Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)

1974-05-26 / 142. szám

1974. májú» Zt Kerekasztal-heszélgefés a Dunántúli Napló szerkesztőségében A Mecseki Szénbányák jjjvíjc A jSvö esztendő elején olyan árarányokat alakíta­nak ki, a szénhidrogén alap­anyagú energiahordozók és a szén között, hogy ismét gazdaságos versenytársak lesznek. Eldöntött tény: Dunaújvá­rosban megépül a III. kok­szoló blokk, az 1980-as esz­tendők elején a Mecsekből több szenet kell a Duna- menti acélvárosba szállítani. A kormány a jövőben csak alapos indokok esetén enge­délyezi, hogy újabb ipari fogyasztók szénhidrogén- _ alapanyagú energiát hasz- í náljanak. A Mecsek rendelkezik olyan szénvagyonnal, amely biztosítja, hogy 2000-ig (és még azon túl is) évi 3—3,5 millió tonna ter­meléssel kielégítse az ismét szánéhes piacot. A Mecseki Szénbányák az idén olyan anya­gi erőkkel rendelkezik, amely biztosítja a széntelepek feltárá­sát, előkészítését, új gépek be­szerzését, a bányabíztonság fo­kozását Az idén 4.5 százalékos bér­emelést kaptak a bányászok. Az elkövetkező esztendőkben ha­sonló (reális lehetősége van, hogy nagyobb) ütemű bérfej­lesztésre lehet számítani. Mit tartalmaz a „fehérkönyv“? A Mecseki Szénbányák nem­régiben „fehérkönyvet" készí­tett: a tanulmány részletesen Jartalmazza azokat az intézke­déseket, megoldandó feladato­kat, amelyek szükségesek, hogy a népgazdaság várható igényeit a vállalat képes legyen kielégí­teni. Péntek délután szerkesztő­ségünkbe eljöttek egy kerek- asztal-beszélgetésre a Mecseki Szénbányák vezetői: Garamvöl- gyi lános igazgató, dr. Bánki Nándor és Schwarcz lózsei, a Szénbányák pártbizottságának első titkára, illetve titkára, és Markwart Károly, a vállalat szakszervezeti bizottságának tit­kára. hogy részletes tájékozta­tást adjanak a Szénbányák jö­vőjéről. Az újságírók kérdeztek, s a Szénbányák gazdasági vezetői vafamennyi kérdésre őszintén válaszoltak. A múltról persze nem érdemes sokat beszélni; talán csak annyit: anyagi gon­dokkal, bizonytalansággal ter­helt nehéz esztendők voltak, a pórt- és gazdasági vezetők az amúgy is kedvetlen munkásai­kat semmiképpen sem szerették volna a maquk által is kilátás­talannak ítélt helyzet publikálá­sával szomorítani. Az elmúlt hat esztendő alatt amúgy is 13 500 munkás vált meg a vállalattól. [Most valamennyien teljes meggyőződéssel vallják: az idei esztendő gyökeres változásokat hozott a mecseki szénbányászat életében. AZ ezredfordulóig, sőt azután is a Mecsekből évente 3—3.5 millió tonna szenet kell a népgazdaság igényeinek ki­elégítésére termelni s a Mecse­ki Szénbányák az elkövetkező negyedszázadban tízezer mun­kásnak nyújt biztos megélhe­tést, művelődési, sportolási le­hetőségeket, s remény van rá, hogy kormányszintű intézkedés keretében lakást is. Beszélgetésünk közben vilá­gossá vált: optimizmusunk nem megalapozatlan. Az elmúlt esz­tendőkben szinte alig volt anya­gi erő arra, hogy újabb szénte­lepeket tárjanak fel, hogy a mindennaoi termeléshez szük- séoes fejtéseket előkészítsék. A folyamatos termeléshez szüksé­ges feltáró- és előkészítő-vága­tok 63 sTázaléka volt csupán — fejtés még ennél is kevesebb. A termelés szintié messze elma­radt a követelményektől. így persze a rentábilis gazdálkodás is elérh-tetien á’om volt. hiszen g szénbán',r''sza''bnn g kö'tséaek 65 százaléka állandó, kisebb termelési mennyiség esetén is Ismét a nagyközönségé a BNV Kilencvenmillió i ubeles üzletkötés A szakmai napok befejezté­vel szombaton ismét egész nap a nagyközönségé volt a vásár. A délelőtti kapunyitáskor a hű­vös, esős idő ellenére sok száz érdeklődő állt sorban a pénztá­raknál. A kiállító hazai és külföldi vállalatok már sorra kötik meg üzleteiket, írják alá a szerződé­seket. Befejezték az üzleti tárgyalá­sokat a Videoton tárgyalójában, s szombaton szerződést írt alá a gyár és a METRIMPEX képvi­selője a Szovjet Elektronorg- technika Vállalattal, amelynek értelmében 90 millió rubelért szállítanak kölcsönösen számító­! gépeket a KGST-tagországok : integrációs piogramjának kere- I iáben. Ugyancsak tegnap írta alá a TÉCHNOIMPEX is nagy jelentőségű szerződését szovjet partnerével, amely bekapcsoló­dik a Magyar Gördülőcsapógy- Művek rekonstrukciójának mun­kájába. Szombaton felkereste az új budapesti vásárközpontot Regi­naid Grimmer, a Berlini Pártbi­zottság titkára, akit elkísért So­mogyi Sándor, a Budapesti Párt- bizottsáq titkára és Kelemen J_a- ios, a Fővárosi Tanács elnökhe- lyettés^. Délelőtt megtekintette a BNV-t F. Wohnsack, a lipcsei vásár vezérigazgatója is. . I csaknem azonos marad a költ­ség, az árbevétel viszont a mennyiség és minőség egyenes függvénye. Műszaki fejlesztés Nos, 1974-ben 291 millió fo­rint áll rendelkezésre: megkez­dődhet a széntelepek gyors ütemű feltárása, előkészítése. A Szénbányák vezetői 3—4 esz­tendő alatt kívánják a zavarta­lan, biztonságos termeléshez előkészíteni a bányákat. Derű­látásuk azért is megalapozott, mert az állam idei segítsége csak az első biztató gesztus: 15 évig minden esztendőben hasonló támogatásra lehet számítani. A 291 millió forint­ból az esztendő végéig beszer­zik azokat a legfontosabb gé­peket, amelyek megkönnyítik a legnehezebb bányamunkákat. Ügy tűnik, a Szovjetunióban alkalmazott ASCSA elnevezésű biztosító szerkezet, a hozzá tar­tozó jövesztőberendezéssel a Mecsek meredek dőlésű, zavart széntelepeiben is alkalmazható lesz, de legalábbis biztató el­ső lépés, hogy végre megol­dást találjanak. Finnországból vágathajtó gépsorokat vásá­rolnak — páncélkaparók s más elengedhetetlenül szükséges gépek állanak még a beszer­zési tervek között. A Vasas-bá­nyán sikerrel alkalmazott sűrí­tett levegős robbantás elter­jesztése ugyancsak az idei esz­tendő feladata. Ä pénzt nem könnyű elköl­teni: másfél évtizede rendelke­zett a Mecsek utoljára ilyen összeggel — felelősséggel a leghatékonyabban felhasználni a műszakiakra, gazdasági szak­emberekre óriási feladatot ró. Gyakran hallani: a Szénbányák óriási szellemi kapacitása ki­használatlan. Ez így természe­tesen nem igaz: annyi azon­ban bizonyos, hogy a munka­helyi szervezésben, az üzem- szervezésben lényegesen töb­bet tehettek volna, mint eddig. Most eszközökben is lehetősé­geik lesznek, ezek szervezett kihasználása nagyot lendíthet a megfeneklett vállalaton. Az elmondottak még mindig nem minden: tűzvédelmi be­rendezésekre újabb 52 millió forint támogatással sietett a kormány a Mecsek segítségére. Ebből tűzbiztos gumiszalagokat, kábelokat, riasztó berendezése­ket, mentőkészülékeket, új ria­dóautót vásárolnak. Ugyancsak ebből az összegből a vágatok­ban 20 méter hosszúságú be- tonidomkővel