Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)
1974-05-11 / 127. szám
Bírálni jog és kötelesség Ma már nem ritka az olyan vállalat, intézmény, ahol kiegyensúlyozott, demokratikus a munkahelyi légkör. Egyes helyeken a vezetés céltudatosan teremtette meq és tartja fenn a szabad vélemény-nyilvánítás feltételeit, igényli és hasznosítja a dolgozók észrevételeit, bírálatát. Ez így is van rendjén, Az ilyen munkahelyi légkör híven tükrözi, hogy ezeken a helyeken nemcsak szólam a tulajdonosi jogból fakodó felelősség, hanem a mindennapok eleven valósága. A szabod vélemény-nyilvánítás és bírálat légköre szocialista társadalmi viszonyainkból fakad, szocialista demokráciánk kifejeződése. Mégsem számíthatunk arra, hogy ez a légkör bárhol is önmagától, automatikusan alakul ki. A példák sorát lehetne felsorakoztatni annak bizonyítására, hogy a munkahelyi pártszervezetek milyen erőfeszítéseket tesznek a szükséges feltételek biztosítására. E fáradozások eredményeként teremtődik meg a vezetők és dolgozók között a kölcsönös bizalom, s alakul ki az a légkör, amelyben szabad teret kap az emberi alkotókészség. Sajnos még nem minden munkahelyen ez a helyzet. Sok helyen gyakorta keserítik meg kisebb-nagyobb bosszúságok az emberek életét, nagyrészt olyanok, amelyek helyi okokból származnak, egyes vezetők magatartásának következményei. Személyes keserűségek ezek, de összegeződve kihatásuk már társadalmi kárt okoz. Különösen ott gyakoriak a konfliktusok, ahol a vezetők kiválasztása, nevelése során nem fordítottak elég gondot a hármas követelmény egységben történő érvényesítésére. Ahol a szakmai felkészültség és hozzáértés szerepét egyoldalúan eltúlozták, a politikai rátermettséget és a vezetőkészséget viszont lebecsülték. Esetleg a szakmai tudást és a vezetókészséget tekintették „mellékes körülménynek”. A vezetőkészség tekintetében megelégedtek azzal, hogy az illető korábban már töltött be valamilyen tisztséget, diplomája van, a szakembereknek jó véleményük van róla, „fentről” javasolják. De hogy tud-e bánni az emberekkel, milyen a viszonya az általa vezetett emberekhez, mi a közvetlen környezetének, a beosztottainak a véleménye a munkájáról és magatartásáról — azt már kevésbé vizsgálták. Ilyen helyen könnyebben történik meg, hogy oz emberek magukba fojtják bíráló észrevételeiket, vagy ha el is mondják, nem az arra hivatott fórumokon, hanem a folyosón, vagy a fehér asztal mellett, olykor névtelen levélben. Hiszen azt tapasztalják, hogy a vezetőt nem érdekli munkatársai véleménye, vagy ha kiváncsi rá, nem azért, hogy hasznosítsa, hanem mert úgy illik, és alkalomadtán „törleszt" is érte. Elgondolkodtató tapasztalat, amit több pártbizottságon is hallani lehet az utóbbi időben: egyes emberek csak azután mondják el őszintén a véleményüket munkahelyi problémákról, miután ígéretet kaptak, hogy feletteseik nem tudják meg, hogy név szerint ki mondott róluk bírálatot. És sajnos az sem egyedi, amit egy üzemi pártalapszervezet titkára fogalmazott meg: úgy látja, hogy oz ő vállalatuknál hátrányos következmény nélkül csak „lefelé" lehet bírálni. Mintha csak o vezetőknek lenne joguk a kritikához! Az ilyesmi hallatán cu emberben óhatatlanul az az érzés keletkezik, hogy egyes helyeken elszoktak a bírálattól. Vagy talán meg sem szokták, illetve nem tanulták meg kellően? Azt hiszem. mindegyik feltételezésben lehet valami túlzás, de sajnos igazság is. Mi lehet e jelenségek magyarázata? Az alapvető tényezők egyike alighanem óda vezethető vissza, hogy az elmúh években az élet minden területén kétségtelen és jelentős sikerek születtek. Munkánk eredményeire méltón lehetünk büszkék, ez jogos és helyénvaló. Az viszont már a legkevésbé sem helyeselhető, hogy egyes vezetőkben — az élettől kevésbé edzettebbekben — ezek a sikerek önelégültséget, sőt önteltséget keltettek. Szavakban olykor ők is szerény, áldozatkész egyéniségnek tüntetik fel magukat, de valójában beképzeltek, hajlamosak az elért sikereket kizárólag saját kiválóságuknak tulajdonítani, a felszínre kerülő fogyatékosságokat, hibákat viszont gondosan munkatársaik „asztalára” helyezik. Egyoldalúság lenne azonban csupán a vezetők magatartásában keresni a hibát. Azok a beosztottak is hozzájárulnak a kritikai légkör megfogyatkozásához, akik kényelmességből, meghunyászkodásból, pozícióféltésből húzódoznak bármiféle ellenvélemény, vagy bíráló szó kimondásától. Ki ne hallotta volna még oz efféle okoskodásokat: „kis pont vagyok én ahhoz, hogy tehessék valamit a helyzet megváltoztatásáért"; „minek szóljak, úgysem lesz változás, csak annyi, hogy legközelebb kimaradok a jutalmazásból." Nos, az ilyenfajta „kis pontokat” akkor sem menthetjük fel a felelősség alól, ha a bírálat néhol valóban bizonyos kockázattal jár, ha ténylegesen ki lehet maradni emiatt egyes helyeken a fizetésemelésből vagy a prémiumból. De ki mondta valaha is, hogy a szo- C'alizmus építése minden küzdelemtől, kockázattól, áldozatvállalástól mentes kényelmes sétaút? Ne marasztaljunk el azonban mindenkit, aki tartózkodik a nyilvános bírálattól. Akadnak ugyanis nem kevesen, akiket valamiféle kisebbségi érzés tart vissza ettől, attól tartván, hogy nem tudnák kellőképpen megfogalmazni, elóodni mondanivalójukat. Ök ezért nem szólnak a fórumokon, legfeljebb szűkebb körben. Azt hiszem, mindenki ismer ilyen embereket, akiket bátorítani, tartózkodásukat feloldani pártkerve- zeteink fontos feladata. Pártszervezeteink nem lehetnek csupán szemlélői a munkahelyi légkör alakulásának, hanem legyenek formálói is. Ha azt látják, hogy a kritika számára a feltételek kedvezőtlenné válnak, úgy cselekedniük kell. Ha pedig úgy érzik, hogy ehhez saját erejük kevés, ne várják, hanem kérjék, igényeljék a felsőbb pártszerv segítségét. Az irányító pártszervek pedig saját cselekedeteikkel és egész munkastílusukkal ösztönözzék arra az irányításuk alá tartozó pártszervezeteket, kommunistákat, hogy bátran éljenek a kritika fegyverével. Ahol ugyanis a párttagok, a dolgozók azt látják, hogy az irányító pártszerv a hatáskörébe tartozó vezetőknél nem tűri el az önteltséget, a kritika elfojtását, s időben fellép ellene, ott maguk is hasonló szellemben foglalnak állást és cselekszenek. Dr. Szabó Imre, az MSZMP KB alosztályvezetője Ifjúsági szolidaritási gyűlés Pécsett Tanácskozik a MEV ifjúsági parlamentje. Fote: Keller Gábor (Folytatós a 3. oldalon) Vííág proletárjai, egyesüljetek! ütemes vastaps kísérte o Societas Leonino polbeat együttes számát, amellyel tegnap délután Pécsett megnyitották az arab szolidaritási gyűlést. Az Orvostudományi Eayetem aulájában dr. Seres László, a POTE KISZ Bizottságának titkára üdvözölte az egyetemek, főiskolák küldötteit, az itt tanuló külföldi diákokat, valamint azokat a jelenlévő szovjet, NDK, jugoszláv, szíriai, palesztin, jotdániai, bahreini, kuwciti, costaricai, észak-vietnami és magyar delegátusok képviselőit, akik a Nemzetközi Diákszövetség hazánkban rendezendő XI. kongresszusára érkeztek. Ezt követően Sarkadi Nagy Barna, a KISZ Baranya megyei Bizottságának titkára ünnepi beszédében a következőket mondta: A világ haladó diák- mozgalmai sohasem maradtak közömbösek az adott kor nagy politikai kérdéseiben. Mi, magyar diákok is a nyílt politizálás, a cselekvő vélemény-nyilvánítás hívei vagyunk. Hirdetjük, hogy szolidárisak vagyunk az arab népek leghaladóbb rétegeinek harcával, a demokratikus átalakulásért, a teljes nemzeti függetlenségért, az iz- laeli agresszió következményeinek teljes felszámolásáért. Számunkra különösen világos, hggy a hosszú ideig tartó gyarmati elnyomás következtében a fejlődő országoknak milyen problémát okoz a megfelelő képzettségű szakemberek hiánya. Ennek megoldásához nyújt segítséget országunk azzal is, hogy ösztöndíjakat biztosít az arab országokból érkező diákok számára A nemzetközi helyzet jelenlegi állásának ismertetése után beszédét a következő szavakkal fejezte be: SzolidoriGus Hall M a^yarországon Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására pénteken baráti látogatásra hazánkba érkezett Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára. A ferihegyi repülőtéren Nemes Dezső, a Politikai Bizottság tagja üdvözölte az amerikai testvérpárt vezetőjét. A nagygyűlés szónoka, Sarkadi Nagy Barna ünnepi beszédét mondja A TARTALOMBÓL A befelező szakaszához közeledik n 'elü'iaiQ építése Húsleves j oea Szabc István Úttörőhöz Nemzetiségi tiimnapok Mohácson J4—05-07 Életmentő szűrővizsgálatok XXXI. évfolyam, 127. szám 1974. május 11., szombat Ara: 80 fillér tási nagygyűlésünk és Pécs város diákfiataljainak nevében támogatásunkról, segíteniaka- rásunkról' biztosítunk benneteket. Éljen és erősödjék a világ haladó diákszervezeteinek ösz- szefogása, a békéért, a barátságért, az antiimperialista szolidaritás jegyében. Ezután a Pécsett tanuló arab diákok pantomim játékot mutattak be amellyel tiltakozásukat fejezték ki Izrael háborús magatartása ellen, majd Szafik El Hcrrabi palesztin diák lépett a szónoki emelvényre. Beszédében reményét fejezte ki, hogy minél előbb maradéktalanul helyreáll a béke és megkezdődhetnek a békés hétköznapok a kozel-keleti térségben is. Az arab diákok színes, zenés, táncos műsora után a szovjet delegátus tagja, Alekszandr lljicsov emelkedett szólásra. Elmondta, hogy a lenini Komszo- mo| eddiq is. de ezután is a legmesszebbmenőkig támogatni fogja az arab népek igaz harcát, és egyetért minden olyan lépéssel, amely az igazságos és békés rendezés eszköze lehet Végezetül a szíriai delegátus tagja, Mohamed Szadik El Abszi fejezte ki reményét oz arab egység mielőbbi megvalósulása ügyében és szólította fel az antiimperialista harcra a küldötteket. A szolidaritási nagygyűlés a DÍVSZ induló dallamaival ért véget. szocialista városok KISZ-vezetöinek tanácskozása Ka zincbarcikán pénteken megkezdődött az ország szocialista városai KISZ-vezetőinek kétnapos tanácskozása. Nyolc szocialista város: Tatabánya, Százhalombatta, Dunaújváros, Ajka, Komló. Váipalota, Lenin- vórós és-a -'házigazda Kazincbarcika KISZ bizottságainak vezetőin kiVül részt vettek a megbeszélésen Borsod megye városainak ifjúsági vezetői is. A tanácskozáson megjelent Föcze Lajos, a KISZ Központi Bizottságának titkára is. A részvevők két szekcióban a várospolitikai tevékenység, valamint a KISZ-szervezetek és az ifjúsági klubok együttműködésének kérdéseit vitatták meg. A kulturális szekció ülésén Tóth Pál, a KISZ kulturális osztályvezetője azokról a lehetőségekről szólott, amelyeket 0 klubok nyújtanak a fiatalok szórakozásához, művelődéséhez, A szekcióüléseket követően került sor a szocialista városok csapatainak politikai vetélkedőjére. I Ifjúsági parlament a MÉV-nél Együtt keresni a megoldást... A fiatalokra jellemző számok egy fiatal üzemben, a Mecseki Ércbónyásrati Vállalatnál, ahal a dolgozók harminc százaléka számit az ifjabb korosztályhoz: Az elmúlt esztendőben ezren vettek részt közülük a különböző ifjúsági munkaverseny-moz- galmakban, és 59 ifjúsági szoI cialista brigád érte el, illetve | védte rneg a „szocialista" címet A harminc éven aluliak közül 158-an büsrkélkedhetnek azzal, hogy a „szakma ifjú mesterei", 88-on lettek „kiváló ifjúmunkások”, 203-an pedig a „kiváló ifjú szakmunkások”. Tavaly hat szakmában rendeztek „ki minek mestere" vetélkedőket, amelyek keretében 266 fiatal bizonyította tudását, szakmaismeretét. A kiváló :fíú mérnök, kiváló ifjú technikus mozgalom eredménye 175 dolgozat. ezek közül hatot országos értékelésre küldtek. A vállalat által szervezett betamtó- és szakmai tanfolyamokon 600 fiatal dolgozó vett részt. És végül egy kevésbé szívderítő, de a reális képhez feltétlenül hozzátartozó szóm: a MEV ifjú dolgozói közül 216-aii nem végezték el az á!talános iskola nyolc osztályát. A vállalatnak ez a gondja a MÉV műszaki klubjában tegnap megtartott ifjúsági parlamenten is központi téma volt, majd mindegyik felszólaló foglalkozott vele, hasznos javaslatokat tettek az iskolázottság javítása érdekében. Őszinte, bátor hangon .. A vállalatnál korábban megtartott „alapszintű” ifjúsági parlamentek küldöttei jöttek össze tegnap, hogy tolmácsolják a fiatalok véleményét, ké-
