Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)
1974-05-01 / 118. szám
Nemcsak a pénz... C etlik. Igazolom, hogy a Kos- suth-bányai „Dózsa” szocialista brigád a komlói Fürst Sándor úti iskolában 1973-ban 205 óra társadalmi munkával a tantermeket, s az iskola folyosóit ki meszelte, nagymennyiségű salakot rostált a sportpályák javítására, radiátorokat szállítottak... Igazolom, hogy a brigád megtekintette a bányász jellegű kiállítást, igazolom, hogy a 201-es csapat, a „Dózsa” brigád, 24 alkalommal adott vért. Molnár György háromszor, Cseh János négyszer, Molnár József háromszor... Háromszor, kétszer, háromszor ... Az elmúlt nyáron Iga'ra kirándultak, sátrat vertek, fürödtek, fociztak. Talán egy hét is eltelt, mire elmúlt az izomláz, mire a vádlik nem rándultak fájdalmasan, amikor a gumicsizmák megcsúztak a bányavágatok göröngyös útjain. A bánya nem tűri a gyenge embereket. Molnárék ciklusban dolgoznak - nem lehetnek céltalan mozdulatok, üres percek. Leszállás után megeszik a kenyerüket. s nincs többé megállás. Ketten a fúrógépeket állítják be, egy-egy ember a robbanóanyagért rohan, fojtást készít... Négy fúrógéppel dolgoznak, egymás fülébe ordítva sem hallják egymás szavát — igaz ők már mozdulataikkal is jól megértetik egymást. Olyan közölnivaló fúrás közben aligha akadhat, amelyet fejrándí- tásból meg ne értenének. Hat- van-hetven kétméteres lyuk a sziklába, mire kész, megérkezik a robbanóanyag, elkészül a fojtás. Ketten sűrített levegővel kifújatják a lyukakban ösz- szegyült vizet, port. A vágatban méterre is alig látni. Éles porszemcsék száguldoznak — a fúrás közben keletkezett vízpára, a szétporladt olaj szaga még a levegőben száll, akik fúrtak, még nyakig lucskosok, izmaikban vibrál még a fúrógépek dübörgése. Fél órán keresztül töltik a robbanóanyagot a lyukakba: negyven kiló dinamit rázza meg a bányát, száz méter távolságban is teleszórja az ember nyakát a vágat főtéjéből szitáló kőzet. Negyedórát várni kéne — öt perc után türelmetlenül téblábolnak. Most dől el, kidolgozta-e a roobantós a vágatot, nem döntött-e ki a már elkészült ácsolatot, egy rakáson maradt-e a kőzet? Persze, nincs türelmük kivárni, amíg elszáll a füst Egyetlen bányásznak sem mondok újat, egyetlen vezető sem csodálkozik — tudják, hiába tiltják... Lefeszítik a mozgó köveket, beépítik a felső ácsolatot annak a védelmében kezdik a rakodást. Két géppel — harmincöt-negyven csillét raknak tele. A sűrített levegő si- kolíva működteti a tankszerű rakodógépeket: négy és fél méter átmérőjű vágatban kettő dolgozik egymás mellett, egyetlen ügyetlen mozdulat és összeakadnak a kanalak. Ilyen azunban nincs. A kő szüntelen robajjal hullik a csillékbe. Másfél óra. Akkor felrakják a mellgerendákat, amelyek biztoÜNNEPI MELLÉKLET sítják a vájvéget beomlás ellen, beszerelik az oldalsó acélíveket, talán nyolcvan kiló is lehet egy-egy idom, meghosz- szabbítják a vasutat, a víz- és levegőcsövet így, a kőmunkahelyen. Most bonyolultabb munkát végeznek. Csak akkor robbantanak, ha a bányatérségben rajtuk kívül senki más nincs —. mostani munkahelyükön köny- nyen előfordulhat, hogy a robbantás közben kiszabadul a vágat fala mögött rejtőző metán. Molnárék még nem voltak gázkitörésben, de egyszer megérezték, hogy rendkívüli események következnek. A jó bányász érzi a közelgő veszélyt A pécs- bányai Imrei egy időben állandóan gázkitörésveszélyes munkahelyeken dolgozott — volt olyan hét, amikor tucatszor is elmenekültek, úgy viselkedett a vájvég, mintha szembe akarna velük rohanni. Nekik mindig sikerült a menekülés. Másoknak nem. Éppen a felső tartóívet rakták helyére Molnárék, a vágat úgy lehajlította az idomvasat, mint ahogy az ember a drótot meggörbíti. Elmenekültek. Három nappal később másik csapat dolgozott ott. Ketten meghaltak. A Molnár-csapat megalakulása óta (1968) 5729 métert fúrta magát előre. Ezerrel több métert hajtottak, mint amennyire a bánya vezetői számítottak. Pedig a bányában a terveket nem jószívűségből állapítják meg. Hat esztendeje Juhász Istvánra bízták, hogy alakítson egy fiatal emberekből álló brigádot, akik feladata lesz, hogy feltárják a széntelepeket Kos- suth-bányán. Juhász István azóta a pártbizottság titkára lett, akkor kitűnő érzékkel kereste, válogatta össze a fiatalokat. A fejtésekből, falazásból, bővítéstől és az akkori „köves" brigádokból toborozta az embereket A fiatal emberekből ver-# buválódott brigád átlagos életkora 25 év körül volt most 29. Mint ifjúsági brigád a Kossuth- bányai kiszesek büszkeségei lettek — mint szakemberek, az idősebbek méltó versenytársaivá váltak. Az alapítók közül már csak ketten dolgoznak együtt — időközben ugyanis többször a „Dózsa” brigádból erősítették fel a másik csapatokat Kissé kénytelenek voltunk visszakanyarodni a múltba — a régieknek kijár az emlékezés, ők voltak az úttörők. Ciklus szerint dolgoznak — mint említettük, üresjárat nincs. A népes reggel 5 óra 45 perckor indul, 6 óra 30 perckor megkezdődik a munka és 13 óra 45 perckor dobják le a szerszámot. Néha el is dugják. A kevés rossz, amit szeretnének kiküszöbölni, a szerszámokkal kapcsolatos. Előfordult hogy nem zárták el, mások elvitték, amíg a váltás megérkezett. Ök aztán visszaszerezték, de úgy eldugták, hogy saját társaik sem találták. Másik ütköző felület, amikor az egyik szak több métert hajt ki, mint a váltók. Ilyenkor aztán nem a legfinomabban kérik számon a lemaradást. Persze, mire kijönnek a bányából, nincs harag, a forró fürdővíz alatt elpárolognak az indulatok.- Mennyit keresel? Molnár György csaknem kimond egy számot, aztán mégis a brigádról, s a második műszakról beszélgetünk tovább. Amikor eldobják a szerszámot, csak az „első ciklus" ér véget. Nincs meg mindenkinek •’ nyolc általánosa - M. J. az idei vállalásban ígérte meg, hogy eleget tesz a brigád szabta követelménynek. Mások gépkezelői tanfolyamra, segéd- vájártonfolyamra járnak. Aztán a társadalmi munkák, szovjet csoportok fogadása, ifjúsági parlament, szakszervezeti taggyűlés, termelési tanácskozás. Patronáltak a vájáriskolóból egy árvát — arra gondoltak, majd náluk dolgozik, ha megkapja a szakmunkásbizonyítványt ... Elkél a segítő munkáskéz ... — Mégis mennyit keresel? Még nem válaszoltál...- Volt, aki egy hónap alatt 44 műszakot dolgozott Amikor a tűz után újjá kellett építeni a bányát, nem volt ünnepünk, nem volt szabadnapunk. Tízezer. Volt ennyi is. De ennek a mozgalomnak van óm egy olyan jelszava is, hogy élni! Én moziba is akarok menni, meg a tv-tornyot is megnézni. Hiába van pénzem, ha nincs időm. így értsd meg! Mert a tízezer nem mindig van, csak néhányszor. Mi azonban más követelményeket is tűztünk magunk elé. A pénz nagyon fontos, de a méregtől fel tudnék robbanni, amikor kis gyerekeket látok az utcán a szocialista brigádjelvényekkel játszani... — S az asszonyok ...! A fáradtság sem kutya, de hát még fiatalok vagyunk. Élni akarunk. Sokszor szombat délután a család indulna, de én meg csak odaragadok a székhez, az ágyhoz. Most hajtanunk kell. Az ózonban mindannyiunkban megfogalmazódott, hogy a pénz csak egyik része annak, amiért dolgozunk... Kudarcok. Szőke Feri, akit éveken keresztül gyámolítottak a vájáriskolában, mindössze e^y hónapig dolgozott a brigáddal együtt, aztán vette a kalapját s odébbállt. Más. A múlt esztendei munkájuk alapján elnyerték a vállalat kiváló brigádja címet. Ezzel személyenként 1500 forint pénzjutalom járt. Igen, de volt a brigádnak olyan tagja, aki bár a munkahelyen kifogástalanul dolgozott, egyébként nem tartotta magára nézve kötelezőnek, amit a többiek elhatároztak. Vagyis, hogy nemcsak pénzért kívánnak hajtani. Ök segítették a házát építeni, megértették, hogy ezernyi gondja között nincs mindig ideje a KISZ taggyűlésekre eljárni, hogy a közös kirándulásokra nem megy el, hogy... Sok mindent megértettek, de azt nem, hogy a munkaidőn kívül soha egyetlen percet sem áldoz a brigád közös dolgaira, így hát úgy határoztak, hogy az 1500 forintnak csak a harmadát adják ennek az embernek ... Kemény döntés, de a többieknek is keserű pirula volt, amikor fáradtan kiszálltak a bányából, s csak úgy feketén elballagtak társadalmi munkát végezni. Társuk pedig rohant haza. Csodálatos dolgokat művelnek. Az ember sokszor csak félve mer ilyen szavakat leírni — annyi minden csodálatosnak hitt emberi teljesítmény ma nagyon is természetes. Mégis bátorságot veszek, hogy egyszer róluk is ezt mondjam. Pedig hát nagyon Is sok helyről jöttek ők össze - itt váltak társakká. Molnár György balatoni gyerek, villanyoszlopon olvasta a hirdetést, hogy Komlón nagy a cécó, az egyenruha is tetszett, jött. A Radios Kálmán bányászgyerek, 6 meg előbb festő szakmát tanult... Cseh János, Cellár László, Bagladi György, Molnár József, Salamon József, Schmidt László, Bagladi László, Horváth György, Baka István, Schmidt Sándor, Topp József, Vajnics József, Gáspár Ferenc, Kiss József... ahány ember, annyi sors, annyi álom, annyi indulat... S mégis találtak közöset Megbeszéltük, hogy másodszor a Kossuth-bányai verseny- irodában találkozunk, ott beszélgetünk még egy kicsit Mór több mint egy órája várom őket, amikor Pavlicsek József körletvezető szól, hogy kicsit késnek, mert víz tört a vágatba, és hát a ciklust azért Mol- nárek teljesíteni akarják. Valahonnan a forrásvíz utat talált hozzájuk. Felettük régi bányaművelet húzódik, azon keresztül jön a víz. Harminc-harmincöt fokos víz zúdul a nyakukba. Schmidt Sándor és Topp József kiszálltak a csapatvezetővel, talán a lent maradt négy ember most már be tudja építeni az ácsolatokat Schmidt bányamentő — most készül a vájárvizsgára. Most neki segít a brigád a házépítésben. Műszak után .,. Pedig hát a mostani munkahelyük olyan, hogy mire befele menet az anyagot behordják, remegnek a lábaik. Nem csak hősi pillanatokban kell segíteni társaikon — mondják. Amikor a szegény Czine György ■ meghalt, természetes volt, hogy a Schmidt; a Molnár Gyuri, a közelben levő mentők és mások is szinte tíz körömmel törtek maguknak utat, hogy ki-, szedjék az omladék alól. Nem sikerült. A házépítés igen. Talán kevésbé lehet erről nagy szavakat mondani, mert a felkúszó falakra nem lehet felírni, hogy építése közben közösség formálódott Lombosi Jenó Érdek és érdekeltség A szocializmus társadalmi, politikai kérdései között fontos helyet foglal el az érdekviszonyok megismerése, az érdekek rangsorolása, összehangolása. Ehhez a nagy jelentőségű problémához sok felől lehet közelíteni. Napjainkban, amikor még munkamegosztásbeli és szociális különbségek léteznek az emberek között, nagyon fontos annak a kérdésnek a vizsgálata, milyen elvek szerint kell a javakat szétosztani. Jól ismert tétel, hogy a szocializmusban az anyagi javak elosztásának mértékét még nem a szükségletek szabják meg, hanem a végzett munka. A munka szerinti elosztás egyenlőséget és egyenlőtlenséget is tartalmaz. Egyenlőséget a termelési eszközökhöz való viszonyban, a munkához való jogban, egyenlő felszabadulást a kizsákmányolás alól, de egyenlőtlenséget a fogyasztás színvonalában — éppen azért, mert egyenlő mércével, a végzett munkával mérik az embereket, akik pedig szakképzettségükben, képességeikben, ügyességükben és mindezek alapján produktumuk nagysága tekintetében különböznek egymástól. Ezért az alapvető érdekek közössége mellett fennmaradnak az egyéni és csoport- érdekek. Csak e részérdekek számításba vételével, a társadalmi érdekek iránti figyelem felkeltésével, a közös és egyéni érdekek közelítésével, vagyis megfelelő érdekeltség biztosításával lehet előre haladnunk. Már Lenin nyomatékosan hangsúlyozta a személyes anyagi érdekeltség és a szocialista termelés általános fejlődése közti elszakíthatatlan kapcsolatot A munka szerinti elosztásról és az anyagi ösztönzésről szóló lenini tételek helyességét a szocializmus építésének nemzetközi tapasztalatai igazolták. Az egyenlősdi, az anyagi érdekeltség megsértése vagy helytelen értelmezése mindig káros következményekkel járt A gazdasági reformok hazánkban is és a Szovjetunióban is nem utolsósorban arra irányulnak, hogy a személyes anyagi érdekeltség jobban kapcsolódjék össze a kollektíva anyagi érdekeltség éveL Természetes, hogy az emberek nem egyformán ismerik fel érdekeiket. Ezért is sokszínű a társadalmi közgondolkodás és magatartás. Vannak még, akik a közvetlen létérdekeken túlmutató érdekeikről nem vesznek tudomást Mégis teljesen hamis lenne az emberek felosztása olyanokra, akik anyagi ösztönzéssel, és olyanokra, akik erkölcsi ösztönzőkkel, ideálok felmutatásával késztethetők eredményes tevékenységre. Helyesebb abból kiindulni, hogy minden ember szükségleteihez hozzátartoznak a megfelelő színvonalú anyagi életfeltételek, és ez alól a széles látókörű, öntudatos ember sem kivétel. Nem az a baj ugyanis, hogy az emberek latba vetik energiáikat anyagi szükségleteik kielégítéséért, hanem az, ha szükségleteiket közösségellenes eszközökkel elégítik ki. Az anyagi érdekeltség elvének következetes és ugyanakkor rugalmas — az ember másfajta érdekeit is figyelembevevő — alkalmazásában kifejezésre kell jutnia egyrészt az elvégzett munka és a szükségletek kielégítése közti összefüggésnek, másrészt az egyéni és a társadalmi érdek kapcsolatának. Az így felfogott anyagi érdekeltség nemcsak az egyén hasznát szolgálja, hanem egyúttal közvetlenül érzékelhetővé is teszi számára munkájának összefüggését a társadalom egész tevékenységével. Ezáltal megalapozza, növeli az egyes dolgozó felelősségérzetét. Saját céljával kerül azonban ellentétbe az anyagi érdekeltség akkor, ha megszűnik a kapcsolat a végzett munka és az egyéni jólét alakulóra között, ha az élet- színvonal nem megalapozottan, a jobb munka eredményeként emelkedik, vagy ha a jobb munka nem nyeri el jutalmát, ha a „jó munkás” és a „jól kereső munkás” fogalma nem esik egybe, vagy ha az anyagi érdekeltség konkrét formája az egyéni érdeket elszakítja a közösségi érdektől és szembe állítja vele. Ide tartozik az is, hogyan tükröződnek a közgondolkodásban, a közvéleményben a jólét növekedéséből származó jelenségek. Megfigyelhető, hogy a szocializmus építésével együtt emelkedő jólét, egyes rétegekben az egyéni igények túlzott felfokozásával jár: egyoldalúan bizonyos fogyasztási cikkek megszerzésére irányul a figyelmük, és másokat is, valódi értékeik helyett, aszerint minősítenek, hogy birtokolják-e ezeket a javakat vagy sem. Egyesek készek ezt a jelenséget az anyagi érdekeltség alkalmazásának rovására írni. Ez a megközelítés azonban helytelen. A szocializmus építésének ugyanis egyik legfőbb és közvetlen célja a népjólét emelése, s ennek egyik szükségszerű következménye a lakosság ellátása alapvető fogyasztási cikkekkel, majd egyre inkább tartós fogyasztási cikkekkel is. Teljesen alaptalan ettől félteni a szocializmus jövőjét. Aki ugyanis úgy törekszik nálunk egyéni jólétének emelésére, hogy képességeinek megfelelően dolgozik és munkája szerint részesedik a megtermelt javakból, az a szocialista társadalmat erősíti. Az anyagi érdekeltség ofkai- mazásának a szocialista közgondolkodás fejlődésére tett hatása attól is függ, hogy gyakorlatilag átfogja-e a dolgozók összességét, s hozzászoktat-e minden munkaképes embert ahhoz, hogy jólétének növelését kizárólag jó munkával, tehát a társadalom jólétének arányos növelése útján keresse — vagy pedig olyon rések mutatkoznak, amelyekbe beszivároghat az erkölcstelen és törvénytelen magatartás, a kispolgári önzés és élősdiség. Ha az anyagi ösztönzés elvének érvényesítésével nem jár együtt a társadalom erkölcsi-politikai nevelése, valamint a szocialista elveket valló közvélemény eleven, valóságos befolyásának növekedése, akkor átmenetileg nagyobb mozgásszabadsághoz juthatnak a társadalomellenes magatartásformák. így egyesek felhasználhatják az egyéni és a társadalmi érdek közötti eltéréseket magáncéljaik érvényesítésére. Lehetőség nyílik arra, hogy ideig-óráig fegyelmezetlen munkával is elérjenek olyan bért, amelyért mások becsületesen megdolgoznak; ösz- szeköttetéseik révén hozzájuthatnak olyan dolgokhoz, vagy elérhetnek olyan funkciókat, amelyekhez mások társadalmilag hasznos munkájuk és tényleges rátermettségük alapján sem jutnak hozzá. Elhatározott célunk úgy fejleszteni társadalmi-politikai viszonyainkat, hogy ezek a jelenségek egyre kisebb mértékben fordulhassanak elő. Amíg a szükségletek kielégítéséhez csak korlátozottak a lehetőségeink, addig teljesen jogos — és szükséges — annak az elvnek a fenntartása, hogy azok részesüljenek nagyobb mértékben a megtermelt javakból, akik képességeik szerint legtöbbet tettek ezek létrehozásáért. Ehhez az elvhez hozzátartozik az is, hogy ne lehessen anyagi javakhoz jutni erkölcsi értékek feláldozása árán. Vagyis az anyagi elismerés megszolgált fizetség legyen a társadalom érdekében nyújtott teljesítményért, és szolgáljon alapul az egyén sokoldalú fejlődéséhez, kulturális és erkölcsi kiteljesedéséhez. Pozsgay Imre
