Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)

1974-05-29 / 145. szám

1974. május 29. DUNÁNTŰLI NAPLÓ Forrai István néptanító örököse az egész község Kórus-sziget Magyarszéken dalos ünnepre készülnek: o falu 500 éves fenn­állásáról és a helyi kórus 50. jubileumáról emlékeznek meg a hét végén. Alkony; fények, hazatérő sze­kerek, csöndes fő utca. A falu nagyobb része kinn a határban, innen a csend, annál élénkebb a tanácsháza egyik irodahelyi­sége. A kórus vezetősége ta­nácskozik javában a tenni va­lókról. Ötven éY.~ A magyarszéki Forrai István Vegyeskórus kettős jubileumot ünnepel, Most ötven éve alakult első ízben dalárda a faluban, alapító karnagyuk, Rostás Pál tanító vezetésével. Egyházi és nemzeti ünnepeken énekelt ez a férfikar 1939-ig megszakítás nélkül, majd 1943-ban Tornai Nándor tanító szervezte újjá az együttest már női szólamokkal is kiegészítve. A felszabadulás után ugyancsak ő újította meg ..önképzőköri énekkar” néven a kórust, amely nem szűnő lel­kesedéssel szolgálta karnagyá­val együtt az új lélegzetű, pezs­gő hazai dalkultúrát. Bejutottak a centenáriumi dalosverseny or- ’ szagos döntőjébe is, ahol — a népi kórusok csoportjában — a III. helyen végeztek. Karnagyuk áthelyezésével ismét hosszú szü­net következett, egészen 1964- ig. Akkor Nagy József tanító indította el és fogja össze az­óta is a kórust, amely szép si­kerekkel működik jelenleg Ma­jor Péter karnagy irányítása mellett. Sokat szerepelnek a környező községekben, a du­nántúli kórustalálkozókon, de kaptak meghívást Szolnokra, Székesfehérvárra js. Mindenütt nagy szeretettel fogadták őket Élvezetes, kulturált muzsikájuk­ról a szakemberek is elismerés­sel szóltak. Legutóbb a „bronz­koszorú, diplomával" fokozatot szerezték meq az országos mi­nősítésben, Baráti kapcsolatot ápolnak Dunaszekcső és a Tol­na megyei Tevel kórusaival, A megtartó erő A vezetőség tagjaival beszél­getve sok mindent megtudtam a kórus mai életéről is. Egy éve „fiatalítottak", az idősebbek elbúcsúztak, helyükbe 17 tizen- és huszonéves fiatal lépett. Va­lamennyien megtanulták és szívből éneklik a kórus teljes — mintegy 20,' többségben négy­szólamú darabból összeállt — műsorát. Népdalcsokortól, a reneszánsz madrigálokon át Bárdosig és Kodályig színes, változatos ez a repertoár. Sok és nagy munka áll mögötte. Bá­nyászok, tsz-tagok, néhány nyugdíjas és a fiatalok — na- gyobbára kétkezi munkások — muzsikában felüdülést kereső szép és fegyelmezett munkája. És tsz-asszonyok munkája, akik nemcsak az esti tv-nézésről mondanak le, hanem a házi­munkájukat halasztják — he­tente kétszer — este 10 utánra, amikorra a próbák véget érnek. Ma, amikor évről évre sajná­latosan fogyatkozik a városi és falusi kórusok száma, a ma­gyarszéki vegyeskar eay kis szi­get a kevesek közt is. A dalsze­retet, az együtténeklés szép ha­gyományának dús virágot ter­mő szigete. Mi tartja össze, mi tartja meg őket ennyi ideje? Próbál a magyarszéki «'egyeskórus Erre keresem a választ — álta­luk: Villuth András tsz-könyvelő, a kórus titkára: — A dalszeretet öröklődött, apáról fiúra. Hiányzott ez a da­lárda, mikor nem volt... És persze az utazások, a szereplé­sek, a névnapi felköszöntők szokása, a közös vacsorák — ez mind együtt.,. Szolqa Pál pénzügyi előadó: — Borvidék ez kérem, sok szép nótával, daloló kedvvel, pincézéssel. Ez is összetartó erő .,. Nagy József tanító: — Kitűnő közösség, család­ként szeretik egymást öregek és fiatalok. De talán a leg­fontosabb: a komlói ÁFÉSZ a fenntartónk. Jó szívvel és sokat áldoznak a kórusunkra. Leg­utóbb 60 000 forintért új egyen­ruhát csináltattak ... Mindezen túl — valameny- nyien említették — q szereplés lehetősége, — az, hogy célt látnak maguk előtt. — a leg­főbb megtartó erő. Bár sokfelé követnék példájukat! A névadó emléke Este megélénkül a klub kör­nyéke. Jön a bányász, a t^z-fo- gatos, a nyugdíjas, a főkönyver lő, a háziasszony és a diák­lány, elegáns dzsörszé ruhájá­ban. Többségük kezében tejes­kannák. Jönnek a próbára — szomszédban' a tejgyűjtő — „egy füsttel" azt is elintézik. S mialatt Major Péter keze nyomán hangképző skálák ível­nek le és föl, szót váltok az egyetlen ma is aktív alapító kó­rustaggal, Schaff János nyugdí­jas bányásszal, akj 15 évesen ott dalolt a mai együttes fél százados elődjének tenor szó­lamában is: — Mire emlékszem szíve­sen?.,. A Forrai István tanító úrra. Ő alapozta meg itt a dal- kultúrát. Szép szál, kemény em­ber volt, és gyönyörűen orgo­náit, feleséqe meg énekelt a templomban. De mozgalmi em­ber is volt... Ö tanított meg bennünket 19-ben arra, hogy „Fő/, föl ti rabjai a földnek . . ,", Meg arra is — folytatja gyö­nyörű basszusán dúdolva —, hogy ,,A proletár áldozata vér, Rúgják, hogy ha enn; kér". Na­gyon becsukták volna, de az egész iskola kiállt mellette és tanúsította, hogy nem Forrai tanító úr vette le a keresztet. .. Azzal vádolták. Persze a dalo­kat nem bocsátották meg neki. Az egész falu szerette, megsirat­ta, amikor Húszban büntetésből áthelyezték valahová ... Kettős jubileumán névadójá­ra, Forrai István néptanítóra is emlékszik a kórus, amikor szom­baton este ünnepi hangverseny­nyel köszönti a magyarszéki dalkultúra fél évszázados életét és bíztató jövőjét. W. E. Munkásklub Erzsébettelepen is hozzájárulnak a klub fenntartásához, mert havonta tíz forint tagdíjat fizetnek, a nyugdíjasok három forintot. Programjuk szerint a klub­tagok főként az olyan TIT- ismeretterjesztő előadásokat igénylik, amelyek egészség- ügyi témákkal, a bányászat­tal és a nyugdíjjal kapcso­latos intézkedésekkel, rende­letekkel foglalkoznak. Hason­ló és más témában kérték TIT-filmek vetítését is. A kö­tetlen foglalkozásokhoz tár­sasjátékokat, sakkot a Pus­kin Művelődési Ház szerzett be. Munkáskiub alakult az Er­zsébet telepi művelődési ház­ban. A klub tagjai: bányá­szok, bányász nyugdíjasok és a környékben lakók — több mint harmincán — hetente háromszor: szerdán, pénteken és vasárnap talál- - koznak. A klub megalakítá­sának ötlete az Erzsébet te­lepiektől származik. Az el­képzelés megvalósításához segítséget nyújtott a Puskin Művelődési Ház vezetősége többek között azzal, hogy termet biztosított és anyagi­lag is . támogatja a működő klubot. Maguk a klubtagok Komécsin Zoltán 1,23—1974 Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy nag türelemmel viselt, hosszan tartó, súlyos betegség után május 2b án elhunyt Komócsin Zoltán elvtárs, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának, Politikai Bizottságának tcgjo a Központi Bizottság titkáia, a Népszabadság Szerkesztő Bi zottságának vezetője, országgyűlési képviselő, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, pártunk és a magyar forradalmi munkásmozgalom régi, kiemelkedő harcosa, a nemzetközi kom­munista mozgalom ismert személyisége. Komócsin Zoltán elvtárs temetése június 1 én, szombaton !4 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi pan­teonjában. Az elhunyt harcostársai, munkatársai, elvtársai és tisztelő: 13 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. Budapest, 1974. május 28. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. A Népszabadság Szerkesztő Bizottsága. A Magya’ Népköztársaság Országgyűlése. (á* Sf pfí Megkezdődtek a közös érettségi- felvéte l írásbeli vizsgák Huszadik századi magyar festmények Vilmos császár palotájában Á Modern Magyar Képtár Strasbourgi kiállítása Kedden országszerte megkez­dődtek a közös érettségi-felvé­teli írásbeli vizsgák. Mint is­meretes: az idén matematiká­ból és fizikából szervezték meg a vizsgáztatásnak ezt a formá­ját. A közös írásbeli vizsgán részt kell vennie mindenkinek, aki olyan felsőoktatási intéz­ménybe pályázik, ahol mate­matikából vaqy fizikából, illet­ve mindkettőből írásbeli felvé­teli vizsgát irtok elő. A sikeres dolgozat egyben az érettségi vizsga teljesítését is jelenti. (Ezekből a tárgyakból a koráb­ban érettségizetteknek is ezen a vizsgán kell részt venniök, ha felsőoktatási intézménybe je­lentkeztek.) A vizsgáztatás szer­dán délelőtt fizikával folytató- ; dik, és délután matematikával i fejeződik, be. A régi elzászi tradíciók tart­ják magukat ma is a 300 ezer lakosú Rajna-menti Strasbourg- ban. A város a látogatót egy erősen felnagyított Sopronra emlékezteti, amelynek van vagy harminc Váci utcája. A város­képet favázas középkori épüle­tek sorai és az III folyócska több ágra szakadó kanyarula­tai határozzák meg. Jellegét te­kintve ipari-kereskedőváros az Európa Tanács székhelye, de a francia—német barátság mada­ra is itt rakott fészket. A műemléki negyed, a Pe­pita France egyik legszebb épü­letében, a Palais du Rhin-ben rendezték meg a Magyar Hetek május 3-tól 18-áig tartó rendez­vénysorozata keretében a Pécsi Modern Képtár kiállítását. A múlt századi épület, amelyet Vilmos császárnak építettek, építészetileg a Nemzeti Galé­riához hasonlít — méretét te­kintve kisebb ugyan valamivel. Vele szemben helyezkedik el a városi könyvtár és a nemzeti színház épülete. A tér közepén szépséges francia kert pompá­zik. A kiállítást Mód Péter, ha­zánk párizsi nagykövete nyitot­ta meg. Ebből art alkalomból Stras- bourgba utazott Romváry Fe­renc művészettörténész, a Ja­nus Pannonius Múzeum osz­tályvezetője is. Tőle, a kiállítás rendezőiétől és a katalógus előszavának írójától a Modem Képtár anyagának franciaor­szági fogadtatásáról, a kiállítás visszhangjáról érdeklődtünk, — Negyvenöt festményt és 15 szobrot mutattunk be Stras- bourgban. A Palais du Rhin lépcsőfeljárójának közepén Ha­raszti István fény-mobilja vib­rált, és különös fényhatásaival mintegy a kiállítási terem felé irányította az épületbe belépők . figyelmét, A képeket, szobrokat kronológiai sorrendben helyez- : tűk el. Csontvárytó! Hencze Ta­másig a modern magyar festé­szetet mutattuk be, különös te­kintettel az aktivisták: Bortnyik, Nemes Lampérth, Uitz, Mattis Tutsch tevékenységére. Az „Európai iskolát" Bartha Lajos, Korniss, Martyn, Bálint és a modern a**ometrikusok: Fajó, Bak, Keserű, Deim Pál művei képviselték. A szoboranyag alapját Martyn Ferenc — negy­venes években készült — plasz­tikái alkották. Ehhez illeszked­tek a hetvenes évek törekvéseit hordozó Attalai-, Gulyás-, Bocz- és Pauer művek. A kiállítás nem törekedett teljességre, inkább az egységesség bemutatása volt' a célunk. A rendezés közben derült ki, hogy öt kép nem fér el a Palais du Rhin falain. A strasbodrgi Modern Múzeum igazgatója ezt látva személye­sen rendelkezett annak érdeké­ben, hogy az egyébként kvali­tásos festményeket az ő mú­zeumában helyezzék el a kiál­lítás időtartamára. Ez egy meg­lehetősen komoly múzeum, amelyet Chagall- és Picasso- művek fémjeleznek ... — Ami a visszhangot illeti: — két hétig volt nyitva a kiál­lítás, és ez alatt az idő alatt az ott elhangzott vélemények egyöntetűen rendkívül eíismerő- ek voltak. A francia közönség meglepődött azon, amit látott. Ennek alapján később Elzász tartománya, valamint Stras­bourg város tanácsa érdeklő­dött, kiket lehetne még Pécs­ről meghívni. így került sor a Mecsek Fúvósötös strasbourgi vendégszereplésére. A polgár- mester a megnyitó után egy órás tárlatvezetést kért, igen nagy érdeklődéssel követte a kiállított műtárgyakkal kapcso­latban elhangzottakat. — Ezek szerint kevesebbet vartok tőlünk, vagyis a kiállítás kellemes meglepetést okozott az ottani látogatóknak. Ebben persze nyilván a még mindig élő előitéletek is szerepet ját­szanak. — Akik a Palais du Rhin-ben megfordultak, kultúrnemzetnek tekintenek bennünket. A Mo­dern Múzeum igazgatója azt mondta, hogy a Magyar Hetek­től függetlenül is szeretne kap­csolatba lépni a pécsi múze­ummal, és egy-két éven belül ennek eredményeképpen cse­rekiállítások megrendezésére is sor kerülhetne. Tudni kell, hogy Strasbourg Arp szülővárosa. Az igazgató fölvetette a műtárgy- csere gondolatát is. Azt mond­ta, örülne, ha mi adnánk nekik egy képet, egy jó festményt, amely náluk a magyar művé­szetet reprezentálhatná. Mi et­től nem zárkózunk el. Azt sze­retnénk, ha ennek fejében ők adnának nekünk egy Arp-szob- rőt . .. Bebesi Kéről» Alig egy hónapja volt 51 éves és ilyen fiatalon különö­sen tragikus a halál. Mégis elmondhatjuk, teljes életet élt és maradandó életművet ha­gyott hátra. Nem volt még 15 éves, ami­kor bekerült a kommunista mozgalomba, egy olyan perió­dusban, amikor javában folyt a soviniszta-nacionalista lélek- mérgezés, a 2. világháború ideológiai előkészítése. És a mozgalomhoz, azokhoz az esz­mékhez, amelyekkel ebben az időszakban,’ gyerekfejjel jegyez­te el magát, haláláig hű ma­radt. Napszámos munkásfiú és bolti dolgozó: 1944-ben a fel­szabadult Szegeden a KIMSZ-t, majd a MADISZ-t szervezte. 1945 januárjától különböző párt-tisztségeket töltött be: az MDP KB apparátusának vezető munkatársa, megyei pártbizott­sági első titkár lett. Az ellenforradalom után a párt különösen nehéz feladattal bízta meg: az újjászervezett Kommunista Ifjúsági Szövetség élére került. 1957 februártól a Központi Bizottság tagja. 1961- ben bízták meg a párt köz­ponti lapja, a Népszabadság főszerkesztői posztjának betöl­tésével. Szerette a tömegmunkát és a legfeszítettebb időszakokban is volt ideje gyűlésekre, találko­zókra, sajtókonferenciákra, ki­tűnő, nagy meggyőző erejű szó­nok volt. 1962-től a Politikai Bizottság tagja, 1965-tőI pedig a Köz­ponti Bizottság titkára. EbbeK a minőségben nagy munkát végzett a nemzetközi kommu­nista- és munkásmozgalom marxista-leninista egységének kikovácsolására, egy fendkívüli bonyolult időszakban —, tevékeny részese volt a pártok közötti eszmecseréknek is. Az a mód, ahogy az MSZMP politikáját képviselte, megbecsülést szer­zett pártunknak és személy sze­rint neki is. Ö ezt mondotta: „A kommunista és munkáspár­tok kapcsolataiban, két- és sok­oldalú találkozóin elvi jelentő­ségű a demokratizmus és a kollektivitás hatékony érvénye­sítése. Az egyes pártok belső életében is nagy jelentősége van a demokratikus légkörnek, amelyben őszintén fel lehet tár­ni a hiányosságokat, és meg lehet vitatni bármilyen témákat Legalább ennyire fontos ez a nemzetközi összejöveteleknél. Kölcsönös bizalom és jóhisze­műség, egymás tiszteletben tar­tása, nagy türelem: az elvtársi eszmecsere és termékeny vita szükséges feltétele. Tántoríthatatlan híve volt a magyar—szovjet barátság erő­sítésének és elmélyítésének, vallotta és hangoztatta: a pro­letár internacionalizmus próba­köve 1917 októbere óta a .test­véri szolidaritás a szocialista forradalom elsőszülöttjével, a legidősebb, legtapasztaltabb testvérrel, a Szovjetunióval. „Proletár internacionalista egy­ségünk a Szovjetunióval meg­másíthatatlan történelmi té­nyeken, a szocialista forrada­lom, a mai világhelyzet objek­tív realitásán alapul. A világ kettészakadása kizsákmányoló és kizsákmányolástól mentes társadalomra a Szovjetunió lét­rejöttével vette kezdetét.” A Központi Bizottság 1974. március 19—20-i ülésén bízta meg a Népszabadság szerkesz­tő bizottságának vezetésével. Utolsó cikkében, amelyet a Népszabadság 1974. március 23-i száma közölt, hitet tett a párt változatlan politikája mel­lett. Ezt írta: „Legutóbbi ülését a párt Központi Bizottsága olyan időpontban tartotta, ami­kor mind belső helyzetünk, mind a nemzetközi politika alakulása kedvező a szocializmust építő népünk számára. Az országban eredményesen folyik a békés alkotómunka. A nemzetközi po­rondon az enyhülés irányzata, ha nem. kevés nehézség árán és megtorpanásokon keresztül is, előretör. Pártunknak még nem volt olyan kongresszusa, amelynek eredményes előkészí­téséhez kedvezőbbek lettek volna a belső és külső feltéte­lek, mint amilyenek a 11. kong­resszus előkészítésének idősza­kában.” Ezt a kongresszust Komócsin Zoltán már nem érheti meg. Súlyos betegen, utolsó pilla­natig írt, olvasott, véleményt mondott a felmerült nagy és apróbb konkrét kérdésekről, az újságcikkekről: dolgozott. Az ő esetében nem hat közhelynek: o munkát, a párt, a nép ügyé­ért és javáért vívott harcot te­kintette mindvégig életcéljó rrak, ez volt élete értelme

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents