Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)

1974-05-23 / 139. szám

T974. május 23. DUNANTOll NAPIO S Lezajlottak a szakszervezeti beszámoló taggyűlések Baranya 157 ezer szervezett dolgozója munkafelajánlásokkal készül a XI. pártkongresszusra A SZOT elnökségének hatá­rozata alapján a szakszervezeti testületek minden évben köte­lesek beszámolni választóiknak a végzett munkáról. Megyénk­ben április végéig lényegében minden alapszervezet vezetősé­ge megtartotta a beszámoló taggyűlést Ennek tapasztala­tairól beszélgettünk Szili Jó­zseffel, az SZMT titkárával. — Milyen érdeklődés nyilvá­nult meg a beszámoló taggyű­lések iránt? — A gyűléseken a tagság 80—90 százaléka részt vett. Néhány szakmában, mint pél­dául pedagógus, orvos, köz- alkalmazott, — küldöttértekez­leteken számoltak be a szak- szervezeti bizottságok. A szak- szervezeti taggyűlésekkel célunk az volt hogy tovább erősödjön a szakszervezeti demokrácia. A taggyűléseknél a legmélyebb decentralizációt hajtottuk vég­re, nevezetesen: a bizalmiak­nak a csoportértekezleten kel­lett beszámolniok munkájukról. Ezt követően a műhelybizottsá­gok adtak számot az elmúlt évi tevékenységükről, majd a vál­lalati szakszervezeti bizottságok számoltak be a szakszervezeti tanácsülésen a munkájukról. — Szó esett-e tartalmi vo­natkozású kérdésekről? — Az alapszervek beszámoló? a szakszervezeti bizottságok konkrét munkájával kritikusan és önkritikusan foglalkoztak. A beszámolók mondhatnám kivé­tel nélkül az alapszervezet, il­letve a műhelybizottság munka- programjában célul tűzött fel­adatok végrehajtását elemez­ték. — Például? — A termelést segítő szak- szervezeti munkáról, az érdek- védelemről, az üzemi demokrá­cia érvényesüléséről, a szak- szervezetek nevelő munkájáról és az adott év legfontosabb feladatairól volt szó. A terme­lést segítő szakszervezeti munka minden beszámolóban kidom­borodott. Szocialista brigádok vezetői, gazdaságvezetők el­mondták a szakszervezet szer­vező-segítő tevékenységének eredményeit. Több helyen a gazdaságvezetók köszönetét mondtak a szakszervezeti szer­veknek a termelést seqítő mun­kájukért, például ÉDOSZ, ME- DOSZ, vasút, építők, KPVDSZ, HVDSZ szakszervezeteknél. De tapasztaltuk azt is, hogy a szakszervezetek beszámolói bí­rálták a gazdaságvezetők mun­káját a munkaverseny irányítá­sa, értékelése és segítése vo­natkozásában. Vannak szak­szervezeti szervek, amelyek nem álltak ebben a „témában” hi­vatásuk magaslatán, — ezt vi­szont a gazdaságveertés tette szóvá. — A szakszervezetek főfel­adatához tartozik az érdekvé­delem is. Erről mit tartalmaz­tak a hozzászólások? — A beszámolók és a hoz­zászólások túlnyomó többségét tették ki az érdekvédelmi kér­dések. Pozitívan értékelték a központi és a vállalati bérintéz­Finn műemléki szakember Pécsen Pécsre látogatott Maia Kai- ramo, az ICOMOS Nemzetközi Bizottsága végrehajtó bizottsá­gának tagja, a Finn ICOMOS Bizottsáq elnöke, aki az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség és az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága meghívására tartóz­kodik hazánkban. Délelőtt, a megyei tanács épületében Ta­kács Gyula elnökhelyettes tá­jékoztatta a megye és a város kulturális életéről, a műemlék- védelem nálunk kialakult gya­korlatáról és eredményeiről. A baráti beszélgetés után finn vendegünk dr. Román András és Mendete Ferenc, az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség munkatársai kíséretében megte­kintette Pécs műemlékeit s az esti órákban elutazott megyénk­ből. kedéseket, a munkaidő csök­kentésére tett intézkedéseket. Az üdüléssel kapcsolatban szinte mindenütt kifogásolták a kevés családi beutalót, — sót vannak üzemek, ahol nem is kapnak családi beutalót. Úgy­szólván minden területen igé­nyelte a tagság, hogy év köz­ben is rendszeresen tájékoz­tassák a szakszervezeti bizott­ságok az érdekvédelemmel összefüggő kérdésekről. — Az üzemi demokrácia ér­vényesüléséről mit tükröztek a beszámoló taggyűlések? — A szakszervezeti szervek beszámoltak a termelési ta­nácskozáson felvetett problé­mák intézéséről és arról, hogy a szakszervezeti szervek ülé­seiken ezzel összefüqgő kérdé­sekben milyen munkát végez­tek. A taggyűlések azt bizonyí­tották, hogy az üzemi demokrá­cia adta kereteket nem tudjuk mindig megfelelően érvényesí­teni munkánkban. Pedig mind a gazdaságvezetésnek, mind a szakszervezeti szerveknek to­vábbra is elsőrendű feladatai közé tartozik a dolgozók mind­jobb bevonása a vezetésbe. — Érdekelne, hogy a szak- szervezet nevelési féladatairól miként vélekedtek? — A beszámolók is, a hoz­zászólások is, elismeréssel szól­tak a szakszervezeti bizottsá­gok által szervezett tömegpoli­tikai oktatásról, annak ered­ményeiről. Megyénkben 3229 szocialista címet elnyert brigád van, tagjainak száma 42 616. Különböző szintű szakszervezeti oktatásban 22 400-an, állami oktatásban 3500-an vesznek részt. A szakszervezetek kere­tében 126 szakkör mintegy 4000 taggal működik. Ezek a szá­mok azt bizonyítják, hogy a legtöbb szakszervezeti szervünk nagy figyelmet fordít a dolgo­zók általános műveltségének fejlesztésére is. Továbbra is szorgalmazzuk, hogy azoknak, akik még nem végezték el a nyolc általános iskolát, lehető­séget teremtsünk ennek elvég­zésére. A hozzászólók igényel­ték a sportolási lehetőségek mind szélesebbkörű megterem­tését. — A beszámoló taggyűlések alapján meghatározott felada­tokról kérem véleményét... — A szakszervezeti bizottsá­gok többségében elkészítették az 1974. évi programtervet és ezt a taggyűléseken előterjesz­tették. A feladatok meghatáro­zásában nagyon pozitívnek tartjuk, hogy a központi hatá­rozatok adta tennivalókat jól ötvözték a vállalat, az intéz­mény előtt álló sajátos felada­tokkal. Néhányat ezek közül: üzem- és munkaszervezés, a szocialista brigádmozgalommal rendszeresebb foglalkozás, újí­tások, termelési agitáció, mun- kóslakás-építési akció, munka- körülmények javítása, munka- védelmi kérdések, nő és ifjúsá­gi munkával foglalkozás, tehát mindazokkal, amelyek megol­dása a szakszervezetek további munkáját képezi. Külön szeretném kiemelni: megyénkben több mint 157 000 szervezett dolgozó van, — munkafelajánlásokkal, vállalá­sokkal készülünk pártunk XI. kongresszusára és hazánk fel­szabadulásának 30. évforduló­jára. Bízom abban, hogy me­gyénk szakszervezeti tagsága, a szakszervezeti szervek mindent megtesznek azért, hogy a vál­lalások, felajánlások teljesítését a tőlük telhető legjobban se­gítsék és a jövő évi beszámoló taggyűléseken szép eredmé­nyekről tudjanak majd számot adni. Garay Ferenc Kijutottak az erdőből... Egy nappal a költözködés előtt Elűzik a putri kísérletét Csaknem 25 éve mór, hogy a szentkúti erdész engedélyt adott Kalányoséknak a letele­pedésre. Nem túl nagy biza­lommal, mert kikötötte, hogy a kunyhót csak a szeme elé épít­hetik, legfeljebb kiáltásnyi tá­volságra az erdészháztól. — Áldja is meg érte az is­ten, mert mintha csak meg­érezte volna, hogy szükségem lesz a közelségére — hálálko­dott Kalányosné. — Bizony sokszor futottam át segítségért, amikor baj érte a családomat Az pedig elég gyakori láto­gató volt náluk. Kezdődött a gyerekekkel. A nyolc közül egy még nevet sem kapott, máris meghalt, a másikat négy hónapos korában temették el. S akik így mennek el, azok­nak hamarabb távozik az em­léke is. A 11 éves Pétert két évvel ezelőtt ragadta a mély­be az orfűi tó. És még el sem múlott a gyász, amikor követte a másik. — Kenyérért, zsírért küldtük el a papát és nem is messzire, csak a Lajkó boltig — mondta az asszony. — Szegénynek az utolsó útja volt ez, mert vissza­felé jövet, fél úton érte a halói. Megfagyott. Először a pálin­kára gyanakodtam, de akik a boltban látták, nem emlékez­nek rá, hogy akár csak egy féldecit is ivott volna. Én félek azóta, mert valaki azt mond­ta, hogy ahol elkezdődik a csapós, ott nem áll meg há­romig ... — De ugye ez csak babona? A megpróbáltatásokból már csak egy maradt, de az nagyon tartós: volt férje még ma sem hagyja nyugton őket. — Pedig már több éve an­nak, hogy elválasztottak ben­nünket, mégis haza-hazajór, mint a gonosz lélek. De csak akkor óm, ha ital van benne, mert — bocsássa meg nekem az isten, ha a fajtám ellen szó­lok, — de ilyen is van közöt­tünk. Ha megjön, baltával, kés­sel, mindennel fenyeget. Na­gyon itt az ideje már, hogy el­A házban már villany és szárnyas ablak várta áket költözzünk innen a népek közé, akik majd megvédenék tőle. Azóta már átköltözött, s igazi házban lakik a Kalányos család. De kis időre azért érdemes az előzményekre is visszatérni. Mert sokkal többről vqn szó annál, hogy a 120 ezer forintéit vásárolt házhoz Kalányosné „csupán” 20 ezer forintot ra­kosgatott össze, s a többit a munkaadója, a Parképítő Vál­lalat és az OTP hitelezte meg hosszú lejáratra. Mert e „töb­bihez” bizalom is kellett, s nem is akármilyen. És Kalányosné ezt is úgy rakosgatta össze apránként, mint a 20 ezer fo­rintot. A társai eleinte csak megtűrték maguk mellett a munkahelyen, aztán egyszerre csak beszélni kezdtek róla. Előbb csak úgy maguk között: „Na, mit szóltok a Marihoz...?” És szóltak. Először csak a jó munkájáról, aztán róla, s a vé­gén már hozzá is volt kíváncsi szavuk. — Mondd meg őszintén, ho­gyan tudod beosztani azt a kevés ezerhórmat a gyerekek­re és a mamára, hogy még takarékpénzed is maradjon? — Én úgy — mondta, — hogy nyáron a kék szilvához, dinnyéhez, körtéhez, gombához kenyeret ettünk, ősztől tavaszig meg babon és krumplin él­tünk ... Erre futotta a fizetésből. A gyerekek utón jóró családi pót­lékhoz csak akkor nyúlt, ha valamelyiküknek cipő, ruha kellett, a többit fillérig a bank­ba tette. Igaz, két év óta a 16 éves Annuska lánya is dolgo­zik, s ő is haza adja a pénzt. Hat éve dolgozik már a vál­lalat parkgondozó brigádjá­ban. Jó híre eljutott a vállalat igazgatójához is, aki egy év eleji napon magához kérette. Ez a nap, — ahogy Kalányosné mondta, — a sors napja volt, mert attól kezdve mindenki az ő ügyében fáradozott — Még a ház árát is ők al­kudták le, száznegyvenről, száz- húszezerre, — mondta, — de ők egyeztek meg a bankkal is, hogy fele-fele részben vállalják a hitelemet. Nekem csak ony- nyi volt a dolgom, hogy alá­írtam, amit elém tettek... Aztán elérkezett az átköltö­zés napja. Falhoz tolták az ágyakat, szekrényeket, kibo­gozták a batyuba kötött holmit, és amikor már minden a helyé­re került, valami különös tör­tént. Mintha az imént elha­gyott putri kísértete ide is utá­nuk jött volna. Lassan, alatto­mosan lopakodott elő a búto­rok eresztékeiből, a ruhafélék, ágyneműk ráncaiból, és sa- vanykás, csípős füstszagával egyszerre csak birtokába vette az egész házat. Pedig mi is láttuk, amikor lerombolták, mielőtt átköltöz­tek volna. De talán nem is a rombolás volt az, hanem vala­miféle szertartás, talán az egy­kori vándorló ősök hagyatéka, amit nem szabad megszegni, megcsúfolni . .. A mama kezdte. Először körülfaragta, . majd óvatosan kiemelte az agyag­keretbe ágyazott apró ablako­kat, aztán egyenként lefészkelte valamennyit a fűre. Onnan a gyerekek vitték távolabbra. S csak ezután lépett mellé az asszonylánya. Ö bontotta meg a tető cserepeit, és az első terőt maga vitte ki az út­szegélyre. Onnan jövet, már a gyerekek is besoroltak mögé­je, de úgy és olyan sorrend­ben, ahogy az anyjuk szólon- gatta őket. Megvolt hát az emberlánc és ettől kezdve fel­oldódott a szertartás is. A többi mór közönséges munka volt, egészen eddig, amíg az utolsó cseréptől, az utolsó léctől is megfosztották a tetőt. Amikor már csak a csupasz falak álltak, elhessegették a gyerekeket, s csak a két asz- szony maradt a közelében. Az „ítélet" végrehajtói. Gyorsan és kegyesen csinálták. A hom­lokfal két végére állva megra­gadták, s egyetlen szilaj hóruk­kal kitépték a tartó dorong­fákat. Csak nyikkanásnyi volt rá a megroppant vályogfal válasza, s már roskadt is le holtan a lábuk elé. Aztán ásót, kapát fogtak, hogy a göröngyök nagyját szét- porlasszák, elterítsék, — mert ez volt az erdész utasítása, — de a munkát kísérő csendből, szótlanságból ítélve, inkább te­metés volt ez, ha nem is kísér­te elsiratás. Lehet, hogy csak a képzelet játéka volt, de mintha erről vallott volna az agyaghalom tetejére állított, kormos petróleumlámpa is, az eltemetett nyomorúság szimbó­luma. Nekik már nincs szükségük rá. Villanyuk van és szárnyas ablakuk, hozzájuk ezután már nem a macskabúvón lopózko- dik be a levegő és a fényért is csak mozdulniuk kell... Az első, a sorsfordító lépé­sen már túljutottak. S hogy ezt nem követte különösebb lel- kendezés, okuk volt rá, megért­jük őket. A tegnapi erdei la­kók ház-szomszédságba kerül­tek a kismélyvölgyiekkel, vagy ahogy ők mondták, a „magya­rokkal”. Mi ezt úgy mondanánk, hogy az előítélettel. Azzal még meg kell birkózniuk. Mert idő kell ahhoz, hogy a putri alattomos kísértetét száműzzék a házból. De Kalányos Péterné, aki már annyit bizonyított, erre is ké­pes lesz. Pálinkás György Item :ól „míküdnek“ az útxersszle* züllések! Az egy éve bevezetett új forgalmi rend csak részben váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Csupán a Sal- lai utca „visszafordítása” és a tilosban várakozó teher­autók lennének a „kudarc" okozói? Az utóbbiak biztosan hoz­zájárulnak az egyre sűrűbb forgalmi dugók kialakulásá­hoz. Hiába 2x2 sávos, osz­tottpályás a Szabadság út, ha az egyik sávban egyet­len gépkocsi is parkol, már nem megy a párhuzamos közlekedés. Ha a Dok­tor Sándor utca bármelyik üzlete előtt várakozik csúcs- forgalomban egy teher­autó, megtorpan a for­galom, megbénul a Kórház téri csomópont, s a be nem látható szakaszon kerülő gépjárművel még a zebián haladó gyalogosok életét is veszélyeztetik. A humánus szempontok (nappali áru- szállítás, a friss pékáru és zöldség, stb. reális igény éppen a forgalmas utcák üzleteiben) mindjárt ellen­kezőbe fordulnak, ha emiatt meghal egy gyermek a zeb­rán (a Steinmetz téren tör­tént), vagy ha egy csuklós busz száznál több utasával vesztegel (mert például be­dugult a Kórház tér), A forgalmas becsatlakozó utak nagy része olyan szűk, hogy — például a Honved utcából, Rókus utcából a Szigeti útra — egy balra ki­fordulni szándékozó autó mögött ugyancsak hosszú perceket várhatnak a kis ívben könnyebben kikanya- rodók is. Még a széles Tü­zér utcában is sokszor ez a helyzet áll elő, pedig ott több gépkocsi elfér egymás mellett. Egyértelmű lenne a besorolás, ha útburkolati je­leket festenének fel! A lezárt Megyeri út hiány­zik, A Tüzér utca déli csat­lakozása beláthatatlan, bal­esetveszélyes. Lassítja a kertvárosi forgalmat az Ár­nyas út indokolatlan elsőbb­sége. Eqy ilyen szűk kika­nyarodásban az autóbusz amúgy sem tudja kihasznál­ni előnyét (a Siklósi útról a Málomi útra térve Kertvá­rosban), viszont elsőbbség­adásra kényszeríti a Málomi úton többségben egyenesen haladó forgalmat! A forgalmi lámpák sok mindent megoldanak, első­sorban biztonságot teremte­nek, de sokszor feleslege­sen is lelassítják a forgal­mat. Ésszerűbbnek látszik a külföldön (pl. Grácban is) látott program. Egy-két igen nagyforgalmú keresztező­déstől eltekintve, forgalmas csomópontokban is megen­gedett a balra kanyarodás. És ezt nem külön fázissal biztosítja a villanyrendőr! lav gyorsak a váltási pe­riódusok, s ez csak azzal a „hátránnyal" jár, hogy a bolrq kanyarodó jármű a zöld jelzésben először kivár­ja a szemből egyenesen jö­vő forgalmat, s aztán kezdi a kanyarodást. Ez sem bal­esetveszélyes így, s ez a mi­nimális fiqvelem — az el- sőbbséqadás — méq zöld jelzésben is elvárható. Dr. Varga Gyula Normatecíinolóeust, A PANNÓNIA SÖRGYÁR üzletszerzőt felsőfokú végzettségű (piackutatót), m roll a tíijtisi belső ellenőrt, azonnali belépéssel gyors- és gépírót felvesz ALKALMAZ. MEGYESZER VÁLLALAT, •p^ntkezés , .. . i PÉCS, LYCEUM UTCA 4. SZÁM. ::iu;-.uaug;i os*.L_ 1 lyon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents