pákolltz István egy-egy szép versének adott helyet. A publicisztikai jellegű írások között Thiery Árpád Elkötelezettség, felelősség című cikkét olvashatjuk. Tüskés Tibor Város testközelben címmel közli aktuális jegyzeteit A Szép versek, a Körkép mellett egyre rangosabb antológiává válik a Nemes György válogatásában megjelenő bőszemmel, mely többségében szépírói igényű riportot szociográfiát tartalmaz. Aiz idei összeállításban három, most Is Pécsett élő és tevékenykedő szerző munkáját olvashatjuk. Hadarna Erzsébet Tudós szürkében című írásában Tigyi Józsefről, a POTE rektoráról rajzol portrét Pál Rita az általános Iskola esti tagozatára járó dolgozókkal beszélget (Tankötelesekj, László Lajos pedig egy áj magyar betegség tüneteit elemzi riportjában (Infarktus). Végül TMery Árpád Rendjelek az ember jellemén c. portréját keli még megemlítenünk. 1 S. Bertók László: Anyámmal járja Lábosok, fazekak, tilak irányában hazata látok, poharak, bugyogós korsók pörgetik vissza a sorsol hízik a rokkafa kontya, anyámmal járja a konyha, rétesek, kocsonyák, krumplik illata utcára ugrik, kenyerek, levesek zengnek, szívemből dobog az ünnep, kanalak, kések és villák lebbentik arcotok fodrál húzza a terített asztal barlangi mozdulatokkal szavára lejtetek sorbem, akikkel elbujdokoltam, reá a sisakban Járók, a hittel harmoníkázók, reá, kik utamba aknái s reá, kik kezüket adták, szerves és szervetlen ropja, forog az egyetlen konyha, keserű levéből édes édesből keserűvé lesz, de anyám érti a dolgát nem kérdi, cirkusz vagy ország, földgömb vagy tejül csak sorsom zúgatja körben az őrsön, lábasban, fazékban, tálban atomok forgatagában, túzugróst váró porondorv de otthon, de otthon, de «ahem Pákolitz István: 1944 KM jancsfszeg eléggé láthatóan hiányzik mennybebatlagó bakancsomból Pollhőtőnfoft pantallómat viszont dkóoijt a jócskán délcegebb újoncra méretezett és ogyusxtálásért rimánkodó köpeny. A mélyebben rejtőzködő hiányokat nem écyleli g UiAi nyugodtan elvegyülhetek a nyugtalan kisvárosi hangyaboly sventfáleknálMiB pünkösdjében. a kincstári munfcióbóL M——— ihfiook jWnnnei IQ vunsK mm l^nn^m m ----------1—— 1 ^ mJH n. A rató Károly: Jelenetek "mm na « ffjff, nng * Domború tatát látni pocaknak — ■ házak színes gombjai lepattannak. tolják maguk előtt t.Mf l í--------».. p iros gyerekkocsi a délután — ragókon ringva, benőtt en négy keréken nyikorogva jée, gyakorol két nehéz koronggal Kirántja, mmI az estét arcaikkal* a nappal és a holddal Egymást Holté kedvesek: zsolozsma - énekek a jelenei mögött, alatt, felett — japán szoborként rir^i m mos Kabátujjával dörzsölni kezdte az ablaküveget, de sehogy se akart lejönni a piszok. Ráköpött egy kicsit úgy dörzsölte tovább. Lassan kerek folt támadt a szürke üvegen, szinte világított, mint a fény felé tartott fazékon a lyuk. Özvegy Balog Imre kinézett a fényes, kerek lyukon a világba. Ugyanazokat a macska köveket látta, amiket évtizedek óta. Szemben ugyanazt a málladozó, szrüke házfalat. Azt a sűrű, téli szürkeséget, amit idebent a szobában is érzett, az elhagyott tűzhelytől egészen a poros ablakig. Meg még beljebb, a fejében, a szívében. özvegy Balog Imre szemügy- re vette a pucolóruhának használt kabátujjat. Nem látszott rajta az új piszok, csak a fekete cérna, amivel ő maga húzta össze nemrég azt a nagy, fogas szélű hasadást. Fekete cérnát talált csak, szürkét nem. polcán, hátul a három beporosodott, aranysvétó csésze, a régi vasárnapi sótartó és a légypiszoktól pettyezett, csipkés papírcsík mögött. Fekete cérna a kredenc felső polcán, egészen hátul. Ha benyúl érte az ember, kezével megsérti a díszsótartó éves porrétegét Azt az egyenletes, néma, háborítatlan porrétegei ami a szívén is ... esztendők óta ... mikor még Piroska vasárnaponként elővette az ünnepi sátorfát... remegő-gózöl- • gő leveshús ... a torma illata... Piroska apró mintás öregosz- szony-köténye... lebbenő koe- kás törlő... a torma Illata... fehér abroszon fehér tányérait., rádiómuzsika... a torma illo- ta... Délelőtt volt, a legrosszabb szaka a napnak. Délután még csak kiment néha az utcára, toHNhontt egy-egy lnnerSiiJul Is, ülőén köszöntötték, kalapjuk szélét barátságosan meg pöccintették. olykor azt is megkérdezték: hogy van. Balog bácsi? Téfi délutánokon kf lehet menni az utcára, még messzibbre Is, nem látja meg egyetlen kirakatüvegben sem magát Vagyis azt a kopott, görnyedt vénembert, akit nem lát szívesen, aki olyan idegen ... Télen korán sötétedik. A délelőtt a legrosszabb szaka a napnak. Hosszú. Rettentően hosszú. A vén vekkeróra asztmás ketyegése, semmi más. Havonta egyszer a postás .., Balog Imre roskadtan állt az ablaknál. Nyokszirtje remegett. Biztatta magát — Ne légy ostoba, ne légy ostoba .,. Hallottál az öreg Majorról, aki megháborodott az egyedüllétbe. Van teneked fiad is, családod. Hébe-hóba levél is jön, megjön az a levél, ha előbb nem is, Imre-napra bizonyosan ... Mindig a lábadon álltái, mindig... A Major az más volt... özvegy Balog Imre nézte a macskaköveket, és egy mondat csengett a fülébe: minek él az ilyen. Egyáltalán nem emlékezett rá, milyen volt az az ember, aki ezt mondta. Talán nem Is nézett akkor az arcába. Csak a mondat Az égy csengett ót a magányos hónapok sűrű pókhálófonadékán, mintha e pillanatban mondaná valaki, itt a szobában, mellette, bele a fülébe. A sarkon egy fiú és egy lány tűnt fel özvegy Balog Imre közelebb hajolt az üveghez. A lány derék, barna teremtés volt hosszú haja göndörség nélkül súlyoson esett a vállára. Hosszú szálú csizmát viselt és Igen rövid, prémmel díszített kabátkát — Hogy nem főzik «.kigondolta Balog Imre, félig aggodalmasan, félig meg o régmúltból felderengő kajánsággaL A fiú Is Igen fiatal volt jő- vágású, erős legényke, kabátja« a hideg ellenére, hetykén zsebre dugott karja mögött fityegett Járt a csípős, téli szél Is, a fiú kabátja meg-meglebbent Az öreg kíváncsian nézte őket Szerelmesek ezek, vagy nem szerelmesek? Es a lány... ez a derék, magas teremtés, tud-e ez a lány kenyeret sütni? Nem tudta, miért gondol ilyel de ahogy a párt nézte, az anyja kerek, piros arca rémlett föl va- lahonnét a nagyon-nagyon messzi múltból. Orrában egy szemernyi ideig tán még a kemencéből előbújó friss kenyerek illatát is érezte. Nem, hé* Hallama Erzsébet: TÁVCSŐ Fekete cérna a kredenc felső
