Dunántúli Napló, 1971. június (31. évfolyam, 148-177. szám)

1974-06-02 / 149. szám

Csorba Győző: Vakáció előtt Készüljetek fiúk megyek elé ■ sátrakat • zátonyod dús már a sorj­bere és éjjel k torrá ■ nap «Ménlek á) Martra azomnsatoc • nótára srtpra gaadag «agyak a lányok... Megcseréljük antt iáink tudunk Megint ramétjOk Járt (óvásira k ha MegfogyavzQa Is kincsünk a fcsgy ne (éljetek s a aki dobog készületek ■yegndfcm ahogy • hajdanvolt nynmtbiM-M- «-* -« - ■ nmnBOT in Is csak ai is orfnlha rigón tál hát határon is negyven éven — Jó lenne lassan n, jr sa _-i POR uyujuai jaj kkd nyájam U tudja meddig lehet MoradnoM já lenne lassan megállapodnunk valami jelben s valami helyben hogy majd a nyüzsgő tömegbe veszve a végtelen tif redői közt is megleljük egymást és gyönge nyájam hogy össze tudjunk örökre bújni a túG fagyban ahogy tanultuk a földön egykor. Makay Ida; a . művészethez A hW gyötrődéstől e bársony vigaszoktól le a DusvanyuH, add meg szabadnak lenness. Mint faluszéli Krisztus. Már sebei se szálnak. Kit könyörület nem oldoz: Hatalma nincs rajta szónak. Pécs és Baranya íróveadegei ARATÓ KAROLY. KÖM. mű­fordító. (Mohács, 1939) A Sze­gedi József Attila Tudomány- egyetemen szerez magyar—né­met szakos tanári képesítést A Jelenkor szerkesztőségében dolgozik. Töprengő, vizsgálódó, leíró típus, aki a táj, a köz­vetlen környezet is a költői személyiség kapcsolatait fogal­mazza meg. Kötetei: Utcai közjáték (1964), Madarak az esőben (1967), Szivárvány után (1972). BAXANYI FERENC SZOT-dt jas költő, műfordító (Pilis, 1937). 1962-ben Budapesten szerez saagyar—olasz szakos tanári diplomát A fiatalok kedvenc költője. írásod a ha­tározott kiállás jellemzi, a ká­ros. torz közéleti is jellembei] jelenségek ellen, elkötelezett­ség társadalmi rendűnk mel­lett. Kötetei: Villámok balladá­ja (1962), Hazatérés (1964), Az a merészség (1966), Túl az éj­szakán (1969). Változó szelek (1972). CSOÖH SÁNDOR. József Attüa-díjas költő, fró (Zámoly, 1930). Tanulmányait a Lenin Intézetben végezte. Versel gon­dolatgazdagok. élményvilága sokrétű, a tartalmi és formai modernség Irányába kutató út­keresés jellemzi. Műveiből: Fel­röppen a madár (Versek, 1954), Menekülés a magányból (Ver­sek, 1962), Tudósítás a torony­ból (Riport, 1963), Második születésem (Versek, 1967), Fal- tól-falig (Karcolatok, 1969), Párbeszéd sötétben (Versek, 1973). CSORBA GYŐZŐ. Baumgar­ten- és József Attila-díjas költő, műfordító (Pécs, 1916). A pé­csi jogtudományi egyetem el­végzése utón, 1943-lg flszM­selő, majd a városi könyvtár­ban, 1952 óta a Megyei Könyv­tárban dolgozik. Társszerkesz­tője volt a Sorsunk, a Dunán­túl és a Jelenkor folyóiratok­nak. Janus Pannonius, Dante, Petrarca, Rilke, Bredit és a modem olasz költők verseit, va­lamint Goethe Faustjának má­sodik részét fordította többek között. Köteteiből: A híd pa­nasza (1943), Ocsúdó évek (19S5), A szó ünnepe (1959). Séta és meditáció (I960), Lé­lek és ősz 11966). Idő játék 0972). CZAKO GABOR. íré. (Decs, 1942). Pécsett 1965-ben szer­zett az Állam- és Jogtudomá­nyi Egyetemen diplomát Szo­ciográfiai riportjait az indulat és a vitatkozó kedv Jellemzi. Perel a maradi, haszonleső közfelfogással. Műveiből: A szoba (Kisregény, 1970), Em­berkert (Novellák, mesék, 1971), Indulatok, jelenések (Szociog­ráfiai riportok, 1973), Megvál­tó (Regény, 1974). GALAMBOSI LÁSZLÓ. Költő (Berkesd, 1928). Tanítóképzőt végzett A népköltészet és a nagy elődök vívmányait tölti meg mondanivalójával. A ké­pekkel való építkezés mellett az újabb verseiben megjelen­nek a nagy emberi és társa­dalmi sorsfordulók probléma­körei s ez ígéretes gazdagodást jelez költészetében. Kötetei: Sárkányok és tűzfák (Versek, 1967), A kőliliom vára (Eposz, 1970), A láng örömei (Versek, 1972), Az irgalom ágai (Ver­sek. 1974). NEMESKURTY ISTVÁN. Iro­dalom- és filmtörténész (Bu­dapest, 1925). 1950-ben szer­wtt magyar nlnsr iramra km* nári diplomát A Budapesti Filmstúdió dramaturgiájának vezetője. A magyar történelem nagykorúsága (1966), Ez tör­tént Mohács utón (1967), Kró­nika Dózsa György tetteiről (1972), Requiem egy hadsere­gért (1972), Elfelejtett évtized (1974). ORSI FERENC M (Barcs, 1927). Jogtudományi tanulmá­nyai utón volt segédmunkás, tisztviselő, majd a Pécsi Nem­zeti Színház dramaturgja és rendezője. Jelenleg e Magyar Televízió munkatársa. Művei­ből: Aronyiokodalom (Regény, 1957), A kapitány (Színpada le­genda, 1960), Epeiosz akció (Tv-drőma, 1963), A Tónk es ka­pitánya (Történelmi regény, 1967), Zrínyi (Tv-dráma, 1973). PAKOLÍTZ ISTVÁN. József Attílo- és SZOT-dfjas költő, műfordító (Paks, 1919). Böl­csészkaron szerzett tanári dip­lomát A pécsi irócsoport titká­ra, s egyben a Jelenkor szer­kesztője is. Mit és hogyan őriz meg a természetből, a gyer­mekkorból, a hagyományokból a modem ember. Hogyan kö­veti az életvitelben történt vál­tozásokat? Ezekre a kérdések­re verseiben közérthető, vilá­gos válaszokat ad. Műveiből: Szüret (Versek, 1953), Altató (Gyermekversek, 1961), Esti dal (Versek, 1963), Igazságos Má­tyás (Elbeszélő költemény, 1966), Jel (Válogatott verselt 1972), Zöldarany (Versek, 1972). PÁL RITA. író (Villány, 1936). Tíz évig adminisztrátorkodott, közben levelezőként elvégezte a gimnáziumot és a főiskolát Hat éve tanít Kötete: Krumpli- tánc (Novellák, 1973). Haílama Erzsébet: Odaát Arizonában Haltamé Erzsébet a Du­nántúli Napló fómunkatórso 1971-ben gyermekkönyvvel je­lentkezett Novelláskötetét Most adta U a Szépirodalmi Na----L1--1-4 I hOftyVKIOQO» Halta ma Erzsébet hősei nem Is hősök: hétköznapi emberek, a hétköznapok név­telen harcosai és áldozatai, hójuk fogékony a mindenna­pok szépsége iránt — minden novellája egy-egy emlékmű­ve ezeknek az illékony cso­dáknak. Visszatérő témája az az asszony, aki a neki kimért élet helyett egy teljesebb lé­tért küzd. Kedves figurája a felnőtté, asszonnyá érés szo­rongásaival, kábulatával küsz­ködő kamaszlány. Gyakran tűnnek fel írásaiban az egész­séges álmodozók, akik a na­pi rohanás közben teljesebb életre avagy éppen csak egy kicsivel több eaborségra lit, . -1 wwwnyis tegrakonszenvesehb ass­szonyalakjai az egyenjogúsá­gért küzdenek. Asszonyságuk feladása vagy deformálódása nélkül próbálnak meg élni azokkal a jogokkal, amelyek­kel a férfiak a legtermésze­tesebben és legkényelmeseb­ben élnek. Mert az egyenjo­gúság már régóta nem o nyi­latkozatokon vagy rendelke­zéseken múlik, hanem a csa­lád, a munkahelyi verseny- futás, a konyha és a gyerek- neveiét apró drámáiban dől Halt ama Erzsébet nőalakjai tulajdonképpen sosem győz­nek e napi csatározások so­rán. Mégis vonzók és erősek. Külsődleges győzelmek nél­kül is azok. Mert felismerve önnön értékeiket és érdekei­ket, mm e bosszún törik • fejüket. A kötéltőnees főhőse, ér. Jélesz Borbála például két­szer Is megalkuszik élete so­rán. Méghozzá mindkét eset­ben e karrierjéről mond le. Másodszor a felkínált főor­vosi állást férje miatt nem vállalja — nem akar házas- társának egyben hivatali fő­nöke is lennL Ez a mozzanat dramaturgiai vétség a no­vellában. Kár volt a beosz­tott—felettes viszonyt bele­szőni a házastársi viszonyba, ugyanis az asszony visszalé­pését a munkahelyi össze­férhetetlenség jogilag Indo­kolhatná. Viszont 6 nem emiatt, hanem férje viszo­nyulását látva, vonja vissza szándékát Férje ugyanis fér­fiul feljebbvaláságának, füg­getlenségének csorbítását ér­zi felesége előrelépésében. Attól tart, a karrier miatt e család gondozásának női fel­adatait is kénytelen lesz át­vállalni. Egyrészről tehát megalkuvás a főszereplőnő meghátrálása. A látványosság a szakítást a férjtől való szabadulást dik­tálná. Dr. Jólesz Borbálában ez elméleti lehetőségként fel Is merül. De rögtön az is be­levillan, ez nem megoldás. Az emancipáció nem egy szembenálló női rend kiépí­tését jelenti, hanem a kettő harmonizálását Dr. Jólesz Borbála is legyőzi magóban a bosszúállót s nem áldozat­ként, hanem egyénisége erő­jének bizonyításaként mond le a kecsegtető ajánlatról. Ha öncsonkítás is ez a lépés, mégsem a család mártírjának szerepét vállalja döntésével. Tettének Hyen értelmezését azzal könnyíti meg ez írónő, hogy mellette olyan nőalako­kat Is szerepeltet akik szá­mára a csalód a megalkuvás, • rabság intézményesített for­mája, ám tőlük a hősnők fi­nom Iróniával vagy büszke­séggel elhatárolják magukat Ok az asszonyiságukkal nem zsarolni akarnak, nem kivo­nulni kívánnak a férfiak Igaz­gatta világból, hanem belül maradva, alakítani azt E belülmaradás pszichológiáját frja meg kitűnő érzékkel Hol­la ma Erzsébet Remélhetőleg egyszer a belülről alakítás csöppet sem könnyű folyama­tát is megrajzolja majd. Haffama Erzsébet novellái­ban gyakran él az emlékké­pek beúsztatá sávul, a fősze­replők tudatállapota által diktált IdőmontázzsaL Stílusa kidolgozott Időnként Kralon kifinomult Az Odoát Arizonában • hangulati hatásokra építő, az atmoszférának tág teret biz­tosító novellisztikát s annak további elmélyítését Ígért. Akik tudják, hogy ezek az írások az újságírás hivatás­szerűen választott munkája mellett születtek, azt b látják, hogy szerzőjük megküzdőit mindegyikért Ofvosói várako­zással tekinthetnek írásművé­szete további kibontakozása elé. S írónak másra sincs any- nyira szüksége, mint erra a fi­gyelemre. Maróiké Lón» ez a lány nem tudhat kenyeret sütni, szontyolodott el az öreg, de ez a szép szál legény is biztosan csak valami iroda ku­kac. A fiú meg a lány épp őelőtte álltak meg, láthatóan tanakod­tak, a lány, hosszú szárú csizmá­ja sarkán, játékosan körbefor- gott, a fiú utánanyúlt de a lány nem esett el, hanem csak nevetett Aztán kisétáltak az öreg távcsövének látóköréből. Újra az üres macskaköves rá­ca szürkéllet előtte. Az öreg érezte, hogy ez a kis, fényes ke­rek folt furcsa kapcsolatot te­remtett ma közte meg a kinti vi­lág között. Nemcsak ő lát ki ezen át a világba, hanem a vi­lág is bekukucskólt a lyukon, és itt, ebben a félhomályos szobá­ban ... Erős kopogás az ajtón, öz­vegy Balog Imrének összeszorult a torka rémületében. Ugyan ki lehet? A postás, az még három hétig nem jön. Míg az ajtóig ért, már meg is találta a ma­gyarázatot. Eltévesztették a szá­mot, és Kisjakabékat keresik. Igen, Kisjakabékat keresik, az ajtó előtt egy pozsgás képű férfi áll, és fehér papírba tekert bo­rosüveget szorongat a kezében. Aztán azt mondja: Úgy látszik, eltévesztettem ... ezekbe az öreg utcákban az úristen se ív­meri ki magát... Mi lenne, ha beinvitálná a pozsgásképűt? Az ajtóban a fiú állt, a zseb­re rakott kezű. Arcán friss bo­rotva Itsóg és rosszul titkolt ked­vetlenség. — Balog Imrét keresem —• mondta gyanakodva. — Milyen ügyben? — kérdez­te az öreg, és átfutott az agyán, hogy talán el akarják venni a nyugdíját. — A gyárból — mondta a fiú, a kötelességteljesítők száraz hangján. Az öreg most ijedt meg Iga­zán. A gyárból — azt mondja ez a tejfelesképű. Mi köze neki a gyárhoz? Tíz éve, hogy feléje se nézett Mikor először érezte, hogy láb alatt van, nem ment többé. — Maga ott dolgozik? — né­zett a tejfelesképűre, és egy­szeriben valahogy képtelenség­nek érezte az egészet Felrém- lett előtte az egész élete. A hajnalok, amikor rekedt berre­géssel megszólalt feje fölött a vekker, ó kiugrik a csíkos, át- nedvesült dunyha alól, de hir­telen, egy mozdulattal, még fél­álomban, ahogy katonáéknál megszokta. Magára löttyenti a jéghideg vizet, sokat a tarkóra, attól észhez jön az ember. Pi­roska mór ott topog körülötte földig érő hálóingben, becso­magolja az egymásra borított kenyérszeleteket, előbb szalvétá­ba, aztán vastag újságpapírba. A hosszú Albert utca végén jár, amikor felbúg a gyári sziréna, a sarkon már feltünedeznek a többiek is, kattog a blokkolóóra, a postás megereszt egy-két régi viccet, fönt Krémer Pista kipa­kolja az elmaradhatatlan disz­nósajtját. vastagon nevet, kró- kog, köhög, szidja a bagót, az­tán rágyújt Ö meg odamegy a helyére, az öreg satu fölött a vaskeretekkel szabdalt, koszos ablakon alig jön be még egy kevés reggeli világosság, a vas­por, az olaj, a fényesre kopott szerszámnyelek szaga megcsap­ja az orrát — erős, férfias, utá­nozhatatlan szag, nélkülözhetet­len szag —, úgy nyomul tüdejé­be minden reggel, mint a leg­tisztább hegyilevegó, lassan, él­vezettel végigtörli a munkapa­dot, érzi, hogy otthon van .., — Technikus vagyok — a fiú hangja riasztotta föl az öreget Ott álltak a konyhában, a fiú lopva körülnézett, és az öreg meglátta arcán a villanásnyi ko­morságot — Mivel szolgálhatok — mondta ellenségesen. A M magyarázni kezdett, va­lami gyártörténetírásról, valami klubról, valami titkárról, áld Jgen agilis", meg valamilyen találkozóról. Az öreg közben fel­mérte: divatos hányaveti ségén kívül semmi kivetnivalót nem ta­lálhatott a fiún, mégis úgy gon­dolta, az arcában van valami megfoghatatlan ernyedtség, ám talán nem is ilyesmi. Mintha a fiú sima lenne, mint a halak, amiket nézni lehet csak, ahogy tovacikáznak, beléjük akadni nemigen. — Egyszóval — mondta e I» —, eljön a találkozóra? — Kik lesznek ottan? — ocsú­dott fel az öreg. — Mondom: a fiatalok meg azok az öregek, okikat még meg tudunk találni. Az öreg összerezzent. — Ezt hogyan érti? — Nem olyan könnyű, ne higgye — mondta keserűen a fiú. — Se lakcím, se semmi... Kész nyomozás. Sokan mór nem is élnek. — A fiú véletlenül az öregre nézett, és zavarba jött — Azt is mondja a titkár — folytatta sebesen —, hogy ha van rá igény, körülvisszük ma­gukat a gyáron, megmutatjuk, mit fejlődött. A szereidét telje­ran renoválták. ri se feliét Is­merni. Legutóbb egy német be­rendezés ... — Mikor kell bemenni? — Mondta fakón az öreg. — Ötödikén. Ott lesz a régi Igazgató is, azt is én nyomoz­tam ki, talán tetszik is... — Krémer Pista — az öreg a messziségbe révedt — Na­gyon szerette a disznósajtot. — Hehe — vigyorgott a fiú, év megindult az ajtó felé. Az öreg megfogta a kibo­csát. — A lányt — motyogta bele a fiú arcába — miért hagyta kint? — Nem akart bejönni — fe­lelte gépiesen a fiú, aztán Id­ült arcára a megdöbbenés. A lány meg 1$ kérdezte oda­kint —- Miért nézel Dyen bam­bán? —- Azt kérdezte: a lányt mi­ért hagyta kint? Es hogy a régi igazgató nagyon szerette a disznósajtot — Megháborodtál — mond­ta a lány barátságosan. — Egyébként megmondhattad vol­na neki az igazat: a lányt azért hagytam kint mert nem akart b^önai, mert nem bírja az Bne rin^rt »-A-------- *-----eJRSMk ( "«QvKWj PQOyaf WSZ (OnIK| Vl mert ő semmi esetre se okar megöregedni. — Megmondtam — dfiwnyfi gött a fiú. A lány gyanakodva ránézett, aztán megvonta a vállát — Adj egy cigit — Kifújta a füstöt, és kijelentette: — Megmondhatnád annak a mar­ha Lábodinok, hogy amit ki­agyal, csinálja is meg maga. Ne mással végeztesse e pisz­kos munkát — Ugyan hagyj mór békén I — förmedt rá a fiú. A lány nem akart veszeked­ni, belékarolt, arcát a fiú fife, sen borotvált képéhez dörzsöl­te. Amikor az öreg látómezejé­be értek, a lány éppen e Ml szájába dugta a cigarettát és hízelegve hozzásimult Vizes rongy — gondolta az öreg szórakozottan —, viza* ronggyal kéne ezt lepucolni. Ott állt sokáig a távcsőre ta­padva, nézte a néptelen utcát s a szemközti málladozó ház­falat mám 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents