Dunántúli Napló, 1971. június (31. évfolyam, 148-177. szám)

1974-06-02 / 149. szám

Kerekasztal a Dunántúli Napló Szerkesztőségében Pedagógusaink és a társadalom velési téma bevezetését, a ki­alakuló spontán beszélgetés vagy alkotó vita kialakítását. Hasonló lehet az öröme akkor is, ha a szülők egy része nem­csak a saját gyerekével törő­dik, hanem, ha nevelési , szem­pontból fontos észrevételek bir­tokába jut, nem megy el mellet­tük szó nélkül. Évente egyszer, Jónhts ele­jén a pedagógusokat köszön­ti az ország. Virágba borulnak az osztálytermek, a nevelői szobák, dísztáviratok érkeznek, köszöntők hangznak és jutal­makat, kitüntetéseket osztanak az ünnep hagyományai szerint A pedagógusnapok ünneplé­sének vannak sztereotip mon­datai, elismerő szavai és kö­szöntői, amik minden évben el­hangzanak. E konvenciókon túl, azonban az Idei évben külö­nös figyelmet érdemelne peda­gógus társadalmunk. Egy rend­kívül nehéz tanév különösen nehéz feladataira nézhetnek most vissza, minden bizonnyal nagyon kimerültén, de bizako­dunk, hogy az eredményes munka jé érzésével. Az idén bevezetett új tantervek, intés- kedések, az új Rendtartás, vagy középiskoláinkban az érettségi új rendjének az előkészítése minden eddiginél nagyobb ter­heket rakott a pedagógusok váltóira. Elismerés, megbecsü­lés, amiért gyermekeink jobb nevelése érdekében szívesen vállalták mindazt süni ezekkel e terhekkel jós. Milyen ez az elismerés, ho­gyan és miben látják nevelőink a társadalom megbecsülését? Ezt kérdeztük Baranya megye négy pedagógusától. Négyük­től az idei évben kitüntetettek közül, a Dunántúlt Napló szer­kesztőségében, ahová egy, a fenti kérdést alaptémául vá­lasztó beszélgetésre tisztelettel meghívtuk őket Beszélgető partnereink: Acs lózsefné tanítónő, Mészáros Imréné áh. iskolai tanárnő, Pe­rlos Péter ált iskolai Igazgató, és Takács Lászlóné tanítónő. A beszélgetésre meghívtuk dr. Bárdi Lászlót, a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának csoportvezetőjét a Dunántúli ' Naplót Watlinger Endre, a kul­turális rovat vezetője képvisel­te. A teljesen kötetlen beszél­getésbe valamennyien bele­kapcsolódtak. Sokoldalú és ár­nyalt véleményeket hallottunk a társadalmi megbecsülés for­máiról, jeleiről, hivatalos és nemhivatalos megnyilvánulá­sairól: a család és az iskola — a társadalom figyelmének mér­tékét, mélységét is jelző — kapcsolatáról, új típusú formái­ról csakúgy, mint a pedagó­gusmunka hétköznapi gondjai­ról és örömeiről. Ebben az írá­sunkban a beszélgetés lénye­gének szintézisét szeretnénk megadni. Minden megbecsülés alapja o társadalom részére felelős­séggel és áldozatkészen elvég­zett munka. Ez a nevelő mun­ka esetében is áll, de mivel a nevelés jellege, tartalma a tár­sadalom fejlődésével együtt változik, nyilvánvalóan más­képp és másért becsülték meg a pedagógust akár 15—20 év­vel ezelőtt is vagy még köze­lebb, mint napjainkban. Má­sok a társadalom igényei, elvá­rásai a pedagógussal szemben a nevelési folyamat korszerűsí­tésének jelenlegi szakaszában, mint korábban. Ám ennek, mint minden szemléleti változásnak a megvalósulása lassabban megy végbe, lassabban válik anyagi erővé, azaz gyakorlat­tá a társadalom jelentős részé­nek tudatában is, mint az egy­mást követő új intézkedések betűi és tengernyi új feladata. Innen az az ellentmondás is, hogy sok szülő szívesebben venné, ha az Iskolában a „mai leckét” kérné számon a szak­tanár, és nem jó részben a fel­ismerési az önálló gondolko­dásra való törekvést, készségei Napjaink korszerű Iskolája és abban • nagyobb hatásfo­kú oktató-nevelő munka azon­ban nem képzelhető pl az isko­la és a szülői ház, az Iskola és a társadalom jól megalapo­zott kölcsönös kapcsolata női­kül Ehhez m nélkülözhetetlen bizalom, őszinteség és együtt- munkálkodás, szint az Iskolás­korúak nevelésének valamennyi tényezője és törekvése, n pe­dagógustól Induljon kL Követ­kezésül az új típusú társadalmi megbecsülésnek a társodalo« és a pedagágusok közötti új tí­pusú kapcsolat Is előfeltétele. De se persze mm minden Ami a társadalom «nyögi ei- üwmerését Jelend, ez megmutat­kozik a pedagógusnapi jutal­mazásban, a rendkívüli feljebb- sorolásokban és megmutatko­zott két éve e nevelők fizetésé­nek általános rendezésében. Ennek a tudata Jóleső érzés ma ts, annak Ismeretében Is, hogy ennyivel tudott hozzásegíteni társadalmunk a nevelök anyagi helyzetének, életkörülményeinek javításához, de a társadalom részére végzett munka — a jövő generáció emberré, művelt szo­cialista emberré nevelése — va­lóságos értékét kifejező anyagi elismerés még további korrek­cióra szorul. Megfelelő differen­ciálással természetesen, amely­nek a szaktudás és a hivatás- tudat gyakorlatának mértéke le­het csak az alapja. Hiszen fele­lősen és kötelesség szerűen ne­velni a gyereket a pedagógia történetében mindig is követel­mény volt Ma ez kevés. Ahhoz, hogy e nevelő Jó munkát végezzen a társadalom számára, meg kell Ismernie a gyerekeit, tudatoson és folya­matosan a tudomány klkisérleto- zett, kipróbált módszereivel és rendszerében. De megismerhe­tő-e vajon, s ezzel aiakrthatá-e • gyerek személyisége anélkül hogy mielőbb, jól és alaposan Ismernénk a gyerek szüleit csa­ládi körülményeit? Nem egy pe­dagógus a legfontosabbnak tartja e szülök (nagyszülők) megismerését és nekik lehet igazuk. Abban is, hogy a peda­gógiai munka, és a társadalom­mal való kapcsolat legnehezebb irésze ez; megteremteni a biza­lom légkörét feloldani a szülők 'iskolával kapcsolatos gátlásait és — szülői értekezleten — a szülők egymás iránti gátlásait is, hogy bejső igényük legyen az osztályfőnökkel a nevelőkkel varó együttes pedagógiai mun­ka. Azt hiszem megérthető annak a pedagógusnak az öröme, aki eljutott odáig, hogy ma már egyik-másik szülői érte­kezletén egy-egy szülő vállalja önként valamilyen időszerű ne­Nádasdi Éva: Dalok hatalmával A Msztuft távolságban, az ékkő nyugalmában, kérdő gyermekszemben, névtelen százezerben^ a munkás munkájában, szeretők bizalmában, minden nevetésben, szótlanul — szenvedésben: vegyülök jövőn-munkáiéval tisztulok emberiség-kohóban, lerázom láncát a restségnek, hogy megtalálja szavait az ének: dalok hatalmával, a küldetés szigorával éltetnek az évek, eljövendő nemzedékek, Az iskola körül o társadalom­nak sokféle rétege és csoportja gyűrűzik. A legközelebb — o felettes hatóságot most nem számítva, nyilván a szülők áll­nak és közvetlen közelükben az iskola és a társadalom kapcso­latának, sőt, a társadalom meg­becsülésének friss gyümölcsként az iskolát segítő vállalatok, üze­mek, Intézmények. Aligha lehet ma iskola Magyarországon, amelyik ne ismerné és ne élvez­te volna valamilyen formában a társadalmi megbecsülésnek azt az önzetlen és áldozatkész tenniakarósót, ami a szocialista brigádok részéről vagy az is­mert „Egy üzem — egy iskola” mozgalom keretében mutatko­zott és nyilvánul meg napjaink­ban is. Beszélgetőtársaim egy­öntetű észrevétele volt: az utób­bi időszakban, de különösen az idei tanévben valahogy spontá­nabb, élénkebb lett —, gyakran mindenféle vállalt társadalmi munka kötelezettségen és moz­galmon túl is — a társadalmi segítés, az iskola iránti figye­lem. Hadd említsem ftt meg a beremendi BCM példáját Az üzem nőfelelőse fölkereste a siklósi iskola igazgatóját és a veszélyertetett környezetű gye­rekek névsorát kérte azzal, hogy szeretnék figyelemmel kísérni őket s ahol lehel, segíteni sze­retnének: Jó szóval, felvilágosító szóval vagy amivel lehetséges. _Hyet 30 éves pedagógus munkám alatt még nem értem meg P — mondta beszélgető- társunk, s ehhez többen meg­jegyezték, hogy a társadalom segítő készsége bizony meg­előzi olykor némely kevésbé agilis pedagógus aktivitását Egy távolabbi gyűrűje az Is­kola körüli társadalomnak a hi­vatalos állami és társadalmi szervek köre. Ogy gondolom, Jogos az az Igény, hogy ré­szükről a társadalmi megbe­csülés külső és belső jegyei ne csak hivatali formulákban, a munkafeltételek megteremtésé­ben mutatkozzanak meg. Pe­dagógusaink az Ilyen kapcsola­tok emberközelségében várnak fejlődést, Javulást a társadalmi és állami szervek képviselőitől. E kapcsolatok lélektelen forma­lizmusa, tartalmatlansága — ahol van, már pedig van ilyen — bántó. Ha viszont a pedagógus a hivatalos szervek társadalmi Jelenlétét tartósan a háta mö­gött érezheti — és nemcsak pe­dagógusnap táján — ez munká­ja társadalmi megbecsülésének olyan megnyilvánulása, amely végtelen erő, önbizalom és na- sok alkotó energia forrósa lehet Hozzátéve természetesen azt b, hogy a társadalom fi­gyelme, megbecsülése minden­kor függvénye a pedagógus em­beri és nevelői magatartásának, munkájának. Mindezen túl van a társa doh- mi megbecsülésnek egy nemhl- vatalos és nem túl gyakran em­lített megjelenési formája. Az, amit egyik beszélgető partne­rem első helyre sorolt Vallo­mása nevelői ars poeticának és pedagógusnapi mottónak egya­ránt szép, Igaz és fölemelő gon­dolat: „Mindenek fölé helyezem a a gyerek mosolyát, ha meg­ismer, hálás tekintetét, ha meg­ért valamit a világból. Ezt kö­veti a szülőkkel való megértő bizalom légköre. Minden, ami a társadalom megbecsüléséhez tartozik — jutalom, hivatalos eb- ismerése a munkámnak és sok egyéb - csak ez után jöhet.. W. E, KÉPEK A BELVÁROSIBÓL Pécs egyik legrégibb iskoláiénak él^^böl villantunk fel néhány képet riportunkban Schvoy Ferenc nyugdíjas tanár gyakorlati órát vezet Egy nehéz évközi munka: Homolai Gyuláné, matematika dolgoza­tok tucatjait javítja Az országos sportnapokra készíti elő a felsős lányokat Vass Ottó testnevelő tanár Boros János német árát tart a hetedikeseknek a nyelvi laborban At elmaradhatatlan pedagőgusnapl virágok. Főúttal Nagy lasáón& és Gőmöri Ferenc kapja őket

Next

/
Thumbnails
Contents