Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)
1974-05-23 / 139. szám
DUNANTOll NAPLÓ 1974. május 23. Áz 1918-as pécsi lázadás és forradalom Életemben kétszer éreztem, hogy valóban van úgy, mintha az ember lába a földbe gyökerezne. Egyszer Michelangelo Mózese, s egyszer egy Goya- festmény előtt. A madridi Prado fül|gteg nyári zsongásában egyszercsak azon kaptam magam, hogy megbénultan állok és állok. Megbénítottak azok az ég felé emelt karok, s azok a tágrameredt, fehér keretben villanó szemek! A spanyol függetlenségi háború egyik drámai pillanata: a franciák kivégeznek néhány spanyol hazafit. Ennyi az egész. Nyűtt ruhájukban, szakadt ingükben rémült fehéren néznek a rájuk szegezett szuronyos puskák sötét csövébe. „1808. május 3." — Hősök akkor lesznek, amikor már meghaltak. És akkor eszembe jutott egy hasonló, egy 110 évvel későbbi pécsi rnájus. Hogy is volna a pécsi békeharcosoknak, szocialista forradalmároknak égy festője, amikor a 12 kivégzettnek még a nevét sem tudjuk! Az iratok csak Berta Györgyöt említik (ezek közül is egy Józsefnek mondja). Mi történt 1918. május 20-a előtt? Az Osztrák—Magyar Monarchiában 1918 januárjában és februárjában a legkiemelkedőbb cattaroi tengerész lázadással együtt már 6 kisebb katonai zendülést fojtottak el. — Március 3., a breszti béke megkötése után, Oroszorszáq tömegesen bocsátotta vissza hazájukba a hadifoglyokat. Ennek politikai jelentőségét a Monarchia hadvezetősége is jól sejtette, s ezért a hazatérők számára ún. „vesztegzár-állomásokat” létesítettek. A volt orosz foglyok magatartásának kivizsgálása után a „bolsevista eszmékkel fertőzötteket” újabb fogságra, „hazafias átnevelésre1’ ítélték. A hadvezetőség március végén az újvidéki 6. „közös” gyalogezred póttest alakulatait is ózzál a megfontolással telepítette át Pécsre, Hogy a többségében szerb nemzetiségű állományt jobban elválasszák a „nem megbízható” délszláv környezetétől. A pécsi állomásparancsnok- sáq Pillepich Rezső tábornok vezetésével május 19-én, pünkösd vasárnapjának estéjén a Pécsett állomásozó katonaság részére a hazafias érzés fokozása céljából a Tettyén népünnepélyt rendezett. A tábori színház „Sakk-matt Szerbiának” c. zenés-táncos műsora a délszláv katonákat és polgárokat vérig sértette. A nézők háborúellenes felkiáltásokkal többször megzavarták az előadást. A rendőrök a közönség számos tagját letartóztatták. A katonák közt is nagy volt a zúgolódás: ekkor már köztudott volt, hogy 1—2 nap múlva újra a frontra küldik őket. Piros pünkösdhétfő A pécsi katonai lázadás kirobbanásának körülményeiről a forrásmunkák a legkülönböző- képpen beszélnek. Közülük a legvalószínűbbet idézem: „Pünkösd hétfőn, május 20-án reggel 8 óra körül Molnár Sándor hadnagy lépett be a 6-osok barakkjába kutyakorbáccsal a kezében ... Dühödten nézett végig a hiányos öltözetű, vi- gyázzban álló katonák során, majd rájuk förmedt: — Miért nem vonultok ki mocskos disznók? Megtizedelteitek benneteket! A korbácsot magasra emelte és lecsapott egy szerb szakaszvezető arcába, aki közvetlenül az ajtó mellett állt, A pillanat műve volt, hogy a szakaszvezető előrántotta bajonettjét és belevágta a hadnagy szivébe, aki a helyszínen meghalt." Nem volt már többé visszaút. Az elébük meredt kérdést, az alternatívát meg kellett oldani. Vagy ők, vagy mi? Élet, vagy halál! Néhány tiszthelyettes utasításainak engedelmeskedve, a már nyilván többször nagy vonásokban megbeszélt haditerv lázas végrehajtásába kezdtek. A laktanyában lévő néhány tisztet lefeayverezték, fogdába zárták, — Kriszten Tivadar századost másnap találták meq, a köpenyek alá bújt, — s <J fegyverraktárból kb. 20 géppuskát is zsákmányoltak. Felfegyverezték magukat és a szomszédos' Fejérváry laktanya legénységét. A felkelők száma ezzel kétezer fő körül mozgott. A pécs-külvá- rosi pályaudvart és a pécsi nagyállomást meglepetésszerűen megszállták, majd az Irányi Dániel téren álló Fehér Farkas beszálló-vendéglőt főhadiszállássá berendezve megkezdték a belváros elfoglalását, s közben c bányászok segítségül hívására küldöttséget menesztettek. A pécsi katonai óüomóspa- rancsaokság ünnepi ügyeleté azonban eav-kettőre értesült az eseményekről, a lázadás leverésére a 8. honvédhuszóroknak. s a 19. honvédgvalogezred zászlóaljának kiadta a parancsot. A huszárok a Zsolnay szobor felől közeledtek, s ezért a felkelők a Rákóczi út és a Malom ufca sarkán géppuskaállást foglaltak el. s a lovakra célozva a huszárokat megállásra kényszerítették. A huszárok visszavonultak. A 19-esek érkeztek meg ekkor s szintén géoDUskákkal feleltek a géppuskákra. Laki István visszaemlékezése: „Azon a pünkösdhétfőn is ott ácsorogtunk az utcán, amikor Löífinq Teri fut ám haza a városból — misén volt az Ágoston téri templomban — és elfúló hangon meséli: —... Katonák meg civilek egymást lövik... A városban osztogatják a fegyve- reket... Én azonmód, ahogy voltam, társaimmal együtt futásnak eredtem a város irányába ... A Löffing-lánynak igaza volt, mert a Búza téren nagy halom föltépett ládákból katonák osztogatták a fegyvert meg a muníciót ... Csoportosan érkeztek a bányászok, felvették a fegyvereket és tüzelőállást foglaltak. Egy kis tájékozódás után végül is megértettem, miről van szó... Amikor én beértem a városba, már kialakult a két „front": a mai egyetemi épület tetejéről egy Jigl nevű tiszthelyettes irányította a tüzet a zendülők felé, azazhogy felénk, mi pedig tüzelőállást foglaltunk az ó-temető, a mai rendőrségi épületek helyén és mögötte. Sírkeresztek mögül, kripták mellé hasalva viszonoztuk a tüzet az egyetem irányába. Pokoli csatatérré vált a környék." Történt pediq ugyanezekben az órákban Pécsbányatelepen, hogy az éppen szabadságon lévő Berta György tizedes néhány ifjú bányász barátiával feltörte a hadiüzemmé nyilvánított bánya börtönét, s a kiszabadított foglyok élén a bányaparancsnokságra ment. Az iroda berendezését pozdorjává törték, majd a kegyetlenségéről hírhedt Herszényj Zsombor alezredest, s az előző napokban - idehelyezett Meissner Károly századost elfogták. Berta közölte, hogy Pécsre kísérik őket, ahol majd a forradalmi bíróság foq felettük ítélkezni. A két foglyot ezután több száz főnyi tömeq hajtotta maga elő't Pécs felé. A cassiáni Szent János kútnál összetalálkoztak a 6-osok kiküldött járőrével, akik kifogásolták a teketóriázást. Berta vezényszavára ekkor eldördült a sortűz, A két tiszt holtan rogyott össze. Veresé? a túlerőtől A városban a kezdeményezés azonban ekkor már kicsúszott a felkelők kezéből. A pécsi állomásparancsnokságnak volt annyi ideje és volt annyi intézkedési lehetősége, hogy az olasz frontra menő kassai 9. honvéd gyalogezredet Dombóvárról Gyékényes helyett Pécs felé irányítsák. Császár Géza, akkor a 19-esekhez tartozó zászlós, később pécsi újságíró, Felsővámház utcai lakásán e sorok írójának elmondta, hogy már jóval a kassaiak megérkezése előtt a főpályaudvart a felkelőktől visszavették, s így a kisállomásra befutott kassai páncélvonatról az ótemetőt aknákkal és hegyi ágyúkkal lőhet- ték. A nyomasztóvá lett túlerő a felkelőket menekülésre kényszerítette. A leg'öbben Mohács, Villány felé menekülve a horvátországi Fruska Gorában lévő „Zeleni Káderben", az ún. „zöld káderben” találtak menedéket, s itt a gerillákhoz csatlakozva q végső összeomlásig folytatták q harcot. Az állomásparancsnokságnak a Militörkanzleri Wien címre feladott távirata szerint déli 12 órára a zendülést leverték: „Ruhe in Pécs her- gestellt”. A felgöngyölítő akciók során május 29-ig 1193 puskát szedtek össze, de kb. 1200 fegyvernek nyoma veszett. 165 személyt állítotok hadbírósáq elé, ebből 15-öt halálra, 36-et 10 évnél hosszabb, s a többit 3—7 évi börtönre, kereken 100 személyt 60 napi szigorított fogságra ítéltek, 78 polgári személy, valamint Takács Mátyás honvéd és 10 társának ügyét a legfőbb katonai ügyészség elé utalták. A felkelésben részt vett maradék ezernél több katonát pedig haladéktalanul a legveszélyesebb olasz arcvonalra vezényelték. Több tucat tiszt ellen hónapokig folyt „gyávaság” vádjával az eljárás. A pécsi eseményekkel kapcsolatban a legteljesebb hírzárlatot rendelték el. Arról, hogy „Mi történt Pécsett 1918. május 20-án?” — ahogy az újság alcíme kérdezi, csak hat év múlva a Pécsi Lapok 1924. aug. 10-i számában jelent meg az első, igen vázlatos tájékoztatás. Petar Dob- rovic, pécsi születésű, akkor 28 éves festőművészt fanatikus szerb nacionalizmusa vitte a felkelők sorai közé. Angyal Endre „Petar Dobrovic, az ember, művész és politikus” c. (1968) művében írja, hogy a felkelés leverése után Dobrovi- cot is letartóztatták. Védőjének Hajdú Gyulát választotta. Mint baloldali embert, már régebbről ismerte, két portrét is festett róla. A vele való beszélgetésben ugyan tagadta azt a vádat, hogy a zendülő katonáknak szerb nyelven tanácsokat adott, mely helyekre állítsák fel legalkalmasabban géppuskásaikat. Cserta Béla viszont így emlékezik: eqyütt sétáltak Dob- roviccsal a Siklósi úton. figyelték a harcok menetét Egyszercsak a művész elszakadt tőle, s nemsokára egy géppuskából tüzelve látta a felkelők oldalán! A harc bukása után fáradtan, tépett ruhában jelent meg Csertáéknál. Mindketten azonnal Budapestre utaztak és kihallgatást kértek Károlyi Mihály- nái, aki a Parlamentben fogadta őket, és elérte, hogy az országgyűlés zárt ülésen vitassa meg a súlyos eseményeket. — Budapesti barátai azt ajánlották festőnknek, hogy vonuljon illegalitásba. Ö azonban vesztére visszatért Pécsre, ahol Poszek Vilmos kalapos felismerte és feljelentette. A művészt a budapesti hadbíróság Conti utcai fogházába szállították Perének tárgyalására azonban már nem kerülhetett sor: a magyar októberi forradalom őt is kiszabadította börtönéből. Alighogy megnyíltak a börtönkapuk, november 14-én, a szerb királyság csapatai megszállták Pécset, Az S. H. S. uralom három évig tartott. A szerbek kivonulása előtt 8 nappal Pécsett kikiáltották a Ba- ranya-Bajai Szerb-Magyar Köztársaságot. A kérészéletű köztársaság elnöke Dobrovics Pétette. Ezzel 1934-ben Takács Mátyás honvéd, bányász é? nyolc társa: — vádlotti sor rendben — László János 19-e: honvéd, Háhn Károly kiszabó ditott bányász, Hajek Vencel. Keblics Antal kőműves, Je- lenczky Vilmos, Bukovszky Lajos vasúti fékező, Ritz Jánosné Hahn Róza és végül Hahn Mária, valamint Kalovcsák Ferenc bányász és 64 társa szabadult meg a büntető eljáró soktól. Lázadás és forradalom A vizsgálati jelentésekből összegezésként a következők állapíthatók meg: 1. a lázadást a „hazatérők" robbantották ki. GdtiadtcfÁ. áalíöituJí Petar Dobrovics önarcképe tér lett, aki 1921. aug. 20-án a Szerbekkel együtt Pécsről eltávozott, s Béig rád ban telepedett le. Horthy uralomra jutása után Ahogy Horthyt kormányzóvá választották, a rendszer igyekezett hatalmát megszilárdítani. A pécsi forradalomban börtönre ítéltek és vizsgálati fogságban levők ügyét — akik 1918. okt. 31-én szabadlábra kerültek — újra elővették. A súlyos vád ellenére Horthy — Jugoszlávia felé tett baráti gesztusként — 1927. június 16- án Dobrovicsnak, s a vele együtt jugoszláv emigrációban élő dr. Andrics Tivadarnak, Mi- halcsics Istvánnak, Sz. Mogin Szávának és Pabulics Pálnak kegyelmet adott, s az igazságügy miniszter rendeletére nevezettek ellen a pécsi törvényszéknél az állami és társadalmi rend felforgatósára és megsemmisítésére irányuló bűntett, továbbá felségsértés bűntette miatt folyamatba tett bűnvádi eljárást megszüntették. (Angyal a leirat szövegét idézett könyvében közli). De Noszlopy Gáspár irataiból és e sorok írója előtt az iratokhoz fűzött szóbeli elbeszéléséből a május 20-i forradalom ügyének végleges hivatalos lezárására is fény derül. Nosziopy volt a pécsi 4. honvéd vegyesdandár parancsnokság ügyésze. Noszlopy azzal kapta pécsi megbízatását, hogy első dolga az ún. „6-os akta" bűnügyi vádiratának elkészítése. A felvett jegyzőkönyvek alapján Noszlopy úgy döntött, hogy mivel lelkiismerete szerint a vódolandókat inkább védené, ügyüket amennyire csak lehetséges, halogatni fogja, s 1929 decemberében azzal adta át az ügyet dr. Neogródy József hadbírójelöltnek (később pécsi ügyvéd), hogy az a további tanulmányozás végett félreteendő. A meg-megújuló sürgetésekre is mindig erre hivatkozva — az akták több mint 100 kilogrammot nyomtak! — újabb és úíabb halasztásokat kértek. Végül is, öt év múlva Noszlopy „további intézkedésig irattárba!” helyezte az ügyet, s ez az eljárás megszűnését jelen2. a felkelés, ifletve forradalom oka: a) a békevógy, b) állam- és társadalmi rend megdöntésére irányuló, a szociális elkeseredéstől ösztönzött törekvés. Az államhatalom a lázadás kitörésének lehetőségét a következőképpen indokolta: a) a tiszti és altiszti kor „erélytelensége”. b) a „hazatérők” új, különböző századokba való szétosztásának elmulasztása. Az okok mérlegelésekor feltehető, hogy az „erélytelen- ség” többségében a lázadókkal szemben tanúsított rokon- szenvből táplálkozott. Farkas Márton történész nyilván a bírósági adatok alapján arra a következtetésre jut (Dunántúli Napló: 1968. máj. 16., 17. és 18-i száma), hogy a forradalmárok nem tudták, hogy siker esetén mit is kezdjenek a győzelemmel, mit és hogyan cselekedjenek tovább. E bíróság előtti védekezés emberileg nagyon is érthető, de lélektanilag teljesen lehetetlen. Kétségtelen, hogy a felkelők nagy többsége előtt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom céljai lebegtek; s ezeket az orosz példa nyomán szintén a fegyveres harccal akarták elérni. Kétségtelen, hogy a felkelők túlnyomó többsége a célt nagyon is jól, nagyon is tisztán látta, jobban mint az ehhez vezető utakat, eszközöket. Kellő számú képzett vezető nélkül azonban a pécsi forradalmárok súlyos taktikai és stratégiai hibákat követtek el, — a távbeszélő központot nem vették ellenőrzésük alá, s így a hatalom kényelmesen tudott intézkedni, stb. — s q mozgalomra a spontaneitás lett a jellemző: nem tudtak a fegyveres felkelés klasszikus szintjén cselekedni. A Monarchiában történt lázadások sorában a pécsi volt a hetedik, de az első olyan, amely túlnőtt a hadsereg keretein: a városi lakosság, a bá- nyászság minden előzetes szervezés nélkül, szinte egyik percről a másikra a katonaság mellé állt. A lázadás ezzel forradalommá változott, s e minőségi változással, ösztönös vonásai ellenére is a pécsi események történelmi jelentőségre emelkedtek. Harcos Ottó „Lehet-e szombaton iig/et ■ntézni?" A Népszava öt riportere öt megyébe,' vizsgálta ezt a kérdést. Baranyából dr. Unyi K’ára. a pécsi postaigazgatóság mun- koügyi osztályvezetője válaszolt a Népszava kérdéseire. Arról tájékoztatta a lapot, hogy az igazgatóság hónapokkal előtte már készült a szabad szombat bevezetésére. Átszerveztek egyes munkaköröket olymódon, hogy aki előtte csak közönséges postaküldemények felvételével foglalkozott; megtanulta a pénzküldemények kezelését is. Ez természetesen a fizetésben is kifejeződik. Az intézkedések eredményre vezettek: az áprilisi ünnepek során jóval kevesebb panasz érkezett, mint a múlt év hasonló időszakában. Az AMFORA-hirek című vállalati lap első oldalán Lex Gyuláné a pécsi lerakat 25 éves munkájául ír. Weisz László az újításokra hívia fel a dolgozók figyelmét, majd arról olvashatunk, hogy a pécsi kirendeltség máso- c'ik helyezést ért el az országos versenyben. Bronz fokozattal tüntették ki a lerakat „Steinmetz Miklós” brigádját és a KlSZ-alap- szervi versenyben is második helyezést értek el. A Magyar Nemzet május 1-i számában Keserű Ernő háromhasábos cikkben foglalkozik a baranyai Népfront mozgalommal. Elismeréssel szól a „Hétfő esti beszélge- tések”-ről, melyeket sorozatban tartanak a megyében. Témájuk szocialista demokrácia — üzemi demokrácia, családvédelem, munkáspolitika, szövetségi politika. Sokan jártak mér a „Szamár-kút”-nál, de vajon tudják-e, honnan kapta a nevét Baranya egyik nevezetessége? Pákolitz István baranyai monda alapján mesejátékban dolgozta fel a kút lörténetét, melyet a Petőfi rádió május 5-én sugárzott A Magyar Hírlap május 17-i száma a Bóbita-együttes magas színvonalú munkájával foglalkozik. A művelődés eme pécsi fellegváráról elismerően szól a riporter. A Népszava munkatársai a ballagásokról írtak a lap május 12-i számában. A pécsi diákok készülődéséről, ajándékozási tervekről, vásárlásokról és a Porcelángyár fiataljainak ballagási szokásairól tájékoztatnak. Komlóra látogattak a Magyar Ifjúság riporterei. A gyorsan virágzó „szárba- szökkenő” város életéről, a bányaváros feilődésé;ől tájékoztatják Baranyát. A széncsaták ideién 1300 sztahanovistája volt a „falunak”. Azóta a város felnőtté vált, sokszínűbb, változatosabb lett. üzletsorok, toronyházak díszítik a feketeszén hozóját. Szakiskolák, úi üzemek jelzik a város fejlődését a fiatal város fiataljaival. SZEZON ELŐTT o’csó boroshordó OJ és FELÚJÍTOTT minőségben, nagy árengedményei. CSAK JÚNIUS 30-IG. Úttörő utca 3 0. s z.