kifalazott vágat­szakaszokat építenek. Ezek megakadályozzák, hogy a tűz egész bányarészeket elpusztít­son. A bányák közelében, 10 millió forintért bányamentő la­kásokat. építenek — az utóbbi esztendőkben már kevesen je­lentkeztek a nagy áldozatok­kal járó Szolgálatba, a válla­lat lakást alig-aliq tudott adni az új bányamentők részére. Álmodozás nélkül Ez hőt a jelen — a Mecseki Szénbányák jövőjében ma már csak akkor hisznek a bányá­szok, ha biztosítékot kapnak. Ügy érezzük, az elmondottak megfelelő „előleget” jelente­nek — talán ennek köszönhető az is, hogy hosszú évek óta először a Szénbányák az első negyedévben teljesítette a ter­melési feladatát, az önköltségi és minőségi mutatóik is meg­felelőek. A hetvenes években, a Szénbányák vezetői, ilyenkor az esztendő fele körül másról sem tudtak beszélni, mint hogy az év végéig hogyan hozzák be a termelési lemaradást, s az eb­ből adódó anyagi veszteséget. Most más a téma: a Kiváló vállalat cím és a Kongresszusi zászló elnyeréséről ejtenek néhány csendes szót. Persze a balsikerek után aligha lehet önbizalmuk mind a munkások­nak, mind a vezetőknek. Hosz- szú idő és sikerek szükségesek, amíg a szénbányászat vissza­nyeri rangját, neadj isten, va­lamelyik bányász a fiát is bá­nyásznak szánja. Erről a „hosszabb időről” pedig érdemes beszélni, álmo­dozás nélkül. Rövidesen részle­tesen is nyilvánosságra kerül, hogy a nyersolaj, gázolaj, föld­gáz, ' benzin, fa és természete­sen a szén ára is milyen mér­tékben emelkedik 1975. január 1-től. Nos, az előzetes tájéko­zódásunk szerint a szén ára harmadannyira sem emelkedik, mint a szénhidrogén alap­anyagú energiahordozóké. A fogyasztók számára, ipari fo­gyasztókról van szó, kifizetődő lesz a széntüzelés, amelyet ter­mészetesen kormányintézkedé­sek is megkövetelnek majd több fogyasztótól. A napokban el­dőlt: megépül Dunaújvárosban a III. kokszoló blokk. Bányászainkon a sor A „fehérkönyv” óvatos alter­natívái reálisak. Az egyik váltó-' zat szerint a következő eszten­dőkben 3 millió tonna körüli éves termeléssel kell számolni, a második változat szerint 1980- ban mintegy 3,1 millió tonna, 1985-től 3,5 millió tonna szenet kell a népgazdaság igénye szerint a Mecsekben termelni. Mindenképpen 9—10 ezer mun­kásra lesz szükség. Nos, a Szénbányák vezetői nagyon is tisztában vannak azzal, hogy ezt a munkáslétszámot nem lesz könnyű biztosítani, hiszen ma a földalatti munkások át­lagos életkora közel 40 eszten­dő, s a munkások közel fele valamiféle betegségben szen­ved, csak kisebb fizikai erőfe­szítésre képes. Egy-két eszten­dő előtti felmérés szerint a bá­nyászok azért nem engedik, hogy fiaik az ő foglalkozásukat folytassák, mert bizonytalan az iparág jövője, mert más szak­mákhoz képest viszonylag nincs a bányászmunka megfizetve, mert a bánya már nem tud la­kást adni. A tanácsi lakáski­utalásnál a bányászok hátrány­ban vannak, hiszen a kérdőíve­ken a szociális helyzet az egyik legdöntőbb — a bányász és más dolgozók között minimá­lisra zsugorodott jövedelemkü­lönbség itt behozhatatlan hát­rányba taszítja a bányászokat. Nos, ami az iparág jövőiét illeti, a bizcnytalansáq ma már megszűnt. A Mecseki Szénbá­nyák idei éves átlagbérszínvo­nala 49 ezer forint, a követke­ző esztendőkben 4—5 száza­lékos minimális növekedési ütemmel számolnak. A vállalat számára 1974-ben és 1975-ben összesen 1100, 1976 és 1980 között 1700 lakás kellene, sak­kor a bányamunkásokat ismét képesek lennének lakással el­látni. Most kutatják, milyen for­mában oldiák meg ezt a gon­dot. Úgy tűnik, a „fehérkönyv” nem tartalmaz egyetlen meg­valósíthatatlan elképzelést sem: az állam segítőkészsége vitot- hatatlan, azonban sok múlik a Szénbányák munkásain, mérnö­kein, technikusain, közgazdá­szain: valamennyi dolgozó­ján . . . Becsületes, szorgalmas, ésszerű munkájuk nélkül csu­pán papírhalmaz marad a „fe­hérkönyv". lombost tenő ,,Tessék, itt vannak a műszaki paraméterek Látogatás a BNV-n az „A" pavilonban Hiába, a Városliget a világ legszebb nemzetközi vásár­tere volt. Az a meghittség, a természetes és mesterséges formák, a fák és a kiállítási csarnokok tökéletes harmó­niája, mindez pótolhatatlan, felülmúlhatatlan. A hűséges lá­togatót, aki minden év máju­sában elzarándokolt a város­ligeti vásárvárosba, Kőbányán, az új helyen, nosztalgikus gondolatok rohanják meg. Kí­sértenek a mezőgazdasági ki­állítások, az embernek kény­szerképzetei támadnak, egy- szercsak eléje toppan valahon­nan egy csapat tenyészbika. És torkig van a fákkal, mert a nyárfák fehér pihéi mindent elborítanak, megtapadnak a ruhán, belehullanak az ebéde- lők tányérjaiba. I * I Két év alatt persze nem le­het egy másik ligetet vo*á- csolni. A lényeg, hogy felállt az új vásárközpont, s o hazai és külföldi cégek az idén is zavartalanul felvonultathatták beruházási javaikat. Ami pe­dig áll, tiszteletet parancsol. Itt van mindjárt az „A” jelű óriás alumínium pavilon, az új vásárváros büszkesége. Mére­teivel — 208x108 méter — Közép-Európa legnagyobb fe­dett csarnoka. Ilyen viszont nem volt a Városligetben. És ilyen meghitt és kellemes csar- nokbelső sem: egymás mellett sorakozó standok, nyílegyenes folyosók, kitűnő áttekinthetőség laikusnak és szakembernek egyaránt, temperált levegő és büfék a sarkokban. A 22 ezer négyzetméter alap­területű csarnok — homlok­zatán a vásár mottója: 25 éves a KGST — négy szekciónak adott helyet. Felvonul: 1. a műszeripar, a híradástechnikai és vákumtechnikai ipar, 2. az j irodagép és számítástechnika, I 3. az energiatermelés és villa- mosgép-gyátás, 4. a könnyű­ipari gépgyártás. Engem az előbbi két szekció érdekelt, s igen-igen gondban voltam, vajon hogyan igazodik ki: mikor műszeripar, mikor híradástechnika? — Hiszen — belelapozva a vásárnyitás előtt [ kezembe került prospektusok- i ba — tucatjával kínálnak pél- | dóul ilyen „összetételeket": i elektronikus számítógéppel ve­zérelt telefonkábelek mérését végző műszer. Nos, a szakem­berek azt mondják, a hiradás- | technika és a műszeripor kö­zötti határok ma már elmosód­tak. az elektronika elvét és A BNV aranyérmével kitüntetett ABC 80 típusú berendezés, Ó Számítástechnikai Koordinációs Intézet gyártmánya. építőelemeit hasznosító készü­lékeket, berendezéseket és műszereket egyaránt előállítja a híradástechnika és a mű­szeripar. A tranzisztorok és az integrált áramkörök összeháza­sították a különböző iparokat Bolyongok az „A” pavilon­ban. Műszerek, műszerek, mű­szerek. Sok-sok magyar cég, vállalatok és szövetkezetek, mi­lyen impozánsan és magabizto­san standolnak a külföldiek szomszédságában! A külföld. Természetesen itt vannak a szo­cialista országok, de itt sora­koznak a nagy világcégek, a Siemens, az IBM, a Philips, egy sor más európai és feltűnően sok japán cég standjai. Igen, a japánokkal egyre inkább számolni kell Kelet-Európábán is. Ismét csak jólesően nyug­tázom, a nagy világcégek ren­dületlenül kitartanak nemzet­közi vásárunkon. A titok? Nincs. A keleti piacok — mint szá­mításba jöhető nagy piacok — rendkívül vonzzák az értéke­sítési gondokkal küszködő tő­kés vállalatokat. A BNV pedig mégiscsak a kelet-nyugati ke­reskedelem egyik legfontosabb fóruma. Vagy, hogy egy, az amerikai kereskedelemügyi mi­niszter, Dent múlt év őszi láto­gatását kommentáló lengyel véleményét idézzem, nem vé­letlen, hogy a miniszter kőr­útjának első állomása Buda­pest volt, innen ugyanis jól ót lehet tekinteni a kelet—nyu­gati kereskedelmet, érdekes megfigyelőpont, ahonnan jól látni a kereskedelem előnyeit és nehézségeit. nyilatkozott: Hosszúnak tartom a nyitvatartás időtartamát, sze­rintem elég lenne egy hét is, teljesen felesleges, hogy kél) hétvége is van a vásár alatt, nincs szükség ugyanis a láto­gatók hétvégi áradatára. Van is ebben némi igazság, hiszen a tavaszi BNV nem a nagykö­zönség elismerésére pályázó fogyasztási cikkek és divothol- mik parádéja. Az „A” pavilonban nehéz a dolga a laikus látogatónak, hiszen érdeklődésére mindenütt az a válasz, tessék, itt vannak a műszaki paraméterek, avagy parancsol-e számítóközpontot kulcsátadással? Ha azonban van összehasonlítási alapunk, visszaidézzük a korábbi vásá­rokon látottakat. magunk is megfigyelhetjük, milyen pél­dátlanul gyors a műszaki fej­lődés a műszeriparban és a híradástechnikai iparban, két- három év alatt teljesen kicse­rélődnek a termékek. Nagy a verseny, öröm, ebben a ver­senyben mi magyarok is ólljuk a sarat. Sok-sok termékünk megüti a világszínvonalat. És még egy. Megfigyelhető az J irányzat, ma mór nemcsak egyedi műszereket, de komp­lex rendszereket kínál a mű­szer- és a híradástechnikai ipar. A Rank Xerox standjánál megtorpanok. Ezt a céget is­merhetjük, kiállítási ■ különvo- nata a fénymásoló berendezé­sekkel Pécsett is megfordult. Standjukat délszaki növény dí­szíti, a cserépben kis cédula: „Kérjük, a növényt ne etessék." Hogy most ez reklám akar-e lenni, avagy a tolakodókat akarják ilyen tapintatos módon elhessegetni? Ma már azért mégsincs az az egésznapos ka­vargás a vásáron, tíztől dél­után kettőig csak szakmai be­lépővel lehet közlekedni. Tény azonban, hallhattunk panaszo­kat Egy osztrák üzletember így / A technika mindig lenyűgöz. Am, amikor ilyen óriási pavilon­ban bolyong az ember, a tranzisztorok és az integrált áramkörök világában, megret­ten. Nem bonyolítjuk túl, nem gépesítjük el egészen ezt á szép bolygót? Itt van például... Mi is ez? Hm, Radioimmunuló- giai nukleáris orvosi diagnosz­tikai laboratórium. Lássuk csak a prospektust. A következő öt­éves tervben széleskörűen be­vezetik ... A készülék nemcsak a vizsgálandó beteg kisebb , mgterhelését jelenti, de a ko­rábbi ■' ádszereknél lényegesen pontos 'an és gyorsabban le­het számos betegséget, köztük a vírusos hepatitist és a legve­szedelmesebb tropikus fertőző betegségeket a kezdeti álla­potban felismerni. Értem. A műszerek értünk zannok. Csak a nevük olyan ijesztő. Miklósvárí Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents