Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)
1974-05-01 / 118. szám
Tavaszünnep, harci ünnep A május 1-i nép- és munkásszokások történetéből A nemzetközi munkásság legnagyobb közös ünnepe május 1. eredete visszavezethető o természeti népek ősvallásának idejére, amikor a zsendüló nyárkezdet kollektív ünnepét jelentette, Ez az ünnep a népek emlékezetében és gyakorlatában mindmáig megtalálható a történelmi korok változásai során, s ma is él az összes európai népek szokásanyagában, o falvakban épp úgy, mint a városokban. Május első napjának előestéjén, vagy hajnalán egy legoly- lyczott lombosfát, fenyőágat vagy „zódágat” állítanak fel a házak elé, vagy kitűzik az ablakba, házra, majd a nap valamelyik időszakában táncot, vigalmat, mulatságot rendeztek a fiatalok a mójusfo körül. A nap elmúltával vidám mulatság közepette „kitáncolták" a májú sfót Az egymást váltó korok áj meg új arculatát mutatták az ünnepnek. Említettük mór a természeti népek tavaszkezdő szokásait. A, ókorban a görögöknél „virágünnepeket" tartottak ekkor. A rómaiaknál a termékenység istennőjének Maia-nak ünnepét tartották e napokban. Róla nevezték el magát a május hónapot is, s miután az európai népek átvették o római kalendáriumot, Maio ünnepe átment a népek gyakorlatába. A germán természetkultusznak is megfelelt ez a természetünnep. Mójusfaállítás hozónkban: a szokás germán—szláv közvetítéssel jutott el hozzánk, bár ázsiai rokonnépeink szintén ismerik e tavaszünnepet. Nálunk leginkább nemzetiségi környezetben (német, szlovák) él a mójusfaállítás szokása. De a székelyek és anyaországbeliek fs magukénak tartották és vidé- kenkint számos értékes változattal gazdagították. Első írásos nyoma Debrecenből datálódik. 1699-ből, ahol az ott állomásozó Marsigli ezred francia—vallon katonái táncoltok kardtáncot a májusfa körül. A mójusfaállítás tehát nemcsak kollektív tavaszünnep, ho- nem szerelmi szimbólum is. A legény ezzel tett vallomást, $ ha viszonzásra talált, a fa „ki- táncolásakor” a lány neki ajándékozta a fára kötött kendőket Hosszan lehetne még sorolni az e nappal kapcsolatos szokásokat, de fneg kell jegyeznünk, hogy a pogány tavaszünnepre való emlékezés miatt sem az egyházi, sem a világi hatalmak nem nézték jó szemmel az ünnep megtartását és számos tiltó rendelkezést hoztak ellene. Különösen okkor kezdték üldözni e nap hagyományos módon való megünneplését, amikor a nemzetközi munkásmozgalom 1889-ben a világ munkásainak ünnepévé nyilvánította. fgy lett a legszebb tavaszi ünnep, melynek hagyományai évezredekre visszanyúlnak, a munkásság vílógünnepe. Formai megnyilvánulásai: májfa, zöldág, mulatság, tánc, majális, megmaradtak, de az ünnep lényege forradalmi tartalommal telítődött A II. Internacionálé alakuló kongresszusa 1889-ben Lavigne, francia küldött javaslatára kimondta, hogy a munkások minden országban és minden városban egyidejűleg, egy meghatározott napon követeljék a 8 órás munkanap bevezetését. Május 1. napját jelölték meg erre, mely napnak már voltak előzményei a munkásmozgalomban is. 1531. május 1-én volt az első európai munkástüntetés az olasz Lucca városban; s utaltak az 1886-os chicagói véres események emlékére is. A II. Internacionálé felhívása nyomán mór 1890-ben a munkások százezrei vettek részt a május 1-i felvonulásokon, tüntetéseken. Hazánkban első ízben 1890- ben ünnepelte a főváros és több vidéki város munkássága e napot. Budapesten a Városligetben volt a nagygyűlés, amelyen 60 000 munkás vett részt. Az ográrproletariátus 1891-ben kapcsolódott be o munkásünnep megtartásába. (Orosházi véres május 1.) Orosházán és Békéscsabán összecsapásra került sor a tüntetők és a katonaság között. Hódmezővásárhelyen 1893-ban Szántó Kovács János volt a nagygyűlés szónoka. Ebben az időben terjedtek el a május 1-ével kapcsolatos munkásdalok is, amelyeket évtizedeken át énekeltek: Indulj munkás tüntetésre Május hónap elsejére. Nemzetközi munkásünnep. Minden munkás ülje azt meg. Éljen a munkás szabadság. Éljen a munkásI A fővárosban csők 1899-ben engedélyezték a felvonulást első ízben. Az ünnep fő jelszavai a 8 órás munkanap, a munkás- védelmi törvények, majd a századfordulón az általános választójog követelése. Ekkor már általánosan ismertté váltak az e naphoz kapcsolódó dalok: Itt vem újra május elseje, A levegő dallal van tele, lengedezzük hót mi is dalunk, Mindnyájan testvérek vagyunkl Igen népszerű volt, s főként a Viharsarokban terjedt el az alábbi májusi munkásdal: Májusi reggel biborpirja vonja körül az eget, Fodrosszélű forradalmi vörös zászló integet. S mintha mondni volna készen: Talpra, sorba emberek, logotokért, szabadságért egy világgal küzdjetekl A május 1-i dalok között a legnépszerűbb volt o Csizmadia Sándor szövegére énekelt, s Hódmezővásárhelyen dal: gyűjtött A kikelet hívogató szózatára. Felpattan a műhelybörtön ócska zára. Virágillat, enyhe szellő jár a réten, Csak a gyáva marad most meg börtönében. Tegyetek le fúrót, vésőt, kalapácsot. Élvezzük, bár egy napra a szabadságot, Nemsokára úgy is bőven lesz belőle. Meg ne ártson, szokjunk hozzá jóelőre! 1919. május 1-én a Tanács- köztársaság vörös fővárosának virág- és zászlódíszbe öltözött utcáin százezernyi felvonuló ünnepelte az első szabad május 1 -ét. a proletár államot, s széliében énekelték a régebbről ismert májusi dalokat: Piros zászlónk, vörös zás zlónk, lobogtatja a szellő, Jer alája, jer alája, te jogtalan szenvedő, Testvérünk vagy mért ne tartanál velünk? Ha munkás vagy nem lehetsz te ellenünk. 1945 az első szabad május 1. éve. Ekkor vált hazánkban is hivatalos munkaszüneti nappá, amikor az ország valamennyi városában, községében felvonulásokon, népünnepélyeken vesz részt a lakosság minden rétege. 1900. május elsején történt A XIX. század második “ felében élénk kapitali- zálódási folyamat ment végbe Pécsett A kisipari műhelyekből ipari üzemeknek és gyáraknak egész sora alakult ki a századfordulóra. Együtt járt ezzel az üzemi munkásság létszámának nagymérvű gyarapodása. A pécsi munkásság a század- fordulón már élénk munkás- mozgalmi életet élt 1900. évi május elsejét egésznapos program keretében k'vánták megünnepelni. A délelőtti program szerint az ünnep reggelén a Tettyén gyülekeznek, ahonnan 9 órára nagygyűlésre vonulnak ás Gyár utcába. Déután mulatság az üszögi Kiserdőben, Hazát a népnek! Különös jelentőségük volt az 1957. május 1-i ünnepségeknek, amelyeken a dolgozó tömegek immár a levert ellenforradalom fölötti politikai és eszmei győzelem jegyében hitet tettek a szocializmust építő népköztársaság és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány mellett Nagy Dezső A pécsi szociáldemokraták ünnepi gyűlése, melyet a Gyár utca 7. szám alatti Munkásképző Egylet udvarára hirdettek (Zrínyi u.) 10 óra tájban kezdődött el, mintegy 300-400 szervezett munkás részvételével. A tudósítás szerint a munkások vörös jelvényt viseltek: a je'vény szalagján kalapács és véső, 1900. május 1. keltezés, alatta „Jogot és védelmet a népnek I" jelmondattal. A hatóság kiküldöttjeként a rendőrkapitány kíséretében a rendőrbiztossal és hat rendőrrel jelent meg a gyűlésen. Az ünnepi gyűlés elnökévé Schmidt Gyulát, jegyzőjévé Kirsteier Jánost választották meg, akik a hatóság kiküldöttjével együtt az emelvényen levő asztalnál foglaltak helyet. Az emelvényen kifeszitett nagy vörös lobogó „Éljen az általános és titkos választási jog I" jelmondat. Alatta jelképes dekoráció. (A Pécsi Figyelő tudósítója szerint leláncolt rabot ábrázolt). Végh József beszélt oz ünnep jelentőségéről. Beszédében kifejtette, hogy május elseje a munkásság nagy ünnepnapja. A munkásság elvei melletti küzdelmében százan és százan vesztették életüket. A hatalmasok könyörtelenül le- gyilkoltatták azokat, akik szem. be mertek szállni velük, a munkásság jogaiért. Ezen a napon — mondotta -, nemcsak a munkásság elvérzett vértanúiról, de a börtönt szenvedett, vagy ma is börtönben sínylődő elvtársainkról is meg kell emlékeznünk. Szólt az általános titkos választási jogról, amitől a munkásság megváltását, jobb jövőjét reméli. Ezért kell és érdemes szervezkedni, küzdeni, harcolni — mondotta továbbá — s ha a hatalmasok nem adják önként, majd eljön a leszámolás napja, amikor a millió és millió munkás egy szervezett egészet képez, s ekkor majd eljön az o május elseje, amikor a munkásság ki fogja vívni jogait. A program szerint délután fél 3-kor indulnak az üszögi Kiserdőbe. A délelőtti gyűlés egyik szónoka, Horváth József figyelmeztette a munkásságot, hogy délután kisebb csoportokban mennek Dszögbe, „mivel oz ünnepélyes felvonulás tiltva van, s ne adjonak alkalmat a rendőrségnek, hogy velük foglalkozzék.” Ennek ellenére már induláskor „néhány százan lehettek", s a Gyár utcai egyleti helyiség udvarából csoportokban vonultak át a Ferenciek utcáján, a Király és a Kossuth Lajos utcán a Búza térig, onnan a Pólya (Zsol- nay u.) utcán át o Kiserdőbe, mondja egy szemtanú. A hatóság tiltó rendelkezése ellenére a pécsi munkásság felkészült a demonstrációs felvonulásra. Persze, a hatóság sem tétlenkedett ezalatt. Két főszolgabíró, egy csendórszázados, továbbá egy csendörőrmester megerősített csendőrőrjárattal „ügyelt fel a rendre”. Az ellenforradalom időszakában az MSZDP és a szakszervezetek majálisokat és helyi szakmai ünnepségeket rendeztek, központi ünnepélyt a hatóságok csak egyes években engedélyeztek. A kommunisták szervező munkája sok esetben harcos tüntetéssé tette ezekben oz években a munkásünnepet kA indent, mit múltunk em- lékeként őrzőnk, a munka hagyott ránk. Obszi- dián ökölkövek, agyagtálak, bronz lándzsahegyek, a földművelés első eszközei... Bármit nézzünk múlt s mai világ darabjaként, a munka tekint ránk. Az, ami emberré tette az embert. Tananyag. Múzeumok zsúfolt termei. Évezredek óta földhöz tapadó romvárosok. Alapfogalmak: termelőeszköz, termelési mód. termelési viszonyok. Mesterségek: kovács, pék, ács, szabó, kőműves. Munka, munka, munka. Születésűnktől halálunkig ez fog körül bennünket. Lábunkra cipót, a cipő alá utat, lejünk Iölé fedelet, gyomrunkba étket a magunk s mások munkája teremt. Dolgozni kell, mert élni kell. Csak eny- nyi lenne? Volt, van, amikor csak eny- nyi. Robotolás, gürcölés, a kenyér diktálta kényszer. S mégis, még akkor is a veríték patakjaiban megbúvik az öröm néhány cseppje Az egyenesre vágott tarló, a függőónnal összesimuló fal, a hibátlan kelme. Nem "minden munka szép, de minden dolgot csinálhatunk jól, szépen. S az ember teremtő erejének ez a legfőbb ösztönzője. Ha akarja a jót, a szépet, ha a munka szülte javakat megtoldja az örömmel. Orom? Azl Á szép munka öröme Minden második ember aktiv kereső az országban, azaz fizetett munkája van, napról napra ismétlődő kötelezettsége. És öröme mennyinek, valamennyinek? Jó lenne. A szép munka örömét még sokan nem kutatják, nem érzik, ám sokan már meglelték, meglelik. Elég hozzá a társak bólintása, egy erős kézszoritás, néhány mondat műszak után az öltözőben. Olykor még ez sem kell, pusztán annyi, hogy magunk tudjuk: jól csináltuk azt, ami elvégzésre várt. Olykor meg az gyarapítja az örömöt, hogy a nevünket mondják, kitüntetést, oklevelet, jelvényt nyújtanak át, jutalmat. Társadalmunkban az ember rangját a munka adja, s az kell, hogy csak ez adhassa. A jó munka. Ami szép Is, mert e kettő egy. Jól dolgozni az tud, aki szereti azt, amit csinál. S ha szereti, akkor örömét leli benne. Ennyire egyszerű ez? A gondolatok zsinórja egyenesebb, mint az ismétlődő napoké. Az nemegyszer összekuszálódik, csomók hurkolódnak rajta, kö- römszakasztó bogok. Mert elveheti, s el is veszi az öröm hevét a silány anyag, a rossz szervezés, a szentségeléssel ösztökélt kapkodás. A felületesség, a gorombaság, a munka látszatát a munkánál többre tartó ügyeskedés. Jó lenne úgy dolgozni, hogy minden rendben legyen, a percek, az órák csak az örömöt gyarapítsák. Jó lenne ez, de a valóságot nem cserélhetjük fel a mesék világával. A társadalom egészének vezérlő elve nem egyszerre, egyformán termékenyíti meg valamennyiünk cselekvését. Küzdelem ez is, munka, az emberibb ember formálásáé. A mai ünnep előtt heteken át versenyvállalásoktól volt hangos az ország. A párt XI. kongresszusa tiszteletére ■ ■ ■ így kezdődtek a hol tartózkodó egyszerűséggel, hol célratörő magabiztossággal megfogalmazódott mondatok. Kemény helytállást igénylő hónapok jönnek. Az adott szó kötelez. Több lesz a munka? Igen. Am a harmincadik esztendejét éljük annak az újkornak, melynek minden gondja, baja, sikere, boldogsága a mienk. Van tehát tapasztalatunk, gyakorlatunk abban, miként birkózzunk meg a többel, hogyan dolgozzunk a jobbért, miként öntsük egy formába, kovácsoljuk egy alakba közösség és egyén érdekét, célját, akaratát Mészáros Ottó És folyt oz erdőben a népmulatság, látszólag nem volt semmi olyan mozzanat, ami a félelmetes vörös május elsejét jelezte volna. A nép hat óra tájban kezdett hazaszállingózni. A hatóság és a kiküldött tudósító fellélegzett: „Az idei május elseje is ebben szép csendesen elment". Igen, a nap elmúlt, de nem az este! A kiserdei mulatságon ugyanis nemcsak azok a munkások vettek részt, akik kisebb- nagyobb csapatokban érkeztek a városból, de igen sok környékbeli falusi munkás és földműves is összegyűlt, továbbá o városból kirukkoltak a proligyerekek és a legénykék is. Amikor aztán este hét óra tájban feltűntek a Kiserdőből jövő csoportok, a Pólya utcán már egész néptenger hullámzott. Ezeknek a felvonulását akadályozza meg a rendőrség, ha tudja! Sem a Pólya utca elején, de még a Balokány táján sem merték szétoszlásra szólítani a tömeget, egészen a mostani Fémipariig. Itt aztán, vagy valamivel előbb, a volt „Fehér Farkas" beszálló vendéglő előtt „kellő számú” rendőrrel magasrangú rendőrtisztek várták a tömeget és szétoszlásra szólították fel őket. Azok azonban nem akartak oszlani. Munkásmozgalmi dalokat énekeltek és éltették a szocialista demokráciát és sem a lovas, sem a gyalogos rendőrök „nem igen imponáltak nekik” Időközben a szociáldemokrata vezetők egyezkedni kezdtek a rendőrséggel, de az általános zűrzavar közepette nemigen tudták fenntartani a rendet. A szorult helyzetbe került rendőrfőkapitány a kaszárnyában készenlétbe állított katonaságot hívta segítségül, de elkésett, mert mire a kivezényelt két század baka a Malom utcához ért, a néptömeg már feljutott a Kossuth Lajos utcába. A rendőrbiztos újabb segítség után nézett. A városházán talált is tíz rendőrt, akikkel a Sörház utcánál akarták a tömeget szétoszlásra bírni. Hiába volt azonban minden erőlködés, az csak vonult tovább, folytonosan szocialista jelszavakat hangoztatva. A Király utcában újabb tíz rendőr állt útjukba, akik kordont akartak vonni, de a tömeg egyszerűen magával ragadto őket És ment a városháza előtt, a Ferenciek utcájába. A rendőrség magatehetelen volt, legfeljebb néhány gyereket és si- heder legénykét vitt be a „torony alá", mert az idősebbekkel nem bírt. A tüntető tömeg folytonos éneklés és jelszavak kiáltozása közben nyolc órakor érkezett meg az egyleti helyiség udvarába. Maga a szemtanú laptudósító így nyilatkozott a pécsi munkásság május 1. esti bevonulásáról: „Bizony, pompásan festett oz egész félórai harc, lovasrendőrök magaslottak ki a tömegből, meg a főkapitány és a kapitányok cilinderei, a rendőri kalpagok fehér tolla lépten- nyomon eltűnt, s vitte magával Pécs város egész rendőrségét a szabadjára eresztett tömeg, le a szociáldemokraták helyiségébe". A főkapitány a szociáldemokrata vezetőket okolta a történtekért, ők meg a rendőrséget. Ezután közösen szétoszlásra szólították fel a tömeget A szociáldemokrata vezetőség kijelentette, hogy az egyleti helyiségben este tánc- mulatság lesz, s ők „felelősséget vállalnak a rendért”, de azért is, hogy „az utcákon, nem lesz csoportosulás”. A tömeg szétoszlott Ha nem is vesszük szó szerint a Pécsi Figyelő 1900. május 3-án megjelent tudósítását, mely azt állítja, hogy „negyed 9-re már mi sem volt a derék heccből", de tárgyilagosan azt is megállapítja, hogy a rendőri segítség ismét szép sikerhez juttatta a szocialistákat, mert azok megint hivatkozhatnak a hatalmi erőszakra és jogfosztásra. Dr. Kovács András DnSfiBSE 7
